Pest, márczius 9. A p r o t e s t á n s o k n a g y t a n ü g y i g y ű l é s e D e b r e c z e n b e n. Azon sajátságos á l -lás mellett, melybe kath. egyházunk az ujabb időkben az állammal szemben jutott, hogy napról napra fokozottabb mérvben tűnik fel, mily óriási léptekkel haladunk teljes el-nyomatásunk felé, ezen helyzet mellett mondjuk, valóban kirivó az a magatartás, mely protestánsainkat jellemzi, már azelőtt, mielőtt még megtámadtatnának. Kitűnik ez legkö-zelebb azon álláspontból, melyet a Debreczenben tartott, nagy, tanügyi gyűlésen elfoglaltak, azon mozgalmakkal szemben, melyek a kormány körében a középtanodák és jog-akadémiák ügyében megindultak.
Nem szándékunk a „Hon" után mindazt reproducálni, mi e nevezetes gyűlésen, akár a gymnasiumi, akár a joga-kadémiai tanterv helyessége, vagy helytelensége felett mon-datott, ami figyelmünket leginkább a kormányi felügyeletre tett észrevételek veszik igénybe és ama folytonos, szabadal-maikra tett hivatkozás. E kettős irányban tett észrevétele-ket a „.How" következőkben foglalja össze : „az állami s nem állami — értjük a protestáns — középtanodák feletti,
egyenlő kormányfelügyeletet nem fogadhatják el a protes-tánsok, hivatkozva önkormányzatukra; a kormányi beavat-kozás a protestáns szabad szellemre nyomasztó volna ; de nem is szükséges az, mert azt a felügyeletet az egyházi ke-rület viszi ; hogy a vizsgákra a kormányt annak tanfelügye-lője képviselje, nem helyeslik, eljöhet ugyan, ugy, mint bárki, de rendelkezési jog nem illeti" . . . . „A kormányi j a -vaslat a tanügyet a ininisterre bizván, a tanárok kinevezé-sével együtt, a versenyt gátolja a protest, önkormányzatot sérti, a bécsi és linczi békekötések (mert hát azoknak ott kell lenni mindenütt !) által biztositott szabadalmakkal ellenkezik".
Napjainkban a phrazisok e korszakában, nem egyszer hallhatjuk az állam törvényei iránti feltétlen hódolatot hang-sulyoztatni még ott is, hol azok az isteni törvénynyel össze-ütköznek. Mi e theoriának határozottan ellenfelei vagyunk, de szeretett protestáns atyánkfiai széltiben hangoztatják e theoriát, tehát miért nem fogadják el gyakorlatban is ? miért nem engedelmeskednek az állami törvényeknek legalább ott, hol az isteni törvénynyel nincsenek összeütközésben ? Mi legalább nem tudjuk, hogy az állami felügyeletet az is-kolákban a sz. irás az ő egyedüli hitforrásuk kárhoztatná, ha csak legújabban valamely spiritus privatus ezt nekik ki nem nyilatkoztatta.
Azt is nagyon szokták hangoztatni, habár igaztalanul, hogy mi államot akarunk képezni az államban, és ugyanak-kor nemes Debreczen városában elhatározzák, hogy az ő önkormányzatuk előbbvaló minden állami kormányzatnál és ha az állam mellettök meg akar férni, ugy alkalmazkodjék az ő önkormányzatukhoz, ugyan mi ez más, mint valóságos állam az államban, a mi pedig annál feltűnőbb ; mert hiszen nyilt titok, hogy a mi kedves honatyáink ugy dédelgetik a protestánsokat, mintha épen nélkülök nagy Magyarország fenn sem állhatna. Vagy épen e dédelgetés kényeztette el őket ? Midőn a debreczeni gyűlés határozottan kimondja, hogy ő nem fogadhat el állami felügyeletet iskolái felett, nem annyit jelent-e az, mint hogy ők az államon belül vagy épen a mellett hasonjogu testületet képeznek, mely az állam-nak, az iskolák feletti felügyeleti jogát egyenesen visszauta-sítja, hogy törvényeit és1 rendelkezését elfogadja, ha azok saját rendelkezéseivel összhangban vannak, de akkor sem azért, mert az állam ugy rendeli, hanem mert ők ugy akar-j á k . Mit akar-jelentenek végül e szavak mást, mintolyforma tisz-tisztességes utasitást az állam számára, hogy ha épen tetszik neki, rendelkezni az iskolákban, keressen magának ilyen iskolákat, de az övékbe ugyan ne avatkozzék ? !
