A liberalismus s a Szent-Vineze-egylet
8. Subdolam autem et captiosam fuisse fidei formulám ab eis editam ex eo etiam confirmatur, quod reiecerint d e
-clarationem seu professionem fidei auctoritate Nostra de more propositam ; cui subscribere eos iusserat Ven. F r . A n -tonius Ioseplius Archiepiscopus Thyanaeus, apostolicus Con-stantinopoli Delegatus, monitoriis litteris ad eos datis die 29. Septembris eodem anno. Alienum quippe est tam a d i -vina Ecclesiae ordinatione, quam a perpetua et coiistanti eius traditione, posse quemquam catholicam fidem suarn probare seque catholicum veraciter asserere, nisi Apostolicae huic Sedi satisfaciat. Ad banc enim (5) propter potentiorem principalitatem, omnem Ecclesiam, hoc est eos qui sunt u n -dique fideles oportet convenire : et qui (6) • cathedram Petri super quem fundata est Ecclesia deserit, nomiisi mendaciter se in Ecclesia esse confidit ; ut iam scliismaticus (7) et pec-cator sit, qui alteram collocet contra singularem B. Petri cathedram, a qua (8) in omnes venerandae communionis iura d imanant.
9. Id profecto non latuit Orientaliuin ecclesiarum prae-clarissimos Episcopos ; qua de re in synodo Constantinopoli celebrata anno 536, Mennas eiusdem urbis Episcopos (9) aperte declarabat probantibus Patribus. „Nos, sicut Charitas vestra novit, Ap. Sedern sequimur et obedimus ; et ipsius com-municatores comcom-municatores habemus, et condemnatos ab ipsa, et nos condemnamus." Luculentius etiam et expressius, S. M a -ximus (10) Abbas Chrysopolitanus et fidei confessor de P y r r h o Monothelita agens profitebatur : „Si vult haereticu3 non esse neque audire, non isti aut illi satisfaciat ; super-fluum quippe hoc et irrationabile est ; quia sicut uno contra eum scandalizato, omnes scandalizati sunt, ita quoque uno satisfacto omnes procul dubio satisfiunt. Festinet pro
omni-1 5 omni-1
bus Sedi Romanae satisfacere. Hac enim satisfacta, commu-niter ubique omues pium hunc et orthodoxum praedicabunt.
Nam frustra loquitur, qui milii similes suadendos ac surri-piendos putat ; et non satisfacit et implorât sanctissimae Romanorum Ecclesiae beatissimum Papam, id est Apostoli-cam Sedem, quae ab ipso incarnato Dei Verbo, sod et omni-bus sanctis synodis secundum sacros canones et terminos, universarum quae in toto terrarum orbe sunt sanctarum Dei Ecclesiarum, in omnibus et per omnia percepit et habet im-périum, aucteritatem et potestatem ligandi et solvendi." Quare Ioannes Episcopus Constantinopolitanus, quod postea ab uni-versa Oecumenica Synodo VIII. factum est, solemniter prote-stabatur : „sequestratos a communione Ecclesiae catholicae, id est in omnibus non consentientes Sedi Apostolicae, eorum nomina inter sacra non esse recitanda mysteria (11)" : quo palam significabat, se eos uti veraciter catholicos non agno-scere quae omnia tanti sunt ponderis, ut quisquis a Romano Pontifice schismaticus fuerit iudicatus, donee omnem eius potestatem expresse non admittat et revereatur, ab usur-pando catholico nomine cessare,omnino debeat.
(1) Qiiarutn initium ,In Suprema' datas dio 6. Ianuarii 1848. (2) Matth. XXIV. 5. (3) Lib. de Unit. n. 3. (4) Comment, in Isaiae caput.
