Anyagi javak

A családok anyagi helyzetének körvonalazására több típusú mutatót használnak a kutatók. Ezek közül az egyik a jövedelemalapú megközelítés, amely a kereset összegét tartja a jólét legmegfelelőbb kifejezőjének; mások a lakáskörülményeket, vagyoni helyzetet, háztartási javakat veszik számításba, vagy a fogyasztásban ragadják meg az anyagi erőforrásokat (Monostori, 2009). Kutatásunkban ezeket a megközelítéseket kombinálva hat indikátort vizsgáltunk.

(1) Az első mutató a kereső egyének és az eltartottak hányadosát vizsgálja.

(2) A második a háztartási jövedelem megoszlását fejezi ki, amely a család teljes bevételének egy főre eső része.

(3) A harmadik a szubjektív elégedettségét méri fel a háztartási összjövedelemmel kapcsolatosan. A szülő arról nyilatkozott, hogy hogyan tudnak kijönni a jövedelemből. A következő lehetőségek közül választhatott: nélkülözések között élnek;

hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak; beosztással épp hogy kijönnek a pénzükből; elfogadhatóan élnek; gondok nélkül élnek.

(4) A negyedik szempont a lakáskörülmények vizsgálata volt. A lakás típusáról, tulajdonlásáról, méretéről, a szobák számáról, a lakással való elégedettségről érdeklődtünk, ezek közül csak a szobák egy főre jutó számával kapcsolatos adatokat használtuk fel a többváltozós elemzésekben. Fontos volt számunkra a

gyermek életterének ismerete, ezért megvizsgáltuk, hogy van-e saját szobája vagy saját játszósarka, illetve amennyiben nincs saját szobája, kivel osztja: testvérével, szüleivel vagy más felnőttel?

(5) Az ötödik anyagi helyzetre vonatkozó pontban felsoroltunk néhány költséget, amelynek kifizetésére való képesség kifejezi a család fogyasztói erejét, mint évi egy hetes üdülés, rendszeres ruhavásárlás, a bútorok lecserélése, napi egy tál meleg étel elfogyasztása, havi egy alkalommal barátok meghívása vacsorára, havi egyszeri éttermi étkezés a családdal, havi minimum 50 lej megtakarítás.

(6) A hatodik indikátort olyan adósságok képezték, amelyekkel anyagi gondokat halmozhatnak fel. Három kérdést vetettünk fel:

Előfordult-e az utóbbi 12 hónapban, hogy… nem tudták időben kifizetni a fogyasztást? ...nem tudták időben kifizetni a lakás-bérleti díját (amennyiben albérletben laknak)? …nem tudták időben kifizetni a hitel törlesztőrészletét (ha van)?

A felsorakoztatott szempontok szerint csupán néhány, a mintát jellemző eredményre térünk ki, majd adatredukciós eljárással (faktorelemzéssel) az anyagi helyzetre vonatkozóan szintetikusabb, egyszerűbb, és kifejezőbb változókat hozunk létre.

(1) Az életkörülményt nagymértékben befolyásolja a foglalkoz-tatottak aránya egy háztartásstruktúrában. Magyarországon és Erdélyben a kétkeresős családok vannak a legelőnyösebb helyzetben, ezt követik azok a családok, ahol a férfi kereső, a nő gyermeknevelési szabadságon van, majd azok, akiknél egy kereső és egy nyugdíjas van (Monostori, 2009). Ennek megfelelően a nem foglalkoztatott, de bevétellel rendelkező kategóriákat keresőnek jelöltük adatbázisunkban. A szegénység kockázata már ott fennforog, ahol két felnőtt személy közül az egyik munkanélküli, de maga-san megugrik a depriváltság esélye azokban a családokban, ahol egyetlen családtag sem foglalkoztatott (Monostori, 2009). A mintánkban szereplő óvodások közül egykeresős családban 55 (17,8%) gyermek él, deprivált körülmények között ebben az értelemben 5 (1,6%) gyermek nevelkedik. A kutatás alanyainak 80%-át tehát foglalkoztatottság szempontjából nem érinti a szegénység veszélye, átlagosan 1,2 eltartott jut egy keresőre.

(2) A családok összjövedelemét számbavevő kérdésre 225 szülő válaszolt. A családok pénzalapú bevétele egy hónapra széles skálán váltakozott 400 RON-tól 110000 RON-ig. Átlagosan 4285 RON a bevétele egy családnak, de legtöbbször 3500 RON értékű családi bevételről számoltak be.

