• Nem Talált Eredményt

A napi sajtó szerepe helyzetünk s teen- teen-dőink körül

In document Religio, 1873. 1. félév (Pldal 191-200)

Valamint minden nemzetnél u g y minden kor-szakban is bizonyos, mégpedig majd előnyös, m a j d h á t r á n y o s sajátszerűségekkel találkozunk. E sza-b á l y alól természetesen mi sem képezünk kivételt.

A többit mellőzve e h e l y ü t t csak egy ily sa-játszerűség iránt k i v á n u n k figyelmeztetni, még pe-dig épen egy oly pont s mai nap leginkább fontos egy tényező, t. i. a szabad s különösen a napi-sajtó körül, melyet kivált jelen századunk nevelt s a v a n -ciroztatott általános n a g y h a t a l o m m á , a mondan-dókból egyszersmind n é h á n y tanulságot s reflexiót is levonva, katholikus érdekeinket s teendőinket illetőleg.

A szabad sajtó a mai világ azon fő-imperatora, kinek a k a r v a , nem a k a r v a , k o r m á n y o k és fejedel-mek, Vilmos császárt sem véve ki, bizonyos érte-lemben engedelmes, szolgálatkész vasalljai lenni kényszerülnek; mert hiszen, t u d j á k és érzik, hogy a souverain hatalomnak, az 1789-iki vivmányos elvek egyik dogmája szerinti alapelemeit és titkos tanácsosait, a szabadkőművesek által felnevelt, prae-parált s betanított törzshordnokait ő, a dicső, han-golja, a hogy neki tetszik, mint valami zongorát

— m a j d azt mondtuk plebiscitum — accord-húr-jait, legalább ott, hol a hangoló kulcs az ő kezébe került.

Csak az a b a j , hogy míg a régi imperatokról a krónika azt t a n ú s í t j a , miszerint ezek az emberiség testi lelki igaz j a v á r a a „Devotus sanctae Ecclesiae defensor humilisque a d j u t o r , " védnöki tisztét visel-hetni, a „Concordia Sacerdotium inter et Imperium"

eszközlői s fentartói lehetni, legnagyobb büszkesé-göknek t a r t o t t á k : addig ez az u j fő-imperator épen az ellenkezőt t a r t j a modern népboldogító, dicső főfeladatának. S azért persze nem is csoda, hogy az u j a b b aera-szülte, a l a t t a s sub-imperatorok is, pél-dául az alattomosan ravasz szerepét már lejátszott, plebiscitumos, I I I . Napoleon, kit a boldog Italia U n i t à dicső müve tett h a l h a t a t l a n n á , v a g y a

24*

most nem t u d n i meddig, de már nyilt sisakkal is szerepelni merő, bismarkos Vilmos császár, v a g y mint alsóbb vasall, Victor Manó, mindent hűsége-sen utánoztak, utánoznak, vagy plane utánozni kényszerülnek is.

A f ő - i m p e r a t o r n a k k o r m á n y - o r g a n u m a i , titkos főtanácsosai, a szabadkőművesség különféle t a r k a lovagrendjei s ennek ismét commune-militiája, az öklös internationale, mely tudvalevőleg u g y is tud szerepelni, mint szerepelt 1871-ben Párisban, és oly helyeken szeret különösen, hol minden már o l y . bomló stadiumba lépett, mint például jelenleg Spa-n y o l h o Spa-n b a Spa-n , hova Amadeo bukása u t á Spa-n azoSpa-nSpa-nal el is siettek London, Brüssel s Grenf internatinonal főnökei, recognoscirozni a tényálladékokat. Csodál-j u k , h o g y H e l f y Ignácz is a „magyar" képviselő-házban tett minapi lelkes, spanyol contestatiójaután azonnal k ö r ü k b e nem sietett.

