mortuorum corpora." Hogy mondhatja tisztelt czikkiró : „A régiek tagadták a boszorkányok létét, s a bennök való hi-tet a rendetlen phantasia rovására irták ?" Nem tagadták, sőt kétségtelennek tartották. S mikép idézhette a caus.
X X V I . qu. 5. ? Ugy látszik tisztelt czikkiró vagy nem ol-vasta a szöveget, vagy nem tud latinul, mindkettő pedig ezen esetben baj. De lássuk ugyanezen canon következő
§-t. „Haruspicinae artem primus Hetruscis tradidisse dicitur quidam Tages. Hic ex horis haruspicinam dictavit, et postea non apparent, Nam dicitur fabulose, arante quodam rustico, subito ex glebis exiluisse, et haruspicinam dictasse, qua die et mortuus est. Quos libros Romani ex Hetrusca lingua in propriam mutaverunt."
Ezek után ismét kérdem, a tisztelt czikkirót mikép Írhatta : „A régiek tagadták a boszorkányok létét, s a ben-nök való hitet a rendetlen phantasia rovására i r t á k " ? és nagy tudatlanságot árul el, hogy no mondjam rosz akaratot, hogy a causa X X V I . quaest. 5. idézi. Lássa tisztelt czikkiró, ezen causa és quaestio 4 canona a Phrygiában Laodiceában 343 évben tartott zsinat 36-ik canona, és igy szól „Non oportet sacris officiis deditos, vel clericos, magos, aut incan-tatores existere aut facere phylacteria, quae animarum sua-rum vincula comprobantur. Eos autem, qui talibus rebus utuntur, proiici ab Ecclesia iussimus ;" ugyan ezen causa és quaestio 6 canona az agde-i zsinat 42 canona; továbbá a 9-ik az első orleans-i zsinat 32-ik canona, tartalmokról fel-jebb volt szó ; e zsinatok pedig a hatodik század elején tar-tattak, s mind ennek daczára a tudós czikkiró azt mondja
„A régiek tagadták a boszorkányok létét."
De menjünk már most át a tudós czikkiró által emii-tett V I I I . Incze pápa iratára, az egészet terjedelme miatt nem idézhetvén, tehát csak egy részt (megjegyezvén, hogy ha többet kivánna t. czikkiró szolgálunk vele, mert ugy látszik, hogy hitte, miszerint a P. Naplóba irliat, anélkül, hogy a jus canonicumot felnyitná, mikint t. Csúthy Zs. ur irt a P r o t , lapba, anélkül, hogy a magyar corpus jurist fel-ütötte volna.) „Summis desiderantes affectibus — igy ir a fönnevezett pápa — prout pastoralis sollicitudinis cura re-quirit, ut fides catholica, nostris potissime temporibus, ubique augeatur et floreat, ac omnis haeretica pravitas de finibus fidelium procul pellatur, ea libenter declaramus, ac etiam de novo concedimus, per quae huiusmodi pium desiderium no-strum nativum sortiatur effectum, cunctisque propterea per nostrum operationis ministerium, quasi per providi operato-ris sarculum, erroribus exstirpatis, eiusdem fidei zelus et obserVantia in ipsorum corda fidelium fortius imprimatur.
Sane nuper ad nostrum, non sine ingenti molestia, per-venit auditum, quod in nonnullis partibus Alemanniae supe-rioris, nec non in Moguntinensi, Coloniensi, Trevirensi, Saltz-burgensi et I! re m en si provinciis, civitatibus, terris, locis, et dioecesibus complures utriusque sexus personae propriae sa-lutis immemores, et a fide catholica deviantes, cum daemo-nibus incubis et succubis abuti, ac suis incantatiodaemo-nibus, car-minibus, et coniurationibus, aliisque nefandis superstitioni-bus et sortilegiis, excessisuperstitioni-bus, crimiriisuperstitioni-bus et delictis, mulierum
partus, animalium foetus, terrae fruges, vinearum uvas, et arborum fructus, nec non homines, mulieres, pecora,
pecu-des, et alia diversorum generum animalia, vineas quoque, pomaria, prata, pascua, blada, frumenta, et alia terrae legu-mina, perire, suffocari, et exstingui facere et procurare, ipsosque homines, mulieres, iumenta, pecora, pecudes, et ani-malia diris tam intrinsecis quam extrinsecis doloribus et tormentis afficere et excruciare, ac eosdem homines ne gi-gnere, et mulieres ne concipere, virosque ne uxoribus, et mulieres ne viris actus coniugales reddere valeant impedire.
