• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1867. 1. félév (Pldal 23-29)

P E S T , dec. 26-án. A Pesti Napló 255, 259, 262 és 272 számában „Vezér-eszmék" czim alatt egy névtelen író, a k a t h . egyház iránti intolerantíáját, hogy ne mondjam gyűlöl-séget,és végre saját logicátlanságát hozza napfényre, és mind-ennek daczára „Vezér-eszméket" ir, meglehet, hogy sokak-nak talán t e t s z e n e k ; meglehet, mert „dilexerunt homines magis tenebras quam lucem."

A névtelen író intolerantíáját és logicátlanságát ugyan-is következő tényekből bizonyítjuk : ő a ,Pesti Napló' 262 számában igy ir : „A p á p á k nem vonták ugyan vissza ren-deleteiket, sőt a „syllabus" védőitől s í b ; " ő tehát a syllabus-n a k syllabus-nem barátja, s mégis a syllabus szellemébesyllabus-n ir, e sza-vaim bizonyítására a 255 szám következő helyeit idézzük :

„ H a az állam semmikép sem illetékes Ítélni a hittanok fe-lett : a k k o r ne k í v á n j u k , hogy mégis „csalhatatlan" és „igaz hitü"-nek jelentse ki és f o g a d j a el az egyik rendszert, ellen-ben eretneknek s tévelygőnek nyilvánítsa s kárhoztassa a másikat. Mert ha ezt minden előleges vizsgálat nélkül cse- ' lekszi, v a k eszközzé aljasul ; ha pedig vizsgálatot tart előbb, semmint határozna, bírói tisztet gyakorol, mely őt nem il-leti," és alább igy ir : „mig viszont az e g y h á z n a k szabad tere van az Isten országát rendelkezésére álló mindazon eszközökkel terjeszteni, melyek a hit dolgában egyedül il-letékesek." A syllabusban pedig a Szentlélek I X . Pius által következő tételeket k á r h o z t a t á : „Ecclesiastica potestas suam auctoritatem exercere non debet absque civilis gubernii ve-nia et íissensu ;'• 20 — és „Episcopis, sine gubernii veve-nia, fas non est vei ipsas apostolicas litteras p r o m u l g a r e ; " 28 — és

„Gratiae a Romano Pontifice concessae existimari debent t a m q u a m irritae, nisi per gubernium fuerint imploratae ;" 29.

— és „Non pertinet unice ad ecclesiasticam iurisdictionis po-testatem proprio ac nativo iuridirigere theologicarum rerum doctrinam ;" 33. — és „Civilis auctoritas potest se immiscere rebus, quae ad religionem, mores et regimen spirituálé

perti-nent. H i n c potest de instructionibus iudicare, quas Ecclesiae pastores ad conscientiarum normam pro suo m u n e r e edunt, quin etiam potest de divinorum sacramentorum administra-tione, et dispositionibus ad ea suscipienda necessariis

decer-nere ;" 44. — és „Civilis auctoritas potest impedire quomi-nus sacrorum antistites et fideles populi cum Romano Ponti-fice libéré ac mutuo communicent ; " 49. — és ,.Laica aucto-ritas habet per se ius praesentandi episcopos et potest ab il-lis exigere, ut ineant dioecesium procurationem, antequam ipsi canonicam a s. Sede institutionem et apostolicas litteras accipiant ; " 50 — és „Immo laicum gubernium habet ius de-ponendi ab exercitio pastoralis ministerii episcopos, neque tenetur obedire Romano Pontifici in iis quae episcopatuum et episcoporum respiciunt institutionem;" 51. — és „Guber-nium potest suo iure immutare aetatem ab Ecclesia praescri-ptam pro religiosa tam mulierum quam virorum professione, omnibusque religiosis familiis indicere, ut neminem sine suo permissu ad solemnia vota nuncupanda admittant ;" 52. — és „Reges et principes non solum ab Ecclesiae iurisdictione eximuntur, verum etiam in quaestionibus iurisdictionis diri-mendis superiores sunt Ecclesia." 54. A tisztelt czikkiró ijry folytatja : „ C s a k h o g y valamint az egészségi ügyet az álkim még sem h a g y h a t j a egészen figyelem és gondviselés nélkül, mert hiszen ettől f ü g g polgárainak testi egészsége : u g y nem h a g y h a t j a anélkül a vallásit sem, mert ez viszont lelki épsé-gökre gyakorol lényeges befolyást," a syllabus 55 tétele pe-dig ezen állítást k á r h o z t a t j a : ,,Ecclesia a statu, statusque ab Ecclesia seiungendus est." De legyen ebből ennyi elég a n n a k bebizonyítására, hogy ö is a syllabus védőihez tar-tozik, noha akaratlanul. Bizony gratulálunk a P. Naplónak !

