Az idegennyelv-tanítás tartalmi szabályozása

Az idegennyelv-tanítás tartalmi szabályozása az elmúlt harminc évben sok változást élt meg. A közoktatással kapcsolatos legfőbb törvényi szabályozó a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről. Ez a törvény három ponton érinti az idegennyelv-tanítás tartalmi szabályozását (Öveges, 2013): 1) előírja az idegen nyelvi érettségit; 2) elhelyezi a nyelvi előkészítő évfolyamokat az oktatás rendszerében; 3) szabályozza az idegennyelv-oktatásra alkalmazható pedagógusok végzettségét. Ezután egy háromszintű szabályozórendszert alakítottak ki a törvényhozók. A legfelsőbb szinten a NAT szerepel, aztán következnek a kerettantervek, a szabályozás harmadik szintjét pedig a helyi tantervek és a pedagógiai programok alkotják. Ehhez a három központi, illetve iskolaszintű szabályozóhoz jön még a tanárok által készített két szint: az óraterv, ami órákra és csoportokra lebontva határozza meg az oktatás feladatait, illetve a tanmenet, amit szintén a tanár készít, de ez már csoportszinten szabályozza a tanulást egy-egy iskolaévre. Az alábbiakban a központi szabályozórendszerek áttekintésére vállalkozom csak, a helyi tantervek elemzésének első lépéseit máshol megtettük, erről lásd: Öveges, Csizér és Dér (2019).

A magyarországi oktatás tartalmi szabályozásának legfelső szintű kerete a NAT, amelynek feladata, hogy összefoglalja a műveltségi területhez kapcsolódó ismeretek rendszerét és az ezeknek megfelelő képességet (Vass, 2003). A NAT informálja a kerettanterveket és a helyi tanterveket, így tulajdonképpen a tanmeneteket is. A vizsgált időszakra (1989-2020) négy különböző alaptantervi változat létezett (1995, 2003, 2007 és 2012). (A kézirat lezárása után jelent meg a legújabb változata, amelyről így itt nem írok.) Közös jellemezőjük, hogy a követelményrendszer kidolgozásakor az Európai Tanács ajánlásait és a nyelvi szinteknél a Közös Európai Referenciakeretet (2002) veszik figyelembe. Ennek megfelelően meghatározza a legfontosabb műveltségterületeket, amelyek között az egyik az élő idegen nyelv (később ez klasszikus nyelvvel bővül), amely jól mutatja az idegennyelv-tudás fontosságát. A területek között felállít óraszámban kifejezendő arányokat is, amelyeket évfolyamokra lebontva kell nézni. Az évfolyamonként kismértékben változó adatok ellenére, ha az óraszám alapján fontossági sorrendet alakítunk ki, akkor az idegen nyelvek a lista elején állnak. A jelenleg érvényes NAT a Magyar Közlöny 2012. június 4-i számában jelent meg és az “élő idegen nyelvekre vonatkozó rész a korábbi alaptantervekhez képest több ponton előrelépést jelent”

(Öveges, 2013, p. 19) például a második nyelvet érintő szabályozás miatt. Ezen sorok írásakor nem állt rendelkezésemre az új NAT végleges szövege, bár bevezetését a kormányzat 2019/2020-ra tervezte. Ez több ok miatt is elhúzódott, amely okok tárgyalása túlmutat a jelen kutatási beszámolón. Így kérdés, hogy milyen változások szerepelnek majd az új NAT-ban, és hogy ezek a változások milyen elméleti megfontolásokra és empirikus adatokra alapulnak az idegen nyelveket illetően. Mivel alapvető szándék volt, hogy háromévente megtörténjen a NAT felülvizsgálata (Vass, 2003), így rendben lévő a négy változat, bár a három éves időszak minden esetben valamennyivel hosszabbra nyúlt.

