szeme elé a vérnélküli áldozatban, mely az oltáron
bemutattatik és a szent áldozásban. Mily szép
lát-vány az, midőn az uralkodó az e g y ü g y ü földmivelő,
a szegény pásztor és szerény iparos társaságában
vesz részt a sz.-mise áldozatban ! Ilyenkor nincsen
semmi különbség köztök, a király sem kap többet,
') 0 kötelességét teljesítette, teljesítsük mi a miénket.171 mint a szegény. Ilyenkor a gazdag és szegény, a gyönge és hatalmas, szóval minden különbség eltűnik. A keresztény vallásnak ezen előnyét maga Montesquieu is beismeri a kö-vetkező szavakkal : la religion chrétienne par l'etablisse-ment de la charité, par un culte public, par la participation aux mêmes sacraments, sembie demander que tout s'unisse, (Esprit des lois 1. X I X . ch. 18.)2) És a lábmosás szertartá-sában nem tanitja-e az egyház az uralkodót nemcsak arra, hogy egyenlőnek tekintse magát alattvalóival, hanem, hogy még lábaik alá is helyezze magát ? Lehet-e valami alkalma-sabb az emberi büszkeség megtörésére ? és emlékeztetheti-e valami inkább a királyt saját gyarlóságára ?
Ime mily befolyást gyakorol a kath. egyháznak val-lásgyakorlata az uralkodó szivére ! Hathatósan közreműkö-dik, hogy megtörje annak büszkeségét, aki uralkoközreműkö-dik, és a szeretet, és testvériség gyöngéd érzelmeit csöpögteti föl-melegedett szivébe, folytonosan figyelmeztetvén őt saját gyarlóságára — semmiségére. (Folyt.)
Tömöri.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Cs. ap. kir. Fölsége márt. 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával R i m e 1 y Károly hittudort, Pázmány által alapított bécsi papneveldének aligazgatóját pozsonyi társaskáptalannál kanonoknak leggyelmesebbeu ki-nevezni ; — S t e i n e r Márton magyaróvári plébánosnak 15. V. Mariae de Egres, — A s z t 1 Lajos tatai plébánosnak B. V. Mariae de Szászvár apát-sági czimet mart. 2-án kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben adományozni méltóztatott.
P E S T , febr. 16. E levelemmel befejezni szándékozom a „Tempi-passati"-féle czikkekre a feleletet, azért csak keve-set a sok mindenféléből. A Prot. egyh. és isk. lapnak 4. sz.
101. lapján ez á l l : „A magyar király adja-e a püspöknek a palliumot?1) ő adja-e át ezeknek a püspökpálczát, a gyű-rűt ? Megint mindenfelől csak az a felelet, hogy nem. Pedig ezek a dolgok tartoznak a kath egyház természetfölötti kö-réhez." Hogy a pallium, piispökpálcza, a gyürü, mint müda-rabok nem tartoznak az egyház a természetfölötti köréhez, de mégis az oda tartozókat jelentik, már onnan is megma-gyarázhatná magának a Prot, lap, hogy ilyféléket a zsidók is á r u l n a k ; s talán csak fel nem teszi, hogy a kath. püspök a zsidóhoz megy, természetfölöttieket vásárolni. IIa a P r o t , lap cor. jur. eccl. felnyitja, ott olvashatja : ,,Sane si postula-tio (a püspökségre jutásnak egy neme) Troiani episcopi ad Panormitanam ecclesiam fuisset per nos etiam approbata, non tamen deberet se archiepiscopum appellare, priusquam a nobis pallium suscepisset, in quo pontificalis officii plenitudo cum archiepiscopalis nominis apellatione confertur." (cap.
3. I. 8. De auct. et usu pal.) A püspöki pálczát illetőleg : a cap. unie. I. 15. de sacra, unct. §. „Licet." „Mysticam ra-tionem" szavaihoz a glossa ezeket mondja : „Quia baculus
habet in summitate recurvationem, quasi ad trahendum, quod non est necessarium Romano pontifici : quia nullus
*) A k a t h . religio a szeretet, a közös isteni-tisztelet, az ugyanazon szentségekbeni résztvevés által követelni látszik, hogy mindnyájan egye-süljünk.