Fidem praeterea ipsam, quam in sacri susceptione baptismi susceperunt, ore sacrilego abnegare. Aliaque quamplurima nefanda, excessus et crimina, instigante humani generis ini-mico, committere et perpetrare non verentur, in animarum suarum peiiculum, divinae maiestatis offensam, ac pernicio-sum exemplum, ac scandalum plurimorum." Miután felada-tunká tüztük ki bebizonyítani, hogy tisztelt czikkiró eme szavai : „A régiek tagadták a boszorkányok létét, s a ben-nök való hitet a rendetlen phantasia rovására irták." (Corp.
jur. canon, causa X X V I . quaest. 5.) 1484-ben VIII. Incze pápa két inquisitoi't küld — — — mert — hallotta : hogy ezen országban számos miudkét nembeli személyek, elsza-kadva a kath. hittől, a rosz szellemekkel szövetkeztek" stb.
nem állanak, a tisztelt czikkiró ne vegye rosz néven, hogy k i m o n d j u k , miszerint tudatlanságát vagy rosz a k a r a t j á t árulta el, mert a mit VIII. Incze pápa mondott, az már rég megmondatott, és pedig az általa idézett causa X X V I . quaest.
5. 12 canona igy szól: „Episcopi, eorumque ministri omni-bus módis elaborare studeant, ut perniciosam, et a diabolo iuventam sortilegam, et magicam artem ex parochiis suis pe-nitus eradicent : et si aliquetn virum, aut mulierem huius-modi sceleris sectatorem invenerint, turpiter dehonestatum de parochiis suis ejiciant.
§. Si quidcm ipse satanas, qui transfigurai se in ange-lum lucis, cum mentem cuiuscumque mulierculae ceperit, et hanc sibi per infidelitatem subiungaverit, illico transformat se in diversarum species personarum, atque similitudines : et mentem, quam captivam tenet, in somniis deludens, modo laeta, modo tristia, modo cognitas, modo incognitas personas ostendens, per devia quaeque deducit : et cum solus spiritus hoc patitur infidelis mens hoc non in animo, sed in corpore evenire opinatur. Qui enim non in somniis, et nocturnis vi-sionibus extra se ducitur, et multa videt dormiendo, quae numquam viderat vigilando ?" VIII. Incze iratában a „dae-mones incubi" kerülnek elő, a czikkiró ugy látszik soha sem olvasta sz. Ágoston „De civitate Dei" czimü munkáját, hol libro 13 cap. 23 ezek állanak : „Utrum possint angeli, cum spiritus sint, corporaliter coire cum foeminis," és alább „ E t quoniam creberrima fama est, multique se expertos, vel ab eis qui experti essent, de quorum fide dubitandum non est, audisse confirmant, Silvanos et Faunos, quos vulgo incubos vocant, improbos saepe exstitisse mulieribus, et earum appe-tiisse ac peregisse concubitum. stb." A can. 1. caus. 16. qu.
2.-ban ezek olvashatók : „quod instigatione versuti hostis esse factum nemo ambigat. Habet enim mille nocendi modos, nec ignoramus astutias eius. Conatur namque a principio ruinae suae unitatem Ecclesiae scindere, caritatem vulne-rare, sanctorum operum dulcedinem invidiae feile inficere, et omnibus módis humánum genus evertere, et perturbare."
