Isten-163 ^ nek hatalmas keze alatt, és ismernék el a Mindenhatónak
fölségét és Tőle való függősöket !
Az egyháznak elvei szerint nem a nép a rabszolga, hanem a király, ki vérét, életét, szóval mindenét köteles feláldozni népe boldogságáért. Azért igen helyesen mondja Montesquieu azt : hogy ha a vallás nem is volna szükséges az alattvalók miatt, szükséges volna mégis a fejedelmek miatt, mint egyedüli fék, mely azokat fékezze, kik nem fél-nek az emberi törvényektől. (Esprit des lois L. X X I V . ch.
2.) Lehet-e mindezek után pirulás nélkül azt állítani, hogy a kath. egyház tana kedvez a zsarnokságnak ?
De hogyan is tehetné ezt egyházunk, melynek tana nyiltan kárhoztatja a politikai kenyuralmat ? nemde az egy-ház minden kivétel nélkül minden embereket testvéreknek tekint? az összes emberi-nem előtte csak egy család, és az uralkodó népének apja. A király tehát és az alattvaló test-vérek, mivelhogy eredetök közös, és a királyok testvéreik köréből szemeitettek ki, hogy a trónra helyeztessenek ; és ha nem birnak testvéri szívvel, nem is érdemesek arra, hogy királyok legyenek, az ó-szövetségnek azon szavai szerint : non poteris alterius gentis hominem regem facere, qui non sit fráter tuus. (Dent. XVII. 15.) Az egyház az Írással azt mondja mindnyájunkhoz : omnes autem vos fratres estis, et patrem nolite vocare vobis super terram, unus est enim pa-ter vespa-ter, qui in coelis est. (Math. X X I I I . 8.) De hogy is helyeselhetné azon egyház a kényuralmat, mely szüntelen a szeretetet, testvériséget és egyenlőséget2) hirdeti, mely min-den emberhez fordulva fölkiált : egy Atyát imádtok, (Mi atyánk) egy dicsőséget reményletek, és egy országban kei-lend laknotok : (jöjjön el a te országod.) Nemo enim e regibus
— ugy mond az egyház a bölcscsel — aliud habuit nativi-tatis initium. Unus ergo introitus est omnibus ad vitám et similis exitus. — Nem az egyház vitte meg az evangelium-mal együtt a világ minden részeibe a valódi függetlenséget ? 0 hivta meg a népeket az Isten fiainak szabadságára, az ő morálja szeliditette meg az uralkodóknak erkölcseit, s ugyanaz változtatta a zsarnokokat apákká, ugyanaz men-tette meg a népeket a szenvedélyek és kényurak kettős zsarnokságától, ugyanaz mérsékelte a pogány törvények szigorát és fölélesztő az emberiség jogait.
A kath. egyház, mely a szabadság ellenségének mon-datik, volt az, mely a rabszolgaságot mindenkorra eltörülte.
0 vitte meg a világ mindnégy részének, és ő kiáltotta ki azokban azon ünnepélyes határozatot, hogy nincsen többé rabszolga, minthogy Krisztus által mindnyájan szabadokká lettünk. — Midőn nagy Sándor a hatalmába került Pórus királytól azt kérdezné ; hogy mint óhajtja, hogy vele bán-j é k ? Pórus röviden azt feleié: ,ugy mint királylyal.' Ezen nemes és fenséges feleletet nem egyszer hallatá az egyház a zsarnokokkal, midőn azoktól kérdeztetnék, hogy váljon mint kivánná, hogy hatalmokba ejtett fiaival bánjanak ? ugy mint királyokkal, ugy mint szabad és független emberek-kel, ezt felelte mindenkor az egyház. Midőn sz. Pál a romai tisztviselő által fogságra és ostoroztatásra elitélve
kijelen-l) De nem ugy érti, hogy a szabadság az önkényben, az egyen-lőség a nyomorban, a testvériség az elnyomásban legyen, mikint a szó-vivők értették mindig. — Szerk.