') Szeretnők, ha a Prot, lap megmutatná, melyik canonban van, hogy minden püspök palliumot kapjon ? Igy zavarnak össze mindent, akik mindent tudni akarnak. — Szerk.
ab illo divertere potest finaliter : quia Ecclesia non potest esse nulla. (24. qu. 1. c. putenda in f.) Vel quia per bacu-lum designatur correctio, sive castigatio : ideo alii pontifices recipiunt a suis superioribus baculos : quia ab homine pote-statem recipiunt, Romanus pontifex non utitur baculo : quia potestatem a solo Deo recipit." Ami pedig a gyűrűt illeti, ennek jelentményét B. ur megtudhatja azon szavakból, me-lyeket a felszentelő (Consecrator) a felszentelthez mond, midőn neki a gyürüt átadja : Accipe annulum, fidei scilicet signaculum : quatenus sponsam Dei, sanctam videlicet eccle-siam, intemerata fide ornatus, illibate custodias." (Pont. Rom.
pars. I. de consecr. elect, in eppum.) H a tehát ily tárgyakról beszél, jól gondolja meg mit beszél ; mert nem azért nem ad gyürüt a király a kinevezett püspöknek, mert a kinevezési jog világi jog, hanem mert jurisdictiot nem ad, ami azon
jel-vények által jelentetik. Püspöki joghatóságon kivül pedig vannak még más egyházi, s a természetfölötti körhez tartozó tárgyak. A kinevezési jog, jus patronatus, egyházi szent tárgy, s azért az adás-vevésnek tárgya soha nem lehet, kü-lönben simonia lesz ; a kinevezés is maga szent cselekvény, pénzért nem történhetik; nincs pedig világi jog, világi tárgy, melyet pénzért adni nem lehetne. Nem kevésbbé absurdum ez is, mit a fennebb idézett szavakhoz csatol : „s ha ő Fel-sége mindezen tisztán egyházi jogokkal birt volna, s ha a 48-iki törvényhozás a felelős ministeri ellenjegyzést az elso-rolt t á r g y a k r a a k a r n á kiterjeszteni, akkor jogosan mond-hatná a „R." szerkesztője, hogy a felelős minister az egyház természetfölötti körébe lépett." Épen, mivel ama jogok egy-házi jogok, azokat csak az gyakorolhatja, akiknek adat-tak.2) Gyönyörű absurdum, ha ezen s z a v a k a t : „akkor jogo-Nehéz, s majdnem lehetetlen vitázni, mikor mindent abc-töl kell kezdeni. Ha az ellenfél kath. egyházi dolgokról beszél, ugy vegye azokat, amint a kath. egyházban vannak, nem pedig amint azokat, hogy lenné-nek, akarná. Ha irókra hivatkozik, hivatkozzék olyanokra, akik a kath.
tanodákban mint tekintélyek állanak, nem pedig, akik ogynapi pillék gyanánt feltűntek s elenyésztek. Jansenisták, febroniánusok, josephinis-ták nem voltak mások, mint kath. név alatt a kath. tanodákban duló protestánsok, kiket az egyház azonnal kárhoztatott, s nincs erő, aki őket a mult idő sírjából életre hozná többé. Aki a sírba szállt tanokra hivat-kozik, maga is sírban marad ; sírba szálltak pedig, mert tanaik nem ka-tholikusok valának ; hogy egykor előadathattak, csak a kath. iskolák szabadságát, a kath. egyház anyai szeretetét, türelmét bizonyitják. Ami nem tekintély, kár arra hivatkozni ellenünk, mert hamis pénzt nem foga-dunk el. Különben amit ezekből is felhoztak a Prot, lap t. irói, az apos-toli jogok, vagyis a kinevezési jognak fenlétéről beszéltek a magyar ki-rálynál, nem pedig e püspökkinevezési jog eredőiéről. A magyar corpus juris sem mond mást. Különben igen merész vállalat egy prot. iróra nézve, nekünk leczkét akarni adni afölött,mi természetfölötti a kath. egyházban, mi nem ? Szabad ugyan ezt megkísérteni, Hurter Fridrik is, mikor még prot. pastor, sőt archi-presbyter volt, sok kath. történetirónak leczkét adott ; ugy tett Voigt is ; csakhogy du sublime au ridicule il n'y a qu'un pas. Mikor a király püspököt nevez, nem főispánt, nem birtokost, nem méltóságost, hanem püspököt nevez, amint a szó mutatja. A püspökkine-vezés nem főispán-, hanem püspökkinepüspökkine-vezés. Püspök pedig talán a Prot, lap előtt is valami szellemi, egyházi személy. Miután püspököt nevezett a király, a többi, amit a Prot, lap annyira kiemel, mint járulék, magától jön, amint a jogelv mondja : accessorium sequitur suum principale. A Prot, lap a másodrendű dolgot veszi fődolognak, csakhogy állítását vala-hogy védhesse. He itt is vapulat, mert a kinevezés jogot ad a püspöki ja-vak jövedelmeinek élvezetére ; e jog pedig egyházi, természetfölötti, mert a püspökségből folyik. Emiatt, ha a püspöki javakat más használja, sacrilegam usurpationem facit. A kinevezés nem azt mondja, ki fogja
2 2 *
. 172 >
san mondhatná a „R." szerkesztője" stb. amit a Prot. egyh.
