( F o l y t a t á s . )
A sz.-Vincze-egyletnek czélja : a különféle a l a k b a n mutatkozó nyomornak ker. szellemben való, vagyis szeretetteljes enybitése. A nyomor az emberi t á r s a d a l m a t két roppant n a g y táborra osztja, és maga feneketlen mélység g y a n á n t t á t o n g e táborok között. Betemetni a k a r n i e mélységet, vagyis meg-szüntetni akarni a nyomort, sisyphusi m u n k a ; a nyomor a bűnnek, Istentől szabott büntetése, s e büntetés mindaddig fog sulyosodni az emberi nemre, a meddig a bűn. Tépjétek ki lehetőleg a b ű n ö k oly b u j á n terjedő töviseit, s a jólét viránya soha nem látott pompában fog diszleni bámuló szemeitek előtt ! Bűn és nyomor correlativ fogalmak ; s ennél-fogva azon úgynevezett népboldogitók, kik, mig egyrészt a nyomor kiküszöbölésére törekszenek, másrészt pedig a bűnnek, a félelmetes mérvben ter-jedő hitközönynek, a hitközöny által előmozdított lelkismeretlenségnek, a sok helyen rendőrileg segé-lyezett prostitutiónak, sat. sat. tág k a p u t n y i t n a k , embertársaikkal csak nemtelen komédiát űznek.
Tekintsetek csak magatok körül, liberális u r a k , néz-zétek azon gyümölcsöket, melyeket u j a b b n á l u j a b b népboldogító, theoretikus pbantasmáitok a socialis téren, ad majorem liberalismi glóriám teremnek ! V a g y tán nem is b á n t j á k már a X I X - i k századnak
hirhedt világosságához szokott szemeiteket az em-beri n y o m o r n a k , minden boldogitástok daczára is folyvást, és pedig m a g á n a k a megcsalatott népnek kényszeradójából emelkedő kaszárnyái, tébolydái, palotaszerü fegyházai ? ! . .
Terjed a b ü n , e socialis fene, iszonytató
mérv-ben, terjesztik azt 89-diki, g y ö n y ö r ű elveitek ; e bűn szüli a m i n d i n k á b b terjedő nyomort, s e nyomor ismét u j a b b nyomort hoz az á l l a m h á z t a r t á s r a , mely nyomornak neve: militarismus, felcsigázott adó, mesés adósságok, fináléje pedig: pauperismus.
E socialis rémen, miután itt, v a g y legalább t a g a d h a t l a n u l igen közel van, az államok segíteni ó h a j t v á n , átvették a szegények — gondozását?
nem, csupán egyszerű etetését, eltiltva csaknem mindenütt a koldulást, és a községekre azon köte-lezettséget róva, hogy dologképes szegényeiknek m u n k á t a d j a n a k , a munkaképteleneket pedig az e czélra kivetett adóból tartsák fenn. Nem t a g a d j u k az állam jogát i l y intézkedések tételére, de kell, h o g y n y i l t kifejezést a d j u n k abbeli, teljes meggyőr ződésünknek, miszerint az állam egyedül maga, az egyház keblében rejlő, szabad j ó t é k o n y s á g mellő-zésével, a nyomorenyhítés terén, minden képzelt omnipotentiája mellett is elégtelennek bizonyult, és ezentúl még i n k á b b annak bizonyulni fog. „ E s m i é r t ? " kérdezi Dr. Dumont a kölni egylet f. é. febr.
18. t a r t o t t ülésében. ( J a h r b . des Vereins von heil.
Vincenz v. P a u l . 23. köt. 3. füz.) „Eszleljük e tüne-ménynek okát. K i k alapították ós kik kezelik a szegények ez állami segélyzését? A köztapasztalás szerint az egyházellenes liberálisok, kik az egyházi befolyást, sőt minden egyházi szellemű egyénnek befolyását is e téren paralyzálni törekszenek. Sze-rintök a ker. igazság helyét a humanitás vízkóros elveinek kellene pótolniok. Innen ered aztán, h o g y azon szellem, melynek a szegényügyet átlengenie kell, t. i. a nemeslelkii, szívélyes^ gyümölcsöző és üdvös ker. szeretetnek magasztos szelleme, azon szellem, mely Vincze- és Erzsébet-egyleteinkben él, elenyészik, és azon mélység, mely a pauperismus-ban elénk tátong, a megrémülő világ előtt borzasz-tó a l a k b a n és feneketlenségben tűnik fel."