A can. 6. caus. 26. qu. 2. ezek mondatnak, és pedig az
• 29
utolsó §. végén : „Omnes igitur artes huiusmodi, vei nugato-riae, vei noxiae superstitionis, ex quadam pesti fera socie-tate hominum, et daemonum, quasi poéta infidelis, et dolorae amicitiae constituta, penitus sunt repudianda, et fugienda christiano." U g y a n e z e n quaestio 8-dik canonjában ezeket olvassuk : „Ac proinde omnis inquisitio, et omnis curatio, quae a divinis, magis vei ab ipsis daemoniis in idolorum cul-t u r a expecul-ticul-tur, mors pocul-tius dicenda escul-t quam vicul-ta." A c a n . 4. caus. 33. qu. 2. igy szól : „Si per sortiarias, atque malefi-cas occulto, sed numquam iniusto Dei iudicio permittente, et diabolo praeparante, concubitus non sequitur, liortandi sunt, quibus ista eveniunt, u t corde contrito etc." U g y hiszem, ezen idézetek elegendők lesznek a n n a k bebizonyítására, hogy azt mit V I I I . Incze mondott, már r é g mondatott előtte.
A tisztelt czikkiró privát notitia-jára idézzük még most : sz. Ágoston de civitate Dei lib. 21. cap. 6 . eme helyét :
„Addimus enim ad istam lucernám inexstinguibilem, et hii-m a n a r u hii-m et hii-magicaruhii-m, id est per hohii-mines daehii-monicaruhii-m artium, et ipsorum per se ipsos daemonum multa miracula : quae si negare voluerimus, eidem ipsi, cui credimus, sacrarum litterarum adversabimur veritati." E z e n kivül b á t r a k va-g y u n k meva-gjeva-gyezni, hova-gy azon esetre, ha katholikus, mi-előtt ilyféle dologról a k a r n a irni, m a g á n a k elegendő isme-r e t e k e t szeisme-rezzen, hogy olyakisme-ról iisme-rliasson, meisme-rt tisztelt czikk-iró itt az egyházzal ellenkező tant hirdet, tehát haereticust ; h a nem katholikus, a k k o r ahoz ne fogjon, mihez nem ért, egyébiránt mi is b á t r a k v a g y u n k valamit idézni a sz.-irás-ból és pedig sz. P á l n a k az ephesusiakhoz irt levelének IV, 23. 24. 25. „ E e n o v a m i n i autem spiritu mentis vestrae, et in-duite novum hominem, qui secundum Deum creatus est in iustitia, et sanctitate veritatis. P r o p t e r quod deponentes mendacium, loquimini veritatem unusquisque cum proximo
s u o . " Avispa.
G E N F , nov. 28-án. N a g y t a n á c s u n k egy alkotmányos törvényjavaslatot dolgozott ki, mely legközelebb a nép sza-v a z a t a alá fog bocsáttatni. Az ily törsza-vények hozatala u g y a n a rendes törvényhozói testület körébe taztozik, de előbb az átalános tanács (conseil général) által kell j ó v á h a g y a t n i . Az ami b e n n ü n k e t a szavazáshoz fog hivni, legnagyobb
jelentő-ségű r e á n k k a t h o l i k u s o k r a nézve, minek megértésére egy keveset a múltba kell visszapillantanunk. Jelenlegi genfi k ö z t á r s a s á g u n k , melynek 5 négysz. mf. területen 83,000 la-kosa van, két részre, a régi és ú j r a oszlik. A régi terület nem más, mint a genfi állam, amint az a 1798-iki franczia annexio előtt létezett. A kis köztársaság 1814-ben szerezte vissza függetlenségét, amidőn is a svajczi szövetségbe, mint can-ton lépett, u g y a n a k k o r területe nagyobbitását kérte, ami 1815-ben m e g is történt n é h á n y franczia és savoyi község odacsatolása által. H a n e m hatóságaink alattvalókat, és nem e g y e n j o g ú polgárokat a k a r t a k ; u j u r a i n k szándéka szerint n e k ü n k , fiatalabb t e s t v é r e k n e k , öcséiknek kellett volna l e n n ü n k , g y á m s á g u k alatt és alsóbb r a n g b a n . Mielőtt tehát a cantonba beolvasztottak, rendelkeztek, hogy az ő j ó t é k o n y -sági a l a p i t v á n y a i k b a n mi ne részesülhessünk. E z fontos ü g y volt. A régi k ö z t á r s a s á g n a k g a z d a g jövedelmi forrásai va-l á n a k az isteni-tiszteva-let köva-ltségeinek fedezésére, és a jóté-k o n y czélojóté-kra. Már ejóté-kjóté-kor, midőn a „ n a g y nemzet" által el-nyeléssel fenyegettetett, legalább javait a k a r t a megmenteni