Igen az átalános uralomra j u t o t t istentelen s egyházellenes sajtó ; az elvallástalanitó szabadkő-műves üzelmek, s a jogtipró internationalénak fe-nyegető pressiója, corruptiója s vad ereje, ezek képe-zik ama hármas, kölcsönös és intim szövetséget s nőttön növő n a g y h a t a l m a t , mely századunk valódi Antikrisztusa ; e hatalmas három tényező mainap a pokol azon kapui, melyek u g y a n soha sem veen-denek erőt a bármennyire is elnyomott egyetemes egyházon, g y ú j t s á k fel bár, v a g y repitsék légbe sz. Péter basilikáját a Vaticánnal e g y ü t t , — de igenis, vehetnek erőt, egyes országok s nemzetek egyházain s hozzá teszszük : experientia docente, még i n k á b b trónjain. E l é g előjel erre az igazság, az er-kölcs, a jog s tekintély ellenében már is minden nehézség nélkül vakmerően szereplő h a z u g s á g , hajmeresztő elvetemtiltség, fokozott corruptio, a

„fait accompli"-k, a befejezett tények l o g i k á j á n a k kérlelhetlen ököljoga s a modern szabadság, v a g y jobban mondva, szabadosság czégére alatti, isten-telen fékisten-telenség minden ellen, a mi katholikum.

De h a g y j u n k fel e különben komoly figyelemre m é l t ó , általános rémképek tovább ecsetelésével, t é r j ü n k vissza tulajdonképi t á r g y u n k h o z és lássuk, valljon k o r u n k jelzett e három, dicsőséges Herosz-t r a Herosz-t j a közül a sajHerosz-tó minő különös szerepeHerosz-t jáHerosz-tszik s minő állást foglal el mi nálunk.

Eddigi reflexióinkban a sajtó összes ágait tar-t o tar-t tar-t u k szemünk előtar-ttar-t, ezentar-túl különös tar-tekintar-tetar-ttar-tel leszünk a n á l u n k most, az átmenetek, reformok, ujjáalkotások e jelen korszakában természetesen leginkább szereplő, napi-sajtó- s hírlapirodalomra,

még pedig kivált az úgynevezett közvéleményre való vonatkozásaiban, a mennyiben épen e jelszó

„közvélemény," „közhangulat" az, mely alkotmányos országban a polgári s bizonyos értelemben az egy-házi reorganizátiók s reformok közepett, döntő sze-repet játszani szokott ; teendjük pedig ezt a n n á l is

/

inkább, mert teljesen igaza van a „Magyar Állam"

f. é. február 23-iki számában czikkezőnek, *) mi-szerint „az ostrom, melyet évek óta viv ellenünk a sajtó, még a k o r m á n y z a t i lapok is . . . " a többi elősorolt tényekkel e g y ü t t „mi ndannyi jelei annak, hogy bizony a katholikus ü g y h a z á n k b a n is ül-döztetik."

T a g a d h a t a t l a n t é n y , hogy különös körülményeknél fogva a n a p i sajtó úgynevezett n a g y h a -talmi állása, kivált a katholika egyházi érdekek ellenében, sehol sincs biztositva a n n y i r a , s befo-lyása sehol sincs termékenyebb, mint épen miná-lunk, hol fájdalom, nem a kellőleg tájékozott, józan belátás, benső meggyőződés s megfontolás itél, ha-nem a mesterségesen félrevezetett s felizgatott elfo-g u l t a k n a k kiskorú vak szenvedélye. N a elfo-g y k o r ú sza-badság és szenvedélyfékező katholikus vallásnak s az egyház intézményeinek folytonos szabadkőmü-vesies „vogelfrei" kigunyolása mellett tör elő a számára ásott mederbe s árad szét a hova s a mely örvény felé tereltetik, a hazugság, elferdités és rá-fogásnak nyomtatott betiije szerint, melyre aztán more patrio a közönség jó n a g y kalendáriumos része minden discretio nélkül már csak azért is rá-esküszik, mert h á t n y o m t a t v a vagyon.

