Charitas vero, qua praesertim sacerdotes tenentur prosequi fideles, sit oportet „de corde puro et conscientia

bona et fide non ficta" uti monuit Apostolus (15): qui etiam ea recensens, per quae debemus exhibere nosmet-ipsos sicut Dei ministros, addebat, in charitate non ficta, in verbo veritatis (16). Ipse autem Christus Deus, qui (17) Critas est, aperte edixit, sicut ethnicos et publicanos eos ha-bendos, qui Ecclesiam non audierint (18). Ceterum Euphe-mio Constantinopolitano Episcopo similia oggerenti respon-debat S. Grelasius praedecessor Noster (19): „Pastorem se-qui grex debet ad pascua salutaria revocantem non per devia gregem pastor er ran tern." Etenim „docendus est populus, non sequendus : nosque si nesciunt, eos quid liceat, commo-nere, non his consensuin praebere debemus (20)."

12. At enim non de dogmate actum fuisse aiuut Neo-schismatici, verum de disciplina ; haue enim respicit Nostra Constitutio, quae ineipit lieversurus, édita die 12. Iulii an 1867: proinde contradictoribus neque catholicorum nomen neque praerogativas negari posse; quod quidem eífugium quam futile sit et inane vos probe intelligere non dubita-mus. Qui enim legitimis Ecclesiae Praelatis, praesertim vero summo omnium Pastori contumaciter resistunt, eorumque mandata exequi detrectant, ipsa etiam eorum abnegata digni-tate, eos uti schismaticos catholica Ecclesia semper habuit.

Quae cum ab Armenia Constaiitinopolitana factione acta fue-rint, nemo profecto immunes a reatu schismatis eos censere posset, etsi apostolica auctoritate uti tales condemnati nou-dum fuissent. Ecclesia enim, uti Patres docuerunt (21), est plebs sacerdoti adunata, et pastori suo grex adliaerens ; proinde Episcopus in ecclesia est, et ecclesia in Episcopo ; et si quis cum Episcopo non sit, in ecclesia non est. Ceterum, sicut monebat praedecessor Noster Pius IV. in apostolicis lit—

teris (22), quibus civilem cleri conatitutionem in Galliis con-10. Hoc vero cum minime iuvet Neoschismaticos

id-circo recentiorum haereticorum vestigia sectantes eo confu-gerunt, ut iniustam fuisse praedicarent, ideoque nullius ro-boris ac momenti sententiam schismatis et excommunicati-onis in eos Nostro nomine latam a Yen. Er. Archiepiscopo Thyanaeo, Apostolico Delegato in urbe Constantinopolitana : cui acquiescere vel ea de causa se non potuisse dixerunt, ne fideles ipsorum ministerio fraudati ad haereticos

transfuge-1 5 7

demnavit, saepe disciplina adeo cokaeret dogmati et ad eius puritatis conservationem adeo induit, ut sacra concilia pluri-bus in casipluri-bus disciplinae violatores ab Ecclesiae commu-nione per anathema separare non dubitaverint.

13. Verum Neoschismatici ulterius progressi sunt, quan-doquidem „nullum schisma (23) non sibi aliquam confingit haeresim, ut recte ab Ecclesia recessisse videatur." Nos enim et Apostolicam Sedem criminari veriti non sunt, quasi fines potestatis Nostrae supergressi, in alienam messem falcem iniicere praesumpserimus, cum quaedam disciplinae capita in Armenio patriarchatu servanda ediceremus : perinde ac si Orientalium ecclesiae solam Nobiscum fidei communionem et unitatem servare deberent, apostolicae autem B. Petri pote-stati in his quae pertinent ad disciplinam non essent obno-xiae. Porro huiusmodi doctrina non modo post editam ab Oecumenico Concilio Vaticano definitionem et declarationem de vi et ratione pontificii primátus haeretica est, verum earn uti talem semper habuit ac detestata est catholica Ecclesia.

Hinc Oecumenici Concilii Chalcedonensis Episcopi supremam Apostolicae Sedis auctoritatem in actis suis perspicue pro-fessi, decretorum suorum, etiam disciplinam respicientium confirmationem et firmitatem a S. Leone praedecessore Nostro humiliter flagitabant.