tette volna, hogy ö romai polgár, az irás tanúsága szerint
„az ezredes is félt, miután megtudta, hogy romai polgár, és hogy megkötöztette őt meggondolván, hogy egy romainak szabadságát sértette meg. A szolgasággal fenyegetett fiai-nak az egyház is csak a következő szavakat ajánlja hasz-nálatul : „én katholikus vagyok", mely szavak szabadságok paizsául szolgáljanak. Az 1179-ik évben tartott 3-ik laterani közzsinatban, III-ik Sándor pápa betiltotta a rabszolgasá-got. 1683-ban a bíbornoki testület panaszt emelt az angolai hitküldérek előtt a rabszolga-kereskedés miatt. Az egyház soha meg nem barátkozhatott azon gondolattal, hogy gyer-mekeit rabszolgák gyanánt láthatta volna.3) Sőt a keresz-ténységnek kezdetétől ö eszközli a püspökök közreműködé-sével azok fölszabadítását ; ö nyújtott mindenkor az urak igazságtalansága és erőszakoskodása ellen templomaiban a rabszolgáknak menhelyet ; — ő sugallotta azon atyai szel-lemű törvényeket, melyek a rabszolgát a barbárság és ke-gyetlenség ellenében megvédeni igyekeztek. Hol létezik t.>
1 hát a kath. egyház erkölcstanában az, ami a kényuralom-nak kedvezne ? Helyeztetnék ám a kath. egyház morálja a trónokra, és biztosak lehetünk arról, hogy a kényuralom azonnal végét érendi. E k k o r a királyok népeik apái és a közboldogságnak nemes áldozatai leendenek, és a különféle országok mindannyi boldog családokat képezendnek, me-lyek nyugalomban és békében töltik földi zarándokiások napjait, és nem leend többé bilincs, sem elnyomatás — ha-nem kirekesztoleg a szabadság uralkodandik az egész vilá-gon.*) (Folyt.)
Tumori.
i zágrábi érsek s b i b o r n o k böjti pásztori levele a tekintélyről.
III.
Regalis auctoritas.
Christiana fides non tantum paternae familiarum au-ctoritati et sacerdotio insignem indidit dignitatem et effica-ciam; etiam regiae potestati sublimem impressit characterem, qui earn transformavit, ut omnino prosperitatem populorum possit operari. Vere christiana potestas regia, admirabili tem-peramento sociat suavitatem paternam, et venerationem sa-cerdotio debitam, cum totius nationis majestate. Sacrata per Ecclesiam, pro bono populorum, dignitas regia recipit a Jesu Christo unctionem sacerdotali unctioni similem,quae e a m r e d -dit venerabilem ; recipit genuini erga populum amoris instin-ctum, qui principem paterno replet affectu ; recipit vim illám moralem, quae regem capacem reddit creandi, et conservandi ordinem in societate, omnimodaque ejus commoda promo-vendi.
Nimirum potestas regia christiana, très sibi a Jesu Christo impressos habet characíeres, qui earn humano generi reddunt salutarem. Primus horum characterum est, quod homo ad regendas nationis sortes adseitus, agnoscat, praeter se dari aliam, eamque divinam, regendis animabus
praepo-s) A rabszolga-kereskedők épen annyit gondoltak az egyházzal, mint, a mai liberálisok . . . . mesterségüket űzték. — Szerk.
*) De ami a királyoknak mondatik, a ministerek azt nem veszik magokra, annál kevésbé a ministeri tanácsosok, vagy államtitkárok. —
Szerk.
21*
164
sitam auctoritatem. Alter character est, quod princeps chri-stianus f r o n t i suo impressum g e r a t stigma divinitatis. Tertius, quod p e r J e s u m Christum, et m a g i s t e r i u m infallibile Eccle-siae discat se devovere populi sui prosperitati. D e singu-lis p a u c a .
