fel-irással : „Discreto viro ex approbatis ab Ordinario per latores eligendo;" a püspöki hatóság pedig comi-tivájában: „Hisce transponitur dispensatiu in forma cum absolutorio s. poenitentiariae pro confessario ;"
ki aztán szabadon választathatik, csak legyen kü-lönben püspökileg jóváhagyott.
8) Mindenek igy végrehajtatván, a jegyesek esketésre, az érvénytele-nül összekelt felek pedig házasságuk újból való megkötéséhez foghatnak; mert az érvénytelenül kö-tött házasságok a felmentvény által még nem érvé-nyesíttetnek (excepta sanatione matrimonii in radice) melyről bőven értekeztünk, (III. sz. alatt) hanem az akár nyilvánosan, akár titkon megujitott beleegye-zés által, mint t. i. a körülmények kivánják. Utó vé-gül nem lesz felesleges még azt is ide irnom, hogy ha a pro foro interno nyert felmentvény igy végre-hajtatott, ennek az esketési könyvbe nem szabad be-jegyeztetnie, sőt magának a felmentvényi okiratnak egészen meg kell semmisittetnie, ha ezt a
felment-' ) L. c. n. 35.
8) Stapf, Pastoralunter. Über die Ehe 6. Haupts. 1. Ar-tikel §. 2. Seite 353—354.
vényi z á r a d é k tartalmazza, miután úgysem veheti a n n a k semmi hasznát s e n k i : „ H a e c laceratio statim facienda e s t ; sed intellige moraliter, nempe infra triduum post dispensa-tionem exsecutam. Si autem in litteris non sit apposita clau-sula lacerationis, prout non apponitur, quando matrimonium nondum est contractum, t u n e non est obligatio eas lacerandi;
sed hujusmodi dispensatio debet a parocho caute annotari in libro, qui non possit ab alio aspici, ad hoc ut ipse possit requisitus postmodum, si opus érit, fidem facere de dispensa-tione impetrata."9)
B) A házassági felmentvények végrehajtása nyilvános aka-dályoknál (pro foro externo.) Mikint a poenitentiaria minden titkos akadályoknál, u g y a dataria a már nyilvánosoknál ad felmentvényt, azon esetekre nézve, melyek a romai szentszék-nek t a r t a t t a k fenn. A pápai felmentvény (pro foro externo) vagy bulla vagy pedig breve által a d a t i k . D e az emiitett ala-kok bármelyikében küldessék, ez soha nem intéztetik a plébá-noshoz egyenesen, hanem a püspöki hivatalhoz, mely romai irat alapján készit aztán egy u j a t a püspöki hivatal, s ez küldetik meg a plébánosnak. Az illető plébános kezénél levén az eredeti felmentvény másolata, végrehajtása e k k é n t megyen véghez : magához hivatja a feleket s kijelenti n e k i k , hogy a felmentvény megérkezett, s ha még csak jegyesek a kérdéses személyek, haladéktalanul házasságuk kötéséhez f o g h a t n a k az egyház szine előtt,—ha pedig már megköttetett u g y a n a házasság, de mely a k á r nyilvános, a k á r titkos s most már nyilvánossá vált a k a d á l y miatt érvénytelen volt, a k k o r szivökre köti a külön tartózkodás kötelességét, mig csak ú j r a az egyház szine előtt beleegyezésüket nem nyil-v á n í t j á k az előbb érnyil-vénytelenül kötött h á z a s s á g u k b a : „Si matrimonio invalide contracte impedimentum évadit publi-cum, ita ut probari valeat, certum est apud omnes ad reva-lidationem adhiberi debere novam parochi et testium prae-sentiam ; hoc ipso enim, quod palam et in foro externo seiatur prius matrimonium publice contractum fuisse nullum, de novo publice contrahi debet, ad evitanda tam conjugum, quam populi s c a n d a l a . "l ü) Továbbá a megfelelő poenitentia itt sem m a r a d h a t el. Végül a felmentvényi o k i r a t n a k a plébániai levéltárban le kell tétetnie s az esketési k ö n y v b e erre t ö r t é n j é k h i v a t k o z á s . " )
Pellet Ödön.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
GYŐR, dec. 29-én. Minthogy a rendes tudósítónak tolla jelenleg másfelé van elfoglalva, szabadjon ezúttal he-lyette e két utolsó hó fölött rövid szemlét tartanom. Az u j s u p e r i n t e n d e d mult havi bevonulásáról nem volna ok emlékezni, h a u g y a n a k k o r mi is egy kis emlékeztetést nem k a p -t u n k volna. Az monda-to-t-t ugyanis a helyi lapban : ,vajha minden e g y h á z b a n a rideg felekezetiség helyett ily magasz-tos testvéri és hazafiúi álláspontra emelkednének, mint ez az ünnepélyen tartott beszédeknél stb. t ö r t é n t / E r r e azon szerény észrevételünk van, először : tessék
megkülönböz-9) Iuris can. comp. p. 3. lib. 6 §. IX. n. 9. do esxecut. dispens. col.