14. Et révéra „B. Petri successor (24), hoc ipso quod in Petri locum succedit, assignatum sibi habet iure divino gregem Christi universum, ut simul cum Episcopatu pote-statem accipiat universalis regiminis ; ceteris porro Episco-pis suam cuique peculiarem gregis portionem non divino sed ecclesiastico iure, non Christi ore sed hierarchica ordina-tione assignari opus est, ut ordinariam regiminis potestatem explicare in earn valeant". Cuius assignationis summa aucto-ritas si B. Petro eiusque successoribus abiudicaretur, ipsa nutarent Maiorum imprimis Ecclesiarum fundamenta, earum-que praerogativae ; „si quid enim Christus (25) cum Petro commune ceteris voluit esse principibus, numquam nisi per ipsum dédit quidquid aliis non negavit." Et re quidem vera

„ipse (26) decoravit sedem (Alexandrinam), in quam Evan-gélistám discipulum misit : ipse firmavit sedem (Antioche-nam), in qua septem annis quam vis dicessurus sedit". His vero quae in Concilio Chalcedonen. de Constantinopolitana sede décréta fuere, Apostolicae Sedis approbationem et con-firmationem necessarian! omnino fuisse, vel ipse Anatolius Episcopus Constantinopolitanus (27), et ipse Imperator Mar-cianus (28) manifeste confessi sunt. (Folyt, köv.)

(12) S. Gelas, ad Episcopos Dardaniae, epist. 26. §. 5. (13) Const' Unigenitus prop. 91. 92. 93. (14) Horn. XXVI. in Evangelia §. 6. (15) 1-Tim. I. 5 . (16) 2. Cor. VI. 6. (17) I. loan. IV. 8. (18) Matth. XVIII. 17-(19) Epist. 3. ad Euphemium n. 15. (20) S. Caelestin. P P . ad Episcop Apui. et Calabr. n. 3. (21) S. Cyprian, ep. 66. ad Florentium Pupianum n. 8. (22) Quoi aliquantum, 10. Mártii 1791. (23) S. Hieron. in ep. ad Tit.

c. 3. vv. 10. 11. (24) Pius VI. in Brev. Super soliditate ; 28. Novembris 1786. (25) S. Leo serm. 3. in anniv. assumpt. suae. (26) S. Gregorins M.

lib. 7. op. 40. ad Eulog. Ep. Alexandrin. (27) Anatolius ad S. Leonem epist. 132. n. 3. (28) Marcián, ad S. Leonem epist. 100.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Pest, febr. 28. V á l a s z G r h y c z y K. h a t á r o z a t i j a v a s l a t á r a . (Vége.) Ezen határozati javaslat elvetését

pedig annyival inkább bátorkodom indítványba hozni, mert

azon javak, melyek ma a vallási és tanulmányi alapok a képezik, ezelőtt szerzetes rendek javait képezték. Igaz ugyan, hogy azon szerzetes rendek részint illetékes, részint illetéktelen hatalom által eltörültettek ; az is igaz, hogy hazai törvényeink szerint a magvaszakadtak birtoka az á l -lamra száll ; de e törvény a szerzetes rendekre nem alkal-mazható, mert azok eltöröltetés esetében sem mondhatók magvokszakadtaknak, minthogy az egyház, melynek ők csak egyik működő tagját képezik, nem hal meg, az ág sza-kadt le csak a törzsről, de a törzs maga megmaradt, s él még ma is, minélfogva az eltörült szerzetes rendek javai egye-dül őt illethetik meg.

Igaz t. képviselőház, hogy ezen javak kezdetben k i r á -lyi adománylevelek mellett magányosoknak is adományoz-tattak ; igaz, hogy azoknak kezelését a korona folyvást fen-tartotta magának ; de abból legkevésbé sem következik, hogy az állam azokra nézve még tulajdonjogát is fentartotta-A t. képviselőház bölcsesége (éljen !) a történelemből nagyon könnyen és világosan meg tudja ennek okát fejteni azon vi-szonyból, mely ez ideig az állam és a kath. egyház között létezett ; másrészt pedig bizonyára be fogja a tisztelt képvi-selőház azt is vallani, hogy nem mindig jogosan történik az, ami történik, (mozgás a jobb és baloldalon). Vagy ki mon-daná azt, hogy jogos tett volt, midőn I l - i k József császár alkotmányunkat felfüggesztő (igaz !). Egyébiránt hogy nem jogos tett volt, midőn az eltörült egyházi rendek javai k i r á -lyilag magányosoknak adományoztattak, kitűnik már abból is, hogy az 1548-ki XII-ik tv. cz. az ily javakat kath. egy-házi czélokra fordíttatni rendeli.

