P E S T , febr. 4. — Ismét béketűrés ; de csak e számra.
Az apostoli királyi jogokról irott, s mult december második felében közlött értekezésünk alapja, kiindulási pontja volt, hogy ezen jogok, melyek ,apostoli király' czim alatt értet-nek, egyházi jogok, a pápától a magyar királyoknak ado-mányozott jogok. E tételből, melyet senki, aki a canoni jogot, habár csak egyetem körül járva, hallgatta, nem vonhat két-ségbe, kiindulva, tettük a többi lehúzásainkat : u. m. 1) hogy az egyház k á r á r a soha nem fordíttathatnak ; 2) hogy a ma-g y a r király, ha a k a r n á is, azokat önmama-gától másra át nem ruházhatja, azoknak gyakorlatát másnak nem engedheti át, mert a jus canonicum saját körében nem ismer parlamenta-ris fictiot ; 3) hogy az 1848-i törvényhozás, midőn ahelyett, hogy ezen apostoli jogok u j módoni gyakorlatáról a király és a szentszék közötti intézkedésre utasította volna a ministe-riumot, ezekről önmagától, maga, mint politikai törvényho-zás határozott, ezt érvénytelenül tette, mert minden törvény érvényének első feltétele, hogy a tárgy a törvényhozók ha-tósága alá tartozzék, hazánkban pedig még hála az Isten-nek ! nem fogta el az elméket azon szédülés, mely a franczia constituante-t vagy conventet egykoron elfogta, hogy a kép-viselők törvényhozói mindenhatóságukban gondolják, misze-rint nőből férfit, férfiből nőt, egyházi tárgyból politikait csi-nálni és igy mindenről, ami egen és földön van, érvényesen intézkedni képesek legyenek.
Van állami, politikai hatalom, van egyházi szellemi hatalom, egyik oly független, mint a másik ; aki ezt tagadná, az Saint-Just, Danton, Robespierre lenne, az ellen nem vitá-hoz, hanem személyes lelkismeretünk sérthetetlen szentélyé-hez kellene folyamodnunk, menekülnünk, mikint franczia kath. testvéreink tették, s jelenleg olasz testvéreink teszik a mindentbitorló forradalmi factio merénykedéseinek ellenében.
Ha van független egyházi hatalom, — saját kormányá-val, törvényhozói, itélő s büntető hatóságákormányá-val, — önkényt következik, hogy, miután az egyház hivei egyszersmind az állam polgárai is, bizonyos, vegyes tárgyakban, ha a világi hatalom némi korszerű változásokat kiván, forduljon az egy-házi hatalomhoz, értekezzék vele, s határozzák el az ügyet kölcsönös egyezéssel, nem pedig, hogy a politikai hatalom ezekről önkényt határozzon, annál kevésbbé pedig, hogy tisztán egyházi tárgyat, milyen az apostoli jogok és ezeknek gyakorlata, politikai törvényhozásának körébe vonjon, leg-kevesebbé pedig, hogy azon jogok gyakorlatát, mikint a
korona többi jogaival történt, magának tulajdonítsa. Aki a két hatalomnak lételét és kölcsönösfüggetlenségét vallja,lehe-tetlen, hogy ebben más lehozást tehessen. A két hatalom közötti egyenetlenség mindkettőnek kárára, a kölcsönös egyesség mindkettőnek hasznára van. Ez a tapasztalás.
Csak jó szándék kell a törvényhozóban, ezen egyszerű tételt azonnal átlátja. Ha rosz szándékú, tagadni fogja, hogy az egyház létezik, nem fogja elismerni annak függet-lenségét, az anyagi erőn kivül más hatalom előtt nem fog hódolni. De viszont, mihelyt a vegyes természetű tárgyak-ban az egyházat tettleg mellőzi, mihelyt azoktárgyak-ban önmagától intézkedik, a kath. lelkismeret azonnal felismeri benne a leendő zsarnokot, ki a testek fölötti uralkodásra felvergőd-vén, egyszersmind a lelkekre is kiterjeszteni meri kezeit.