XIX. vv. 12. 13. (5) S. Irenaeus Lib. 3. contr. haeres. cap. 3. (6) S. Cy-prian. Lib. de Uuitate n. 4. (7) S. Optat. Milev. de schism. Donatist lib. 2. (8) Concil. Aquileien. et S. Amb os. ep. XI. ad Imperatores (9)
Labb. Collect. Concil. Edit. Ven. T. VII. c. 1279. (10) Epist. ad Petrum illustrem. Coll. Cone., T. VI. col. 1520. (11) Libell. Ioannis Episc. Con-stantinopolitani ad S. Hormisdam. — Concil. Oecum. VIII. Action. 1.
(Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
I*est, febr. 28. V á l a s z G h y c z y K. h a t á r o z a t i j a v a s l a t á r a . T. képviselőház ! Előttem szóló t.
képvise-lőtársam, Ghyczy Kálmán ur elfogadtatni óhajtja azon indít-ványát, hogy : „a vallás- és közoktatás-ügyi minister a közvetlen kezelése alatt álló alapítványok kezeléseinek, be-vételeinek és kiadásainak előirányzatát az illető czimek, ro-vatok és tételek szerint összeállítva, jövőben évenkint költ-ségvetésébe foglalja."
Megvallom t. képviselőház, hogy ezen javaslatban önmagában, de még inkább annak indokolásában oly ve-szélyt látok a kérdésben forgó vallási, és tanulmányi-alapok jogi természetére nézve, hogy egy véleményben t.
képviselő-társammal egyáltalában nem lehetek, miért is bátor vagyok a t. képviselőházat felhívni, hogy nevezett javaslatot elvetni méltóztassék.
Nem fogom a t. házat elvetési indítványom indokolá-sával hoszasan fárasztani, nagyon röviden tehetem ezt any-nyival is inkább, mert t. barátom Gh. K. ur beszédének fo-nalán a legkönnyebben és legbiztosabban juthatok el épen az ellentétes eredményre, mint a melyhez ő eljutott. Indokaim a következők.
Az 1848-ik esztendei III. t. cz. meghatározta a minis-teriumok ügykezelésének jogkörét. Ezen tv. cz. 6-ik §-ban jelesül ezeket foglalja magában „mindazon tárgyakban me-lyek eddig a m. kir. udvari cancelláriának, a kir. helytartó tanácsnak, s kir. kincstárnak köréhez tartoztak, vagy
azok-hoz tartozniok kellett volna, s általában minden egyházi, polgári, kincstári, katonai tárgyakban ő felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni." A törvény ezen határozatából vilá-gosan csak az tűnik ki, hogy a vallás- és közoktatás-ügyi minister nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is volt kezelése alá venni azon alapokat és alapítványokat, melyeket azelőtt az emiitett dicasteriumok kezeltek, de távolról sem tűnik az ki, mintha ezen alapok és alapítványok kezeléséről, bevételei és kiadásairól az országgyűlésnek számolni tartoznék. Hogy a törvénynek általam adott magyarázata nem önkényü, nem is csak egyéni nézetemben alapszik, azt a gyakorlat is tanusitja, mert tagadhatatlan, hogy a 48iki ministerium is á t -vévén kezelés végett ezen alapokat, távolról sem jutott eszébe ezek felől számadást benyújtani; de mióta hazánkra ismét felviradt a szabadság hajnala, szintén kezeitea minis-terium ezen alapokat anélkül, hogy csak egy betűt is szük-ségesnek vélt volna beterjeszteni ezen alapok kezelése felől ; már pedig ki vonja közülünk kétségbe, hogy mind a 48-ki, mind a jelenlegi ministerium alkotmányos alapon állanak ? vagy feltehető-e az országgyűlésről, hogy elnézte volna va-laha ministereinek, ha alkotmányellenesen jártak volna el ? ezt én t. képviselőház, a legnagyobb rágalomnak tartom a képviselőtestület ellen (ugy van !). Amint a tapasztalat tanú-sítja, az országgyűlés nagyon is megegyeztetlietőnek tartotta, hogy alkotmányos ministeriuma, a vallási és tanulmányi ala-pokat az országgyűlés ellenőrzése nélkül kezelje.
