Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, Sándor utcza 13.
szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes réclamatiók
inté-zendők.
s
J
Pesten, jan. 25. 8 .
TARTALOM. A vatikáni zsinat. — A kereszténység s a közvélemény. — Szent-István-Társulat. — Egyházi tudó-sítások. — Irodalom. — Vegyesek.
A vatikáni zsinat.
Mutatvány dr. Csihj Gergely nemsokára megjelenendő, egy-házjogi tankönyvének I. kötetéből. — Jogforrások. Harmadik
korszak, 32. §.
1. A vatikáni közzsinatot I X . Pius pápa 1868.
évi junius 29-ró'l kelt „Aeterni P a t r i s " bullával Rómába, 1869. év deczember 8-ra hivta össze. A kitűzött napon c s a k u g y a n megnyílt a zsinat,
mely-ben mintegy 700 zsinati a t y a vett részt. *) Képviselve volt mind az öt világrész katli. egyháza, ú g y -szintén a keleti szertartású görög, örmény, kopt, maronita és syr egyházak. Az elnökséget a n y i l v á -nos üléseken maga a pápa vitte, a közgyűlések el-nökeivé pedig öt bibornok neveztetett ki : Reisach
(ennek halála u t á n de Angelis), de L u c a , Bizzarri, Bilio és Capalti. A b e n y ú j t o t t j a v a s l a t o k megbirá-lására és véleményezésére a pápa 12 bibornok- s
14 más főpapból álló b i z o t t m á n y t nevezett ki ; a többi bizottságot maga a zsinat választotta. Ezek v o l t a k : a mentségi (5 judices excusationum), a pa-nasz- (5 judices querelarum), a liittani és egyházfe-gyelmi bizottságok ; továbbá más k e t t ő a szerzetes-rendek és a keleti szertartás ügyeire. A b e n y ú j t o t t j a v a s l a t o k felett az általános és részletes vitatkozás a közgyűléseken (congregationes generales), a sza-vazás pedig s a határozat pápai megerősitése az üléseken (sessiones) történt. A közgyűlések titkosak, az ülések nyilvánosak voltak.
2. A zsinat czéljául a pápai összehivó bulla a
*) A zsinati atyák száma halálozások s távozások által a zsinat folyama alatt némi változást szenvedett. Az april 24-diki ülésen péld. 667 szavazó volt jelen : 43 bibornok, 9 patriarcha, 8 prímás, 107 érsek, 456 püspök, 1 adm. apst., 20 apát, 23 rendfőnök. (Fessier: Das vatic. Concil. 1871. 15. 1.)
I. Félév. 1873.
Ilit tisztaságának megőrzését, a világi és szerzetesi papság fegyelmét s alapos kiképzését, az egyház-törvények megtartását, az erkölcsök j a v i t á s á t , az
egyetemes békét és egyetértést, s az egyházi és polgári társadalmon rágódó bajok eltávolitását ne-vezi. Ezen üdvös czélok elérésére több javaslat tör-tént s t á r g y a l t a t o t t a közgyűléseken ; igy : j a v a s l a t a rationalismus ellen, — az egyházról, — a püspö-kökről, — a t a r t o m á n y i és megyei zsinatokról s a püspöki lielyettnökökről, — a püspöki szék megtirü-lése esetében követendő rendszabályokról, — a
pap-ság fegyelméről, — az egész egyházba behozandó, egyöntetű katecliismusról. A bekövetkezett esemé-nyek f o l y t á n azonban e t á r g y a k n a g y o b b része nem jöhetett végleges megállapítás alá.