1485. edit. Paris. Migne. 1863.
10) L. c. n. 5. col. 1481.
" ) Stapf 1. c. 2. Artikel §. 1, 2, 3. Seite 3 5 5 - 3 5 6 .
tetni. Amely részen az elszakadás, csak ott lehet szó feleke-zetiségről; ahol állandóság van, ott az átalánosság, a catho-licitas. Az üdvözlő szónok felhivá elöljáróit, hogy a protes-tantismushoz, mely az örök igazságot stb. védelmezi, élet-ben halálban rendületlenül r a g a s z k o d j a n a k . Mi egyéb ez, h a nem felekezetiség ? ne vádoljanak tehát, ha mi is híve-inkhez hasonlókép szólunk ; h a n c veniam petimus . . . Má-sodszor : tessék jó példával előre menni, és a magasztalt ös-vényről oly h a m a r le nem csavarodni. Mert — íme a testvé-riségben áradozó beszédek és felköszöntések után a nap hő-seinek díszelőadást rendeznek, s csupa testvériségből II. Rá-kóczi Ferencz fogságát szinre hozván, a k a t h . e g y h á z a t egy főpap és egy jezsuita személyében teljes kivilágitás mellett meghurczolják. H a a fendicsért elvet arczul csapni volt a czél, ennél eclatansabb módot a r r a nem t a l á l h a t t a k volna. Csak igaz, hogy végén csattan az ostor.
H o g y a világot jelentő d e s z k á k o n néha térdig gázol-n a k a sárbagázol-n, a fögázol-nebbi példa u t á gázol-n gázol-nigázol-ncs k e d v ü gázol-n k t a g a d gázol-n i ; ám feleljenek erről Szigeti és társai. D e némelyek már na-gyon messze mennek, mikor az időszaki sajtó egyrészét egye-nesen lausbubokratiáról vádolják, különféle corpus-delictiket m u t a t v á n fel bizonyítékul. Mert ha talán megtörténik is néha, hogy becsületes békés jellemű polgárt, a családi szen-tély feldulásával, neve sőt testi h i b á j á n a k leirása mellett nyilvános lapban b á n t a l m a z n a k , és katholikus ajtatosságát kigúnyolják, amint ez itt Győrött nein rég megtörtént : ugy mi ezt csak a legritkább kivételek közé k í v á n j u k számit -tatni, és csodálkozunk a z o k n a k elfogultságán,kik nem hajlandók m i n d j á r t az első adott szóra elhinni, hogy ilyesmi ha t ö r -tént, puszta véletlenségből történhetett.