hogy eredeti czéljaiktól el ne távolittassanak. E m i a t t azok-ból a m a g á n v a g y o n egy nemét alkották, melynek kezelése ú g y n e v e z e t t gazdászati egyletre bízatott, és melynek jogait tiszteletben tartani a franczia directorium megígérte. — Azt, ami 1798-ban az alapitváuyok megmentésére szolgált, 1815-ben is hasznosítani i p a r k o d t a k . Ezen a l a p í t v á n y o k nem tekintettek többé a genfi állam szegényei j a v á n a k , ha-nem az államtól f'ügetleneknek és egy a régi genfi polgárok-ból alakult fictiv társulat t u l a j d o n á n a k , melynek élvezeté-ből tehát az u j polgárok ki volnának zárandók. Mindezek-ről értesülvén a franczia és sard uralkodók, a calvinista syndicusok által előre alkotott törvények r e á n k nézve tört é n h e tört ő hatörtályátört meghiúsítörtani i p a r k o d tört a k . E r r e m e g h ö k -k e n t e -k a cálvinistá-k, eget földet Ígérte-k, hanem b e n n ö -k többé nem bíztak, amiért is a bécsi congressus okmányába, vala-mint az 1816-iki turini szerződésbe n é h á n y czikk igtattatott be, amelyek jogainkat, s különösen a k a t h . egyház szabad-ságát biztosítják. E z e n czél elérésére, a halhatatlan emlékű genfi lelkész Vuarin, minden lehető lépést megtett. A genfi canton tehát nem egészen hasonelemivé (homogen) lön, ha-nem amint hasonlatképen egyik tanácsosunk mondá „ész-házasság" (mariage de r a t i o n ) m ó d j á r a alkotott társaság, állam ; mindegyik rész bizalmatlanságot tanusitó kiköté-sekkel lépett abba. Idősebb testvéreink megőrizték „gazdá-szati egyesületök" gazdagságait, és j a v o k b a n i elsőbb-séget, protestáns közigazgatásukat, mi pedig a fiatalabbak, az á r v á k zaj nélkül csendesen éltünk, egyedül a szerző-désekre támaszkodván, hogy hitünket megőrizzük a hatal-mas és ellenséges felekezettől. A z t hittük, hogy jó polgárok v a g y u n k , ha semmiféle forradalmi mozgalomban részt nem veszünk ; harmincz éven át elfogadva az adott helyzetet, t a n u l é k o n y engedelmes alattvalók voltunk, megfizettük a d ó n k a t , a felsőbség iránt tiszteletet tanúsítottunk, 1846 ban forradalmunk volt. A néppárt a patríciusokét győzte le, a régi polgárok — protestánsok két p á r t j a küzdött egymással.
A győző p á r t feje szükségét érezte a n n a k , hogy öregbítse p á r t j á t , azért F a z y ur a katholikusokhoz fordult emiékeze-tökbe idézvén a legyőzött párt igazságtalanságát. F a z y ur valódi politikai tehetséggel bíró férfiú v o l t , de a közigazgatáshoz nem értett, különösen pénzügyi működései méltó bírálat t á r g y a i v á lőnnek, s emellett halálos ellenei n a g y számmal voltak. Az ellenpárt hatalmasan működött, s F a z y hivei évről évre a p a d t a k , minek oka többek között az is volt, hogy sok protestáns irigy szemmel nézte a katholikusok bi-zonyos mértékbeni egyenlősítését. F a z y c s a k u g y a n megbu-kott, az ellenség diadalra jutott, és a győzők, hogy mérsé-keltséget mutassanak, kibékülésről beszéltek. E z e n a nyá-ron cantoni lövészünnepély tartatott, é r z é k e n y beszédek, lelkes felköszöntések m o n d a t t a k a frigyesülésre, a testvé-riesülésre, a közös hazaszeretetre. H a n e m a szavak teréről a t e t t e k r e kellett lépni. F a z y politikai átalakítási nagy mü-vében még visszariadt bizonyos akadályoktól. I g y nem mert nyúlni a régi genfieknek fentartott alapítványokhoz, de más részről tiszteletben tartotta a k a t h o l i k u s o k n a k szerződése-ken alapuló jogaikat. Ezen szerződések k ö z j o g u n k egyik részét képezik, s mégis sokszor megsértettek. A katholiku-sok nemzeti érzelemből nem folyamodtak segélyért a kül-hatalmasságoklioz a szerződésekben fentartott szabadság