D e menjünk már most át a „ J u s eanonicumra" mely-ből mindenesetre seeundát kapna, ha abból rigorozálna. T.

iró a 262 számban igy ir : „ E k k o r hallotta a világ az irtóz-tató tant, hogy nem véli (a pápa) a gyilkosok sorába szá-mitaDdóknak azon katholikusokat, kik hitbuzgóságtól égve, némelyeket az excommunicáltak közöl megtaláltak ölni ( q u o s . . . zelo catholicae matris ardentes, aiiquos eorum tru-cidare contigerit. Corp. j u r . canonici, deer. Gratiani, eau.

X X I I I . quaest. 5. can. 47.) H o g y a tisztelt irónak a corpus canonicum terra incognita, már az idézési módból is l á t j u k ; de lássuk az egész canont, mely igy szól : „Excommunica-torum interfectoribus (prout in ordine Ecclesiae Romanae didicistis) secundum intentionem, modum congruae satisfa-ctionis iniunge. Non enim eos homicidas 2) a r b i t r a m u r , quos, quod adversus excommunicatos zelo catholicae matris ardentes, aiiquos eorum trucidasse contigerit. Ne tamen eius-dem Ecclesiae matris disciplina deseratur, eo tenore, quem diximus, poenitentiam eis indicito congruentem, qua divinae simplicitatis oculos adversus se c o m p l a c a r e3) valeant : si forte quid duplicitatis pro h u m a n a fragilitate in eodem fla-gitio incurreriut." Igy irt II. Orbán pápa, ki a 11. század végén uralkodott. II. Frigyes császár pedig a 13-dik század elején igy szól : „ E t quia gladius materialis constitutus est in subsidium gladii spirituális, excommunicationem, si ex-communicatos in ea ultra sex septimanas perstitisse praedi-ctorum modorúm aliquo nobis constiterit, nostra proseriptio subsequetur, non revocanda, nisi prius excommunicatio re-vocetur." A tudós Lucius F e r r a r i s a „Bannitus" szónál n. 1.

Ha satisfactio kellett, biinnek is ismertetett. — Szerk.

2) De nem mondja, „peccatores." — Szerk.

3) Tohát bűnt követett, el az egyház szerint. — Szerk.

igy ir : „bannitus idem eat ac proscriptus de civitate vei pro-vincia," a n. 15-ben pedig igy szól: „Cur autem a republica fiat potestas hos occidendi sine peccato, et e contra peccet v. g. maritus occidens adultorum vei uxorem, disparitas est, quia banniti sunt reipublicae hostes, qui nec capi nec accu-sari posaunt, ideoque ob bonum commune conceditur ea fa-cultas ; 4) aduiteri autem non sunt reipublicae hostes, et pos-sunt capi atque accusari, et sic a iudice puniri." Jegyzetül hozzá teszszük, hogy a tisztelt ismeretlen czikkiró sem fogja pl. a katonát gyilkosnak nevezni, bár mennyi ellenséget ölt légyen is meg a csatában. b) De csudálkozásunkat nem bír-j u k elnyomni a tisztelt czikkiró logicátlanságán, ki a 255

számban igy ir : ,,A tév és bűnnek nincs joga létezni f ily elmélet uralkodott egykor," ha most nem uralkodik, ak-kor a tévnek van joga létezni, ha van joga létezni, a tisztelt czikkiró jogtalanságot követ el, hogy (dato non concesso) az egyháznak e tévét nem a k a r j a engedni. Hogy dolgozik ö is az infallibilis ecclesia mellett ! Ezért „éljent" kiáltunk a tisztelt czikkirónak.