D e h a g y j u k e javithatlanokat, és vessük t e k i n t e t ü n k e t szebb t á j é k o k felé . . . Feldíszített karácsonfák ragyogó fé-nyébe ütköznek szemeink. . . . A szent ü n n e p meghozta örömet, jótéteményeit. H a nem volnának oly sokan, k i k n e k
„az U r Jézus még nem született meg," mi k ö n n y e n megol-datnék, amenyire a földön megoldható, a társadalmi egyéb kérdések serege ! „Dicsőség a m a g a s s á g b a n " — zengi az imádat és hálaadás, „békesség a földön" — ez értté a jutalom és viszonzás, mely egy jó részben az irgalmasság cselekede-tei által nyilványul s terjed tovább és tovább. A két papne-velde ifjai ének és szavallati estélyt rendezének, melyet k ö n y v a j á n d é k o k kisorsolása zára b e ; bizonynyal hozzájok legillöbb mód a szent est megölésére. A j ó t é k o n y egyletek, intézetek, s f ő k é p a szigeti óvoda, t á m o g a t v a az ismert ál-dásthozó kezektől, s o k a k a t megvigasztalának. Gondoskodva volt, hogy a különféle adományokról a szivek a legfőbb aján-dékhoz, melytől amazok létöket és értéköket nyerik, a szere-tetteljes Megváltóhoz vezéreltessenek, ami valóban szüksé-ges ; mert k o r u n k a n y a g i a s i r á n y a már a szent karácsont is kivetkőzteti eredeti vallásos jellegéből, és a „ p r a c t i c u s " vagy épen erkölcsrontó hirdetése az újságok hátlapjain, n e m k ü -lönben, mint a családi élet jelenetei bőven tanusitják, hogy a karácsonyfa, s még i n k á b b az attól elszakasztott a j á n d é k , házból és szivekből a jászolyt már teljesen kiszoritá.
U g y a n a z é r t a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk minden oly törekvést, mely a régi j á m b o r szokások és ha-gyományok ápolását, terjesztését czélozza. H a j d a n a vallá-sos érzület emelésére n a g y befolyással voltak a népies
ke-6*
4 4 h — resztény színjátékok, melyek a hit titkait és evaugeliumi
történetet a nép felfogásához mérve, élénken s bensőséggel ábrázolák, azonban idöfolytával többféle okokból feledékeny-ségbe jutottak. Talán sehol a hazában nem maradt fenn annyi nyoma e népies költészetnek, mint a Fertő mellékét lakó mosonymegyei német pórság között ; s örömmel jelenthet-j ü k , hogy nt. Stachovits Rémig sz. b. r. tanár ur személyé-ben találkozott ügyszerető férfiú, ki e nyomokat nagy fá-radsággal és áldozattal felkutatá, s a talált régi kéziratok-ból oly teljes gyűjteményt rendeze sajtó alá, mely enemü né-metországi kiadványokkal szépség- tökély- és terjedelemre nézve méltán vetekedik ; sőt ezzel meg nem elégedve, az eredeti épségökben helyreállított színjátékok közöl a kará-csonit ú j r a betanittatá, hogy azt városunkban is megismer-tesse. E czélból 14 szolnoki kőmives legényből álló társulat f. h. 27-én a kisebb papneveldében és másnap a kath. le-gényegyletben előadást tartott, melyet több becses vendég közt megyés püspök ő excja, a mélt. főispán, Grruscha kano-nok ur Bécsből meglátogatni méltóztattak. A színjáték, mely harmadfélezer verssorból áll és három óránál tovább tartott, a „paradicsomban" az ember teremtését, a bűnbeesést, a meg-váltás igéretét, — azután pedig az angyali üdvözlettől kezdve