• Nem Talált Eredményt

A részletek – tápcsatorna a halaktól az emlősökig

In document Bevezetés az állattanba (Pldal 97-106)

testszerveződése - (K.V., M.K.)

8.3. Az újszájúak tápcsatornája

8.3.3. A részletek – tápcsatorna a halaktól az emlősökig

Ahalakszájnyílásának helyzete, nagysága sokat elárul az adott halfaj táplálkozásmódjáról. A szájnyílás mellett számos halfajnálbajuszszálakattalálunk. A bajuszon mechanikai és kémiai érzékszervek tömege van, amelyek segítenek a táplálék megtalálásában és kiválasztásában.

A legtöbb halszájüregében fogakattalálunk, ezek a szájüreget határoló valamennyi csonton megjelenhetnek (8.9.

ábra).

8.9. ábra.Halak fogai: csontoshal (csuka) fogazata (A), rája és cápa állkapcsának részlete (B), harcsa felső állkapcsi és szájpadi fogai (C). A rája fogai tompák, a cápáé hegyesek (a bal alsó sarokban lévő kis ábra cápafogakat mutat) A fogak egyszerű szerkezetű, ún. (csont élére)ránőtt(acrodont)fogak, azaz gyökerük nincs. Az ilyen fogazat a táplálék megragadásáraés nem megőrlésére, vagy felaprítására alkalmas. A halak szájüregében valódinyelv nem alakul ki. A halaknak nincsenek nyálmirigyeik, sőt a száj nyálkahártyája is relatíve kevés egysejtű nyálkatermelő mirigyet tartalmaz.

A szájüreg után agarat(pharynx) következik, amelynek két oldalát akopoltyúrésektörik át (l. 7.7.1. fejezet). A kopoltyúréseket a szájüreg felé a kopoltyúívekről eredő fésűszerű nyúlványok fedik és megakadályozzák, hogy a táplálékrészecskék a kopoltyúüregbe kerüljenek (9.7. ábra). A csontos halakban a garat dorzális részéhez csatlakozik az úszóhólyag vezetéke.

A garat hátulsó, beszűkülő része pontyokban közvetlenül megy át a bélcsatorna kezdeti szakaszába (8.10. ábra).

Ragadozó halakban az emésztőrendszer agyomorral (gaster, vagy ventriculus) folytatódik. Ez egy zsákszerű kiszélesedés, fala sokszorosan redőzött és nagyon tágulékony. Ennek megfelelően egy ragadozó hal igen nagy mennyiségű táplálékot képes a gyomrába gyömöszölni. A gyomor nyálkahártyájában csöves mirigyek vannak, amelyek sejtjeihidrogén ionokat és pepszinogénttermelnek.

A gyomor után – vagy békés halakban közvetlenül a garat után – akőzépbél(intestinum) következik. Ragadozó halakban ez egy egyenes (pl. lazacok), vagy egy S alakú kanyarulatot (pl. csuka, harcsa) leíró cső. Békés halakban sokkal hosszabb és általában kettős S-alakban rendeződik a hasüregben. A középbél és a vastagbél makroszkóposan nem különíthető el. A középbélben nincsenek bélbolyhok. A bélfalban rengeteg, a hám alatti kötőszövetbe benyomuló egyszerű csöves mirigy van: ezek termelik az emésztő enzimeket. A pH itt enyhén lúgos.

A középbél kezdeti szakaszába csatlakozik amáj(hepar) kivezető csöve. A májnak az epe termelésén keresztül van szerepe az emésztésben.

Alakja igen változó. Egyes halakban (pl. kecsege) egyetlen nagy zsák, más halakban (pl. csuka) néhány lebenyre tagolódik, ismét más fajokban (pl. ponty) igen sok kis lebenye van, amelyek a bél kanyarulatai között helyezkednek el.

8.10. ábra.A ponty emésztőszerveinek elhelyezkedése a hasüregben

A máj felveszi a bélcsatornából felszívódó összes anyagot, annak következtében, hogy a bélből érkező valamennyi véna közvetlenül a májba torkollik. Ez lehetőséget ad arra, hogy a máj elraktározza a szervezet számára aktuálisan nem szükséges tápanyagokat és lebontsa a szervezet számára káros anyagokat.