Gyakorlati lehozásokat nem tettünk értekezésünkben, mert kath. pap létünkre szolgálunk, mint irók, az állapoto-kat, mint vannak, ecseteljük, de az egyházi kormányzás kivül maradunk. Mit kell tenni, szivünkben óhajtottuk, de valamit javaslatba hozni, tilos dolognak tartottuk. És meg-áldott az Isten. — Volt joga az 1848-i törvényhozásnak, va-lamint az 1867-inek kívánhatni, hogy az apostoli jogok gya-korlatát a felelős minister kezelje; de nem volt joga ezt ön-magától elhatározni. Határozata, mivel egyházi, tehát reá nézve idegen tárgyról szólott, illetéktelen, azaz érvénytelen volt, elméletben s gyakorlatban tévedett, hatáskörén túl-m e n t ; ezt kath. szetúl-mpontból érvényesnek elistúl-merni, annyi, mint az egyház függetlenségét tettleg kitagadni, a caesaro-papismusnak első kövét az épületbe letenni. Ilyen dolgok lassan, észrevétlenül jöttek be Angliában, úgyhogy mikor a schisma kimondatott, tettleg már megvolt : nekünk őrizked-nünk kell, miután az elmék soha nem voltak hajlandóbbak caesaropapismusra, semmint épen ez időben.
Okoskodásunk, s minden lehúzásaink azon tételre vi-tetnek fel, hogy az apostoli jogok, s ezeknek egyik ága, a püspököket kinevező jog, tisztán egyházi. Evvel áll, evvel dűl minden okoskodásunk, ezen függnek, ebben gyökerestül lemetszethetnek minden lehozásaink.
Nem gondoltuk, hogy valaki az első, a főtételt két-ségbe vonhassa, vagy épen tagadhassa. A jus canonicum nem terra incognita hazánkban, mi a tételt •- ,a püspökkine-vezési jog, egyháztól kapott jog,' — kétségtelennek felté-telezhettük ; s mikor t. Kovács Ferencz, hites ügyvéd és a debreczeni ref. főiskola egyházi és austriai jog nyilvános s rendes tanára — Csáthy Károlynál Debreczenben 1866-ban kiadott „Egyetemes és re'szszerü egyházi jog alaptanai"
iskolai könyvének 226-ik oldalán irja : „A püspököt rende-sen a káptalan választja, mit a 15-ik századbeli concorda--tumok is, mint szabályt fogadnak el. Később mindazon
12
90 által, sok világi fejedelem, részint concordatumokban, mint Francziaországban, részint pápai k i v á l t s á g o k (privilé-gium) ') j o g á n , mint hazánkban, nevezési jogot nyert,"2) legkevesebbé sem gondolhattuk, hogy valaki a fogalmak első elemeit, a canoni és a magyar közjog első tételeit tagadni merje, s a dolgokat saját természetökből kivetkőztetve, személyes tudományos hirének koczkáztatásával a püspö-kök kineveztetési jogát a magyar királynál világi, polgári, politikai jognak nyilatkoztassa. Mi katholikusok, a hittani vitákban jártasak, jól tudjuk, hogy a protestáns hittudósok, dogmatikai czélokra elcsűrik, elcsavarják a szentírás termé-szetes értelmét, készebbek levén a józan ész ellen véteni, semhogy az isteni tekintélynek hódolni, inkább akarván oknélküliségnek alávetni az elmét, semmint a kath. dogmá-nak. De ez az ő felelősségök az Isten előtt ; hanem mikor a mi ügyeinkre, politikai, egyházi állapotunk gyökeres meg-változtatására törekednek, s azt avval elérni a k a r j á k , hogy a tisztán egyházi tárgyat polgári, világi t á r g y n a k nyilatkoz-tatják, e kísérleten fönakadunk, nem tudván rögtön, ők tértek-e el a józan észtől, vagy pedig olvasóikról tételezik ezt fel. Furcsa kisérlet, mikor egy evangelicus iró a k a r minekünk u j canonjogot csinálni, mikor a tételes jogban, a történelmi tényekben, a 800 éves életgyakorlatban u j eszmé-vel lép fel, mondván : az apostoli jogok nem egyházi jogok, a püspökkinevezési jog nem apostoli, nem egyházi, hanem világi, fejedelmi jog. Miben állanának akkor az apostoli jogok, ha a püspök-, apát-, prépost- és kanonoki kinevezés nem tartozik hozzájok ? Miben apostoli jogok, ha világi jogok V Miben világi jogok, ha apostoli jogok V Valóban, hogy emiitett okoskodásainkat, lehúzásainkat le lehessen dönteni, csak a jog első fogalmainak, a történelem minden bizonyságainak kitagadásával lehetett azt megkísérteni.
