l'est, febr. 13. A s v a j e z i e g y b á z i v i s z á l y a
„ P e s t e r L l o y d " - b a n . Liberalis lapjaink kedvencz the-mája, mindazon számtalan összeütközést, melyeknek nap-jainkban az állam és az egyház között tanúi vagyunk, ez utóbbinak tulajdonítani, ugy vagyunk az ismeretes svajezi viszálylyal is. Itt is, minthogy az egyház nem akarja elis-merni, a mint nem is ismerketi el, kogy a cantonok a püs-pököket kényök, kedvök szerint megtartsák vagy letegyék;
minthogy tőlök nem teheti függővé, mi képezze az egyház tanitmányának tárgyát ; minthogy végre nem tűrheti, hogy ókatholikus papok megfoszszák a népet hitétől, és igy a cantonok ilynemű erőszakoskodásai ellen tiltakozik, mond-j á k a „P. Ll." szerint, itt is az egyház szülőanymond-ja minden
bajnak, ő szitja a tüzet épen ugy, mint Németországban, épen ugy. mint 47-ben a különszövetségi káboru kitörése alkalmával. Nagy bölcsesség lenne, ha ugyan oly nagy igaz-ságot foglalna magában. Nem tagadjuk, kogy a „P. LI." e vádnál is hü maradt a liberális tábornak azon régi szokásá-hoz, melynél fogva a múltban és jelenben elkövetett bű-neit, mindenha az egyházra tolni szokta.
Azonban, ha a történelembe betekintünk és nem a ma-gunk fejéből készítünk mama-gunknak épen olyan történelmet, a minő a liberális gondolkozásmód keretébe épen beleillik, valamivel máskép találjuk előadva a svajezi különszövetségi háború történetét, mint azt a „L." hiszekény olvasóinak lemázolni jónak találta. Azért nagyon is kár volt ez esetet bolygatni, mert, lia az események képéről leveszszük a lep-let, akkor a liberalismusnak egy jó adag szemtelenségével leszünk kénytelenek megismerkedni. Ama küzdelem ugyanis, melyet 47-ben a különszövetség kénytelen volt, a vallássza-badság érdekében vívni, ugy hasonlít a mostanihoz, mint tojás a tojáshoz, s valamint Róma és a katholikusok most sem okai a küzdelemnek, épen ugy nem voltak azok 47-ben sem, hacsak azt nem méltóztatik okul felhozni a „Lloyd"-nak, kogy akkor is bátorkodtak katholikusok létezni a szabad (?) Svajczban.
A 47-iki különszövetségi háborúnak okai, épen ugy a katli. vallás üldözésére viketők vissza, mint a mai küzde-lem. Már az 1834-iki badeni conferentiában több canton, köztük Bern, Luczern, Aargau, Solotkurn stb., az egyház és állam közötti viszonyt josephinisticus alapokra akarták fektetni, mi ellen, ámbár mind a pápa, mind a baseli püs-pök tiltakoztak, mind a nép mozogni kezdett, mégis mind kasztalan volt ; mert nevezetesen Bern és Aargau erőszakkal elnyomták a népet, sőt Aargau 1841-ben, az alkotmány ellenében, a kolostorokat is eltörölte. A katkolikusok ily-nemű üldöztetésében találjuk fel a különszövetség eszméjé-nek szükségességet, mely 1845-ben csakugyan létrejött,
midőn a liberálisok a katkolikusok lelkes vezetőjét, Leu J ó -zsefet, Luczernben meggyilkolták, mert ez egy nevelő inté-zetnek vezetését a jezsuiták kezére bizta. Ily tényekkel szemben a kath. cantonok nem érezték magokat biztonság-ban és szövetségre léptek egymással, mit azonbiztonság-ban a liberális cantonok törvénytelennek, szövetségellenesnek nyilatkoz-tattak, kabár ezelőtt ők önmagok közt, hasonló szövetséget kötöttek. A szegény kath. cantonokat, kabár azok csak ön-védelemből szövetkeztek, mint támadókat, — az ártatlan bárányt a farkasok — mint rablókat és gyilkosokat bevá-dolták, s ime igy voltaképen liberális rablás és gyilkosság volt oka a különszövetségnek, mely, a mint a kath. canto-nok éberségét, ugy a liberálisok gazságát is napfénynél vi-lágosabban kitüntette. De ki hallotta vagy látta valaha, hogy a liberális garázdálkodás a katholikusoknak, ámbár csak önvédelemből is kötött szövetségét, békével tűrte volna ? Igy nem tűrték most sem a katk. cantonok különszövetsé-gét, hanem majd a jezsuiták száműzése, majd más erősza-kosság által oda kényszeritették azokat, kogy fegyvert fog-tak, de eredmény nélkül, mert a hadi szerencse a liberáli-sok részére kajlott.
