• Nem Talált Eredményt

A csend, mely Romában van, kicsikart csend, a szentszék jogainak szentsége, és a szentatya

In document Religio, 1867. 1. félév (Pldal 87-93)

magasz-tos tekintélye csikarta azt ki a gonoszságtól. A szent ember mindig hatalmat gyakorol a gonoszon. Mi-kor Jézus Krisztus ellen ment a csoport, cum gla-diis et fustibus, az első szóra hátrált. A florenczi udvar hátrált, némely gonoszságról lemondott, de nem gonosz szándékáról a szentszék irányában. En-gedte, hogy a székeikről elűzött püspökök vissza-térjenek : ebben kötelességet teljesített, egy bünt tenui megszűnt, érdemet nem szerzett magának a jó lelkek előtt. Ma visszatérni engedte, holnap ismét elűzheti őket. A florenczi udvarnál a becsületnek biztonsága nincsen, ha csalódni nem akar, biztonságra nála ne is számoljon. A florenczi kormány az igaz-ságnak, a jognak, a religionak, az Istennek tagadá-sa, a becsületnek botránya Európában. A történet 19-dik századról azon szenylapot fogja tartalmazni, hogy az európai kormányok között az úgynevezett olasz kormány is helyet foglalt, s megtíiretett. Nem követel esküt a pápa által kinevezendő püspökök-től, lemond a piacetről, de a közjog alá veti az egy-házat. Mi e közjog? Senki sem határozta meg, co-dex nincs, az elmélet határtalan, a gyakorlat gyűlö-letes. Közjog, hogy minden az állami hatalom alá vettessék, közjog, amit később még határozni fog-nak, közjog tehát a többség önkénye, közjog a jog-nélküli állapot, közjog Italiában a 70,333 rab,

3

) kik a szabadság diadala mellett tömlöczökben

siny-3) Unità catt. 19 sz. 23 jan. 1867.

lenek E közjog várakozik az egyházra Italiában és min-denüti ahol közjoggal csillapítják a kath. lelkek aggodal-mait. A püspökök visszatértek, a szentszék tudomásul vette, mert jó, ha a főpásztor egy hétig, egy hónapig is a n y á j mellett van. Sz. Cyprián is visszatért hiveihez, anélkül, hogy biztosságot igért volna magának és nyájának. A csend tehát Romában csak azt jelenti, hogy a forradalom az utólsó szentségtörő csapás [előtt retteg, aggódik, saját roskadását érzi, de e csend bennünk bizodalmat nem gerjeszt — Amely ellenség Romába ment, az oda csak veszni ment. Romában tiz lépést nem tehetünk, hogy az egyház egyik vagy másik ellenségének halálemlékére ne akadnánk. De ha annyit tett az Isten, biztat, hogy többet is tehet s tenni fog. Elég lenne, ha, mikor aggódunk, a hitro utalna, a mai csendet, mely Romában van, s a fosztogatóktól egy időre kicsikar-tatott, akarta nekünk zálogba adni. In tam magnifico opere et admittitur testis, et excluditur hostis. Az egyház mindig a Megváltó véres nyomdokain halad. E sors várakozik a Megváltó helytartójára is, hogy a nehéz keresztet viselje, s haladjon a Calvariák hegyére. Alig született meg Jézus, máris vér ömlött körülötte ; alig született meg az egyház, már Péter kénytelen volt mondani : non possumus. A go-noszság előtt mindig bűn volt az apostoli rendithetlenség. A gonoszság mondja : non possum, — ez az Isten igazságának,

— a szent férfi is mondja : non possum, — ez az Isten és az egyház kitüntetésére van,—az, hogy összetöretve megsemmi-süljön, ez, hogy győzedelmeskedve hálát zengedezzen. ,Roma vagy halál' mondja a pokoli gonoszság ; ,Roma vagy halál' mondja a pápa, s minden kath. lélek is. Péter elfogatott, erat exspectatio plebis Judaeorum, a húsvétot várták, hogy a Megfeszitettnek első hirdetője, a Megfeszitett első hiveinek feje megölessék : a hivek imádkoztak, Péterről a lánczok lehullottak, Pétert az angyal kiszabaditotta. „Nunc scio vere, quia Dominus eripuit me de manu Herodis, et de omni expectatione plobis Judaeorum." — ,Erat tune de capite certamen,' mondja aranyszájú sz. János,: ma is. Épen, mert de capite est certamen, mivel élethalálos a küzdelem, bizzunk.