T. képviselőház ! nagyon tartok tőle, hogy ezen alapoknak, indítványt tevő képviselőtársam szándéka szerinti k e -zelése, csak növelné az illetőkben az aggodalmat, hogy ezen alapok illetéktelenül elvonattathatnak azon czéloktól, me-lyekre rendelvék és meme-lyekre ennélfogva jogosan fordíttat-tak. Nem azt mondom evvel, hogy azt a jelenlegi képviselő testület tenné meg, de jöhetnek viharos napok, nem fognak-e holnap bekövetkezni ? De éltekintve ettől ; minthogy ezen alapok jogi természete iránt némelyen kételyeket táplálnak, és minthogy ezek élvezetében épen azon egyház részesül, mely nekmár is aggodalmai vannak, hova fordításáról, miért növelnők mi még jobban ezen aggodalmakat, be nem látom.
Az idő ugy is el fog jönni, midőn ezen alapok jogi termé-szete egykor meg fog vizsgáltatni és akkor az állam, ami őt netalán illetné, — ámbár nagyon is kétlem, hogy létezik-e ilyesmi, ugy is minden haladék nélkül átveheti. Ha már eddig minden ellenőrzés nélkül hagyta az országgyűlés ezen alapokat nem látom be, miért ne tehetné ezt addig, migazok jogi természete véglegesen eldöntetik. (Vége köv.)
VEGYESEK.
— Mióta havi szemlénket irtuk, bizonyos dolgok tisz-tába hozattak. Igy tehát már most tudjuk, hogy a polgári házasságnak behozatalát Magyarországon Somssich Pálnak köszönjük. Eleinte azt gondoltuk, hogy az alsóháznak volt elnöke a dolgot elhibázta; de csalódtunk; mert a marcz. 1 - i
„Reform"-ban oly terjedelmesen okadatolja ebbeli eljárását, hogy meg kellett győződnünk arról, miszerint Somssich, ha többé nem is érveinek helyességével, mint hajdanta szokta volt, ugy legalább annál többet azzal törődik, hogy a libe-rális táborhoz való átpártolása, minél szélesebb körökben
köztudomásúvá váljék. Bucsuztatóul tékát tegyük meg neki azt a szolgálatot, és constatáljuk, kogy immár telivér libe-rálissá lett, csupa félelemből, nehogy valaki őt reactiona-riusnak tartsa; s hogy a „Reform"-beli felszólalás szerint itélye, e fajnak sopkismateljes, okoskodási modorában is már megleketős előmeneteleket tett. S ez az, mit leginkább saj-nálunk ; mert egy embernek elvesztése utóvégre nem oly borzasztó veszteség a conservativ pártra, hogy azt semmi-képen se lekessen helyreütni ; hanem ha az az ember eljá-rását nem tudja helyesebben okadatolni, mint ezt Somssick tevé, akkor ez azt embert, főleg, ha az Somssich Pál, sajnál-juk, mert azt látsajnál-juk, hogy saját eszén erőszakot követett el.
Avagy képes lenne Somssick ur, maga magának elhinni azt, hogy mivel „a pártok aránya a jelenlevők közt igen megüti azon arányt, melyben azok egymáskoz teljesszámulag álla-nak" ; hogy azértkétségbe vonkatlan, miszerint ez a, 69 con-tra 31 hozott határozat csakugyan kifejezi az összes háznak nézetét e pontban ? Dehogy hiheti, mert ezen szavazásból legfeljebb az derül ki, hogy ad hoc 30 Deákpárti átpártolt.
Irányihoz ; de kérdés, valjoü ezen fegyelmezetlenség elégsé-ges-e arra, hogy eme főnazarenusnak a plenumban is több-séget szerezzen, hahogy Somssich nem siet segitségére. Itt leg-felebb egy Deákpárti árnyalatról, egy töredékről van szó, melyről az egészre következtetni, bizonyos körülmények közt lehet ugyan, de nem hell ; sőt lehetnek esetek, midőn nem is szabad ; s semmisem kényszerithet bennünket arra, kogy Somssich urnák ebbeli okoskodását, de posse ad esse, elfogadjuk.