Halakban ahasnyálmirigy(pancreas) makroszkópos vizsgálattal nem azonosítható. Apró, mikroszkópos méretű mirigyvégkamrák alkotják, amelyek többnyire a máj szövetébe beágyazódnak. Szövettani módszerekkel meg lehet találni a hasnyálmirigybelső elválasztású részét, a Langerhans-féle szigeteket is. Ezek terméke a vércukor szintet szabályozó hormonok, az inzulin és a glukagon, amiket közvetlenül a véráramba ürítenek.

Avastagbélnekmegfelelő szakaszban víz és ásványi anyagokvisszaszívásatörténik, és kialakul a bélsár. Avégbél (rectum) legtöbbször akloakábalép be. Ha a tápcsatorna végső szakasza nem fut össze a húgy- és ivarvezetékek áktal együttesen képzett vezetékbe, hanem önállóan nyílik azok közelében, akkor nem kloákáról, hanem alfelnyílásrólbeszélünk. (l. 8.10. ábra).

A kétéltűek (Amphibia) tápcsatornáját a kifejlett kecskebéka példáján mutatjuk be. Leírásunk nem tér ki a metamorfózis előtti helyzet ismertetésére, bár ilyen irányú, a szájgarat üreget érintő ismereteket a gerincesek agykoponyájával foglalkozó vázrendszeri leírásunk tartalmaz (l. 7.7.1 fejezet).

Az emésztőkészülék a szájnyílással kezdődik, mely aszájgarat üregbevezet. Ez nagy, tág,nyálkahártyával bélelt tér. A nyálkahártya mirigyekben gazdag. Amirigyek váladékaa szájüreget nedvesen tartja, valamint a megragadott zsákmányt tapadós, nyálkás anyaggal vonja be. Emésztő szerepe nincs. Az állkapcson és a szájpadláson ránőtt fogakvannak. A fogak egyforma, hegyes kúpok, hátrafelé irányulnak, rágásra nem alkalmasak. A zsákmány legtöbbször sértetlenül, élve kerül a gyomorba. A szájüregbe nézve láthatjuk, hogy annak felső részén a nagy szemek domborodnak be, melyeket a szájüregtől csak vékony hártya választ el. Nyeléskor a szemgolyók a szájüregbe domborodva elősegítik a táplálék lenyelését. A szemgolyók előtt abelső orrnyílásokattaláljuk. A szájgarat hátulsó felső részén azEustach-féle fülkürtnyílásai vannak, melyek a szájüreget aközépfüllelkötik össze (l. 8.11. ábra és 7.29. ábra).

A szájgaratüreg első részén az izmosnyelv(lingua) helyezkedik el. Elülső része a szájfenékhez nőtt, hátulsó része szabadon végződik és két csúcsa van. Hátulról előre kiölthető. Felületét nyálkahártya borítja és nagyon sok gomba-, valamint fonál alakú szemölcsöt hordoz. A nyelv az izmok segítségével messzire kivethető és fontos szerepet játszik a táplálkozásban. Segítségével fogja meg a béka a táplálékául szolgáló állatokat (8.11.C ábra).

8.11. ábra.A béka szájüregének képletei felül- (A) és alulnézetben (B), valamint az elöl lenőtt nyelv használata zsákmányszerzés közben (C)

A nyelv mögött a szájüreg hátulsó részén található agégefő(larynx),ahol ahangréstkétporcfogja körül. Hím állatoknál a nyelv két oldala mellett két hanghólyag nyílása helyezkedik el (8.11. ábra). Ezek rezonátorkánt működnek és a hang erősítésére szolgálnak.

A szájüreg éles határ nélkül megy át anyelőcsőbe(oesophagus). Fala vékony, izmos, jelentősen tágulni képes.

Belső felületét mirigyekben gazdag nyálkahártya borítja. A nyelőcső mirigyeifehérjéket emésztő(pepszinogén tartalmú) váladékot termelnek. A nyelőcső agyomorba(ventriculus) nyílik. Ez a hasüreg bal oldalán helyezkedik el, terjedelmes, izmos falú, hosszúkás szerv (8.12. ábra). Belső felületét szintén nyálkahártya borítja, melyben sok emésztőmirigy található. Ezek főlegpepszinogént és hidrogén ionokattermelnek.