Deus spei repleat vos omni gaudio et pace in eredendő.

Szabad egyházat Ígérnek a szabad államban, ezt avval bizonyítják, hogy az egyházi birtokot, a templomok arany és ezüst edényeit kirabolják. A birtoktól megszabadított egyház a szabad egyház. A szabadság első betűje a szabad birtok ; a szabadelvüség a rablást tartja szabadságnak, és a birtok védtelenségét. A rabló előtt a birtokjog legnagyobb, sőt egyetlen szolgaság. A gallicánok szabadságnak nevezték, hogy a püspökök lázadjanak fel a pápa ellen : a forradalmá-rok előtt az volt a szabadság, ha a plébánosok fellázadtak a püspök, a hivek pedig a plébánosok ellen. A gallican sza-badság abban állott, hogy a pápa ne kormányozhasson : a a forradalmi szabadság, hogy a püs'pök ne kormányozhassa a plébánosokat, ezek pedig a híveket. A szabadelvüség ölte, tagadta a szabadságot. Szabad egyház, melyben az Istentől rendelt kormányzók minden lépésen akadályt találnak.

Szabad egyház, melynek a kormányzásban minden lehető akadályt lehet görditeni, mikor az egyház kormányzását lehetetlenné szabad tenni. Ez egyszersmind a szabad állam, mert ez mindent tehet az egyház ellen. Szabad állam, az Isten törvényét szabadon megvető állam. Filius prodigus

1 1 *

exieiis de domo patris, ut vivat luxuriöse. Jogokról beszél az állam, természeti jogokról az Isten ellen, s ezen jogokat a k a r j a érvényesíteni. ,Da mihi portionem, quae me contingit,' mondá a prodigus. Szabad állam, épen annyi, mint az Isten-től magát függetlenné kiáltó ember. Szabad gondolkozás az elmére, hogy minden gonoszt gondolhasson és senki se mondhassa : ez bűnös gondolat, melyet agyadban forralsz ; nincs törvény az elmére, nincs tehát bün a gondolatban, ez gondolatszabadság. Szabad gondolat szabad szólást, szabad irást, szabad törekvést, szabad cselekedetet követel. H a a cselekedet gondolatban nem bün, nem lehet az bün, mikor végrehajtatik. Az ember minden tehetségeire nézve függet-len, mondják természeti jogaiban van, ezekkel él, szabad, független az Isten minden törvényétől. Nincs erkölcsi bün, legfölebb csak társadalmi vétség, ez is nem magában vétség, hanem csak, mert annak vétetik : azért a halálbüntetés eltör-lése igen következetes. Védik a gonoszt a haláltól, de hogy a becsületes polgárokat megvédjék a gonoszoktól, arról nem gondolnak. Biztosítják a gonoszt az igazság pallosa ellen, prédára bocsátják az ártatlanokat a gonoszok tőreinek. De nincs gonosz, nincs becsületes, az erény, a bün az Isten törvé-nyével együtt megszünt;haaz ember ment az Isten törvényétől, mentnek kell lenni azon büntetéstől is,melyet az emberi társa-dalom egyedül csak Istentől kapott jognál fogva mond ki a bű-nös fölött. A halálbüntetés eltörlése,mely legújabban Belgium-ban kimondatott, ez a szabad állam megalapítása a jogBelgium-ban, a codexben. ,Peregre profectus est, et dilapida vit substantiam suam' — a természeti igazságok is elhomályosodnak. ,Venit fames,' de a prodigus segédeszközökről gondoskodott előbb, a keményszivühez szolgálatba állott. Az állam sem fogja azonnal a Megváltót segélyül hivni, a lelketlen hitetlenséget hívja mentő-eszközül. Ez a szabad állam, másképen laicus állam, mely religiót nem vall. Megjön a nyomor legmagasabb foka, ott lesz a megtérés, — a bűnnek nagyságához mért nagyszerű megtérés. Az evangeliumi igazság az államok történetéből tündöklik előnkbe, s mikor a tiz igazság közöl hatot látunk bebizonyulni, kételkedhetünk-e, hogy az utolsó négy is teljesül ? Deus spei repleat vos omni gaudio et pace in eredendő.