H o g y a pártérdek s a felekezeti pártszenvedély ily körülmények közt épen n á l u n k űzheti kénye-kedve szerint szabadon és sikeresen, közvetve a n a g y tömegnek még nem olvasó rétegeiben is becs-telen j á t é k a i t ; könnyen festheti falra az ördögöt ott, a hol s mikor legalább pillanatig czélra vezet ; k ö n n y e n csinál, a mint épen kell, úgynevezett köz-hangulatot , k ö z v é l e m é n y t , és hogy ennélfogva k ö n n y e n a r a t h a t ott is, hol más szántott-vetett ; az n a g y o n is természetes.

De nem kevésbé világos ezek u t á n az is, misze-r i n t az ily mestemisze-rségesen létesített h a n g u l a t még korántsem a valódi, benső v a g y épen megrögzett corruptiónak k i f o l y á s a : sőt e tekintetben b á t r a n m e r j ü k hangsúlyozni, hogy a mennyivel n a g y o b b nálunk a félrevezetettek száma, a n n y i v a l viszont csekélyebb a valódi corruptio terjedelme mindeddig,

*) „Minő magatartást tanuljunk mi, Magyarország k a -tkolikusai, IX. Pius dicső magatartásából?"

1 8 9

különösen a nép rétegeiben ; és azért mellesleg hoz-záteszszük, — sehol sem lenne oly n a g y bün, mint n á l u n k , a népnevelés és oktatás vignsztos terrénu-mán tevékenyen nem állni résen ! S e szempontból csak örülhetünk s g r a t u l á l h a t u n k T re f or t minister u r ü g y b u z g a l m á n a k s a hitfelekezeti, egyházi főha-tóságokhoz intézett legújabb (1873. évi február 22-iki 1. sz. a.) körrendeletének; azonban csak fel-tétesen ám et cum grano salis !

De épen e körülményeknél fogva t a g a d h a t a t -lan az is, miszerint épen n á l u n k a hírlapirodalom s egyáltalán a napi-sajtó nyilvánulatai komolyabb jelentőségűek, mint bárhol másutt ; nem mintha a valódi közérzületet könnyelmű journalistáink hí-vebben, lelkismeretesebben tükröztetnék vissza, ha-nem azért, mivel a sajtó corruptiója sehol sem mu-t a mu-t h a mu-t fel, álmu-talánosan a n n y i r a bizmu-tos s majdnem azt mondanók : csalhatlan eredményt, mint épen n á l u n k , kivált ama bizonyos czigányos n ó t á k n a k , a szenvedélyek uralma közepett, természetesen bű-völő vonzereje által, melyekre a n a g y közönség, különösen holmi ünnepélyesb mozzanatok s alkal-m a k r a többnyire alkal-már jól betanítva is van ; csak jelszó kell s egy his teliszáj intonatio, p é l d á u l : in-fallibilis pápa, államveszélyes jezsuita, papok uralma, ultramontán etc. — a többi aztán már önkint t o v á b b foly, mint a sipláda nótája, t a k t u s nélkül is. A hol holmi „Barát-fülek", Szokoly-tákolta „ P á p á k bű-nei", v a g y T o l d y Pista-firkantotta „Egyházi Re-form''1- féle, piszkos rágalom-, lelkismeretlen izgatás-s roizgatás-szakarattal teli férczmüvekkel már pénzelni iizgatás-s lehet, mig a felette kevés katholikus irodalmi vál-lalat, többnyire még kegyelem-kenyér mellett is csak tengődik : — az aztán elég szomorú jel arra nézve, hogy ott a fülek ily nótákhoz ugyancsak hozzá szoktattak.