8.12. ábra.A béka emésztőszervei a felboncolt állatban (a tápcsatorna képleteinek neveit zöld színnel kiemeltük) A gyomorból a táplálék aközépbélbe(intestinum) jut tovább. Ennek elülső szakasza azepésbél(doudenum).Ide torkollik azepevezeték. A középbél belső felületét a nyálkahártyaredők erősen megnövelik. A táplálék megemésztése és felszívódása a középbéli szakaszban történik. Amáj(hepar) a szervezet legnagyobb mirigye, sötét, barnásvörös színű szerv. Váladéka az epe, azepehólyagbangyűlik össze, innen az epevezetéken keresztül jut aduodenumba.

Az epehólyag kékeszöld színű, a középső májlebeny alatt helyezkedik el. Ahasnyálmirigy(pancreas) a gyomor és az epésbél kanyarulata között található. Lapos, szabálytalan alakú, sárgásrózsaszínű szerv. Váladéka az epevezetékbe ömlik, és ezen keresztül jut a bélbe. A hasnyálmirigy külső és belső elválasztást végez. Belső elválasztású részét aLangerhans-féle szigetekalakotják. Hatóanyagaik a szénhidrát anyagcserére ható inzulin és a glukagon.

A középbél azutóbélbemegy át, aminek az utolsó szakasza a tágvégbél(rectum). A végbél akloakábanyílik, melynek nyálkahártyája erősen pigmentált. Az egész bélcsövet a bélfodor (mesenterium) függeszti fel a testüreg falához.

Ahüllőkigen változatos élet- és táplálkozásmóddal rendelkeznek, tápcsatornájuk követi a gerinces alapszabást.

Szájüregüket ajkak határolják, amelyeket teknősöknél szarukávák borítanak. A szájüreget dorzálisan a pikkelyeseknél az elsődleges szájpad, teknősöknél és krokodiloknál a másodlagos szájpad határolja (l. 7.34. ábra).

A szájüreg jellegzetes, izmos képlete anyelv(lingua). A teknősök és krokodilok nyelve alig mozgatható, míg a kaméleonoké, gyíkoké és kígyóké messzire kiölthető, rendkívül mozgékony szerv. A kígyók nyelve egy, a szájfenéken rögzülő, alagútszerűnyelvhüvelybevisszahúzható (8.13. ábra). Fontos szerepe van a táplálékszerzésben (l. kaméleonok), a tapintásban, valamint az ízérzékelésben (kígyóknál a szaganyagok Jakobson–szervhez juttatása, l. 14.7. ábra).

A teknősök kivételével a hüllők állkapcsábanfogakattalálunk. A fogak típusa lehet (a csont felszínére)ránőttés fogmederben ülő(krokodilok, 7.35. ábra). Az utóbbi stabilabban rögzül, s rajta megkülönböztetjük a foggyökeret, a fogkoronát és a kettő határán az íny által körülvett fognyakat. A hüllők azonos alakú fogaikat (ún.homodont fogazatukat) korlátlan számú alkalommal válthatják. Alakjuk és funkciójuk szempontjából külön csoportot képeznek akígyók méregfogai. Ezek a többinél hosszabb, kissé hajlított fogak, amelyek méregmiriggyel állnak kapcsolatban.

A mirigy váladékát a fog hosszában végighúzódó barázda (barázdás méregfog) vagy csatorna (csöves méregfog) vezeti a fog csúcsára. Az elölméregfogas pl. kobra, zöld mamba) és a csöves méregfogas (viperák, csörgőkígyók) kígyókon a méregfogak a felső állcsonton helyezkednek el, míg a hátulméregfogas fajokon homoki sikló) a szájpadhoz csatlakoznak (l. 36.4.2.2. fejezet). A pitonok méregfog nélküliek. Sajátos fogtípus a tojásfog, amely a felső állkapocs peremén helyezkedik el: szaruképződmény, amely a kikelés után lehullik.

A szájüreg területére számos mirigy kivezető csöve nyílik. Funkciójuk szerint ezeknyál–, só- vagy méregmirigyek.

Amérgeskígyókméregmirigye a felső ajak mentén, a szájnyílás szögletének közelében található – vezetéke innen húzódik előre a méregfogakhoz (8.13. ábra).