Bármely pontját tekintsük tehát ez eseménynek, min-denütt csak azt találjuk, hogy a liberálisok a legaljasabb eszközöket is felhasználták a katkolikusok elnyomására, és igy nem a katholikusok voltak okai, kogy a liarcz végre kitört. Hanem természetesen, calumniare audacter, ez a
„Lloyd"-nak is főprincipiuma. Hivatkozik a múltra, hogy lássák olvasói, miszerint aualog eset van már Svajczban ; és hogy a jelen esetben valószínűvé tétessék, mintka csakugyan Róma szitaná a tüzet, a múltra hivatkozik, és minden törté-nelmi igazság arczulcsapásával azt állítja, hogy 47-ben is Róftia volt oka minden bajnak, mert kát azok a bárány-szelidségü, liberális farkasok a vizet sokasem szokták meg-zavarni, hanem mindig a legnagyobb nyugalommal vise-lik magokat.
Ez áll a múltra nézve, de nem kevesebb igazsággal mondható a jelenre is. A jelen katkolikus mozgalom okát is abban kell keresnünk, kogy a liberálisok a katholikusokat valóságos páriákká tenni szándékoznak. E czél tűnik ki mindenek előtt a szövetségi alkotmány azon tervezett átala-kításából, mely a katholikusokra nézve teljesen egyenlő a polgári jogélvezet megsemmisülésével ; kozzá járul a szövet-ségi tanács jogtalan beavatkozása az alkotmány által bizto-sított, katk. egykáz ügyeibe ; a kath. egykáz tanítási szabad-ságának megszorítása, a püspöki joghatóság gyakorlatának megakadályozása, továbbá azon vakmerő, tényleg is érvé-nyesíttetni kezdett követelés, hogy a szövetségi tanács a püs-pököket önkényt letekesse stb. Ha mindezt tekintetbe vesz-szük, ugy kezünkben van a kulcs, melynek segítségével a svajezi katk. mozgalmakat megfejtketjük ; rájöhetünk arra is, kik legyenek voltaképen okai azon szánandó kelyzetnek, melynek tanúi vagyunk. Hagyták volna békében a liberáli-sok a katholikuliberáli-sokat, engedték volna meg, kogy törvény által biztosított jogaikat élvezkessék, s ne kisérlették volna meg püspökeiket hivatalaiktól megfosztani, s akkor az a jó kath. nép épen oly békében élne meg ma is, mint azelőtt.
Ne hasonlítsa össze a „Ll." a katholikus kiveket a liberáli-sokká!, ezek nem tisztelnek semmi jogot, nem is kelnek
vé-delmére semmi jognak. De a katholikusok, midőn más jogait becsülik, a magokét sem nézik tétlenül elvétetni ; nem szo-rult e tekintetben a katb. ember semmi külső impulsusra, mert a név, melyet visel, önmagában hordja a jogérzetet és jogvédelmet. Nem pártolunk mi semmi lázadást, mely a
tör-vényes felsőség ellen van intézve, nem is inti erre a hiveket az egyház soha ; de ne csudálkozzanak a „Lloyd"-féle em-berek, ha az általok rendszeresen űzött forradalom végre viszhangra találna a kath. népnél is, azon lelketlen elnyo-mások súlya alatt, melyeket liberális részről tapasztalni kénytelenek ; ne csudálkozzanak, lia a legigazságtalanabb eljárás következtében, a kath. nép jogos haragja kitör és ha aztán jogainak védelmére sorakozik ; végre ne pártolják a liberális lapok a legtörvénytelenebb tényt is, ha az katholi-kusok ellen követtetik el, ne tüntessék fel a katholikus jogvédelmet támadásnak és akkor bizonyára meg fog szűnni a kath. mozgalom is, mert nem lévén oka, megszűnik a kö-vetkezmény is.
