Az egyensúlyérző és hallószervek (organum statoacusticum)statoacusticum)

Ahalakbana halló-egyensúlyérző szervet a más gerincesekhez képest még fejletlencsontos és a benne található hártyás labirintusalkotja. A szerv elsősorban a térbeli orientáció szerve, és minden bizonnyal az igen hasonló sejtes szerkezetű oldalvonalszerv feji részéből származtatható. A belsőfül akusztikus része és ezzel együtt a hangérzékelés halakban fejletlen. A belsőfülből kiinduló ingerület a VIII. agyidegen (n. stato-acusticus) keresztül jut a nyúltvelő nyílt részébe.

A kísérletek tanúsága szerint a halak a 340–13 000 Hz-ig terjedő hangrezgéseket is képesek érzékelni, bár specializált akusztikus receptor terület nem ismeretes a belsőfülben.

A kétéltűek (Amphibia) osztályába tartozó békákban a hallás és a helyzetérzés szerve bonyolultabb, mint a halakban. A belsőfül hártyás labirintusát a csontos labirintuson kialakuló nyílást (ovális ablak) fedő lemez választja el a kétéltűekben kialakuló középfül (dobüreg) üregétől. A középfül külső részét adobhártya(membrana tympani) határolja. Ez vékony bőrredő, mely felveszi a levegő rezgéseit. A dobhártyával érintkezik ahallócsont(columella) egyik vége (l. 7.31. ábra), másik vége pedig az ovális ablakot fedő lemezen fekszik. Ily módon a dobhártya rezgéseit a hallócsont közvetíti az ovális ablakon keresztül a belsőfül hártyás labirintusa felé. A békák viszonylag jól hallanak, meghallják a rájuk leselkedő ragadozók által keltett zajokat és a nőstények messziről reagálnak az azonos fajú hímek brekegésére.

A középfül üregét a fülkürt (Eustach-féle kürt) köti össze a garattal. Ahogy azt írtuk korábban, a középfül ürege és az Eustach-kürt a halak első és második zsigerívei között elhelyezkedő garattasakból származtathatók (7.29.

ábra).

Ahüllőkhallószervei általában fejletlenek. A fűszintben élőknél inkább rezgéseket érzékelnek.

Amadarak(Aves) hallószervének fejlettsége eléri az emlősök szintjét, de anatómiailag sok szempontból különbözik.

Fülkagylójuk nincs (a baglyoknál található ennek megfelelő struktúra), külső hallójáratuk rövid. Középfülük felépítése a hüllőkéhez hasonló,egy hallócsontjukvan. A belsőfül felépítése már jobban hasonlít az emlősökére, bár csigavezetéküknem felcsavarodott, hanem csak görbült. A madarak nagyjából az emlősöknek megfelelő hangtartományban hallanak, de hangfelbontó képességük nagyobb.

A baglyokra jellemző háromdimenziós hallásnak a zsákmányszerzésben van szerepe. A sok esetben láthatatlan, pl. hótakaró alatt mozgó állat helyének pontos bemérését a kétoldali hallórendszer asszimetriája teszi lehetővé.

Az egyensúlyérzékelés az Amniota alapszabásnak megfelelő. A repülés miatt igen bonyolult feladatokat lát el.

Azemlősök(Mammalia) hallószerve külső-, közép- és belsőfülre tagolódik. Akülsőfüllegjellegzetesebb képletei a porcos vázúfülkagylók. Ezek jól fejlett, izmok segítségével a hangforrás irányába fordítható képletek. Minél nagyobbak, annál több hanghullámot képesek felfogni, fejlettségük az adott faj hallóképességével korrelációban áll. A fülkagyló belső tere nem egy egyszerű tölcsér alak, benne akusztikailag fontos hajlatok, kiemelkedések vannak. A fülkagylóból a hanghullámok a külső hallójáratban vezetődnek tovább és rezgésbe hozzák a hallójáratot lezáró dobhártyát (14.16. ábra). A külső hallójárat az első garatbarázdából (7.29. ábra) jön létre. Aközépfülürege a nyálkahártyával bélelt csontos falú dobüreg. A külső hallójárat felé egy rostos lemez, adobhártyahatárolja, amelyre mind a külső hallójárat, mind pedig a dobüreg hámja ráhúzódik. A dobüregben található az emlősök három hallócsontocskája, a kalapács, az üllő és a kengyel. Mindhárom hallócsontocska zsigerív eredetű. A hallócsont láncolat a dobhártya rezgéseit kisebb amplitúdóval, de nagyobb nyomással továbbítja a belsőfülbe (egykarú emelő-hatás).