egész a praesentatióig s Heródes halálaig, akarácsoni ünnepkör összes tárgyait tanulságos részletekben, eredeti népies felfogással ábrázolja. A szünetek és változások helyét a „ k a r d a l " pótolja, melyet az összes személyzet szokott éne-kelni, mialatt a csillaggal egyszer megkerüli a szintért. E dalok régi egyházi énekek legszebb szakaiból meritvék, és valamint az athaenei drámában a chorus, az egyes jelene-teknek erkölcsi commentárt, u. m. dicséretet, korholást, ha-ladást, intelmet stb. adnak, azért a népnél, mely e dalokat tudja és énekli, hathatós tényezőül szolgálnak. — Eszerint az egészet melodrámához lehetne hasonlítani, mert csupa rimes versekből áll, és legnagyobb részben bizonyos rythmus szerint szavaltatik, mihez a folytonos fel és alá lépdelés szol-gál regulatorul ; de közben egyes szép dalok is fordulnak elő, pl. az angyal éneke, pásztori, bölcsödal, a három kirá-lyok éneke stb. Egyébiránt a jelen színpadi ízlés törvényeit e népies j á t é k r a alkalmazni nagy hiba lenne, melyet már a tárgy természete megczáfol. E z t a jelenlevő közönség igen jól tudta méltányolni, és osztatlan tetszéssel nyilatkozott a derék szolnokiak fölött, k i k egyszerű földmivelő létökre, mint kezdők, súgóra nem szorultak, és hosszú szerepeiket fenakadás nélkül, illendő komolysággal és bensőséggel
vit-ték. É s habár a közönségnek többször volt oka, főkép a kis Mephisto incselkedései miatt, hangosan nevetni, a tréfás elem, melyet a népiestől elválasztani nem lehet, az egésznek jó benyomását csak élénkité, de le nem r o n t á ; mert miként Gruscha kanonok ur a játszó legényekhez intézett lelkesítő beszédében megjegyzé, e tréfák alatt igen komoly igazság rejlik, melyet őseink felismerni és méltányolni tudtak. Igaz, hogy e szinmüvek regényolvasó közönségnek nem valók;
de mindenki meg fogja engedni, hogy némi idomitással a nép között sok jót eszközölhetnek. A romlatlan köznép, s fő-kép az ifjúság, rendkívüli élvezettel csüng ez előadáso-kon, melyek kedélyére s emlékezetére nagyobb hatást gya-korolnak, mint bármely oktatás; sőt a felnőttek is örömest vegyülnek a kisdedek ártatlan örömei közé, s megkérgesült
szivök önkénytelenül beleolvad a pásztorok gyermekded, vagy a bölcsek igazán megható hódolatába. Nincs tehát semmi ok ezen régi, keresztény érzületből származó szokás-nak felélesztését bármikép is gátolni ; és a burkus kormány nem rég az oberammergauiak tervezett j á t é k á t Kölnben, bi-zonyos §-ra támaszkodva, betiltotta, ez nem lehet előttünk tekintély arra, hogy mi is a mieinkkel, habár amazokéhoz tökélyre nem hasonlítható, szintúgy cselekedjünk. — Fogadja a nagyérdemű rendező ur nyilvános köszönetünket azon ki-tűnő és rendkívüli élvezetért,'melyet nekük annyi fáradság-gal és ügyszeretettel nyújtani szíves volt; még inkább foko-zandja azt szép gyűjteménye, s ezért feszült kíváncsisággal v á r j u k megjelenését. Adja Isten, hogy az általa oly szép si-kerrel felkarolt ügy illő ápolást, az adott jó példa minél több követőket nyerjen, kik a magyar népirodalmi ereklyék meg-mentésében is hasonló buzgalommal és szerencsével fáradoz-z a n a k . Sulyok Gábor.