Es a nyomor az ajtón. T ö n k r e jön Europa szellemileg a hitetlenségben, tönkre jön államilag a jogvesztésben, tár-sadalmilag a fejetlenségben, birtokára az egyetemes pénz-bukásban. Italia kezdeni fogja a pénzbukást, Muszka- és Francziaország követni, a többiek majd sorra fognak dűlni a mélységbe. Négyszeres bukás küszöbén áll Europa, s csak azért, mert a kath. egyház által hirdetett igazságon kivül és ellen mert más igazságot vallani, más jogot tisztelni. Italia érzi a bukást, gróf Langrand-Dumonceau belga bankárral szerződést csinált az egyházi j a v a k r a Italiában. Mondják, hogy e szentségtörő merény szabadithatja meg csak Italiát.

Jól kormányozták tehát hat éven át ; ó a szabadelvűek kor-mányzása legjobb, mert mindig pénzbukásra vezet. Napo-léon császár szövetséget kötött Victorral a pápáról a pápa tudta nélkül : Sciajola minister és Dumonceau alkura lépett a pápáról és a püspökökről ezeknek tudta nélkül. A tolva-jok sem hívják meg a becsületes gazdát tanácskozásra, kit

megrabolni a k a r n a k . Az európai nemzetközi jog ily uton j á r mainap. Ezen alku szerint Dumonceau adna a forradalmi

factionak 600 milliót; a püspökség pedig: 1) hat év alatt kifizetné a belga banknak az előlegezett összeget kamattal együtt ; 2) ellátná a vallási szükségeket ; 3) fizetné a szét-vert szerzetesek évi nyugdijait ; 4) az egyházi birtokot át-írná a püspök saját nevére, s halála után hagyományozhatná püspök-utódjának állampapirban.Ekkor az egyház,mint mon-datik, szabad lesz, az állam is a cultusbudgettől szabad lesz.

A pápa és az olasz püspökség tudta nélkül történt ezen alku, s nem hiszszük, hogy a pápa és a püspökség ráállana, Dumonceaunak, ha nevét a becsület, ha lelkét az Isten íté-lőszéke előtt megmenteni a k a r j a , csak a visszalépés taná-csolható.

Legelőször is ki kell emelnünk, hogy a forradalmi mi-nister bevallotta, miszerint elkoboztatván, eladatván az egy-házi javak, az állam semmi hasznot sem kapna belőlök, sőt az évi budgetet a népen beszedvén, ezt fölötte nyomná. Je-lenleg a nép k a p az egyházi birtokból, a püspököktől : el-koboztatván az egyházi javak, a nép lesz kénytelen fizetni a püspököket és a papságot, mert cultus és papság nélkül nincs religio, religio nélkül nincs állam, nincs társadalom ; a cultus pedig és a papság pénzen él e világon, mint min-den emberfia. Az egyházi birtokok elkobzása nemcsak er-kölcsi bün, hanem társadalmi merény, nemzetgazdászatel-leni tény. H a az olasz egyházi javak eladásából valami nye-rességet reményeinének a forradalmárok, magok adnák el azokat. Azért akarják, hogy az olasz püspökség 600 millió-val váltsa meg az elkobozást, vásárolja meg a szabadságot és az egyházi birtokot a kormánytól. Nem volt tehát sza-badsága, nem volt birtoka, hogy ezeket csak most vásárolja m e g ? Es a szabadelvűek oly nagylelkűek, hogy a szabad-ságot csak 600 millión árulgatják ? Azt gondoltuk, azt ígér-ték, hogy a szabadelvűek a szabadságot ingyen adogatják, sőt arra is rátólják, aki azokat nem kívánja.

Ölje meg tehát magát maga az egyház, foszsza meg az egyházat a püspökség, s amely excommunicatiot hozott a trienti zsinat az egyháznak fosztogatóira, essék abba az olasz püspökség ? Az egyháznak természeti és isteni joga van a szabadságra, a birtokra ; ezeknek elismerését és tisz-teletét követeli, de meg nem vásárolja. Amint megvásárolná, azonnal tettleg bevallaná, hogy azokra joga nem volt, mert csak azt vásároljuk meg, amit nem birtunk. Amint e sza-badságért ad ma 600 milliót a mostani kamarának, lesz más kamara, mely ismét 600 milliót fog követelni, és igy toties quoties. Valóban a szabadelvű nem más mint a szabadság házaló zsidaja, akivel csak a tékozlók állanak alkuba. A jogot feladni, a kath. igazságot kitagadni nem szabad, bűn-nel az egyházat nem mentjük meg. Megvásárolná a püspökség ezen egyházi javakat, bevallaná tehát, hogy az állam jogo-san kobozta el azokat, hogy az állam azon j a v a k n a k a bir-tokosa. Ahol eladás van, ott van a birtokos : itt pedig az állam árulja a püspökségnek a birtokot ; az eladó birja, a vevő csak bírni fogja az áruezikket. A szabadelvű először megfoszt mindenedtől,azután sajátodat alkuba bocsátja neked,

— elvette birtokodat, az alkuban el akarja venni még pén-zedet is. Nincs püspök, aki ezt aláírná, s aki tenné, püspöki joghatóságát azonnal elvesztené, mert kiközösítésbe esnék.