Igaz végül, hogy az országgyűlésnek joga van a már hozott törvényeket ismét megváltoztatni, de ezt a fenforgó kérdésben sem politikai, sem opportunitási, annál kevésbbé jogi szempont sem nem követeli, sem nem engedi. Mert ha minden egyébtől eltekintünk is, az egyház ezen javak foly-tonos élvezete által, a mint mérhetetlen sok jót eszközölt a hazának, ugy másrészt az elévülési jogra is bátran hivat-kozhatik. Különben is az 1548-ki XII. t. cz. megváltozta-tásával nem változik meg az egyházi javak természete, nem szűnik meg rendeltetése, mert azt, a mi a dolog lényegéből foly, nem képes semmiféle törvényczikk megváltoztatni. A fentebb idézett tv. cz. az eltörült szerzetes rendek javainak sem egyházi jelleget, sem rendeltetést nem kölcsönzött és nincsen más czélja, mint fentartani ama jogot, hogy az egy-házi javak természetükből folyó rendeltésökre fordíttassanak.

E törvény sem czéloz egyebet mint más, a vagyonbiztosság érdekében hozott törvények; ámbár ugyanis önmagától ér-tetik, hogy nem szabad más javait elvenni, mégis ezen ter-mészetes jognak megerősítésére törvények hozatnak.

Elmondtam ezeket t. képviselőház, hogy belátni mél-tóztassanak, miszerint a Grhyczy K. képviselőbarátom által felhozott okok, helyes következtetés mellett épen az ellen-kező czélhoz, t. i. az ő indítványának elvetéséhez vezetnek bennünket, bátor vagyok azért kérni a t. képviselőházat, vegye fontolóra előadott okaimat és nehogy méltóságát sértő, azon gyanúsításra adjon okot, mintha a kath. alapokat el akarná kobozni, vesse el a beadott határozati javaslatot. A

Pest, márczius 2. O r s z á g g y ű l é s i e g y v e l e g . A cultusministeri költségvetést alig lehetne inkább

valami-hez hozzá hasonlítani, mint a tenger háborgásához. A kik látták, azt beszélik, kogy mikor a tenger háborog, habjait és hullámait a magasba veti fel s a gyomrában rejtett oly számtalan, különféle tárgyat és piszkot vet ki partjára, kogy csudálkozással és undorral tölti el a szemlélőket. Ebben találjuk mi a hasonlatosságot, országgyűlési tárgyalásaink és a tenger káborgása között. Annyi piszok, annyi szemér-metlenség mondatott el a legközelebbi napok alatt az or-szágházban, annyi ellentétes inditvány tétetett, annyi ellen-tétes nézet nyilvánult ; egy s ugyanazon ember részéről annyi kimagyarázkatlan tény ment végbe, kogy részint un-dorral tölti el az embert, részint a józan ész képtelen lenne magát mind ebben tájékozni, kacsak egy perczig át nem kelyezi magát a liberális gondolkozásmódba.

Szóltak a katk. papok erkölcstelenségéről, oly cynis-mussal, hogy ez ugyan talán megfért volna valamely pisz-kos, földalatti korcsmában, de nem becsületes emberek kö-zött, nem az országkázában, hova a bejuthatás első feltéte-lének a kipróbált becsületességnek, a szeplőtelen életnek és általánosan elismert műveltségnek — kellene lenni ; azért ajánljuk az országgyűlésnek a következő § - t , „minthogy a szabad választás elve mellett, nagyon bajos megakadályozni, kogy olyan emberek is képviselőkké ne választassanak, kik a müvéltségnek még csak fogalmával sem bírnak, ezennel elhatározzuk, hogy ha jövőben valaki Csiky-modorban me-részelne az országházban beszélni, az onnan azonnal kiuta-sittassék." Egy ilyen paragraphus bizonynyal megtenné ha-tását, és nem oktatnák a papok azok erkölcsösségre, kik ilyes oktatásra önmagok is nagyon rászorultak.