VOLHYNIA, jan. 1-én. Annyi sok, mindenféle kér-dés levén előtérben az öreg Európában, mármár megfelejt-kezni látszanak ama zaklatásokról, mely Oroszországnak nyugoti tartományait éri folytonosan. Hogy a jelent felfog-hassuk, a múltra szükség visszapillantanunk. A pórok fel-szabadítása alkalmával a lengyel tartományokban a muszka kormány oda törekedett, hogy a nemesség és pórok közötti egyetértést, jó viszonyt tökéletesen felbontsa. Tele torokkal kiáltatta ki a czár nemesszivüségét, és a birtokos nemes-ség zsarnokságát, a pópák a templomokban, ügynökök a korcsmákban izgatták a népet a birtokosok ellen, ez utób-biakat a nép ellenségeiként tüntetvén fel. Kiáltványok osz-tattak ki a parasztok között a gyűlölet szitására. A társa-dalmi rendnek igy fel kellett bomolnia. Csakhamar látta a kormány, hogy a határokon túl ment ; megijedvén a zava-rokra, melyek természetes következményei voltak az általa történt izgatásnak, módot keresett a nehéz helyzetből ki-bontakozni. Hogy azonban a két osztály egymáshozi köze-ledését megakadályozza, a békebiró tisztét, melyet eddig mindig a nemesség viselt, orosz hivatalnokokra bizta. E z e k ugy intézték a dolgot, hogy a birtokosok lassankint kifosz-tassanak, s javaik a pórokra száljanak által. E z e k egykori uraik földjeit kapván, s váltságdiját a kormánynak kötele-sek fizetni, mely azt persze határnélküli idő folytán fogná a birtokosoknak visszaadni. Bizottmányok neveztettek ki a föld becsének meghatározására, amit ezek a legönkénysze-rübb módon tettek. Mindennap hallani, hogy a bizottmány e vagy ama birtokot, valóságos becsén 66—70 száztólival alább határozta meg, ugy hogy alig marad valami a birto-kosoknak, és ezt is a k k o r k a p j á k meg, ha a czárnak tet-szik. — És emellett váljon a pórnak sorsa javult-e ? Semmi-képen sem. A rendszeresen legvastagabb tudatlanságban tartott pórnép nem tudja a termékeny földet hasznára forditani. Csalatva a zsidók által, lusta levén hajlamánál fogva, egész napot a korcsmában tölti, s családját a végnyo-mornak teszi ki. Szünet nélkül ismétlik előtte, te szabad vagy, nevetheted egykori uradat, nem szorulsz reá többé, de senki sem tanitja arra, hogy szabadságával helyesen éljen.
Adókkal a nép túlterheltetik, azért nem egy mondja közö-lök : ,nein vagyunk jól ;' igaz, hogy kényszerszolgálatot nem
teszünk, de ha a kormány minden követelményeinek eleget a k a r u n k tenni, és családunkat is eltartani, többet kell dol-goznunk, mint azelőtt. Es ha valakivel találkozol, aki a mult időket felemliti, bizonyosan azt fogod hallani tőle, hogy „egé-szen másként volt az, midőn e föld még Lengyelország volt."
A pórok felszabadításának kétségtelenül nemes ténye tehát beszennyeztetik a kivitel módja által. Az adó megrontja, pusztítja az országot. 5 —10 száztóli vétetik a földtől, kü-lönbség nélkül, ha jó, termékeny, vagy kopár és terméket-len. A lengyelek már annyira megszokták a muszka zsarç-lást, hogy csendben tűrik, s panaszuk nem terjed túl rop-pant tágas börtönük határain, mert csakugyan börtönnek kell neveznünk e szerencsétlen hazát. Pedig hasznos lenne, ha Európában szerte szét és hangosan szólanának eme pa-naszok. A fiatalság tevékenységének megfelelő működési tért nem talál. Valamirevaló állás katholikus előtt zárva van. E g y legújabb rendelet szerint a katonáknak érdem és szolgálatidői különbség nélkül, a szakadárságrai térést pa-rancsolja. E g y másik szomoritó rendszabály a gymnasiumok ujabb szervezése. Tudva van, hogy itt minden orosz, s a lengyel nyelv száműzve van. Most az orosz kormány a len-gyel ifjúságot még ama kevés oktatástól is meg a k a r j a fosz-tani, melylyel eddig bírt. A kievi egyetemen eddig közel 700 kath. tanuló volt, most van 15. Nem roppantul sokat mondó-e ezen szám, ha meggondoljuk, hogy a kievi egye-tem az egyedüli, hova Volhynia, Podolia, és Ukraina fiatal-sága jelentkezhetik ? A gymnasiumbai felvétel a középosz-tályuakra nézve a legnagyobb nehézségekkel j á r . Ha vala-mely atya fiát felvétetni akarja, előre 20 rubelt kell fizetnie a tanulhatási engedélyért. Azután kétszáz rubelt letenni az inspectornál. Ezen összegből szedetnek a pénzbírságok, ha a lengyel fiu megfelejtkezvén, lengyelül mer beszélni, vagy hazafiúi eszméket megpendíteni. Ha a 200 rubel kifogyott, az apának újra ki kell azt egészíteni. Ha előre látnák, hogy az atya jövedelmei nem elégségesek, egy környékbeli birto-kosnak kell kezességet vállalni. És milyen oktatásban ré-szesülnek ? Szánalomra méltó. S van-e más mód a nevelte-tésre ? Nincs. Csak a gazdagok tarthatnak magánnevelőket, és ezek sem mindig. Sok vagyon mellett lehetne a fiút kül-deni külföldre, de erre útlevél szükséges, ilyent pedig senki sem kap, mielőtt a 21-ik évet be nem töltötte. Ily kormány alatt mivé leend Lengyelország ? Mily szomorú jövő, ha Is-ten nem változtat a helyzeIs-ten '? — A papneveldék is inkább, mint valaha, a kormány felügyelete alatt vannak. Tekintet nélkül egy megyére, mely két tartományra terjed ki, Vol-h y n i á r a és Ukrainára, a zytomiri papneveldébe 18 növen-déknél többet nem szabad felvenni. Ezelőtt elmehettek a hittanhallgatók a szentpétervári akadémiába. Ma, aki hité-hez, és a szentszékhez hü a k a r maradni, oda nem mehet.