Igaza van Somssick urnák, midőn azt mondja : „ . . . . e két fontos kérdés — a vallásszabadság és a polgári házas-ság felett, rég tisztában kell lenni minden gondolkozó főnek.
A haza határain belül és kivül, szóval és Írásban egyaránt bőven meglőnek vitatva e kérdések, ugy, hogy hitem sze-rint az, kinek ezek megoldásának szüksége vagy szükség-telensége felett mai napig sincsen határozott nézete, az alig fog valaha ilyennel birni" ; — igaza van, mondjuk Somssich urnák ezekben ; csakhogy a valóban, azaz önállólag gondol-kozó fők, kik data occasione nem az ellenpárt indítványait segitik elfogadni, nem ugy okoskodnak mint Somssick ur, egészen felületesen : „e kérdést meg kell oldani, — még ma, ebéd előtt hanem azoknál a megoldásnak „miként"-je az, mit szem előtt tartanak. Ezen valóban gondolkozó fők t. i. nem ugy fogják fel a polgári liázasság kérdését, mint Somssick Pál ur, mintha csak arról volna szó, szükséges-e ezt megoldani, vagy sem ; — kanem ugy, kogy kiszik s vall-jak, miszerint ezen kérdést megkell ugyan oldani, csakhogy nem en passant, hanem jól, méltányosan, igazságosan, vég-érvényesen. S azért is ezen gondolkozó fők, látva Somssick urnák eljárását, sajnálattal, de definitive azok közé sorolják öt, kiknek, saját szavai szerint, mai napig sincs határozott nézetök e kérdésről, miből a consequentiát ő maga vonta.j
— Azon beszédre is tehetnénk néhány megjegyzést, melylyel Somssics ur febr. 26-án a papokat védte, nem spe-cificus katholikus szempontból, kanem, mit jól megjegyezni kért, az „általános vallásos érzelem" szempontjából. Furcsa s némileg a rosz élczczel határos, azt mondani : „En legalább Irányi Dánieltől ezt nem vártam volna ;" — mert, kérem szépen, a captatio benevolentiac-nek is meg van a maga ka-tára, s az illedelem nem követeli, kogy szükségen és igazsá-gon felül magasztalván ellenfelemet, a magam nézetének értékét s nyomatékát csökkentsem ; főleg, ha ily emberrel van dolgom, mint Irányi, a kinek beszédei okos emberek közt különben sem szoktak egyebet okozni, émelygésnél. Ha azonban Somssich ur Irányit oly nagyra becsüli, a mint mondta, s a mint aztán a polgári házasság s a vallásszabad-ság kérdésében tettleg meg is mutatta, ugy nincs mit
ellen-vetnünk, mert utóvégre de gustibus non est disputandum.
Hanem más reflexióink vannak. Galilei s IIusz neveinek, ugy a kogy történt, emlegetése azt mutatja, hogy Somssich ur már eltanulta a liberális Schlagwort-okat s most azoknak használatában gyakorolja magát. A vendéei eseményeket igen roszul fogja fel az, ki kuszoukárom évvel ezelőtt „Das legitime Reckt Ungarns und seines Königs" czimü munkát irta ; de egyenesen mulattatóvá válik, midőn azon eszközök-ről szólva, melyekkel a protestánsok, az „igazság" erején kivül (!) karczolni szoktak, ezeket mondja : „Nem becsméreltek ők, nem vádoltak, nem gyaláztak senkit, és még a k -kor is, a mi-kor erre okuk lett volna, inkább megnyerték az igazság sympathiájával (sic !) a katkolikusok rokonszenvét és rájok bizták a felszólalást . . ."
Látszik, kogy a nagy politikus nem ismeri péld. a Páz-mány korabeli vitairatokat, nem Luther és Kálvin könyveit, de nem a mai, protestáns, polemikus irodalmat sem. De hát minek is olvasná azokat, kisz akkor talán előbb mégis a sa-ját vallását fejtegető s magyarázgató könyveket forgatná ?