Igenis, ha lapjaink bel- és külföldön más irányban járnának el, mint azt tényleg teszik, akkor a béke korszaka ismét virradna fel, hogy azonban ettől mily távol vagyunk, mutatja a „P. Ll." az által is, hogy a liberális pártot báto-ritja, tüzeli a katholikusok ellen. Azt óhajtja, hogy az euró-pai nagy államok Svajcztól vegyenek példát, mikép kell a katholikusok ellen eljárni, és ime, ezek az emberek, kik folytonosan izgatják a kormányokat igazságtalan eljárásra ellenünk, ezen emberek elég vakmerők, hogy többet ne mondjunk, a katholikusokat okolni, ha végre a sokszoros zaklatás után, az igát önmagokról lerázni igyekeznek. Be-csületes eljárás-e ez ? nem kell-e az ily emberektől undorral elfordulnunk ? Szabad-e csak egy perczig is maguukat rájok biznunk ? Gondolkozzék és Ítéljen felette minden be.csületes
ember, mi őket a közmegvetésnek adjuk át. 0 Németország. A n é m e t p ü s p ö k i k a r n a k
e m l é k i r a t a máris egy hivatalos nyilatkozatra adott alkalmat a porosz ministerium, illetőleg a még mindig annak háta megett álló Bismark részéről. A „Provinzial-Corres-pondenz" az, melynek hasábjain, mint mindig, ugy most is mindazon hazugságok és gorombaságok hozatnak a nagy közönség elé, melyek liberalizáló kormányunknál, szemben a katholikusokkal az érvek helyét pótolják. Az ily alkal-makkor mindig előrántatni szokott jelszó szerint, a „Prov.
Corr." a püspökök fellépésében mindenek előtt kihívást lát, s fenyegetést a kormány és az állam ellen. A kormány azon-ban, mint a félhivatalos lap, negélyzett nyugalommal hozzá teszi, erősen hiszi, miszerint a püspökök és az ultramontán szóvivők majd engednek, ha látják, hogy a kormány a kilá-tásban levő törvényeket komolyan veszi. „A püspökök majd tanácsot kérendenek lelkismeretöktől" — mondja a félhiva-talos lap — „váljon igazán olyanok-e ezen törvények, hogy az állammal végleg szakitaniok, és a forradalom ösvényére térniök kellene?" Ily frivol beszédre a jelen körülmények közt csak becsület-feledett toll képes. A német püspökök igen jól tudják, melyik ösvényre térjenek; e tekintetben máris tanácsot kértek, kiki lelkismeretétől, s az elhatáro-zás nem is lehetett, sem nehéz, sem kétes, mert a legújabb törvényjavaslatoknak egyes szakaszai eléggé hangosan hir-detik, miszerint a katholika egyház manap Németországban
körülbelöl ugyanazon helyzetben van, melyben hajdanta Diokletián alatt volt. De azért nem fognak a forradalom ösvényére térni ; mert ez nem katholikus szokás. Hanem az fog velők történni, s ők ezt igen jól tudják, hogy a liberá-lis kormány fel fog használni minden alkalmat, hogy nekik alkalmatlankodjék, hogy pénzbírságokat rójjon rájok, s hogy a törvényszékek előtt, s talán a börtönökben is meg-hurczolja őket. Ez mind nagy örömére fog ugyan szolgálni a türelmes liberálisoknak, de forradalom nem lesz belőle;
mert a katholikus ember nem szokott forradalmat csinálni,
» 7
ezt a liberálisokra hagyja.
De a „Prov. Corr." maga sem hiszi, a mit beszél, ami-ért is a püspökök ellenében a rendőrségre hivatkozik : „ha a püspökök a feliratban kifejezett fenyegetéseit mégis komo-lyan vennék, akkor ez, lehetetlen, hogy kormányunknak sürgős intésül ne szolgáljon arra nézve, miszerint okvetlenül szükséges, hogy az állami souverainitásnak, senkivel sem megosztható, legfelsőbb joghatósága, minden elvi pártütés
ellen eleve is, egyszer mindenkorra biztosittassék." Mit ér-tenek „Prov. Corr." etconsortes az állami, legfelsőbb jogha-tóság alatt, azt tudjuk ; hanem azt is, hogy ezeii „senkivel sem megosztható legfelsőbb joghatóság", csak ugy lesz, a jelenlegi porosz ministerek felfogása szerint, kellőleg
bizto-sitva, ha a katholika egyház gyökerestől kiirtatilc ; ez pedig oly munka, melyre talán még Bismark sem vállalkozik, ha csak nem igaz az, mit nem régen egy franczia lapnak né-methoni tudósitója, egész határozottsággal állitott, hogy t. i.
a kanczellárnak életében legújabban oly perczek is mutat-koznak, melyekben esze nincs egészen helyén ! . . .
Miután a „Prov.-Cor." ekként a rendőrkáplár botjá-val hadonázott, egyszerre csak ajtatos szemforgatással a lel-kismeretet rántja elé ismét, s arról beszél, miszerint az államnak is lévén lelkismerete, köteles a nép javáról gon-doskodni, mely kötelességnek az által vél eleget tenni, ha
„szigorúan tartózkodik minden oly lépéstől, mely őt az egy-házi belélet, a vallás- s lelkismeretszabadság, a hit- s er-kölcstan terére vinné". . . . Hogy a félhivatalos lap ma, mi-dőn a Falk-féle törvényjavaslatoknak hivatalos szövege már közkézen forog, mégis igy mer beszélni, az csak ugy magya-rázható, hogy először azóta, mióta a „jó erkölcsök" birodal-mában a „politikai színlelés" kormányzati főelvvé lett, az ott alkalmazásban lévő, félhivatalos közlönyöknek főköteles-ségévé, természetesen, a minél vastagabb hazudozás tétetett, s másodszor ugy, hogy a liberális philister mindent hisz és javai, mi a katholicismus ellen megy, észre sem vévén, hogy utóvégre mégis csak őt teszik bolonddá azok, kik, mig sze-mernyi eszét a pápistákkal elfoglalják, addig keservesen megszerzett fillérjeit zsebéből ki-„alapítják" ; — hiszen a Wagener-féle botrányok megnyithatnák szemét, lia ez egy-általán lehetséges, hogy lássa, kik azok, kik az „ultramon-tanismus" elleni karczban az előcsahosok szerepét viszik.
Mindebből kitetszik, hogy, amint az ügyek ma állanak, nehéz és hoszu harczra készül a némethoni katholika egy-ház. Kérjük a Mindenhatót, hogy eme válságos perczben se-gitő kezét ne vonja le rólunk !
Madrid. A k i r á l y l e m o n d á s a . Mióta a k i r á -lyok Isten kegyelme helyett, a nép kegyelméből uralkodnak és uralkodásuk alapjául e kegyet elfogadták, trónjok ia
1 1 9
folytonos ingadozásnak vau kitéve, két károm évig talán nem változik e kegy és igy nem változik a király, de mikelyt a nép szeszélye újság után vágyik, ka elkatározza magát, az eddig nyújtott kegyet megvonni, nyugtalankodni kezd, za-varog, a helyzetet türketetlenné teszi és beáll a pillanat, midőn az ország politikai feje, ka nagyobb veszélynek nem a k a r j a kitenni magát, kénytelen lemondani és átengedni kelyét másnak, kinek a nép néhány évig ismét kész, kegyel-mével adózni. Igy történt ez a jelen spanyol király válság alkalmával is. A savoyai dynastia egyik tagja, alig kogy elfoglalta Spanyolország trónját, álig kogy az ország viszo-nyaival a nép kegyéből megismerkedett, már eltávozik ha-zájába, hogy elmélkedjék a nép kegyének értékéről. Aosta herczeg, Amadeo név alatt Spanyolország királya, ismét visszamegy a csendes magányba, a forradalom szülte trón-j á t , a forradalmi mozgalmak késztik őt távozni is.
Nagy tanúság rejlik ez esetben a fejedelmekre nézve és mindazokra, kik valamely nemzet élén állanak, de leg-közvetlenebb tauuságot vonhat ez esetből, maga az eltávo-zott királynak édes atyja. Majdnem egy százada már, kogy Európa fejedelmei a kelyett, kogy az összes társadalomra oly számtalan vészt, annyi felforgatást kozó forradalmi összees-küvőket és összeesküvéseket ártalmatlanokká tenni töreked-nének ; a helyett, hogy a tekintélyt uton útfélen aláásó törek-véseket megzabolázni elég bátrak volnának és ezáltal önön lé-töket biztosítanák, magok is részt vesznek az összeesküvések-ben, a forradalmi irányt pártolják, tartományaikat forradal-mi uton szaporítják, szóval önmagok sietnek aláásni az ala-pot, melyen eddig trónjaik biztossága nyugodott.