8.13. ábra.A hüllők tápcsatornájának néhány jellegzetessége: kígyók szájüreg környéki mirigyei (színes foltokkal jelölve, A) és krokodil gyomra (B)

A szájüreg mögött a már entodermális eredetű hámmal béleltgarat(pharynx) következik. Ürege – a belső orrnyílások révén – kapcsolatban áll az orrüreggel, valamint – a fülkürtön (Eustach-kürtön) keresztül – a középfül üregével, a dobüreggel. A garatból nyílik a gégefő(larynx), valamint a nyelőcső (oesophagus). A nyelőcső szerepe – az életmód függvényében – igen változatos: szerepet kaphat a táplálék raktározásában és mechanikai roncsolásában (l. kígyók). A zsákmány emésztése már itt megkezdődhet.

Ahüllők gyomra(ventriculus) egyrészt a táplálék mechanikai roncsolását (a zsákmány megölését) végzi,másrészt pepszinogén tartalmú szekrétumot termel. Akrokodilok gyomraösszetett: első szakasza, amelybe a nyelőcső torkollik, erőteljes izomzata révén a táplálék aprítását végzi. Jellegzetes képződménye az íntükör, amelyen izmai erednek és tapadnak (8.13. ábra). Az aprítást lenyelt kövek segítik (ilyeneket az ősi krokodiloknál és a dinoszauruszoknál is találtak). A táplálék innen a mirigyes gyomorba kerül, amely pepszint termel. (Az enzimtartalmú bélnedv természetesen a zúzógyomorba is bekerül.) (Figyelem, a krokodil gyomor felépítése nagyon hasonlít a madarakéra, ám a gyomorrészek sorrendje éppen fordított.)

Aközépbélazepésbéllel(duodenum) kezdődik. A táplálék emésztését egyrészt a bélfal által termelt, másrészt az epésbélbe nyílóhasnyálmirigy(pancreas) által termelt és szekretált enzimek végzik a máj (hepar) által szintetizált epesegítségével. A tápanyagok a középbélben szívódnak fel, s itt jutnak a keringési rendszerbe. A hüllőknek bélbolyhaik még nincsenek, középbelük belső felszínét redők növelik.

Azutóbélrészei a vastagbél (colon), a vékony– és vastagbél határán nyíló vakbél (coecum), valamint az egyenes lefutású végbél (rectum). A tápcsatorna végső szakasza összenyílik a húgyivarkészülék kivezető rendszerével, így a hüllőknélkloákaalakul ki.

Amadarak(Aves) tápcsatornájának felépítése alapvetően a repülő életmóddal, illetve az ebből következőgyors anyagcserével függ össze. A csőr alakja a táplálkozásnak megfelelően nagyon változatos (7.38. ábra), még rendszertanilag közelálló fajok esetén is jellegzetesen különbözhet (pl. Darwin pintyek (8.14. ábra), parti madarak:

lilék, godák, pólingok).

8.14. ábra.A madárcsőr változatossága a táplálkozásmód változatosságát tükrözi (a jobb oldalon Darwin-pintyek feje látható)

Afogazat hiányamiatt a madarak nem tudnak rágni. A táplálékot vagy egészben nyelik le, vagy csőrükkel, illetve lábukkal tépik kisebb darabokra. Anyelva legtöbb madárnál nem játszik nagy szerepet, legfeljebb a nyelésben van jelentősége, de néhány fajnál (pl. harkályok) a táplálékszerzés meghatározó eszköze. A nyelőcsövet követő begy a tyúkalkatúaknál, galamboknál, énekesmadaraknál két oldalt elhelyezkedő, gyűrűs izmokkal határoltvalódi begy, a többieknél csak egy orsószerű tágulat,álbegy. Azösszetett gyomorelső szakasza amirigyes gyomor:

itt kezdődik az emésztés. Nyálkahártyája sósavat és emésztőenzimeket (pepszin) termel. Itt a táplálék megpuhul, kissé emésztetté válik. A második szakasz azúzó gyomor(8.15. ábra). Ennek szerepe az aprítás, amit egyrészt erős izmok és a belső felszínt borító kemény (keratinoid) bélés tesz lehetővé, másrészt pedig az, hogy a madarak kisebb–nagyobb köveket nyelnek le. Ezek segítségével az erős izomzat mozgása pépesíti a lenyelt táplálékot. A zúzógyomorból a felaprított gyomortartalom újra visszakerül a mirigyes gyomorba, ahol tovább emésztődik a táplálék. Mindez akár többször is ismétlődhet. A ragadozó, halevő madarak az emészthetetlen csontokat, szőrt, pikkelyeket visszaöklendezik.