A tisztelt czikkiró a 262 számban igy ir : „Hogy a franczia terroristák vérengzéseiket akadálytalanul űzhessék, előbb a sajtó-szabadságot kellett megszüntetni. Robespierre kijelentette : hogy szabad sajtó mellett kormányozni lehe-tetlen." Mi azt kérdezzük : tudott-e kormányozni a forra-dalmi törvényszék mellett, hol : „a büntetés minden vétség-ért, mely ezen itélő-szék elé tartozik, halál" ? Mi azt mond-j u k épen ellentétben a tisztelt czikkiróval, ha a terroristák

m e g h a g y j á k a sajtó szabadságot, talán tovább uralkodnak.

A 262-ik számban igy ir : „ E k k o r lön kihirdetve az elv : hogy az egyházi átokkal sújtott fejedelemnek az ő alattvalói hűséggel ós engedelmességgel nem tartoznak."

VII. Gergely pápa, azelőtt Hildebrand, igy ir 1078-i septem-berben a németekhez : „Si litteras, quibus Henricus dictus rex in sancta synodo judicio sancti spiritus excommunicatus est, diligenter perpenditis, quid de eo debeat fieri, indubitanter cogno8cetis. E x illis enim intelligitur, cur sit anathematis vinculo alligatus, et a regia dignitate depositus, et quod omnis populus quonda m sibi subjectus a vinculo juramenti ei-dem promissi sit absolutus." etc. Az e x c o m m u n i c a t o sen-tentiában pedig ezek mondatnak : „Hac itaque fiducia fre-tus pro Ecclesiae tuae honore et defensione, ex parte omni-potentis Dei patris et filii et spiritus sancti, per tuam pote-statem et auctoritatem, Henrico regi, filio Henrici imperato-ris, qui contra tuam Ecclesiam inaudita superbia insurrexit, totius regni Teutonicorum et Italiae gubernacula contradico, et omnes christianos a vinculo juramenti, quod sibi fecere vei facient, absolvo, et ut nullus ei sicut regi serviat, inter-dico. Dignum est enim, ut qui studet honorem Ecclesiae tuae imminuere, ipse honorem amittat, quem videtur habere. E t quia sicut christianus contempsit obedire, nec ad Dominum rediit, quem dimisit, participando excommunicatis, meaque monita, quae pro sua salute sibi misi, te teste, spernendo, se-que ab Ecclesia tua, tentans earn scindere, separando,

vin-Excommunicatus annyi volt, mint bannitus, vogelfrei, megölet-hetett bár ki által. — Szerk.

5) Az egyház előtt mégis irregularis. — Szerk.

culo eum anathematis vice tua alligo, et sic eum ex fiducia tua alligo, ut sciant gentes, et comprobent, quia tu es Petrus, et super tuam petram filius Dei vivi aedificavit Ecclesiam, et portae inferi non praevalebunt adversus eam." Hogy VII.

