5. A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA
5.4. Az óvodások szociális kompetenciájának nemek
Számos nemzetközi tanulmány vizsgálja a lányok és fiúk társas viselke-désének különbségeit, és preventív szemléletre adnak okot azok a kutatások, amelyek eredményei szerint a különbségek a serdülőkorban az iskolai teljesítménnyel karöltve hangsúlyosabbá válnak. A következő alfejezetekben
19 Az alfejezet egy változata megjelent a Katolikus Pedagógiában (Lazsádi, 2016a), a nemek közötti különbségekre vonatkozó eredmények egy részét bemutattuk és közöltük az LDMD Nemzetközi Konferencián is (Lazsádi, 2017).
a szociális kompetencia nemek szerinti eltéréseit vizsgáljuk meg a három kiválasztott mutató mentén.
5.4.1. A megküzdési mechanizmusok alkalmazásának eltérései a gyermekek neme szerint
Mintánkban megközelítőleg fele-fele arányban oszlanak meg az óvodások. A pedagógus értékeléssel rendelkező gyermekek 53%-a fiú, 47%-a lány. A megkérdezett gyermekek nemi eloszlása 52/48 százalék.
Én-helyzetben a gyermekválaszok alapján a bántalmazás és az érzelmi ventiláció esetében találtunk különbséget a lányok és a fiúk között (19. ábra). Míg a fiúk gyakrabban választják a testi fenyítést konfliktus-helyzetek megoldására (U=13582; p=0,003), a lányok többször állítják, hogy érzelmi megküzdéssel, azaz sírással (U=14340,5; p=0,015) válaszolnak az akadályra. A gyermekválaszok szerint a fizikai agresszió gyakoriságának a különbsége a 4–5 éveseknél mutatható ki a legerőteljesebben (U=632;
p=0,002). Az érzelmi reakciót illetően korcsoportokra bontva nincs különb-ség a nemek között. Az ellenálló megküzdés esetében is találtunk eltérést, de csak akkor mutatkozott szignifikánsnak, ha a két kisebb korcsoportot kizártuk az elemzésből: az 5–7 éves lányok gyakrabban veszekednek konfliktus-helyzetben, mint a velük egykorú fiúk (U=4707; p=0,023).
Az óvónők válaszai (20. ábra) a gyerekek értékelésével megegyező módon arra utalnak, hogy társas konfliktusban a fiúknál gyakrabban előfordul, hogy odaütnek (U=5911; p=0,000). A pedagógus értékelése alapján a lányok én-helyzetben többször kérnek segítséget a fiúknál (U=6685,5;
p=0,003). Korcsoportonként vizsgálva mindkét megküzdés esetén jelentős volt a nemek közötti eltérés az 5–7 éveseknél (segítségkérés: U=711,5; p=0,05;
bántalmazás: U=689; p=0,05), a bántalmazás pedig a 3–4 éveseknél is szignifikáns különbséget mutatott a fiúk javára (U=751; p=0,05).
Megfigyelhetjük, hogy a gyermekek értékelése alapján 4-5 éves korban volt hangsúlyosabb a különbség, a pedagógus értékelése szerint épp a másik két korosztályban volt jelentős. Más kutatásokban erre nézve nem találtunk megerősítést, viszont az értelmezésben segít Meichenbaumnak (2006) az a megállapítása, miszerint 4 éves kor körül kezd az agresszió differenciálódni, és ezt azzal magyarázza, hogy a lányok jobban reagálnak a társas befolyásolásra, a szocializációs nyomásra.
19. ábra/20. ábra: A megküzdési mechanizmusok nemek szerinti szignifikáns különbségei én-helyzetben a gyermek értékelése és a pedagógus értékelése alapján
(életkori differenciálás nélkül)
Társ-helyzetben, a gyermekek válaszai alapján, az elkerülés, az érzelmi reakció, és segítségnyújtás esetén jelentősek a nemek szerinti különbségek (21. ábra). A fiúk gyakrabban választják az elkerülést, mint a lányok (U=14529,5; p=0,009). A lányoknál többször előfordul, hogy sírva fakadnak a problémahelyzet láttán (U=15525; p=0,014), de segítségüket is gyakrabban ajánlják a védelemre szorulónak (U=14307,5; p=0,014).
