testszerveződése - (K.V., M.K.)
9.3. Az újszájúak légzőszervei
9.3.2. A légköri oxigén felvételének lehetősége – a kétéltűek és a hüllők légzőszervekétéltűek és a hüllők légzőszerve
Akétéltűek(Amphibia)lárvális állapotban kopoltyúkkal, kifejlődött állapotban tüdővellélegeznek. Felső légutaik az orrnyílástól a garatig vezetik a levegőt, mivel az orrüregük és a szájgarat üregük belső orrnyílások révén összeköttetésben áll. Az alsó légutak első tagja a gége (9.8. ábra).
Agégefő(larynx) nyílását egy porcpár veszi körül, ezekhez rögzülnek a hangszalagok. Mikor megfeszülnek, a tüdőből kiáramló levegőt rezgésbe hozzák és hang keletkezik. A hím békák a hangot a szájgarat üregből nyíló hanghólyagokban még felerősítik (8.11. ábra).
A gégefő az ún. laryngo–trachealis zsákba torkollik, ahová a tüdők széles szájadékkal nyílnak be. A laryngo–trachealis zsákelnevezése arra utal, hogy itt a gége (larynx) és a légcső (trachea) még nem különül el egymástól, hanem a két szerv csupán egy rövid, elágazó, közös, zsákszerű teret hoz létre. Atüdők(pulmo) páros, vékonyfalú, zsák alakú képződmények, a testüregben, a szív két oldalán helyezkednek el (9.8. ábra).
9.8. ábra.A békák testüregi szerveinek helyzete a felboncolt állatban
Belső felületükön légzőhámmal borított léceket találunk, melyek a felület megnagyobbítására szolgálnak: ezekben fut a gázcserét lebonyolító gazdag érhálózat (9.9. ábra).
9.9. ábra.A kétéltűek alsó légutai a tüdővel felülnézetben (A) és a gégefőn átmenő metszéssíkban (B). (A B ábra csak a legnagyobb léceket mutatja, az ezek terét tovább tagoló kisebb sövényeket csak egy területen ábrázolja) A békákbanmellkas nem alakul ki(bordáik rövidek, nem érnek a szegycsontig, l. 7.5. ábra), ezért a légzés sajátos módon, a szájfenék mozgatásával történik.
Mikor az állat leereszti a szájfenekét, a szájüreg a külső orrnyíláson, az orrüregen és a belső orrnyíláson keresztül beáramló levegővel megtelik. Ekkor orrnyílásait egy billentyűvel elzárja, a szájfenekét felemeli és így a szájüreg szűkítésével a levegő a gégefő nyílásán át a tüdőbe nyomódik. A levegőt tehát a békák „nyelik”. Kilégzésnél a tüdő körüli izmok összehúzódása miatt a tüdők rugalmas fala összeesik és mintegy kiszorítja a levegőt.
A tüdők mint hidrosztatikus szervek is működnek. Hiányukban a béka nem tud a víz felszínén úszni. Ha viszont a tüdőket mesterségesen felfújjuk, az állat nem tud alámerülni.
A légzésben egyaránt szerepe vana szájüreg hajszálerekben gazdag nyálkahártyájának, a tüdőnek és a bőrnek is, melynek érhálózata igen fejlett.
A hüllők mindegyike tüdővel lélegző állat. A felső légutakhoz tartoznak a külső orrnyílások, az orrüreg az orrkagylókkal, a belső orrnyílások, valamint a garat ürege. A másodlagos szájpaddal rendelkező állatoknál az elsődleges szájpadon lévő, s az orrüreget határoló elsődleges belső orrnyílásoktól egy járatrendszer, az ún. orr–garat vezeték vezet a garat üregéhez a másodlagos belső orrnyílásokon át (9.10. ábra). Azalsó légutakat a gégefő (larynx), a légcső vagy gégecső (trachea), valamint a tüdők (pulmo) alkotják.