Gergely pápa igy irt, azon nem csudálkozunk, ö levén ak-koriban az egyház látható feje, s tettei felett nem Ítélünk, mert „Sicut cardo immobilis permanens ducit et reducit ostium, sic Petrus et sui successores liberum de omni

eccle-sia habent judicium, cum nemo debeat eorum dimovere sta-tum, quia summa sedes a nemine judicatur," igy ir Leo pápa Cerularius Mihályhoz. Azt pedig, hogy Gergely pápa a nyu-goti egyház szabadságát megmenté, mindenki tudja. De nagy intolerantiát tanusit az, ha nem katholikus, a katholika egyház fejének tetteit gáncsolván, mig a protestantismus autonómiáját védelmezi; a czikkiró boszonkodik Gergely pápa tette felett, midőn ez alattvalóját, mert a pápa a fö s Henrik a pápának szellemi alattvalója, engedelmességre kényszeríti, de mit szól a dicsőített Angliának Abbo György canterbury é r s e k é n e k e szavaihoz: „A. király (t. i. I. J a k a b ) azon szempillantásban árulóvá válik, melyben a katholiku-sokat eltűri." (Lingard. Gesch. v. Engl. Bd I X . S. 180. Note 3.) a tisztelt czikkiró igy folytatja : „hogy birtokaikat min-den katholikus magának foglalhatja le, hogy a becstelenség bélyege rásütendő az eretnekek nejeire, gyermekeire, és ro-konaira is," előbb idéztük Fridrik császár parancsát, azért mit a világi előljáró tesz, az egyház ezért nem felelős, ez le-vén a korszaki törle-vényhozás, valamint hogy a hittől elsza-kadt királyokat trónjaiktól letették, ez levén a nemzetközi jog, mely mégis szelidebb volt, mint az újkori jog a

forrada-lomban. — A czikkiró igy folytatja : „hogy a pap, ki egy excommunicáltat eltemet, maga is e büntetés alá esik," ez áll s pedig, hogy igy van, nincs a logica ellen. e) A czikkiró igy folytatja : „hogy az eltemetett eretneknek hamvai ki-ásandók és szélnek eresztendök," az egyház itt csak azt moudá, hogy kiközösitettet szent helyen nem szabad elte-metni, mirel a kiközösítés által megszűnik az egyház t a g j a lenni ; miért nem veszik ezt rosz néven a zsidóknak, kik ugyan temetőjökben keresztényt a világért sem tűrnének, mert ez elöttök gójim, azaz : pogány, habár az emancipatioi harczban tüdejét s gégéjét is nekik áldozatul hozta volna.

Folytatjuk, de nem hosszadalmasan.

Avispa.

NÓGRÁD, nov. 30-án. Montalembert a „Nyugott szer-zetesei" czimü könyvében említi, hogy midőn e munkájához fogott, még nem bírt tiszta fogalommal a szerzetesekről. „Kö-rülbelül tudtam — úgymond — mi az egyház és kik az ő szentjei; de arról valóban még homályos sejtelmem is alig volt, mi légyen a szerzetes élet, és mik az úgynevezett szerzetes rendek a kath. egyházban ! E n is korom szülöttje valék ; mi csuda, ha korom engem is édes övéi közé számí-tott ? Igazán sem házi, sem nyilvános nevelőim közt nem találkozott csak egy is, még vallástanáraimat sem véve ki, hogy a történelmiekről ne is szóljak, aki érdemesnek tartotta volna, megismertetni velem a szerzetes-rendeket. Mégcsak

6) Nem sokára olvashat tisztelt czikkiró erről valamit a „Re-ligioban."

— « 2 1

harminc« éve mult, hogy a szerzetes rendek Francziaország-ban eltörültettek, s mindenki ugy beszélt rólok, mint valami

régen kihalt fajról, melynek valahol megkövült csontjaira a k a d n a k a régiség-búvárok, majd kíváncsisággal töltve el a közönséget, majd pedig visszatetszést okozva azoknál, kik a szerzeteseket többé nem számiták az élők közé. Váljon nem tudtuk-e mindnyáján a középtanodákból kilépve, sorral el-számlálni hiven Jupiter szerelmeit, mig azoknak csak ne-veit sem ismerők, kik a szerzetes-rendi szabályok csendes árnyékában, minden világi zaj nélkül, csak Isten szerelme s