Korcsoportok szerint vizsgálva a nemi különbségeket, az elkerülésre nézve nyertünk kiegészítő infomációt: az eltérés a 3–4 éves gyermekekre nézve külön is igaz (U=341,5; p=0,017). A pedagógusok válaszai a nemek közötti különbséget a legfiatalabb korosztály elkerülő magatartása esetében igazolják (U=747; p=0,038) társ-helyzetben.
21. ábra: A megküzdési mechanizmusok nemek szerinti szignifikáns különbségei társ-helyzetben a gyermek értékelése alapján
Összefoglalva a különböző értékelők és szituációk szerint lebontott eredményeket, azt találtuk, hogy a lányok többször folyamodnak segítségért, gyakrabban válaszolnak érzelmi ventilálással vagy verbális ellenállással a társas frusztrációra, a fiúk több esetben alkalmaznak fizikai agressziót, ha személyközi konfliktusba keverednek. Társ-helyzetben a fiúk elkerülőbbek a lányoknál, akik viszont nagyobb segítő szándékról vallanak, és gyakoribb az érzelmi reakciójuk ezekben a helyzetekben is. A nemi különbségeket korcsoportonként is megvizsgáltuk, a különbségek leginkább a 3–4 vagy 5–7 éveseknél mutatkoznak jelentősnek. Az átmeneti 4–5 éves időszakban a differenciálódás kevésbé megragadható.
Legszembetűnőbb a különbség a fizikai agressziót illetően én-helyzetben, és az elkerülő magatartás esetén társ-helyzetben – mind a gyermekek, mind a pedagógusok válaszai alapján a fiúknál gyakoribbak. A szakirodalom mindkét magatartást a maladaptív stratégiák közé sorolja (Vahedi, Farrokhi és Farajian, 2012; Vierhaus és Lohaus, 2009; Chang, D’Zurilla és Sanna, 2004; Eisenberg és Zhou, 2000; D’Zurilla és mtsai, 1998), ezért felmerül a kérdés, hogy a fiúk nagyobb kockázatnak vannak-e kitéve a társas készségeik fejlődésében. A nemzetközi kutatások igazolják a fiúk agresszivitásának jelentős túlsúlyát a társas problémamegoldásban (Meichenbaum, 2006; Ostrov és Keating, 2004; Smith és Hart, 2004; Moffit és mtsai 2002; Crick és Werner, 1999), az elkerülést illetően viszont nem ennyire következetesek az eredmények. Zsolnai és munkatársai (2008) például egy bábjátékos szituációs gyakorlat során az elkerülő megküzdést a lányoknál találták gyakoribbnak a legkisebb korosztályban. Warchola (2007) hason-lóképpen, a lányokat elkerülőbbnek ítéli meg. Az eredmények értelmezését megnehezíti, hogy míg kutatásunkban az elkerülésre vonatkozó különbség egyértelműen csak a társ-helyzetben érvényes, az említett vizsgálatokban ismeretlen számunkra a szituáció jellege. Akkor, amikor az elkerülő magatartás egy segítségre szoruló társ figyelmen kívül hagyását, elutasítását feltételezi, a passzivitás akár ártalmasnak minősülhet. A klaszterelemzés is ezt igazolja: hiszen társ-helyzetben az elkerülés egy elágazáson szerepelt a bántalmazással.
A többi megküzdési változó nemek szerinti eltéréseiről a nemzetközi kutatások is hasonlóan tanúskodnak: alátámasztják, hogy a lányok nagyobb mértékben adnak hangot emocionalitásuknak (Zsolnai és mtsai, 2008; Parke és McDowel, 2005; Oláh, 2005; Zsolnai és mtsai, 2008; Parke és mtsai, 1997), gyakrabban kérnek segítséget (Thompson, Arsenault és Williams, 2006;
Thompson és Moore, 2000) és, hogy az agresszió náluk inkább verbális vagy kapcsolati formában jelentkezik (Fiske, 2004; Meichenbaum, 2006; Crick és mtsai, 2006; Fiske, 2004; Ostrov és Keating, 2004). Kutatásunkban az ellenállás felel meg a verbális agressziónak, vagy másképp: veszekedésnek.