De nézzünk még továbbra is körül. Mig a ker.
1 6
szeretet a szegények gondozásában a nyomor foká-hoz alkalmazkodik, s ép azért a családi nyomor he-lyére megy, hol m a j d vigasztalólag és felemelőleg, majd komolyan feddőleg és ismét szelíden buzditó-lag hat ; addig az állam szegény-segélyezése — a mint azt máskép alig is teheti — csupán a szegény-ségró'li b i z o n y í t v á n y t követeli ; nála a külső hideg adomány a fő, sőt ez egyszersmind minden is. A szégény, ki nyomorát b iz on yit vá n yny al m u t a t t a ki, követeli is az a d o m á n y t , h á l á t l a n lesz, és végre teljesen kivetkőzik az afeletti üdvös szégyenérzet-ből, hogy ő másnak alamizsnájából él; az anyagi adomány neki ugyan n y u j t a t i k , (valaki ezt elég csintalanul ,Stallfütterung! ,-nak nevezte el) de a lelki, sokszor még szükségesebb alamizsnában nem része-sül. Azt pedig adni, a mivel valaki nem bir, nem lehet. Ide j á r u l még, hogy a szemérmes szegény, ki az államsegélyezés b u r e a u j á n megjelenni szégyenei, titokban tűri súlyos szenvedését, és törülgeti keserű nyomor-sajtolta könnyeit, s azért üresen tér haza, mig a szemérmetlen követelők a legtöbb a d o m á n y t r a g a d j á k el. I l y viszonyok mellett a gazdag és sze-g é n y közt meredező űr át nem hidalható ; ily eljá-rásnál hiányzik a személyes közlekedés, mely a mi ker. szegényegyleteinknél divik ; a ker. buzditás enyhítő vigaszát a b u r e a u k r a t i c u s gépszerűség, a számok, tabellák és okmányhalmazok v á l t j á k fel.
Ez állami szegény-segélyzés eszközét továbbá az adó bizonyos neme szolgáltatja, s ez olyan szó, mely már maga is alkalmas arra. hogy a tehetősbek em-bertársaik nyomora iránt közönyösökké v á l j a n a k , miután arról a törvénynek kell gondoskodnia, — s ez eljárás a gazdagokat a szeretet tényeiben való
személyes részvéttől teljesen elvonja, miáltal a sze-gényekrőli gondoskodás sziveikben halálos döfést k a p . Innen van az, hogy minden n a g y o b b város-ban, miként azt az újságok szerint, az utolsó nép-számlálás constatálta. az úgynevezett pauperismus, a tömeges elszegényedés, a legaggasztóbb mérvben terjed, u g y . hogy minden okos embernek be kell látnia, miszerint oly állapotok, milyenek jelenleg a német fővárosban, Berlinben, — a militarismus és a liberális állammindenhatóság e classicus helyén
— észlelhetők, hol t. i. minden hat lakosra egy szegény esik, és így 100,000 ember a nyilvános segélyezésre u t a l v a van, u g y hogy Berlin évi bud-getjében e czélra egy millió tallér előjegyezve
talál-tatik, a közjólétet a legkomolyabb eshetőségekbe f o g j á k dönteni. Azonban az egyházellenes libera-lismus épen nem gondol ilyesmivel. K i z á r j a à la
I I I . Napoleon a hivatalos szegény-segélyzésböl a papokat és az egyházi szellemű egyéneket, eltávo-lítja az egyházat és minden igazi ker. befolyást ; nem átalja a papnak áldó kezét a szegények fejéről eltaszítani, sőt a szegénység jegyeseinek — az ir-galmas nénéknek — a n gy al i szeretetét is, kik min-dent elhagynak, csakhogy a szegények- és bete-gekben, az árvák- és elhagyatottakban, nem önma-goknak , nem bizonyos pártczélzatoknak, hanem Krisztus U r u n k n a k szolgáljanak, megbénitani. A keserű gyümölcsök, melyeket ily eljárásnak létre-hoznia kell, nem fognak elmaradni, és azért azon biztos remény kecsegtessen minket, miszerint a társadalmak, látva a nyomor le nem küzdhető h y d r á -ját, a tékozló fiu példájára, a h á l á t l a n u l félrelökött egyház anyai szivéhez előbb v a g y utóbb vissza-térni fognak. A szegények ugyanis, sz. Lőrincz szerpap szavai szerint, az egyház kincsei. Az egy-ház e kincseket nem a d h a t j a oda, mert nem szabad odaadnia, és nem fog rólok lemondani soha !
(Vége köv.)
Rövid uti jegyzetek.
(Folytatás.)
Utreclitnél a Rajna két ágra szakad, melyek egyike Katwijknél az éjszaki tengerbe, a másik Mindennél a Sü—
derseebe ömlik. A várost két csatorna, az ó és uj (oude és nieuwe Gracht) szeli át. 60,000 lakosa közül közel 20,000-en vallják a katholikus liitet. Egykor Lotharingiához, utóbb a német birodalomhoz tartozott, és többször volt fejedelmi székhely. Hatodik Adorján pápa, V. Károly császár egy-kori tanítója, itt született, és ma is mutatják az Oude Gracht melletti házat, (Paushuisen—pápa háza) melyben a szent-életű és tudós pápa a világra jött.
A dóm, mely a 13. században alapjából újra épittetett, sok viszontagságon ment át, és a reformatio korában a kép-irtók által belsejében feldulatott, ma a protestánsok birtoká-ban van. A 17. század második felében (1674) egy bor-zasztó orkán következtében a templom hajója, mely a cho-rust a toronynyal egybeköté, összedőlvén, többé helyre nem állíttatott. Az igy támadt rés nyílt térré lön, és az maradt mai napig. Néhány síremléken kívül, a bedeszkázás által minden hatást tévesztő belseje alig mutat figyelemre mél-tót. Nem tartózkodhattam a mosolytól, midőn az 50 cent-ért körülvezető, és az általunk nem értett, holland nyelven m a -gyarázó asszony, egy régi oltár dombor müvének megcson-kított alakjait mutogatván, többször ismételve a „Bilder-stürmer" szót hangoztatta. A magyarázás nélkül is ismer-tük ez ujabbkori vandalokat. A 354 lábnyi magas torony alsó része négy-, a felső nyolczszögü és áttört. Széliránymutató gyanánt szent Márton (lovas) alakja szolgál. A h a -rangjáték, minőt azután egész Németalföldön és Belgiumon át hallhatni, bőven kijutott a szerencse, 42 harang által eszközöltetik. Eszünkbejutott, hogy itt a jansenisták, vagyis,
1 2 3
amint az én utikönyvein szerzője euphemistice mondja : „Be-sondere römisch-katholische Kirchenpartei" érseki főhelyén vagyunk ; hanem az itteni szakadárok ezt az elnevezést is visszautasítanák, mert az ő hivatalos czimök : „Reomsche Katholyken der oude clerezy (az ópapság római katholikusai). Nem akarunk az urakkal a czim felett vitatkozni, h a -nem, ha ugy fogynak, amint látszik, akkor az ókatholiku-sok kérelmére, Németországban is ténykedett Loos érsek utódainak néhány évtized múlva, talán hiveik épen nem lesznek, vagy annyi, mint a deventeri püspökségnek, mely-nek czimét, ha jól értesittettünk, az egyik rotterdami plé-bános viseli. Az utrechti schisma hiveinek számát 5000 és néhány százra teszik, pedig alig van már több négyezer h a t -hét száznál. Emiitett dómon kivül, még több protestáns tem-plom van a városban ; a schismatikusok és katholikusok pedig szintén több templommal birnak. Bejegyeztem az utóbbiak egyikének feliratát : „Komt herwaarts tot mig, die vermoeid, en belast zijt, Ik zal u liuste geven" (Máté 11, 28.). A hollandi nép minden jó tulajdonságait : iparkodást, takarékosságot, a tisztaság szeretetét Németalföld katholi-kus polgárai is kiváló mérvben birják ; hogy megtakarított összegeikből közegyházi czélokra is bőven juttatnak, azt a péterfillérek históriája tán leginkább bizonyithatja, és hogy a szentszékért pénzt és vért egyiránt készek voltak áldozni, dicső pápánk nyilatkozataiból is tudjuk.
Nem lehet szándékunk e rövid vázlatban történeti visz-szapillantást tenni, Hollandia egyháztörténetére, csak azt akarjuk felemliteni, hogy, ha már az 1848-ban Németalföl-dön kihirdetett vallásszabadság kiszámithatlan előnyöket hozott a katholikus egyháznak, ugy az 1853-ban helyre-állított hierarchia (utrechti érsekség, bredai, harlemi, rure-ínondi és herzogenbuschi püspökségek) erős alapot adott a katholikus törekvéseknek. A buzgó papság fel tudta hasz-nálni az adott előnyöket s működésében sem a kálvinis-ták, sem a jansenisták dühösködése által meg nem zavar-tatta magát.
Gyönyörű verőfényes napon indultunk az éjszaki Ve-lenczénelc is nevezett Amsterdamba, mely ugyan fővárosa az országnak, de nem székhelye a királynak. A Südei-see, Y (m. Ei) nevét viselő része mellett, félkörben fekvő várost minden irányban átszelő csatornák 90 szigetre osztják, melyek egymást közt, közel 300 hid által állnak összeköt-tetésben. Az egész város czölöpökön nyugszik. A házak mind cisternákkal vannak ellátva, melyek minden csép eső-vizet felfognak. A jobb módúak ezt mosásra használják. Az ivóvizet ötödfél mértföldnyi távolságból, földalatti csövek által nyerik. Közel 300,000 lakosa közül, ma már vagy 60,000 hitsorsosaink vannak, kik 18 plébániára oszlanak.
A katholikus egyháznak újjászületése Németalföldön, az ujabb egyháztörténelemnek, kétségenkivül legnevezete-sebb eseményei közé tartozik. Az éjszak két országában, hol az egyház az erőszak minden eszközeivel vérig, szándékolt végkiirtásig üldöztetett, és hol a protestantismus h á -rom századon át feltétlenül uralkodott, a katholicismus dia-dalmasan emelkedett ki sirjából. Az amsterdami katholikus egylet tehát nem ok nélkül nyújthatott át IX. Pius pápá-nak egy arany érmet, melyen a hierarchiápápá-nak, Németalföl-dön való visszaállítása, Jairus leánya feltámasztásának
jel-képében ábrázoltatik. 1853 óta Hollandia megszűnt pro-testáns állam lenni, hisz már az 1852-iki népszámlálás 1890000 reformált, lutheránus, jansenista, mennoiiita és zsidó lakos mellett, 1213000 katholikust mutatott ki.
Utóbbiak zöme az ország közepén, és a német határok felé lakik. A nemesség nagyobbrésze protestáns, de vannak, részben igen gazdag, katholikus urak is. A nagy tengeri kereskedelem pedig túlnyomóan a protestánsok kezeiben központosul, és ez az, mi nekik anyagi túlsúlyt ad. Ellenben a kézműipar jobbára katholikusoknál van, kik a k ö -zéposztály jó részében, és a pórok körében birnak erős alap-pal. A mindinkább jelentőséget nyerő hivatalnokok és a katonatisztek sorában a katholikusok alig egy tizedrészét képezik az egésznek. A kolostorok Hollandiában szaporod-nak, a szerzetes élet terjed. A jezsuiták és oratoriánusok egy-egy provincziával birnak. Az utóbbiaknak Amsterdam-ban is van egyházok. Az irgalmas szüzeknek az országAmsterdam-ban két congregatiója létezik.
(Folyt, köv.)
-A Szent-István-Társulat.
A „Szent-István-Társulat" f. hó 13-án Tarkányi Béla elnöklete alatt, tartá meg havi ülését. Ebben az ünnepélyes közgyűlés határnapja márczius 20-ra lőn kitűzve, mely most is az egyetemi templomban mondandó szt. misével veendi kezdetét, s azután a központi papnövelde földszinti, nagy termében, primás ő herczegsége elnöklete alatt fog tartatni; ő herczegségének eziránti kegyes ígérete a választmány előtt bejelentetvén. — Továbbá a január havi választmányi gyű-lés óta következők kívántak, a Szent-István-társulat tag-jaivá fölvétetni, u. m. : Gróf Széchenyi Pál Budán, Báró Vécsey Sándor Pesten, Ruzsicska Kálmán, kassamegyei áldozár s nevelő, Kádár Ambrus, Párvy Sándor, Steinhöfer Gyula, áldozárok a sz. Ágostonról czimzett, felsőbb papképző intézetben Bécsben. Pesty Gyula ügyvédjelölt Tamásiban, Györkös János altanitó Gyulajován;.zán, Németh István jegyző Simontornyán, Fodor Ferencz főtanitó Eiidrődön, Pintér Pál községi elöljáró Eiidrődön, endrődi kathol. pol-gári társulat, kathol. népiskolai könyvtár Polgáron (Sza-bolcsin.). Török-szent-miklósi kath. olvasó-egylet. Rácz Mihály, kaali káplán az egri fömegyében. Boldizsár Bene-dek, kápolnai káplán, Györgyi László, nagyiványi káplán, Kiszelák Sándor, püspökladányi káplán, Sturmann Gyula, egyeki káplán, Koncz István, karczagi kántortanító, Mol-nár Elek, püspökladányi kántortanító, Tariczky Antal, karczagi főtanitó, az egri fömegyében. Ezek részére a sza-bályszerű könyvilletmények megküldetni rendeltettek ; nagy megelégedésére szolgálván a társulatnak, hogy az általa képviselt ügy iránti részvét, a társadalom különféle rétegei-ben mindinkább gyökeret ver. — Ezután bejelentetett, hogy Ipolyi Arnold püspök ő mlga, Pázmány Péter kortársának,
Veresmarti Mihálynak érdekes „Önéletírását" már lerná-soltatá s átvizsgálá, s így a nyelvtani tekintetben is érdek-kes mű, ugyan ő mlga kritikai jegyzeteivel, és költségén sajtó alá adatik a „Régi magyar egyházi írók" I. kötetéül, mint ezt a mult közgyűlés közlelkesedéssel elhatározá. — A
„Népkönyvtár" egri lelkes kiadói, megköszönvén a társulat által e vállalatnak segélyül küldött 400 frt., ezért ugyanily számú példányt küldöttek a nevezett népiratnak, „Téli Ol-vasmányok" czim alatt, imént megjelent I. füzetéből, mely a közgyűlésen bemutattatni rendeltetett, — terjesztése az ügynökségre bizatván, mi a társulatnak ugy is egyik felada-tát képezi, s azért vette e vállalatot pártfogása alá. Brázay Károlynak, „Sz. Adalbert prágai püspök apostoli működése és tisztelete Magyarbonban" czimü kézirata, szabályszerűen birálat végett kiadatni katároztatott. — Köszeghy József, egykor pápai plébános, 10 ftnyi hagyománynyal emlékezett meg a társulatról, mely a pénztárba tétetett. — Az ajándék-könyvekért folyamodók között, most a turnszeverini iskola-igazgató részesült kiváló ligyelemben, mint a kinek iskolá-sai 25—30-ről, egy pár év alatt 130-nál is többre szapo-rodtak, ily lelkes buzgalom meg is érdemli a nagyobb meny-nyiségü könyvajándékot, melyet a választmány rendelke-zésére bocsátott, ezáltal is ki akarván tüntetni részvétét dunafejedelemségi rokonaink iránt, mint ezt minden évben tenni szokta.