pater-num spiret affectum, qui nihil nisi quod subditorum spirituali cedat emolumento consectandum p u t e t ; nam ut pulchre ait s. Basilius: „Praepositus veluti pater legitimorum filiorum curam suscipiens, quid fratri unicuique opus sit, attendet, curamque ac medelam convenientem afferet."
1 8) Ideo etiam con-cilium Tridentinum monet omnes et singulos „ad quos visitatio spectat, ut paterna caritate cliristia-noque zelo omnes amplectantur."
19) Hinc visitatio non solet procedere in figura et strepitu judicii; ne-que in ea specialis fit inquisitio de delictis, sed ge-neralis dumtaxat de statu ecclesiae ; nam finis visi-tationis non est punire, sed corrigere, quemadmo-dum id s. Congregatio non semel declaravit. Sic a capitulo Segobiensi consulta : an, et ad quae genera
Sess. 22. cap. 8. et 9. de réf.
1 à) Ferraris, v. Confraternitas. art. 3. n. 11.
1(i) F a g n a n . lib. 1. deer. ad. cap. G r a v e gerimus. n . 48.
17) Monacelli, Formular, legale pract. torn. 3. tit. 1. form.
39. n. 2. 4.
1S) Constit. mon. c. 28. Opp. torn. 3. col. 1418 ed. Migne.
, 9) Sess. 24. cap. 3. de réf.
•« 07 poenarum posset episcopus se extenclere in visitatione, et
num ad poenam ordinariam delicti procedere ? respondit, posse imponere poenas non quidem ordinarias, sed eas tan-tum, quae morum correctionem et emendationem respiciunt.
E t archi-diacono Juvenacensi postulanti : an episcopus in visitatione posset causas ordinarias cognoscere ? respondit, causas ordinarias extra visitationem esse cognoscendas.20) Atque hoc ipsum in causa est, quod a decreto et sententia episcopi visitantis, quum solam intendat emendationem vi-sitati, nulla admittatur appellatio ad effectum, ut ajunt, sus-pensivum, qua nempe exsecutio sententiae visitatoris retar-detur aut suspendatur. Sic enim jam olim decrevit Innocen-tius III. : „Irrefragabili constitutione sancimus, ut ecclesi-arum praelati ad corrigendum subditorum excessus, maxime clericorum, ad reformandos mores prudenter et diligenter in-tendant. . . . Ut autem correctionis et reformationis officium libéré valeant exercere, decernimus, ut exsecutionem ipso-rum nulla consuetudo vei apellatio valeat impedire, nisi for-mám in talibus excesserint obser vandam."2 1) Quod idem lu-culentius declaravit concilium Tridentinum his verbis : „Epi-scopi, ut aptius, quem regunt, populum possint in officio at-que obedientia continere, in omnibus iis, quae ad visitatio-nem ac morum correctiovisitatio-nem subditorum suorum spectant, jus et potestatem habeant, etiam tamquam apostolicae Sedis delegati, ea ordinandi, modorandi, puniendi et exsequendi j u x t a canonum sanctiones, quae ill is ex prudentia sua pro
subditorum emendatione ac dioecesis suae utilitate necessa-ria videbuntur. Nec in his, ubi de visitatione aut morum cor-rectione agitur, exemtio, aut ulla inhibitio, appellatio seu querela, etiam ad Sedem apostolicam intei-posita, exsecutio-nem eorum, quae ab his mandata, décréta aut judicata fue-rint, quoquomodo impediat aut suspendat."2 2) Quamquam vero his cautum sit, ne exsecutio eorum, quae episcopus oc-casione visitationis ordinaverit decreveritque appellatione ulla, etiam ad Sedem apostolicam interposita, suspendi va-leant : non tamen simul praecisa fuit appellatio quoad effe-ctum devolutivum, hoc est, ut cognitio causae ad superiorem devolvatur ; cum enim concilium Tridentinum sess. 22. cap.
1. et sess. 24. cap. 10. expresse statuerit, ne in causis visita-tionis et correcvisita-tionis morum appellatio suspensivum effectum habeat, non autem addiderit : neque devolutivum: appella-tionern cum hoc ultimo effectu reliquisse censendum est.2 3) E t reipsa it a verba concilii debere intelligi, saepius pronun-ciavit s. Congregatio concilii ; consulta namque, an in cau-sis visitationis et correctionis appellari possit post definiti-vam ? respondit, posse : ita tamen ut appellatio non suspen-dat exsecutionem, ut sancitum est cap. 10. sess. 24. et cap.
