>
"i
187
midőn székesegyházában az anyaszentegyháznak egy na-gyobb kiszenvedett foglyáért, Vl-ik Pius pápáért a gyász-isteni-tisztelet tartatott.
Szóljak-e még a legközelebbi lefolyt szomorú időkről is ? de szólnom kell, mert a pokolbeli gonoszság épen ezen korszak miatt szeretné k a t h . e g y h á z u n k a t és a n n a k érdem-teljes papságát megbélyegezni. — Nézze tehát és bámulja az alacsonylelkiiség a tudós H a j n a l d Lajos érseket, ki csak is alkotmányos szilárdságának esett áldozatául, és erdélyi püspökségét v e s z t v e , önkénytes számkivetésben messze drága hazájától tölti élte napjait. Hallják dicskoszoruzta Scitovszkynkat, ki országunk elveszett jogainak visszaszer-zésében lankadni nem tudó kitartással és szívóssággal fára-dozott u g y a n mindenkor, de hazafiúi érzületének és herczeg-primási öntudatának talán soha erélyesebb kifejezést nem adott, mint azon fölterjesztésben, melyet 1861-ki oct. 24-röl
a magyar udvari cancelláriához az ujonczozás és adó ügyé-ben menesztett, amelyügyé-ben a többi között igy szól : „Helyze-t ü n k r e n d k i v ü l i . . . mer„Helyze-t mos„Helyze-t, midőn nem kivé„Helyze-teles ese„Helyze-t fo-rog kérdésben, hanem az ujoncz és adó megajánlásra fenn-álló számtalan törvény és fejedelmi eskü által biztositott nemzeti jog nemcsak kétségbe vonatik, hanem egyenest megtagadtatik Azért tanácsom, mely tőlem, mint az or-szág prímásától és közvetitő főpásztorától e két nagy hord-erejű kérdés tárgyalásakor nem kéretett, most midőn a végrehajtásról van szó, következőkben összpontosul. . . Mel-lözhetlen kötelességemül ismerem mindezeket előterjeszteni, nehogy egykor hallgatással v á d o l t a s s a m . . . . késznek nyi-latkozva magamat ezúttal a r r a is, hogy az o r s i á g zászlósai, főispányai és tekintélyeivel ő Fölsége szine elé járulva, eb-beli előterjesztésemnek élő szavakat a d j a k . "
Ezen s hasonló kiáltó tények mellett, mondhatja-e em-ber, kiben csak egy szikra igazságszeretet és becsületérzet lakik, pirulás nélkül azt, mit nem rég egy honi folyóirat, mely magát egyházinak is nevezi, határtalan önhittséggel vélt állithatni, hogy a k a t h . egyház, jelesen a m a g y a r k a t h . ultramontán papság, a nemzet szabadságát irigyli ? vagy nem tud az érintett lap már pirulni ? A kath. egyház a k é n y -uralomnak soha sem volt bűntársa, de igen is g y a k r a n volt annak áldozatja. Mely állításunk a nem-kath. birodalmak története által legfényesebben igazoltatik.
Tömöri.
4 zágrábi érsek s bibornok böjti pásztori levele a tekintélyről.
Phases perpessae.
Has phases, quod ad primas duas, paternam quippe ас sacerdotalem adtinet, jam altius, quoad necessarium mihi videbatur, exposui.
Quam id verum aeque sit relate ad auctoritatem rega-lem, nihil opus est multis demonstrare. Sufficit oculos aperu-isse, et, quae passim apud populos, nationesque Europae aguntur, vel obiter considerare. Pauca solum indigitabo.
Sci-mus versus finem saeculi praecedentis, in uno, eoque amplis-simo catholico regno, principem vere probum, pium, ac inno-cuum, horrendo regicidii crimine, et quidem insigni votorum
per nationis repraesentantes, publice depromtorum, majori-tate, e medio fuisse sublatum ; scimus conthoralem ejus,
im-periali Stirpe genitam, paris cum marito innocentiae, impiis lictorum manibus, inspectante et applaudante ingenti homi-num multitudine, propudiosa pariter morte fuisse peremptam.
