Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko-csi Sándor nyomdai iro-dájában, Sándor utcza 13 szám alatt, hova a neta-láni, nyitott levélben bér-mentes reclamatiók
inté-zendők.
Pesten, márcz. 12.
« 1 .I Félév. 1873.
TARTALOM. Nyilt levél a polgári házasságról. — A nagyszebeni, királyi katb. Teréz-árvaház ügye. — A szentatyának legújabb brevéje az örmény kérdés ügyében.
— Egyházi tudósitások. — Irodalom — Vegyesek.
Nyilt levél a polgári házasságról.
(Folytatás)
A r r a nézve, hogy a polgári házasság a család és a társadalom romlására i r á n y u l , most csak némit jegyzek meg.
Erősen r o n g á l j a a családot annak tudata, hogy a polgári házasság könnyebben felbontható ; lazitja azt a szeretet ineghidegedése, mi az efféle viszony-b a n viszony-bizonyos idő elteltével viszony-beállni szokott ; káro-sítja az a t y a f i a k és rokonok elfordulása, mely az ilyen összekelések miatt t á m a d ; roncsolja a h i b á k felfedezése, melyek miatt lassanként elválásra kerül a dolog; rontó hatást gyakorol maga a t ö r v é n y , mely e házasságokat érvényben t a r t a n i nem képes.
Mert ha valaki, bármely okból, képzelt házasságát fel a k a r j a bontani, arra, hogy a bíró joghatóságát kikerülje, elég neki a szomszéd országba utazni, lakási szándékkal. Ott előmutatván nőtlenségi bi-z o n y í t v á n y á t , melyet plébánosa abi-z egyhábi-z törvényei szerint tőle meg nem t a g a d h a t , polgári házasságá-ról semmi említést sem téve, u j , azaz igazi házas-ságra léphet az egyház előtt. í g y bomlik fel a pol-gári Cbalád. De micsoda védelme lehetne is a n n a k a házasságnak, mely tekintetét az ég felé nem irá-nyozza ? J ó l jegyezzük meg, hogy azok, kik a há-zasságot a szentség magasztos jellegétől megfoszt-j á k , erős balfogást követnek el, és egyszersmind azt ' is m u t a t j á k , hogy az emberi szivet kevéssé ismerik.
Sokkal nemesebben gondolkodik az Istentől taní-tott egyház. 0 nem tekinti a házasságot puszta em-beri egyezségnek. A házasság a keresztények kö-zött valódi szentség, miért is a vallás magasztos
ótalma alatt áll, s a szenvedélyek viharos légköre fölé emeltetett. É s váljon nem szükséges-e mindez, midőn az emberi szív legtüzesebb, legsovárgóbb, legiszonyúbb szenvedélyének megzabolásáról van szó ? elégségesek-e ezen hatás előidézésére a polgári t ö r v é n y e k ? vagy itt nem olyan indokok kívántatnake, melyek fensőbb erőből származva, h a t h a t ó -sabb befolyást g y a k o r o l n a k ?
Más se kell, mint csak az, hogy a k o r m á n y az egyház befolyását a házassági ügyekre egészen megtörje. Attól mentse meg a m a g y a r o k Istene szegény h a z á n k a t , hogy e tért kizárólag a polgári hatalom foglalná el. T a l á n azt gondolják I r á n y i uraimék, hogy a törvényhozás e túlkapása n a g y nyereményt eszközölne nemzeti polgárisodásunk ügyére nézve? B a l g a t a g o k ! H a lelketekben magasz-tos gondolatok lakoznának, ha kebletekben amaz összhangzó h ú r o k zengenének, melyek az emberi szenvedélyek oly finom és pontos ismeretére vezet-nek, s fékezésökre a legalkalmasabb eszközöket sugallják : akkor átlátnátok és éreznétek, hogy a h á -zasság, midőn a vallás ótalma alá helyeztetett, s a lehetőségig minden profán beavatkozástól megóva-tott, megtisztult, megnemesedett, s a legpompásabb diszszel ékesittetett fel, mert megközelithetlen vé-delem alá lőn helyezve e d r á g a k i n c s , melyet egyet-len pillantás beszennyez, egyetegyet-len lehelet elhomá-lyosít. V a g y a n n y i r a bánt titeket, hogy a nászszo-bát sötét f ü g g ö n y n y e l bevonva l á t j á t o k , és h o g y annak a j t a j a előtt a vallásnak megvesztegethetlen ébersége őrködik ? Soha sem hittem volna, hogy fe-leim közül valaki ily alacsony gondolkozásmódot és durva érzést elárulni képes legyen.
Előttem u g y tűnik fel, mintha több h o n a t y a elfeledte volna azon ténybeli igazságot, hogy a tár-sadalom jóléte a családok jólététől f ü g g , melyekből alakul. Hozd képviselőtök emlékébe, hogy h a a családok jól rendezvék, jól lesz rendezve a
társada-lom is ; de ha a családi viszonyokat ziláltakká te-szik, akkor az államnak életét gyökerében sértik meg, rombolják és d ú l j á k fel. Mert hiszen, a társa-dalom utoljára sem más, mint n a g y család, melyet a magán családok u g y képeznek, mint a testet a tagok. Ennélfogva az állam a r á n y l a g mindazon viszontagságoknak ki van téve, melyek az egyes családokat is fenyegetik, s k á r á r a szolgál a társa-dalomnak mindaz, mi a családnak káros.
Terhes k o r u n k reformátorainak az egyház örök t a n a a házasság felbonthatlanságáról. Ma oly há-zasság u t á n áhitozik sok könnyelmű honfi, melyet kénye kedve szerint feloldhatna. Nem gondolják meg e hirhedt politikusok, h o g y meg akkor is, ha az egyház t a n á t ó l eltérnek, és bizonyom esetekben tanácsosnak t a r t j á k az elválást megengedni, hogy mondom, ez elválást még akkor is csak expediens-nek tekinthetik, melyet a törvényhozó igen vona-kodva és csak a gyengeség vagy gonoszság tekin-tetébó'l engedhet alkalmazni ; nem gondolják meg, hogy n a g y s z á m ú elválások a legnagyobb ba-jokat idéznék elő', és h o g y ha az országgyűlés ille-téktelenül megengedné e visszaélést, a törvénynek ezen engedélyt minden lehető elővigyázati rendsza-b á l y l y a l kellene szükségképen egyrendsza-bekötnie. Nem adhat E u r o p a elég h á l á t a katholikus vallásnak azért, hogy a házasság feloldliatlanságát elvül fel-állitá ; mert kiszámithatlan horderejű, magasztos t a n á t mindazon indokokkal t á m o g a t j a , melyek az emberi szivre h a t a l m a s befolyást gyakorolnak ; mert azzal féken t a r t j a a szenvedélyeket, hogy si-kamlós lejtőre ne jussanak ; mert ez hathatós óvszer az erkölcsök megromlása ellen, legerősebb biztosí-ték a családbékére, legszilárdabb védgát a legna-g y o b b bajok ellen, melyek a társadalmat fenyelegna-get- fenyeget-hetnék. Ezen üdvös, isteni mestermüvet k í v á n j á k a meggondolatlanok szentebb, ü g y hez méltó buzga-lommal romba dönteni, midőn azon mély indoko-k a t , melyeindoko-k az egyházat, e pontot, illető eljárásában folytonosan vezérelték, még csak politikai és társa-dalmi szempontból sem képesek felfogni.
Ezek megszivlelése u t á n szabad legyen kér-dezni : váljon sugallhat-e a helyes politika oly tör-v é n y t , mely természeténél fogtör-va ennyi b a j t és kárt okozna, nemcsak a családnak, hanem magának a t á r s a d a l o m n a k is ? Szólítsd fel birónak I r á n y i t , döntse el az ügyet, ha higgadt állapotban van.
Azonban más oknál fogva is politikaellenes ezen t ö r v é n y , a mennyiben tudniillik a jó nép val-lásának makacs hadat üzen.
Bármit érezzenek, akármit beszéljenek a dühös álpolitikusok és hitetlen emberek, maga a közérzü-let is azt j a v a l j a és t a n i t j a , h o g y a társadalom ja-vát soha elő nem mozditja oly t ö r v é n y , mely a nemzet vallásával homlokegyenest ellenkezik. Be-l á t t a ezt n a p j a i n k b a n még a porosz k o r m á n y is. E s ez igen természetes. Mert jóllehet minden állam táplál kebelében folytonosan romlott, istentelen, garázda embereket, a jók megpróbáltatására, az em-beriség romlására s a gonoszak vesztére: mindaz-által a nép, ha azt összevéve t e k i n t j ü k , ily erkölcs-telen, elvetemedett emberekből nem alakul, nem képződik. Kevésbé vallásossá lehet a nép zöme, többé kevésbé szeme elől tévesztheti kötelmeit, de vallásos érzülete egészen ki nem alszik, sőt folyvást virul lelkében azon vallás iránti tisztelet és ragasz-kodás, melyben zsenge korától fogva o k t a t t á k és nevelték.
Ennélfogva, ha oly t ö r v é n y t terjesztenek elő v a g y alkotnak az országházban, mely a vallással ellenkezik, lehetetlen, hogy a h a z á b a n szerte e miatt nyilvános boszankodás ne t á m a d jon ; lehetet-len, hogy a nép lelkismerete fel ne zuduljon mind a t ö r v é n y , mind annak alkotói ellen. Igen, ha a nép a vallását sértő t ö r v é n y t l á t j a , a j o g t a l a n sé-relmet maga is érzi, felháborodik, h a r a g r a g y u l á d a törvényhozók ellen, kik a vallás ellen elég meg-gondolatlanul csatára keltek, s az őket megbizó nép vallásos érzelmét könnyelműen g ú n y o l j á k .
Most azt kérdem : ily kategóriába számitható-e a polgári házasságról szóló t ö r v é n y ? H o g y ez un-dok törvény örök hadat üzen és nyiltan ellenmond az egyház tanitásának és g y a k o r l a t á n a k , bizonyí-tásra az eddigiek után nem szorul; erre még ellen-ségeink is igennel felelnek. Tehát méltán állitám, hogy e t ö r v é n y t ily oldalról is k á r h o z t a t j a a nép j a v á t czél,:ó politika.
Politikába ütközőnek találom e t ö r v é n y t to-vábbá azért is, mert kimondhatlan, személyi és egyetemes erkölcsi romlottságra vezet.
A r t a l m a s ez a közerkölcsiségre, meglazítja és tönkre veri azt, mert a házasságot elszakítja a val-lástól, mely a hitvesi hűséget és becsületességet igazán védelmezni és hatályosan megőrizni egyedül képes, egyedül van hivatva.
H a Isten szelleme nem lebeg a házasság felett, sőt, ha abból á r m á n y o s a n kizáratik, az állitólagos hitvesek a bekövetkezett veszélyekben és a kisérte-tek csábjai közt, miképen lesznek m a j d önmagok urai, hogyan tartózkodnak majd oly ballépésektől,
1 6 3
m e l y e k s z ö v e t s é g ö k e t b e s z e n n y e z h e t n é k ? H a m é g a z o k i s , k i k I s t e n o l t á r á n á l Í g é r t e k és e s k ü d t e k e g y m á s n a k t ö r h e t l e n h ű s é g e t , a z t v a j m i g y a k r a n m e g -s z e g i k -s r u t u l b e m o c -s k o l j á k : a k k o r m i t v á r h a t -s z a z o k t ó l , k i k h á z a s s á g i f r i g y ü k e t a d á s - v e v é s i szer-z ő d é s n é l e g y é b n e k n e m t a r t j á k , s n e m t a r t h a t j á k ?
V a g y a z t g o n d o l j á k az I r á n y i - m e g C s i k y - f é l e k ö v e t e k , h o g y a b e c s ü l e t , a m a g y a r b e c s ü l e t e s s é g és az e m b e r i m é l t ó s á g é r z e t e e l é g g é k i p ó t o l j a i t t a v a l l á s h i á n y á t és a z o n v é d s z e r e k e t , m e l y e k k e l az e g y h á z h i v e i t a v é t s é g e k t ő l v i s s z a t a r t j a s e r é n y e s é l e t m ó d r a s e r k e n t i ? O h ! h i á b a k e r e s n ő k o t t az e m b e r i m é l t ó s á g ö s z t ö n e i t , h o l az e m b e r e k a k ö z -v é l e m é n y n y e l n e m t ö r ő d -v e , i l y p r o f á n e g y ü t t é l é s r e v e t e m e d n e k ; n e r e m é l j ü n k a z o k n á l n e m e s g o n d o l -k o z á s t , -k i -k l e i -k ö -k e t s e m m i b e sem v e s z i -k , a v a l l á s t m e g v e t i k , a r ö g e s f ö l d r ő l s z e m e i k e t é g felé n e m f o r d i t j á k .
Az e g y h á z a c s a l á d i b o l d o g s á g l e g b i z t o s a b b z á l o g á t s a l a p k ö v é t , m e l y e n e u r ó p a i p o l g á r i s o d á -s u n k f e l é p ü l t , a h á z a -s -s á g -s z e n t -s é g é t a -s z á z a d o k z ű r z a v a r á b a n b á m u l a t o s m u n k á v a l és f á r a d s á g g a l s z á m u n k r a m e g m e n t é ; és a m a g y a r t ö r v é n y h o z á s k i v á n n á m a a t á r s a s élet e v a l ó d i p a l l á d i u m á t le-a l le-a c s o n y í t le-a n i , m e g s z é g y e n i t e n i , s l á b b le-a l t i p o r n i , h o g y a f é k v e s z t e t t k é j v á g y egész e r e j é v e l e l h a r a p ó d z ó k , s a n ő n e m e t a z o n ö s v é n y b e s o d o r j a , m e l y -b e n a v a d n é p e k n é l e z r e d é v e k ó t a l á t j u k ! B o r z a d a k é p z e l e t , h a e l g o n d o l j u k , m i m i n d e n t ö r t é n h e t e t t v o l n a a b a r b á r s z á z a d o k b a n az u r a l k o d ó n y e r s e s é g és e r ő s z a k o s k o d á s k ö z e p e t t , a n é p v á n d o r l á s a l a t t , é p e n u g y , m i n t a h ű b é r r e n d s z e r v a g y a k i r á l y o k
n ö v e k e d ő h a t a l m á n a k i d e j é n , h a az e g y h á z t e k i n -t é l y e a k a d á l y u l n e m s z o l g á l a k i r á l y o k n a k és ke-v é l y n e m e s e k n e k ; h a e h a j t h a t l a n t e k i n t é l y ke-v i s s z a n e m t a r t o t t a v o l n a ő k e t , m i d ő n t ü z e s s z e m e i k e t v a l a -m e l y s z é p s é g r e v e t e t t é k , s a s z i v ö k b e n k i g y u l a d t l á n g n e j ö k e t v e l ő k m e g u t á l t a t t a !
(Vége köv.)
A nagy-szebeni, királyi k a t h . Teréz-árvaház ügye.
Mindent átkarolni óhajtván, a mi kath. egyházunk ügyére künn, ugy mint hazánkban vonatkozik, egyik elmu-laszthatlan kötelességünket teljesítjük szives olvasóink iránt, midőn egyházi jogaink és javaink békés élvezhetésének foly-tonos zaklattatása, és megzavarása között megismertetjük velők a kezeink között létező füzet alapján, a nagy-szebeni királyi kath. Teréz-árvaház helyzetét, és figyelmeztetjük azon veszélyre, mely azt korunk telhetetlensége'nél, minden katholicumot elconfiscálni, megsemmisíteni törekvő
vágyá-nál fogva, épen ugy fenyegeti, mint a hirhedt Ghyczy-féle határozati javaslat miatt, vallási és tanulmányi alapunkat.
Teszszük ezt annál inkább, mert ezen ügy az országházban épen a napokban szőnyegen forgott.
A kezeink között létező, hiteles adatok alapján össze-állított füzet, a nevezett kath. árvaintézet történetére nézve a következőket teszi közzé. Hazánk nagy királynője, Mária
Terézia, tekintetbe véve, hogy Erdély sokszor iszonyú du-lásoknalc és pusztításoknak volt szintere, melyek között nem csak, hogy nem szaporodtak jótékonysági intézetei, de még azokat is elvesztette, melyeket a kath. századok szül-tek, feladatásul azt tűzte ki magának, Erdélyben eme vesz-teségeket, részben egy „kath. árvaintézet" alapítása által pótolni. Ezen intézet létrejöttére nagy befolyással volt Del-pini Theophil áldozár, kit Parhammer, a királyné gyónta-tója, Bécsben létekor a királynénak bemutatott. Parham-mer ezidőben Bécsben már berendezett a királyné nevéről nevezett kath. árvaintézetet, s minthogy Mária Terézia Erdélyben is akart hasonló intézetet alapítani, ennek élet-beléptetésére azonnal ajánlkozott Delpini.
Legczélszerübbnek tiint fel e tekintetben Nagy-Sze-ben, nem csak azért, mert ott azon időben az erdélyi kir.
kormány főhatóságai központosultak, hanem azért is, mert Szeben városa falain kivül, hova egyidőben külföldi beván-doroltak letelepültek, de időközben lakhelyeiket elhagyták volt, alkalmas hely is kínálkozott az intézet megalapítására.
És csakugyan Delpini e helyre irányozta a nagy királyné figyelmét, és csakhamar határozattá lőn, ez elhagyott lakok egy részét „árva-intézetté" alakítani. Ezen árvaintézetbe Delpini már 1765-től fogva, több árvát kezdett egybe gyűj-teni, kiknek teljes ellátásáról egyelőre a királyné, részint a megürült magyarhoni püspökségek jövedelmeiből, részint a dézsma és egyéb kincstári jövedelmekből gondoskodott.
Az intézet nevekedvén, 1768-ban november 30-kán Mária Terézia egy Bécsből keltezett és b. Bajtay, erdélyi püspökhöz intézett előleges alapítványi levélben rendelke-zéseket tett az árvaház belszervezetére nézve. Az intézetet megalapító oklevél 1770ben kelt, melyből méltónak t a r -tunk néhány jellemző sort idézni, hogy szives olvasóink, magának az alapitónőnek saját szavaiból előlegesen is lás-sák, minő jellegűnek óhajtotta a nagy királyné az intéze-tet : „ezeknek — t. i. árváknak, ugy mond az alapító okle-vél — tehát ugy lelkiüdvösségükről, mint életmódjokról szükségesnek tartván gondoskodni, ugy találtuk, hogy állí-tanunk és alapiállí-tanunk kell ott egy katholikus árvaintézetet;"
továbbá : „és igy a mi szent üdvözitő katliolíka vallásunk s kedves Erdélyünk java . . . . iránti különös gondoskodásunk és törekvésünk következtében . . . . kath. árvaintézetet ala-pítunk, állítunk, intézünk, rendelünk." Az árva-intézet alapköve, a fentidézett alapitó oklevél következtében, 1770.
junius 17-kén csakugyan letétetett, és már egy százada, hogy áldásdusan működik úgyannyira, hogy mig az inté-zet, alapittatásakor csak 89 növendéket volt képes eltar-tani, 1868-ban ezek száma már 402-re emelkedett.
Előadva röviden az intézet alapításának történetét, térjünk át az alapítványi vagyonnak megjelelésére. A k e -zünknél levő füzet alapján e tekintetben a következőket mondhatjuk. Az intézet vagyonát részben, és pedig elég
21*
tetemes összegben, magányosak alapitványai képezik, rész-ben más jövedelmek, s pedig: 1 - ö r a szász kincstári tized jövedelméből évenkint fizetendő 2000 frt., termesztményben
2500 köböl gabona, 2-or, azon nem-katbolikus alattvalók-nak házassági felmentvényei után bejövő illetékek, melye-ket a hazai törvények által tiltott izekben, királyi felment-vényekkel kötnek, 3-or, a Nagy-Szebenben állitandó lottó-j á t é k bizonyos határozott lottó-jövedelme, 4-er, az oláhország-ból behozott borok vámjövedelméből, évi 1000 frt. Ez tehát mind királyi alapítvány.
Mindezen alapítványok összege, mint az b. Eötvös J ó -zsef 1871-ben előadatott előterjesztéséből kitűnik, 314,743 f r t . 8 k r t tesz ki, melyek évi bevétele 42,614 f t r a rug, ezen összegből azonban csak 39,987 frt. költetett, és igy 2734 frt. fölösleg maradt, mit Eötvös előterjesztésében avval in-dokol, hogy ő „a tisztelt képviselőháznak 1869. évi augus-tus 5-én, hozott határozata folytán, uj növendékek felvéte-lét felfüggesztette", holott az ő betiltása 1868. október 14-kéről szól, és igy az országgyűlés határozatát, nem hogy nem követte, hanem azt csaknem egy évvel megelőzte. Az 1873-ra készitett árvaházi költségvetésben fedezetül 37,331 f r t . van feltüntetve, a szükséglet pedig 24,296 frtban van kimutatva, és igy többlet marad 13,035 f r t . ; de tekintve azt, mint a röpirat kifejti, hogy az 1868ik év óta ezen á r v a -intézetnek tetemes illetékeit a magas kormány letartóztatta, melyeknek igénylésére és felhasználására ezen intézet jogo-sitva van, eme maradéknak, vagy többletnek nem 13 ezer, hanem hozzávetőleg ötven vagy hatvan ezer forintot kellene tenni, a mely kegyes kormányi gondoskodásnak következ-ménye az lett, hogy a kormány 37 ezer frt. helyett, csak 22-öt küldvén, az intézetnek most 5000 frt. lcevesbletje vagyon, a mi annyival csudálatosabb, mert hiszen, maga a kormány teszi a jövedelmet 37 ezer forintra. De hát hova teszi a kormány a 22 ezer frton felül maradó összeget ? vagy nem is tartja magát kötelezettnek, a számadásra az 1868. óta levont összegek felöl ?
Alig képzeljük, hogy a felelősség alól magát e pontban kivonhassa, mert a mi a magány alapítványokat illeti, azoknak a Teréz-árvaliáz a legjogosabb és legtörvényesebb birtokosa ; de az „államsegélynek" nevezett, és 37 ezer forint-ról 22 ezer forintra leolvadt összeg is az árvaintézet sajátja, melylyel a kormány nem bánhat el kénye kedve szerint, hisz épen ezen alapítványok miatt neveztetik az intézet Teréz-árvaliáznak, de a fejedelmi alapitó levél szavai is örök időkre szólanak : „volumus, hanc nostram fundationem in charae nostrae Transylvaniae bonum et ornamentum per-petuis futuris temporibus in omne aevum valere." E szavak talán csak elég világosak lesznek, eloszlatni azon sötétséget, mely napjainkban a kormányköröket akadályozni szokta, hogy a kath. ügyeket is tiszta valóságokban szemléljék.
Nem lesz azonban fölösleges megvizsgálni, váljon mi volt oka mégis, hogy a kormány az intézetet törvényesen megillető 37 ezer forintot, 22 ezerre leszállította ; vagyis, mint füzetünk mondja : mi valódi oka annak, hogy az állam-kincstári illetékeket az árvaház pénztárától megvonták ?
„Erre egyedüli ok az vala, hogy Mária-Terézia eme kir.
kath. árva-intézet fentartására némely, álladalmi kincstári jövedelmeket rendelt ; már pedig, mondják a mai
állam-böl-csek, tett volna az árvák részére alapítványt saját zsebéből, de ne az állam pénzéből, mert ez neki nem volt szabad, ezt ők Mária Teréziának nem engedhetik meg.
Ezen téves állitás azonban megczáfoltatik alaposan az Approbata Constitutiók II. rész. 10. czim, 5-dik czikkely, világos szavaival, hol világosan ki van mondva, hogy ; „a mint a recuperálások a dézmáknak, vagy azoknak árendái-nak, a több fiscalt bonumok rendihez és módjához alkalmaz-tattak, ugy azoknak collatiója is azon módok szerint a feje-delmek hatalmában vagyon, mint a többi fiscale bonumok-nak eladása." Igy nyilatkozik a Leopoldinum diploma 6-ik pontja is. De továbbá, „ha a lázadó Petrovics Péter locum-tenens uramnak" joga volt lefoglaltatni mindazt, a mi a ró-mai királyé és a püspöké volt ; ha Bethlen Gábor és Rákó-czy György, erdélyi fejedelmeknek joguk volt a kincstári fiskalizált jövedelmekből a nagy-enyedi és sárospataki iskola javára most is fennálló gazdag alapítványokat tenni : ha
Báthory Gábornak joga volt, a szász papságot az egyszer tőle elvett, királyi dézmák élvezetébe ismét visszahelyezni ; ha Ferdinánd királynak joga volt gondoskodni az 1848-ki kolozsvári országgyűléssel, hogy a dézma eltörlése után, a szebeni á r v a - és lelenczház is biztosítva legyenek, k á r u k pótoltatása felől, ugyanily joggal a nagy fejedelemnő is bizo-nyára élhetett, bármennyire agyarkodjanak is ellene üres-fejű állambölcseink.
De az árvaház alapitványainak érvényessége, és ugy a kormány eljárásának jogtalansága, a következőkből is k i -tűnik. Az ágostai szász papság dézmája, az Andreanum diploma alapján keletkezvén, hasonlólag kincstári vagyon természetével bir ; az erdélyi szász nemzeti egyetem mai napig élvezi a sz. Lászlóról nevezett, szebeni prépostságnak, és a kertzi apátságnak jövedelmeit, és mégis ezeknek békés élvezetében, nem csak senki nem háborgatja őket, hanem még az illető dézma-kárpótlási tőke-összeget is kezökbe adta, a kamatok hova forditását pedig belátásukra bizta a kormány. Ha tehát ezen kincstári, de nem kath. czélra tett alapítványok érvényesek, mi jogon lenne érvénytelen, épen oly természetű, csakhogy kath. czélra tett alapítvány ?
(Vége köv.)
A szentatyának legujabb brevéje az örmény kérdés ügyében.
(Folytatás.)
15. Profecto igitur nisi recedatur omnino a constanti et perpetua Ecclesiae traditione, Patrum testimoniis luculen-tissime confirmata, Neoschismat.ici quamquam sese catholi-cos ore praedicent, tales tarnen se esse nullo modo sibi per-suadere poterunt. Et nisi astuta haereticarum fallaciarum subtilitas satis nota et perspecta foret, intelligi non posset, quomodo Othomanicum Gubernium eos uti catholicos habere valeat, quos nostro iudicio et auctoritate ab Ecclesia catho-lica sequestratos esse novit. Út enim cathocatho-lica religio in Othomanica ditione tuto ac libéré consistât, quod celsissimi Imperatoris decretis cautum est, ea etiam admittantur opor-tet, quae ad essentiam eiusdem religionis pertinent, qualis est primátus iurisdictionis Rom. Pontifiais: et huius iudicio,
1 6 5
uti universalis et supremi eius Capitis et Pastoris, decernen-dum relinquatur, quinam catholici sint an non : quod de qualibet humana prorsus et privata societate sentieiidum esse, apud universos ubique gentium receptissimum est.
16. Ipsi autem Neoschismatici, se catbolieae Ecclesiae institutionibus minime contradicere asserunt ; atque id unum se contendere, ut iura Ecclesiarum suarum suaeque nationis, quin et summi Imperantis iura defendant, quae a Nobis vio-lata fuisse comminiscuntur. Quo pacto omnem hodiernae perturbationis causam in Nos et liane Apostolicam Sedem reiicere non verentur ; uti olim factum est ab Acacianis scbismaticis (29) in S. Gelasiuru praedecessorem Nostrum : et prius ab Arianis, qui Liberium item praedecessorem No-strum apud Constantium Imperatorem calumniabantur, eo quod renueret damnare S. Athanasium Alexandrinum Epi-scopum, et cum kaercticis illis communicare (30). Quod qui-dem dolere quis potcrit, non autem mirari. Ut enim iqui-dem sanctissimus Pontifex Gelasius ea de re ad Anastasium Im-peratorem scribebat „babét hoc qualitas saepe languentium, ut accusent medicos congruis observationibus ad salubria revocantes, quam ut ipsi suos noxios appetitus deponere vel reprobare consentiant." Itaque quoniam baec praecipua esse videntur capita, quibus et favorem sibi conciliant Neosclii-smatici, et causae licet deterrimae potentum patrocinium aucupantur, necesse est, ne fideles in errorem inducantur, fusius agere, quam si dumtaxat de calumniis istis refellendis ageretur.
17. Nolumus certe hie recolere, quo devenissent res Ecclesiarum catholicarum, quae per Orientem constitutae erant, postquam schisma praevaluit, et ulciscente Deo discis-sam Ecclesiae suae unitatem Graecorum impérium eversum est. Neque item recolere auimus est, quantum adlaborave-rint praedecessoris Nostri, cum primum licuit, ut errantes oves ad unicum et verum Christi Domini gregem revoca-rent. Etsi autem fructus labori cumulate non respondent 5
Deo tamen miserente, nonnullae diversorum rituum Eccle-siae ad veritatem et unitatem catholicam reversae sunt : quas ut infantes modo genitos ulnis suis excipiens Apostolica Sedes sollicita imprimis fuit, ut eas in vera catholica fide solidaret, et ab omni haeretica labe prorsus immunes servaret.
18. Hinc cum delatum fuisset, disseminari in Oriente prava dogmata sectae cuiusdain ab Apostolica Sede iam reprobatae, eo praesertim tendentia, ut deprimerent pouti-ficium iurisdictionis primatum, fel. mem. Pius PP. VII. rei gravitate ac periculo vehementer commotus, statim provi-dendum censuit, lie per vanas quaestionum ambages et pugiias sana quandocumque verborum forma a Maioribus tradita sensim efdueret ex animis christifidelium. Qua de
18. Hinc cum delatum fuisset, disseminari in Oriente prava dogmata sectae cuiusdain ab Apostolica Sede iam reprobatae, eo praesertim tendentia, ut deprimerent pouti-ficium iurisdictionis primatum, fel. mem. Pius PP. VII. rei gravitate ac periculo vehementer commotus, statim provi-dendum censuit, lie per vanas quaestionum ambages et pugiias sana quandocumque verborum forma a Maioribus tradita sensim efdueret ex animis christifidelium. Qua de