Bezak tábornok és kormányzó különösen kitűnik katholi-kus-ellenes érzelmei által. Nem rég az osztrák határokon volt, hogy a gallicziai ruthének között orosz propagandát űzzön. Krupicze mellett elhaladván, egy szép katholikus templom vonta magára figyelmét. ,Ez szép (szakadár) tem-plom volna/ mondá a lelkészhez. ,Amit Isten a k a r — feleié ez — fog történni/ ,Nem az Isten, hanem az én akaratom fog teljesülni,' mond Bezak. És valóban a templom a j t a j á r a kormánypecsét tétetett ; Borovszki püspök a császárhoz
fel-lebbezett. Mi lesz az eredmény ? Húzni, halasztani fogják az ügyet, s végre mégis orosz templommá leend. — Maiin-ban a plebánia-templomnak volt egy csudatevő Szüzmária-képe. A lelkész ismételve rendeletet kapott, hogy a képet a kievi kath. templomba vigye. Alapos indokokat hozván fel, ezt tenni vonakodott ; mire néhány hónappal ezelőtt a rendőrfőnök több csendőrrel belépett hozzája, parancsolván, hogy azonnal hozza ki a képet a templomból. Erőnek enge-dett, és a kép fedezet alatt Kievbe vitetett. A rendelet, mely a földeken, és útak melletti kápolnák, feszületek, szobrok lerontását parancsolja, szigorral hajtatik végre. A parasztok nem akarván a kivitelt elősegiteni, a zsidókhoz folyamod-tak, kiknek jól esett Üdvözítőnket csúfolhatni. De néha még a zsidók is megtagadták az e nembeli szolgálatot. Volhyniá-ban Krzemieniecben, mely 1831-ben a bold. Szűz segély-hívása által ment maradt a cholerától, rendelet adatott az egy dombon álló Mária-szobrot ledönteni. Sem a pórok, sem a zsidók nem a k a r t á k tenni. Most a börtönből hozták ki a foglyokat, és ezek a parancsot teljesitették. Dob és kürt hangzása mellett kötelet vetettek a szobor nyakára, és le-rántották, Ebben a perczben egy asszony a mellette álló sz.
János szobrát átkarolta, kiáltván : ,nem engedlek ily csúf-ságnak kitenni és csakugyan elvitte kunyhójába. A szent-ségtörő merénylet napján Krzemieniec ben kitört a cho-lera, főnök neje megörült néhány nap múlván, miben min-denki Isten büntetését szemlélte. — Dubróban a volhyniai kormány-kerületben a rendőrség unszolására a zsidók ne-pomuki sz. János szobrát a városban összezúzták, és sár-ban hurczolták. Ugyanaznap kitört itt is a cholera, és leg-több áldozatot a zsidók közöl követelt. A ragály, mely 6000 lakosból kétezeret vitt el, szünöfélben volt, midőn tűz tá-madván a zsinagóga leégett. ,Szent János boszulja meg ma-gát', jegyzék meg a zsidók. — Elégedetlenség nyomai min-denütt. Sokan mondják : ameddig a czár csak emberek el-len folytatott harczot, tűrhetően folytak a dolgok, de ha Is-ten és szenteinek izen hadat, vége lesz dicsőségének. — Két alsóbb-rendű hivatalnok a réten egy feszület mellett halad-ván el, mondák : ,ez a lengyelek Istene/ és elkezdettek reá lőni. A szakadár érsek ezt megsokalván, feljelentette a csá-szárnak. A bűnösök ugyan bebörtönöztettek, de nem soká fognak ülni a börtönben. - - Volhynia az utolsó lázadásban kevés részt vett, és mégis telvék a börtönök. Sokan három év óta v a n n a k fogva, s azt sem tudják, miért csukattak el.