3. Összesen négy nyilvános ülés t a r t a t o t t . Az elsőn (1869. dec. 8.) a zsinat sz. Péter templomában pápai allocutióval ünnepélyesen megnyittatott. A másodikon (1870. j a n u á r 6.) a zsinati a t y á k , élőkön a p á p á v a l letették a trienti hitvallást. A harmadik ülésen (apr. 24.) megállapittatott 667 zsinati a t y a e g y h a n g ú szavazata által a k a t h . egyház tana a rationalismus tévelyei ellen (constitutio dogm. de fide catholica.) 2) s a pápa által azonnal megerősít-tetett. A harmadik ülés u t á n számos közgyűlés tar-tatott (april 25-től, julius 13-ig), melyeken előbb általános, majd részletes v i t á b a n hosszasan s minden oldalról meghányatott a zsinat elé terjesztett javas-l a t , az egyházi hatajavas-lomrójavas-l. Végre a jujavas-lius 13-ki közgyűlésen a jelenvolt 601 a t y a közül, 4 5 1 feltét-lenül, 62 feltételesen a j a v a s l a t mellett, 88 pedig ellene szavazott. A nyilvános szavazás a negyedik ülésen (julius 18.) történt, [hol 535 jelenlevő közül
533-nyi, óriási többséggel elfogadtatott a
„consti-2) E const, a bevezetésen kivül, 4 fejezetből áll: 1. De Deo, rerum omnium creatore. 2. De revelatione. 3. De fide.
4. De fide et ratione. Ezekhez járul 18 canon, melyekben az ellenkező tévelyek elvettetnek.
8
tutio dogm. prima de Ecclesia Christi," 3) s a pápa által azonnal megerősíttetett. Az eltérő nézetii püspö-kök közül 55-en nem jelentek meg a nyilvános ülésen, indokaikat a pápához b e n y ú j t o t t , Írásbeli nyilatko-zatban fejtvén k i ; később azonban a közzsinat á l t a l hitágazatilag kimondott igazságnak egyenkint alá vetették magokat. A piemonti invasio f o l y t á n I X . Pius a zsinatot 1870. október 20-ról kelt, „Post-quam Dei munere" b u l l á v a l bizonytalan időre el-napolta.
4. A vatikáni zsinatot, különösen az általa dogmatikailag megállapitott, pápai tévmentesség t a n á t az államkormányok, a napi sajtó s a félreve-zetett tömeg egy része, n a g y ellenszenvvel fogadta, s az ellene meginditott, heves küzdelem mindeddig sem csillapult le teljesen. Mellőzve itt a pápai csal-l i a t a t csal-l a n s á g fecsal-letti v i t á k a t , egyedücsal-l azon egycsal-liáz- egyliáz-jogilag fontos kérdés t á r g y a l á s á b a bocsátkozunk : bir-e a vatikáni zsinat egyetemes jelleggel, követke-zőleg helyet foglalhat-e a közegyházjogi források közt v a g y sem? ezen kérdés megfejtésétől f ü g g -vén h a t á r o z a t a i n a k ér-vénye v a g y ér-vénytelensége s a csalhatatlanságot illető liittani kérdés meg-oldása.
Már pedig h a elfogulatlanul vizsgáljuk a va-tikáni zsinat történetét s egész lefolyását, és egy-behasonlitjuk ezt az egyház törvényeivel s évezre-des g y a k o r l a t á v a l , valamint az összes előbbi zsi-natok történetével: szükségképen be kell valla-n u valla-n k , hogy lia vavalla-n zsivalla-nat a k a t h . egyház törtévalla-ne- történe-tében, mely igényt t a r t az egyetemes jellegre, u g y bizonyára a vatikáni zsinat az. Osszehivása a pápa által t ö r t é n t , meg voltak liiva mindazok, kiknek joguk van a közzsinaton megjelenni, a zsinat
össze-hívása és megnyitása közt oly hosszú (másfélévnyi) határidő állapíttatott meg, mely a l a t t a legtávo-labbi vidékeken lakó püspökök is, — tekintetbe véve, kivált jelenkori, gyors közlekedési eszközein-ket — meg jelenhettek a kitűzött h a t á r n a p r a ; a világ minden részéből oly n a g y számmal jelentek meg a püspökök, minő (kivéve a chalcedoni és II. late-ráni zsinat, különben kétes számait) egy közzsina-ton sem voltak, a határozatok e g y h a n g ú l a g hozat-t a k s a pápa álhozat-tal azonnal megerősíhozat-thozat-tehozat-thozat-tek ; sőhozat-t még azon püspökök is, kik nem a k a r t a k szavazni,
utó-3) E const. 4 fejezetből áll. 1. De apostoliéi primátus in beato Petro institutione. 2. De perpetuitate primátus Petri in Ilomanis Pontificibus. 3. De vi et ratione primátus Romani Pontificis. 4. De Romani Pontificis infallibili magisterio.