Legközelebbi felvilágosításul szolgál ez esetben az olasz királyság. Néhány évvel ezelőtt sziik katárok közé szorítva létezett a piemonti fejedelemség, a többi európai nagy hatalmak között alig számított valamit, szövetkezett a forradalommal, száműzte a törvényes fejedelmeket, nagygyá lett a forradalom kegyelméből, de a jelek után ítélve, nem sokára a forradalomnak fog áldozatul esni és Victor E m a -nuel legfeljebb avval vigasztalhatja magát fiában, hogy so-lamen miseris socios habuisse dolorum. Ami jelenleg fiatal királyunkkal történt, sokakkal fog megtörténni, ha csak nem fognak a fejedelmek feleszmélni, ka csak nem szakíta-nak a nemzeteknek, ugy mint királyi családokszakíta-nak vészes iránynyal és vissza nem térnek az egyedül biztosító alaphoz, a kereszténység eszméjéhez, mely a király hatalmát nem a néptől, hanem az Istentől származtatja.
Biztosabb garantiát ezen eszmén kivül kiába keresnek a fejedelmek, trónjaik megerősítésére. Leket valamely eszme önmagában véve igen szép, igen csillogó, lehet nagyon vonzó, de ha az igazság ereje nincsen benne, ugy múlékony és nem lesz képes a rá emelt építményt fentartani. Minden intéz-mény, igy a királyság is csak a jog és igazság rendithetlen alapján képes, rendületlenül fenmaradni. A forradalom taga-dása minden jognak és igazságnak, nem képes fentartani semmit, csak a kedélyek izgatottságát, nem képes épiteni, csak rombolni, ily elemmel szövetkezve, a királyság önmeg-semmisítésének szerződését köti meg.
Ki hivta Amadeot Spanyolországba ? a forradalom • kivel kötött szövetséget ? a forradalommal ; ki kényszeri-tette távozásra ? a permanens forradalom. Erudimini qui
judicatis terram . . . . Ily módon koronát szerezni gyalázat, s az akképen szerzettet Amadeo módjára elveszteni, igaz-ságos isteni büntetés, Isten ujjának egyik ujabb jele, mely uj reményt, uj bátorságot önt belénk, amennyiben ujolag is meggyőződünk arról, miszerint van még osztó igazságosság e földön !
VEGYESEK.
rj
— O kerczegsége, Magyarország primása, f. hó I 2 - é n Esztergomban ünnepélyes gyászmisét mondott, boldogult Karolina Augusta, özvegy császárné s koronás magyar ki-rálynéért.
— Ugyancsak ő kerczegsége legújabban ismét terje-delmes pásztorlevelet bocsátott ki, mely : „De S. Missae sa-crificio digne, rite et devote offerendo" értekezik, s némileg folytatását képezi azon főpásztori szózatnak a papi zsolozs-máról, melylyel ő Főméltósága a tavali nagy böjt kezdetén megyéje papságát oktatva megörvendeztette.
— Az egri egy házmegy ében, 1873-ra kiadott „Scke-matismus"-a szerint, van 14 kanonok, 4 főesperesség, 24 alesperesi kerület, 106 boigtatott plébános, 89 lelkész, 95 kápláu. Az egész egyházmegye területén van 937,937 lélek ; ezek közt róm. katk. : 465,548 ; a megyei áldozárok száma : 337; íiövendékpap (ide számitva 1 erdélyi és 10 vácz-egy-házmegyei növendéket) 66; 9 szerzetházbau 136 szerzetes;
angolkisasszony 1 intézetben: 15; Paulai-szent-Vinczéről nevezett nénék 3 házban: 28 ; a 197 plébánia közöl 175 tiszta magyar. A latin schematismushoz mellékelve külön is magjelent magyar nyelven : Az egri főegyházmegye római kath. népiskolái 1873-ban, mely szerint a megye területén van: 410 népiskola, 516 tanító és tanitónő és 45,396 t a -nítvány.
— A genfi papság együttes nyilatkozatot intézett a nagytanácshoz, melyben kijelenti, kogy a készülőben lévő törvényeknek elfogadása és életbeléptetése az összes papságnak visszalépését vonná maga után ; mert mindnyájan k é szebbek, bármit is eltűrni, mint az egyháztól, a római p á -pától és törvényes püspöküktől elszakadni.