Szóltak a teljes vallásszabadságról és a polgári házas-ságról, és ez inditvány tárgyalását conservativeknek gú-nyolt liberális képviselők, Széli Kálmán, kormányi főember-nek segítségével, nagy bölcsen el is határozták. Ezekkez az urakhoz csak azon kérdést intézzük : mondják meg voltaké-pen, hogy ugyan, melyik vallás is az, melynek érdekében ezen inditványt tették ? mert mi ugy fogjuk fel a dolgot, hogy ők valamely oly sectához tartoznak, melyet tisztelet-ben óhajtanak tartani, de melynek valószínűleg oly §§-ai is léteznek, hogy azokkal napfényre jönni nagyon kényes do-log lenne, és megtámadtatásuk esetében, nem lehetne a tel-jes vallásszabadság tág köpenye alá bújni. Nem nyerhetnénk

e tekintetben felvilágosítást ? Megfoghatatlan valóban, hogy napjainkban, midőn az embereknek egy jó része minden vallás tiszteletén túltette magát, midőn ezt bátran ki is nyi-latkoztathatja, midőn minden hitet bátran tagadhat, hogy mind ennek daczára, mégis teljes „vallásszabadsági" tör-vényt követelnek; mi titkos czél lappang ez ókajtás megett?

talán fáj, hogy van még hivő ember ?

Másik kérdésünk pedig a következő : fejtsék meg ne-künk, mi az oka a polgári kázasság utáni mokó vágynak ? Talán egyes kalandoroknak nagyon nekéz a jelen viszonyok között, a nőt a kűség megtörésére bírni ? Talán a hűtlenség bűnének elkövetketésére tágabb tért fog nyújtani a polgári házasság, és elkövetni azt nem is lesz oly veszélyes, mint ma ? nincsen még a családi szentély e bün által eléggé be-fertőztetve ? erre is kérünk feleletet.

Szó volt még az autonómiáról, csak nem azon ülésben, midőn Ghyczy Kálmán ur, híres határozati javaslatát a ház

asztalára letette. Hogy lehet e két inditványt megegyez-tetni, autonómia és a vallási, tanulmányi alapok confisca-tiója, hogy fér e kettő össze ? Mit fogna kezelni az autono-micus testület, ha előbb javaink egy jó részét az állam lefoglalná ? Mert beszéljen bármit is Gh. ur, pharizaeusi kétszínűséggel szerkesztett határozati javaslatából csak a vak nem tudja kiolvasni a végczélt, kova az irányozva van.

Megadta már annak hiteles magyarázatát pártjának ked-ves lapja, a „Hon", nem kypocritáskodott az, kanem egész nyíltsággal elmondta, Gh. ur javaslatának czélját : ez in-ditvány csak foglaló, később jön az elsajátítás. Váljon guny akart e két inditvány lenni a katholikusok ellen ? ide is illenek Somssich Pál szavai, hogy „nem nagy bátorság kell kozzá."

Ad vocem Somssich Pál, e pontot előbb kellett volna felemlítenem, de nem tesz semmit, legyen olyan zavaros e le-vél is, mint a minő tarka tartalma. Tehát Somssich ur szép beszédet tartott a kath. papok mellett, ez becsületére válik;

kiszen, mai időben az igazság mellett tanúskodni nem rit-kán valóban heroicus bátorságnak jele, mert ez a népsze-rűség bizonyos elvesztésével van összekötve, a mit Somssich is azonnal tapasztalhatott. Pedig nagyon kár volt S. urat liberális lapjainknak bántani ; miről ma már minden igaz hivő szabadkőműves meg lehet győződve, az az, hogy e vé-delem tulaj donképen nem volt más, mint megfontolatlan lépés, melyet másnap rögtön sietett is 0 nmltsága jóvá tenni az által, hogy minden félreértés kikerülése végett, a felöle tévesen itélö világnak kinyilatkoztatta a „Reform"-ban, hogy ő távolról sem ellensége a polgári házasságnak, és a teljes vallásszabadságnak. Tékát mint látszik, S. urnák nincsen kifogása a papság ellen, csak az ellen, a mit tanit ; a papokat védi, de nem azt, a mit kirdetnek ; ugy látszik, kogy utóbbi tényével azt akarja mondani, hogy az előbbit sem kell komolyan venni, ugy látszik, sokkal félénkebb, hogy sem következetes tudua lenni. Oh te áldott népszerű-ség aranyborja !