lagos alávetésök által hozzá j á r u l t a k a zsinat h a -tározatához. Egyetlen egy kellék sem h i á n y z o t t tehát azok közül, melyek a közzsinathoz megkíván-t a megkíván-t n a k , u g y hogy valóban csudálkozni lehemegkíván-t azok felett, kik az egyház törvényeit s a zsinatok törté-netét ismervén, a vatikáni zsinattól képesek az
egyetemes jelleget megtagadni.
5. H a pedig a vatikáni zsinat egyetemes jellege kétségbevonhatatlan, u g y a katholikus előtt többé nem lehet kérdés t á r g y a , sem h i t t a n i definitióinak igazsága, sem h a t á r o z a t a i n a k kötelező ereje. E kö-vetkeztetés szigorú logikáját kikerülendők, a p á p a i tévmentesség ellenségei a zsinat egyetemes jellegét t á m a d j á k meg, de felhozott érveik első tekintetre a l a p t a l a n o k n a k s t a r t h a t a t l a n o k n a k bizonyulnak.4)
Felhozzák 1) hogy a zsinat t a r t á s á n a k nem volt elegendő oka, hogy az összehívó bulla nem fej-tette ki részletesen a n n a k feladatát, hogy a zsinati előkészületek elégtelenek voltak s hogy az összes javas-latok nem terjesztettek egyszerre az a t y á k elé.
Mindenki l á t h a t j a , hogy ezek közül egy sem tartozik az egyetemes zsinat kellékei közé. A zsinat megtartásának okát a n n a k van joga megitélni, kinek joga van azt összehívni t. i. a p á p á n a k . A zsinat fel-adata ép oly módon volt kijelölve, mint a trienti zsinat összehívásánál, ennek egyetemességét pedig senkinek sem j u t eszébe megtámadni. Az előmunká-latok, igaz, h o g y az a t y á k által sok változást szen-vedtek, de hiszen épen ez bizonyít legfényesebben a zsinat tökéletes szabadsága mellett ; a mi pedig a javaslatok együttes előterjesztését illeti, ezt az egye-temesség kellékeül felállitani, még soha senkinek sem jutott eszébe.
Mondják 2) hogy a zsinat szabadsága gátolva volt, a mennyiben az elnökök az ellenzéki szóno-kokat többször rendreutasították, s a p r i m á t u s fe-letti, általános vitáknál a többség a vitatkozás be-fejezését megszavazta.
Az első vádra nézve megjegyzendő, h o g y nincs a világon tanácskozó testület, melynek elnöke ne birna rendreutasitási joggal s ezzel ne élne, a nélkül, hogy az ily tanácskozás szabadságát kétségbe le-hetne vonni ; és ha a zsinatok történetében keresünk analog esetet: a trienti zsinaton sokkal viharosabb
4) Az ellenvetésekre nézve 1. : Das Unfehlbarkeitsde-kret v. 18. Juli 1870. auf seine kirckl. Verbindlichkeit ge-prüft. Ilerausg. von Dr. J. Friedr. Schlüte. Prag. 1871. Czá-folata : Fessier : Das vatic. Concilium, dessen äussere Be-deutung und innerer Verlauf. Wien, Gran, Pest, Sartori 1871.
5 9
jelenetek f o r d u l t a k elő, 5) anélkül, hogy ezért egye-temes jellegét elvesztette volna. A másik vádat illetőleg igaz, h o g y a többség megszavazta az álta-lános vita befejezését ; de ez akkor történt, midőn m á r 14 közgyűlésen keresztül, 64 szónok szólott a
t á r g y h o z , mely tehát tökéletesen ki volt meritve, s különben is h á t r a volt még a részletes vita, mely-ben mindenki teljes szabadsággal kifejthette néze-teit. A tanácskozási szabadság megszorításáról tehát itt nem lehet szó.
Végre, hogy egyéb jelentéktelen ós semmit sem mondó ellenvetéseket mellőzzünk, — 3) azt hozzák fel, hogy a határozat-hozatalnál hiányzott az
egy-h a n g ú s á g , a közmegegyezés.
E r r e legvilágosabb czáfolat a zsinat története, midőn az első constitutio e g y h a n g ú l a g , a második 533 szavazattal kettő ellen fogadtatott el. A julius
13-ki közgyűlésen t ö r t é n t szavazás, melynél 88-an voltak a j a v a s l a t ellen, csak ideiglenes jelentéssel birt s mintegy előkészület volt a végleges szava-z á s r a ; eszava-zen 88 köszava-zül is 55-en aszava-zután csak Írásban jelentették ki, h o g y a nyilvános ülésen a constitutio ellen szavaznának, más 27 pedig ez Írásbeli n y i -latkozathoz sem járult. De mindezen püspökök is, hazájokba visszatérve, utólagosan alávetették ma-g o k a t a zsinati h a t á r o z a t o k n a k . — Különben is a teljes egyhangúság szükségessége valamely h i t t a n i határozat érvényességére, eddig az egyházban hal-l a t hal-l a n u j t a n , mehal-ly mehal-lhal-lett a hal-legtöbb közzsinat ér-vénye s hitczikkelyeinek tekintélye halomra dőlne.
A nicaeai, ephesusi, chí^lcedoni zsinatok végzéseit sem a k a r t á k elfogadni az árián, nestorián és mono-p h y s i t a mono-püsmono-pökök : mely katholikus merné mégis állitani, hogy a Krisztus istenségéről, egy szemé-lyéről, két természetéről szóló tanok nem hitágazati igazságok? A trienti zsinat ügyrende is csak azt rendeli, hogy azon határozatok érvényesek, melye-ket a zsinati a t y á k többsége v a g y nagy többsége hoz létre. H a tehát a trienti és a többi zsinatok egyete-mességét nem vonjuk kétségbe: a vatikáni zsinat-tól, melyen az erkölcsi egyhangúság óriási mérvben megvolt, sem lehet az egyetemes jelleget megta-gadni, miértis teljes joggal a közegyházi források közé számitható. 6) Azon ellenvetés végre, hogy az
6) L. Pallavicini tört. L. VI. c. 7. n. 16. c. 8. n. 2. c. 11.
n. 9—11. c. 14. n. 4. L. VII. c. 8. s több más helyen.
6) A vatikáni zsinat okmányainak igen jó kiadása jelent meg Hcrdernél (Freiburg) e czim alatt : Acta et décréta SS-et secum. Cone. Vaticani. 1871. — Magában foglalja mind a zsinattal összefüggésben álló okmányokat (syllabus, bullák),
ellenzéki püspökök nagyobbszámu és műveltebb néket képviseltek, itt, hol egyházi zsinatról, nem pe-dig országos parlamentről van szó, számba sem jöhet ; miután a püspökök nem mint a hivek meg-bizott képviselői, hanem mint az egyház istenileg rendelt kormányzói vesznek részt a zsinaton. 7)
A kereszténység s a közvélemény.
(Folytatás.)
A közvélemény tehát a liberalismus értelmében lénye-gesen kereszténytelen és egyházellenes. És mégis, — ki hinné ? voltak és vannak, kik azt az egyházba becsempészni megkisérlették és itt részére azon állást mutatták ki, melyet az már az állami és társadalmi életben elfoglal ! Az úgyne-vezett „szabad tudományt" illeti azon szomorú dicsőség, hogy a minden képtelenség e legnagyobbikát megkisérlette.
A liberalismussal kaczérkodva, annak tantételeit a keresz-ténység tantételeivel össze akarják olvasztani és ezáltal e kettő között a kiengesztelést létre hozni, Krisztust és Beliált egy-mással összhangba hozni. A közvélemény ezen elméletét a páholy kezéből vévén át, e méregnövényt az egyház kertjébe akarják átültetni. Egy német pap, német tudós volt az, ki e tervet néhány évvel ezelőtt nyilvánosan hirdette. „Hason-lóan a prófétai hivatalhoz a zsidó korszakban", mondá a müncheni tudósok gyülekezetén ; „mely a rendezett papság mellett foglalt helyet, van az egyházban is, a rendez hatalom mellett egy rendkívüli hatalom, és ez a közvélemény. Előtte végtére mindenkinek meg kell hajolnia, az egyház fejeinek és a hatalom birtokosainak is. Általa gyakorolja a theologiai tudomány az őt megillető hatalmát, melynek semmi sem áll ellen ; mert ez az, mely a vallási és egyházi ügyekben az igaz és egészséges közvéleménynek létet ad." Tehát a végel-döntés a felett, mit kell az egyházban tanítani és hinni, nem az Isten által rendelt, egyházi tanítóhivatal kezében van, ha-nem a „közvélemény" kezében, melyet a „tudományos theo-logia", és in concreto, a „tudományos" (de azért nem mindig tudós) theologusok csinálnak, sajtójok által elterjesztenek és támogatnak. Már ez önmagában véve a legnagyobb haeresis, mely csak képzelhető ; mert az egyháznak, Isten által adott egész szervezetét teljesen felforgatja; és ama bizonyos, „né-met tudományos theologia" szellemére nézve nagyon jellemző, hogy e nyilatkozat ellen nem csak az egész gyülekezet nem állott fel azonnal, hanem, hogy ellenkezőleg legnagyobb része a szónok mellé sorakozva ; épen azon tiltakozás ellen lépett fel, melyet néhány elhatározott férfiú ama fentebbi nyilatko-mind magának a zsinatnak összes határozatait. Függelékül betűrendben elsorolja a zsinati atyák neveit és székhelyeit.
A hivatalos kiadás Rómában 1872-ben jelent meg e czim alatt : Acta et décréta SS. oecum. Cone. Vaticani in quatuor prioribus sessionibus. Romae. Ex typographia Vaticana. 1872.
7) De hiszen még parlamentáris szokás szerint is a kép-viselők teljesen egyforma szavazatjoggal birnak ; akár városi és müveit, akár falusi és tanulatlanabb választókat képvi-seljenek.
10*
zat ellen benyújtott. Már akkor előre lehetett látni a dolgo-kat, melyek ma bekövetkeztek. A közvélemény legyen az irányadó, hitünk- és vallásos meggyőződésünkre nézve ! Amaz állhatatlan, változó, habozó „közvélemény", mely egy tudat-lan, a vallási ügyekben teljesen itéletképtelen közönség által képviseltetik, s mely oly „tudományos theologusoktól" függ, kik köztudomás szerint távol vannak attól, hogy nézeteikben állhatatosak maradnának, sőt nagyon is készek, azokat meg-változtatni : — ezen „közvélemény" legyen hitünk szabályo-zója ! ! Az elvtelenség emeltessék elvvé az egyházban is, a vallásos hitre nézve isi Valamint a világi kormányok az elv-telen közvélemény puszta szolgái- és végrehajtóivá sülyedtek alá, hasonlóképen vesse alá magát az egyházi tanitó hivatal is ezen elvtelen közvéleménynek, és félelem és rettegés kö-zött tartsa meg ennek parancsait, teljesítse rendeleteit ! Mi lenne akkor vallásunkból, az egyházból, a kereszténységből ? Váljon nem látjuk-e, hova vezetett a liberális közvélemény uralma a protestantismusban ? Váljon szilárdan megáll-e abban a kereszténységnek csak egyetlenegy dogmája is ? Váljon nem csinált-e már itt, épen a „közvélemény", a ke-reszténység minden tanitmányával tabula-rasá-t és nem jutott volna-e már a Protestantismus a teljes vallási nihilismusig, ha
csak a nép, SZÍVÓS vallásos öntudattal nem ragaszkodnék oly szigorúan a kereszténység némely dogmáihoz ? Alig lehetne megmagyarázni, mikép juthatott az egyházi tudományosság-ban oly jártas pap ily képtelenségre, hacsak nem tudnók, hogy a hit Isten ajándéka, melyeta „scientia quae inflat"-tal ugyan el lehet veszíteni, de semmiféle tudománynyal sem visszaszerezni. Mit kívánhatna a páholy önmagára nézve kedvezőbbet, mint azt, hogy elmélete a közvéleményről az egyházba is bejuthasson ! Hiszen ekkor ennek is, s vele az egész kereszténységnek vége lenne és győzne a páholy. Avagy csakugyan igaz lenne, hogy ez a tudós tanár, mint a páholy tagja szólott ? . . . . (Vége köv.)
Szent-István-Társulat.
Meg fogja engedni t. cz. rendes tudósítónk, hogy az ő értesitéàe helyett a „Szent-István-Társulat" f. hó 16-ki vá-lasztmányi üléséről — ezúttal a „Budapesti Közlöny " tudó-sítását adjuk, ez által ki akarván egyszersmind fejezni rész-vétünket azon örvendetes jelenség felett, melynélfogva a Szent-István-Társulat működése a nagy közönség előtt is kivívja a méltányló elismerést, midőn az irodalmunk terén oly jelentékeny tényezőül van bemutatva.
A „Budapesti Közlöny" f. évi 16-dik száma ezt irja a fenemlitett havi ülésről.
„Gr. Cziráky János elnöklete alatt f. hó 16-kán tartá a Szent-István-Társulat saját (lövész-utczai 11. sz.) házában első választmányi ülését nagyszámú tagok jelenlétében, kiket a gróf-elnök" szívélyes melegséggel üdvözölt, kiemelvén a tár-sulat magasztos hivatását, melynél fogva az irodalom terén vallás-erkölcsi irányban működni, s ez által a valódi cultura emelésére hatni nemcsak specificus feladata, hanem egy-szersmind legnemesebb hazafiúi cselekedete, minek teljes sikeréhez istentől áldást kér, s a tagoktól, különösen pedig a választmánytól a szent ügy iránt égő s tevékeny buzgalmat
vár, hogy így a társulat folytonos emelkedésnek örvendhes-sen. — Tárkányi Béla alelnök a gróf lelkes üdvözletét az általa kivánt emelkedés igen ékesen szóló bizonyítványával viszonzá, t. i. egy uj alapító s hatvannégy rendes tagnak be-jelentésével. Alapító taggá lett Balogh Sándor ügyvéd Pesten.
Rendes tagokká lettek : Bognár István hittudor s tanfel-ügyelő a bécsi Pázmány-intézetben ; iigyanezen intézetből : Kisfaludy A. Béla tiszteleti tag, továbbá Belki Károly, Boko-nits János, Horváth Géza, Farkas Ferencz, Ochsenfeld Ven-del, Porteller Tódor, Sípos Imre, Jankó István, Gyürky Sán-dor, Schnabel Róbert, Vilmán György, Wolafka NánSán-dor, Kánczy Lénárd, Simonides Károly, Tódor József papnöven-dékek. — Az egri papnöveldéből : tiszteleti tag Bartók István.
Rendes tagok : Baráth Alajos, Fekete Miklós, Frőhner Lajos, Kállay Ákos, Szucsányi Rudolf, Szentpétery Béla, Szmrecsá-nyi Lajos, Cserha József, Less Lajos, Sípos Géza, Jekkel Já-nos, Lovisek Mihály, Szakali JáJá-nos, Weiszpeck Géza, Boda Vendel, Gallovics József, Kubicza Lajos, Miklóssy Gyula, Mildner Béla, Török István, Végh Vincze, Zsittnyán Alajos, Demkő László, Bakó István, Bittó Sebestyén, Bóta Ernő, Doby Vincze, Fehér Gyula, Felföldi Jenő, Horváth János, Korclima Pál, Mezey Sándor, Schneck József, Sárkány Jó-zsef, Szemes Kálmán, Verner JóJó-zsef, Véber István, Bucsek István, Hadár Béla, Nagy János, Sárossy Lajos, Szabó Imre, Szepessy Lajos, Szoleczky László, Odry Miklós, Valla Károly, papnövendékek, kiknek a tágilletmények szabályszerűen megküldetni rendeltettek. — Az alelnök továbbá bemutatá az „Egri Népújság" írói által összeállított „Népkönyvtár" I.
füzetét, mely „Téli Olvasmányok" czim alatt változatos tar-talmú czikkeket nyújt a magyar népnek. Népiratok terjesz-tése lévén a Szent-István-társulat egyik feladata, e czélból vette firmája alá a „Népkönyvtárt", s ennek segélyezésére már a mult évben 400 forintot szavazott meg, mely most folyóvá tétetett, nevelvén ez összeget Szabó Imre szombat-helyi püspök 100 frttal, Köváry János apát és tari lelkész 50 frttal. Pájer Antal apát plébános 50 frttal, hogy népünk annál olcsóbban kaphassa az egészséges tartalmú s valódi magyar zamatu népiratokat, csak ezáltal lehetvén kiszorítani a kártékony ponyvairodalmi termékeket, melyekkel a lelket-len üzérkedés népünk kedélyét megmételyezi ; — Pór Antal esztergomi plébános és magyar akadémiai tag „Hunyadi Já-nos1' czimü történelmi tanulmányáról Nátafalusy Kornél he-lyeslő bírálata felolvastatván, nevezett mű folyó évi tagillet-ményül a „Házikönyvtár" egyik füzetéül hatezer példányban sajtó alá adatni rendeltetett. Teljes méltánylást érdemel a Szent-István-társulat igazgatósága, midőn ily müveket nyújt tagjai kezébe, s az iróra nézve is nem csekély ösztön és sze-rencse, hogy müve 6 ezer jpéldányban jut forgalomba. Több rendbeli folyamodásokra iskoláknak és egyleteknek ajándék-könyvek engedélyeztettek. — A pécsi egyházmegyéből Jankó János kárászi esperes plébános által a táx-sulat részére tett 20 frtnyi hagyomány a pénztárba beadatott. — Végre tár-gyalás alá vétetett az 1873. évre készített költségvetés, s való-ban örvendetesen lep meg minden irodalombarátot, midőn egy feltűnő zaj nélkül működő intézetünknél ily szép lendü-letet tapasztal, melyet a számok ékesszólása fejez ki legvi-lágosabban, ugyanis a Szent-István-társulat ez évre 86,898 frt. 96 krt praeliminált bevételképen, a kiadás 86,828 ft. 65
6 1
krra lőn előirányozva. Lapunk tere nem engedi a tételeket részletezni, csupán megemlítünk egy-két figyelemre méltó tételt, mi a társulat practikus eljárását igen szépen jellemzi.
A kiadás tételei közt iskolakönyvek és tagilletmények nyom-tatási költségeire 39,800 ft. fordul elő ; irói dijakra 4000 ft., Cantu Caesar világtörténelmi müvének folytatására 3200 forint; „Katholikus Hetilapra" 3400 ft., könyvkötői mun-kákra 12,000 ft stb. Az ily számok legszebben hirdetik a társulat élénk tevékenységét, s teljesen igazolják az iránta folyton emelkedő részvétet, melyet a társulat azon áldozat-készsége által is kiérdemel, hogy 25 év előtt történt megálla-podása szerint 3 frt. 15 kr. évi tagdíjért most is 90 ivnyi könyvilletményt ad tagjainak, midőn a nyomda és papir ára azóta jóformán megkétszereződött."