Szakmai célok

András a friss PhD-val a zsebében azt magyarázta, hogy neki nagyon fontos, hogy folyamatosan képezze magát és mindig legyen egy szakmai cél a szeme előtt, amit szeretne megvalósítani. Úgy látja, hogy a tanári és kutatói pályán is olyan sokféle cél állhat előtte, hogy nem tud egyetlen egyet kiválasztani: „Most nagyon sokat gondolkodom azon, hogy itt, ebben a vállalati szférában is folyamatosan vannak lehetőségek, mert tényleg mindig új, a nyelvoktatáson belül is mindig új dolgokra helyeződik a hangsúly, és mindig van új dolog, amit tanulni lehet, amiben fejlődni lehet. És akkor van a tudományos vonal, ami szintén határtalan, tehát bármi. És hogy most ennek milyen egyvelege fog kialakulni, az majd elválik.” Andráshoz hasonlóan Balázs is a folyamatos szakmai fejlődésre helyezte a hangsúlyt. 1) A tanításban: „De az érdekes, hogy azt veszem észre magamon, hogy ugyanolyan aggódva tervezem a szerdai nulladik órát a fachtosaimnak, mint 15 évvel ezelőtt”, vagyis minél tapasztaltabb az ember, annál többet készül. 2) A szakmai projektekben, amikben önállóan dolgozhat: „Nekem mindig van egy olyan projektem [amit egyedül csinálhatok] […] azért csinálom, hogy egy könyvet írok, akkor az olyan, amilyennek én szeretném, hogy legyen a könyv. A cél az, hogy mindig legyenek célok: „A cél az, hogy ezt tudjam hozni hosszú távon”.

Ahhoz, hogy az ember megvesse a lábát és a magánszektorban is sikeres legyen hosszú távon, állandóan újat kell tanulnia, ahogy Anna mondja, aki ezért tavaly időmenedzsmentet és konfliktuskezelést tanult. „Pontosan azért, mert úgy gondolom, hogy az embereknek nemcsak a present perfect megtanítására van szükségük, hanem nagyon sokszor látom azt is, hogy

valakinek az időmenedzsmenttel van problémája, valakinek a konfliktuskezeléssel. Hogy nagyon jó lenne, ha az óráim nagyobb komplexitást mutatnának.”

Hasonló célja van Barbarának a fejlődéssel kapcsolatosan. „Nyilván célom volt jobban csinálni, amit csinálok. Nyilván részben pont azért, mert én nem gondolom magamat egy született tanártehetségnek, és azt gondolom, hogy van hova fejlődnöm, és próbálok ezeken gondolkozni, mi az, amit csináltam, vagy máshogy csinálnék. Most például, most foglalkoztat az értékelés és autonómia.” Hasonlóan Barbarához, Dalma is személyes célokat említett, hiszen szeretne továbbtanulni és később nyelviskolát nyitni a speciális nevelési igényű diákoknak.

Emese kiemelte, hogy az ő célja, hogy mindig egy kicsivel jobb legyen, az interjúkészítés idejében a PhD tanulmányait folytatta, így a fő célja ez volt: „A viszonyom az akadémia felé [vagyis a tudományos élet felé], egyszerűen csak nem tudtam kikerülni az életben, és azt veszem észre, hogy mindig olyan helyzetekben találom magam, amik engem kényszerítenek a továbbfejlődésre. Akármennyire is ellenkezem, ez nagyon jó érzés, hogy képes vagyok meglépni ezeket a lépéseket. Vagy képes vagyok legyűrni ezeket a lépéseket”. A motivációja, hogy újabb és újabb célokat tűzzön ki, abból fakad, hogy: „…és ez onnan jön, hogy ha valamit nekem kétszer ugyanúgy kell csinálni, akkor megőrülök tőle.”

Cili a fejlődést a hallgatók szempontjából közelíti meg és a hallgatói autonómia fejlesztését emelte ki mint egy fontos szakmai célt: a kötött heti óraszám mellett azok a diákok lehetnek sikeresek, akik önállóan is tudják az órán kívül úgy használni az angol nyelvet, hogy az fejlessze nyelvtudásukat. Cili nem érzi elégnek, ha azt mondja nekik “nézzetek tévésorozatokat”, hanem próbál digitális tartalmakat is a diákok rendelkezésére bocsátani:

„Mondják, hogy milyen nagy digitális generáció, de nyilván nem. Nekem az is célom, hogy a hallgatókkal is, nem mondom, hogy rávegyem, csak hogy megismertessek olyan eszközöket, módszereket, amiket nem ismernek”. Ezen a célon kollégáival összefogva dolgozik. Hasonló eset Fanni és Gréta is, akiknek szakmai célja nem saját magához, hanem a diákjaihoz

kapcsolódik: „Azt, hogy kinyomjam belőlük, amit csak lehet. Az a szakmai cél, hogy mindenki tényleg a maximumát [adja]” (Fanni).