1. sess. 22. — Item consulta: an decretum cap. 10. sess. 24.
sustulerit appellationem devolutivam ? censuit, non sustulisse devolutivam, sed suspensivam tantum.2 4) Eo solum casu ha-beret locum appellatio cum effectu suspensivo, si episcopus terminos visitationis egrederetur, id est, si compilato formali
2 0) Fagnan. in lib. 1. decret. ad cap. Dilectus filius. n. 44.
ï ' ) C. 13. X. do offic. judicis ordin. (I. 31.)
" ) Sess. 24. cap. 10. de refor,
23) Bovix. Tract, de episc. tom. 2. pag. 33.
*24) Apud. Fagnan. in lib. 2. decret. ad cap. Ad nostram. n. 6. sq.
processu, servataque judicii forma contra aliquem in visita-tione procederet non ad simplicem correcvisita-tionem, sed ad ir-rogandam poenam ordinariam, ut pluribus docet Fagnanus,2 5) et Barbosa dicens : „Si episcopus formato processu, et ser-vatis servandis procedat, non habet locum dispositio concilii in dicto cap. 10. sess. 24., sed a sententia definitive tantum admittitur appellatio, quae suspendit judicatum."2 0)
Atque haec sunt, quae per summás veluti lineas expo-nenda duximus, ut facile omnes intelligerent, quid de visita-tionibu3 canonicis existimandum sit, quas provida mater Ec-clesia tamquam praestantissima disciplinae christianae tu-tandae, aut, ubi collapsa esset, restaurandae praesidia nullo non tempore praescripsit, commendavit, adursit ; tum ut nos ipsi palam faceremus testatum, conscientiam obligationis, quae suscepto episcopali munere humeris nostris imposita fuit, numquam Nos animo excidere passos fuisse. E t sane, ex quo ad insignem ecclosiae hujus cathedram, nullis licet meritis nostris, evecti sumus, nihil ardentius in votis habui-mus, quam assignatam nobis gregis dominici portionem per singulas invisere paroecias, eique sollicitudinis nostrae et ca-ritatis documenta impertiri : continuo quippe oculis nostris obversabantur, et auribus quodammodo insonabant tot sa-crorum conciliorum domi forisque celebratorum saluberrima décréta, tot summorum pontificum gravissimae adhortatio-nes, quibus velut totidem stimulis ad hanc officii nostri pa-storalis partem pro virili explendam impelli nos sentieba-mus. Non onim potuimus dissimulare, suam hodie quoque constare veritatem, nihilque plane diuturnitate temporis de-tersum fuisse iis, quae a synodo provinciali Tyrnaviensi a.
1611. cap. 1. n. 3. pronunciata accepimus: „Non postremum in recte administranda ecclesia locum obtinet visitatio eccle-siarum et parochorum, quas annis singulis institui debere vel per se ab episcopis, vel si legitime impediantur, per ali-os, sacri canones decreverunt, et j u r a incliti regni Hungá-riáé Hsu roborata praescribunt."2 7) Compertae pariter nobis fuere, alteque menti defixae rationes illae, quas sapientissi-mus pontifex Benedictus X I V . ad persuadendam visitatio-num necessitatem utilitatemque, solito ingenii flumine ex-plicuit, quibusve episcoporum animos ad laborem hune ala-criter subeundum accendere studuit in haec verba, lucis ac ponderis plena, disserens : „Cum in omni etiam rei dome-sticao cura nihil sit utilius, quam si ipsemet paterfamilias omnia frequenter inspiciat, suaque vigilantia suorum indu-striam et diligentiam alat : propterea vos monemus et hor-tamur, fratres, atque etiam vobis injungimus, ut ecclesias et dioeceses vestras (nisi gravis ac légitima interveniat causa, quae aliis id committi postulet), vos ipsi visitetis, vos ipsi oves vestras, et pecoris vestri vultum agnosca-t i s . . . . Mulagnosca-ta vero quidem ignorabiagnosca-t episcopus, mulagnosca-ta eum latebunt, vel saltem serius, quam oportet, intelliget, nisi ad omnes suae dioeceseos partes se conférât, et nisi per se ipsum ubique videat, ubique audiat, ubique exploret, quibus malis medicina facienda sit, et quaenam fuerint eorum causae,
" ) L . c.