az emberiség javáért működve — a keresztény műveltséget alapiták, s kiknek Europa ugy, mint maga az egyház, a va-lódi szabadság áldásait köszöni?" — IIa egy Monta lem bert igy nyilatkozik, mit mondjunk a mai világról ? mit az el-ferdült ifjúság — az egyháztól végkép elfordult úgynevezett müveit osztályuakról, kik t. T a n á r k y Gedeon úrral, az Isten egyházát nem tudják máskép nevezni, csak „ultramontán"

egyháznak ') s készebb azt minden rosznak forrásául bemu-tatni, ha van okos ember, aki elhiszi. Eszembe jön itt Renan az „Apostolokéról czimzett, magyarul hat füzetes könyvé-ben, mely valóban sokkal roszabb a hirénél, épen ugy, mint magáról Renanról hinni szeretik egyes tisztelői, hogy „jobb a hirénél," Renan, ki azon föladat megoldására, hogy az eredeti kereszténység történetét irja meg a világnak, több évet fordított a szentírás tanulmányozására s e czélból több évet töltött a szentföldön, nagyobb hitelesség okáért. Meg-esett nekünk, ha a mostani állapotok szolgálnak a keresz-ténység eredményeinek igazolására ! Hanem Renan emii-tett könyvében igen kiemeli a szerzetes életet, azt mondja, hogy ez a kereszténység bölcsője, s szabályai azon ideálok, melyek képesek a világot regenerálni. „Hála—úgymond—a püspököknek és kolostoroknak. Azelőtt nem bírt az embe-riség saját hivatása s méltósága öntudatával ; a nő például nem volt egyéb minden czélra felhasználható rableánynál, de a kereszténység, a szerzetes-élet fölmagasztalta őt az apos-tolok részvevő szolgálatára." Renant is, mint sok mást, rászed-ték olykor saját gondolatai, öndicsősége, és szerencsétlen-ségére, nem tudott a lelkére lövellő igazság fényétől mene-külni, s a k a r v a nem akarva, a sok istenkáromlás között, ki-fejezést ad itt-ott a religio behatásának is. Különös is volna az, a semmit állitani föl bálványul, s azt tenni a hit tárgyául, hogy az ember ahoz kösse sorsát, jövőjét. Mi az a semmi ? A semmi, úgymond egyvalaki — mindennek végoka, ami mindent kiengesztel és meggyógyít, tehát hinnünk kell a semmiben. — Mily boldog az az ember, (!) aki igy hidalja át maga előtt az örökkévalóságot ! Eljő az idő — mondja az ujkorszak antikrisztusa, szent Pál apostol leveleiből meritve érveit, —midőn röviden szólva, nem lesz keresztény sem zsidó, hanem csak ember ! A világ elragadtatva fog fölkiáltani : en hominem Renani ! Mert azon nem lesz helye sem az os-tornak, sem a tövis koronának. Az tiszta ember lesz, kiben nincs semmi isteni. Ugy tűnik ez föl mint a „haladás" végső határán fölállított diadaljel. Vigyázzatok, alig lesz az egyéb, L o t h feleségénél, azaz sóbálvány. A további lehozatalt más-n a k emás-ngedem.

') Magyarország helyzete az európai államrendszerben" 1866 kiad. 1661.

Ily gondolatok közt mondtam búcsút a szécsényi ko-lostornak néhány nappal ezelőtt, azon ősrégi anyazárdának, melyben a többi közt szent Ferencz fiai részesülnek az elemi nevelésben, s mely legújabban rendkormányzót adott a ma-gyarországi szerzetnek Szentesi Gergely atya személyében.

Egy szerzetes előtt nem leshetem mi idegenebb, mint a dicséret, melynek ö minden egyes hajlatán fölül-emelkedett szellemével. De elismerni a szerzetesben is, ami nem köznapi, s meghódolni az érdemnek, amily vi-gaszteljes épen oly fölmagasztaló. Szentesi atya az u j rendkormányzó megtestesült képe az ős eredeti szerzetes-rend fogadalmának, melylyel a mai kor fiai egyátalán nem birván, nem is kedvesek Isten előtt. Bocsánat e kifejezésért ! csak ugy kell érteni, amint az emberi itélet szokta tenni ősszehasonlitásait az Isten örökkévaló tetszéséhez, mely sem az ember a l a k j á r a nincs irányozva, sem a küikörülmények által le nem bilincseltetik; az egyedül aszivhez fordul, mint a delejtü a maga sarkpontjához, melytől elválaszthatlan.

Durva lélek s műveletlen elme az, mely az apostoli kor egy prototyponja előtt gúnyolódva megy el, mint az a nemzeti temetkezö-társulat tagja, kiről tudjuk, hogy egész életére megszégyenítette a szegény csuklyás barát. Még Renan is kegyeletet tanúsított az ö módja szerint az egyház első baj-nokai iránt, midőn számukra helyet kér a társadalomban, s világosan kijelenti, miszerint Olaszország egészen tévesztett irányt követ, midőn a szerzeteseket minden ok nélkül üldözi.

Miért félnek a ripőkök a jezsuitáktól ? ! Talán azért, mivel ök találták föl az elvet, hogy a czél szentesiti az eszközöket ? ! talán azért mivel testeikben az Isten dicsőségét hangoztat-j á k V Mi az ember a mindenható Istennel szemközt ? Aki-nek annyira f ú r j á k oldalát a mindenféle gúnynévvel illetett jezsuiták, minthogy az ellenreformatiót ők csinálták,

mint-hogy Tyrol Giovanelli jezsuita sürgetésére jelenté ki, mint-hogy ott semminemű vallási törvény nem érvényesíthető, mert a tartomány alaptörvénye a vallásegység megőrzését rendeli ; minthogy a jezsuiták még a vasuraknak is ellenségei, mert azok eretnekségeket szivárogtatnak az igazhitű lakosság közé, stb. az olvassa el T a n á r k y Gedeon urnák fönebb emii-tett munkáját, melyben a 83-ig lapon igy és ezt irja Beth-len Gáborról : „BethBeth-len szövetkezett a törökkel, szövetke-zett a nyugoti hatalmakkal, a cseh és osztrák zendülőkkel, ellenszövetséget keresett a császárnál, de magát egyiknek sem adta teljesen át. A czél biztosítása végett küzdött az esélyekhez képest ellenkezőknek látszó irányokban. Ha a mellékrugók közt a személyes dicsvágy, vagy talán családi jövő alapitásának vágya is szerepeltek, az nem csak meg-bocsátható, de méltánylandó is ; jellemének ellenmondásait pedig a sikerrel megküzdött czél szentsége kiegyenliti."

Mennyire különbözik ettől ama isteni elv: „tagadd meg magadat, vedd föl a keresztet s kövess engem," melyet a szer-zetesek vallanak s érvényesítenek mindenütt, amerre csak az emberiség szenvedő ügyének lángoló szeretete vezérli őket, hogy megtörjék a chinai falakat s egyenesekké tegyék az Urnák utait. Ki tagadhatja, hogy a szerzetesek még min-dig folytatják ama világrenditö munkát Amerika s Austrá-lia vadonaiban, melyet őseik kezdettek ? Alig indul el Europa partjairól csak egy hajó is a világtengerre, mely ne vinne födözetén szerzetes hittéritőket a még hátralevő szellemi

