1. BEVEZETŐ
1.1. A kutatás célja és fogalmi kerete
Az 5-6 éves Margitka babákkal játszik. Egy csoporttársa, Panna1, leül a háta mögé, és elkezdi rendezni a babaruhákat:
- Csak elrendezem a ruháit, jó?- szólal meg Panna.
Margitka továbbra is fésüli a babáit, nem szól semmit.
- Azok az ő babái! – szalad oda jobb oldalról egy harmadik kislány, Margitka tulajdonát védve.
- Csak elrendezem a ruháit – szól Panna, és tovább tesz-vesz lágy kézmozdulatokkal, dőlt fejjel jelezve gyönyörködését a ruhadarabokban.
- Nem vagyok a barátod! – rivall rá Pannára, és szalad ki a játéktérből a harmadik.
- A barátom vagy?– kiált utána Panna. A keze a babaruhán marad, a tekintete a kislány után emelkedik.
Naponta számtalan interakció születik az óvodai környezetben, amelyben a gyermekek változatos módon gyakorolhatják a társas érintkezést. Társas szituáció az is, amikor a nagycsoportos fiúk csapatokba rendeződve légi támadást szerveznek a hintákról, de az is, amikor két 3 éves ül egymás mellett és egyszerűen együtt vannak. Együttlétük abból ismerhető fel, hogy amikor az egyik gyermek megmozdul, a másik is ugyanabba az irányba fordul, pedig látszólag mindketten külön-külön a saját labdájukat nézegetik. A kiemelt párbeszédes játékhelyzet és a felsorolt példák olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre több kutatás is épülhetne:
- Mi történik a lányok játékában? Mi a fiúkéban?
- Hogyan játszanak együtt a gyermekek 3 évesen és hogyan 5-6 évesen?
- Milyen a viszony a három kislány között? Kedvelik egymást vagy sem?
Ki kit kedvel, kit mellőz? Ki a legnépszerűbb a három kislány közül?
- Aki népszerű, az jó barát? Aki népszerű, az jó szociális kompetenciával rendelkezik, vagy azért népszerű, mert szép babája van?
- Mi szabályozta az interakciót a kislányok között? A tárgyak – a babák, a ruhák –, vagy a babákkal rendelkező lány csoportbeli stá-tusza? Ezek állandósult viszonyok vagy kizárólag erről a helyzetről szólnak?
1 A történet egy valós óvodai játékhelyzetet ír le saját megfigyelés alapján, a nevek fiktívek.
- Hogyan befolyásolja az anyagi helyzet az óvodai társas viszonyokat?
Lásd, a kislánynak szép babái vannak, szép ruhákkal, amelyet a szülei megvásároltak.
- Panna, aki vágyakozott a kislány babáinak „csak a ruhaszegélyét megérinteni” milyen családi körülmények között él? Vajon eltér a babás kislány családjának társadalmi helyzetétől?
- Milyen típusú agressziót alkalmazott a szituációban harmadikként belépő lány? Ezzel szemben hogyan nyilvánul meg az agresszió a fiúk játékában?
- Milyen társas megküzdést alkalmazott Panna, amikor játszani akart a babaruhákkal? Milyen megküzdést, amikor a társa konfliktust szított?
- Milyen képességek és jártasságoknak van birtokában Panna, melyeknek köszönhetően így reagált?
- A Panna családjában milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy társas helyzetben kérdez, indokol, egyezkedik?
A kérdések a pszichológia, a szociológia, a pedagógia területét szinte elválaszthatatlan módon érintik, és egyben igazolják a posztmodern gyermekkutatások interdiszciplináris törekvéseinek létjogosultságát.
Jelen kutatásunk középpontjában az óvodás gyermek szociális kompetenciája és társas fejlődésének családi háttere áll, melyet szociológiai hangsúllyal, de tudományközi jelleggel vizsgálunk két nagy kérdéskörbe csoportosítva:
Az általunk vizsgált szociális kompetencia mutatók és a köztük levő kapcsolatok igazolják-e az óvodáskori társas viselkedésnek az empirikus kutatások alapján feltételezett sajátosságait?
