Az angoltanárok motivációja az idegennyelvi-tudásuk fejlesztésére

András elmondta, hogyan tartja szinten és fejleszti a nyelvtudását az internet adta lehetőségeket kihasználva. Applikációk és digitális tartalmak segítségével minden nap tanul valami újat. A folyamatos nyelvi fejlődését szükségessé teszi, hogy egy nagyon dinamikusan változó szektorban oktat angolt. Ennek ellenére hozzátette, hogy nemcsak ezért tanul folyamatosan, mert ez a munkája, és mindennapi harcnak éli meg, hogy egy olyan cégnél tudja megtartani a helyét, ahol nagyon nagy a verseny, hanem azért is, mert érdekli a nyelv, motiváltnak tartja magát és élvezi a tanulást.

Balázs a médiafogyasztási szokásait emelte ki, amikor arról kérdeztem, hogyan motiválja saját magát. Minden nap igyekszik angol nyelvű tévéadásokat nézni és olvasni angolul. Elmondása szerint mindennap egy órára próbálja magát teljes mértékben körülvenni az angol nyelvvel. „Azt nem engedhetem meg magamnak semmi szinten, semmi esetre sem, annak ellenére, hogy viszonylag jó alappal indultam ebben a menetben, hogy ezt ne tartsam karban. Egyrészt hiúsági kérdés, […] és néha még meg is próbálják az embert és ezért is fontos.

Másrészt, minél jobban tudok angolul, annál magasabb szinten tudom ellátni a munkámat.”

Anna utazni szeret nagyon és ezeket az utazásokat szokta felhasználni arra, hogy minél többet használja az angol nyelvet, itthon pedig olvasással tartja karban angol tudását. Balázshoz hasonlóan a filmek is fontos részei az életének. „Nézünk filmeket, ahogy egy általános nyelvhasználó. De azért mindig szakmai szemmel nézve, mi az az érdekesebb kifejezés, amit utána át tudok adni a tanítványaimnak is.”

Barbara válasza megfontolt volt, amikor arról kérdeztem, hogyan tartja szinten saját nyelvtudását. Elmagyarázta, hogy sokat olvas szakmai anyagokat angolul, és hogy lépést tart szakmájának fejlődésével, az is szinte kizárólag angolul történik. Amikor az általános angol tudásáról beszél, akkor azt mondja, hogy annak még lenne hova fejlődnie. „Angolból, amit én

fejleszthetnénk, az hát nézzük, a kiejtés már olyan amilyen, a gyerekek is mindig mondják, hogy anya grrrrrrr, ez nekem nem egy issue. Ezen nem parázok, ezt így elengedtem, hogy nem fogok olyan szuper britisül hangzani, mint XY”. Barbara azt is elmondja, hogy kétnyelvű gyerekei mindig hasznos információforrásként szolgálnak. „Amit a gyerekektől hallok, vagy a Youtube-ot, amikor nézik, akkor onnan valami[t tanulok]. Azért persze a szakmai részével nyilván tisztában vagyok, meg azt így szinten tartom, mert olvasok, meg azon a nyelven adok elő.”

Cili is a kiejtés kérdését hozta fel, amivel ahogy fogalmazott: „ki kellett békülnie”. Cili említi, hogy azért is kell folyamatosan fejlődnie, mert az angol nyelv folyamatosan változik. A többi részvevőhöz hasonlóan ő is az internetet szokta segítségül hívni, ahol angolul szokott olvasni, illetve a stand-uposok műsorait szokta nézni. Nagyon világosan foglalja össze az angol nyelvvel kapcsolatos véleményét, amit azt hiszem, sokan osztanak: „Főleg amikor a hallgatók is állandóan mindent angolul néznek, amikor jönnek olyan szavakkal, amiket soha nem hallottam. Már megtanultam, hogy nem szabad aláhúzni, hanem meg kell nézni, mert lehet, hogy amerikai angolban nem tudom, mire használják. Ez érdekes, mert egy spanyolos kolléganőmmel beszéltem és spanyolban nem annyira van ez így. Ő megnéz egy filmet és minden szót ért. Nekem nincs olyan film, főleg amerikai film, amit megnézek és minden szót értek.”