E s innen van, hogy modern liberális napi-sajtónk, jól ismerve az általa már meglehetősen megdolgozott s begyakorlott, és e tekintetben nap-ról-napra haladó publicumát egészen tervszerüleg megles minden legkisebb a l k a l m a t , melyből bár-miként csak egy mákszemnyi m a l m á r a valót is kibetűzhet, hogy aztán majd holmi n y i t r a i püspöki bérlettel, m a j d ismét rozsnyói placetum-szegéssel, jezsuita-mumusokkal, közösiskola-ügygyel u j

ki-adásban, civil-házassággal etc. t á p l á l j a olvasó kö-zönségét, s terelje szenvedélyeit kálomistás üldözé-sének t á r g y a i r a , a k a t h . vallás, hierarchia, egyes intézmények, szóval a katholikus egyház ellenében.

Mikor már n é h á n y érdeklett czinkosnak, elcsábitott

e g y ü g y ü n e k , vagy szájhős-némitotta n y ú l s z i v ü n e k teliszáj l á r m á j á r a , v a g y imputatio alá sem eshető beleegyezésére, v a g y egyenesen oktroyrozott hozzáj á r u l á s á r a hivatkozhatik : akkor aztán holmi a l k o t -m á n y o s élet-nyujtotta alkal-makkor provokál r á foga hegyéről, mint valami plebiscitum-félére, in-formál h o n a t y á k a t , megfoghatatlanul terrorizál ministereket, teremt közvetve tán még t ö r v é n y j a v a s -latokat, sőt törvényeket is ; noha nem is n é p a k a r a t , hanem csak n é h á n y szájhős rátogásával v a g y lépre vitt idiótának pillanatnyi szenvedély-kitöréseivel van tulajdonképen dolgunk, melyeket nem respec-tálni, hanem ignorálni s megvetni kellene.

Hanem n á l u n k ez mind j á r j a , sőt már fel sem t ű n i k , a n n y i r a j ö t t ü n k bele. A ravaszul felizgatott szenvedélyek á r a m l a t á v a l kell úszni, hol a k a t h ô l i -cismusról van szó.

Maga a kultusminister kénytelen, még pedig hivatalos helyen, a felsőház egyik ülésén (1872.

febr. 20.) nyiltan bevallani, hogy t ö r v é n y k ö n y v ü n k placetumot nem ismer ; az osztrák minister-collega mint anachronismust s czélszerütlenséget elvetteti : mivel mégis n é h á n y szájhős és h i v a t l a n laicus leg-alább vexául jónak találja, feqáll a placetum és h a kell megtartatik az „ad audiendum verbum regium"

komédiája is ; mert hát az a közhangulat többet n y o m a latba, mint » jónuix «Sea, a méltányosság v a g y az ország herczegprimásának az egész m a g y a r k a t h . E g y h á z nevében annak idejében tett kimerítő

s erélyes repraesentatiója.

V a g y például csak világositsa fel valaki a ka-tholikus népet, de a vallásosb más felekezetbelit is kellőleg, hogy mi és mit szül a közösiskolás neve-lés; mi voltaképen az a gyönyörűséges civil-házas-s á g : — écivil-házas-s bizonyára azt fogja találni, — h o g y ha valamitől, u g y ettől a chimaerától irtózik leginkább.

És mégis nem egy h o n a t y a és képviselője u g y a n é népnek a legsürgősb teendőknek közepette ráér el-andalogni a civil-házasság poézisén, és mert ez is égető kérdés, a szerencsétlen budget-vita folyama a l a t t , a „lelkismeret emancipatiója" érdekében, melyre csak szintén majd kell valamit rákölteni — a szegény haza j a v á r a — faggatni interpellatiók-kal a k o r m á n y t , hogy hát quousque t a n d e m ! Minap is megint, miután T a r n ó c z y Gusztáv ur jónak l á t t a a Deákpárt, febr. 12-ikén t a r t o t t értekezletén újból felbolygatni a sürgős ügyet, és a jelenvolt minis-ter kénytelen lett volna m e g n y u g t a t ó l a g nyilatkozni, még a n y u g h a t a t l a n I r á n y i Dániel 15 nappal r á