2 6) De off. et potest, episc. part. 3. alleg. 73. n. 32. apud Bovix 1. c. —
" ) Pétorffy, P a r t . 2. pag. 203.
quave ratione occurri etiam providenter queat, ne sublata reviviscant." Cumprimis vero intimo nobis haesit sensu, et perpétua sui recordatione pereitos occupatosque tenuit apo-stolica Sanctissimi D. N. Pii I X vox, qua universos imperii austriaci episcopos, atque adeo nos quoque, qui pars illorum aliquota sumus, monuit : „Nihil antiquius habere velitis, quam ex canonicis sanctionibus vestras dioeceses impensis-simo studio invisere, et ea omnia accurate perficere, quae ad ipsarum visitationem fructuose peragendam omnino per-tinent."1 s)
Plus una vice totam dioecesim, immo magnam ejus partem tertio jam peragravimus, prout ipsi scitis, verbum Dei annunciando, sacramentum confirmationis dispensando, aliaque agendo, quae paterna secum ferebat visitatio. Quo-minus vero desiderio nostro, quod quidem vehementissimum fuisse novit ille, qui renes scrutatur et corda, ad stricte ca-nonicam visitationem incumbendi, satisfaceremus : partim temporum iniquitate, partim cumulatis negotiis, quae subter-fugere haud licuit, prohibit! fuimus ; neque aliud fere nobis reliquum erat, quam supplices ad Deum manus tendere, et enixis preeibus ejus interpellare clementiam, uti ostium no-bis aperiat, modumque praestet, operi tam salutari manum oeyus admovendi. Ne vero deesse officio, aut labori parcere videremur, si longius adhuc visitationem prorogaremus, non aliud nos facturos melius arbitrabamur, quam si terminum ipsi figeremus, quo dictam visitationem aggrederemur Quam-obrem firmiter animo decrevimus, ineunte vere anni pro-ximo impendentis, insuperhabitis difficultatibus ac ifnpedi-mentis quibusvis, canonicam et solemnem dioecesis nostrae perlustrationem auspice Deo suseipere, probe gnari : „Ani-marum saluti omnia postponenda ; tanto enim digniores sunt animae corporibus, et universis quae humana ambitio con-cupiscit, quantum dignitate praeeminet caelum terrae."2 9)
Propositum insuper nobis est ordiri ab archi-diaconatu Mosoniensi ; quum constet longissimum esse, ex quo ei hoc ministerii episcopalis munus impensum contigit. Haec autem in antecessum, et j a m nunc ad notitiam omnium perlata vo-luimus propterea, ut DD. curati cuncta ita disponere prae-parareque satagant, ut cum venerimus, visitationem, quem-admodum concilium Tridentinum jubet, „celerrime, débita tamen cum diligentia" peragere possimus. Ceterum tempus ipsum proprius tum indicabimus, cum edictum visitationis u n a cum punetis, ut vocant, directivis, vulgaturi sumus.
Vos interim venerabiles fratres et filii dilectissimi, qui in partem sollicitudinis nostrae vocati estis, pascite qui in vobis est gregem Dei,3 0) et curam omnem subinferentes, mi-nistrate in fide vestra virtutem, in virtute autem scientiam;31) simul vero obsecramus vos per Dominum Nostrum Jesum Christum et per caritatem Sancti Spiritus, ut adjuvetis Nos in orationibus vestris pro nobis ad D e u m , . . . ut veniamus ad vos in gaudio per voluntatem Dei, et refrigeremur vobi-scum. 32)
Jaurini, die 1. decembris 1866.
Joannes m. p. Episcopus.
2S) Encycl. Singulari quidem. 17. mart. 1856. Conf. Breve. Quo graviora. 3. jul. 1862.
2 9) Petrus Blesens. de institut, episeopi. col. 1106. ed. Migne.
(o tl . Petr. ß, 2. - 3I) 2. Petr. 1, 5. - M) Rom. 15, 30. 32.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
P E S T , jan. 21-én. Tek. Ballagi M. ur ez idei Prot, egyh. és isk. lap 3-dik számában egy polemicns czikksoro-zatot kezd „Tempi passati" czim alatt ; már a felirat is bá-mulatra ragad bennünket, Ballagi olaszul szól a pápa anyanyelvén ! utána egy motto következik, mint ö mondja L a -martine-tól, minthogy Lamartine-t kivül nem tudjuk,azt azon-ban tudjuk, hogy milyféle idézetek voltak egykor u g y a n é lapok hasábjain, azért nekünk senki rosz néven nem ve-heti, ha azon, váljon a fenemiitett szavakat Lamartine mondá-e, s amint idéztetnek, kételkedünk.
Mindenek előtt megjegyezzük s t. olvasóinkat figyel-meztetjük t. Ballagi ur e szavaira : „mi oknyomozó fejtege-tések által meggyőződést eszközölni — a k a r u n k " S k é r j ü k hogy e szavakat szem előtt tartani szíveskedjenek.
Tek. Ballagi urnák igy tetszett irni : „A fenforgó ügy sokkal fontosabb, sokkal szentebb előttünk, semhogy a n n a k vitatásában a feleselő polémia kisszerű diadalaival beérthet-nek ; mi oknyomozó fejtegetések által meggyőződést eszkö-zölni, nem győzedelmeskedni a k a r u n k , " itt Ballagi meggyő-ződést a k a r eszközölni és mindjárt igy folytatja : „Az még soha sem jutott eszünkbe, hogy a „R." embereit capacitáljuk," itt nem akar meggyőződést eszközölni, azaz capacitálni, a 72-ik oldalon megint igy ir : „Ily jó akaratú, de a dologgal tüze-tesebben nem foglalkozó kedveért irunk mi, és bocsátko-zunk a kérdés behatóbb fejtegetésébe, s lia most a „R." czá-folataira is refiectálunk, azt csak annyiban és oly nézetből teszszük, hogy kimutassuk a veszélyt s kijeleljük az örvényt, melybe a „Religio"-féle irány, ha érvényre vergődnék, a nem-zetet okvetlen belesodorná." Előbb meggyőződést akart esz-közölni, azután nem a k a r t capacitálni, most ki a k a r j a mu-tatni a veszélyt s kijelelui az örvényt. Nekünk ugy látszik, hogy Ballagi ur sokat a k a r n a tenni egyszerre. Miután Bal-lagi ur szavaiból annyit tudunk, hogy nem t u d j u k mit a k a r tulajdonképen, keresgélnünk kell, talán találunk valamit a majdnem negyedfél hasábos czikkben.
A 72-ik oldalon Ballagi parasztlogikájának — mint ő mondja, mi az ellen nem protestálunk, hogy Ballagi logikáját, legalább melyet itt kifejt, parasztlogikának nevezi, mert azoknál, ha az nincs is kiművelve, de mindenesetre egészséges,
— s következetességének ritka példánya ez : „ha most a „ R . "
czáfolataira is refiectálunk, azt csak annyiban és oly nézet-ből teszszük, hogy kimutassuk a veszélyt, s kijeleljük az ör-vényt, melybe a „Religio"-féle irány, ha érvényre vergőd-nék, a nemzetet okvetlen belesodorná." Itt tehát a „Religio"
nem tudom miféle szörny t. i. Ballagi ur szemeiben, s igy f o l y t a t j a : „Vannak irók, kiknek gondolatai kisértetsze-rüek, a félhomály kétes derengésében valami nagyot, rémü-letest mutatnak, de mihelyt nekik megy az ember, s azokat közelebbről szemügyre veszi, ködpáraként oszlanak szét,vagy oly szánandó törpeségekül tűnnek föl, melyektől félni bi-zony nem érdemes. A „ R . " c z i k k e i többnyire ily f a j t á k . " Ugy látszik, hogy Ballagi ur, ha valaha tanulta a mathesist, azt már elfelejtő, különben tudhatná, hogy plus 1 és minus 1, ae-quale semmi, azaz amit előbb állított, azt mostani tagadásá-val megsemmisíti. Ebből azután az a corrollarium,hogy B. ur maga sem tudja, hogy mit tart a „Religioról."
69 De tulajdonképen mit a k a r Ballagi ur czikkével ? Hogy ezt megtudhassuk, az egymáshoz hasonló helyeket össze fog-j u k állitani és pedig : „Kinek nézetei mellett oly nyoma-tékú érvek küzdenek, minők a hierarchia javadalmai és ki-váltságai, annak nem igen van kedve az ilyen magamféle ember parasztlogikájára — hallgatni és nézeteit ahoz képest módosítani és
„Ha valamire, arra nézve bizonyosan köz az egyetér-tés a müveit világban, hogy a papok olyszerü kiváltságos helyzete, mely a szabadságnak hátrányára van, ugy szintén az egyházi nagy javadalmak a vallás szent ügyének j a v á r a , hasznára nem válnak és
„A felsőházban már-már hallatszottak szavak, melyek P . ur liallérzékére kellemes csiklándozással hatottak," (és B.
ur füleire mindenesetre kellemetlenül,) és ezen szavak ? hogy Gr. Cz. és I. Y. a kath. egyház és az apostoli király jogai mel-lett felszólaltak.
Ezekből látjuk, hogy B.ur a kath.hierarchia kiváltságai-nak, és javadalmainak ellensége —bocsánat! nem javadalma-inak, nem, hisz az f á j neki, hogy ilyfélét nem bir. Miután B.
ur mindenesetre olvasta Mózes könyveit, b á t r a k v a g y u n k öt annál is inkább, mivel a helvét vallásúak Mózes köny-veit szinte t a r t j á k , az ott előforduló tiz parancsolatok 10-ére utalni.
Ballagi ur czikkének végén hivatkozva azon beszé-dekre, melyek a felsőház üléseiben az egyház és az apostoli király jogai mellett mondattak, igy ir : „de annyit minden-esetre tanultunk ama föllépésből, hogy nincs oly elkallott doctrina a társadalmi tudomány terén, mely szaggatott át-meneti korszakban,aminő a mienk,védőkre ne találna."Bizony sajnálom „B" urat, de az igazságot ki kell mondani, ő az egy-ház és a király jogait elkallott doctrinának nevezi, ezen jo-gok 8 százévesek, amit pedig Ballagi ur akar, az 1600 éves, ez pedig csakugyan „tempi passati", tehát kétszer oly öreg, hol van itt a haladás ? Lássa Ballagi ur, ön igy szól : „Az előjogozott osztály rendszerint visszaél az élvezett kedvez-ményekkel s lassankint maga rontja le a varázst, mely szá-zadokig az embereket hajlandókká tette jogi igényeket is-merni el, melyek őket örök kiskorúság állapotába a k a r t á k sülyeszteni. Csak azért, hogy a társadalom egy kis töredéke a közörökséget kizárólag maga, még pedig háborithatlanul emésztesse." Szavai elég világosak, hogy kiki megértheti, hogy az egyházi javadalmakat secularizáltatni akarja, de többet is mond, mert már egy Epiphanes nevü gnosticus a 2-ik században e j a v a k és feleségek közösségét a k a r t a s a közép-korban, melytől oly annyira félnek, szinte voltak ily f a j t á j ú eretnekek. Ezen communismust pedig a hitetlenség találta fel, azt gondolván, hogy evvel a kereszténységet megdönt-heti. Ballagi ur igy szól: „az egyházi nagy javadalmak a val-lás szent ügyének j a v á r a hasznára nem válnak," miféle okokkal bizonyítja ezt Ballagi ? ő semmi olyfélét nem hoz
fel, daczára, hogy igy irt : „mi oknyomozó fejtegetések által meggyőződést eszközölni a k a r u n k , " és ezután csak azért nem nevezzük B. urat rágalmazónak, hogy meg ne sértsük, vagy nem tudja-e, hogy mennyit adományozott a magyar püspöki k a r a tudományosság, a nevelés, a vallásoság előmozdítására s a haza védelmére ? ! Ki bizta meg avval Ballagi urat, hogy ő keresse fel azt, mi válik a catholicismus hasznára ? B. ur
autonómiát kiván egyháza számára, mi is autonomiát kívá-nunk, és ha ő ezt nem a k a r j a megengedni minékünk, mikép Írhatta ő : „a vallásszabadság az államszervezetben nem ke-gyelem hanem jog, s mint jogban nem lehet helye az alku-nak, nem lehet helye a részletfizetésnek, annak egész mérv-ben kell érvényre emelkednie, mert csak igy válhatik a tár-sadalom áldására." B. ur nem akarja, hogy egyház javadal-makkal bírjon és következésképen nem akarhatja, hogy az egyház irgalmasságot cselekedjék. Azért az egyház javait le kell foglalni s. jöjjön egy néhány ezer bürokrata, k i k n e k mindegyike külön külön számoljon minden krajczár, min-den kenyér-morzsa felett , melyet az állam a szegé-n y e k szegé-n e k ad. Ily féle reactioszegé-narius Ízlések elleszegé-n miszegé-ndeszegé-n katholikusnak kötelessége a szegények nevében protestálni.
Ballagi ur haladása visszamegy a keresztény századok elejére sz. Lőrincz korában, ő azt akarja, mit az akkori po-gányok, t. i. elvenni a jószágot a szegények elől ; a pogányok megvetésben részesültek s ugy látszik —nem állítjuk —- hogy ily historicus dicsőségben kivánna Ballagi ur is részesülni.
De sokkal komolyabban vettük a dolgot, mint ezt kellene, azért bocsánat B. ur ! Mielőtt befejezném levelem, bátor va-gyok a sok közöl B. ur következő szavait idézni : ,,Ha vala-mire, arra nézve bizonyosan köz az egyetértés a müveit vi-lágban, hogy a papok olyszerü kiváltságos helyzete, mely a szabadságnak hátrányára van, ugy szintén az egyházi nagy javadalmak a vallás szent ügyének javára, hasznára nem
vállnak. S valóban nagyon csalatkoznék, ki azt hinné, hogy hazánk közhangulata e tekintetben is a többi müveit világ-gal nem egy nyomon jár," B. ur előbb igy szólt: „mi oknyo-mozó fejtegetések által meggyőződést eszközölni a k a r u n k , "
váltotta be B. ur szavát a fennebbi állításokra nézve ? — Végre pedig biztosítjuk t. Ballagi urat, hogy eme szavai, kü-lönösen a Prot. egy. és isk. lap olvasásánál szemeink előtt
— fognak lebegni. „Szükséges, hogy akik jog és igazságért küzdenek, mindig résen legyenek és semmit oly f o n á k n a k ne tekintsenek, hogy arra az ész birálatát fölöslegesnek
t a r t s á k . " Avispa.
LONDON, nov. 3. — Az irodalomban épen ugy, mint a szép művészetekre nézve, a catholicismus Angliában szép eredményeket képes felmutatni. Manning érsek, dr. New-man, Alis s dr. W a r d müvei méltó helyet foglalnak el iro-dalmunkban. Wiseman bibornok különféle iratai még min-dig szorgalmasan olvastatnak, Faber a hires oratorianusnak aestlieticus müvei halála után hatalmas szónoklatát pótolják.
Kora halála nagy veszteség volt a londoni katholikusokra nézve, egy író sem volt liivebb a szentszékhez, és senki sem gyakorolt nálánál nagyobb befolyást környezetére. Utódja Dalgairns atya az oratorianusok jelen dicsősége ; Lingárd pedig mint történész még eddig felül nem mulatott más által.
A katholikusok bírnak két heti közlönynyel a „Tablet" és
„Weekly Register" lapokkal. Az első jelen derék igazga-tás alatt, valóban támasza ü g y ü n k n e k Angliában. E g y u j lap alakitásáról is beszélnek, mely az úgynevezett liberális katholikusok nézeteit praeconisálná, vagy legalább közegül szolgálna elégedetlenségük kijelentésére. Valóban nem ok nélkül panaszolkodnak, mert eddig itt minden törekvéseik meghiúsultak. Tervük már évek előtt az elhunyt bibornok és több püspök által roszaltatott, a mult évben pedig híában
— « 70 fordultak a szentszékhez, hogy kieszközöljék elismerését a szülök azon állítólagos jogának, hogy gyermekeiket prote-stáns egyetemekre is küldhessék. — „Month"' czimii havi folyóirat jól van szerkesztve, tartalma változatos, czikkei
élénkek. A legjelentékenyebb közlöny azonban kétségen kivül a „Dublini Szemle" (Revue de Dublin) mely minden harmadik hóban jelenik meg Londonban. Tudós szerkesz-tője convertita az 1845 évből, mely annyi jeles férfiút veze-tett vissza az egyház kebelébe. Nem csak, hogy a szerkesztő maga jeles, hanem többi irói is hason szelleműek, innét az egység, egyöntetűség, következetesség. A szentszék jogainak hatalmas védője. Az 1864-iki pápai körirat e Szemlében kitűnő magyarázatát lelte, mely határozottan kárhoztatja az úgynevezett liberális katholikusok törekvéseit. — Van Angliának egy irodalmi intézete is, a katholika vallás aka-démiája czim alatt, melyet Wiseman a romai hasonirányu társulat mintájára alapíttatott. Czélja a katholikus egyhá-ziak és világiak egyesítése az igaz katholikus elveknek védelmére, a közömbösség és hitetlenség támadásai ellen.
Minden hóban a tagok felolvasásokat t a r t a n a k . Különösen politico-vallási történeti tárgyak vitattatnak. A westminsteri
Minden hóban a tagok felolvasásokat t a r t a n a k . Különösen politico-vallási történeti tárgyak vitattatnak. A westminsteri