Ily tények után, ki merészeiné még azt mondani, hogy a haza nem halad felvirágzása felé ! mennyi erkölcsös (?) beszéd, mennyi következetesség, mennyi jellemszilárdság honol képviselőinkben és képviselőtestületünkben, lehetet-len, kogy mindezen ne épülne az ország, és ne haladna

— sírja felé. © Esztergom, márczius elején. P r i m á s ő h e r c z e g

-s é g é n e k b ö j t i k ö r l e v e l e . Nagyon örvendek, kogy ismét ujabb alkalmam van, a kedves „Religio"-nak olvasói részére tudósítással szolgálkatni. Igen üdvös szokás ugyanis, hogy főpásztoraink, a böjti szent napok közeledtével papsá-gaikhoz intézni szokott körleveleikben, majd hitünk ma-gasztos tanait fejtegetik, majd ismét a böjti szent napok üdvös kasználásáról elmélkednek, majd végül a papságot sz.

kötelmeiknek lelkismeretes és buzgó teljesítésére serkentik,, kogy ez által az isteni kegyelemnek minél nagyobb bőségét nyerjék ki, mind magok, mind kiveik részére. Jelen tudósí-tásomnak tárgyát ez utóbbi pont képezi.

Föméltóságu Herczeg-primásunk t. i. a böjti napok közeledtével kiadott, legujabbi kői-iratával főegykázmegyei papságának figyelmét különösen a sz. miseáldozatnak méltó, kelyes és ajtatos bemutatására hivja fel. Körirata ugyanis e

1 5 9

czimet viseli: „De s. Missae sacrificio, digne, rite, devote offerendo." Igyekezni fogok, hogy, a mennyire egy szerény t u -dósitás köre megengedi, teljes kivonatban adjam a nagyszerű és örökbecsű körirat tartalmát.

Az ország főpapja mindenekelőtt megemlékezik mult évi, nagy figyelmet keltett köriratáról, melyben „sermonem de Horis canonicis instituit", mint a melyeknek lelkismere-tes elvégzése conditio sine qua non, bogy a pap a sz. mise-áldozatot ajtatosan elvégezhesse. Mult évi körirata tehát mintegy első részét képezi a jelenleginek, mire nézve való-ban a következőket olvassuk e legujabbi, nem kevésbé figye-lemre méltó köriratban : „plane igitur convenire arbitror ut sermonem, de horis canonicis . . . . habitum sermo excipiat de sacratissimo Missae sacrificio, id quod his, memoriae pas-sionis et mortis D. N. J . Chr. sacris diebus tanto suavius, tantoque aptius exequimur, quod divina institutione formati sciamus, quoties hujus hostiae commemoratio celebratur, opus nostrae redemtionis exerceri." De a mi a főpapot legin-k á b b arra birta, hogy e legin-köriratot intézze papságához, az azon vágy, melyet már cupertinói sz. József kifejezett, e szavakkal : „ut si episcopus clerum probum et in officiis suis exequendis ferventem habere desideret, duo haec effi-cere ac obtinere contendat : primo ut clerus divinum offi-cium pie et assidue recitet, secundo, ut sacrifioffi-cium Altaris digne off erat."

A történelem fonalán átvezet ezek után ő fmlga b e n -nünket az utolsó vacsorához, hol az Udvözitő a legfelsége-sebb oltári szentséget alapitotta, megparancsolván : hoc facite in meam commemorationem s mellőzve ezúttal mint feleslegest annak egyházi irók alapján való bebizonyítását, hogy az egyház mindig hitt az oltári szentségben, inkább az ellenfél bizonyítékaira, ezek között Grabbe János Ernesztre, ki sz.

Irenaeus müveit kiadta, ugy a nagy tudományu Leibnitzre történik hivatkozás, kik saját feleik ellenében védelmezik a sz. miseáldozatnak isteni eredetét. Ezt bizonyitja továbbá a ker. hiveknek buzgó részvétele a sz. miseáldozatban, mint azt a sz. iratok is megemlegetik. És itt nem tartóztat-hatjuk magunkat, hogy ne idézzük a körirat gyönyörű szavait, melyek hatását rajzolják a sz. miseáldozat buzgó részvétének.

„Profecto — mondja a körirat — Dominicum, sive sacrificium Missae est, quo vita spirituális Christi fidelium et universim et in singulis animatur et conservatur ita, ut illa ibi vigeat, ubi pietas et debitus sacrificio cultus impendatur, flaccescat autem, concidat et emoriatur, ubi plebs a sacrificio recessit, aut illi sine devotione, absque fervore assistit. Mem-bra corporis a capite avulsa, a corpore quoque avelli necesse est, moritura continenter. Ubi sacrificium deest in altaribus, deest spiritus sacrificii in cordibus ; dum autem iste deside-ratur, omnis humilitas, omnis Caritas, seu quod idem est, omnis probitas exulabit, sedem autem figet, quaevis pravitas.