Dalma is igyekszik minél többet aktívan tanulni az angol nyelvet annak ellenére, hogy az általános iskolában – ahol speciális nevelési igényű diákokat tanít – nem teszi lehetővé, hogy munkája során olyan szinten használja az angol nyelvet, ahogy szeretné. Filmnézést említett mint a gyakorlás forrását, illetve azt, hogy családtagjaival szokott angolul beszélni, hogy gyakorolja a nyelvet. Markánsan más Emese helyzete, ami nyilvánvalóan nem tipikus: ő egy bilingvális családban él, angol nyelven beszél férjével, kétnyelvűek a gyerekei. Így számára nem jelent problémát az angol nyelv napi használata, bár elmondta, hogy férje nagyon szeret

vele magyarul beszélni, hogy tökéletesítse magyar tudását. Nyilvánvaló, hogy ez azért nem egy tipikus helyzet.

Fanni, Dalmához hasonlóan, kifejti, hogy nem tudja olyan sokat használni az angol nyelvet a mindennapi életben, mint szeretné. Ennek egyik oka, hogy a középiskolai tanítás munkaterhei eleve kevés szabadidőt hagynak neki. Ő is említi azonban a tévét és a filmsorozatokat. Továbbá azt, hogy minden évben igyekszik haladó csoportokat is vállalni, ami lehetőséget ad neki az angol nyelv széles körű használatára. „És hála Istennek, ez a gimnáziumi tanításnak az egyik szépsége, hogy már azért olyan haladó szintű csoportjaim vannak, magántanítványaim is vannak. Magántanítványt csak felsőfokút vállalok, és akkor abban eléggé jól tudom magam edzeni, abból én is tanulok bőven, az egy kicsit így karban tart. Talán.”

Gréta az olvasást emelte ki mint fontos forrását a nyelvgyakorlásnak, illetve hogy minél több olyan lehetőséget próbál saját magának teremteni, ahol használhatja az angol nyelvet. „És ami még szerintem nyelvtanulás, hogy muszáj, hogy képezzük magunkat, ezért itthon kevésbé tudom megcsinálni, maximum autodidakta módon, hogy beadtunk egy akkor még Comenius pályázatot a kolléganőmmel és két hetet eltöltöttünk Dublinban”. Iskolai utakat is szervez Angliába: „ráadásul a mi családunk, ahol mi vagyunk felnőttek, általában eddig mind barátságos, kommunikatív volt, nem egy elzárkózó, úgyhogy mi is gyakorolhatjuk hála Istennek a saját nyelvtudásunkat.”

Hajni is arról beszél, hogy általános iskolai munkája nem teszi lehetővé, hogy szinten tartsa, esetleg fejlessze nyelvtudását: „mert nem vagyok egy olyan környezetben, hogy tehát engem most nem húz semmi fölfelé. Ha én magamat nem húzom, akkor nem húz senki, mert nem járok nyelvórára, meg nem megyek ki havonta Angliába egy hétre”. Saját maga használja az angolt, angolul gondolkodik, angolul beszél magában, illetve olyan sokat gyakorolja az angolt a barátaival, amilyen sokat csak lehet. Ő is rendszeresen olvas angolul, sőt elmondta, hogy nyelvi teszteket is szokott kitölteni.

Mindegyik megkérdezett tanár fontosnak tartotta nyelvtudása karbantartását, fejlesztését, ami időt és energiát vesz igénybe. Mindegyikük jó példával szolgálhat diákjainak, hogyan lehet autonóm módon fejleszteni saját nyelvtudásukat. Ez azonban részben ellentmond annak a korábbi kutatási eredménynek, amelyben a tanárok nem igazán látták magukat példaképként, amit az önbizalom hiányához kötöttünk (Illés és Csizér, 2015).