• Nem Talált Eredményt

Egy sikertörténet alapja – az emlősök bőre

In document Bevezetés az állattanba (Pldal 58-62)

testszerveződése - (K.V., M.K.)

6.2. Az újszájúak köztakarója – a bőr fogalma és néhány más alapvetésés néhány más alapvetés

6.2.4. Egy sikertörténet alapja – az emlősök bőre

Azemlősök(Mammalia) köztakarója a hüllőkhöz képest több eltéréssel is rendelkezik – közülük az egyik olyan jelentős, hogy az osztály elnevezésére is okot adott. Nem másról van szó, mint a tejmirigyek, illetve az ezek csoportosulásával létrejövőemlők (mamma)megjelenéséről, amely az utódnevelésben betöltött szerepével nagyban hozzájárult e csoport sikeréhez. Nézzük meg részletesebben, hogy milyen is ez a bőr!

Az emlősök bőre erős, rugalmas, az állat testtömegéhez viszonyítva nagy tömegű szerv, amely mechanikai védőszerepén túlszámtalanmásfunkciót is ellát. Gátolja a szervezet vízvesztését, és természetesen véd a külső nedvességtől (csapadék) is. Jól szigetelő, dús érhálózata, pigmentjei, szőrzete és verejtékmirigyei révén elsőrendű szerepet játszik a szervezet hőegyensúlyának megteremtésében és az érzékelésben is. Minthogy a test felszínén van, könnyen sérül, de gyorsan és igen jól regenerálódik. Abőraljaviszonylag lazán kapcsolódik az izomzathoz, és attól sok helyen elemelhető.

Az epidermisztöbbrétegű, elszarusodó laphám, amely papilláival az irhába nyomulva nagy felületen érintkezik azzal; táplálása innen történik (6.23. ábra). Az elszarusodás a mechanikai igénybevételnek legjobban kitett helyeken a legintenzívebb, így pl. macskákban és sok más emlősben az ún. talp- és ujjpárnák területén. Ezek a részek szőrtelenek, igen rugalmasak, egyben vastag szaruréteggel fedettek, lehetővé teszik az állatok nesztelen és gyors mozgását (6.24. ábra).

6.23. ábra. Az emlősök bőrének felépítése (szövettani metszetről készített rajz)

6.24. ábra. Házimacska talp és ujjpárnái

Azepidermis származékaia szőrzet, a bőr mirigyei és a karmok, paták – utóbbiak az utolsó ujjpercre támaszkodnak (6.25. ábra). A karmok a köztakaró jellegzetes szaruképletei. A legtöbb macskaféle karmai akaratlagosan mozgathatók, egy kis tasakba visszahúzhatók, így járáskor vagy futáskor a karmok nem érik el a talajt. Más állatok (pl. gepárd, patkányok, kutyák) karmai nem húzhatók vissza.

6.25. ábra.A páros és páratlanujjú emlősök patái: a végtag vázelemei és a szaruból felépülő paták

A szőrzet szőrszálakból épül fel, melyek lehetnek durvább nemezszőrök, puhább, finomabb piheszőrök és speciális érzékszőrök. A szőr, a tollal ellentétben, nem homológ a hüllők pikkelyével, – itt nem részletezett módon – attól eltérően fejlődik. A szőrzetvedlésekkel újul meg, és alkalmazkodik környezetéhez (nyári, illetve téli bunda).

A szőrtüszőkhöz kis szőrmerevítő simaizmok kapcsolódnak, amelyek összehúzódásakor a szőr(zet) felborzolódik (6.23. ábra). A kis izmokat vegetatív idegrostok innerválják, a szőrzet felborzolása rendszerint az állat ingerültségének a jele. A bajusz és a szemöldök hosszú, vastag szőrszálai ún. szinusz-szőrök (6.26. ábra). Szőrtüszőik mellett véröblöket találunk, bennük a vér nyomása, mennyisége az idegrendszer segítségével szabályozható. Ha a szinusz vérrel telik meg, a receptorokban gazdag tüszőfal hozzányomódik a szőrszálhoz, amelynek legkisebb elmozdulása is érzékelhetővé válik. Ezek a jelzések igen fontosak az állatok tájékozódásában. Speciális, receptorokban és erekben igen gazdag az orrnyílások körüli terület, az ún. orrtükör bőre is (6.26. ábra). Macskáknál, kutyáknál és számos más emlős esetében az állat egy új tárgyat nemcsak megszagolgat, de orrával azt meg is

„tapogatja”.