„deux ex machiná"-s, eziránti határozati j a v a s l a t t a l

lépett fel, még pedig h a l l a t l a n r e n d k í v ü l i szeren-csével ; mert a képviselőház a k k o r csak épen, h o g y h a t á r o z a t k é p e s volt (61 szavazat pro és 39 contra), miáltal még Somssich P á l ő excja felett is, kit leg-kevesebbet m o n d v a , tévedő t a p i n t a t l a n s á g o n k i v ü l még a protestáns Zsedényi s az öreg P u l s z k y he-lyesb opportunitási állása is megszégyenít, — so-k a so-k előtt v á r a t l a n diadalt a r a t o t t , C s i so-k y S á n d o r r a l e g y ü t t , kí boszut á l l v a korcsmaizlésü szóképletei-vel, u g y a n c s a k beadott Somssich egy n a p p a l előbb védett clienseinek is, a p ü s p ö k ö k n e k és p a p o k n a k , k i k e t ezentúl t á n C s i k y S a n y i fog dispensálni, de legfeljebb csak kegyelemből, a házasodás szigora kötelezettsége alól ; mert h á t mig ez i g y nem fog lenni, „addig nem is lesz rend és köszönet" a ha-z á b a n ! és mert h á t „ k á r ám védeni aha-zokat a papo-k a t " még Somssich m ó d j á r a is, t. i. „az á l t a l á n o s vallásérzelem" szempontjából, n o h a i g a z , h o g y még a m a j o m eredetű Vogt K á r o l y is, a h i r h e d t d e m o k r a t a p a p f a l ó , a f e b r u á r 19iki genfi n a g y t a -n á c s b a -n védte a száműzött Mermillod p ü s p ö k ö t , m i n t svajczi polgárt a j o g t a l a n erőszakos e l j á r á s ellenében, szintén „általános jogérzelem" szempont-jából ! Aztán n y o m b a n u t á n a — u t finis coronet opus — még egy „ F a u s t auf's A u g " - f é l e interpel-l a t e , m e interpel-l y n e k dicső szerzője, Csiky S a n y i szerint az i n f a l l i b i l i t y « is „ b o t r á n y o s " , mert „Isten mél-t ó s á g á mél-t s h a mél-t a l m á mél-t m e g g y a l á z z a , és m i n d a d d i g még a m a g y a r t ö r v é n y h o z á s nem alkot e g y k ü l ö n ma-g y a r e ma-g y h á z a t , mely nem f ü ma-g ma-g semmiféle külföldi p o t e n t á t t ó l , a jelen állapotokat veszélyeseknek kell n y i l v á n í t a n i . " Ezek mind f e b r u á r 28-íki „egy napi"

v í v m á n y o k , melyek megemésztéséhez k a t h o l i k u s embernek u g y a n c s a k j ó g y o m o r kell. L o b b a n t s á k aztán szemökre a h o n a t y á k n a k , -hogy nem t u d n a k gőzerővel dolgozni! F o g a d j u k , h o g y h a Csiky Sa-n y i elolvassa a „Bad. Beobachter"-t (febr. 10.), m e l y azon szavazás kudarczos eredményéről szól, melyet egy comité K o n s t a n c z b a n , a pápai tévmen-tesség d o g m á j a felett rendezett, s melyben a legvér-mesebb remények s előkészületek daczára, a tekin-télyesb polgárok teljes k i m a r a d t á v a l , csak v a l a m i kétszáz k ö n n y e l m ű k a l a n d o r , és egyszáz liarmincz h i v a t a l n o k vett részt : ilyet b i z o n y á r a n á l u n k is sür-getett volna !

Nem b o t r á n y o s visszaélés, sőt provocáló g u n y - e az ily e l j á r á s a k a t h . egyház e l l e n é b e n ? !