Senki sem fekhetik le nyugton, nem tudván, nem viszik-e el éjnek idején. — A lapok jelenték, hogy Bezák kormányzó ön-hatalmilag rendelte a Kamieniec-Podolski püspökség meg-szüntetését, és annak a Luck-Zytomiri megyébe bekebelezé-sét. Borovski és Fijalkovszki püspökök erélyesen tiltakoztak.
Borovszki sem kérésnek sem fenyegetésnek nem engedett; ha-tározottan vonakodott a Kamieniecieket joghatósága alá fo-gadni. Több havi tárgyalások után a kormányzó kényszerült rendeletét visszavonni.Erre Fijalkovszki visszatért székhelyé-re,mi örömöt szerzett hiveinek.De Bezák újra visszatért tervé-re, és nincs kétség benne, Pétervárott ez tetszik. A kamienieci nevelde bezáratott. Fijalkovszki idéztetett, hogy 10 nap alatt jelenjen meg Kievben. A dominicanák zárdája feloszlatván 8 szerzetesnő kiűzetett. 75 mértföldnyi utat kényszerültek ezu-tán részint gyalog, részint kocsin néhány pór kiséretében
meg-tenni, hogy Dubnoba jöjjenek, hol a carraelitanöknek még egy z á r d á j u k fönállt. Isten őrködött fölöttük, s noha n é h á n y a n közölök a 100 évhez közel állanak, szerencsésen elérkeztek Dubnóba. Berditsch-ben a sarutlan k a r m e l i t á k z á r d á j á t ha-sonló sors érte, a templom m é g áll. Az Osztrog melletti Mi-edzyrzeczben a franciskánok z á r d á j a szintén eltörültetett. Az orosz lapok természetesen eme eseményekről h a l l g a t n a k s fájdalom ! E u r o p a sem szól semmit.
IKODALOM.
T ö r t é n e t i t a n u l m á n y o k . I. kötet. A Premontreiek.
K o r r a j z a keresztény műveltség középkori munkásai mél-tánylásául. E g e r 1866. III. 514, 1. (Folyt, és vége.)
„A 14-ik században — igy sz. — a reform utáni kiál-tás már általános volt. A reformtörekvések e r e d m é n y r e nem vezettek, de nem is használtak volna. A kölcsönös sérelmek oly tetemesek voltak, hogy a szenvedély békés törvényho-zási eredmények utján többé már nem volt lefegyverezhető, valamint a b a j oka a feslett erkölcsök sem elhárithatók ; tapasztalati tény levén, hogy valamint az a r a n y a tűzben, u g y ezek is csak n a g y szenvedések által szoktak megtisz-tulni. A f r a n c z i a forradalom csak folytatta azt, mit a
„A 14-ik században — igy sz. — a reform utáni kiál-tás már általános volt. A reformtörekvések e r e d m é n y r e nem vezettek, de nem is használtak volna. A kölcsönös sérelmek oly tetemesek voltak, hogy a szenvedély békés törvényho-zási eredmények utján többé már nem volt lefegyverezhető, valamint a b a j oka a feslett erkölcsök sem elhárithatók ; tapasztalati tény levén, hogy valamint az a r a n y a tűzben, u g y ezek is csak n a g y szenvedések által szoktak megtisz-tulni. A f r a n c z i a forradalom csak folytatta azt, mit a