Quod vetustis j a m temporibus m i r u m in modum subli-mavit p r i n c i p u m christianorum auctoritatem, et quod scioli, nec v e r a s r e r u m rationes p e n e t r a n t e s homines, hodiedum ei m a x i m e praejudiciosum esse depraedicant, est : quod agno-v e r i n t , amaagno-verint, et agno-v e n e r a t i sint a u c t o r i t a t a m seipsis alti-orem. Intelligo r e g n u m spirituálé, per J e s u m Christum ad g u b e r n i u m a n i m a r u m institutum. G u b e r n i a infaustis atheismi a c scepticismi principiis i n f e c t a , r e g n u m hoc spirituálé, religi onein quippe et Ecclesiam, nonnisi qua h y p o t h e s i m considé-r a n t ; id est q u a moconsidé-ralem potentiam, cujus considé-ratio h a b e n d a sit p r o p t e r e a , quod ea a d h u c d u m populorum fide n i t a t u r . Regi-mini c o n t r a vere christiano, religio et Ecclesia sunt instituta divina, per J e s u m C h r i s t u m Stabilita. Reges ac principes christiani non r a r o quidem suas cum Ecclesia ejusque
anti-stitibus h a b e b a n t differentias : rem tam en ipsam n u m q u a m ne-g a r u n t , immo done-gmatis instar a ne-g n o v e r u n t semper, hancque suam lidem p a l a m etiam profitebantur. A g n o v e r u n t obliga-t i o n e m suam, J e s u Chrisobliga-ti, eobliga-t Ecclesiae aucobliga-toriobliga-taobliga-ti obediendi, ac, exceptis particularibus casibus, in quorum discussionem h a u d opus habeo hac occassione me immittere, reipsa etiam o b e d i v e r u n t . P r i n c i p e s christiani inclinando se in conspectu populi, potestati sua ampliori, proprio exemplo docebant, quo-modo revereri oporteat omnem legitimam auctoritam ; divi-n a m imprimis, tum et ceteras a b ea, velut fodivi-nte suo proflu-entes. Auetoritas, cui reges ipsi ac principes obediunt, sub-limis prorsus ac v e n e r a n d a a p p a r e r e debuit ceteris ; idque religiosum populorum sensum mirum in modum roborabat ; nec sane cum detrimento, sed cum inmenso potius publicae n a t i o n u m salutis incremento. Sed et, videntes populi princi-pes suos obedire Jesu Christo : crevit in ipsis j u c u n d u s ae-qualitatis christianae sensus. L a e t a n t e s se j u n g i regibus suis ad pedes J e s u Christi in obedientia et submissione, u n a suae d i g n i t a t i s conscientia gratissime afficiebantur. E x e m p l a hu-jusmodi obedientiae, p r o m i c a n t i a ex regio throno, acditica-b a n t suacditica-bditos, et, sensus paris a D e o dependeutiae,quae popu-los quodammodo regibus suis aequales faciebat, ingentem in c u l t u r a m et prosperitatem n a t i o n u m c h r i s t i a n a r u m exerebat influxum ; q u e m quidem ignorât, aut p l a n e inficiatur prae-p o s t e r a aevi nostri saprae-pientia, sed quem quivis agnoscere de-bet, cujus m e n t e m necdnin e x c a e c a r u n t p r a v a principia, aut cor necdum c o r r u p e r a t aestus passionum. Principis christiani, hoc ex obtutu, pulcherrimum p a r a d i g m a est Theodosius impe-r á t o impe-r , qui post g impe-r a n d e m impe-regalis suae potestatis abusum, stitus in ecclesiae limine p e r generosum antistitem, Ambrosium, obedit sacerdotali ejus voci, et se humiliter subjicit publicae p o e n i t e n t i a e . Theodosius, t a n t u m abest, ut hoc facto
macu-lam inusserit gloriae suae, ut recte hoc suo christianae liu-militatis exemplo, s u m m a m consecutus sit nominis celebrita-tem. E t merito. N a m compescens iram et superbiam suam,
m o n s t r a v i t se insignem de se ipso reportasse t r i u m p h u m ; manifesto docens documento, se agnoscere, quod amplior ad-h u c sit ad-honor s u b m i t t e r e se J e s u Cad-hristo, regi nationum et
r e g n a n t i u m , q u a m i m p e r a r e populis.