és isk. lap 6. számának 163. hasábján előforduló szavak mellé állitjuk : „az egyház, qua egyház, tisztán szellemi in-tézmény, s mint ilyennek nem az a feladata, hogy jogokat sürgessen" stb. Kár volt a protestánsoknak jogokért annyi zavart csinálni egykor a hazában, miután ők is községü-ket, felekezetüket „szellemi intézménynek" nevezik, sőt crédójok szerint látatlan egyházat vallanak. Tehát egyszer
„jogosan mondhatná," alább pedig, „nem az feladata, hogy jogokat sürgessen." Jó volna a Prot, lapnak egyszer Horst szavairól meg nem felejtkezni, aki mondá : „Wir Protestan-ten thun dem Katholicismus oft unrecht, weil wir ihn nicht genug kennen." Planck pedig hozzáteszi : „vielmehr weil man ihn nicht kennen will." Ballagi ur az egyházat tisztán szellemi intézménynek mondja, a katekizmus pedig igy szól: „Az anyaszentegyház mindazon keresztények látható társasága, kik egy látható fő, a római pápa alatt ugyanazon egy hitet vallják és ugyanazon szentségekkel élnek." Bal-lagi ur, ugy látszik — nem állítjuk, — u j históriát csinál. A Prot. egyh. és isk. lapok 4. sz. 103 hasábon igy ir : „ha rá-olvassuk VII. Gergelynek Salamon, magyar királyhoz inté-zett levelét (1. Fejér cod. dipl. I. 421. s köv. 1.), hol a pápa
feddi a királyt, hogy amint hallja, a német király kezéből fogadta el a koronát, „holott, amint nagyjaitól megtudhatod, Magyarország a szent romai egyház tulajdona," ha a törté-nelemből kimutatjuk, hogy a pápa császárokat és királyokat tett és buktatott vagy legalább akart tenni és buktatni, szóval politikai jogokat osztogatott, akkor P. ur kénytelen bevallani, hogy, mivel a pápa politikai jogokat nem adhat, és mégis adott, midőn ezt tette jogbitorlást követett el. Ily vallomásért pedig a középkorban máglyára ítéltek, az ujabb k o r b a n pedig kiközösitik a r. katholikus embert." VII. Ger-gely pápának Salamon király hoz irt levele eredeti szöveg-ben igy szól : „Gregorius episcopus, servus servorum Dei,
Salamoni regi Hungarorum, salutem et apostolicam bene-dictionem. Litterae tuae ad nos tarde propter moram nuntii
szedni a püspökség jószágainak jövedelmeit, hanem ki lesz a püspök ? Nem azt mondja, ki lesz a főispán, lianem ki lesz az érsok ? A kinevezett püspök az egyház előtt jogot kap a kinevezésben, hogy ő legyen püspök vagy érsek és nem más, hacsak nem méltatlan, nem képtelen, vagyis a kinevezés dat jus ad rem. A pápa köteles az ily kinevezettet püspökké fölszentelni, püspöki joghatósággal felruházni, hacsak lelkismerete és a canonok, a személy mivolta miatt, ettől őt le nem tiltják. A kinevezés tehát a pápai felruházási hatalmat igen korlátozza, egy személyre szo-ritja, ami semmiképen sem történhetnék, hacsak a pápa ezt teljhatalmá-nál fogva, utódjaira nézve is kötelezöleg nem teszi, vagyis ha kinevezési jogot nem adományoz. Kié a jog, az korlátozhatja azt ; a pápáé a felruhá-zási, a missiói jog, ezt csak a pápa korlátozhatja, csak ő módosíthatja.