Milyen strukturális – demográfiai, szociális és gazdasági-kulturális – tényezők járulnak hozzá a gyermekek szociális kompetenciájának fejlettségéhez?
Kutatásunkkal arra vállalkozunk, hogy feltérképezzük a marosvásár-helyi óvodások szociális kompetenciájának sajátosságait, és megvizsgáljuk ezek kapcsolatát a demográfiai és a családi háttértényezőkkel. A szociális kompetenciát a következő indikátorok mentén elemezzük: (1) az óvodai társas konfliktusokban alkalmazott interperszonális megküzdések, (2) az óvodában és az otthoni körülmények között megfigyelhető társas képességek és készségek fejlettsége, és (3) a kortárscsoportban szerzett közkedveltség. A család, mint elsődleges szocializációs környezet, sokrétűen járul hozzá a gyermek társas fejlődéséhez, elsősorban gondozási funkcióján, modellnyújtásán, nevelési eszközein keresztül, de ezekben érvényre jut a szülők társadalmi-gazdasági helyzete, életminősége is.
Dolgozatunkban az óvodások szociális kompetenciájának a társadalmi meghatározottságára vagyunk kíváncsiak. Kutatjuk ezt egy olyan korban, amikor a társadalomtudományokban a hagyományos szerepek megbomlásáról, a társadalmi rétegek életstílusa közötti éles vonalak elmosódásáról, sőt – a multimédia hatásának következtében –, a gyermekkor és a felnőttkor határának eltűnéséről írnak a kutatók. A társadalmi folyamatok ma sokrétű szocializációra, a megfelelés állandó keresésére, folyamatos alkalmazkodásra késztetik az egyént, és mivel az óvodáskor a társas készségek elsajátításának egy érzékeny szakasza, ezért már e korai életciklusban kiemelt fontosságú a szociális kompetencia vizsgálata. A vizsgált társadalmi tényezők magyarázatához elméleti keretet a funkcionalista, interakcionalista, valamint a tőke- és rétegspecifikus szocializációelméletek nyújtottak.
A fogalmi keretet az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra: Az értekezés fogalmi kerete (Forrás: a szerző)
A doktori tézis részben feltáró, részben magyarázó kutatásra vállalkozik. Magyarázó, mert a szociális kompetencia és a demográfiai, családi háttértényezők kapcsolatának magyarázatát tűzi ki célul, de mivel kevés előzményre alapozhat, ezért elsődleges célja azoknak az össze-függéseknek a feltárása, amelyek mentén további mélyreható vizsgálatokat érdemes végezni. Feltáró abban az értelemben is, hogy több mérőmódszert
alkalmazunk – ezek együttes használatának hatékonyságát szintén célunk megismerni, és erre vonatkozóan tanulságokat megfogalmazni. A kutatás módszertanilag is felel a posztmodern kihívásokra. A felmérésben törekszünk a többszempontú megközelítésre: az óvodásról információt gyűjtünk a szülőktől, a pedagógustól, a csoporttársaitól és a vizsgált gyermeket is megkérdezzük. A gyermekek a saját életkori szintjükön rendelkeznek a legjobb képesség- és készségrendszerrel (Buckingham, 2002), ezért mérőeszközeink korspecifikusan vizsgálják a szociális kompetenciát.
„What gets measured, gets treasured” – mondja az angol szójárás.
Az óvodások szociális kompetenciájának és mikroszociális feltételeinek módszeres mérésével szeretnénk hozzájárulni az óvodáskori társas jellemzők és szocializációs folyamatok interdiszciplináris kutatásához, valamint a differenciált, környezeti kontextusba ágyazott megelőzés és fejlesztés megalapozásához. A gyermekkor azért is speciális szakasza az életnek, mert a gyermek nem maga választja meg az életkörülményeit, fejlődése pedig nem várhat a feltételek javulására, állítja Darvas Ágnes és Tausz Katalin (2005). A gyermekkori társas viselkedés előrejelzi a felnőttko-ri magatartásproblémákat (Diener és Kim, 2003; Eisenberg és mtsai, 1996;
Ladd és Price, 1987), ezért a szociális kompetencia és befolyásoló tényezőinek kutatása egy korai befektetés és hosszú távú felelősség.