Amit halálos vétek, s kiközösitési büntetés alatt egy keresz-ténynek sem szabad tenni, hogy az egyházi javakat a rabló

85 «h—

államtól megvenné, a k a r j á k , hogy a püspökség tegye azt meg. Aki az elrablott egyházi vagyont a rablótól megveszi, nem veszi meg, hanem a rablásban részt vesz, s bármikor, még halála óráján is, még a harmadik nemzedék is azt az egyháznak visszaadni tartozik, hacsak elkárhozni, s halálos bűnnel az Isten itélö széke elé menni nem akar. Innen van, hogy az egyházi vagyont csak a zsidók és lelketlen keresz-tények, kik nem hisznek Istenbe, szokták megvásárolni. És ha az állam elrabolta azon j a v a k a t az egyháztól, nem fogja könnyebben elrabolhatni az egyes püspöktől '? A püspökség, ha e tervet elfogadná, csak a kath. elvet tagadná ki, de gaz-dászatilag, jogilag mit sem nyerne. Amit a forradalom akar, kifosztani az egyházat, arra a püspökség ajánlaná fel magát eszközül. A megrablás megtörténnék, csak hogy azt az állam lelketlen, gonoszlelkii ministerei helyett a püspökök vinnék véghez. Nem nyerne anyagilag, becsületét pedig el-vesztené magok a forradalmárok előtt is. Az olasz minister terve igazságtalanság, jogtalanság, hozzá pokoli ravaszság, hogy a fosztogatási bűnt a püspökség hajtsa végre. Amit az egyház birt, azt ezután a püspök birná ; a püspök nem bir-tokos, hanem az egyház. A szétüzött szerzetes rendek tagjai, Dumonceau és a kormány ügynökei a püspök nyakán ülné-nek, s igy a püspök ahelyett, hogy az egyházi megyét kor-mányozná, a bank- és pénzutalványozásokkal vesződnék, püspökből bankár, s a forradalmi kormány megbizottja lenne, s evvel a jogtalan kormányt, Italiát elismerné. A szentatya az olasz forradalmi kormánynyal szóba sem áll, mikor ez neki milliókat felajánl, s a püspökség nem szóba, hanem szövetségbe állana a fosztogatóval, hogy ennek 600 milliót fizessen ?

Nem hiszszük, hogy az olasz püspökség e szerződést elfogadná. Dumonceau lapja Journal de Bruxelles, hirdeti, hogy a szerződés a pápa és a püspökök beegyezése mellett történt : az olasz minister maga mondta : ha a püspökség beegyez, fizet 600 milliót, ha nem, — végrehajtjuk magunk.

Tegyék meg, de minket a bűnre ne hívjanak meg. Ha az egyházat, a szegényeket, a nemzetet a k a r j á k megrabolni a legáldásosabb birtoktól, tegyék rneg magok, legyen nevök átoknak átadva. A haza segítségére szabad felajánlanunk, amit adhatunk, ezt tették a franczia pí'spökök 1789-ben, a piemonti püspökök 1855-ben, de az egyházi elvet megta-gadni, a fosztogatókkal kezet fogni nem szabad.

A gonoszok kénytelenek magok szentségtelen kezei-ket az egyházra kiterjeszteni, — a dráma végére közelget, mindent nyerünk, ha állhatatosak maradunk. Veszszen el, ha kell, minden, maradjon meg testületünk becsülete, az egy-ház joga, elve, és tana.

Deus spei repleat vos omni gaudio et pace in eredendő.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Cs. ap. kir. Fölsége jan. 20-tól kelt legfelsőbb elhatározásával a kassai székesegyházi káptalannál Jergenez Ferencz éneklő kanono-kot olvasó-, Szabad Ferencz őrkanonokanono-kot énoklő-, Yolny János szé-kesegyházi főesperest őrkanonokká, Mayer Károly öregebb kanonokot székesegyházi főesperessé előléptetni, az üressé lett fiatalabb kanonoki székre Danilovics Mihály cz. kanonokot és sárospataki plébánost leg-kegyelmesebben kinevezni méltóztatott.