E z t azért írjuk, mert a Prot, lapnak tetszett írni : „az a hatalom, melyet a püspök a király kinevezése által nyer, nem tartozik sem a dogmák,sem a természetfölöttiségek körébe ; mert hiszen egyebet sem nyer ezzel a ki-nevezett főpap, minthogy beleülhet a nemzet által (melyik országgyűlé-sen ?) adományozott vagyonba, és a felsőházba, s magát méltóságosnak czimezheti ; ezek pedig nagyon is földi, nagyon is anyagi dolgok ;" azaz, soha nem olvasott egy kinevezési okmányt sem, soha nem értette a kine-vezés értelmét, különben tudná, hogy a kinekine-vezési okmányban sem ,mél-tóságos' czimről, tem felsőházról nincsen szó ; a püspöki javakról pedig csak azután van szó, mikor az okmány első részében a kinevezés bemu-tattatott. Ahol főispánságról van szó, ez külön okmányban említtetik. Ily fogalmak ellenében igazán nem vitázni, hanem mosolyogni kötelosség.
Szerk.
tui allatae sunt : quas quidem multo benignius manus no-stra suscepisset, si tua incauta conditio non adeo beatum
Petrum ofïendisset. Nam, sicut a majoribus patriae tuae cognoscere potes, regnum Hungáriáé sanctae Romanae Ecclesiae proprium est, (ugy látszik, hogy B. ur csak eddig olvasta a levelet) a rege Stephano olim beato Petro cum omni j u r e et potestate sua oblatum et devote traditum. (Ta-lán még sem volt jogbitorlás ?) Praeterea Henricus piae memoriae imperátor ad honorem sancti Petri regnum illud expugnans, victo rege, et facta victoria, ad corpus beati Petri lanceam coronamque transmisit, et pro gloria tri-umphi sui illuc regni direxit insignia, quo principatum di-gnitatis eius attinere cognovit. (Mikép írhatta B. ur : „ha a történelemből kimutatjuk, hogy a pápa császárokat és kirá-lyokat tett és buktatott, vagy legalább akart tenni és buk-tatni, szóval politikai jogokat osztogatott, akkor P. ur kény-telen bevallani, hogy a pápa politikai jogokat nem adhat és mégis adott, midőn ezt tette, jogbitorlást követett el?") Quae cum ita sínt, tu tamen, in ceteris quoque a regia virtute et moribus longe discedens, ius et honorem sancti Petri, quan-tum ad te, imminuisti et alienasti, dum eius regnum a rege Teutonicorum in benelicium, sicut audivimus, suscepisti Quod sí verum est, qualiter gratiam beati Petri, aut nostram benevolentiam sperare debeas, tu ipse, si justitiam vis atten-dere, non ignoras, videlicet te non aliter eam habituram, nec sine apostolica animadversione diu regnaturum, nisi sceptrum regni, quod tenes, correcto errore tuo, apostolicae, non regiae, majestatis beneficium recognoscas ; neque enim nos timoré vel amore, aut aliqua personali acceptione, quan-tum Deo adjuvante poterimus, debiquan-tum honorem eius, cuius servi sumus, irrequisitum relinquomus. Verum si haec emen-dare, et vitam tuam, ut regem decet, instituere, et Deo mi-serante, adornare volueris, procul dubio dilectionem sanctae Romanae Ecclesiae sicut matris dilectus tilius, et nostram in Christo amicitiam pleno habere poteris. Datum Romae V.
kalendas Novembris, indictione décima tertia." Most pedig bátrak vagyunk kérdezni, ki hibázott, a pápa-e, hogy igy irt, vagy Ballagi ur, hogy e levelet idézte ? Sokat lehetne még irni a „Tempi passati" czikkek megörökösitésére, de talán elég is lesz, mert mindenki meggyőződhetett ebből is, hogy nagyon sokat, de egyszersmind nagyon keveset
tar-t a l m a z n a k . Avispa.