—•»« 3 0
megtartására. Ezen szerződéseken alapuló kikötések meg-szüntetésére irányul már most a fenemiitett törvényjavas-lat, mely következőket ajánl. A régi genfiek megosztandják alapitványaikat a katholikus községekkel ; ezek viszont a fenemiitett szerződési kikötésekről lemondanak, elismervén, hogy elég biztosítékot találnak a szövetségi alkotmányban, a közös törvényekben és szabadságokban. E felett keilend tehát a népnek szavazni. Elfogadtatása kétséges, mert egy részről sokan vannak még kisállamunkban, kiket jelleniző-leg „régi protestánsoknak" neveznek, kik nagylelküeknek a k a r n á n a k ugyan látszani, de a többször emiitett alapítvá-nyok megosztásáról mégis mitsem a k a r n a k tudni, ezek te-hát a törvényjavaslat elfogadása ellen fognak dolgozni. Más-részről a katholikusok is komolyan fognak elmélkedni fö-lötte. Valósággal ugyan, mint emiitök, a szerződések biz-tositéka eddig sokszor gyarlónak bizonyult be, de váljon anyagi előnyök miatt le szabad-e mondanunk azon elvekről, melyeket elleneink sértettek? Ama biztosítékok helyett ne-künk ugyan teljes „egyenlőséget" ajánlanak, de ezen egyen-lőség, mindig a kisebbség egyenlősége leend egy hatalmas többség mellett. Mindemellett el ne Ítéljenek bennünket, ha azt hallják, hogy mégis megszavaztuk az u j törvényt. A kérdés igen bonyolódott. Elvetvén most a javaslatot, megle-het nem sokára még roszabb helyzetbe jutunk, mert a status-quo aligha fog megmaradhatni.A mult hó végén az „orthodox" oroszok uj, arányban gazdag kápolnájukat avatták fel. Ezen ünnepély alkalmul szolgált a különféle felekezetek sajátságos vegyületének.
Csak a katholikus egyház tünt ki távolléte által. Meghivták ugyan Mermillod püspököt is, de a szelid, azonban határo-zott jellemű püspök udvarias hangon irt levélben, kijelenté hogy mint kath. püspök imádkozhatik ugyan azokért,kik egy-házának nem tagjai, de velők egy helyen nem imádkozkatik.
Mily leczke az orthodox névvel büszkélkedő szakadároknak ! kik sz. Athanáz,Vazul hite örököseinek tartják magokat, és a protestánsoknak is egyesülésre kezet n y ú j t a n a k . ! Itt egy katholikus püspököt hivnak meg, a Vistulán túl pedig be-börtönöznének. Azután mily különös látvány, Calvin köve-tőit szent-mise áldozaton látni, és fejet hajtani a képek előtt, és közöttök a zsidó rabbit a megfeszített Jézus keresztje előtt! — Ezen egyesülési ünnepély következőleg jellemez-tetett egy iró által, ki jelen nem volt: „Minden keresztény, aki a sz.-szék közösségétől elválik, már protestáns, vagy nem sokára azzá leend. Micsoda az a protestáns ? Oly ember, aki protestál, tiltakozik ; mindegy, akár egy vagy több hitczik-kely, ez vagy amaz ellen. Lehet kevésbé vagy többé protes-táns, de ő mindig tiltakozik. A figyelmesen vizsgálót nem lepi-e meg azon rendkivüli kegyesség, melyben a protestan-tismus az orosz papság között részesül, habár lia a dogmá-k a t tedogmá-kintjüdogmá-k, a Neva mellett ugy mint a Tiberis partjain dogmá- kel-lene gyűlölni. Azonban csak onnét van ez, mivel az elsza-kadt egyházak a gyűlöletben egyesülnek, és zászlóikra ír-ták : ,Roma minden ellensége az én barátom.' Valóban itt a gyűlölet hatalma ijesztő módon nyilatkozik. Az orosz egy-ház épen ugy, mint a miénk, vallja a valóságos jelenlétet, a gyónás és papi feloldozás szükségét, a szentségek ugyan-azon számát, a szentek segélyhívását, képek tiszteletét, stb.
a protestantismus ellenben mindezen dogmákat, és sz. szo^
kásokat elveti, mindazonáltal, ha ezeket egy, a romaitól
elszakadt egyházban találja, nem ütközik meg többé rajta.