Quod regibus christianis ampliorem etiam tribuit au-ctoritatem et respectum, est princípium divinitatis, cujus indelebile Signum suis h a b e b a n t frontibus impressum. Q.uo-cumque modo nationes c h r i s t i a n a e suam n a c t a e sint con-sistentiam ; seu videlicet ea e x praestigio nominis m a g n i alicujus viri, seu ex p r a e c e d e n t i u m temporum traditionibus seu popularibus discordiis et factionibus, seu d e m u m e x a r m a t o r u m aemulorum conflictibus p r o m a n a v e r i t : ubi se-mel coaluerat et firmas radices fixerat, per religionem christianam divinus quispiam, ut ita dicam, eam sensus permeavit ; descendit in d y n a s t i c a m earum arborent ros qui-dam coelestis, qui mirifice ejus solidavit radices, ramosque, id vero est procedentes ex r e g n a n t e Stirpe principes, ita enutri-vit, ut saluberrimos possent in a d s e r a n d a nationis prosperi-t a prosperi-t e f r u c prosperi-t u s operari. Q u a c u m q u e via veniprosperi-t J e s u s Crisprosperi-tus in constitutum semel impérium aut r e g n u m christianum : venit, eique suae impressit divinitatis et auctoritatis sigillum. Quod populi j u s divinum compellabant in principibus suis, non fuit aliud, q u a m resultatum saeculorum lapsu r o b o r a t a e in m e n -tibus hominum persuasionis, quod rex, in exercitio potesta-tis suae, divinam repraesentet auctoritatem. J e s u s Chri-stus subingressus est r e g n u m vei impérium ad se con-versum ; d e p e n d e b a t illud a Jesu Christo, vivebat ex ipsius spiritu, qui suo in illo j u r e d o m i n a b a t u r ; et po-puli non m o r a b a n t u r agnoscere ejus auctoritatem, qui ex J e s u Christo h a u r i e b a t j u r a debitae sibi venerationis, amoris et obedientiae. J u r i s publici gentium professores possunt q u a e r e r e inter se et d i s p u t a r e : quid sibi velit j u s divinum p r i n c i p u m ? quid sibi velit compellatio regis divina g r a t i a solium occupantis ? Populus christianus i g n o r a b a t quidem juris, et compellationis hujus definitionem ; sed non
ignora-b a t f r o n t i ignora-b u s r e g u m suorum impressum altioris auctoritatis sigillum. Ecclesia etenim catholica legitimis principibus, sa-crorum inter solemnia, unetionem ut coronationem solebat impertiri, ceu tesseram divinae adprobationis, quae populis v a d e m e x h i b e b a t uullis amplius temporibus o b l i t e r a n d u m ; quaeve sicut venerationem in mentibus populorum a u g e b a t e r g a suos principes, sic horuin mirum in modum confirmabat a u c t o r i t a t e m Splendidissimum christiani regis, hoc ex obtutu exemplum h a b e m u s in Carolo magno, Romae unetionem sui et coronationem a summo pontifice e x o r a n t e ; et m a j e s t a t e m imperatoriam, benedictione pontificis sublimatam, ad suos populos r e p o r t a n t e .
T a m d e m potestas regia Christiana insignita est alio ad-huc charactere, qui priscis j a m temporibus ei s i n g u l a r i t e r devicit populorum corda, bonisque omnibus e r g a principes suos sensum ineussit venerationis, amoris, obedientiae, a c hoc pacto validissimum auctoritatis ipsorum fuit praesidium.
Nimirum christianus princeps, spiritu J e s u Christi p e n e t r a -tus, agnoscit vocationem suam esse, devovendi semet populi sui prosperitati et finibus h u m a n i t a t i s . Nolim indagere, n u m omnes etiam coronati principes h u j u s j u r a m e n t i religione obstrictam fidem suam, plena semper in m e n s u r a exsolverint ? Non d a t u r tam sublimis, t a m a u g u s t a vocatio, quae h u m a n a e quandoque non succumbat fragilitati, maxime d u m ea sensualitati et passionibus h a u d levia imponit repagula, m a g n a -que deposcit sacrificia. Quidquid tarnen sit de individualibus p r a e v a r i c a t i o n i b u s principum, qui eo quod r e g a l e
conscen-165 m —
derint solium, non cessant esse homines : cum veritate asse-verari potest, principes, instructos et penetratos religionis et
Ecclesiae suae spiritu, credere debere, ac reapse etiam cre-didisse semper : sublimem suam vocationem non aliam esse, quam ut suam a Deo acceptam potestatem adserendae
liu-manae consecrent prosperitati. E t haec fides, liaec persuasio fecit, quod exuerint passim illam asperitatem, feritatem, et ut ita dicam barbariem, quae gentilium, etiam meliorum im-peratorum tyrannidem adeo reddidit execrabilem. Haec fides, haec persuasio fecit, quot tot tantique principes non tam re-ges, quam tenerae dilectionis pleni populorum suorum patres fuerint. Innumeri sunt, quos ceu praeclara hoc sub obtutu paradigmata possem allegare. Très tantum memorabo. S.