8.15. ábra.A madarak tápcsatornájának jellegzetes szervei: a gyomor és a kloáka. A madárgyomor külső felszíne (A) és hosszmetszete a gyomor nyálkahártya felszínével (B). Utóbbin jól elkülöníthető a mirigyes rész a keratinoid

béléstől. A kloáka a beletorkolló vezetékekkel (C), falában öblöt formál a Fabricius-tasak

A madarak egy része növényevő, mások ragadozók. Ennek függvényében alakul középbelük hossza, az emésztőmirigyek által termelt enzimek milyensége. Több faj is képes arra, hogy élete folyamán sokszor – minden évbe kétszer – táplálékot váltson. Ezt teszik pl. a cinegék. Az ő esetükben tavasszal és ősszel alapvetően változik a bélcső hossza és a termelt enzimek összetétele. Tavasszal, amikor állati táplálékra térnek át, csökken a bélszakasz hossza, hiszen az állati eredetű táplálék könnyebben emészthető, mint a növényi eredetű, lebomlanak a növényi táplálék emésztésére szolgáló enzimeket termelő mirigyek, és helyüket fehérjebontókat termelők foglalják el. A vakbelekhossza is a táplálkozásmódtól függ: növényevőknél jóval hosszabb, mint a húsevőknél. A hüllőkhöz hasonlóan a madaraknál iskloákaalakult ki. Ennek falában egy nyirokszerv is fejlődik (Fabricius-tasak, 8.15.

ábra).

Azemlősök(Mammalia) emésztőkészüléke iselő-, közép- és utóbélretagolódik. Aszájüregazajkakkalkörülvett szájréssel kezdődik (8.16. ábra). A szájüreget oldalról apofákhatárolják, dorzális falának elülső része akemény szájpad, ennek nyálkahártyája szemölcsös és redőzött; szorosan, elmozdíthatatlanul rögzül csontos alapjához, a csontos szájpadhoz. Az utána következőlágy szájpadmozgékony, izmos lemez, leválasztja a garat szájüregi részét az orrgarattól, és helyzetének függvényében (pl. nyeléskor) elzárja a szájüregből az orrgarat felé vezető utat. A lágy szájpadból redők húzódnak a nyelvhez és a garathoz, melyek a garatüreg felé vezetőtorokszorost határolják.

Ez utóbbi szűkületig tart az embrionális előbél ektodermális eredetű hámja. Anyelv(lingua) a szájfenék elszarusodott hámmal borított izmos kiemelkedése.

8.16. ábra.Emlős (ember) szájgaratürege (középsíkú hosszmetszet)

Afogak fogmederben ülnek. A fogazat emlősökben rendszerintheterodont, azaz különböző rendeltetésű és alakú fogakból áll. (Rovarevőkben, delfinekben pl. egyforma fogakból álló, azazhomodontfogazattal találkozunk (8.17. ábra).) A fogazat differenciálódása szoros kapcsolatban áll azzal, hogy az emlősök a megszerzett vagy leszakított táplálékot többé-kevésbé megrágják. A heterodont fogazat fogtípusai: metszőfogak, szemfogak, kisőrlő- és nagyőrlőfogak. A fiatal állatokon megjelenőtejfogakat a maradó fogak váltják fel. A rágás speciális állkapocsszerkezetet és rágóizomzatot igényel (ennek részletes ismertetése az anatómia kurzus feladata).

8.17. ábra.Példák emlősök fogazatára: vaddisznó felső fogsora a másodlagos szájpadlással (A), macska (B), kutya koponyája heterodont fogazattal (C), patkány hiányos (D) és delfin homodont fogazata (E)

A fogak az állkapocs csontos üregeiben, a fogmedrekben ülnek. A foggyökér és a fogmeder csontos fala között található a gyökérhártya, mely érzőideg végződésekben gazdag csonthártya, nem meszesedik el. A fognyakat a szájnyálkahártyával összefüggő erős, vérbő, rostos kötőszövet, a foghús vagy íny veszi körül. Az említett képletek rögzítik a fogat a fogmederben. A fogaknak három fő részük van, úgymint a fogmederben rögzülő gyökér, a fogínnyel körülvett fognyak és a szájüregbe beemelkedő korona (8.18. ábra). A gyökérben vékony, hosszú gyökércsatornát látunk, benne húzódnak a korona felé a fogat ellátó erek és idegek. A gyökércsatorna a korona felé haladva fogbélüreggé, más szóval pulpaüreggé szélesedik, ahol is az ereket és idegeket kötőszövet veszi körül. A pulpaüreget és a gyökércsatornát köröskörül vastag, kemény dentinállomány határolja. Körülötte a gyökérben a cementállományt, a korona területén pedig az igen kemény és ellenálló zománcállományt fedezhetjük fel. A zománcréteg a szervezet legkeményebb anyaga, s kémiailag is rendkívül ellenálló. Sérülésével, hiányával (lyukas fog) a kevésbé ellenálló dentin állomány kerül a felszínre, amelyet a szerves savak (pl. egyes üdítő italok foszforsav tartalma) gyorsan bontanak. A zománcréteg a fognyak területén adja át helyét a cementállománynak. A zománcréteg elmeszesedett hámeredetű rész, a dentinállomány szintén meszes sejtközötti állomány, a cementréteg csontszövetnek felel meg.

8.18. ábra.Fogmederben ülő fog részei: a fogazat jobb oldali fogai eredeti helyükön (A), egy kiemelt és hosszában elfűrészelt fog részei (B), valamint a fogazat jobb oldali fogai (a metszőfogak jobbkéz felé, C)

Anagy nyálmirigyek(fültő-, állkapocsalatti- és nyelvalatti mirigy) a szájüregen kívül foglalnak helyet, váladékukat kivezetőcsöveiken juttatják a szájüregbe. A nyál pH-ja enyhén lúgos, benne szénhidrátbontó amiláz található.

A száj- és garatüreg közötti beszűkülő átmeneti rész atorokszoros. A táplálék és a szájnyíláson át beszívott levegő rajta át kerül a garatüregbe. Agarat(pharynx)három részre különül. A szájgarat a szájüreg mögött helyezkedik el, folytatása a gégei garat, amely a gégét veszi körül. Utóbbi fölött találjuk az orrgaratot, amely az orrüreggel és a fülkürtökkel (Eustach-kürt) tart kapcsolatot. Nyiroktüszői a garatmandulák. A gégei és az orrgaratot egymástól a lágy szájpad választja el. A gégei garatban a levegő és a táplálék útja kereszteződik (8.16. ábra).

A garat elsősorban a táplálék továbbításában játszik fontos szerepet, amennyiben azt a nyelőcsőbe juttatja tovább.

A garat működése a gégéével szorosan koordinált. Az emlősök garatja a többi Amniotáéhoz hasonlóan, entodermalis hámmal bélelt cső. Az embrionális garatból az egyedfejlődés során szelvényezetten és párosan kitűrődések (garattasakok) fejlődnek, melyek átmeneti struktúrák és még az embrionális korban eltűnnek, illetve átalakulnak (l. 7.7.1 fejezet). Legnagyobbrészt ezen garattasakok entodermális hámjából fejlődnek az ún. branchiogén szervek:

a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a csecsemőmirigy és a mandulák. Ez utóbbiak nyirokszervek.

Anyelőcső(oesophagus) a garatból nyílik és a mellkasban a légcsőtől dorzálisan halad. A mellüreget elhagyva a nyelőcső a rekeszizomhoz ér, ahol azt „átfúrva” a gyomorba torkollik. Agyomor(ventriculus) az emésztőkészülék ív alakban görbült, kitágult része. A gyomoremésztéshez szükséges enzimtartalmú váladékot (elsősorban proteolitikus enzimeket) a gyomor mirigyei hozzák létre. Aközépbéla gyomortól a vakbélig terjedő izmos falú bélszakasz, amely tulajdonképpen azonos az emberi vékonybéllel. Macskákban és sok más emlősben azonban az utóbél nem vastagodik meg, így az embernél érvényes vékonybél kifejezés – legalábbis szó szerint – nem helytálló. A középbél felszínétbélbolyhok és redők növelik. Ez a bélcső rész a felszívódás fő helye. Kezdeti szakaszának, azaz az

epésbélnek (duodenum) a homorulatában találjuk a hasnyálmirigyet, ezzel ellenkező oldalán a máj foglal helyet.