Ilyen tek. B. Mór ur az ő lapjának ezidei 4-ik számá-ban, a magyar királyok jogát, melylyel kath. püspököket neveznek, világinak, polgárinak, államinak, szóval nem egyházi jognak állítván. Kétségen kivül minden lehúzása-inkat csak igy lehet gyökerökben lemetszeni. Ha áll az, hogy e püspökkinevezési jog egyházi, állanak minden logi-kai lehozásaink, s az 1848-iki törvényhozás §§-ain, melyek az apostoli jogok gyakorlatát a ministeriumra átteszik, gyö-kérben kell orvoslást tenni : ha áll tek. Ballagi M. urnák állítása, hogy e kinevezési jog polgári, világi, dül egész okos-kodásunk, állnak az 1848. III. tcz. §§-ai is változatlanul, tel-jes erejökben. —Csakhogy t. B. M. ur állit, de nem bizonyít;
tények ellen tényeket, okmányok ellen okmányokat kellett felhozni, nem pedig puszta állításokat. Tagadással lehet saját lelkében a hitet elfojtani, de nem lehet a j o g n a k ter-mészetét megváltoztatni. Egy idézetet hoz fel Récsy Emil-ből, aki uj levén, nem is tekintély a 800 éves usus ellen, de oly együgyűséggel j á r el ebben is B. M. ur, hogy észre nem veszi, miszerint Récsy a püspökkinevezési jogot a király
kiilö-') Lásd ,Uj kim. magyar-német szótár' dr. Bloch Móricztól 175.
lap, l - ö hasáb „ k i v á l t s á g = Privilegium.
Idéztetik Kovács Károly által bizonyitékul : Harm. k. I. 11 Kollár, Hist. dipl. juris patron. Bécs. 1762 és de orig. et usu pot. leg.
circa sacra ap. regis H. Bécs 1764. — Szvorényi, Amoen. hist. reg. Hung.
Győr 1796. — Staudenmayer „Geschichte der Bischofswahlen" könyve erre nézve legterjedelmesebb.
nős e l ő j o g á n a k vagyis praerogativájának nevezi. Csak homogén jogok praerogálhatnak egymásnak ; a canon nem praerogál, ha már könnyebb megértés végett az államjognak, e magyarított latin szavat kell megtartanunk, sem a világi jog a canonnak, mert külön természetűek, külön czéluak, külön-böző eredetűek. Ahol összeütköznek, az egyházi és világi tör-vényhozás kiegyezkedésének áll be szüksége, nem pedig a paerogálási eset, mintha a világ mondhatná az egyháznak : én előbb vagyok tenálad, én neked paerogálok ; mert jog ellen nincsen jog. De ha a canoni jogtanból annyit tudunk, mennyit egy igen rövidre vont iskolakönyvből tanulhattunk, hogy „a püspököt rendesen a káptalan v á l a s z t j a , a m i n t ezt a dcbreczeni főiskola tankönyve mondja : akkor értjük, hogy aki a káptalantól elveheti a választási jogot, az átadhatja azt a fejedelemnek, s a fejedelemnek a káptalan előtt joga lesz, vagyis előjoga, mely valóban praerogálni fog a káptalan püspökválasztási jogának. Azonfölül, minden előjog csak alattvalónál lehetséges ugyanazon körben. Akirálynak jogai vannak, de világi előjogai nincsenek; az előjog az ő fogalmá-ban hozza magával, hogy ha előjoga nem volna, a köztör-vény alatt állana ; a pápának vannak jogai a püspökök fölött, de jogtanilag előjogai nincsenek. Az előjogoknak adatnia kell felsőbb hatóságoktól, a k i k n e k t. i. a törvény fölött hatalma v a n ; polgári körben a király legmagasabb, egyháziban a pápa ; de mikor a király a polgári rendnek feje, az egyházban csak fiu, csak egyszerű hiv, a plébános, a püspök, a pápa van fölötte; igy értjük, hogy a pápától, mint az egyházi körben felsőbbtől, ő, mint egyházi alattvaló, kap-hat előjogokat, melyekkel a mások által addig bírt jogok-nak praerogál, úgyhogy ezek megszűnnek, az övéi pedig élni kezdenek.