Az i l y h o n a t y a i bölcseséggel s messzelátó gon-dossággal, lelkismeretesen n y ú j t o t t t á p , a f ü r g e sajtó modern k o n y h á j á b a n mindenféle a l a k b a n

fel-dolgozva, hizlalja a z t á n a szegény, k i s k o r ú közön-ség mindenét, tetőtől talpig, csak józan eszét nem és k a t h o l i k u s szivét nem, de hozzá teszszük, polgári erényeit sem ! (Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Pest, márczius 18. A k ö z o k t a t á s ü g y i m i n i s t e r u r n á k k ö r i r a t a a z e g y h á z m e g y e i h a t ó -s á g o k h o z . (Vége.) A mini-ster úrtól jelen maga-s állá-sá- állásá-ban nagyon sok, sőt minden függ, hogy jövőben is ne tör-ténjék az, mi a multbau történt. Kezében a hatalom, hogy a múltból eredt féltékenységünket megszüntesse, hogy jóvá tegye azt, mit ellenünk akár a felekezeti gyűlölet, akár az ideális politika vétett, nagyon sok függ tőle arra nézve, hogy szétoszoljék azon alaptalan, de azért naponkint hangoztatott vád, hogy mi, és csak egyedül mi vagyunk akadályai a köz-oktatásügy haladásának. A minister ur bizonyságánál dön-tőbb, e kérdésben nem létezik, tapasztalata, nyert felvilágo-sításai, a kezénél levő adatok minden kételyt eloszlathatnak a felől, kik legyenek tulajdonképeni akadályai a közokta-tásnak, azok-e, kik, mihelyt a tanfelügyelő nevét hallják hangoztatni, azonnal kardjokra ütnek, azaz autonomiájokra hivatkoznak, vagy azok-e, kik még ott is szives, gyakran a kellő mértéket is túlhaladó előzékenységet tanusitanak, hol erre nemcsak nem köteleztetnek, de hol ezt tenniök semmi alapjok sincsen. Mutassa be a minister ur ezen adato-kat az országgyűlésnek, adja elő tapasztalatait, mert valóban itt lenne az ideje, hogy valamint sok másban, ugy ez ügyben is világosan lásson a nemzet. Eddig közoktatásügyünk terén ugyanis egy nagy és lényeges hiba követtetett el, az t. i., hogy az eljárás nagyon is egyoldalú és igy igazságtalan volt.

Számtalanszor hangoztatják a hiányokat, melyek kath. is-koláinkban valóban, vagy csak állítólag léteznek, de soha sem halljuk emlegetni a protestáns iskoláik hiányait, mintha azok egytől-egyig minta-iskolák lennének, melyek csak azért léteznek, hogy mások is tőlök vegyenek példát, enged-jék meg nekünk, hogy bátrak legyünk e felett kételkedni,

sőt ezt határozottan tagadni ; s lia ott is van hiány, amint hogy van is, mi az oka, hogy az elhallgattatik ? vagy a pro-testáns iskoláknak hiányai is annyira szentek és sérthetet-lenek, hogy az is azautonomia crimen laesae-hez tartozik, ha azokat valaki felemliti ?

Talán igazságosabb jövőnek nézünk eléje e tekintetben, ha szabad azon körülményből következtetnünk, hogy e kér-déses körrendelet a protestáns felekezetnek is megküldetett, legalább mi ugy véljük, hogy a minister urnák alapos oka lehetett, midőn nem válogatva felekezetek között, oly közös körrendeletet küld szét, melyben minden felekezet egyaránt megnyugtattatik iskolái felől, de egyszersmint fel is szólitta-tik, hogy a törvény követelményeinek megfelelni törekedjék.

Figyelmeztetésre csak ott van szükség, hol bajok .és hiányok vannak, tehát sat. Ezen első lépés folyományaként azonban mi a második lépést is megvárjuk a minister úrtól, megvár-juk t. i. hogy elég bátorsággal fog birni, idő leteltével nyi-latkozni a felől, mennyiben volt figyelmeztetésének hatása a protestánsoknál, mert hogy nálunk lesz, azt az eddigi tények tanusitják. A minister úrra nézve saját nyilatkozata szerint

1 9 1

ugy is egyre megy, népszerü-e vagy sem, ezt tényleg bebi-zonyítani, minden elfogulatlan ember előtt csak nevelné a minister ur tekintélyét, mire kedvezőbb alkalom egyhamar aligha fog nyilni.

Van még egy pont a minister ur körrendeletében, melyről hallgatni valóságos bűnnek tartanok, s mely idé-zetünk utolsó pontját képezi.

E g y nagy és régi eszmét látszanak azon ott idézett szavak kifejezni, s egy nagy és régi igazságot önkénytelenül is megerősiteni és ez az, miszerint mindenek előtt szükséges, kogy az egyház és állam közti jó viszony kölcsönösen t á -mogattassék. Hasztalan a világnak minden törekvése, ezen eszmékez akarva, nem akarva, vissza kell neki térni, és mi oly szerencsések vagyunk, kogy ezen eszmének mái-második — és itt engedje meg a minister ur, kogy „cul-ÍMS"-ministerilek nevezzük — cultusministerünk ad kifeje-zést, kabár talán más értelemben is mint a hogy mi azt veszszük. Eötvös b. 1870-iki országgyűlési jelentésében szin-tén nem volt képes ezen eszme elől kitérni s az állam és egykáz kölcsönös jó viszonyának kölcsönös támogatásának szükségességét *) már ezen jelentésében is oly nyiltan elis-meri, mint azt ő exciája ma vallja.

Minő forrásból erednek az ilyen és hasonló vallomások, hacsak nem onnan, hogy e két, nagy hatalom Isten által arra van rendelve, hogy egymással összeköttetésben munk á l j á munk az emberiség jólétét ! Valóságos sz. szövetség ez, á l -lam és egyház között, melyet Isten maga fűzött össze, me-lyet széttépni akarni annyit jelent, mint Isten szándékának megkiusitáaával, az emberiség kárára törni. A körrendelet, ámbár egyrészt megnyugszik abban, hogy ha a felekezeti iskolák, a törvény értelmében felszerelve az egyházi főható-ságok alatt kormányoztatnak, másrészt mégis teljes sikert csak azon esetben vár, „ha az egyház és állam kölcsönösen közrekatnak." Mit akar ez mást kifejezni, mint azt, kogy az állam nem képes az egykáz nélkül élni ; mint azt, kogy az állam kezeiben elfouyad, elhervad minden, mihelyt az egyház támogató és tenyésztő erejét tőle megvonja, és hogy m a -gára hagyatva nem képes alkotmányaiba életet lehelni. Vagy kérné-e különben az egyház támogatását ?

Becses vallomások ezek napjainkban, mert azt tanu-sitják, hogy ezen a liberalismus által oly fenhangon hirde-tett szólam „az egyháznak elválasztása az államtól," a leg-erőszakosabb és legtermészetellenesebb dolgok közé tartozik.

De mi következik ebből ? Az, hogy mondjon le az állam el-szakadási törekvéseiről szemben az egyházzal ; az, hogy ne csak egyes esetekben, midőn már saját képtelensége és teke-tetlensége kézzelfogkatólag van bebizonyítva, kérje az egy-ház támogatását, hanem magát az összeköttetés elvét fo-gadva el, gyakorlatilag is ezen viszonynak megfelelő módon j á r j o n el mindenben, karöltve az egyházzal; ezen általános

és minden részleteiben összhangzó, közös működéstől lehet egyedül megvárni és elérni, nemcsak azt „hogy a közeljövő-ben az államnak egy polgára, az egykáznak egy tagja sem fog oktatás nélkül felnőni", hanem még ennél sokkal többet:

a haza teljes boldogságát is.

Ha az oktatásügy terén sok függ a közoktatásügyi minister úrtól, hogy a felzavart kedélyek megnyugodjanak,

*) i. h. 64. lxp.

ugy az egykáz és állam között meglazult, m á r - m á r teljesen széttépett kapocs megszilárdítása, nem kevésbé függ a cul-tusminister úrtól. Ha a culcul-tusminister urak ez igazságot szem előtt tartanák, akkor az állam nem lesz kénytelen minden egyes esetben „félreértésekből eredő téves feltevé-sek"-tői félni, melyek netaláni üdvös czéljait megkiusithat-nák, mert a kölcsönösen létező, jó viszony előre kizárna minden oly nemű feltevést, mintha az állam az egyház ro-vására terveit végrehajtani szándékoznék, vagy ha nem is, akkor legalább a netalán felmerülő félreértések is könnyeb-ben világosittathatnak fel, könyebkönnyeb-ben oszlathatók szét, ka a társadalmi életnek eme két, leghatalmasabb tényező közt az annyira szükséges jó viszony, mindenka gondosan ápoltatik.

De kogy concret esettel álljunk elő : e czél elérésére szük-ségeltetik mindenekelőtt az, hogy a jó viszony helyreállí-tását gátló akadályok elkárittassanak, ilyenek pedig nálunk is számosak léteznek. Veszély fenyegeti egyetemünket, v e szély vallás és tanulmányi alapunkat, erdélyi kath. á r v a -intézetünket. Hitelveink megtagadásának követelését czé-lozza a polgári kázasság, a vallási indifferentismust kirdeti a szabadvallás gyakorlat stb. stb. Mindezek oly akadályok, melyek a kölcsönös bizalmat, a helyett, hogy emelnék, csak nehezítik, a jó viszonyt a helyett, hogy megerősítenék, még csak inkább lazítják. Nagy és nemes munka vár e téren a cultusministerre, és igy ő excellentiája a legközelebbi jövő-ben, különösen e téren fog kitünketni. Lesznek-e elég alapos okaink, hogy a tett biztatásokban bizzunk, vagy kénysze-rítve leszünk-e jövőben is, fentartani azon meggyőződésün-ket, hogy az államnak egyedüli czélja az egyházat, nemcsak az iskolák, hanem minden más téren is elébb megszorítani, később pedig befolyását teljesen megszüntetni — ? ezt a jövő fogja mutatni.

Megvalljuk, nehéz aggodalmak között v á r j u k ama pil-lanatot, midőn a minister urat mint cultusministert is szeren-csénk lesz megismerni, és daczára mindennek a legforrób-ban óhajtjuk e perez megérkezését, mert e percztől fogva reméljük, hogy valahára hazánkban is tisztulni fog a látkör, az egyház és állam közti viszony körül. E homálylyal fedett ügynek is el kell dőlnie valahára, és habár mi szivünkből óhajtjuk is, hogy a minister ur, felülemelkedve a politicas-terek rövidlátásán, és kibontakozva a népszerüség-hajhászat büv-hatalma alól, bátran kimondja az egyház és állam ösz-szeköttetésének szükségét s igazságot szolgáltasson az egy-háznak ; — ha azonban nyilatkozata ókajtásunk ellenére történnék, ez is drága kincs lesz ránk nézve, mert a vilá-gosságot jobban becsüljük a komálynál még akkor is, ka sugarai nem az általunk óhajtott irányban terjesztik fényö-ket. E nyilatkozatra vonatkozólag mi csak egyet kérünk :

hogy világos, határozott, minden kétértelműséget kizáró legyen, nekogy később ismét alapos félreértések támadván belőle, ismét csak mi, katkolikusok legyünk azok, kik elég igaztalanul a haladás akadályaul tüntettessünk fel. Tehát : fiat lux ! . " .

lióma, márczius 13. 1873. Főtisztelendő szerkesztő ur ! Miként a kalandók jelesei iránt, kik dús érdemek

lióma, márczius 13. 1873. Főtisztelendő szerkesztő ur ! Miként a kalandók jelesei iránt, kik dús érdemek

In document Religio, 1873. 1. félév (Pldal 191-200)