6.26. ábra.Házimacska fején jól láthatók a hosszú, fehér bajusz és szempilla szőrök (szinusz-szőrök), valamint a rózsaszínű orrtükör

A faggyúmirigyekrendszerint a szőrtüszőkkel együtt fejlődnek, a mirigyek kivezető csöve a szőrtüsző felső részébe nyílik (6.23. ábra). Váladékuk a szőrtüsző üregén át jut a bőr és a szőrszál felszínére, ahol azok szarurétegét impregnálja: kialakítja rugalmasságukat és fokozza víztaszító tulajdonságukat. A verejtékmirigyeka verejték kiválasztása révén jelentős szerepet játszanak a szervezet hőregulációjában.

Hogyan működnek a verejtékmirigyek? A folyadékok párolgása hő elvonó hatású, azaz hűtő folyamat. Ahhoz tehát, hogy lehűtsük bőrünk felszínét, folyadékot kell elpárologtatni róla. Ez a vízvesztést hatékonyan akadályozó epidermisz léte mellett csak kerülő úton valósítható meg. A csak emlősökre jellemző verejtékmirigyek sejtjei vizet választanak ki a mirigy végkamráiba. A víz szervezetből történő „kicsalogatására” ionokat (sókat) használnak: első lépésben tehát – energia ráfordítással – ezeket „emelik át” a mirigy üregébe. Az ionokat a víz passzívan követi, s végül az epidermisz felszínére jutó szekrétum vize elpárologva lehűti a felszínt, amelyen kiválik a só. Mindez energián kívül ionveszteségbe is kerül – alkalomadtán tehát mindkettőt pótolni kell.

A verejtékmirigyek általában a test meghatározott helyein csoportosulnak, így pl. macskákban a talppárnák területén.

(Egerekben itt oly nagymérvű lehet az izzadás, hogy nagy melegben az állatok szinte „tócsában” állnak.) Főemlősökben a verejtékmirigyek az egész testfelszínen, csaknem egyenletes eloszlásban találhatók. A fölösleges hőmennyiségtől való megszabadulás másik fontos eszköze a lihegés.

Azillatmirigyek módosult, rendszerint a szőrtüszőkbe nyíló verejtékmirigyek. Szerepük elsősorban az állatok szexuális életébenfontos.

Az emlősök sikerességének megalapozásában nélkülözhetetlen szerepűtejmirigyekmódosult verejtékmirigyek.

A legfejletlenebb emlősöknél (Prototheria alosztály, kacsacsőrű emlősök) a hasi oldalon elszórva helyezkednek el, s a tejet a kicsinyek a bundáról nyalogatják le. A tejmirigyek erszényeseknél (Metatheria alosztály) már csoportosulnak, ún.emlőket alkotnak. Mivel összefutó vezetékeik az ennek területén kiemelkedő emlőbimbón nyílnak, az erszényesek kölykei már szophatnak. A legfejlettebb méhlepényeseknél az emlők a hónalj és a lágyéktájék között húzódó ún. tejléc mentén sorakoznak. Az emlők száma a szokásos utódszámhoz igazodik. (A tejléc mindkét nemben megjelenik, de a mirigyek kifejlődését és fejlettségét hormonális háttér szabályozza.)

Azirhakötőszövetes rétegében számos idegvégződés és vénás, illetve artériás érfonadék található (6.23. ábra).