— Időközben ő szentsége Mermillod püspököt apostoli helynökké nevezte. Ezen kinevezés feltételezi, hogy Genf-nek nincsen rendes püspöke. De mintkogy a svajezi szövet-ségtanács eleddig eléggé irányzatosan azt állítja, miszerint Génf területe a lausannei megyékez tartozik, annak daczára, kogy Marilley püspöknek lemondása folytán e viszony gyö-keresen megváltozott ; ugy ezen kinevezés aligha nem ujo-lagos viszálykodásoknak szolgáland kiinduló pontul; amint-kogy, a legújabb tudósitások szerint a genfi államtanácsnak elnöke, Vautier, egy különösen ezen kinevezés következté-ben tartott, rendkívüli üléskövetkezté-ben kijelentette, miszerint a kor-mány semmit sem mulasztand el, mi a polgári katóság te-kintélyének fentartására szükséges. Sőt találkoztak, kik Carteret indítványa folytán Mermillodnak befogatását sürgették, mely inditvány azonban elvettetett, miután T u r e t -tini, főállamügyész kijelentette, hogy ilyetén befogatáshoz, mint törvényellenes eljáráshoz, nem adhatja beleegyezését.
— A baseli káptalan, az úgynevezett megyei konfe-rencziának a múltkor már emiitett, jogellenes követeléseire válaszolván, kijelentette, miszerint nem fog püspökhelyet-test választani, miután a rendes püspök, msgr. Lackat sem meg nem kait, sem ki nem közösittetett, sem kelyéről le nem mondott ; szóval, miután a baseli püspöki szék egykázjogi-lag uem üres.
— A genfi államtanács három hónapra felfüggesztette mindazon plébánosoknak fizetését, kik a Mermillod püspök-nek apostoli vicariussá való kiiieveztetését hirdető pápai iratot a nép előtt felolvasták.
— Konstaiiczban egy uj, eredeti comédiát játszanak.
Megszavaztatják a népet: kell-e neki az infallibilitás vagy sem? Természetes, bogy a katholikusok nem szavaznak s ép oly könnyen érthető, kik azok, a kik szavaznak. Ezen al-kalommal egy röpiratot bocsátottak szét a nép közt, melynek czime : Die Rede des Bischof Strossmayer über die Unfehl-barkeit des Papstes, gehalten auf dem vatikanischen Concil im Juni 1870." Enuek következtében Ketteier püspök táv-iratilag arról értesité Grubert, kontanczi főegyházi plébánost, miszerint az egész beszéd, általában, s egyes részleteiben, tel-jesen apokryph.
— Az „Univers" a következő adomát beszéli Tliiersről.
A törvényhozó testület üléseinek megnyitása alkalmával törvényes szokás szerint fényes isteni tisztelet tartatott a versaillesi, királyi palota kápolnájában. Thiers is megjelent, kinek a kápolna küszöbén az ottani beneficiatus szokás sze-rint az aspersoriumot nyújtotta. 0 elnöksége azonban, ahe-lyett, hogy azt újhegyével érintve, keresztet vetett volna magára ; kivette az aspersoriumot a pap kezéből s imperter-rite, jobbra s balra, keresztformára hintette a szentelt vizet.
Ezen ünnepélyes ténynek bevégezte után, oda nyújtván az aspersoriumot az utána lépdelő Grévy, a törvényhozó testü-let elnökének, quasi re bene gesta elfoglalta a számára ké-szitett helyet, mig Grévyt, ki még kevésbbé tudta, mit csi-náljon ezen eszközzel, csak a papnak közbenlépése szabadí-totta ki, egy époly nevetséges, mint jellemző situatióból.
— Néha a rosz élczczel határos, mit a porosz kormány az egyes jezsuitákkal tesz, midőn ezek azon kérdéssel for-dulnak hozzá: hol telepedjenek le? Igy a kölni születési Rive atya e napokban az ottani rendőrigazgatótól hasonló kérdésre a következő választ kapta : „Uraságod mindenütt telepedhetik le a porosz birodalomban, csak Rajnamellék, Westphália, Preussen, Posen, Hannover, Szilézia és
— Néha a rosz élczczel határos, mit a porosz kormány az egyes jezsuitákkal tesz, midőn ezek azon kérdéssel for-dulnak hozzá: hol telepedjenek le? Igy a kölni születési Rive atya e napokban az ottani rendőrigazgatótól hasonló kérdésre a következő választ kapta : „Uraságod mindenütt telepedhetik le a porosz birodalomban, csak Rajnamellék, Westphália, Preussen, Posen, Hannover, Szilézia és