14. 16. ábra.Emlősök hallószervének felépítése

A kalapácshoz és a kengyelhez kapcsolódik a dobhártyafeszítő izom és a kengyelizom. Ezek kontrakciója a normálisnál erősebb ingerlés hatására fékezi, csillapítja a hallócsont láncolat mozgását, és így megkíméli a belsőfület a károsodástól.

A középfül üregét a garatüreggel a fülkürt (Eustach-kürt) köti össze (l. 7.29. és 14.7. ábra), feladata a dobüreg szellőztetése és a dobhártya két oldalán keletkezett nyomáskülönbségek kiegyenlítése. Nyeléskor, ásításkor a fülkürt megnyílik, ilyenkor a dobüreg levegője cserélődik, „felfrissül”. Abelsőfülcsontos és hártyás labirintusból áll. A csontos labirintus a halántékcsont bonyolult üregrendszere, benne találjuk a hártyás labirintust. Utóbbi központi tagjai a tömlőcske és zsákocska. Ezek érzékdombocskái igen hasonlók: mindkettő felületén

„érzékszőröcskéket” (microvillusokat) viselő érzéksejtes kiemelkedés van, amelyet nyálkarétegbe ágyazott mészkristálykák borítanak.

A tömlőcske és zsákocska a fej térbeli helyzetét és a gravitációs viszonyokat érzékeli azáltal, hogy a mészkristályok a fej különböző helyzeteiben, eltérő erővel és irányban nehezednek az érzékszőröcskékre, ill. hajlítják el azokat.

Ezek a receptorok nem adaptálódnak és akkor is képződik bennük ingerület, ha a fej, illetve a test nem mozog. A három félkörös ívjárat a tömlőcskéből indul ki és a csontos csatornákban haladva ugyancsak a tömlőcskéhez tér vissza. Kezdeti részükön tágulat van, itt találjuk a félkörös ívjáratoknak az ampulla üregébe beemelkedő receptorait.

A félkörös ívjáratok egymásra merőleges síkokban helyezkednek el, a fej forgómozgásait érzékelik, tehát szöggyorsulási receptorok (14.7. ábra). A hártyás csiga, azaz acsigavezetéka csontos csigába benyúló, annak falaihoz rögzülő, vakon végződő cső, mely a zsákocskából fejlődik. Emlős jellegzetesség, hogy a csigavezeték hossza jelentősen megnövekszik, és nevéhez hűen,spirál alakban felcsavarodik(14.7. ábra).

Összefoglalás

A szervrendszereket bemutató utolsó fejezetünket az érzékhám, az érzékszerv és a jelfeldolgozást szolgáló központi analizátor fogalmainak bevezetésével kezdtük. Ezután az ősszájú gerinctelen csoportok legjelentősebb érzékszerveit tárgyaltuk, különös tekintettel a fényérző szervekre (csésze és hólyagszem, összetett szem). Sorra vettük a gerincesek érzékszerveit: az alapfelépítésüket, majd részletesebben tárgyaltuk az egyes csoportok bőrérzékelését, szagló és ízérző szerveit, a látószerveket (beleértve a fejtetői szemet is), végül a halló és egyensúlyérző szerveket.

Megválaszolandó kérdések és feladatok

1. Mi az érzékhám, mik a receptorsejtek, hogyan vesznek részt érzékszervek alkotásában, mi a központi analizátor fogalma?

2. Mutassa be a férgek és a puhatestűek jellemző érzékszerveit, részletesebben kitérve a szemekre!

3. Adjon leírást az ízeltlábúak érzékszerveiről a tízlábú rákok és a rovarok példáján!

4. Mutassa be a gerinces bőrt, mint érzékszervet!

5. Jellemezze röviden az egyes gerinces csoportok szagló és ízérző szerveit!

6. Rajzolja le a gerincesek szemgolyó alapszabását, adja meg az egyes részek funkcióját és jelezze, hogy mely részek mely csoportokban mutatnak jellegzetes felépítést!

7. Mutassa be a gerincesek hallószervét és az egyes részeinek funkcióját! Foglalja össze a hallás folyamatát emlősökben!

rendszerezésének alapelvei és módjai