Cs. ap. kir. Fölsége a veszprémi székeskáptalanhoz czimzetes kanonokul Farkas György galamboki, Komesz György kaposvári

plé-bánosokat s alospereseket, — a nagyváradi görög katholikus káptalan-hoz valóságos kanonokul Szabó János szentszéki ülnököt legkegyel-mesebben kinevezni, — Majer István esztergomi kanonoknak, a sebe-sült katonák ápolásában szerzett érdemeinek elismeréséül, a vaskorona harmadik osztályú rendét adományozni, — ugyanily érdemekért pedig Szántófy Antal és Szuppan Zsigmond kanonokoknak pedig legfelsőbb tetszését kijelenteni, — végre Pucher Gusztáv pécsi plébánosnak S.

Elisabeth sub arce Scepusiensi préposti czimet adományozni méltóztatott.

P E S T , dec. 31-én. (Heti krónika.) No ez már csak-ugyan irodalmi lapsus, hogy többet ne mondjak, midőn kró-nikámat ily dátummal utlevelezetten küldöm a világba, ho-lott őszintén szólva, biz ez is csak akkor Íratott, mikor a komáromi kalendáriom : t. i. ebben az esztendőben. Elma-radásom feletti szégyenkedésemben vigasztal mégis azon tudat, hogy a mi jó katholikus közönségünk nem szűkölkö-dik majd tréfás, humoros olvasmányokban, még a napi po-litika terén s e m . . . .

Hogy dr. Ballagi Mór u r n á k bársonykezecskéje, az ujabbkori ásatások ezen antidiluviánus kövülete, ft. szer-kesztő urnák és Hoványinknak is tudományos meglepetést okozott, el tudom képzelni. E n magam is ugy jártam vele, mint Vámbéry ur, egy ázsiai hajnalon kelet lapos háztetői-vel járt, hogy t. i. rábámultam.

Ad vocem Vámbéry, nem hallgathatom el, hogy t. ol-vasóimat ne figyelmeztessem az activ kiadások- és fájdalom nagyon is passiv bevételekre, melyek a török-tatár tanórák-ból egyetemünkre és a tudományosságra háramlanak.

Mehmed-Ali és a nagy próféta igen lekötelezve érez-hetik magukat Bokhara ezen utazója iránt, hogy a török polgárosodást és szellemet oly prófétaszerüleg igyekszik ter-jeszteni és érvényre emelni Hunyady János hazájában ! Es

valóban kath. pesti egyetemünknek becsületére válnak a szabadelvű müzülmáni előadások, melyeken a tudós tanár, ha ösztöne és a kebel homályán olykor áttörő hite az „Isten"

szó kiejtésére tévesztené, az elejtett szent nevet pirulva igazitja helyre, az értelemnélküli fogalom : a „természet"

által. Különben mi ezen istent nem irigyeljük tőle ; az tel-jesen neki való !

Tekintsünk azonban kissé hátra, az élet visszafordult alakja után. Az elmúlt év vánszorog, kopott, rongyos mez-ben az enyészet tengere felé. Eljött órája, az uj év küszö-bön áll; í'oszul viselte m a g á t ; roszabb akart lenni mint az emberek; buknia kell. Learatta vetéseinket, mielőtt az arató megjött volna*; a halál angyalát küldé fölénk, s öldöklő fegy-vere a csatatéren és itthon megszüretelte az élet szőllöjét.

Előttünk az éhhalál vigyorog; a nyomorgók sóhaja, az éhe-zők lármája, Vespasian hadjáratát j u t t a t j a elénk, s ki tudja ? talán Jehova Ítéletét is.

Ezen nagy balesetek mellett nem hiányzottak azután kisebb absurditások sem. Holmi papfaló ujságezikkek, szélső baloldali parlirozások, Madarász u r n á k (azon kópés papnő-sülési petitió alkalmából származó) nászapai örömei, füstös fáklyásmenet, sat., melyeket azonban most már valóban igen jól esik elfeledni.