2 2

ugar megmívelésére. Ócsároljuk-e a végnélküli önfeláldozást, melylyel a szerzetes embertársait fölkarolja ? Elárulja-e ma gában valaki a legdurvább s elvetemült tudatlanságot, midőn a szerzetes kezében megpillantván a keresztet, becstelen ki-fakadásra engedi magát ragadtatni ? Vagy csakugyan nem tudják már, mit tesz az emberi-nemet a szeretet müvei által szolgálni '? Maguk a fölvilágosultabb pogányok, kik Senec.á-val egy magasabb ideal után tapogatództak, örömest megha-jolának azon férfiak előtt a kereszténység zsenge korában,

kik az Isten fiát személyesiték egész a kereszt halálaig gya-korlott engedelmességök nagy erényében. Nem is a ruha emeli ki ezerek közöl a szerzetest, hanem a Krisztus szelle-mének megtestesült képe, melyet hordoz, mely életpéldájá-bau ragyog. Azért semmi visszariasztó nincs a szerzetes élet-ben — mondja jellemzően — dr. Heinrich2) — hanem in-kább, mint az egész kereszténység a humanismus legmélyebb titkait rejti magában. Csak a megromlott erkölcs nem veszi észre azon átszellemitő erőt, mely az emberi természetet mintegy ujjá teremti Mikép is volna megfogható különben, hogy a kereszténység kezdetétől fogva minden századon ke-resztül annyi magas tehetséget, annyi erős lelket édesgetett kebelére a csendes magány, melyből a hit, remény, szeretet hős magzatai keltek ki. Ki fordulhatna el hidegen a nyiltan szóló világtörténelmi emlékektől '?

Ily erkölcsi biztosítékok mellett jól esett nekünk nóg-rádi papságnak észlelni ama közös bizcalmat. mely a sz. Fe-rencz-rendi házfőnököt részéről talán e legszerényebb tár-sukat emelte kormányzóvá. O bizonyosan nem várta e meg-tiszteltetést, mert lelke mélyében meg vau győződve, hogy könnyebb s üdvösebbb engedelmeskedni, mint parancsolni.

Kisérje őt u j pályáján a nagyok, a szentek kitűnő bajnoki szelleme, hogy a hazai szerzetes-rendet Isten dicsőségére sikerrel kormányozhassa. Igy üdvözöljük közvetlen utódját a lépcsőn, melyről Szentesi nem le, de föllépett, mondván :

„llaec est vera fraternitas, quae gemina amicorum perfecti-one ac virtute concrescit. Nihil prodest, si moribus ac propo-sito dissidentes una habitatione iuugantur. Apud Deum nam-que morum cohabitatio, non locorum unitas fratres habitati-one couiungit." S ...

GYŐR-SZENT-MÁRTON, dec. 24-én. A pannonhegyi sz. Benedek rendje egyik érdemteljes tagját hivta ismét ma-gához Teremtőnk az örökkévalóságba. Schróth Róbert bala-tonfüredi közkedvességü lelkipásztor, példás türelmet tanú-sított szenvedés, s a végső szentségek ajtatos fölvétele után, Tihanyban folyó évi december 9-én tüdölob következtében végzé be földi pályáját. A boldogult 1800 május 20-án szü-letett Lébényben Mosonymegyében, 1820-ban sz. Benedek szerzetébe lépett, 1826-ban ünnepélyes szerzetes fogadalmat tett, 1827-ben áldozárrá lett. Ez idő óta a lelkészkedés, ta-nítás s gazdászati kormányzás terén 39 éven túl lelkesen,

GYŐR-SZENT-MÁRTON, dec. 24-én. A pannonhegyi sz. Benedek rendje egyik érdemteljes tagját hivta ismét ma-gához Teremtőnk az örökkévalóságba. Schróth Róbert bala-tonfüredi közkedvességü lelkipásztor, példás türelmet tanú-sított szenvedés, s a végső szentségek ajtatos fölvétele után, Tihanyban folyó évi december 9-én tüdölob következtében végzé be földi pályáját. A boldogult 1800 május 20-án szü-letett Lébényben Mosonymegyében, 1820-ban sz. Benedek szerzetébe lépett, 1826-ban ünnepélyes szerzetes fogadalmat tett, 1827-ben áldozárrá lett. Ez idő óta a lelkészkedés, ta-nítás s gazdászati kormányzás terén 39 éven túl lelkesen,

In document Religio, 1867. 1. félév (Pldal 23-29)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK