Róma. A p é t e r f i l l é r n e k h o v a f o r d í t á s a azon kedvencz thema, melyet liberálisaink mindannyiszor variálnak, valahányszor a katholikus világ egy nagyobbszerü ajándék által ujolagos bizonyítékát szolgáltatja azon kervad-hatlan tisztelet- s szeretetnek, melylyel közös atyjához s leg-főbb tanítójához ragaszkodik. Ezen liberális elmefuttatások-nak czélja ctZj £1 híveket az adakozástól visszatartóztatni ; a miért rendesen is a körül forognak, hogy a pápának nincsen szüksége semmire, mert a péterfillér nélkül is „fejedelmileg"
megélhetne, s hogy a Vatikán csak bevenni tud, kiadni pedig, avagy jót tenni a bevett „kincsek"-kel épenséggel nem ; mi-nél fogva, — quod erat demonstrandum — kár azt a „sok"
pénzt Rómába küldeni !
Váljon van-e a pápának valamire szüksége, s mire, az oly dolog, mely felett kár vitázni. A pápának is csak élnie kell, s ha mindenét elvették, akkor természetes, hogy a hi-vek adakozásaira szorult ; mert a levegőből ő sem élhet meg. Továbbá nem csak az ő személyéről van itt szó, mert egyetlenegy embert, utóvégre vajmi könnyen ki lehetne elé-gíteni ; főleg, ha az már a nyolczvanon tul van, mely korban az embernek amúgy sem kell már igen sok, életének fentar-tására. I)e itt van még az ő személyzete is, mindazoknak hoszu, igen hoszu sora, kik iránta való hűségből, nehogy a piemontiaknak szolgálniok kelljen, előbbeni állásaikat- oda hagyták, s most egyedül a pápa segélyezésére szorultak ; ott van továbbá a vatikáni, nagyszerű, mondhatni óriási, tudo-mányos és szépművészeti gyűjteményeknek s intézeteknek személyzete, melynek fizetése ismét csak a pápának vállait terheli, ki e tehernek elviselése által viszont megbecsülhet-len szolgálatot tesz a tudomány s a mindenképeni civilisatio érdekeinek, mely szolgálatban, s az attól elválasztkatlan érdemben minden adakozó is részesül. De ez még mind sem-mi ; mert itt van még a központi, egyházi kormányzatnak,
úgyszólván, belátkatlan sokaságú személyzete, melynek szá-mát, már csak az ügynek fontossága, s a teendőknek sűrű volta miatt kevesbíteni nem lehet ; itt vannak a bíbornoki testületnek s az egyházi diplomatiának, a congregatióknak s egyéb egyházi hivataloknak tagjai, kiket a pápa fizet ; s ki-ket fizetnie kell, mert ezek nélkül nem igazgathatná az egy-házat ; itt vannak továbbá az olasz kormány által el nem ismert püspökök s egyéb javadalmasok, valamint az erősza-kosan elfoglalt s kiürített zárdáknak volt lakói, kiknek eltar-tásáról ismét csak a pápának kell gondoskodnia, ugy hogy illőbb lenne, nem azt kérdezni : „hova teszi a pápa a péter-fillért?" — mint inkább imígy kérdezni: „elég-e minderre a péterfillér?"
Pedig liberálisaink, nem csak, hogy ezt be nem látják, hanem még ezenfelül is eléggé arczátlanok a péterfillér ellen irni, épen akkor, midőn másrészt, a börze emberei által megvesztegettetve, a legszédelgőbb vállalatokat ugy eldicsé-rik a könnyenhivők előtt, hogy esztendőnkint százezrek tönkre mennek, mert a lapok után indulva, speculatióra ad-ták magokat, és rajtavesztek, gazdagítva a — zsidót. Ez persze, dicséretes dolog, sőt a keresztény embernek szigorú kötelessége ; azért lapjaink soha sem írnak ez ellen, mig a keresztény czélokra adott minden fillér felett chorusban j a j -veszékelnek, mint „nemzetgazdászatilag" kárhoztatandó köl-tekezés felett, melyet, természetesen „törvény" által, megtil-tani, az „állam"-nak szoros kötelessége ; épen ugy, mint a katholikus felekezeti iskolák a „tudomány" nevében kiirtau-dók, mig a zsidókéi nem csak virágoznak, hanem még a ke-resztény polgároknak adójából segélyeztetnek is.
Nem irtam volna mindezeket, ha legújabban egy oly eset nem adta volna elő magát, mely még egy liberális ir-kászt is meggyőzhetne arról, miszerint a péterfillér mégis csak valamire való, ha ez a „valami" mindjárt csak a keresz-tény, felebaráti szeretetnek gyakorlati alkalmazása is. E
lap-"nak olvasói bizonyosan emlékesznek még Filibeccki esetére.
Ezen ember hajdanta gyilkos merényletet kisértett meg IX.
Pius élete ellen ; e miatt Rómából száműzve, a piemontiak-kal együtt visszajött ide, s nem régen, czinkostársai által végképen elhagyatva, a Colosseumban agyonlőtte magát, öz-vegyét és három gyermekét a legvégső Ínségben hagyván hátra. S váljon ki könyörült meg e szegényeken ? Talán az
„állam" ? Dehogy ! — IX. Pius rendelt nekik évdijat, igy vi-szonozván apjok gonosz szándékát, hogy gyermekeit jó keresz-tényekké nevelteti. Ime a péterfillérnek egyik müve, melynek, mint száz hasonló, jótékony cselekedetnek érdeme, s az érte minden bizonynyal bőven kijáró áldás mindazokra kiterjed, kik e kegyes adományokban részt vesznek.
Természetes, hogy ezek oly érvek és elvek, melyek „li-berális" ember előtt mi nyomatékkal sem birnak, vagy ha igen, épen a péterfillérnek „nemzetgazdászatilagkáros volta"
mellett bizonyítanak. De hiszen, péterfillért amugyis csak katholikus ember ad, aki tudja, hogy a pénz kamatoztásának van egy olyan módja is, mely nem rész- és szelvényekben mutatkozik, de abban, hogy az ember kincseket gyűjt magá-nak az égben, hol sem a rozsda ós moly meg nem emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák, s el nem lopják. (Máté, VI, 20.) Mainz. B á r ó K e t t e l e r p ü s p ö k n e k „ D i e K a t h o l i k e n i m d e u t s c h e n R e i c h e " c z i m ű r ö p£
9 3
i r a t a, a mily feszültséggel váratott, époly mérvekben ki is elégiti e feszült várakozást. Ha valamely politikai ténynek belértékét azon ingerült támadások szerint meg leliet s meg szabad ítélni, melyek e ténynek véghez vivője ellen e miatt intéztetnek, akkor a szóban forgó röpiratról épen legelke-seredettebb ellenségei szolgáltatják a tanúbizonyságot, hogy nagyhorderejű nyilatkozattal állunk szemben.
A „Nordd. Alig. Ztg.", Bismarknak főközlönye magán kivül van. Azt mondja, miszerint Kettelernek eme röpirata :
„non plus ultrá-ja azon politikai ravaszkodásnak és szinle-lésnek, melyet a jezsuita-párt a jelenleg folyó egyházpoliti-kai küzdelmekben eleddig kifejtett ;" — s azt olvassa ki be-lőle, miszerint igaza volt Bismarknak, midőn azt mondta, hogy : „az ultramontánok minden kihivás és ok nélkül hábo-rút üzentek a fiatal német birodalomnak."
Hogy a „Nordd. Alig. Ztg." azt találja, miszerint Bis-marknak igaza van, az természetes, minek is fizetné ez utóbbi amannak szerkesztőjét, hahogy legalább annyi baszna nem volna ebből, hogy legyen, a ki neki igazat ad ; de váljon azért igy van-e a dolog, a mint az femlitett lap mondja, az más kérdés. Mi azt hiszszük, hogy nincsen igy. Igaz, hogy a püs-pök ur egy helyen azt mondja, miszerint felette szükséges, hogy valamennyi positiv keresztény elem, szemben a keresz-tényellenes liberalismussal végre valahára egyesüljön ; de ha Bismark lapja ezért megharagszik, ugy ezáltal csak azt mu-tatja, mennyire azonosítja magát amaz annyira féltett „fiatal német birodalom" a keresztényellenes áramlattal ; de még ebből korántsem következik, hogy a püspök, megtámadva a liberalismust, megtámadná egyszersmind magát a birodalmat is ; sőt programmjának első pontja egyenesen igy hangzik :
„Utógondolat nélkül elismerjük a német birodalom jogható-ságát, e hatóságnak jelenlegi korlátai közt," mi eléggé bizo-nyítja, hogy a püspöknek esze ágában sincsen, a birodalmon kivül keresni magának helyt, hanem, hogy annak határain belül, s annak józanul rendezett alkotmánya alapján kíván a közhazának felvirágoztatására közreműködni, amint ezt rajta kivül meg 14 millió német katholikus óhajtja, hahogy a. pá-holy megszűnik őket lielotákká alányomni.
Ketteler politikai programmjából ránk nézve érdekes még a 4. pont, mely azt követeli, hogy a vallásszabadság fen-tartása mellett, a keresztény vallás minden nyilvános intéz-ménynél érvényesíttessék s alapul fogadtassák el ; továbbá a 5., mely azt rendeli, hogy az elismert keresztény felekezetek belügyeit önállólag rendezvén, vallási, közoktatásügyi s jóté-kony czélokra rendelt-alapitványaikat s intézeteiket függetle-nül kezeljék és élvezzék ; a 7., mely az államnak jogszerű fő-felügyelete mellett, általános tanszabadságot követel, s az államilag kezelt tanügynek, a nép valódi érdekeihez képesti kezelését sürgeti, továbbá a 12. pont, mely a munkás kérdés-nek törvényes és méltányos megoldását tűzi ki, és a 13., mely a titkos társulatoknak megtiltását törvénybe igtatja. E pro-gramúi, mint emez egyes részletek mutatják, oly fontos és oly nagyhorderejű, hogy lehetetlen, miszerint a német bel-ügyek kifejlődésére mélyen ható befolyást ne gyakoroljon.
Legközvetleuebb érdeme az, hogy a német katholikusoknak szabatos, határozott központot szolgáltat, mely körül ezentúl .csoportosulhatnak.
London. Ú j é v i r e m é n y e k . (Folyt.) Ha a világra nézve, ezen következménynek folynak a kereszténység elveté-séből, ugy, miképen fognak ezen következmények az egyházra nézve nyilatkozni ? Foglaljuk össze röviden az egyház helyze-tét, amint ezt e pillanatban látjuk. A kereszténység kezdeté-től fogva nem volt idő, melyben az egyház oly széles elterje-désnek örvendett volna, mint jelenleg, midőn azon általános uralom, mely egyedül az ő isteni előjoga, csaknem megvaló-sult. Habár azon nemzetek és emberek száma, kik a keresz-ténységen kivül állanak, rendkívül nagy is, mégis az egyház-nak szélesen kiterjedett missiói ezen órában a föld minden országai és népei közé behatottak. Egysegének térfogata, a püspöki karnak befolyása, az egyház apostoli trónjának ha-talma e pillanatban nemcsak, az óvilág liatáraig terjed, hanem már-már elfoglalta az egész újvilágot is. Az egyház nemcsak az őseink által ismert, négy continenst hajtotta uralma alá, hanem virágzik az ötödiken, és a délitenger szigetein is.
Azon ország, mely a végvacsora termében, Jeruzsálemben kezdetét vette, az izraéliták'szétszórásával elterjedt, és végül a pogányokra átment, a keresztény Európát képezé, az újon-nan felfedezett Amerikát keleten és nyugaton hatalma alá hajtotta, az elzárt Ázsiába be- és azon áthatott, a sivatag Afrikát templomokkal körülövezte, ezen ország végül uralma alá hajtotta a nagy australiai continenst is, és egy távol hazát alkotott magának a csendes Óceán szigetein is. Nem létezik a világnak egy része sem, melyen az ő látható fejével egyesült, egy római, kath. egyház, e perczben nem léteznék.
Bizonyos, hogy jöjjön bármely szerencsétlenség és nyo-mor a polgári társadalomra, semmi sem lesz képes e mysti-cus szőllőt elpusztítani. Sohasem volt oly idő, melyben a vilá-gon elterjedt egyház oly teljesen egy és egyesült lett volna, hol a pásztorok az ő híveikkel, és ezek ketten látható fejők-kel és közös atyjokkal olyannyira egyek lettek volna, mint jelenleg. A pásztorok egysége népeikkel soha sem oly benső, oly mély és minden felett uralkodó, mint midőn a világ a pásztort megveri. Keressetek példát — nézzetek Irhonra.
Irhon pásztorai nem csak lelki őrei voltak azon sértetlen, szűzies kath. népnek, hanem voltak barátai, legbizalmasabb tanácsadói is, sőt azt mondhatom, hogy ők voltak háromszáz éven keresztül Irhon bírái és kormányzói. És ma az egész keresztény világban ugyanazon látvány terül el előttünk, a mely Irhonban az utolsó századokon keresztül. Franczia-, Német-, Olasz-, Spanyolországban és mindenütt, hol a hatal-masok a szentszék ellen feltámadnak, láthatjátok, hogy oly hü és odaadó lélekkel tömörülnek a hívek pásztoraik köré, mint az a kereszténységben még soha sem nyilvánult. Midőn a zivatar üvölt, és a napot a fellegek elborítják, akkor a pásztor és nyáj szorosan összesereglenek.
Ugyanezen egység uralkodik a pásztorok között is. Az egyház püspökei sohasem voltak nagyobb fokban egy szív és egy lélek, mint napjainkban. Azon lapokban, melyek ugy tüntetik fel magokat, mintha a kath. egyház legbensőbb szel-lemét ismernék, melyet ők pedig nem értenek, vagy azért, mert tévesen vannak tudósítva, vagy azért, mert az igazság-tól szándékosan eltérnek ; — ezen lapokban igen gyakrau olvashatjuk, hogy a kath. egyház püspökei között, kik legkö-zelebb az általános zsinaton voltak, ellentétek, szakadások és-küzdelmek folytak. Igaz, hogy a kormányzási és
törvényho-zási részvét mértékére nézve, egymástól eltérő nézetek ural-kodtak közöttünk, de a kath. tan és hit ügyéhen ezen eset nem fordult elő. A zsinat után következő idő ezt bebizonyí-totta. A világ megkísértette ugyan, hogy az egyház elleni fellázadás részére a püspökök közt is pártfogót s zászlóvivőt ta-láljon magának, de ilyen egy sem volt található. Majd mind-nyájan azok, kik a hitet egyenesen nem érintő javaslatokat a legteljesebb szabadsággal megítélték és megbeszélték, későb-ben nyilvánosan teljes és egész alávetésöket jelentették ki az isteni tanitó-tekintély alá. Szilárdabb és bensőbb a tanitó egyház pásztorainak egysége még soha sem volt. Minden aggodalom nélkül ismételem és örömmel nyilatkoztatom ki : hogy a püspöki kar soha sem annyira egyértelmű volt, mint a jelen órában. A nicaeai, chalcedoni, coustanci és trienti zsinat után, egyes püspökök megfelejtkeztek az egységről, és mint a villám az égből lehullottak. Ma a püspökök egysége az egész világon olyan, hogy egyetlen egyről sem tudom, mi-szerint kivonta volna magát azon engedelmesség alól, mely-lyel az isteni tekintélynek tartozik. Én ilyet egyet sem tu-dok, é& még az ellenkezőről bizonyítékot nem nyerek, nem is fogom hinni, hogy ilyen létezik. Sőt többet mondok: a hit egysége a kath. egyházban a jelen pillanatban oly nagy, hogy a hit dolgában még nyilt kérdésekre nézve sem létezik vitat-kozás, mig ellenkezőleg, az egyházon kivül vita vitát ér.
Bátran mondhatom tehát, hogy nem volt még idő, mi-dőn az egyház a hitre nézve az egész világon ily egyességben lett volna, — egyességben nemcsak a felett, a mit hisz, ha-nem egyességben az elvre nézve is, melynek alapján hisz ; mert egy szivvel, hivőleg i'agaszkodik a legfőbb és isteni te-kintély csalhatatlanságához, honnan minden tan ered.
Továbbá e pillanatban az egyház lényege és isteni kül-detése győzedelmesebben és meggyőzőbben van bebizonyítva, nxint történelmének bármely, eddig lefolyt korszakában. Nem volt idő, melyben a Megváltó szavai : „nem lehet hegyen helyzett várost elrejteni," (Máté 5, 14.) nagyszerűbben, majd azt mondhatnám, legyőzhetetlenebbül teljesültek volna, mint napjainkban. A római kath. egyház e pillanatban minden kétségen kivül oly elvitázhatlan universal itásban, oly lát-ható egységben, a világosságnak oly teljében áll előttünk, minőt ezelőtt sohasem látott. Ma senki sem kételkedhetik a felett, váljon a Jézus Krisztus egyházát a görög, vagy az an-glicán, vagy a római kath. egyház képviseli-e, melynek fénye egyedül világit, napkelettől napnyugotig. Urunk azt mondotta az apostoloknak : „ti vagytok a világ világossága" és e vilá-gosság soha oly fénylő sugarakkal nem hatotta át a sötétsé-get, soha nem tett oly meggyőző tanúságot saját, az Istentől született örök lénye és tekintélye mellett, mint ez órában.
Az Isten uralma, amint az egyházban nyilatkozik, a jelen pillanatban az észre és szivre nézve sokkal világosabb, mint volt valaha. Higyjenek bár benne az emberek, vagy le-gyenek hitetlenek — e pillanatban egy szerves épület, egy rendszer áll előttük, mely kelettől nyugotig uralkodik, mely nemcsak 1800 éves történelmet képes felmutatni, hanem mely Isten szándékát e kétezeréves történetben a jelen óráig élethiven tettlegesiti. Történelmi előjogát jelenleg oly szem-lélhető hatalommal gyakorolja, hogy senki sem ignorálhatja többé s azon győzelmes öntudattal gyakorolja azt, hogy soha egy óráig sem adta fel vagy hanyagolta el. Meg nem törve
az ő szent és szenytelen hűségében az isteni kinyilatkoztatás iránt, ezen rendszer minden embertől, elkezdve a pápától, ki mint J. Kr. helytartója annak trónján ül, le egészen az iskolás gyermekig, a hitnek ugyanazon tényét, az értelem és akarat-nak az Isten uralma alatti, ugyanazon meghódolását követeli.
A hit és meghódolás e változhatlan törvénye alól nincsen ki-vétel, ez mindenki részére egy és ugyanaz.
Ily rendszer azonban nem hasonlít semmiben ahhoz, a mi emberi ; tulajdonságai, szelleme, következetességejelleme, mindez oly természetfeletti, oly tagadhatatlanul isteni, hogy az emberek ezen órában azon végleges meggyőződésre jutot-tak, hogy vagy kereszténynek kell lenni, vagy hitetlennek.
Ez alternativa oly igaz, hogy itt középút nem létezik. A kath.
egyház vagy az ördög mestermüve, vagy az Isten csudája, azaz, az ő örök fiának látható országa.
IRODALOM.
2. Institutiones Philosoplúeae, usibus Theologiae candi-datorum accomodatae per Joannem Sehivetz. Vol. I. Logica ; vol. II. Metaphysica ; IV ós 134, illetőleg VI és 282 1. Vindo-bonae, Strigonii et Pestini ; sumptt. C. Sartori, 1873. ára 3 ft.
Alig van Magyarországon pap, ki e munkának tudós s fái'adhatlan szorgalmú szerzőjét, közvetlenül mint volt tanít-ványa, vagy legalább közvetve, hittani müveiből ne ismerné.
Annál kedvesebb szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, midőn egy, ugyanazon tollból folyt, valóban hézagpótló munkát legott megjelenése után jelzünk. Hogy Schwetz tudor ur, ki az alap- és ágazatos hittannak egyetemi tanszékét számos éven át, épannyi ernyedetlen buzgalommal mint átalánosan elismert, dicséretes eredménynyel betölté, kiválólag hivatva van arra, miszerint hoszu tanári pályáján szerzett tapaszta-latai alapján ily munkának megírására vállalkozzék, melynek
czélja és feladata, hittanulóinkat azon elengedhetlenül szük-séges bölcsészeti ismeretekbe beavatni, melyek nélkül alapos theologiai kiképeztetésök majdnem lehetetlen ; — az, ugy látszik, további bevitatásra ; hogy pedig a tudós szerző a ma-gának kitűzött feladatot mily szerencsésen teljesité, az még különös említésre sem szorult. További ajánlás helyett, hadd álljon itt e becses munkának előszava :
„Quod observandi occasionem per plures annos habui, id ex ore eorum, qui studia theologica absolvunt, non semel auribus percepi, theologiae stadium justo majoribus, quam oporteret, impeditum esse difficultatibus propter defectum notionum philosophicarum in tironíbus.Nec id cuiquam natura rei accuratius perpensa mirum poterit videri. Nam quemad-modum fides rationem in homine priorem exigit, ita erudita doctrinae divinitus revelatae tractatio mentem sanis philo-sophiae principiis nutritam et cultam necessario postulat.
Quapropter et Ecclesiae nunquam non eam disciplinas tra-ctandi rationem pi'obatam exstitisse videmus, qua Studium philosophiae studio theologiae praemittebatur. Idem mos in Austria olim servabatur, recentissimo tamen tempore abro-gatus, studio philosophiae propriae diligentiae candidatorum theologiae relicto. Horum itaque usibus institutiones philoso-pliicas accomodatas, ne omni duce ac magistro destituantur, conscribendas censui. Quem in finem summa religione placita
9 5
ac praecep^a sive ex pkilosophia autiquiori, sive recentiori congei'ere, ea majori claritate ac perspicuitate, qua fieri po-terat, proponere, et ex suis principiis dsducere, nilque sine ratione certa ac firma affirmare aut negare, et cuncta justo ordine, quem materiae indoles postulare videbatur, disponere studui. Una autem brevitati consulendum esse duxi, ut quae-cumque theologiae candidatis non essent necessaria et exo-ptata, oniitterem, eo uno ante oculos obver.sante ut prodessem.
Faxit Deus, ut me baud deceperini ! Vindobonae, in Festő S.
Andreae A. a. 1872."
Sajnáljuk, bogy lapunk szűk tere nem engedi e becses munkának tartalom-jegyzékét közölnünk ; az hiszszük azon-ban, hogy a tudós szerzőnek neve egymaga elég ajánlás ; va-lamint másrészt ily könyvnek, régóta általánosan érzett szük-sége elégszük-séges leend arra, hogy azon elterjedést szerezze meg neki, melyet valóban megérdemel.
3.Megjelent és beküldetett : Komoly theologiai felol-vasások, könnyelmű politikusok számára. Roh J. A. nyomán közli Steiner Ádám. Veszprém 1873. 117. 1. ára 60 kr. A ki Roll atyának velős irályát, mélyen lia tó eszmemenetét s azon ritka ügyességet ismeri, melylyel ezen, fájdalom, nagyon is korán kimúlt, mély tudományit férfiú korunk égető kérdéseit tárgyalni, a divatos tév- és rögeszméket megczáfolni, ellen-ben pedig az egyedüli helyes irányt biztos, határozott kézzel kijelölni tudta ; az minden bizonynyal csak örömmel fog ezen itt jelzett magyar müvecske után nyúlni, mely Roh eszméit közlőnek sikerült átdolgozása s magyarítása nyomán elénk állítja. Az egésznek alapeszméjét a kereszténység társadalmi fontosságának bevitatása és ezen kérdésnek megoldása képezi :
lehetne-e az emberi társadalmat más alapokon is szervezni, mint azokon, melyeket a kereszténység kijelölt? A nagyér-dekü, s igen csinos magyarsággal előadott értekezéseknek végeredménye imez : „Uraim ! politikusok ! ne ámítsuk ma-gunkat ! — Nincs más, nem is lehet más civilizatiója a világ-nak, mint az, melyet Krisztus tanított, melyet Krisztus hoz-zott, melyet a kereszténység terjeszt. Vessük el ezt, — s azonnal nem lesz semminemű civilizatiónk. Minden, a keresz-ténységtől elütő vallásfelekezet, ránk nézve régen meghala-dott álláspont. Mert mi, megszűnvén keresztények lenni, sem zsidókká, sem mohamedánokká, de még pogányokká sem le-szünk ; — merő atheista válik belölünk ! — Az atheismus alapján pedig nem képes magát a társadalom fentartani.
Két ut van előttünk. Kell, hogy válaszszunk ! ! Vagy térjünk vissza ismét Krisztushoz, vagy menjünk neki a — pusztulás
Két ut van előttünk. Kell, hogy válaszszunk ! ! Vagy térjünk vissza ismét Krisztushoz, vagy menjünk neki a — pusztulás