Mindkét mirigy kivezetőcsöve aduodenumkezdeti szakaszába torkollik.

A máj(hepar) nagyobbrészt a hasüreg jobb oldalán, a rekesz alatt foglal helyet. Lebenyei között találjuk az epehólyagot. Az epe zöldes-zöldessárga váladék, segíti a zsírok emulzióban tartását. Ahasnyálmirigy(pancreas) a patkóbél hajlatában helyet foglaló lebenyes szerv. Külső elválasztású része fehérje-, zsír-, valamint szénhidrátbontó enzimeket termel, amelyek apancreasvezetékén át jutnak aduodenumba. Belső elválasztású részének (Langerhans-féle szigetek) sejtjei termelik az inzulint és a glukagont3.

A máj és a hasnyálmirigy telepe az embrionális epésbélből fejlődik, ezt kifejlett állatokban is világosan bizonyítja, hogy vezetékeik aduodenumkezdeti szakaszán torkollanak be.

A hasnyálmirigy váladéka, ahasnyálközömbösíti a savas gyomortartalmat, így saját enzimjeinek megteremti az enyhén lúgos pH-optimumot. A középbélben (és az utóbélben is) a béltartalmatperisztaltikus mozgásokkeverik, illetve továbbítják, melynek vezérlésében meghatározó a bélcső saját idegrendszerének és izomzatának működése.

Az utóbélmacskákban a középbélnél vékonyabb falú, viszonylag egyszerűbb lefutású bélcsőrész, közelítőleg az emberi vastagbélnek felel meg. Az utóbélben bolyhokat nem találunk, nyálkahártyáján keresztül igen intenzív a vízfelszívódás, ennek következtében a béltartalom székletté (faeces) sűrűsödik. Az utóbél fő szakaszai a vakbél, a vastagbél és a végbél. Avakbél(coecum) – amely az utóbél első szakasza, annak tágulata – a húsevőkben, így macskákban is, kevéssé fejlett, a növényi táplálékot fogyasztó állatokban azonban a bélcső legnagyobb térfogatú része. Ez esetben a növényi sejtek (cellulóz), illetve bizonyos szénhidrátok megemésztődése szimbionta baktériumok közreműködésével itt megy végbe. Bizonyos fajok vakbele egy nyiroktüszőket tartalmazó, vakon végződő féregnyúlványt visel. A következő bélszakasz avastagbél, lumenében történik a táplálékkal felvett víz és ionok felszívása, minek következtében a béltartalom székletté sűrűsödik. Avégbél(rectum) a bélcső utolsó szakasza.

Latin nevének megfelelően többé-kevésbé egyenes cső, amely a végbélnyíláshoz vezet.

Az itt részletesen bemutatott szervek méretarányai a táplálkozásmód függvényében jellemzően alakulnak (8.19.

ábra).

8.19. ábra.A tápcsatorna arányainak alakulása a táplálkozás függvényében.

A béltraktust a hashártya (peritoneum) zsigeri lemezének speciális kettőzete, abélfodor(mesenterium) függeszti fel (5.13.C ábra). Az emésztőszervek erei és idegei amesenteriumkettőzeteiben haladva érik el az emésztőcső egyes részeit.

Összefoglalás

Kezdetben az emésztés sejten belül zajlott, majd ezt fokozatosan felváltotta a sejten kívüli, ami a két- majd háromszakaszúvá fejlődő tápcsatorna megjelenésével vált lehetővé. Az előbbi csak egy, az utóbbi már két nyílással rendelkezik. Tárgyaltuk az ős- és újszájasság kérdését, amely alapján az állatvilágon belül két nagy csoportot különíthetünk el. Áttekintettük az ősszájúak tápcsatornájának togolódását , s részletesen bemutattuk az csalánozók

Kezdetben az emésztés sejten belül zajlott, majd ezt fokozatosan felváltotta a sejten kívüli, ami a két- majd háromszakaszúvá fejlődő tápcsatorna megjelenésével vált lehetővé. Az előbbi csak egy, az utóbbi már két nyílással rendelkezik. Tárgyaltuk az ős- és újszájasság kérdését, amely alapján az állatvilágon belül két nagy csoportot különíthetünk el. Áttekintettük az ősszájúak tápcsatornájának togolódását , s részletesen bemutattuk az csalánozók

In document Bevezetés az állattanba (Pldal 97-106)