Az önbizalommal kapcsolatban felmerülő témák

Amikor az önbizalommal kapcsolatos témákat kerestem az interjúkban, látszott, hogy nagyon eltérő mélységű válaszokat adtak a résztvevők. Volt, aki elmondta, hogy mindent összevetve magabiztos a munkájában, míg mások munkájuk különböző területeit nézve eltérő magabiztosságról számoltak be. Az egyik felmerült részterülete a munkájuknak a nyelvi önbizalmuk, ami a nyelvtudásukkal együtt fejlődött az évek során, ezen kívül beszéltek a tanításmódszertannal kapcsolatos önbizalmukról is. Egy interjúalanynak komplex meglátásai voltak az önbizalommal kapcsolatosan, ő az egész szakmai filozófiáját a személyes és szakmai önbizalma köré építette, amit később részletezek.

Az önbizalommal kapcsolatosan az egyik fontos jellemző, ami az interjúkban felmerült, az a tanítással töltött évek száma volt. Anna például így fogalmazott: „Mondhatjuk azt, hogy 25 éve ezen a pályán vagyok. 25 év alatt nagyon sok mindent megtanultam, már csak az időtartam miatt is. Igen, elég magabiztos vagyok”. András és Cili hasonlóan fejtette ki véleményét: „Őszinte leszek, most gondolj bele, hogy 20-22 éve csinálom napi 10-12 órában”

(András). Cili: „Szerintem az idő. Azért most már régóta tanítok. 15 éve biztos, de lehet, hogy több is. Nagyon sokfélét is tanítottam.” Cili azt is elmesélte, hogy látja, mennyit fejlődött az önbizalma, ha visszatekint arra az időre, amikor az első angol tanfolyamát tartotta egy cégnél.

De azt is hozzátette, hogy az önbizalom nem azt jelenti, hogy azt gondolja, ma már mindent tud, hogy nem tud tovább fejlődni. Hajni is elmesélte, hogyan fejlődött az önbizalma: „Ez nem is nagyon volt, tehát az elején biztos, hogy volt ilyen, az első évben abszolút volt ilyen, amikor legelőször elkezdtem. Ott minden volt. Jöttem ki sírva óráról, meg borultam ki, hogy én ezt

nem fogom tudni csinálni, tehát én szerintem az első év az egy ilyen tipikus tűzkeresztség volt.

Akkor minden volt. De aztán utána abból nagyon sokat tanultam.”

A másik fontos téma, ami felmerült az önbizalommal kapcsolatosan az az idegennyelv-tudás. Cili: „Van úgy, hogy egy szónak a kiejtését rosszul tudom, vagy egy-egy szónak utána kell nézni, de hát a tanár sem tudhat mindent. A saját anyanyelvem sem ismerek minden szót.”

Fanni, aki több évet töltött Amerikában, a következőket mondta: „Szerencsés vagyok, hogy ennyiszer külföldön élhettem, és tényleg magas szinten beszélem az angolt.” Balázs, aki szintén évekig élt külföldön és nagyon jól tud angolul, a következőket mondta: „Általában magabiztos vagyok, témakörökben néha elbizonytalanodom. Nagyon, például, nem nagyon merek olyan feladatokat feladni, ami nyitott végűek és az ételekhez kapcsolódnak.” További téma az öltözködés, azt mondta, hogy ezeket a témákat „outsourcingolja” olyan diákoknak, akik többet tudnak az adott témáról: „Azt tipikusan kiszervezem, vagy máshogy csinálom, nem engedem szabadjára. Félek, hogy túl sok olyan dolog lesz, amire azt mondom: nem tudom.”

A harmadik téma a tanítási folyamat szervezéséhez kapcsolódó önbizalomról szól.

Barbara ezt a következőképpen fejezte ki: „Én szerintem olyan szempontból magabiztos vagyok, hogy tudom, hogy mit akarok csinálni és még azt is viszonylag, azt is tudom, hogyan, és van is elképzelésem róla. És azt is gondolom, hogy működnie kell.” A jelenséget megvilágítja a diákok szemszögéből is: „Kaptam már olyan feedbacket, hogy a tanárnő miért ilyen bizonytalan, amikor olyan sok mindent tud. Nem tudom, hogy ez honnét jön.” Egyik lehetséges oka lehet véleménye szerint „…mert, hogy kérdezem őket, mert hogy nem azt mondom, hogy ez így van és end of discussion. Nem tudom.” Dalma az önbizalmát ahhoz kapcsolja, hogy mennyi különböző módszert próbált már ki, amikkel az angol nyelvet közelebb tudja hozni a speciális nevelésű igényű tanulóihoz. Gréta az osztályzással kapcsolatos kétségeihez köti a saját önbizalmának a gyengébb oldalát, amit abból a tapasztalatából fakadt, hogy az angliai utakon látja, hogy nem azok a diákok használják a legtöbbet az angol nyelvet,

akiknek a legjobb jegyei vannak az iskolában. Cili szintén az értékelés egyik szempontjával kapcsolatosan érzi magát kevésbé magabiztosnak, ami az írásbeli munkák értékelése. Hajni a differenciált oktatást hozza fel példaként, amely területen nem annyira magabiztos, amit azzal magyaráz, hogy erről a témáról semmit nem tanult az egyetemen. Továbbá a csoportdinamikai folyamatokról is hasonlót mondott, bár itt nem említette a képzés hiányát. Fanni, a nyelvtudásához hasonlóan, önbizalommal teli, amikor a tanítási folyamatokról van szó:

„Szakmailag jó szinten vagyok”. Szakmai és nyelvi magabiztosságát a következőképpen magyarázza: „Erősnek mindenképpen két dolgot érzek, és ez most nagyon általános és demagóg lesz, de egyszerűen állítom, hogy ettől lesz valaki döntően jó vagy nem jó. Erősnek a kiállásomat, a belső erőmet és hogy tudok szeretni mindenkit. Ha ez a két kapu nyitva van, akkor azt gondolom, hogy szakmailag jó szinten vagyok. Tök szerencsés vagyok, hogy ennyiszer külföldön élhettem, és tényleg magas szinten beszélem az angolt.” (Ez utóbbi megjegyzés talán akaratlanul, de tovább erősíti azt a mítoszt, hogy célnyelvi környezetben lehet csak jól megtanulni angolul.) Hasonló véleményen van Balázs saját magával kapcsolatosan:

„Az óravezetés szempontjából, a diákokkal való kommunikáció szempontjából, a fegyelmezés szempontjából azt hiszem, hogy magabiztos vagyok”.

A nyelvtudás mellett felmerül a tárgyi tudás kérdése is azoknak az adatközlőknek a körében, akik nemcsak angolt tanítanak, hanem angolul is oktatnak tárgyakat. Barbara és Emese is felhozta, hogy tárgyi tudástól is függ a magabiztosságuk. Vannak tárgyak, amelyeket szívesebben tanítanak, mert többet tudnak róla és több tapasztalatuk van, illetve arról is szó volt, hogy dolgozza bele magát az ember egy-egy egyetemi kurzus témájába és hogyan lesz ettől magabiztosabb (Barbara).

Érdekesnek tartom kicsit részletesebben leírni, hogyan beszélt az interjúban András a magabiztosságról, mert ez a téma számára szervező erő a szakmai munkájában, és abban, ahogy a tanítás folyamatát látja. Ennek megfelelően az interjújában többször felmerült az

önbizalom témája, amely pozitívan hat az órákon: „Ha önbizalma van egy tanárnak, akkor jobban kijönnek a pozitív tulajdonságai a tanítás alatt, meg jobban oda tud figyelni a diákokra, mintha nincs önbizalma.” Lényegében három részre osztotta András az önbizalom kérdését, egyrészt van egy „alap önbizalom”, amelyet ő a nyelvtudáshoz köt. De emellett van egy

„személyes és szakmai önbizalom” is. A személyes önbizalom „jó emberismerővé, jó kommunikátorrá, jó motivátorrá tesz”, míg a szakmai magabiztosság „nyugalmat áraszt, tiszteletet ébreszt, és nagyvonalúvá, könnyeddé teszi a tanárt.” A két folyamat így „letisztult viszonyokat eredményez.” András magabiztossága felmerült már a tanulási élmények során is, amely szerint az a tény, hogy osztálytermi körülmények között tudta elsajátítani magas szinten az angol nyelvet, magabiztosságot adott neki, hogy ezt meg lehet csinálni anélkül, hogy az ember évekig külföldön élne. András szerint munkájának része, hogy a diákok magabiztosságát is növelje. Amikor az attribúciós folyamatokról volt szó az interjúban, a kudarc egyik okaként azt vélte, hogy nem tud olyan diákokkal dolgozni, akiknek nagyon alacsony az önbizalmuk.

Véleménye szerint nekik nem angolórára, hanem terápiára van először szükségük. Nyilván ez a vélemény András versenyszférához kötődő munkahelyi környezetéből fakad, amit nem biztos, hogy a közoktatásra lehet általánosítani.

Összefoglalva elmondható, hogy az önbizalommal kapcsolatosan felmerült témák alapján látható, hogy a tanároknak sikerül egyensúlyt találniuk a nyelvi és szakmai önbizalmuk között. Ez nem jelenti azt, hogy tökéletesnek gondolnák magukat, vagy ne akarnának fejlődni, csupán azt, hogy úgy érzik, birtokában vannak annak a tudásnak, ami szakmájuk magas szintű végzéséhez szükséges. Lehetséges fejlődési pontoknak az osztályzást, a differenciálást és a csoportdinamikai folyamatokban való jártasságot említették, amikor a magabiztosság hiányáról volt szó. Szükséges képzéseket említettek, amelyek növelhetik az önbizalmukat (Illés és Csizér, 2018). Saját magabiztosságukkal kapcsolatosan méltán mondták, hogy az ember az

anyanyelvén sem tud mindent, nemhogy egy idegen nyelven, ami láthatóan megnyugvással tölti el őket.