A képek tisztelete különösen, mely bálványimádásnak nyi-latkoztattatott, elveszti minden mérgét, ha annyira fokoztat-nék is, hogy a protestáns benne testvért, egy másik protes-tánst lásson. A dogmák mind semmi, kivéve Roma gyűlöletét.
Ezen gyűlölet az összes elvált felekezetek egyedüli, de áta-lános követelése." Az iró, ki igy szól, a hires De Maistregróf, ö 1817-ben Pétervárott irt. Más idők, de ugyanazon szoká-sok, más helyek, de ugyanazon eljárás. — E z év kezdetén többféle emlékirat jelent meg az angol és orosz egyház egye-sítése érdekében, és bizonyos mértékben figyelmet is ger jesztettek. Akarunk-e mult időkből egy furcsa okmányt megismerni, mely a nevezeteknek mintaképül szolgálhatott'?
íme itt van, és ismét De Maistre gróf ismertet meg vele.
1-ső Péter alattvalóinak számára a mult század kezdetén kátét nyomatott, mely tartalmazza „mind az általa helyben hagyott dogmákat." Ezen könyv 1725-ben angolra fordittat-ván, következő előszóval jelent meg, „Ezen káté azon nagy férfiúnak lángeszét mutatja, kinek rendeletéből készíttetett.
Ezen fejedelem a svédek és tatároknál is ijesztőbb két ellen-séget győzött le . . . értem a babonát, és tudatlanságot. Avval hizelgek magamnak, hogy e fordítás az angol és orosz püs-pököket közelébb hozandja egymáshoz, hogy egyesülésök által képesebbek legyenek a romai papság átalkodott, és véres szándékait meghiúsítani. Az oroszok és reformáltak több hitczikkelyre nézve megegyeznek, amelyekben a romai egyháztól eltérnek. Az elsők tagadják a tisztitó-helyet . . . stb.
Megható testvériesség ! !
B E R L I N , dec. 12-én Meklenburgban bizonyos külön-szerü egyházi szokások divatoznak, oly jellegűek, melyek a protestánsok által állítólag követett egyenlőséget furcsa szinben tüntetik fel. E g y nyilt levélben Hacker, Schulz és Poplovszky panaszkodnak, miszerint a teterovi templomban letérdelvén, hogy a communiót vegyék, jelentetett nekik, hogy vonuljanak vissza, mivel ők az egyszerű munkások, czipészek a helység honoratioraival egyidejűleg nem áldoz-hatnak, hanem várniok kell az isteni-tisztelet végéig. Kép-zelhetni mennyire megsértettek a szegény munkások eme visszautasítás által ! — A keresztes újság Hasenklever flo-renczi prot lelkésznek egy felhívását közli, a díacanissák által vezetett florenczi felsőbb leányneveidét segélyeztetni kéri. A jelentés szerint ezen tanoda 1860-ban keletkezett, és a k k o r 30—35 növendéke volt, most számuk 8ü-ra rúg fel.