A középső érték 2400 RON, amely megközelíti a 2014-es³⁰ országos háztartási jövedelem átlagát, amely 2500,7 RON/háztartás az INS³¹ adatai szerint. A háztartási jövedelem egy főre eső megoszlásának országos átlaga 937,7 RON, amely mintánkon 770 RON³², vagyis az országosnak 83%-a. Ez az arány megfelel az országos és Maros megyei átlag közötti különbségnek (INS, 2012)³³, tehát megállapítható, hogy a mintánkban a családok háztartási jövedelme a megyei átlag szintjén van.

Monostori (2009) szerint szegényeknek tekinthetők azok, akik nem érik el az átlag 50-60%-át. Mintánkon az óvodások 21%-nak a családja nem éri el az egy főre eső jövedelemnek az átlagát, aminek pénzbeli értéke 462 RON³⁴.

(3) A társadalmi-gazdasági helyzet önbesorolása kifejezi azt, hogy az egyén hogyan éli meg a helyzetét a társadalmi rétegződésben, ezért fontos kritériumként tartottuk számon a szülőnek a jövedelemmel való elégedettségét is. A válaszadó szülők 68%-a vallotta, hogy gondok nélkül vagy elfogadhatóan él, 26%-a azt, hogy beosztással éppen hogy kijönnek, 5%-uk gondokkal küzd vagy nélkülözések közt él. A szubjektív szegénység az utóbbi két válasz esetén áll fenn.

(4) Az egyének működését/életét jelentősen befolyásolja az is, hogy milyen háztartási körülmények közt élnek. A lakás méretét illetően 292 személytől kaptunk választ. A mintában szereplő családok 10%-a él egyszobás lakásban, 32%-a két szobás lakásban, 36%-a három szobát számlál, 13%-a 4 szobát, 8%-uk 5 vagy annál több szobával rendelkezik. A lakássűrűséget az egy lakóra jutó szobaszám fejezi ki, melynek átlaga 0,72, a lakással való elégedettség egy 1-től 10-ig terjedő Likert-skálán átlagosan csupán 8,2-es értéket ért el a kérdezett szülők körében. A saját intim tér fontosságát, illetve a térnek a társas interakciókat szervező funkcióját szem előtt tartva fontosnak tartottuk megkérdezni a szülőket, hogy van-e a vizsgált gyermeknek saját szobája. A mintában szereplő óvodások közel fele, 47%-a rendelkezik saját szobával. A gyermekek 30%-ának egy szobatársa van, 13%-ának kettő, további 10%-ának három vagy annál több (25. ábra). A szobájukon osztózó gyermekek 68%-ának van saját játszósarka a szülők állítása szerint.

30 2013/2014 az adatgyűjtés éve

31 Insitutul Național de Statistică (Nemzeti Statisztikai Hivatal)

32 Az átlag kiszámolását megelőzően a kiugró értékeket kivettük a mintából.

33 2012-ben a Maros megyei átlagos személyi jövedelem az országos jövedelem 85%-át tette ki. Maros megyére csak 2012-ig találtunk erre nézve adatokat, ezért hasonlítottuk össze a 2012-es országos és megyei átlagot.

34 A 770 RON egy főre eső háztartási jövedelem 60%-a.

25. ábra: A vizsgált gyermekek szobatársainak száma

A mintának (309 eset) 40%-a testvérével osztja meg a szobáját, az esetek 19%-ában a szülő vagy más felnőtt (is) lakik a vizsgált gyermek szobájában. A szobában lakó felnőtt csak 3 esetben jelenti a nagyszülőt, többnyire a szülővel/szülőkkel tartózkodik egy szobában a gyermek.

(5) A fogyasztási szokások alternatív képet nyújtanak az életkö-rülmények szintjéről. Azoknak az aránya, akik anyagi megfontolásból nem tudják megteremteni³⁵ a megnevezett körülményeket, a legtöbb item esetében 20% körül mozog. Kivételt képez a napi egy tál meleg étel, ami egyetlen családban sem jelent akadályt. A barátok meghívása vacsorára, úgy tűnik, gyakori az általunk vizsgált mintán, magas előfordulását az óvodások szüleinek fiatal kora is indokolhatja, amikor az átlagpopulációhoz képest erősebb az igény a barátokkal való kapcsolattartásra (véleményünk szerint).

A 2008-as Életünk fordulópontjai kutatás eredményeivel összehasonlítva (18.

táblázat) láthatjuk, hogy Erdély szinten körül-belül kétszer nagyobb azok aránya, ahol nem valósul meg ez a feltétel, mint a mintánkban.

(6) A költségvetési nehézségeket illetően a vizsgált családok 18,2%-ban fordult elő legalább egy típusú adósság. Mindhárom típusával – amely már magas szintű kockázatnak számít – csak 2%-uk küszködik.