Igy kell nekünk a nem keresett vitafélnek nemcsak a hittan, bölcselem, történelem, dë a magyar közjog első ele-meit magyarázgatnunk, s olvasóink elhiszik, hogy a vita-ellenfél iránt az irodalmi becsülé3, ugyszinte a vitatkozási buzgalom, a lélek rugóereje rögtön alászáll, mihelyt az ily, első elemek magyarázatának szüksége beáll, — vagy mi-kor az ellenfélt az általa érv gyanánt felhozott idézet figyel-mes olvasására kell utasítani, hogy az ,előjog' szavat lássa, s mit jelent, észlelés alá vegye,—vagy pedig midőn ő mondja, hogy a püspökkinevezési jog ,kegyúri' jog, jus patronatus, ami szinte mindig egyházi jog.
A jogok visszaállításának korszakában vagyunk ha-zánkra nézve, kivánjuk, sürgetjük, követeljük, kivánni, sür-getni, követelni meg nem szünendünk, hogy a kath. egy-ház is, vagy inkább az ország eddig uralkodó religioja is az ő elidegenithetlen, sarkalatos saját jogaiba visszahe-lyeztessék ; azonfölül hazafiságból is követeljük ugyanezt, mert ugyanazon törvénytelenség követtetik el, a haza ugvanazon veszélyeknek tétetik ki, lia a polgári társadalom jogai illetéken s természeten túl terjesztetnek, mintha
illeté-ken alul hagyatnának megcsonkitatva.
Hogy pedig t. B. Mór ur valóban tagadja az apostoli jo-gok, különösen a magyar király püspökkinevezési jogát egy-házinak, álljanak itt saját szavai : „A püspökkinevezési jog, a kath. egyház olyatén szervezete mellett, minővel az jelenleg Magyarországon létezik, v a l ó s á g o s f e j e d e l m i , tehát
9 1 . v i l á g i , nem pedig apostoli jog."3) „Amely jogot a korona
az egyház körül gyakorol, azt mint jus cirea sacra, mint legfőbb k e g y ú r i jogot gyakorolja."4) „Pázmán Péter bibornok, ki csak nem volt roszabb katholikus főt. Palásthy urnái,5) a király e kegyúri jogát a pápa ellen erélyesen védte, s igy nem állithatta azt a pápától nyert jognak, mint Palásthy ur t a r t j a . "6) „A magyar király püspökkinevezési jogát sem az esztergomi érsektől, sem a romai pápától nem nyerte."7) Ezek. tek. B. Mór urnák szavai; mily lehúzáso-kat tesz azután ezekből, kiki tudhatja, s megmondtuk már, hogy ez : ,add meg magadat, vagy dögölj meg, te, kath.
egyház, csak szolgaságban élhetsz énnálam.'6)
Nem a k a r u n k afölött vitázni, váljon a magyar király püspökkinevezési joga az apostoli jogok egyike ; azt sem a k a r j u k az első, mely kezünkbe akadna, iskolai canoni
jog-3) Prot, lap, 4. sz. 101 hasáb.
') Prot, lap, 4. sz. 105 hasáb.
5) Itt a catholicitás, virtus religionis, niucs kérdésben, hanem a fogalmak első elemei, hogy ami fehér, ne mondjuk azt feketének, vagy is ami virtus justitiae, azt virtus intelligentiae gyanánt elő ne állítsuk.
Mi a jog ? ez de virtute justitiae ; mi a religio, a catholicitás ? az virtus religionis ; két különböző dolog, s azért külön is állhat az embernél, bir-ván az egyiket, nem birja azonnal a másikat is.
8) Prot, lap 4. sz. 104 hasáb. Hála Istennek, nem magunk fedez-tük fel e tant, az egész világ minden korban, minden helyen ezt igy ér-tette amint mi, még Pázmány Péter is, csak tudni kellene,miről volt a vita Pázmány korában ; e nagy egyházfi bíborába kapaszkodni, olcsó, gyerme-kies dicsőség. Pázmány Péter vitathatta a magyar király püspök-kineve-zési jogát a czimzetes püspökökre nézve, mint valóságos egyházi jogot, és épen mivel a szentszék előtt vitatta, s vádirata a szentszékhez adatott be, ez is csak azt mutatja, hogy egyházi jognak tartotta, mert a politi-kai, fejedelmi, világi jogok érvénye mellett nem szoktak a szentszéknél ügyvédeskedni. T. Ballagi M. ur emlékezett e tényre, de nem értette, mi-vel nem olvasta. Menjen, keresse fel Kaprinai kéziratait, ott találja Tomo 59 sub. B. nro 67. pag. 193. — nro 68. pag. 208. — Elég lesz azonban Péterffy Károly Concil. P. I. p. 76. stb. olvasni.
7) Prot, lap 4. sz. 106 hasáb.