A NAT szabályozás tartalma részleteiben bővült az évek során. Az idegen nyelvi tudást kiemelten kezeli mind a négy változat, először önálló műveltségterületként (mint ahogy

minden tantárgyat), majd kulcskompetenciaként (amelyből csak néhány volt) jelenik meg a dokumentumokban. A NAT szabályozása alá esik az első idegen nyelv kezdésének a legkésőbbi lehetséges időpontja, a második idegen nyelv kezdésének lehetséges ideje, illetve szabályozza az általános iskolákban tanítható idegen nyelveket is. A dokumentum szabályozza a kimeneteli követelményeket, amelyeknek meg kell felelniük a tanulóknak, illetve a megkezdett idegen nyelv tanulásának folytatási lehetőségét. Az alapvető célok leírása mellett kifejti a fejlesztési feladatokat készségekre lebontva, illetve tartalmaz követelményeket is.

A NAT nevével ellentétben nem egy hagyományos értelembe vett tanterv. Az 1995-ös felmenő rendszerben való bevezetése óta nem minden esetben kíséri kerettanterv, bár az eredeti elképzelés szerint a NAT alapján kerültek kidolgozásra a helyi tantervek. Csak később kerültek be a szabályozórendszerbe a NAT-hoz hasonlóan központi kidolgozású kerettantervek (Medgyes és Nikolov, 2010; Öveges 2014; Vass, 2003), amelyek a NAT és a helyi tantervek között teremtik meg a kapcsolatot. A jelenleg érvényes rendelkezések szerint a NAT kerettantervek egészítik ki. Mivel a NAT általános irányelveket és elvárásokat fogalmaz meg, így a kerettantervek feladata a részletesebb információk rendelkezésre bocsátása a nyelvtanároknak. A jelenleg érvényes szabályozás alapja: 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet – a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről. A 3. § (1) szerint: “A kerettanterv feladata a tartalmi szabályozás eszközeként meghatározni a pedagógiai szakaszokra, iskolatípusra vonatkozó érvényes, közös, átfogó célokat és feladatokat.”

Ahogy a NAT-nál, a kerettanterveknél is a Közös Európai Referenciakeret ajánlásait vették figyelembe a törvényhozók a rendelet megalkotásakor. Az idegen nyelvi kommunikáció a kulcskompetenciák közé tartozik, és pedagógiai szakaszokat határoznak meg a tanulás folyamatára vonatkozóan. Az első szakasz szerepe: „a tanulóban felébred a nyelvek és a nyelvtanulás iránti érdeklődés. Felfedezi, hogy más országokban más szokások vannak, más nyelvet beszélnek az emberek, ez a felfedezés nyitottabbá teszi más kultúrák befogadására.

Egyszerű idegen nyelvi szóbeli kommunikációval próbálkozik. Idegen nyelvi tevékenységei a korosztályának megfelelő dalokhoz, versekhez, mondókákhoz és jelenetekhez kötődnek [51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet].” Utolsó szakaszban külön fogalmazódnak meg az idegen nyelvekkel kapcsolatos elvárások. Az idegen nyelvi kommunikáció fontossága az anyanyelvi és egyéb tárgyak közös keretében értelmeződik: „fontos, hogy a tanulók az idegen nyelv tanulása során építeni tudjanak más tantárgyak keretében szerzett ismereteikre és személyes tapasztalataikra is. Ugyanakkor az idegen nyelvvel való foglalkozás olyan ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagíthatja a tanulókat, amelyeket más tantárgyak keretében is hasznosítani tudnak [51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet].”

A kerettantervben évfolyamokra és iskolatípusra lebontva jelennek meg a heti és éves óraszámok, valamint a bemeneti és kimeneti követelmények. A fejlesztési egységek megfelelnek a Közös Európai Referenciakeret egységeinek: hallott szöveg értése/beszédértés, szóbeli interakció, összefüggő beszéd, olvasott szöveg értése, íráskészség. Mindegyiken belül meghatározza a rendelet az előzetes tudást, a fejlesztés tartalmát, a tematikai egység nevelési-fejlesztési céljait, illetve az ajánlott témaköröket. E sorok írása idején az Oktatási Hivatal 69 jóváhagyott kerettantervet tart nyilván (2018. augusztus 6), amelyek letölthetők innen:

https://www.oktatas.hu/kozneveles/kerettantervek/kerettantervek_jegyzeke