18. táblázat. A mintában szereplő családok fogyasztási szokásai: azoknak az aránya, akik anyagi feltételek hiányában nem tudják megvalósítani az alábbiakat:

Fogyasztási lehetőségek Erdély^* (%)

Saját minta (%) Évente egyszer legalább egy hétre elmegy üdülni? 43,7 21,0

Rendszeresen vásárol új ruhákat 39,8 20,1

Lecseréli-e elöregedett bútorait? 43,1 27,5

Elfogyaszt-e naponta egy tál meleg ételt? - 0

Meghívja-e havonta egyszer barátait vacsorára? 16,1 7,4

35 Azt válaszolták, hogy „Szeretném megtenni, de nincs rá lehetőségem”.

Fogyasztási lehetőségek Erdély^* (%)

Saját minta (%) Előfordul-e havonta egyszer, hogy étteremben ebédel a családjával? - 24,6 Sikerül-e havonta legalább 50 lejt félre tennie? 45,6 19,1

*Forrás: Monostori Judit (2009, 279)

Megj. Az erdélyi mintán nem volt megkérdezve a 4. és a 6. kérdés, az ebből adódó válaszok hiányát az oszlopban vonalkával jelöljük.

Az anyagi körülményekre vonatkozó leíró statisztikák összegzéseként elmondható, hogy mintánkon bizonyos mutatókban átlagos, más mutatókban átlag fölötti szinten teljesülnek az anyagi feltételek. A szegénység kockázata a mintának megközelítőleg 20%-át érinti néhány szempont szerint, szélsőséges, deprivált kategóriába pedig alig néhány család illeszkedik egy-két kritérium mentén.

A családok anyagi jólétét kifejező változókat adatredukciós céllal főkomponens-elemzésnek vetettük alá. Az analízist a felsoroltak közül a következő változók mentén végeztük: (1) a keresők és eltartottak hányadosa, (2) az egy főre jutó havi háztartási jövedelem, (3) az anyagi feltételek szubjektív megítélése, (4) az egy főre jutó szobák száma (5) a válaszadók fogyasztási lehetőségei, és (6) az utolsó egy év eladósodási problémái. Ez utóbbi változónál fontos megjegyeznünk, hogy az adósságokat negatív számokkal jelöltük, így a változó pozitív irányba növekvő értéke az adósságok hiányát jelenti. Mivel a változók mértékegységei nem voltak azonosak, standardizáltuk a változókat.

Többszörös próbálkozás után, az egy komponensből álló struktúra tett eleget a feltételeknek. A faktorból kimaradt az 1-es, 2-es, 6-os változó. A faktor elemeit képezi a fogyasztási lehetőségek változója, a jövedelemből való gazdálkodás szubjektív megítélése és a lakássűrűség (19. táblázat). A faktorstruktúra KMO értéke 0,592, a Barlett-teszt szignifikancia-értéke p=0,000. A főkomponens a változók szórásának az 58,71%-át magyarázza.

19. táblázat. Az anyagi helyzet faktormátrixa (csak 0,3 fölötti súlyok)

Anyagi jólét Komponens

Fogyasztási lehetőségek 0,846

Az anyagi helyzet szubjektív megítélése 0,813

Egy főre jutó szobaszám 0,620

Főkomponens-elemzés Varimax rotációval (KMO=0,592; Teljes magyarázott variancia: 58,71%)

A faktorban szereplő fogyasztási szokások és a lakáshelyzet az anyagi feltételek életmódbeli tényezőit hordozzák, a jólétnek azt a formáját, amit a gyermek is közvetlenül észlel, hiszen a jövedelem objektív értékénél számára meghatározóbb a jövedelem felhasználása, ami például épp az idő

és a tér megszervezésében konkretizálódhat. Az anyagi helyzet szubjektív megítélése a szocializációt befolyásoló szocioemocionális vetületéhez kapcsolódik. Mivel az anyagi erőforrásoknak elsősorban a szocializációra, a nevelésre, a családi kapcsolatokra kifejtett hatására vagyunk kíváncsiak, az anyagi körülményekkel való elégedettség azért is fontos szempont számunkra, mert az anyagiak körüli aggodalmak olyan feszültségekhez vezethetnek, amelyek meghatározzák a családi interakciókat. Pikó Bettina (1997) tanulmánya ezt azzal támasztja alá, hogy a társadalmi helyzetből adódó stressz hat arra, ahogyan a lehetőségeinket értékeljük, és ennek megfelelően hozunk döntéseket. Mindezek ismeretében, úgy véljük, hogy további elemzéseink szempontjából nem okoz nagy hiányt az, hogy a jövedelem objektív mértéke kimarad az elemzésből, ugyanis a gyermek ebből keveset érzékel, fontosabbnak találjuk, hogy milyen a szülőknek az anyagiakkal kapcsolatos diszpozíciója.