Hogyan motiválják az angoltanárok saját magukat?

A következő motivációs téma, amire kíváncsi voltam, a tanárok saját motivációjához kötődik: hogyan motiválják magukat munkájuk során. Öt különböző téma merült fel az interjúk során, amelyeket az alábbiakban ismertetem:

1) Voltak résztvevők, akik a demotiváló hatások felismerésének a fontosságáról beszéltek és arról, hogy ilyenkor pozitívan szólnak magukhoz. Ezek a demotiváló pillanatok jöhetnek óra közben is, ilyenkor elfordulnak egy pillanatra a tanulóktól, hogy összeszedjék magukat (Emese és Dalma). Amikor a demotiváló hatás az órán kívül éri őket, akkor azt igyekszenek ott is tartani. Fanni mondta: „nagyon kevésszer hagyom azt, hogy külső történések befolyásolják, ami az órán történik”. Egyik interjúalanyom azt mondta, hogy ő minden félév végén sütit süt a diákjainak, és mindig talál rá időt, még akkor is, ha rengeteg más dolga van:

„Ez a trükköm. Így monitorozom magamat. Hogy amikor Barbara [saját maga] nem visz már sütit, ott kell abbahagyni.”

2) Néhányan a szakmai továbbképzést említették mint egy technikát, amivel saját magukat tudják motiválni. Jó példa erre a fajta motiválásra András, aki elmagyarázta, hogy a PhD megszerzése egy-két évig előre fogja vinni, de aztán kell majd valami új kihívás, hogy motivációját fenntartsa.

3) Saját maga motiválására Gréta a fiatal generációval való lépéstartást említette.

Igyekszik energiát fektetni abba, hogy megismerje, hogy élnek a digitális világban a diákjai, milyen eszközöket használnak: „én a ’tanítva használni’-nak a híve vagyok, és nem pedig a letiltásnak a híve. De ahhoz nekem is ott kell lenni”.

4) Voltak olyan résztvevők, akik az újdonság motiváló erejéről beszéltek: az új feladatok, új játékok az osztályteremben nemcsak a diákokat lelkesítik, hanem a tanárt is: „Hogyan motiválom magam? Megpróbálok újabb és újabb, érdekes és játékos feladatokat. A játék az nagyon fontos eleme a tanításomnak. Egy-egy újabb feladatot bevinni, és akkor azzal szinte szárnyakat adok a tanítványokat. Mindig rájövök, hogy nem kellenek nagy dolgok […] És amikor beviszek egy új feladatot, és akkor örülnek neki, az egy nagyon jó érzés, és akkor arra sarkallom, hogy még kitaláljak ilyen kis feladatokat” (Anna).

5) Egy nyelvtanár volt, aki azt mondta, hogy leginkább akkor tudja motiválni magát, ha egy picit hátat fordít a tanításnak (Hajni), hogy újratöltse az akkumulátorát. Futni megy, barátokkal beszélget vagy főz: „Nagyon sokat kivesz [a tanítás] és az, hogy ha vissza tud tölteni, akkor már másfajta lendülettel tudok az órára odafigyelni.”

Természetesen nem meglepő, hogy mindegyik válaszadóm egyetértett abban, hogy a motiváció nagyon nagy hatással van munkavégzésükre. Többen azt is hozzáfűzték azonban, hogy hétfő reggelenként, vagy egy hosszabb szünet után nehezebb megtalálni a motivációjukat, amivel nyilván sokan együtt tudnak érezni. Voltak olyan megkérdezettjeim is, akik elmondták, motivációjuk fluktuál (Balázs, Barbara), de Balázs ki is fejtette, hogy motiváció nélkül is elboldogul munkájában: „egész jól elmenedzseltem az órákat ilyen takaréklángon is”. De annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy biztos benne, ezt a diákok megérzik. András és Emese elmondták, mennyire fontos, hogy jelen legyenek saját órájukon. „Amióta vége van a PhD-nak, úgy érzem, hogy jobban ott tudok lenni az óráimon lélekben, mert nincs az a hátsó nyomás, hogy ezt meg azt kell csinálni, és hogy sokkal felszabadultabban tanítok most, és nyilván ezt ők is érzik” (András). Ahogy András hozzátette: „Van energiám könnyednek lenni”. Anna és Dalma kitért arra, hogy nagyon fontos a motiváció során az interakció folyamata: a motivált diákok motiválják a tanárukat, és a motivált tanár tudja igazán motiválni a diákjait. Barbara kifejtette, hogy saját elvárásai magával szemben, hogy jól végezze a

munkáját, egy egészséges adag szorongással tölti el, ami segíti a motivációját: „Én mindig izgatott vagyok, ha bemegyek egy órára, ez egy kicsit felfokozott idegállapot és jól akarom csinálni.” Azt is elmesélte, milyen rossz élmény volt, amikor egy tanára az egyetemen láthatóan unta a saját óráját. Cili a saját szakmai fejlődését is belevette a motivációjának fenntartásába:

„Ezért is kell a megújulás, a tanulás, az új dolgok kipróbálása, hogy én ne veszítsem el a motivációt. Ugyanazt a tankönyvet végigtanítom 28-szor ugyanúgy, az nyilván nem motivál engem, de ha mindig van valami új, beviszem ezt a videót, és ha nem működik, akkor is jó, mert engem motivál, hogy én is tanuljak valamit.” Gréta, Dalma és Fanni felhozták a saját életüket, amelynek problémái nem szabad, hogy befolyásolják a tanítási motivációjukat.

Fontos, hogy a problémákat hátra hagyják, és az osztályukra koncentráljanak, amikor tanítanak.

Fanni hozzátette azért: „Ha nagy a baj, akkor az nyilván látszik rajtam, de akkor azt valamilyen szinten kommunikálom.” Gréta azt is elmondta, látja kollégáin a kiégés jeleit, ami aztán a demotivációjukhoz vezet a munkavégzés során. Hajni azt is elmondta, hogy sokszor a saját életéből vett pozitív élményeket fordítja a diákok motiválására. Egyik nyáron egy olyan könyvet olvasott, amit nem csak nagyon élvezett, hanem arra gondolt, hogy az egyik csoportja szintén mennyire élvezné, és így be is vitte az órára a könyvet: a saját lelkesedésével lelkesítette a diákokat.

Több tényező is felmerül, amivel megkérdezetteim illusztrálták a motiváció fontosságát a munkájukban. Fontos tényező a kölcsönösség a tanár és a diák motivációja között, továbbá a magánélet és a szakmai élet közti határvonal megtartása. A nehézségek felmerülésekor nyilván tudnak profin viselkedni, és munkájukat végezni, de törekszenek arra, hogy a pozitív élményeket át tudják adni a diákoknak.