Társ-helyzetben a lányok segítőkészebbnek mutatkoznak nemzetközi viszonylatban is (Zsolnai és mtsai, 2008), a felnőtt értékelők rendszerint magasabbnak ítélik meg a lányok proszocialitás készségeit (Vahedi és mtsai, 2012; Meichenbaum, 2006; Vahedi és mtsai, 2012).
A szakirodalom valamelyest ellensúlyozza a fiúk előnytelen eredményeit azáltal, hogy bizonyos felmérések a fiúk stratégiáit racionálisabbnak és proaktívabbnak mutatják a lányokénál (Parke és Mcdowel, 2005). Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy ezek a kutatások többnyire iskolásokra vonatkoznak, az óvodáskorban pedig a kognitív problémamegoldó készségek, képességek még fejlődésben vannak (D’Zurilla és mtsai, 1998).
5.4.2. Nemek közötti különbségek a szociális kompetencia fejlettségében
A szociális kompetencia fejlettségében a különbség egyértelműen kimutatható (22. ábra): a lányok magasabb pontozást nyernek a fiúknál, mind a szülők, mind az óvónők értékelése alapján (Szülő: U=21092; p=0,004, Pedagógus: U=20177; p=0,000). Korcsoportonként vizsgálva, az eltérés 5–7 éves korban mindkét értékelő pontozása alapján jelentős (Szülő: U=3755,5;
p=0,001, Pedagógus: U=3999; p=0,005), illetve a pedagógusok válaszai alapján 3–4 éves korban is szignifikáns (U=1146; p=0,016).
22. ábra: A szociális kompetencia eltérése nemek szerint a szülő és a pedagógusok értékelése alapján
Nem tudjuk, hogy valóban a lányok fejlettebb szociális készségeiről beszélhetünk, vagy olyan társas készségekről, amelyek a felnőttek szemében pozitívabbak, de eredményünk összhangban van a nemzetközi kutatások eredményeivel, miszerint a lányok szociális kompetenciája fejlettebbnek mutatkozik (Denham és mtsai, 2003).
5.4.3. Nemek közötti különbségek a kortársaktól kapott szociometriai értékelésben
A kortársak megítélésében (23. ábra) a lányok több pozitív értékelést kapnak (U=4652,5; p=0,003), a fiúk több negatív jelölésben részesülnek (U=4688;
p=0,004) – hasonló eredményt fejt ki Sebanc és munkatársainak (2003) kutatási beszámolója. Korcsoportonként vizsgálva a nemek közötti eltérést, az 5–7 éveseknél mutatható ki szignifikánsan (lányok: U=1313,5; p=0,001, fiúk: 1385,5; p=0,002).
23. ábra: A szociometriai értékelések nemek szerinti megoszlása
A kortársak viszonyulása és a gyermekek viselkedése kölcsönösen befolyásolják egymást (Duffy, 2011; Parke és McDowel, 2005; Denham és mtsai, 1990): mivel a lányok viselkedésében több a proszociális elem, a fiúkéban több az agresszív elem, a lányok nagyobb népszerűségnek örvendenek, a fiúknak pedig gyakran elutasításban van részük. A visszajelzések megerősítik a viselkedés megismétlésére való szándékot, az értékelés így visszahat a cselekvésre.
Az eredmények értelmezéséhez további szempontokat nyújthatna annak elemzése, hogy az értékelő gyermek neme hogyan függ össze az azonos és az ellentétes nemű gyermek értékelésével, de erre a jelen kutatásban nem került sor.
5.4.4. A szociális kompetencia nemek szerinti különbségeire vonatkozó eredmények összegzése és következtetések
Az eredmények értelmében jelentős különbségek mutathatók ki az óvodás fiúk és lányok társas viselkedésében. A nemek közötti eltéréseket három alpontban ellenőriztük.
H(3).a A hét megküzdési formából hat esetében igazoltuk a várakozásainkat, egy esetben eltérő eredményt kaptunk:
- A lányok többször folyamodnak segítségért, gyakrabban válaszolnak érzelmi ventilálással és verbális ellenállással a társas frusztrációra.
- A fizikai agressziót a fiúk gyakrabban alkalmazzák, ha személyközi konfliktusba keverednek.