A szakmai célok szorosan kapcsolódnak többek között a tanítással kapcsolatosan megfogalmazott értékekhez. A megkérdezettek olyan személyes és szakmai célokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítségükre lehetnek, hogy minél jobban tudják a munkájukat végezni. Így a személyes célok valójában a diákokhoz kapcsolódnak: hogyan lehet számukra minél sikeresebb a nyelvtanulás folyamata.

5.8. Összefoglalás

Ebben a kutatási fázisban két kérdésre kerestem a választ: 1) Hogyan írják le az angoltanárok a nyelvtanulási és nyelvtanítási tapasztalataikat? 2) Milyen véleményeket fejeznek ki az angoltanárok a nyelvtanulási és nyelvtanítás motivációval kapcsolatos témákról?

Ami a tapasztalatokat illeti, kirajzolódott egy összetett kép, amelyben a kontaktusélmények, a siker és a nyelvtanárokkal kapcsolatos tapasztalatok tűnnek a legfontosabbnak. Bár minden interjúban felmerült, de nem tűnnek igazán meghatározónak a tanárképzéssel kapcsolatos tapasztalatok, illetve nagyon kevés negatív tapasztalatról számoltak be a tanárok. Ezeket az eredményeket nyilván befolyásolta, hogy sikeres nyelvtanulókkal és nyelvtanárokkal készültek az interjúk, más adatközlőkkel más eredményeket kaphatunk. Ezenkívül az eredményeket befolyásolhatja az interjú is, amennyiben általános tapasztalatokról gyűjtöttem beszámolókat, függetlenül attól, hogy ezeknek a tapasztalatoknak milyen fontosságot tulajdonítottak a tanárok. Számos más technika is a rendelkezésünkre áll a nyelvtanulási tapasztalatok vizsgálatához (Csizér és Kálmán, 2019). A második kutatási kérdés a motivációval kapcsolatos. Erről a témáról is elmondhatjuk, hogy összetett, egymással összefüggő eredményeket hozott, de ezek jobban illeszkedtek a hagyományos motivációkutatás

eredményeihez, azokat illusztrálták és kiegészítették, de nem merült fel radikálisan új téma.

Ennek a munkának a keretei nem tették lehetővé, hogy bővebben vizsgáljam a motiváció meghatározásait tanári és kutatói perspektívából, azaz milyen különbségek lehetnek emikus és etikus szempontok szerint.

A különböző felmerült témák miatt nehéz egy határozott összefoglalást írni ezen a ponton. Az adatok nagyon sok fontos apróságra mutattak rá, amelyek közül szinte mindegyik lehetne egy további teljes kutatás témája. Bármelyik szálat húzzuk ki a tanárok beszámolóiból, látszik, hogy a dolgok összefüggnek egymással. Részletesen sikerült feltárni a tanárok különböző tapasztalatait a nyelvtanulási folyamattal kapcsolatosan kezdve a saját legkorábbi tapasztalataiktól, amelyeket már gyakran jelenbeli szakmai tudásuk színez. Részletesen beszéltek számos motivációhoz köthető folyamatról saját maguk és a diákok szempontjából is.

E mellett a két nagy téma mellett számos egyéb énképekhez köthető témát is érintettünk az interjúk során: az önbizalom, az ideális tanári énkép, a sikerek és kudarcok magyarázata, illetve a szakmai célok.

Annak ellenére, hogy a tapasztalatokkal kapcsolatos témák elemzésekor korábbi publikációkban próbáltam javaslatokat tenni lehetséges modellekre vagy a témák közti kapcsolatokra (Csizér, 2019; Csizér és Kálmán, 2019), egy teljes modellre most nem teszek javaslatot, mert a témák annyira szerteágazóak, hogy egyszerű illusztrálásra sem látok lehetőséget. További elméleti kutatásoknak kell kontextusérzékenyen összegezni a hasonlóságokat és különbségeket. Úgy gondolom, hogy ez a kutatási fázis betöltötte szerepét abban a tekintetben, hogy informálja a két következő kutatási lépést és feltáró jellegéből adódóan számos értékes információt adott további kutatásokra is.