Quando tam abominandum patrari potest scelus : attune auctoritatem regiam, tristem in modum concussam, immo, funditus eversam fuisse, suapte intelligitur. Quid porro aliud demonstrant hae tantae tronorum, legitimitate non minus, ac vetustate sua venerabilium, convulsiones, quarum oculati sumus testes ; et quae, quidquid malitia et vafritia humana alleget ad excusandas excusationes in peccatis, unice ambi-tioni et habendi cupidini, rapacitati, ac perversis abjectorum hominum studiis ac passionibus sunt adscribendae. Quid porro indicat impudicum illud in non paucis jam nationali-bus conventinationali-bus adoptatum axioma : r e x regnet, sed non gubernet ? Quid ille paene j a m universalis apud populäres idgenus repraesentationes nisus, regiam auctoritatem, quo fieri potest, angustioribus constringendilimitibus ? Quasi vero familiae aut communitatis cujuscumque prosperitás in eo esset sita, ut commune caput in stramineum, ut dici solet, simula-crum convertatur. Quasi vero ordo, et quae ei intime et ne-cessario conjuncta est, communitatis félicitas, consistere pos-sit, si acephala pos-sit, vel habeat quidem caput, hoc compellati-onis honore insignitum, sed vera dignitate, quam nonnisi congrua rem domesticam dirigendi facultas tribuere potest, destitutum ; si filiifamilias ampliore polleant agendorum sphaera, quam principale familiae membrum. Quid haec his-que similia, indigitant aliud, quam quod christiani de regia auetoritate conceptus ingentem temporibus nostris subierint metamorphosim ; quodve clara religionis edicta, ipsaque na-turae judicia, superbiae, arrogantiae, et infrunitae libertatis aut potius licentiae impulsibus locum plerumque cesserint ?
Sed nullum est auetoritatis genus, quod cumprimis his recentioribus temporibus acrius fuisset impetitum, quam sit summi pontificatus auetoritas. Nolim disserere de infinitis illis calumniis, illis jurium Sedis apostolicae vellicationibus, immo apertis, diabolica quandoque cum malitia, livoreque et odio vere satanico, adversus eam in libris et ephemeridibus undique vibrari solitis sannis, et sophismatibus, quibus j u r a pontificia, sua, ut ita dicam, serie, haud raro ipsae tam salub-ris, t a m venerandi instituti bases impetuntur, oppugnantur.
Suffecerit memorasse illud paene universale, nec minus acre quam pertinax bellum, quod hoc recte infelici tempore nostro geritur adversus temporale Sedis *pontificiae dominium. Sci-unt videlicet perbene religionis inimici aperti non minus, ac larvati, caput Ecclesiae, in praesentibus temporum, ac rerum adjunetis, nisi independens sit a cujuscumque alteriusprinci-pis jurisdictione et dominatu, non posse ea cum libertate et dignitate regere Ecclesiam, quam deposcit summi pontifica-tus natura, ipsumque bonum religionis. P r o suo itaque, erga fidem et Ecclesiam indomito odio et livore, omnern movent lapidem, ut ejus caput, hac, quam divina providentia vere admirabili sua disposition e ei adtribuit, conditione privetur, exuatur. Quidquid enim dicant quibuscumque impietatem suam coloribus celare contendant : indubium est, radicem nisus eorum esse odium fidei et Ecclesiae catholicae ; cete • ra non sunt nisi p r a e t e x t u s , quibus malitiam sui cor-dis, et indignas passiones suas, velari роззе existimant. Ipsi illi in altis subseliis positi fortunae fiiii, qui pro grandi sua
24*
188
potentiâ, uno serio verbo conservare poterant, possentque et hoc momento, Ecclesiae catholicae caput in dignitate ac in-dependentia sua, proprii sui commodi studiis ad terendum, quem igressi sunt. Sedi pontificiae infestum tramitem se passi sunt determinari. Certe fides catholica, quidquid profiteantur verbis aut etiam actionibus extrinsecus, numquam profundas solidasque in pectoribus ipsorum fixit radices. Si enim s. Lu-dovici, aut Caroli magni fide et erga Ecclesiam catholicam amore essent animati, nec metu sicariorum ab implemento sacrosancti sibi incumbentis officii se sivissent deterreri, nec suam toti catholico orbi tam perniciosam agendi rationem, a verő alienis, et futilibus praetextibus exculpare niterentur.
Nec quisquam sanae mentis homo umquam credere poterit, hujus tam crudelis cum Ecclesiae capite agendi modi, culpam in piissimum pontificem recidere ; utpote, quem nihil pensi ducunt inimici nisus contra progredientem aevi culturam, aut obstinationis, intuitu depostarumin civili status regimine
reformationum, arguere ; quamquam boni omnes, sanique judicii homines clare perspiciant, eum nonnisi aeterna
veri-tatis, justitiae, veraeque humanitatis et culturae axiomata, adversus impia novatorum dogmata, et perniciosa, ipsa na-turalis justitiae postulata convellentia, principia defendere ; nec in tales status publici mutationes condescendere posse, quae ecclesiastici regiminis répugnât indoli, quaeve tranquil-litati et prosperitati publicae periculosa esse tot regnorum, ipsius etiam status pontificii exemplum affatim monstravit.
Horum et similium allegationem, prout et adoptata prover-bialia dicta, ut est exempli causa illud persaepe usitatum :
eventuum logicam cunctis aliis fortiorem esse argumentis, non sunt, nisi male celata supterfugia, quae nonnisi levis ju-dicii hominibus possunt palpum obtrudere ; graves, et qui veras rerum rationes aestimare sciunt, viros movere non pos-sunt. Sane religionis christiano-catholicae, quae verae cul-turae lucem accendit in mundo, quamve ducenti milliones mortalium profitentur, venerabile caput dignum est, ut me-dico, quod optimo acquisi vit jure, quodve tot saeculorum lapsu tenuit, et quo sine ingenti rerum convulsione privari non potest, possessorio porro perfrui sinatur. E t bene nuperdie-rum unus antistitum ecclesiae gallicanae observavit in suis pastoralibus Uteris : exuere caput Ecclesiae possessorio suo i n praesenti rerum statu regendae cum dignitate et libertate universae Ecclesiae plane necessario, esse speciem parricidii, esse crimen, quo gravius vix possit cogitari.
Et tarnen haec crudelis Sedis pontificiae persecutio adeo non cessât, vei mitescit hodiedum, ut paene supremum suum gradum videatur adtigisse. Humanitus enim loquendo non aliud possumus exspectare, quam ut vere sanctus vere-que benignus pontifex noster, cujus cuncta vitae momenta totidem sunt pietatis, tenerrimique erga homines amoris pa-radigmata, crudis violentiae ausibus ita constringatur, ut sedem suam deserere, et quâ illic, impio scelere, exui inten-ditur, libertatem et dignitatem, alibi t e r r a r u m quaerere co-gatur. Quae res non potest non summa amaritudine replere pectora nostra. Duo tamen sunt, quae leniunt hanc doloris nostri acerbitatem. Alterum quippe, benigna Salvatoris nostri promissio, qua se cum Ecclesia sua futurum recepit in fines usque saeculorum ; qui proinde, quemadmodum semper adus-que, in gravissimis etiam naviculam Petri exercentibus
pro-cellis fecit, optatam, hac quoque vice, malaciam revehere potest, immo et facere potest cum tentatione proventum. Al-terum, quod ubicumque sedem suam fixerit summus pontifex noster, mansurus sit Ecclesiae caput. Petrus et in carcere fuit Petrus. E t ubi papa, ibi Roma. Certe Ecclesia catholica in quamcumque abstrusum se receperit terrae augulum Pius nonus, ei filialis suae pietatis et obedientiae exhibebit ho-magium, tantoque profundiore eum prosequetur veneratione;
tanto teneriore amore filiali : quanto majore generosi sui pe • ctoris firmitate, confessoris gloriae sublimem martyrii palmam scivit copulare.
Quaeritur j a m quae sint : causae hujus stragis ? (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
D E B R E C Z E N vidékéről, martius 8. — Debreczen-ben prot. uri ember ajkairól hallottam, hogy egykor, — mi-kor, mikor nem ? nem tudá megmondani — a debreczeni prot. nagytemplomot a jezsuiták a l á a k n á z t á k azon szándék-kal, hogy egyszer, midőn majd legjobban telve lesz néppel, a levegőbe röpitsék. E z e k e t fölfelé a k a r t á k küldeni a jezsui-t á k . Mikor pedig a kis jezsui-templom épíjezsui-tjezsui-tejezsui-tejezsui-tjezsui-t, ugyancsak a jezsuiták megvesztegetése folytán az építőmester ugy
épí-tette azt, hogy ha majd az ünnepélyes felolvasásra a sok nép belétódul, az erős éneklés által megrázkódtatva össze ömöljék s a benne levőket romjai alá temesse. Ezeket meg lefelé a k a r t á k sújtani a jezsuiták. De szándékuk világos-ságra jővén,» meghiusult. A torony aJatt vagy hol egy tám-oszlopot emeltek, mely az épületet mai napig is t a r t j a s mely emlékoszlopa egyszersmind a jezsuiták gonosz szán-d é k á n a k . É s ama prot. uri ember s vele talán többen ily képtelenségeket is komolyan el tudnak hinni. Hiába ! a jezsuitáktól minden kitelik, rólok minden roszat el lehet
hinni !
Az adatok, melyeket közlök, épen nem ily természe-tűek, s ha a helyek s személyek neveit néha elhallgatom, ez is csak türelemből s nem irántok való, bár meg nem érdem-lett — kíméletből történik. De ha netán a P r o t , egy h. és isk. lap szerkesztőjének, vagy bárki másnak, az adatok hitelességéről biztos és bővebb tudomást szerezni kedve volna, a „Religio" szerkesztőjénél minden érintett hely- és személyre nézve utasítást nyerhet.
A „Religio" f. évi 17-ik számában közölt levelem ki-egészítéséül megemlítem, hogy az abban emlegetett prot.
városi tanács s nemes birtokos közönség nem épen oly szűk-keblű, mint ama levélből látszik ; mert igaz ugyan, hogy a rom. katholikusoknak temetőhelyért beadott kér vény ökre tagadó választ adott ; de felebaráti szeretete eléggé kitűnik abból, hogy a zsidók számára saját sírkertjéből szakított ki egy darabot.1) Hja, a zsidók szegény emberek,a) rajtok kö-nyörülni emberbaráti kötelesség ;3) de gazdag az egri káp-talan, — mint egyik uri ember a kérvény tárgyalásakor a tanácsban mondá — adjon el pár holdat a margitai
pusztá-') Dicséretes, testvéri osztakodás. — Szerk.
г) Gróf Andrássy Manó mondá, hogy a gazdagság az ö kezökben van. — Szerk.
Igaz. — Szerk.
189
ból s az árán vegyen temetőhelyet a város melletti luczer-násoktól a r. k. hivek számára.4) Hanem azért maga a ne-mes tanács is röstellette hozott végzésének nene-mes szellemét ; legalább azt látszik bizonyitani azon körülmény, hogy a végzést annak hozatala harmadszori, részint szó-, részint Írásbeli megkérésre 2 hónap múlva birta a plébános töle kicsikarni.
Párszor emliték e levelemben ,uri ember'-t. Szándék-ka! tevém. Az uri, a tanult emberektől méltán v á r h a t j u k , hogy elfogulatlanabb, türelmesebb, emelkedettebb szelle-műek legyenek, mint a tanulatlan pórnép, s ha nem olyanok, joggal fölróhatjuk, betudhatjuk nekik. Midőn pl. a b—nyi hajdú arról panaszkodik a szekéren ülő u r n á k , hogy rosz világot értünk, mert már В—ben is van pápista templom ; pedig a hajdúkerületben nem szabad volna lenni, — nem veszem tőle rosz néven, mert hiszen Bocskay lia, apja vére duzzadozik még benne Midőn egyik prot. vidék nemzetőrei 1849-ben a tisza-örsi kath. temető keresztjei ellen inditának irtóháborút,azt sem veszem még oly n a g y r a ;5) mert hiszem, hogy ama vitézek mind tanulatlan parasztok s nem uri emberek voltak ; de midőn prot. felsőbb iskolákból kikerült uri embereknél találunk elfogultságot, türelmetlenséget, mondhatjuk üldözést, azt a prot. iskola rovására b á t r a n registrálhatjuk. Illustratioul most pár vegyes házasságot.
Bizonyos .) i prot. ügyvéd mult évben egy, gyer-mekekkel túlterhelt szegény kath. család egyik fölserdült leányát azon hitegetéssel, hogy nőül veszi, még egybekelés előtt elcsábított. Három nappal a szülés előtt sürgetik a plébánost, hogy rögtön dispensatiot eszközöljön, az azonnali egybekelésre A plébános kijelentvén, hogy passiva assisten-tia mellett lehetetlen a dispensatio. A fiatal ügyvéd ekkor gondolkodóba esik : mit mond majd családja és mit monda-nak ismerősei, ha ő pápista nőt vesz feleségül V K a p j a magát, és szorultságában a nőt, kinek az apai házhoz belépni meg-tiltatott, e szorult helyzetben a r r a birja, hogy legyen pro-testánssá, ez a k k o r elveszi. Helyzetében a fiatal nő megtette ezt is, s igy egybekeltek. Egybekelés után nem sokáig késett a gyöngéd férj ama nyilatkozattal, miszerint azért is vona kodott vele, mint katholikával házasságra lépni, mert ott a házasság felbonthatatlan.
A ni honoratior osztály egyik protestáns t a g j a néhány év előtt a fővárosból®) hozott m a g á n a k kath. nőt feleségül passiva assistentia mellett. A helybeli plébánosnak aligha volt tudomása a nő kath. volta felől ; afelől, pedig bizonyosan nem volt, hogy a kath. nőnek leánygyermeke született és prot. lelkész által kereszteltetett meg. A kath.
nőnek leánygyermeke protestánsnak vagyon szánva. Hozzá még az anya, kiben a kath. lelkismeret egykor talán feléb-redhetett volna, elhalt ; a férj prot. nőt vett második fele-s é g ü l ' ) fele-s gyermekeinek anyjául. Ki fog mofele-st a leányka kath. neveléséről gondoskodni?8) s ha majd a dolog nap-fényre jő, nem lesz-e belőle egy Mortaraeset ?
*) A helység1 teljesítse kötelességét, mikint az egri káptalan telje-siti a magáét. — Szerk.
5) A sok nagyobb között ; de a kath. temetőben р. о. a keresz-teket összetördelni, mindig vérlázító barbárság. — Szerk.
») Budáról ? — Szerk.
E z is talán előbb katholikus volt ? — Szerk.
') A leányka most 4 éves lesz, talán paprokona, ha az Isten felsegéli, fog róla gondoskodni. — Szerk.
A hires Lavottának szinte hires tanítványa P. I., kiről L. életirója azt jegyzi meg, hogy „leginkább elsajátitá müvészmesterének egyszerű, nemzeties és szívhez szóló zenejátékát," T. I. község egyik leggazdagabb prot. közbir-tokosa, ha nem csalódom, a M. családból birt kath. nőt fele-ségül. E fönkelt szellemű prot. uri ember minden leánygyer-mekei, mihelyt a 18-ik évet elérték, azonnal apostatáltak.
Ez különben nem valami feltűnő, mert mindennapi dolog a vegyes házasságoknál. Azonban mit kelle kiállania a kath.
nőnek ? Csak utólsó betegségét említem A nő halálos ágyán kath. papot kívánt hivatni. A prot. uri f é r j megtiltja cseléd-jeinek ily vakmerő lépésre vetemedni. Imádságos könyvet
kér a beteg nő, a beteg nő ezt sem nyerhette meg férjétől. A szomszéd faluban lakó plébánosnak tudtára esik a dolog, s ez valahogy Kempis Tamás könyvét a beteg nőhöz juttatja, melyből néha férje távollétébén olvasgathat a beteg. A gon-dos férj azonban ezt is megsejté s vánkosa alól kihúzza az elrejtett könyvet. A f é r j egyszer hazulról távozni készülvén, a beteg nő izen a plébánosnak, hogy jőjön el ekkor öt pro-videálni. A gyöngéd f é r j ezt is észreveszi, s midőn a plébá-nos megérkezik, őt maga a házi ur fogadja, ildomosán ugyan, de a beteg nőhöz semmi szin alatt, még látogatóképen sem ereszti be.
íme, az elfogulatlan, türelmes, felvilágosult uri ember ! De e historiáuak itt még nincs vége. A nő meghal. Temetése fényes egyházi segédlettel tartatott. A kath. papok a teme-tési szertartást bevégezvén, előáll a sírnál a prot. lelkész s elkezdi : „Vége az ü r e s szertartásoknak," és a kath. rítust sértő beszédet t a r t egy darabig, több kath. papnak jelen-létében.
íme az elfogulatlan, türelmes, fölvilágosult prot. lel-kész is ! És a türelmetlen kath. papok erre mit csináltak ? Az egészet elnyelik, elhallgatják ; tudtomra legalább semmi nyilvános felszólalásban sem nyilatkozott méltó indignatio-j u k , s alkalmasint most vau ez először fölemiitve a nyilvá-nosság terén ; pedig egy évtized előtt történt. Igen, kedves prot. atyafiak, az inkább a hibánk, hogy mi a k k o r is türmesek vagyunk, midőn egyetmást nem is volna szabad el-t ű r n ü n k
Meg kell még említenem azt is, hogy ama gyöngéd gondos prot. férj, daczára fönebb leirt viseletének, minden évben, mig élt, neje halálának évfordulati napján requiemet tartatott érette : mert elfogulatlannak, türelmesnek és talán még kegyeletesnek is a k a r t látszani az emberek előtt. Né-melyek ugyan azt mondják, hogy — u g y a n a k k o r saját név-napja is lévén, — csak titulus conveniendi et bibendi volt
az egész. — (Folyt, köv.)9) Д
a) Az ily és hasonló esetek hitelességeért a szerkesztőség, mi-után a hely szinén nincsen, jót nem állhat ; de a tudósítóról épen semmi oka sincs kételkedni. A Prot. egyh. és isk. lap többször emelt panaszt a kath. plébánosok ellen a vegyes házasságokra, s az ezekből született gyermekekre nézve ; az ily egyes, hitelesen, minden nagyítás nélkül, szárazon előadott esetek kétségtelenné teszik, ki az, aki több panaszt emelhet ? Hivatkoznak ellenünk a törvényre, ha a törvény ne-kik kedvez ; amiben pedig ez rájok kellemetlen, a törvényt ugy tekin-tik, mintha nem volna, s a lelkismereti vagus szabadságra hivatkoznak, mintha som a kath. egyház, sem a prot. felekezet nem volna külső, látható társadalom, melyeknek positiv törvényre van sztikségök, hogy az önkényből született zavaroknak eleje vétessék. Kérünk hiteles, rö-vid, minél több eseteket. — Szerk.
* 190
ROMA (a szentszék és a muszka kormány közötti ok-iratok.) Ezen jegyzékre válaszkép memorandum érkezett az orosz kormánytól 1856 jul. 23-áról, melyben kijelenti, hogy őszinte, békülékeny szellemben vizsgálta meg ama pontokat, hogy teljesíthesse a pápá kivánatait. E nyilatkozat igazsá-gának bizonyságául irá, hogy a kormány nem tesz akadá-lyokat a püspököknek a szentszékkeli közlekedésre nézve, igérte, hogy a megyék u j határvonalozási eredeti okmányait be fogja küldeni, hogy az üresedésben levő püspökségekre felterjesztendő jelöltekkel komolyan foglalkozik, hogy szi-vén fekszik a chersonesusi püspök végleges beiktatása, hogy küldeni fog örmény kath. növendékeket a papnevel-dékbe, hogy amint a mohilevi érsek beiktatva leend, azon-nal megküldendik Romába a pétervári kath. akadémia sza-bályzatát, hogy az egyházak kijavitására vonatkozó rende-letek törvénykönyvbe iktattatni fognak és hogy végre a kormány 50 zárdát fog fentartani a birodalomban, a többire pedig a kinevezett teljhatalmú követ Kisselef fog értekezni.
(41-ik okm.)
E s valóban ezen követ a pápánáli első kihallgatása al-kalmával kérte ő szentségét fejedelme nevében a múltra fátyolt borítani, biztosítván a pápát fejedelme jóakaratáról, s hogy nemcsak teljesitendi a concordatumot, hanem a még függő kérdéseket is megoldandja. A biztositások oly világo-sak valának és oly határozottak, hogy a pápa u j követe Chigi Flavius mirai érsek által küldött levélben, melyben üdvözli a czárt, örömének efelett kifejezést adott. (42. okm.) E z érzelmeknek kijelentésére sietett a nuncius a czárnáli első kihallgatásán. (43. okm.) Azon kérelme azonban a pápá-nak, hogy Pétervárott állandó nunciatura legyen, nem te-lyesittetett. (44. okm.) S váljon mily indokokból tagadtatott meg a szentatya ebbeli kérelmének teljesítése ? Könnyen felismerhetők valának ama jelentésből, melyet a császárnak tön a concordatum, s a függő kérdések pontjai megvizsgá-lására s jelentéstételre kiküldött bizottmány (45. okm.) Ezen fontos okmány, melyet a lapok később közöltek, m u t a t j a egy részről, miként a szentszék mindent megtőn a szerző-dés végrehajtásának eszközlésére, és constatálja másrészről, hogy az orosz kormány részéről m a j d semmi részben végre
E s valóban ezen követ a pápánáli első kihallgatása al-kalmával kérte ő szentségét fejedelme nevében a múltra fátyolt borítani, biztosítván a pápát fejedelme jóakaratáról, s hogy nemcsak teljesitendi a concordatumot, hanem a még függő kérdéseket is megoldandja. A biztositások oly világo-sak valának és oly határozottak, hogy a pápa u j követe Chigi Flavius mirai érsek által küldött levélben, melyben üdvözli a czárt, örömének efelett kifejezést adott. (42. okm.) E z érzelmeknek kijelentésére sietett a nuncius a czárnáli első kihallgatásán. (43. okm.) Azon kérelme azonban a pápá-nak, hogy Pétervárott állandó nunciatura legyen, nem te-lyesittetett. (44. okm.) S váljon mily indokokból tagadtatott meg a szentatya ebbeli kérelmének teljesítése ? Könnyen felismerhetők valának ama jelentésből, melyet a császárnak tön a concordatum, s a függő kérdések pontjai megvizsgá-lására s jelentéstételre kiküldött bizottmány (45. okm.) Ezen fontos okmány, melyet a lapok később közöltek, m u t a t j a egy részről, miként a szentszék mindent megtőn a szerző-dés végrehajtásának eszközlésére, és constatálja másrészről, hogy az orosz kormány részéről m a j d semmi részben végre