9.10. ábra.Másodlagos szájpaddal rendelkező hüllő (krokodil) felső légutai: a felső légutak elhelyezkedése a koponyában (vázlatrajz, A) és a krokodilok gégebemenetének környezete (B)
Tanulságos megvizsgálni, hogy a másodlagos csontos szájpad kialakulása hogyan teszi lehetővé azt, hogy a krokodilok vízbe fojthassák zsákmányukat, miközben ők maguk elegendő levegőhöz jutnak a küzdelem során. A krokodilok másodlagos szájpadlása megnyúlt, s belső orrnyílásaik a gége fölé kerültek. A gége területét a nyelvgyökér veszi körül: itt egy olyan félköríves duzzanat van, amelyet az állat a szájpadlásához tud szorítani, elzárva ezzel egymástól a száj- és a garatüreg terét (9.10. ábra). Ennek táplálékszerzéskor van jelentősége, hiszen a krokodilok áldozatukat vízben kapják el, s azt igyekszenek a víz alatt is tartani: mivel a vízzel telt szájüreget képesek elválasztani a gégebemenetet körülvevő garatüregtől, a megnyúlt orrtájékon lévő orrnyíláson beszippantott levegőt képesek továbbítani az alsó légutak felé.
Agégefő(larynx) vázát porcok alkotják: ezek a pajzsporc, a gyűrűporc, valamint a kannaporcok. Hangszálaik csak a krokodiloknak vannak. A hüllőkben alégcső(trachea) már önálló szerv, s az állat testfelépítésének (nyakának) megfelelő hosszúságú. Porcgyűrűk merevítik, s a két főhörgőn keresztül a tüdőbe juttatja a levegőt. Atüdők (pulmo) a mellkasban foglalnak helyet. Az egyes hüllőcsoportok tüdeje igen változatos felépítésű, így eltérő fejlettségű. Faláról (a kétéltűekhez hasonlóan) többé-kevésbé elágazó kötőszöveti sövények nyúlnak be a központi üregébe. A sövények rendszere légzőhámmal borított, félgömb alakú kamrákat vesz körül.
A kétéltűekhez hasonlóan a hidasgyík tüdejében még nagy centrális üreg található, a varánuszféléken, teknősökön és krokodilokon azonban a tüdőt már csaknem teljesen kitöltik a kamrák. A megnyúlt testű kígyókon a két tüdő nem egyformán fejlett: a rendszer elején álló óriáskígyókon még mindkét szerv megvan, ám a bal oldali kisebb; a többi fajon csak a bal oldali tüdő fejlődik ki. A kaméleonok és teknősök tüdején a madarak légzsákjaira emlékeztető nyúlványok is megjelennek (l.9.13. ábra).
Ahüllők légző mechanizmusaalapvetően eltér a kétéltűekétől, mivel bennük Hiba: A hivatkozás forrása nem található alakul ki, s bordáik között bordaközti izmok is fejlődnek. A mellkasfal belső felszínéhez a mellhártya (pleura) két lemezének segítségével hozzátapadnak a tüdők. A belégző izmok összehúzódásakor a mellkas térfogata tágul, ezt a mellhártya közvetítésével a tüdők passzívan követik: a hüllők már beszívják (és nem lenyelik) a levegőt.
A kilégző izmok kontrakciójakor a mellkas térfogata csökkent, a tüdőkből kipréselődik a levegő. Ez a mechanizmus a szegycsonttal nem rendelkező kígyókban és a merev mellkasfallal rendelkező teknősökben máshogyan alakul (itt nem foglalkozunk vele). A légcserét krokodiloknál a testüreget mell és hasüregre tagoló rekesz is segíti (9.11.
ábra).
Ez felépítésében ugyan eltér, működésében azonban hasonlít az emlősök rekeszizmához. A különbség abban nyilvánul meg, hogy ez a szerv egy olyan kötőszöveti lemez, amely – az emlősökkel ellentétben – izmokat nem tartalmaz. Hozzá mindkét oldalon egy-egy, a medencéről eredő rekeszizom kapcsolódik: amikor ezen izmok összehúzódnak, a rekeszt caudalis irányba húzzák, a mellüreg térfogatát tehát növelik. Amikor az izmok elernyednek, a rekesz visszatér eredeti helyzetébe, a mellüreg térfogata tehát csökken.
9.11. ábra.Krokodilok testüreg tagolódása: a rekesz és a hozzá futó izom elhelyezkedése