8) Mélyen tisztelt olvasóink már ismerik untatásig menő pontos-ságunkat az idézetekben, nem különben azon szokásunkat, hogyha vala-kinek szavait idézzük, azt mindig „" jel alatt teszszük ; ha pedig csak az értekezések értelmét rövidre vonva idézzük, azt egyszerű ,' jel alatt szoktuk tenni. Mit csinál a jó Ballagi u r ? Minket idézeti hüteleuségröl, elferditésröl vádol, hogy ő neki tulajdonítjuk e szavakat : ,add meg ma-gadat, vagy dögölj meg,' stb., amelyeket ö soha nem mondott, solia nem irt. Igaz, soha nem mondott, soha nem irt ily szavakat, s nem is mondtuk, hogy ily szavakat irt : azért nem „" hanem jellel idéztük ; de hogy ér-tekezései oda mennek ki, ezt mi állítottuk, s nehogy ezt önkényszerüleg, okadatolatlanul tegyük, mult második félévi 40-ik számban azon állitá-sunk bebizonyítására az 1) számú jegyzetben tek. B. M. ur kettős nyilat-kozatát szorul szóra jel alatt idéztük, hogy az olvasó maga láthassa, miszerint valóban t. B. M. ur szavainak az az értelme. Nem idézeti híí-ségtelenségről, vagy elferditésröl kellett volna t. B. M. urnák minket vá-dolni, hanem helytelen lehúzásról az általunk ott idézett, és az egész ér-tekezés szavaiból. S mit tesz t. B. M. ur '? Idézi az, add meg magadat, vagy dögölj meg,' s ezen szavak elé az egyszerű jel helyett, mely a mi szövegünkben áll, kettős „" jelt tesz,mintha mi idéztünk volna tek.B.M.ur szavaiból ily kettős „"jel alatt,mintha ezek szorul szóra,és nem csak értel-mileg idéztetnének. Tömöri, és Avispa t.irótársaink bebizonyították in fla-granti, liogy a Prot, lap idézetei hasonlítanak Renan idézeteihez, mint a tojás a tojáshoz, hogy az idézett hely nem is létezik, hogy az idézett he-lyen épen ellenkezője áll annak, amit abból kihozni akarnak. Renan igy csalta a tapasztalatlan világot ; hogy t. Csúthy és Halász urak kisért-gették az ily mesterséget, a magyar irói név érdekében sajnáljuk ; de mikor vicém pro vice minket akar ily mesterségben elmarasztalni, hét-szer gondolja meg előre.
tankönyvből előadni, hogy a jus circa sacra negativ jog, nem pedig tételes vagy tevőleges, mint a kinevezés a püs-pöki székre ; nem bizonyítgatjuk, hogy a főkegyúri jog a királynál nem más, mint kegyúri jog, jus patronatus, ami tisztán egyházi ; nem a k a r j u k ismételni, amit máris ismé-telve kimondtuk, hogy a javadalmazás nem szül magából kegyúri jogot, hanem csak indokul szolgál, hogy az egyház valakinek ama javadalmazás tekintetéből a kegyúri jogokat megadja, különben, ha t. B. M. ur Rothschild pénzével birna, amit minden akadály nélkül kívánhatunk neki,
azon-nal 10 püspökséget alapithatna, s ugyanakkor tiz püspök kinevezésére jogot nyerne, amit hasztalan próbálna meg, előre mondjuk ; csak arra szorítkozunk, egyházi jog-e, a n n a k vétetett-e mindig a püspökkinevezési jog a magyar ki-r á l y n á l ? s igaz-e,hogy ezt a pápától adományképen k a p t a ? e jog tehát nem koronái jog, hanem, mikint t. Kovács Ká-roly debreczeni jogtanár, és a t. B. M. ur által idézett Récsy Emil boldogult egyetemi tanár mondja : előjog, kiváltság, egyházi jog.
Ha koronái jog, nem kérték volna azt a királyok soha pápától, nem kérnék ma sem, s mikor a pápa önkényt adná, nem fogadták, nem fogadnák azt el soha, mert ily elfogadás önnön jogaiknak feladása volna. Már pedig a püspökkine-vezési jogot mindig a pápa adományozta, a királyok ezt mindig a pápától kérvényezték és fogadták, — tehát egyházi eredetű. Hiába hozza fel azt t. B. M. ur, hogy a pápák a középkorban politikai jogokat is adományoztak, mert ha tették ezt, nem pápai, nem isteni hatalmukból tették, hanem a középkori európai nemzetközi jognál fogva; s eme ado-mányozások rendesen csak a birt jogoknak erkölcsi megerő-sítései voltak, azaz : szellemi védelem; de az bizonyos, hogy a mult, hogy a jelen században senki sem folyamodott a pá-pákhoz politikai jogok adományozásaért, sem a pápák nem adtak politikai jogokat, mégis a püspökkinevezési jog most legujabbi időkben is mindig a pápáktól kéretett, tőlök ado-mányoztatott, általok intéztetett el ; tehát egyházi jogok voltak mindig mai napig, és pedig hazánkban is.