Vétkeznénk, lia a lefolyt év rajzát ily sötét háttérben, s oly komor vonásokból akarnánk kiállítani. Megvoltak an-nak is a maga fénypontjai. Az igazság nem veszett el egé-szen, a jó nem tagadta meg áldásait. Az erénynek megvol-t a k hősei, a ker. szeremegvol-temegvol-tnek feláldozó munkásai. Az

irga-lom most is ott lebegett az idő sphaerájában, zenélve a meg-váltás diadalát ! Silvester napján a kerepesi temetőbe men-tem. A kápolna melletti kis házikó üres, laktalan. Ugy lát-szik, szent czélra épittetett, most a téli vihar csapdossa fa-lait. A szegény karmeliták, akiket egy áldott kéz telepitett e sírváros szivébe, hogy lenne ki megáldja és eltemesse a halottakat — nincsenek. A szabadelvüség, mely minden bünt eltűr, a vallás számára nem bir lakással bérházában. A kath. szerzeteseket elűzték a kath. Pestről, kik ? — Most egy szent Ferencz-rendi szerzetes j á r ide ki, min-dennap, télen s nyáron, esőben, sárban, hőségben, fagyban, gyalog, hogy a kocsikon hozott halottakat eltemesse.

Köszönet, forró köszönet a vallás és a lelkek nevében a nemes szerzetnek, mely ily feláldozó buzgalommal födöz-geti a bűn és hálátlanság által ejtett réseket ! A szegény barát, ki e nehéz és fárasztó munkát végzi, t. Szeleczky Arzén atya. A cholera alatt, midőn halottaihoz hütelen,

ide-gen lett a rokon is, e jó lélek ereje és önfeledt buzgalma félelmet nem ismert. H e j de sok nagyszájú orvos urat sze-rettem volna látni ily helyzetben ! A ,Wiener Med. Wochen-schrift' talán a humánus szerzetes gyüleletéből engedett volna valamit. Csakhogy persze, amit az egyháziak, kivált a jó szerzetesek szerény csöndességben, elrejtve tesznek a felszámlálhatlan apró és nagy jócselekedeteket, az önfelál-dozó munkásságát, a mélyre ható, S Z Í V Ó S törekvést — ellen-feleink ignorálják, a katholikusok pedig — talán köteles-ségnek tekintvén, hallgatással mellőzik. Ez pedig nem jól van !

POZSONY, dec. 22-én. H a az ember végig j á r j a ma az utczákat, és jobbra-balra egyegy pillantatot vet a boltok kirakataira : meg lesz lepve a karácsonyi ajándékok tömér-dek halmaza által ; valóban a k á r merre emeljük szemünket, mindünnét ,Christkindl' mosolyog az üvegen át, int, csalogat, reá vonatkozó felirat édesget, hívogat. Es csakugyan jó si-kerrel ; az árusok alig győznek forogni ; a látogatás nagy, a vásárlás megy : mit az ember saját szemeivel látván, ke-délyében földeritve és szinte késztetve érzi magát ezt gon-dolni : o ! civitas, magna est fides tua ! Vajha ezt joggal is mondhatnók ! De a mi nemünknek ősi bűne, hogy a mellé-kest fölcseréli a lényegessel, elmulasztja ezt, megelégszik avval; az ajándékot, mely Krisztus nevében adatik, mind-nyájan elveszik : de hányan fogadják be Krisztust ? Leg-többen dilatant phylacteria sua et magnificant fimbrias; a

POZSONY, dec. 22-én. H a az ember végig j á r j a ma az utczákat, és jobbra-balra egyegy pillantatot vet a boltok kirakataira : meg lesz lepve a karácsonyi ajándékok tömér-dek halmaza által ; valóban a k á r merre emeljük szemünket, mindünnét ,Christkindl' mosolyog az üvegen át, int, csalogat, reá vonatkozó felirat édesget, hívogat. Es csakugyan jó si-kerrel ; az árusok alig győznek forogni ; a látogatás nagy, a vásárlás megy : mit az ember saját szemeivel látván, ke-délyében földeritve és szinte késztetve érzi magát ezt gon-dolni : o ! civitas, magna est fides tua ! Vajha ezt joggal is mondhatnók ! De a mi nemünknek ősi bűne, hogy a mellé-kest fölcseréli a lényegessel, elmulasztja ezt, megelégszik avval; az ajándékot, mely Krisztus nevében adatik, mind-nyájan elveszik : de hányan fogadják be Krisztust ? Leg-többen dilatant phylacteria sua et magnificant fimbrias; a

In document Religio, 1867. 1. félév (Pldal 87-93)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK