főren-düek és nemesek iránt, úgyhogy ezeknek és az egyháziaknak tett adományozások ugyan egy vo-nalra állíttatnak, ugyan egy forrásból eredetteknek állíthatók. „Regia enim majestas de et super uni-versis juribus possessionariis liberam disponendi pro se scilicet reservandi, vei alteri cui voluerit confe-rendi, aut inscribendi plenariam semper habet fa-cultatem."
9)
Magok az ország rendei is őrködtek ezen kirá-lyi joggyakorlat felett. Az 1518. országgyűlésben a rendek kérik ő felségét (II. Lajost), hogy a kegyúri jogot, bárki által gyakoroltatott is, vonja vissza és tartsa fen magának. — 1537 évben kérik ő felségét (I. Ferdinándot), hogy „ecclesias Dei, quae in ma-nibus laicorum sunt, mature liberare dignetur."
Nevezetes az 1550-ki országgyűlés, melynek 14. 15. 16. 17. 18. 19 és 20 tczikkei a folytonos
há-«) Fuxhoffer u. o. p. 159.
7) Fuxhoffer u. o. p. 180.
s) Tripartitum P. I. T . 2.
9) U. o. T. 13.
115 boruk áital elszegényedett püspökök a király általi ellátá-sáról, elveszett javaiknak visszaszerzéséről, s a királyi kegy-úri jogok gyakorlatáról kitiinöleg gondoskodnak.
Az 1649-i országgyűlés fájlalja, hogy sok püspökség j a v a i k k a l együtt a török járom alá került, úgyhogy a
püs-pököknek „vix parocho digni proventus remansissent."
1693-ban Lipót király Bécsben szt. István templomá-ban ünnepélyes fogadalmat tön, hogy „ha Isten fegyvereit megáldandja, és a török legyőzésében segedelmére leend, ő kegyúri joga és kötelménél fogva a törökök által szétrom-bolt egyházakat felépitendi és anyagilag is ellátandja."1 0)
— 1701-ben pedig a fogadalmat teljesiti is, mint ez azon terjedelmes okmányból látható, melyet F e j é r közöl, s hol a király magát nem egyszer „summus ecclesiarum Dei patró-nus" et „rex apostolicus"-nak nevezi.'1)
Továbbá királyaink e kegyúri jogot nemcsak gyako-rolták, hanem azt féltékenyen őrizték s minden megtáma-dások ellen védelmezték. Bizonyság erre azon körülmény, hogy midőn 1635 évben II. Ferdinand idejében a magyar királyok jogai czimzetes püspököket nevezni , Romában kétségbe vonatott, Pázmány maga e jogok védelmére kelt s védiratát a királynak be is nyújtotta.1 2)
Midőn Hunyady János Magyarország kormányzója a dömösi prépostságra Istvánt esztergomi kanonokot V. Mik-lós pápa pedig bizonyos Bálint pálrendiit nevezett volna ki, az ország rendei 1450-ik évben junius 12-ről kelt le velők-ben, ö szentségének ellenévelők-ben, a magyar korona kinevezési jogát hathatós szavakban védelmezték ; Mátyás király pe-dig a modrusi püspökség betöltése alkalmával romai ágen-sének ezt irta : „ E t ut aperte cognoscat, scire debet ponti-fex duplicatam illám crucem, quae regni nostri est insigne, gentem hungaram libentius triplicare, quam in id consen-tire, ut bénéficia et praelaturae ad jus s. coronae spectantes, apud sedem apostolicam conferantur."1 3)
Végre, hogy e tekintetben semmi kétség ne legyen, Zsigmond király a constanzi zsinatban a magyar királyok ebbeli jogait szilárdítandó, a magas zsinatnak megerősítő határozatát eszközölte ki.
Hazai törvényeink egyébiránt telvék olynemü rende-letekkel, melyek a király főkegyúri jogára vonatkoznak. S miután a kegyúri jog eredetileg egyházi jog, s csak
java-,0) Timon, Epitome chronolog. p. 276.
" ) Fejér, Codicillus diplomaticns jurium et libertatum religionis et ecclesiae catholicae uro. 179 p. 291.
1 2) U. o. n. 110 p. 165. Az ok, miért vonatott kétségbe a ma-gyar király kinevezési joga a czimzetes püspökökre nézve, fontos, és nagy volt ; mert az egyház nem ismer püspököt, kinek neve ,püspök', de nem az valóban, mintán nincs felszentelve. Ily püspökezimeket az egyház máig sem ismer, mert az in partibus infidelium püspökök fel-szentelt, valóságos püspökök; azért, ha a mi magyar czimzetes püs-pökeink nem volnának egyszersmind apátok vagy prépostok, pontifi-calis misét nem mondhatnának püspöki czimöknél fogva. — A megyés püspökökről Pázmány idejében szó sem volt. Badar, képtelen, érthetet-len tehát t. B. Mór urnák a lehozása : hogy mivel Pázmány Roma elérthetet-len védelmezte a király kinevezési jogát, e kinevezési jog nem lehet, hogy Romából legyen adva, vagy is nem apostoli, nem egyházi jog. Sőt Pázmány éles esze azt bizonyította, hogy az apostoli, az egyháztól adott jog a magyar királyoknál e püspöki czimek megadására is ki-terjed. — Szerk.
IS) Kelemen, Institntiones juris hungarici privati L. II. pag. 307.
dalmak adományozása vagy az egyház iránti különös érde-mek fejében (a magyar királyokra, egyházak alapítása, a nemzet megtérítése miatt) lön átszármaztatva; továbbá a királyok kegyúri joga azáltal, hogy koronás főknek ada-tott, a kegyúri jognak természetéből mitsem vesztett, s a többi kegyúri jogoktól nem természete, hanem csak külter-jedelme által különbözik; világos, hogy itt is, tudnillik gyakorlatát, fentartását, megszüntetését illetőleg, a canoni rendeletek szabályozók. Következéskép :
a) a magyar királyok kegyúri joga kiváltság, mely eredeti jellemének megtartása mellett, s beltermészeténél fogva, egyházi j o g ;
b) hogy az az egyház történelmi téren szülemlett, s az egyház alkotmányába nem külről becsempészett, hanem az illetők kitűnő buzgalmának elismerése jeléül, az egyháztól adott jog ;
c) hogy az vallásos-egyházi és pedig katholika, mert katholika vallásosságon nyugvó ; nem pedig világi vagy ál-lami j o g ;
d) hogy az canoni tételes egyházi jog, mely csak a canoni szabályok, vagy rendeletek alapján gyakorolható, s azok szerint megítélendő ; végre
e) hogy az kizárólag személyes jog, következésképen semmi népfelsőségnek vagy democraticus testületeknek ki-folyása nem lehet, sem reá át nem ruházható a pápa bele-egyezése nélkül. (Folyt.)
Schlauch Lörincz.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
L< )NDON. (A puseysta párt ereje és alakzata.) A fran-czia „Etudes religieuses" czimü folyóirat, a fenn kitett czim alatt, egy, helyzetünkre fontos levelet közöl, melyet ér-demesnek tartunk egész kiterjedésében közölni. „Tisztelendő atyám! Hogy megfeleljek kívánságának, melyet kifejezett, megismerni ama átváltozást, mely most az anglikán egyház-ban történik, iparkodtam a leghitelesebb források után látni.
Ezek közöl némelyek szóbeliek, mások kéziratok, vagy nyomtatott okmányok. Mindannyit tudós mérsékelt férfiak-tól nyertem, kik lehető leghívebbek iparkodtak lenni. Első kérdés, váljon Pusey Eireniconja, és az ezt követő vitatko-zások jót szültek-e inkább vagy roszat V A jó kétségenki-viili. Pusey nagyobb lépést tett közeledésében a katholiku-sokhoz , mint előtte bárki az anglikánok között. Múlt-kor egy beszédben, melyet a /rimes' is közlött, Manning ér-sek örömét fejezte ki, hogy nem kell már többé az angliká-nok ellen a transsubstantiatio, vagy legalább a valóságos je-lenlét hitágazatát védeni, tekintvén azt, hogy az anglikán egyház azt most elismeri. A többi vitapontok is eltűntek már majd annyira, hogy könnyebb ma már azt kijelölni, miben egyeznek meg a katholikusok és anglikánok, mint azt, miben térnek el egymástól. Luther szerint az egész protestantismus a hit általi megigazulásban van, a többi szót sem érdemel. Ma az anglikánok ép oly hatalmasan vitatják a jó cselekedetek szükséges voltát, mint mi. Es e tan nem-csak elméletben van meg nálok. A protestantismusnak egy másik alapállitását : ,a szabad vizsgálódást' az anglikán uni-onista igehirdetők szintén nem tűrik. 50 évvel azelőtt senki
15*
116 sem mondotta volna, hogy a szentírás magyarázatában a szentatyák irataira tekintettel kell lenni. Lassan lassan tisz-teletre jutottak s főkép Newmann érdeme, hogy tanulmá-nyoztatni kezdettek. De a szentatyák sem elégségesek, az
egyház élő tantekintélyére van szükség. Most az unionisták is elismerik, hogy e tekintélynek hódolni kell, amiben
vég-telenül különböznek egyéb prot. felekezetektől. Hogy igazat mondjunk, az Eirenicon megjelenése óta az unionista párt szemben a kath. egyházzal, azon helyzetben van, melybe az anglikán egyházat 8-ik Henrik hozta, kényszeritvén azt a pápai tekintély elvetésére. Pusey könyvében is a pápai pri-mátusra nézve a kath. tantól eltérő állitások foglaltatnak ; de ezek következetlenségek, melyeket egyedül az idő és jó-zan értelem fog elsodorni.Bossuet maga sem tőn többet arra, hogy Luther, Melanchton könyveiből, az ágostai hitvallásból a kath. hitágazatokat vonja ki, mint az unionisták, hogy ugyanezeket az anglikán egyház által elfogadott könyvekből kimutassák. Midőn 25 évvel ezelőtt eme mozgalom Newmann által megindittatott, mindenki első lépést látott abban a kath.
és anglikán egyház egyesitésére. De akkor még tulajdonké-peni unionista párt nem létezett, és a „tendimus in Latium"
még iszonyt keltett. A catholico-anglikán párt még cse-kély volt, és sokszoros kárhoztatások sulyra alatt görnyedt.
Most ez egészen megváltozott, a párt hatalmasan növekedett, Azon időben sokan, kik a mozgalomhoz csatlakoztak, meg-elégedtek avval, lia a góth templomokat bámulták, ha az úgynevezett ritualismusnak hódoltak, melyhez azonban ko-moly eszme nem fűződött. Newmann kimélet nélkül ostorozta az e fajta ritualistákat, és az el is tünt. „Hiába tagadnók — mond a Times — a mostani ritualisták nyiltan hirdetik a k a t h . hitágazatokat." Nem feltünő-e, hogy midőn eme párt-nál minden jóra fordult, többen a katholikusok között hagy-j á k el régi reményeiket ? — Az anglikán egyházban hagy- jelen-leg lefolyó változás figyelemre méltó. Megismerésére igen alkalmas egy emlékirat, melyet egy igehirdető egy anglikán püspökhöz intézett, ki a szertartási unionisták gyakorlatait megismerni kivánta. Ezen emlékirat három, már megtért birálata alá került, kik egyhangulak bizonyítják, hogy a szerző inkább keveset, mint sokat mond. Ez emlékirat kö-vetkezőleg nyilatkozik. „A fejlődés — ugy mond — melyet az anglikán egyházban az ajtatossági gyakorlatok, és szent szertartások használata vesz, és mely szükséges következ-ménye a hitágazati és tani fejlődésnek, inkább hasonlit a kovászhoz, mely lassan hatja' át a tömeget, és eredményei-ben nyilatkozik, mint valamely látható erőhöz, melynek ha-tározott központja volna. Ez az oka, hogy egész haha-tározott- határozott-sággal nem lehet kijelölni, bizonyos ajtatosságok és szertar-tások megtartása, mily pontig haladt közönségünkben. Majd naponkint lehet észlelni ama kovász hatását e vagy ama irányban. Itt, hol léte tudva volt, már áthatotta az egész tö-meget, amott, hol még nem is gyanítottuk, legalább érezhető egyes nyilatkozataiban. Működése még nem teljes, — csak kezdődik. Ez irány ellen még felülről és alulról, ki-vülröl és belülről nagy levén az ellenkezés, még nem fo-gunk megnevezhetni bizonyos plébániákat, és áldozárokat (az unionisták mindenütt „priest" áldozár szavat fogadták el,) hol és kik által hozattak be ama szertartások, hanem in-kább általános kifejezéseket használandunk. Semmit sem
mondandunk, amit öntapasztalás után nem tudtunk meg.
Először is ki a k a r j u k fejteni, az anglikán hitű világiak között mennyire fejlődnek ez irányban a dolgok. Az imakönyvek, melyek a laicusck számára nyomattak, nem az elmélet köny-vei, hanem a lelki szellemi igények kielégítésére, k í v á n a t r a írattak. E g y i k e alegterjedtebb imakönyveknek a ; „Az an-glikánnak vezetője (kalauza) a hitben és ajtatosságban."
V a n n a k e könyvben reggeli és esteli imák, lelkismeret vizs-gálásra szolgáló utmutatás, ajtatosságok a szentek ünnepeire, tanitás a gyónás helyes elvégzésére,az Oltári-szentség (Eucha-ristie) vétele, a szent titkok alatti méltó magatartás, a való-ságos jelenlét, és az Eucharistia áldozati jellege semmi két-séget nem tűrő nyelvezeten vannak kifejezve. Vannak imák a megholt hivekért is. E könyv két jelentékeny kiadást ért.
E g y kisebb könyv, melynek czime; „Az imák kis k ö n y v e "
hasonló tartalmú és 4000 példányban kelt el két év alatt.
Véget nem érnék, ha elsorolni akarnám azon apróbb ima-könyveket, melyeket valóságos katholikus szellem leng át.
Vannak nagy számmal, melyek kizárólag az „Oltári szentség-n e k " vaszentség-nszentség-nak szeszentség-ntelve. Az „Oltár kéziköszentség-nyve" több ezer példányban forog közkézen. Más imakönyvek ismét az ige-hirdetők számára hasonló irányban adattak ki. A „papi imák könyve" majdnem egészen a régi officium alapján készült, és a valóságos jelenlétet, a miseáldozatot, holtakérti imá-kat félre nem magyarázható szavakban tartalmazza. Van benne részletes utmutatás a gyónások hallgatására. Ez ben-nünket arra utal, hogy az angl. egyházban divó gyónási gyakorlatról szóljunk. Ismerek magam áldozárokat, k i k egész éjeleket töltenek a templomban gyónók kihallgatá-sával főbb ünnepek előtt, és a gyakorlat nem igen különbö-zik a romai egyházban levőtől. A pap stólával és karinggôl ül. A vezeklő mellette térdel, rendesen kereszt előtt. Miután a confiteornak felét elmondta volna, elősorolja bűneit, és
pe-dig nemcsak a halálos, hanem a bocsánandókat is. A pap erre intelmet ád, azután imákat rendel vagy más jó cselekedete-ket, és a feloldozást adja. Végre áldását a vezeklőre. V a n több társulat, melynek czélja ajtatossági gyakorlatokban áll.
Kettő virágzik különösen, és ezek az Oltári-szentség tiszte-letét terjesztik. A női szerzetes testületek természetesen még csak a gyermekkorban v a n n a k . A szerzetesnők száma a szá-zat felülhaladja. (Mások szerint sokkal nagyobb.) A zsolozs-mát elmondják rendesen együtt a régi salisbury-i breviárium szerint. Azok között, kik az egyházi isteni-tiszteletben a régi szertartások visszaállításán fáradoznak, két osztály kü lönböztető meg. Némelyek a régi nemzeti istenitiszteletet k í v á n n á k visszaállítani, amint az a salysburei mise- és
szer-tartáskönyvben foglaltatik; mások mennél inkább alkal-mazkodni a kath. egyházban jelenleg használt szertartások-hoz. A két szertartás közötti különbség nem nagy levén, mindkét rész ugyanazon egy gyakorlati czél feli irányul.
Az eucharísticus isteni-tisztelet megtartásában leginkább szemlélhető a kath. újítások eredményTe. Nehezen foghat va-laki már megyét találni, hol a plébániai templomokban fel
nem lelhetné itt ott a teljes liturgiái öltözetet. (Humerale, alba, cingulus, manipulus, stóla, casula.) Némely megyékben általánosabb, másokban ritkább, de mindenikben fellelhető.
A legnagyobb és leggazdagabb templomokban a fényesebb isteni-tisztelet alkalmával a szerpap és alszerpap sem
hi-— « 117 ányoznak szokottöltönyeíkben(dalmatica.)Mégnagyobb azon egyházak száma, hol az oltáron a viaszgyertyák használtat-n a k . Az istehasználtat-ni-szolgálat alatt a téhasználtat-nykedő pap, és segédei ki-sebb vagy nagyobb pontossággal megtartják és követik, ami a régi misekönyv rubrikái által rendeltetik. Sok he-lyen megvan a tömjénneli füstölés is. Hozzá tehetem, hogy a r u b r i k á k k a l megegyező öt szin használata is olyannira elter-jedt már, hogy egyes helyekeni behozatala fel sem tűnik többé. Majd minden, enemü utasitások ez vagy amaz irány-ban növekednek. A hivek már rendesen figyelmeztettetnek,
hogy az áldozáshoz csak ugy járuljanak, lia éjfél óta éhgyo-morral vannak. Feszületek, képek, különösen a b. Szüz-anyáé, ki karjaiban tartván Jézust a megtestesülés titkát je-lenti, — gyakoriak, és mint külön ajtatossági gyakorlat esz-közei használtatnak. Ismerek papokat, kik a hivek kí-v á n a t á r a ily tárgyakat megáldanak, sőt a kí-víz megszentelése sem ismeretlen épen ugy, mint érmek, keresztek viselése. Is-métlem mind ezek után, hogy csak öntapasztalásom ered-ményeit irtam le."
Idáig az emlékirat. Az, kinek közvetítése által olva-sásához jutottam, állítja, hogy szerző a valóságnál még
kevesebbet mond. Igy az anglikán szerzetesnők száma fel-r ú g legalább 4—500-fel-ra. Néhány záfel-rdában öfel-rökfogadalma- örökfogadalma-kat tesznek, (igy Ginistradban), másokban csak 3 évre, melyek a lefolyás után ismételtetnek. Ez történik Cleeverben.
Biztosítottak arról, hogy nincs példa arra, hogy valamely szerzetesnő (anglikán) fogadalmait meg nem újította volna.
— Olvasván a részben közlött emlékiratot, lehetetlen, hogy meg ne lepessünk ama lényegesen gyakorlati irány által, melyet az anglikán egyházban a vallási mozgalom vett. A kath. vallásos gyakorlatai észrevétlenül mindinkább tért nyernek. Az anglikán cultus alakzata egészen katholi-kussá lőn. Csudáljuk, hogy annyi katholikus érzületet talá-lunk a családok egész tömegénél, mely 3 század óta prote-stánsnak mondja magát. De az álmélkodás alábbszáll, ha meggondoljuk, hogy a kath. ajtatosság ősrégi gyakorlatai inkább parlementi határozatok által szüntettek meg, mint a nép szivében. Némelyeknél századokon át megmaradt a
szokás a holtakért imádkozni, másoknál a védszentek segély-hívása, másoknál a bold. Szűz iránti különös tisztelet, má-soknál ismét a megtartott meggyőződés, hogy az államegy-ház lényegesen nem különböző a régi kath. angol egyállamegy-háztól.
De ami leginkább megmaradt, az az Oltáriszentségben való-ságosan jelenlevő Jézus Krisztusbani hit. A „Times" maga is bevallja, hogy „az Oltáriszentségrőli katholikus tan minden időben nagy vonzerővel bírt bizonyos osztályú emberekre."—
Midőn 1629-ben Hadamar nassaui berezeg visszatért az egy-ház kebelébe, és a kath. hitet Nuising fejedelemsége terüle-letén visszaállította, különösen a falusi népben, roppant volt az öröm. Látni lehetett a pórokat, mint jönnek misemondó ruhákkal, kelyhekkel, ereklyetartókkal, melyeket apáik 80 év előtt elrejtettek, reményelvén az igaz valláshozi vissza-térés idejét. Igaz, ily lelkesedést Angliában általán ugyan nem észlelhetni, hanem az igehirdetők, kik a régi szertartá-sokat visszaállítják, nem találnak ellenmondásra. Eleinte ugyan bámulnak, de csakhamar megszeretik azokat, és ragaszkodnak hozzájok. — Az anglikán egyház legvalláso-sabb, és legszeretetteljesebb része ezen irányzat felé hajói.
Ha a londoni úgynevezett „rituális" egyházak csekélyebb számúak viszonyítva a többi szorosan vett prot. templomok-hoz , mégis az előbbiek szorgalmasabban látogattatnak.
Látni itt gazdagokat és szegényeket, és mindannyian ajta-tosan imádkoznak. Ez év elején a ,Times' ily templo-mokba levelezőket küldött, nem a legjobb szándékkal, de rajtok is ismétlődött Balaam története ; átkozni jöttek és áldásokat voltak kénytelenek mondani. Ezóta a ,Times' még ellenségesebb lőn, és erőszakos eszközöket vél alkal-mazandóknak a catholicismus benyomulása ellen. „Mire valók püspökeink, mond, ha ezt sem tudják megakadályozni; a 39 czikkely comoedia, ha avval katholikus értelmet kötnek össze." Egész dühe t. i. kiömlött, midőn tudósítója egy angl.
szertartási templomban egy hitoktatáson jelenlevén, azt ész-lelte, hogy az evangélistáknál az Oltáriszentség szerzését tartalmazó helyeket egészen leplezetlenül kath. értelemben hallotta magyaráztatni. Megbotránkozott azon, hogy a cate-chista még azt merte mondani, hogy ez az angol egyház tana. A ritualismus tehát, mint látjuk, nem áll itt egyedül külső kath. szertartások behozatalában, hanem a kath. egy-ház tana és szokásai j u t n a k ismét megbecsülésre. — Húsz és néhány év előtt egy salisburyi igehirdető egy régi ablak-festményen látott minta szerint készíttetett magának szer-papi öltönyt. Nevettek r a j t a és csúfolták akkor a „britt szerpapot" (british deacon), most nagy már meglehetősen az ily britt szerpapok száma. Számosan oly ruhákat készíttet-nek, minőket hajdan az angol kath. papok viseltek, mások görög papok módjára öltözködnek, reverendában is j á r n a k , tonsurát viselnek, és ez nem gyermekes játék, hanem módja a nyilatkozásnak, hogy visszatérnek a régi egyházhoz, ki-jelentése azon hitnek, miszerint a papság nem tisztán mini-sterium csak, hogy az egyházi férfiak élete a visszavonulás, az ajtatosság, önmegtagadás élete. A papi nőtlenség is, mint a ,Times' bevallja, nyilt védőkre talál az angl. egyházban.
A malinesi első nagy kath. congressus mintájára az anglikánok is tartottak ily nagy, egyházi és világiakból álló gyülekezetet, és miután a második mechelni gyűléssel az egyházi művészet tárgyainak kiállítása volt egybekötve, a yorki anglikán gyűlés hasonlót rendezett. íme, mit ir erről egy angol lap. „A gyűlés termét 10 órakor elhagytam, hogy a kiállítást szemlélhessem. Egyedül az egyházi öltö-nyök, melyek a különböző egyházakban használtatnak, és a kiállításra küldettek, megérnek 250,000 frankot. A neve-zett öltönyök körülbelül 100 egyház tulajdonát képezik, de v a n ezeken kivül még legalább 250—300 angl. templom, hol ily egyházi öltönyök használtatnak. Eme ruhák fénye-sek, selyem bársony szövet, drága kövek és gyöngyök paza-rul alkalmaztatnak. Volt casula, mely maga 5,000 f r a n k r a bccsültetik. Volt egy ereklyetartó is szemlélhető, Sevell asszonyság birtoka, a szent kereszt részletével, 12 apostol-és más 36 szent ereklyéivel (Az unionisták ugyan az erek-lyék tiszteletét még nem engedik meg; de nem sokára bizo-nyosan házaikon kivül is használandják.) Láthatók valának időrendi sorozatban réz- és kőnyomatu képek, melyek a re-formatio utáni korszakból püspököket és papokat ábrázol-nak, annak kimutatására, hogy e kor után még sokáig meg-tartották a régi egyházi öltönyöket. — Ezen formák és szo-kások mögött egész sorege rejlik a katholikus tanoknak, és
— M 118 M —
a mai ritualismus már nem érdemli meg többé azon gúnyt,
a mai ritualismus már nem érdemli meg többé azon gúnyt,