- Társ-helyzetben a lányok nagyobb segítőkészségről tanuskodnak, de ezekre a helyzetekre is gyakrabban válaszolnak érzelmi reakcióval.
- Társ-helyzetben a fiúk elkerülőbbek a lányoknál – ez ellentmond a feltételezéseinknek.
Legszembetűnőbb a különbség a fizikai agresszió kapcsán én-helyzetben, és az elkerülő magatartás esetében társ-helyzetben. A szakirodalom mindkét magatartást a maladaptív stratégiák közé sorolja (Zhang és mtsai, 2014; Vierhaus és Lohaus, 2009), ezért felmerül a kérdés, hogy a fiúk nagyobb kockázatnak vannak-e kitéve a társas kapcsolatok terén.
H(3).b. A nemi különbségekre vonatkozó hipotézisünk második alpontja igazolódott: a lányok szociális kompetenciájának fejlettségét magasabban értékelik mind a szülők, mind a pedagógusok. Ez egybehangzó az előző pontban megfogalmazott eredményekkel abban az értelemben, hogy a maladaptívnak minősülő stratégiák – az agresszivitás, az elkerülés – a fiúk sajátosságai, ellenben a proszociális megküzdéseket – a segítségkérést, a segítségnyújtást – a lányok alkalmazzák gyakrabban. A lányok mechaniz-musai több olyan verbális és non-verbális közlést tartalmaznak, amelyek válaszreakcióra szólítják a felnőttet vagy a társat: segítséget kérnek, segítséget nyújtanak, problémahelyzetben sírni kezdenek. A fiúk válaszai kevésbé szociálisak: elkerülőbbek – figyelmen kívül hagyják a társ reakcióját, vagy pedig agresszivitásukkal tehetetlenségbe sodorják a társukat vagy a felnőttet, így negatív értékelést váltanak ki. Az lányok pozitív értékelést váltanak ki más szakirodalmi vonatkozásban is (Vahedi és mtsai, 2012).
H(3).c. A feltételezésünk harmadik pontját szociometriával igazoltuk:
a lányok a fiúknál több pozitív megítélésben részesülnek a gyermekek részéről is.
Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy a lányok gyakrabban alkalmaznak olyan társas megküzdési mechanizmusokat, amelyek a másik személyre irányulnak. Ennek következtében a lányok már az óvodában több pozitív visszacsatolást nyernek, ami pedig további előnyökhöz vezet a társas kapcsolatokban. Ez hosszú távon az iskolai érvényesülést is elősegíti a lányoknál, ugyanis az iskola is ugyanazokat a magatartásformákat favori-zálja, amelyeket a lányokra találtunk jellemzőnek. Erre a tényezőre azok a kutatások is felhívják a figyelmet, amelyek az iskolakerülő és/vagy antiszo-ciális serdülők között a fiúk magasabb arányát igazolják (Meichenbaum,
2006). A társas készségek fejlődésének nemi eltéréseit tovább árnyalja Meichenbaum (2006) több kutatás eredményeit összefoglaló írása: a fiúk ugyan kevésbé tűnnek felvértezettnek hatékony megküzdési mechanizmu-sokkal és pozitív visszajelzések védőburkával, de a veszélyeztető körül-mények, például abúzus, elhanyagolás, jelentősebb kárt tesznek a lányok személyiségfejlődésében. A lányok ritkábban agresszívek, és kevésbé antiszociálisak serdülőkorban, de azoknak a lányoknak az életében, akiknek nehézségeik vannak a társas kapcsolataikban agresszivitásukból, impulzivitásukból kifolyólag, sokkal több gyermekkori környezeti kockázati faktort értek tetten, mint az agresszív fiúknál. A lányok jóval érzékenyebben reagálnak a környezeti befolyásra, ennek köszönhetően rendszerint sikeresebben alkalmazkodnak a társadalmi elvárásokhoz, de szélsőséges helyzetekben a veszélyeztetettség is nagyobb. Meichenbaum protektív faktorként sorolja fel a szociális kompetencia alakulására nézve a jó egészségi állapotot, a szociális támaszt és a vallásosságot. A szociális kompetencia nemi különbségeinek összefüggése a környezeti tényezőkkel indokolttá teszi a gyermek mikroszociális közegének vizsgálatát.