Ludovicum regem Galliarum, qui regio licet fulgens splcn-dore, non dubitavit pedibus egestate morbisque pressorum inclinare majestatem suam,religiosa fide exuberantis sui cor-dis teneritudine actus. Porro sanctum Stephanum regem
Hungáriáé, cujus deliciae fuerunt, inter pauperum turbas re-gales suos distribuere thesauros. Denique s. Elisabetham,
quae regio licet sanguine orta, cunctis principalis status ornamentis et deliciis renunciando, se totam fundati suis pecuniis hospitalis alumnorum servitiis generöse sacravit.
Hi semper fuerunt, hi et actu sunt vere christianorum principum characteres, qui non possunt non eorum auctori-tati insignem indere splendorem,efficaciam, firmitatem, jucun-dissimosque in promovenda mortalium prosperitate operari fructus Restât : auctoritas summi pontificis (Folyt.) Ő szentsége apostoli válaszlevele az egri érsek ur ő excjának a szent-István-társulat hódolatát
kife-jező feliratára.
Pius. P. P. I X . Venerabilis fráter, salutem et apostoli-cam benedictionem. Libenti quidern animo tuas accepimus litteras die 16 decembris anno proximo elapso scriptas, ac nuper ad Nos perlatas. Eisdem enim litteris venerabilis frá-ter, cum protector existas istius catholicae Hungáriáé s.
Stephani societatis, Nobis ejusdem societatis nomine signifi-cas, nihil ipsius societatis sodalibus potius esse, quam singu-lari Nos, et hanc sacram beatissimi Petri apostolorum prin-cipis sedem pietate, observantia, ac devotione prosequi, ac ferventissimas Deo pro Ecclesiae suae sanctae triumpho, et pro Nostra incolumitate, ac prosperitate preces offerre. Non
mediocri certe solatio Nobis fuerunt inter gravissimas No-stras molestias hujusmodi egregii commemoratae societatis sodalium sensus, catholicae Ecclesiae filiis omnino digni. Ac pro certo habemus, eosdem sodales j u x t a Nostra desideria numquam intermissuros ardentiore usque studio Deum exo-rare, ut Ecclesiam suam sanctam a tantis eripiat calamitati-bus, quibus impiorum hominum opera ubique, et in misera praesertim Italia hisce asperrimis temporibus tam vehemen-ter divexatur, utque Nos omnipotenti sua virtute adjuvet, roboret, et confirmet. Ne praetermittas eisdem sodalibus de-nunciare, gratissimum Nobis fuisse hujusmodi eorum religio-nis, ac filialis erga Nos, et hanc apostolicam Sedem pietatis et obsequii testimonium, eosque certiores facere de apostolica benedictione, quam ipsis amanter impertimur. J a m vero tibi, venerabilis frater, addimus etc. etc. etc. Datum Romae, apud
s. Petrum die 17-a januarii anno 1867. Pontificatus Nostri anno vicesimoprimo P I U S P. IX. manu propria Venerabiii fratri Adalberto archiepiscopo Agriensi etc. (P. Hirnök.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Cs. ap. kir. Fölsége febr. 23-áról kelt legfelsőbb elhatározásával MoreauMátyás németmaroki plébánost a pécsi káptalanhoz czimzctes ka-nonoknak legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.
r r
UNGVÁR, jan. 25.') Epen a zsinati vizsga üdvös voltáról és hatásairól gondolkodtunk, midőn a veszprémmegye palo-tai egyházkerület részéről irt levelet olvastuk, melyben azon óhaj fedeztetik ki, vajha az úgynevezett „examen concur-suale"miut annyira„terhes és nyomasztó"(?V)rendszabály,eltö-rültetnék. Elolvastuk figyelmesen ; de nemcsak hogy nem ingattattunk meg hitünkben, sőt ellenkezőleg megerősöd-tünk benne, hogy a synodale üdvös intézmény
A trienti zsinat legüdvösebb intézményei között, — mi az egyes egyházak kormányzását illeti, — a püspöki körutazás — canonica visitatio — és megvizsgáltatása azok-nak, kik valamely javadalom elnyerésére törekednek — examen concursuale — kétségenkivül legméltóbb helyet fog-lal, bár ki-ki be fogja láthatni, hogy e két intézmény a trienti zsinatnak épen nem tulajdonitható, mint valami uj rendszabály, sőt inkább, hogy mindkettő magából a dolog természetéből folyik és az isteni jogon alapszik.
Mindkettő kötelesség, és pedig a legüdvösebb gyümöl-csöket termő kötelesség. Szóljunk mindkettőről külön-külön valamit.
Ha figyelembe veszszük mindenekelőtt a főpásztor állá-sát, belátandjuk, hogy e jog és kötelesség azzal szoros kap-csolatban van. A főpásztor gondja és őrködése az egész megyére, egyháza vallási ügyeinek minden ágára, sőt bizo-nyos tekintetben anyagi jólétének előmozdítására is kiter-jeszkedik. 0 megyéjében a legfőbb tudor, főpap és kor-mányzó, E hármas méltóságánál fogva tisztje : az igaz hitet mindenütt terjeszteni, a tévtanokat kiirtani, mindkettőre bölcsesége által módot mutatni és eszközt n y ú j t a n i ; a szent-ségek kiszolgáltatása és más egyházi szertartásokra vonat-kozó törvények és rendeletek megtartása felett őrködni, a közjog intézményeit, ahol alkalmaztatnak, megerősíteni, ahol erőn kivül vannak, életbeléptetni, a kihágásokat fé-kezni és üdvös, alkalmas rendszabályok által az egyházi fegyelmet teljes épségében és erejében fentartani. Hogyan fogja mindazt eszközölhetni, ha megyéjét, annak szükségeit, jó és rosz oldalait nem ismeri ? és hogy fog minderről
alapo-sabb és hitelesebb tudomást szerezhetni, mintha mindenről saját szemeivel győződik meg ? Ily alkalommal sok, körébe vágó tapasztalást szerez ; sokat könnyebben, hathatósabban rendelhet, javíthat, orvosolhat.
De megerősít hitünkben továbbá azon viszony, mely-ben a főpásztor nyájához áll. Mi a főpásztor legfőbb törek-v é s e ? népének mindennemű boldogságát megalapítani, min-den módon előmozditani. T u d j u k , minő magasztos valami, különösen a nép, de minden hivő szemében a főpásztor mél-tósága és székhelye. Mindnyájunk figyelme annak szemé-') Biztosithatjuk, hogy az uj főpásztor szive szerint irta e sorokat.
Szerk.
166
lyére v a n f ü g g e s z t v e : o n n a n v á r u n k minden jót, oda irá-n y u l irá-n a k m i irá-n d irá-n y á j u irá-n k óhajai, o irá-n irá-n a irá-n v á r j u k teljesüléseiket;
ott k ö z p o n t o s u l n a k u g y a lelkipásztorok, mint n y á j a i k re-ményei. E forrásból e r e d t e k az atyai o k t a t á s o k , intések, tanácsok ; o n n a n v á r j u k az igazság győzelmét, a bün bün-tetését, az é r d e m e k j u t a l m a z á s á t , a visszaélések orvoslását, a h i á n y o k fedezését. Mindenki bizalommal t e k i n t a legjobb a t y á r a ; a szegény, az özvegy és á r v a ott keresi m e n e d é k é t és n y o m o r á n a k e n y h í t é s é t ; o n n a n merit erőt a szenvedések békés elviselésére. Igaz, hogy mindezen kötelmeinek s népe v á r a k o z á s á n a k valamiképen székhelyéről is megfelelhet a főpásztor ; de valamint bővebb és hitelesebb tudomást szerez-het m a g á n a k a hely szinén, ugy biztosabb és h a t h a t ó s a b b orvosságot és segélyt n y ú j t h a t , az egyes esetek különféle k í v á n a l m a i szerint, ha a bajról közvetlen t u d o m á s a v a n . Ezenfelül h á n y és h á n y panasz nem j u t h a t el egész a püs-pök t r ó n j á i g különböző okok miatt ; mennyi visszaélés pa-lástoltathatik el, ha azok is, k i k n e k kötelességök volna, a főpásztort értesíteni, — hasonló k i h á g á s o k v a g y b ű n n e k részesei ; h á n y á r t a l m a s szokás u r a l k o d i k a nép között, melyek k i i r t á s á r a nem elegendő a lelkipásztori, h a n e m ma-g a s a b b és m a ma-g a s z t o s a b b t e k i n t é l y k í v á n t a t i k ?
Ily módon nyilvánosul l e g i n k á b b az apostolok utód-j á n a k őrködése és gondolkodása a reábizott n y á utód-j boldogsá-g á n a k előmozdítása iránt. T u d j u k , hoboldogsá-gy az apostolok is nemcsak azon t a r t o m á n y o k b a n h i r d e t t é k az Isten igéjét, m e l y e k b e n a p o g á n y s á g és zsidóság szétoszlatva nem volt, hanem h i t b e n élő és virágzó községek kebelében is, — világos bizonyságául a n n a k , hogy ilyenkor k ö r u t a z á s a i k a t v é g e z t é k , hogy m e g g y ő z ő d j e n e k , váljon az igaz hit u g y h i r d e t t e t i k - e az általok egyes k ö z s é g e k b e n h á t r a h a g y o t t pásztorok által, a m i n t azt ő k t a n í t o t t á k , és h a igy — h o g y megelégedésüket n y i l v á n í t s á k , azt megerősítsék, ellenkező esetben pedig, a b a j t elég k o r á n orvosolhassák. Ily k ö r u t a -zás volt sz. P á l macedóniai és görögországi u t j a , midőn Miletben m a g a körébe g y ü j t é a lelkipásztorokat, azon kü-lönbséggel, hogy az ő, mint apostolnak h a t a l m a , a püspö-k ö püspö-k r e is püspö-k i t e r j e s z püspö-k e d e t t , m i l y e n e püspö-k voltapüspö-k b i z o n y á r a azopüspö-k, k i k h e z felségesen szép szavait intézé : „ A t t e n d i t e vobis et universo gregi, in quo vos spiritus s. posuit episcopos r e g e r e Ecclesiam Dei, quam acquisivit sanguine suo."2)
I g y j á r t a be sz. P é t e r is J u d a e a és G a l i l a e a községeit
„ t a m q u a m i m p e r á t o r " mint m o n d j a a r a n y s z á j ú sz. J á n o s ,
„suas copias r e c e n s e n s . "
N e m n y i l a t k o z t a k az apostolok e t e k i n t e t b e n világo-san, de a k a r a t j u k a t eléggé k i f e j e z t é k p é l d á j u k által, melyet a d t a k a z o k n a k , k i k e t u t ó d j a i k u l r e n d e l t e k . Más részről so-k a t l e i so-k ö so-k r e so-k ö t ö t t e so-k , miből ö n so-k é n y t folyiso-k ezen rendsza-b á l y szükségessége. I g y mi szépen ir önmagáról sz. P á l : ,,Vae mihi, si non evangelizavero. . . omnibus omnia factus sum,ut omnes facerem salvos ;"3) hívőkhöz, de a k i k még nem voltak elég erősek a hitben, irt sz. P á l a romaiakhoz kül-dött levelében : „Desidero, — m o n d j a — videre vos, ut ali-quid i m p e r t i a r vobis g r a t i a e spirituális ad confirmandos vos. Nolo autem vos ignorare f r a t r e s , quia saepe proposui
2) Apóst. csel. 20, 28.
3) 1. Cor. 9, 16.
v e n i r e a d vos, ut prohibitus sum usque adhuc, ut aliquem f r u c t u m h a b e a m et in vobis, sicut et in ceteris gentibus.
Iudaeis ac barbaris, sapientibus et insipientius debitor sum.
Non enim erubesco evangelium." Osszhangzólag ir sz. B e r -n a r d : „ F u e r a -n t , qui se totos ovibus pasce-ndis e x p o -n e b a -n t , pastoris opere et nomine g l o r i a n t e s . . I m p e n d e r e curam, impendere substantiam, i m p e n d e r e et seipsos. U n d e u n u s illo-rum : „ E t ego, ait, s u p e r i m p e n d a r pro animabus vestris." In contritione cordis et corporis, in labore et a e r u m n a , in f a m e et siti, in frigore et nuditate s a t a g c b a n t domino p r a e p a r a r e plebem perfectam. Non attondas, quid tibi sít utile, sed quid multis. Cadit asina, et est, qui sublevet eam. P e r i t anima, et non sit, qui r e p u t e t ? Quid pretiosius et Deo carius anima ? "4) T i t u s n a k emlékébe idézi sz. Pál : „ H u j u s rei g r a t i a reliqui te Cretae, ut ea, quae desunt, corrigas !"5) Timotheust pedig figyelmezteti : „ P r a e d i c a v e r b u m , i n s t a opportune, importune, argue, obsecra, increpa in omni patientia et doctrina."0) E s mindent, mivel ők őrei a h í v e k n e k „quasi r a t i o n e m r e d d i t u r i pro animabus eorum . "7)
D e k i v á n j a ezt a. főpásztor állása,— n y á j á h o z i viszonya,
— és az apostolok p é l d á j á n kívül különösen k o r u n k vallási és erkölcsi állapota. Bizton á l l i t h a t j u k , hogy a főpásztor sze-mélyes megjelenése és k ö z b e j ö t t e sok esetben n a g y o b b ha-tással bir a lelkipásztorok minden f á r a d o z á s á n á l , és ott is é r v é n y t szerezhet a vallási p a r a n c s o k n a k és fegyelmi r e n d s z a b á l y o k n a k , hol minden t ö r e k v é s h a s z t a l a n n a k m u t a t k o -zott. C s a k a j ó pásztorról v e g y ü n k példát ; ha népet szereti és ez hozzá bizalommal viseltetik, egy p á r szó n a g y o b b be-nyomást fog előidézni, mint sok szónokilag kidolgozott és elmondott beszéd azok a j k a i r ó l , k i k népeik előtt k e v é s te-kintélylyel b i r n a k , és k i k i r á n t ezek csekély bizalommal vi-seltetnek. A rosz lelkipásztorok árulói egyszersmind a val-l á s n a k és az e g y h á z n a k . M e r t a nép nem képes a vaval-lval-lás
— és az apostolok p é l d á j á n kívül különösen k o r u n k vallási és erkölcsi állapota. Bizton á l l i t h a t j u k , hogy a főpásztor sze-mélyes megjelenése és k ö z b e j ö t t e sok esetben n a g y o b b ha-tással bir a lelkipásztorok minden f á r a d o z á s á n á l , és ott is é r v é n y t szerezhet a vallási p a r a n c s o k n a k és fegyelmi r e n d s z a b á l y o k n a k , hol minden t ö r e k v é s h a s z t a l a n n a k m u t a t k o -zott. C s a k a j ó pásztorról v e g y ü n k példát ; ha népet szereti és ez hozzá bizalommal viseltetik, egy p á r szó n a g y o b b be-nyomást fog előidézni, mint sok szónokilag kidolgozott és elmondott beszéd azok a j k a i r ó l , k i k népeik előtt k e v é s te-kintélylyel b i r n a k , és k i k i r á n t ezek csekély bizalommal vi-seltetnek. A rosz lelkipásztorok árulói egyszersmind a val-l á s n a k és az e g y h á z n a k . M e r t a nép nem képes a vaval-lval-lás