Hogy tek. B. M. ur merte ezeket világi jogoknak mon-dani, a világ előtt igy nyilatkozni, ehez nagy tudomány nem kellett, csak nemgondolás saját tudós jó hiréről, nevéről.
Mikor j á r a t l a n n a k bizonyítja magát a protestáns jogtaná-rok által irott tankönyvekben is, ez még t. B Mór urnái meg-bocsátható; de mikor járatlannak mutatja magát hazánk leg-újabb történetében, diplomatai okmányaiban, megbocsátha-tó-e ez, és pedig annál, aki a prot. képviselőknek a tudomá-nyos vitákból vert apró pénzzel akar szolgálni, mikint ö mondta mult félévben, ítélje meg az olvasó. Valóban apró pénz, és még a sexeriik közé csempészett ügyetlenül készí-tett álaprópénz. Megvárhattuk volna, hogy t. B. M. ur ezen, a canoni jogtani könyvek előtt egészen u j állítását érvekkel, okmányokkal fogja bebizonyítani ; de ö csak állit : ,nem egyházi jog', s ez elég. Elég aki előtt elég, okos világban nem elég. Hogy akarná, miszerint ne legyen egyházi jog a püspök kinevezési jog, azt elhiszszük, de ilyféle kivánság-gal nem lehet sem a dolog természetét,sem a diplomatai okmá-nyokat vagy tényeket tűzre dobni, mint Luther Márton tevé 1520 dec. 10-én a jus cauonicummal Wittenbergában az Elster nevű kapu előtt. Magyarországi diplomatai
okmá-1 2 *
92
nyai, nem különben a többi országokéi is f ö n m a r a d t a k , s szólnak ; s ezek azok, melyeket itt felhozni, s nem a n n y i r a t olvasóiknak, mint tek. B. Mór ú r r a olvasni a k a r u n k . Olvasó-i n k r a nézve ez Olvasó-igen-Olvasó-igen apró pénz lesz ; de k Olvasó-i n e k apró pénze sincs, annál az apró pénz is n a g y pénz ; ilyen az ellenünk irott c z i k k irója, hogy a püspökkinevezési j o g nem egyházi, hanem világi, fejedelmi jog. U j kath. egyházi jogot penget t. B. M.
ur, amilyent a k a t h . világ soha sehol nem ismert, s ismerni sem fog, hogy valamely király, bár mily körülmények között, amilyeneket t. B. M. ur h a z á n k b a n lát, önmagától, fejedelmi jogot birjon püspököket nevezni, hogy ha kinevezési j o g a van, ezt nem a pápától k a p t a volna oly módon, amint az egy-házban a jogok szereztetni szoktak. Megszereztethetnek e jogok expressa vagy tacita collatione, de épen azért marad-nak mindig egyházi jogok, vagy mint Récsy Emil irja : elő-jogok, praerogativák, vagy mint Kovács debreczeni tanár i r j a : kiváltságok, privilégiumok, amit mi vitattunk.
II. Silvester pápa bullája „ L e g a t i nobilitatis vestrae"
t . B. Mór ur által is idéztetett egyszer,9) az áll a romai bul-láriumban, közöltetik F e j é r Codex diplomaticus-ában is,1 0) olvasható Roskovány Ágoston püspök megbecsülhetetlen g y ű j t e m é n y é b e n is.1 1) E bullában a pápa sz. I s t v á n n a k a k é r t védelmet, királyi czimet, a koronát megadván, Astricus
t . B. Mór ur által is idéztetett egyszer,9) az áll a romai bul-láriumban, közöltetik F e j é r Codex diplomaticus-ában is,1 0) olvasható Roskovány Ágoston püspök megbecsülhetetlen g y ű j t e m é n y é b e n is.1 1) E bullában a pápa sz. I s t v á n n a k a k é r t védelmet, királyi czimet, a koronát megadván, Astricus