Qui populus toto corde adhaeret et assistit sacrificio altaris, qui avidus, solersque accedit ad altaris sacramentnm, vita christiana intégra et sana est in illó." Méltán hivatkozik ez örök igazságú szavak után a körirat a lelkipásztorok tapasz-talatára, mert kétségtelen tény az, hogy a hivek lelki életének mi sem szolgál biztosabb mérlegeül, mint a sz. mise-áldozat buzgó és gyakori hallgatása, „nemo enim deficit a

Deo, nisi prius iam a sacrificio defecisset," mondja a körirat és azután igy folytatja :

„Apud illos serpit tamquam cancer corruptio, qui se a benefico altaris sacrificii influxu subtrahunt. Nempe probis moribus unicus est hostis peccati pravitas, haec autem nus-quam clarius patet, nus-quam in sacrificio Crucis et Altaris, quoniam ad expiandum peccatum oblatum est et offertur.

Cesset quis pravitatem peccati considgrare, cessabit illud de-testari ; sublato horroré peccati, incipiet illud tolerare, mox autem etiam amare. Ideo corruptores morum, seminatores pravarum doctrinarum nunquam non plurimum intenderunt, angularem hunc religiosae pietatis lapidem, omnis christia-na e virtutis praesidium ac nutrimentum, in existimatione fidelis populi removere, minuere, exstinguere, illumque a f r e -quentando Missae sacrificio retrahere." De tegyen b á r a vi-lág akármit is, sikerüljön bár egyeseket el is tántoritani és az isteni kegyelem e forrásától megfosztani, az egyház ettől meg nem fosztható. Egyeseknél szükséges a beegyezés, hogy a sz. Lélek Isten bennök működjék, de hogy az egyházzal legyen, ez az Isten akarata és az egyház a sz. Lélek Isten vezetése mellett, Jézus Krisztus uralma alatt, a sz. miseáldozatot mindig be fogja mutatni és általa mind a vétek u n d o k -ságát, mind az erénynek méltóságát fel fogja az emberek előtt tüntetni. (Folyt, köv.)

G y ő r , febr. 28. Főtisztelendő szerkesztő ur ! Régibb szokás egyházmegyénkben, miszerint a nagyböjti sz. idő közeledtével, a lelkészek a méltóságos főpásztortól hivatalos felhatalmazást nyernek, hogy a hozzájok folyamodó hiveket a szigorúbb böjti fegyelem alól, némely napokra felment-hessék. Ily felmentvényre nézve, tehát meg volt eddig is az egyszerű ut és mód, mely szerint kiki illető lelkészéhez f o r -duljon ; és e módról a hivek annak rendje szerint értesíttettek is. Ámde a tapasztalás azt mutatta, hogy különösen n a -gyobb városokban, még a fentebbi egyszerű mód mellett is, csak kevesen j á r u l n a k lelkészeikhez dispentasio-kérés miatt ; holott épen a városi lakosok azok, kik, mig egyrészről k é t -ségkívül leginkább rászorulnak ily felmentvényre, miután általában nem készletből, hanem a piaczról s a mindennapi szerzeményből élnek, addig másrészről a felmentvényt k é -rés nélkül is, a legelterjedettebben használják. E bajon mél-tóságos püspökünk a győrvárosi lelkészek kérelmére azon bölcs és atyai intézkedése által segitett, miszerint a szószé-kekről kihirdetendő általános felmentvényt adott, mindazon győrvárosi hiveknek, kik a k á r drágaság, a k á r szükség, avagy betegeskedés tekintetéből, a szigorú, nagyböjti fegye-lem enyhítésére szorulnak. Ily felment vény nyel élhetnek az illetők, a szokott hetenkinti három napot kivéve, egész v i -rágvasárnapig kizárólag, — azonban keresztény kötelmökr nek ismerni tartoznak, a böjt szigorát buzgó ima és egyéb-nemű jó cselekedetek által pótolni.

F. hó 12-kén a közszeretetben állott, nagy halottért,

F. hó 12-kén a közszeretetben állott, nagy halottért,