Az előbbiek fontos szerepet játszanak a bőrérzékelésben, az utóbbiak a rajtuk átáramló vér mennyiségének és

eloszlásának szabályozásával a szervezet hőszabályozásának fontos eszközei.A bőraljazsíros kötőszövet, amely többé-kevésbé egységes réteg. Egyes állatokban (fókák, cetek) hőszigetelés vagy tápanyag raktározás céljából ez a zsírréteg igen vastag lehet. A mechanikai igénybevételnek erősebben kitett helyeken (tenyér, talppárnák) szabályos zsírpárnák képződnek. Ezek állományát – mechanikai stabilitását fokozandó – kötőszövetes rekeszek tagolják, illetve határolják.

Összefoglalás

Átnéztük, hogy mik a köztakaró alapvető feladatai (ebből adódóan megadható definíciója is), hogy ezek teljesítéséhez milyen sejtekre, rétegekre van szükség, valamint azt, hogy ezek melyik csíralemezből származnak. Az ősszájú állatok törzsfejlődésében egy–egy fontos állomást érintve áttekintettük, hogy a hám és izom jellegű funkciók a kezdeti egységből hogyan különülnek el, s hogy ennek milyen előnyei vannak. Láttuk, hogy a puhatestűek külső vázának megjelenésével együtt kialakulnak az első kiegyénült izmok, amelyek az ízeltlábúaknál már általános előfordulásúak. Segítségükkel a bőrizomtömlőhöz képest differenciáltabb, precíz mozgások is megvalósíthatók.

Áttekintettük a külső váz előnyeit és hátrányait, a vedlés folyamatát. Ezután áttértünk a könyvünkben bemutatott újszájúak köztakarójára, azaz a bőrre: annak általános felépítésére, majd a gerinces osztályokban megfigyelhető jellegzetességeire. Röviden megvizsgáltuk, hogy az epidermisz elszarusodása mennyiben segíthette a szárazföldi életre való áttérést, s hogy az elszarusodó felhámnak milyen származékai, függelékei fejlődnek a hüllőkben, madarakban és emlősökben. Szó volt a bőr irharétegében kialakuló bőrcsontokról és halpikkelyekről, valamint a hámhoz tartozó mirigyekről – ez utóbbival kapcsolatban az emlősök tejmirigyeiről s ezek emlőt formáló csoportosulásáról. Mindezek mellett szóba kerültek a köztakaró egyéb, pl. a légzésben, a hőszabályozásban, a színezet kialakításában betöltött funkciói is.

Megválaszolandó kérdések és feladatok 1. Mik a köztakaró alapvető funkciói?

2. Mik a hámizomsejtek, s melyik állatcsoportra jellemzőek?

3. Mi a bőrizomtömlő, s hogyan értelmezi az elnevezést? Milyen feladatokat és hogyan lát el? Mely állatcsoportokban fordul elő?

4. Mit jelent a hidrosztatikai váz és a kiegyénült izom fogalma, s milyen állatokra jellemző?

5. Adja meg a külső váz meghatározását, sorolja fel előnyeit és hátrányait! Milyen formáival találkozott, s ezek mely állatcsoportokban fordulnak elő?

6. Röviden ismertesse az ízeltlábúak vedlésének folyamatát!

7. Mi a bőr, milyen rétegei vannak, s milyen állatcsoportra jellemző?

8. Mi történik az epidermisszel, ha az elszarusodik? Az elszarusodásnak milyen típusait ismeri?

9. Mutassa be röviden a gerinces felhám szarufüggelékeit azok elhelyezkedése és felépítése alapján!

10. Mik a bőrcsontok és a halpikkelyek? Hol fordulnak elő, s mi a szerepük?

11. Milyen mirigyeket találunk a gerincesek bőrében, s milyen feladataik vannak?

12. Milyen szerepe van a bőr irha és bőralja rétegének?

sceleti) - (Cs.T., K.V., M.K., S.M.)

In document Bevezetés az állattanba (Pldal 58-62)