A diaconissák által adott oktatás — mondja — azon előnyt n y ú j t j a , hogy az egyöntetű s szellemű tanításban a keresz-tény szeretet és szigor egyiránt nyer alkalmazást. Aki csak meglátogatta az intézetet, épült az alapos tanitáson, és a ta-nonczok jó magaviseletén. Ily oktatás valóságos kincs a flo-renczi protestáns szülőkre nézve, kölönösen tekintve az itteni nevelészeti ügy nyomorúságos (?) voltát. Fliedner pa-stor mély belátásával felfogta, hogy a valódi keresztény szel-lemtől áthatott nevelés a legbecsesebb ajándék, miben a megujuló Itáliát részeltetni lehet, — és nem csalódott. Az intézetben a növendékek egy harmada katholikus. És mi-után a felvétel egyik feltétele, hogy a növendékek a hitokta-tásban is részesüljenek, ezek igy megismerik Isten igéjét, melynek több részeit kívülről is elmondani, megtanulni kö-teleztetnek. — Ezen felhívást olvasva, azt kellene gondol-nunk. hogy a Gondviselés egész 1860-ig várakozott,
—•+» 3 1 «
hogy az olaszokkal az evangéliumot megismertesse. J ó volna tanácsot adni a keresztes ú j s á g n a k , rendezzen gyűjtést n é h á n y rationalista pástor részére, kik Romában a szent collegiumot, és a p á p á t az evangéliumra tanitsák. A mult napokban a szabadelvű lapok nagy zajt ütöttek, Rei-neek halálával. E z e n ember Magdeburg mellett egy g a z d a g helységben lelkészkedett. Noha nőtlen 34 éves volt, mégis egy leányneveidét vezetett. Képzelhetni, mivé lett az 1832-ben szükség volt az igazgatót elmozdítani állomásáról, ki Berlinbe jővén, itt előadásaiban rationalisticus, hogy ne mondjuk,
is-t e n is-t a g a d ó hiis-tvallomásis-t is-tön. Uis-tóbbi időkben is-több némeis-t és angol lapok levelezője volt, és azokban forradalmi tanait hirdette. Austriának kérlelhetlen ellensége volt. Nyolcz év óta nős levén, özvegyet és 7 árvát hagyott h á t r a .
IRODALOM.
T ö r t é n e t i t a n u l m á n y o k . I. kötet. A Premontreiek.
K o r r a j z a keresztény műveltség középkori munkásai mél-tánylásául. E g e r 1866. III. 514. 1.
Midőn mozgalmas napjainkban a politikai napi iroda-lom tünékeny, ephemer becsű termékei elárasztanak mindent, olyannyira, hogy mellettök, a journalismus mellett már-már csak a belletristikának, legtöbbnyire silány, sokszor erkölcs-rontó müvei örvendenek kelendőségnek, s ha itt-ott egy k é t k ö t e t b e n a tudomány is nyer képviseltetést, ez is csak az e x a c t n a k nevezett t a n t á r g y a k i r á n y á b a n észlelhető : meny-nyire jól esik a dicső mult nagyszerű tettei, jelenségei iránt nem fogékonytalan, azok felfogására képes olvasónak, ha a sivatag oázként egy-egy komolyabb i r á n y ú m u n k á r a a k a d . A jelenben oly sokszor becsmérelt, mert nem értett, fel nem fogott középkor, s ennek szellemi s anyagi müveiben annyira g a z d a g intézményei e g y i k é n e k a maga történeti hüségébeni felmutatását tűzte ki feladatul fentczimzett m u n k a szerzője.
A névtelen Írónak kiléte u g y a n nyilt titok, az irodalmi illem azonban azt k í v á n j a , hogy névtelenségének leeresztett sisak-j á t mi is tisztelsisak-jük a k k o r , midőn irodalmi m u n k á s s á g á n a k
u j a b b t e r m é k é t e lap tisztelt olvasóinak egész érdeme sze-r i n t ismesze-rtetve b e m u t a t n i szándékozunk.
Önálló müvekkel C3ak r i t k á n , időről időre — a jó nem igen szokott szapora lenni — fordul a magyar, olvasó kö-zönséghez ; de ha szellemi szülöttei közöl egy u j a b b megje-lenik, előre biztos lehet, hogy babérokat fog aratni. Pesten egy-két szerkesztői irodában alig f e k ü d t annyi ideig, mely átlapozására elégséges volt, s már is diadalmat aratott. Mi
Önálló müvekkel C3ak r i t k á n , időről időre — a jó nem igen szokott szapora lenni — fordul a magyar, olvasó kö-zönséghez ; de ha szellemi szülöttei közöl egy u j a b b megje-lenik, előre biztos lehet, hogy babérokat fog aratni. Pesten egy-két szerkesztői irodában alig f e k ü d t annyi ideig, mely átlapozására elégséges volt, s már is diadalmat aratott. Mi