UNGVÁR, jan. 25-én. Az ember élete e földön hasonló az árral szemben haladó hajóhoz ; egy helyen nem állhat ; szüntelen eveznie kell, mert amely perczben letette az eve-zőt, azon perczben egy lépéssel hátrált. Qui non profiéit, de-ficit. E földön nincs határa a tökéletesedésnek. „Cum consummaverit homo, tunc incipiet " mondja az Eccle-siastes. Igy van ez a tudományosság göröngyös és az erény tövises ösvényén. Csak ernyedetlenül harczolva törhetünk előre. A czél hová törünk, nem kevesebb, mint elnyerni azon boldog hazát, melyet Isten az ő fiainak készí-tett. És kit rendelt Isten vezetőnek, utmutatónak, példány-képnek hivei számára e terhes harczban, zarándokiásunk akadályai és nehézségeivel szemben ? A lelkipásztort. En-nek tehát, ha senki más nem ér oda, hova igyekeznie kell, mint aki mindig előre tör, és ha ő e nehéz munkában
— 1 7 3 H—-példányképül és vezetőül adatott — igen természetesen
szintén szüntelenül előre törnie, haladnia kell, — mind a tudományban, mind az erényben. „Labia sacerdotis custo-dient scientiam et legem requirent ex ore ejus." Es sz. Pál apostol szerint. „Si quis ignorât, ignorabitur." A pásztor tu-datlansága és erkölcstelensége sok rosznak szülője. A pap a tudomány és erény forrása. És ha ez kiszárad, ki fog be-lőle akarni meríteni ? A pásztor, ha hanyag, ha aranyszájú sz. János szerint „velut ad quietem accedit a negotium," mig alszik „veniet inimicus et superseminabit zizania." A kalmár sohasem pihen, mindennap u j és uj nyeremény után törek-szik. A festő képén mindennap javit. ..Ubi dixisti : sufficit
— mondja sz. Bemard. — periisti" és Üdvözítőnk szerint :
„perfectus est discipulus, si sit sicut magister ejus." És nem e világi hiúságok után kell kapkodni, nem földi gyönyörö-ket hajhászni „quorum enim studia vana sunt, illi — bloisi Péter szerint — semper circumeunt montem Seir, nec um-quam terrain promissionis introeunt." Kétségen kivüli tehát, hogy a p á s z t o r n a k haladnia kell, mert ha nem halad, elmarad.
De bizonyos továbbá, hogy a külső és anyagi buzdító eszközök,különösen azoknál,kiknél a vallásiak és erkölcsiek nem használnak, ritkán tévesztik el hatásukat. Hiába ! az anyagiság minden emberre hat. Ennek következtében azok, kik máskép tespednének, felbuzdulnak ; azok pedig, kik kü-lönben is elég szorgalmat és erélyt tanúsítanak az Ur szőlő-jében, megerősödnek a hitben, mivel már a földön is fárado-zásukat némileg jutalmazva látják, és még nagyobb erélyre késztetnek a sz. tudományok müvelésében és az elöhaladás-ban az erény utján.
Végre, mivel mint mindenütt, ugy fájdalom a clerus keblében is vannak, kik ugy tűnnek fel az életben, mintha nem ismernék a közmondást, nem minden arany ami fény-lik — van e hathatósabb eszköz az ilyenek megfékezésére és megszégyenítésére, mint a nyilvános vizsgálattétel ? — miáltal meggyőződhetnek, mily roszul ismerék magukat és mennyire igaz volt a világ az ő Ítéletében !
Ez előadottakban találjuk czélját a javadalomra pá-lyázó pásztorok hittani megvizsgáltatásának. Czél, mely végső következményeiben oda vezet, hová mindennek kell irányulnia, Isten dicsőségére és a lelkek üdvére. Czél tehát, melynél magasztosabb nincs. Csak az oly pap méltó és al-kalmas a hivek igazgatására, ki az egyház kívánalmainak tökéletesen eleget tesz. Ezért bölcsen, igen bölcsen rendelte el a tridenti zsinat. „Expedit maxime animarum saluti a dignis atque idoneis parochis gubernari. Id ut diligentius ac rectius perficiatur, statuit s. synodus, ut eum parochialis ec-clesiae vocatio, etiamsi cura ecec-clesiae vei episcopo incumbere dicatur, et per unum vei plures administretur, etiam in eccle-siis patrimonialibus seu receptivis nuncupatis, in quibus censuerit episcopus uni vei pluribus curam animarum dare, quot omnes ad infrascriptum examen teueri mandat". ') Ugyanezen parancs más helyen még erélyesebben fejeztetik ki : „Praesentati seu electi vei nominati a quibusvis ecclesi-asticis personis, etiam sedis apostolicae, non instituantur, nec confirmentur neque admittantur, etiam praetextu cujusvis
') Sess. XXIV de rof. c. 18.