Hát azzal mit akarnak mondani protestáns feleink, hogy a kormányi beavatkozás a „protestáns szabad szellemre nyomasztó lenne" ? váljon a szabadság csak a protestánsok kizárólagos privilégiuma ? vagy attól félnek, hogy a kormá-nyi felügyelet megakadályozná őket a rationalismus, mate-rialismus és hasonló üdvös tanok hirdetésében ? Legyenek nyugodtak, ezért ma még külön szabadalmi levelet is kaphatnak és amit ma még csak önmagok hirdetnek, hogy t a -nodáik valóságos mintatanodák, annak hivatalos megerősí-tését is megnyerhetik. Egyébiránt pedig nagyon különösen veszi ki magát, midőn azon unokák beszélnek szabad szel-lemről, kiknek ősei megtagadták az ember szabadságát,
ha-nem természetesen, ez is azon phrazisok egyike, melyek nap-jainkban nagyon kelendők és egy kis következetlenség, ugy
vélik, nem árt akkor, ha meg van a haszna is.
Nem is lenne rosz dolog csakugyan, ha sikerülne a protestáns gymnasiumokat és más tanodákat jövőre is el-vonni a kormány felügyelete alól csak azért, mert az nekik nem kell, vagy mert a linczi és bécsi békekötések őket egyes szabadalmakban részesitették. Akkor csakugyan jóizüt ne-vethetnének rajtunk, az egyenlőség magasztalt korszakában.
Vagy tartozik az állam jogához e felügyelet, vagy nem, ha igen, ugy nem akadályozhatja az államot semmi, hogy e jogával a protestáns iskolák irányában is ne éljen épen ugy,
mint azt a kath. iskolákkal teszi ; ha nem tartozik az állam jogához, ugy vegye le kezét kath. iskoláinkról is, és ne mérjen két mértékkel csak azért, mert az egyik oldalon tele lármázzák a világot, nem tudom hol és minő alapon szerzett autonómiával, a másik részen pedig hallgatnak.
Nem birunk azon természettel, hogy mások belügyeibe beavatkozzunk, mint azt mivelünk teszik, lássák azt ők, hogy miként intézik saját ügyeiket, de itt nem belügyről, hanem nyilvános, állami rendelkezésről van szó, mely, ha az egyik irányában érvényesittetik, ugy jogosan követelhető, hogy ugyanaz történjék a másik féllel is ; az a mesebeszéd, mintha a protestáns tanodák a magyar nemzetiségnek egye-düli menhelyei és védfalai lennének, mulathat ugyan gyer-mekeket, de komoly embereket csak gunymo3olyra késztet tetszeleghetnek ugyanily phrazisokban magoknak protes-táns atyánkfiai, de a történet xégen napi rendre tért már felettök.
Jól van, maradjanak meg intézeteik, nem óhajtja tőlük elvenni azokat senki, de ne lépjenek fel oly követelésekkel, melyek a felekezeti szűkkeblűség bélyegét viselik homloku-kon. Quod uni iustum, alteri aequum ; ha mi és a mi isko-láink felett a kormány felügyeletet gyakorol, ugy nem látjuk be, mi oknál fogva ne terjesztené ugyanazt ki a pro-testáns iskolák fölé is ; mi legalább nem birunk semmi tudo-mással valamely világhírű érdemről a haza irányában, mely-nek alapján csak ily kiváltságos helyzetet igényelhetnémely-nek a magok részére, hogy országgyűléseinken századokon ke-resztül igényekkel, követelésekkel léptek fel, azt tudjuk, de hogy követeléseiknek igazságos alapjok lett volna, arról a történelem hallgat.
Lesz még alkalmunk e tárgyról máskor is szólni, mi-dőn az országgyűlésen a középtanodák rendezése fog majd tárgyaltatni s akkor majd meglátjuk, váljon hogy liberális képviselőinknek e tekintetben is'minő fogalmaik vannak a jogyenlőségről, meglátandjuk majd, van-e elég bátorságuk, vagy megadni a katholikusoknak is azon szabadságot, mely-lyel a protestánsok birnak, vagy megtörni ama hires
reni-tens, debreczeni vaskalaposságot. A Esztergom, márczius elején. P r i m á s ő h e r c z e g
-s é g é n e k b ö j t i k ö r l e v e l e . (Vége.) De végül a -szent mise-áldozatot ajtatosan is kell végezni, mi végre szükséges a lelkismeret vizsgálása, hogy ha bocsánandó vétekben len-nénk, azt contritio által kiengeszteljük, mert habár ezek a sz. mise-áldozat hatását nem akadályozzák is, de gyen-gítik, és mint sz. Bonaventura mondja : „licet non occidant animam, reddunt tarnen liominem tepidum, gravem et
obnu-1 7 5
bilatum, indisposituin et ineptum ad celebrandum, nisi dicti pulveres, ac stipulae venialium per afflatum spiritus sancti et flammam caritatis ventilentur et consumentur, exarde-scente igne cordis in consideration".
Szükséges továbbá az elmélkedés és imádság is, mert ezeknek elhanyagolása a legtöbb veszélyt és kárt rejti ma-gában ; de szükséges, kogy a hitet is felébreszsziik magunk-ban. „Putatisne VV. F F . et F F . DD. — mondja a körirat
— quod qui unquam aut uspiam in Ecclesia rem pessimi exempli dederunt, Ecclesiam erroris arguere, melioraque edocere attentaverunt, ad celebrandum sacrificii mysterium pia oratione se praeparavcrunt ? Haeresum auctores, fuerant-ne unquam religiosae pietatis ante missam cultores ? Non utique. Passim a strato nocturno ad altare properant, ibi pari festinatione agnum immaculatum non tam immolant, quam lacérant, quo citius ad confabulationes, ad ludos, resque pro-fanas, ut de peioribus taceam, convolare possint." Nagy igazságok, méltók a megszívlelésre, nehogy hitünket elve-szítsük.
De ez mind nem elég, mert : „üde emortua perit vo-luntas etiam faciendi aut patiendi ardua pro Ckristi Eccle-sia, et vita, qua vivitur, extra influxum benignum divinarum gratiarum agitur. Amissa fide, spes quoque amittatur est necesse ; amissa autem spe, vita Christiana et ministerium sacrum trahitur potius, quam vivitur." Ki ne tapasztalta volna már c szavak mély igazságát az életben
Aki a készület szükségességéről meggyőződve van, az bizonyára meg van győződve a hálaadó imádság szükséges-ségéről is a bemutatott sz. mise-áldozat után. Azon kifogá-sokra, melyeket némelyek a hálaadó ima ellen elő szoktak kőzni, a körlevél következőkben válaszol : „orationi post Missam instare potest sacerdos quilibet ; ac iccirco etiam pastor animarum, cui fuuctiones parochiales peragendae in-cumbunt. Expertus loquor, cum et ipse munus parochi ges-serim, raro admodum contingere, ut mox a peracto Missae sacrificio curator animarum ad aliam ministerii functionem avocetur, et si instaret quaedam post Missam functio, haec, dempta provisione graviter aegrotantium, moram unius horae quadrantis communiter admittit, et pastorem animarum pre-cibus suis immorari patitur. Fidelis vero populus, qui sa-cram communionem copiosioribus precibus comitari sólet et comitandam esse novit, lübens, bono exemplo pastoris sui aedificatus, patienter expectabit, quoad ille suas preces post Missam persolverit. Moras privatae vitae negotiis, aut stu-dio commoditatis protractas aegre fert populus, moras ora-tioni dicatas aequo animo tol erat."
E hálaadó imádság kiterjedhet mindenre és minden-kire, és bizonyára nincsen ima, mely gazdagabban gyümöl-csözne, mint az, melyet a pap, a szent mise-áldozat buzgó bemutatása után, ajtatosan végez, de midőn másokról meg-emlékezik, nem felejtkezketik meg önmagáról sem, azért for-duljon Istenhez, kérje a lelki javakat önmaga részére, kér-jen „cor poenitentia compunctum, fiducia latum, caritate succensum, erga Deum submissum, erga maiores devotum, erga benefactores gratum, erga amicos affabile, erga egen-tes misericors, in prosperis humile, in adversis forte, in factis simplex, in dictis verum, in cogitationibus rectum", és Jézus, kit szivében visel, nem fogja megtagadni tőle a kért
kegyel-meket. A hálaadó ima után pedig, végezzük a kisebb „ko-r á i k a t .
Ha igy fogjuk végezni a sz. mise-áldozatot, „in extre-mo vitae, extre-mortisque conflictu suavissimum solatium adferet animae anxiae, si memoria testata fuerit, nos sacrificio Missae, ad redemtionem peccatorem instituto, semper pie, semper religiose functos fuisse, nec Deum in actu, quo pla-catur, ad ultionem irritavisse."
Igyekeztem ezekben előadni az eszmenetet,. és nagyon örvendenék, ka ez teljesen sikerült volna, egyébiránt ezek-ből is kitűnik, kogy minő kötelmeink vannak a sz. miseál-dozat bemutatása körül, minő áldásokat koz, ha méltán, minő kárt okoz, ka méltatlanul mutatjuk be. Használjuk lelkis-meretesen az oktatást s mélyen véssük szivünkbe, hogy
egy-kor hü szolgáknak találtassunk. = lióma. (Vége.) 0 s z e n t s é g é n e k k é t l e v e l e
M e r m i l l o d p ü s p ö k k e z képezi második s harmadikát azon Írásbeli nyilatkozatoknak, melyeket múltkori levelem kezdetén emiitettem. Ezeknek egyikét, a rövidebbet ő szent-sége sajátkezüleg irta olaszul, szövege a következő : „Sze-retett Testvérem Jézus Krisztusban ! Jelen sorokat hatvanad vasárnapján írom, midőn keblem méltó csodálattal van el-töltve a népek tanítója iránt, ki ma néhány rövid vonásban életének kü képét állítja lelki szemeink elé, azon életnek, mely az apostol részéről a szenvedéseknek és a mindenkor tettkész buzgóságnak, Isten részéről pedig a malaszt általi rendkívüli istápolásnak s folytonos bátorításnak, mintegy szakadatlan szövedéke volt. E példát szem elöl tartván, ugyanazt a lekető legdicsőbb modorban utánoztad. Támogasson téged, Tiszteletreméltó Testvérem, a Mindenható, t á -mogassanak az összes püspöki kar és a sokfelől szorongatott és elnyomott, Isten segítségével azonban soha le nem győ-zött katholikusoknak milliói. Szivemből megáldlak, Tisz-telendő Testvérem, valamint ama népet is megáldom, mely gondjaidra bízatott, s melyet szerény imáimban nem szűnöm meg az Urnák kegyelmébe ajánlani. A Vatikánból 1873."
A másik, korábbi, február 6-ái'ól kelt levél, követke-zőleg kangzik :
„Tisztelendő Testvérünknek üdvét s apostoli áldásunkat J Valóban nehéz időket élünk, Tisztelendő Testvérünk, melyek elörelátkatólag, még nehezebbeket idézendenek elő. Azon üldözés, mely itt is naponta nagyobbodó mérveket ölt, Svaj-ezot is borzasztó schismával fenyegeti, ha csak a Mindenkató ideje korán a gonoszságnak szándékait meg nem a k a -dályozza. Valamint az egyháznak őskorában a vértanúság ugy követte a püspöki tisztet, mint az árnyék a testet, oly-annyira, kogy az apostol azt mondhatta : a ki kivatást érez magában püspöknek lenni, kedvet mutat arra, jó cselekede-tet véghez vinni ; ugy te is eme rád bizott püspöki hivatalt igazi jó cselekedetnek tekintketed. Mert ha mindjárt ma nem állsz is még a véres vértanusággal szemben, ugy mégis a szellemek fellázadása még ennél is fájdalmasabbat készít számodra, azon gond és aggály által, melyet az neked okoz nem kevésbé, mint hoszas tartama által. De gondold meg Tisztelendő Testvérünk, miszerint az apostolok is bárányok gyanánt küldettek a farkasok közé, s kogy épen azon üldö-zések, melyek fáradozásait megkiusitani, sőt a szüntelen vérontás által végképen megsemmisíteni látszottak,
ellenke-zőleg arra szolgáltak, hogy e fáradozások még gyümölcstel-jesebbek legyenek s a keresztény hit csodás gyorsasággal
terjedjen. Azért haladj nyájad élén te is, Tiszt. Testvérünk, félelem nélkül s a szellemi függetlenségnek öntudatában fel-lelkesülve ; tanitsd a rád bizott, ajtatos népet, munkálkodjál, mint a jó keresztényhez illik, iparkodjál a hamis nézeteket és balvéleményeket eloszlatni s az egység- s szeretetnek kö-telékeit mindinkább szorosabbra fűzni. Az, ki tanítványai-nak megígérte, hogy velők lesz, egészen a világ végéig, ve-led is lesz ; lecsillapitandja a dühös vihart s a felháborodott hullámokat."
„Részünkről az ég segélyét kérjük számodra, a Min-denhatónak adományait s bőséges malasztját. E malasztok-nak, s kiváló hajlamunknak biztos zálogául, szivünk mélyé-ből adjuk apostoli áldásunkat rád, egész papságod- s a gond-jaidra bizott nyájra. Kelt Rómában, szent Péter sirja mellől,
1873-iki febr. 6-án, pápaságunknak 27. évében.
írás közben is szaporodik leveleim anyaga. Ugyané napon ő szentsége még egy további, szintén egészen saját-kezű levelet is intézett a baseli püspökhez, mgr. Lachathoz, mely az olasz eredeti szerint, következőleg hangzik : „A ba-seli püspök urnák, ő kedvességének ! Nem tehetem, hogy a jelen sorokkal ne forduljak önhez, szeretett testvérünk az Urban, s hogy ne üdvözöljem önt azon állhatatosságért, me-lyet ön, az égnek kegyes támogatása mellett, anyaszentegy-házunknak ellenségével szemben tanusit. Ebbeli üdvözletem kifejezése mellett, egyúttal egy mellkeresztet is nyújtok önnek, mint zálogát azon megelégedettségnek, melyet önnek, e vészes harczban tanusitott magatartása felett érzek. Ké-rem az Istent, hogy kegyelmével ezentúl se szűnjék meg szolgáit, s a jó katholikusok millióit támogatni, s mindnyá-jokra az apostoli áldást teljes szivből adom. A Vatikánból, február 16. 1873."
Végül szabadjon a római, magyar-német papnöveldé-nek, 1872-ben megjelent, legújabb névsora szerint ezen inté-zet történetéből néhány adatot felhoznom, melyek főleg mi ránk magyarokra nézve érdekesek. Ezen intézet alapitása óta 320, visszaállítása után pedig 54 év folyt le. A német collegiumot III. Gyula pápa alapitá 1552, a magyart pedig X I I I . Gergely 1578- és 1580-ban egyesité amazzal. A col-legium a jezsuiták vezetése alatt áll és állt, kivéve az 1773
—1818-ki időszakot, melyben az 1773-tól Ondedei Jero-mos gróf, 1782-től Castiglioni János, a későbbi VIII. Pius, 1796-tól pedig Tesini Jeromos elnökökre volt bizva. A há-rom utolsó rector : Landes Alajos 1829—44, Delacroix Ágos-ton 1844—67, és jelenleg Steinhuber András. Az 1552—1798 időközben 4853 növendéke volt ez intézetnek, köztök 591 magyar, és pedig 217 esztergommegyei, 153 zágrábi, 66 győri, 48 egri, 28 nyitrai, 22 erdélyi, 13 veszprémi, 11 pé-csi, 8 n.-váradi, 4 szombathelyi, 3 kalocsai, 3 váczi, 2 Csa-nádi és néhány bizonytalan. A visszaállítás után, tehát 1818-tól 72-ig 490 német és 39 magyar ifjút vettek be, ezek közül 2 csanádi, 1 diakovári, 3 egri, 1 erdélyi, 3 esztergomi 2 kalocsai, 1 kassai, 1 n.-váradi, 4 pécsi, 3 szathmári, 1 sze-pesi, 1 sz.-fehérvári, 3 szombathelyi, 1 váczi, 1 veszprémi, 6
zágrábi és 4 zengi. A névsor kiadásakor a növendékek száma 53, köztök 2 magyar (erdélyi és kalocsai) és 4 horvát ; ujab-ban Esztergom- és Kalocsáról mentek ketten. Az 1818 óta felvett 529 növendék 86'2 százaléka lett áldozárrá, a veszte-ség tehát 13'8 százalék; 35 ugyanis kilépett, 20 Rómában, 18 pedig otthon halt meg. Összesen ez 529 számból máig 137-en haltak meg, vagy is 26 százaléka az 54 év alatt fel-vett és kiképzett alumnusoknak. Az 1818-iki maj. 1. belé-pett, legelső növendék, a 79 éves De Preux (1844 óta sitteni püspök Wallisban) még dolgozik az Ur szőllejében.
VEGYESEK.
— A kassai egyházmegyének legújabban megjelent névtára szerint lakik e megyének, három főesperességre, úgymint a székesegyházi-, sárosi- s zemplényire felosztott területén összesen 626,490 lélek, ezek közül 297,863 latin és 152,665 görög szertart ásu katholikus. Iskolába járó gyermek van 24517, a vasárnapi iskolákat látogatja 7280. K a -nonok van összesen 7, jelenleg egy stallum üres ; alesperesi kerület 18 ; plébánia 197, ezek közül tiszta magyar 42, más nyelvvel vegyes magyar 48. A fiókközségeknek összes szá-ma 998, anyaegyház 197, fiókegyház 252, szerzetesi 10, egyéb nyilvános isteni tiszteletre szolgáló templom 10. Az egyesült görög-katliolikusoknak van 3l8 templomuk, vegyes használatú létezik 5. Az összes megyebeli, világi papságnak létszáma 286.
— Az olasz parlamentben nem régen interpellatio té-tetett a gyilkosságok s gyujtogatási eseteknek roppant el-szaporodása miatt. Az interpellált minister azt felelte, hogy ennek oka az esküdtszéki bíráskodásnak fenállásában fek-szik, mivel az esküdtek rendesen felmentik a vádlottakat ; ezen csakis a jurynek eltörlése által lehetne segiteni, ez pe-dig reactionarius lépés lenne, tehát nem történhetik meg.
Ergo: inkább naponkint egypár száz orgyilkosság s gyúj-togatás, mintsem egy „reactionarius" lépés !
— A mindig élezés Cornely atya, a „Stimmen aus Maria-Laach" czimü folyóiratnak, egyik legujabbi füzeté-ben igen kedélyesen elbeszéli, miszerint az utolsó üldözés alatt, több helyen oly gyengédkedélyü rendőrbiztosok talál-koztak, kik kijelentették, miszerint hajlandók a jezsuiták-nak a reggeli misézést megengedni, ha ezek viszont meg-ígérik, miszerint — este nem fognak misézni ! . . . . Ezek azok az urak, kik oly nagyon megsértve érezték magokat, midőn ő szentsége karácsonkor azt mondta róiok : „viri, qui non modo non profitentur sanctissimam religionem nostram, sed nec ipsam norunt, potestatem sibi vindicant praefiniendi dogmata et iura catholicae Ecclesiae" !
— Az „Eidgenossenschaft", egy épen nem ultramontán, svajczi lap, ekként nyilatkozik az ottani eseményekről : „a dolgok épen ugy fejlődnek, a mint mi azt előre megjosoltuk.
Néhány kantonban már akkora a zavar, hogy azok a kik azt kezdték, most az összszövetségi kormányt szeretnék .elő-térbe tólni. De ebből aligha lesz valami. A kik megfőzték e fekete levest, egyék meg is ! a mi református népünknek semmi kedve sincsen, katholikus földieivel néhány kis-kan-toni nagyúrnak szeszélyei miatt összeveszni."
— Badenban a mult hó végén egy iskolamester két-havi börtönre Ítéltetett, bizonyos sértő nyilatkozatok miatt, melyeket borozás közben Krisztus ellen tett. Védelmi beszé-dében ezen ember többi közt igen helyesen ezt mondá : „Mi-előtt engem múltkori nyilatkozatom miatt elitélnének, ítél-jék el a „Vatikáni Mysteriumok" és a „Papok Tükre" czimü
munkáknak szerzőit, mert én csak azt mondtam, amit e könyvekben olvastam !"
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő : báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Pesten .1873. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza 13. szám alatt.
! Megjelenik e lap heten-j kint kétszer :
! szerdán és szombaton.
Előfizetési dij íólévre nelyben s
posta-küldéssel 5 l't.
Szerkesztői lakás, Budán yizi város,főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények
inté-zendők.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Pesten, márcz. 19.
S S ,- >
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes reclamatiók
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes reclamatiók