— Már e tekintetben Csengery több ember. Fogja ma-gát s elbeszéli a bámészkodó konatyáknak, hogy Luther az iskolakényszernek pártolója volt ! Ha csak annyira van, akkor Csengery uramnak ebbeli tudományát még nagyon sokkal meg tudnók toldani ; mert hát Luther, „der edle Got-tesmaun", egyáltalán nagyon is pártolta a mindenféle kény-szert, a minthogy az által is, hogy a „cujus regio, illius re-ligio"-féle, gyalázatos elvnek létet adott, a legembertelenebb kényszernek lett atyjává, a lelkismeret kényszerénék, me-lyet maga legtalálóbban jelképezett akkor, midőn önönma-gát szamárhoz hasonlitá, kin olykor-olykor az ördög egy kis sétanyargalást viszen végkez.
Furcsa egyébiránt, kogy kitfelekezetnélküli, polgári kázasságos parlamentünkben Lutherre hivatkozni szabad, Krisztus urunkra pedig, épen a „kitfelekezet-nélküliség"
nevében nem. Kedvünk volna ez ellen a vallás-egyenjoguság szempontjából komolyan tiltakozni ; mert ha mi nekünk, k a -tholikusoknak, nem szabad „polgári" ténykedéseinkben "
Krisztus szavát vennünk zsinórmértékül, miért szabad ama-zoknak coram publico egy kiugrott barátra hivatkozni ?
Meglátjuk majd, váljon következetes marad-e Csen-gery ur ezen legújabb, Luthert-idézési modorához, mert akkor még megérhetjük, hogy midőn majd a polgári házas-ság kerülend ismét az országnak u. n. areopagja elé; kogy felállván Csengery uram, ekként nyilatkozik a ház előtt :
„T. ház, pártolom a polgári házasságot egész terjedelmében;
mert hiszen Luther is azt mondta : (— sensatio s általános fülhegyezés —) „Wenn die K c ä t k e nicht willig ist, ruf ich
die Trude herein, azaz : ha a feleségem makranezoskodik,—
van szolgálóm " Avagy, ka majd egyszer, a dolgok következetes fejlődésénél fogva egy kis communezavar t á -madna nálunk, mily szép lenne, ka Csengery Antal, oda áll-ván a petroleurek elé, ekként tüzelné őket : „Csak rajta uraim ! kiszen Lutker is igy szólt a lázadó parasztokkoz ; Üssétek csak agyon az urakat, irgalom nélkül" . . . . S ha aztán a koczka megfordul és a petroleurek üttetnek, akkor csak tessék ismét Lutkert citálni, a ki nekány hónappal előbbeni nyilatkozata után, ezeket irta a német urakhoz :
„Csak üssétek agyon ezt a gyalázatos parasztnépet, mint a veszett kutyákat, ugy tekintsétek őket . . . !"
Ezek még csak amúgy „par coeur" vannak citálva, ka azonban egyik-másik tudós, de e mellett istenfélő, protes-táns honatyának szolgálatot tehetnénk vele, talán még tud-nánk több ilyen dolgot is előállítani.
Szerkesztői üzenetek.
„Észrevétel a ,papvándorldsL czimü czikkre" ; nem közölhető.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő : báró Hornig Károly> hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Pesten 1873. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza 13. szám alatt.
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij félévre üelyben s
posta-küldéssel 5 It.
Szerkesztői lakás, Budán viziváros.föutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények
inté-zendők.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLVÚIRAT.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes reclamatiók
inté-zendők.
)
Pesten, márcz. 8.
S O .I. Félév. 1873.
TARTALOM. Nyilt levél a polgári házasságról. — Rövid uti jegyzetek. — A szentatyának legújabb brevéje az örmény kérdés ügyében. — Egyházi tudósitások. — Vegyesek.