privilegii seu consuetudinis, etiam ab immemorabili tempore praescriptae, nisi fuerint prius a locorum ordínariis exami-nati et idonei reperti. E t nullus appellationis remedio se tueri posset, quominus examen subire teneatur."*) A zsinat tehát igen szigorú e rendszabály életbeléptetésében és ellenében semmi kiváltságot vagy szokást nem ismer, melynek ürügye alatt a megyéket vagy egyeseket illetőleg kivétel történjék.
Szigorának még nagyobb nyomatékot ad, midőn a canon végén m o n d j a : „alias provisiones omnes seu institutiones, praeter supradictam formám factae, surreptitiae esse cense-antur."3) A zsinat ezen hatályos szavaira látszik vonatkozn1 az emiitett egyházkerület azon kérelme, hogy ha nm. püs-pök ezen rendszabályt — a törvény eredetére |vonatkozó-lag — megszüntetni, némi tekintetek tiltanák, hatalmas be-folyását mérlegbe vetni kegyeskedjék, hogy az minél előbb megszüntessék.
Azt pedig, hogy a javadalmat a jobb és érdemesebb lelkipásztor nyerje el, — felesleges mondanunk, — hogy az igazság kívánja. Ellenkező esetben, ha a javadalmak csak önkény szerint osztatnának ki, — az egyház önmaga met-szené el tekintélyének és hatalmának legüdvösebb életerét.
Ez esetben sok pásztor száműzné a tudományt, mert hisz müvelésére semmi által sem ösztönöztetnék. A hivatásra meg-győzőleg itt nem hivatkozhatunk. A lelkipásztorok a világ-ban működnek, — és pedig in medio pravae Jet perversae gentis. A rosz könnyen liarapódzik. A pásztorok szintén em-berek. A roszra való hajlam,a helytelen vágyak nem szűnnek meg az emberben soha, a rosz példák mindig vonzanak. A tudományos clerus pedig egyik leghathatósabb eszköz a vallás és az egyház ügyének előmozdítására. Ezért bármily körülmények, bár nyomasztó politikai légkör hatása alatt is fejlődött e rendszabály, — szükségessége ma épen ugy, mint akkor, sőt még fenyegetőbb is, igy üdvössége mindenkorra meg van állapítva.
Attól pedig, hogy e rendszabály megakadályozná az érdem jutalmazását, minthogy a lelkész, ki több éven át példás türelemmel és ernyedetlen buzgalommal működött, g y a k r a n utána tétetnék egy fiatalnak csupán azért, mivel ez jobban tette le a vizsgálatot, — épen nincs mit tartani.
Mert a megvizsgáltatás nemcsak a tudománybani előmene-telre és készültségre, hanem a kor YEíy 3JZ erkölcsökre, a hosz-szabb szolgálat következtében szerzett érdemekre is kiter-jeszkedik, — amint a zsinat világosan mondja : „Peracto
deinde examine renuntientur, quotcumque ab his idonei ju-dicati fuerint aetate, moribus, doctrina, prudentia et aliis re-bus ad vacantem ecclesiam gubernandam opportunis"4) és Benedek hozzá teszi : „Nisi examinatores haec omnia expen-dant, muneri suo non satis faciunt."5) Miért is a pályázók nemcsak megvizsgáltatnak, hanem benyújtott folyamodvá-nyaik is, melyekben érdemeik félsoroltatnak, tekintetbe veendők.r>)
Nincs mit félni a szenvedélyektől és részrehajlás-tól Jurentque omnes, mondja a szinat, ad sancta Dei
evan-*) Sess. VII de ref. c. 13.
s) Sess. XXIV de rof. e, 18 in tine.
s) Sess. XXIV de rof. e, 18 in tine.