A segítségkérés és a családi háttértényezők kapcsolata

A segítségkérés az óvodások leggyakoribb megküzdési formája interper-szonális konfliktus-helyzetben eredményeink szerint. Fejlett szociális kompetenciával társul, bármilyen kombinációban hasonlítottuk össze a két mérőeszköz és a három értékelő eredményeit⁶⁰ – ezáltal igazolódott, hogy óvodáskorban hatékony megküzdésnek minősül. A klaszterelemzés alapján a non-konfrontatív megküzdési stratégiák között foglalt helyet, de proaktív

57 Mivel a két értékelő válaszai közötti korreláció nem volt szignifikáns minden megküzdés esetén, indokolt volt külön vizsgálni az összefüggéseket.

58 A szituációk leírását részletesen kifejtettük az 5.1.1 fejezetben

59 Mivel csak két kérdés vonatkozott a csoporttárs problémahelyzetére, a válaszok maximális varianciája kettő volt, így bizonyos megküzdési formákat, mint például egyez-kedés, érzelmi válasz, bántalmazás, ellenállás, olyan ritkán választottak az értékelők, hogy a számításoknak nincs statisztikai relevanciája. Az elkerülés és a segítségnyújtás – előfor-dulásuk és a hozzájuk kapcsolódó változók alapján – jelentősen hozzájárulnak a szociális viselkedés megértéséhez társ-helyzetben, ezért ezeket a változókat vizsgálat alá vetettük.

60 A segítségkérő megküzdés és a szociális kompetencia fejlettsége közötti hat kapcsolat jellemzőit (SZKKp – MKp, SZKKsz – MKp, SZKKp – MKgy, SZKKsz – MKgy) lásd az 5.2.1. fejezetben.

Rövidítések: SZKK=Szociália Kompetencia Kérdőív, MK=Megküzdés Kérdőív, p-peda-gógus értékelése, sz-szülő értékelése, gy-gyermek értékelése

jellegével elkülönült azoktól a megküzdésektől, amelyek során a gyermek passzív marad (elkerülés és érzelmi ventiláció).

Jelentős lineáris kapcsolatokat (25. táblázat) többnyire a gyermekek megküzdés-értékelése mentén tártunk fel⁶¹. A segítségkérő megküzdéssel negatívan korrelált a szülő életkora, valamint a társadalmi helyzetet kifejező változók közül a szülők végzettsége⁶², az anyagi körülményeket kifejező faktor, az anya munkájának vállalkozó jellege, illetve vezetői pozíciója a munkahelyen.

25. táblázat. A segítségkérő megküzdés (én-helyzet) és a családi háttértényezők korrelációs kapcsolata

Munkanélküliek a családban 0,150* n. s.

Társas támogatottság -0,132* n. s.

Hazavitt munkahelyi feladatok -0,130* n. s.

Feladattudatosságra nevelés n. s. 148*

Megjegyzés: * p<0,05; ** p<0,01; n. s. nem szignifikáns. A dőlt betűkkel kiemelt változók a minta2-n is szignifikánsak..

Rövidítések: Gy=gyermek; P=pedagógus

A társas támogatottság és az otthon végzett munkahelyi feladatokra szánt időtartam negatívan korrelál a segítségkérés mechanizmusával – mindkét változó együttjár a szülő magas képzettségével és munkájának vállalkozó jellegével. Azok a gyermekek, akiknek egyik vagy mindkét szülője munkanélküli vagy az édesanyjuk beosztott munkahelyi státuszban dolgozik, gyakrabban kérnek segítséget.

Figyelemre méltó, hogy a roma gyermekek gyakrabban válaszolják azt, hogy segítséget kérnek, mint a magyar gyermekek. Ezt a különbséget Mann-Withney próba is igazolta (U=1607; p=0,011). A kapcsolat nem ad választ arra a kérdésre, hogy a különbség a kulturális jellegzetességeknek

61 A pedagógusok válaszai mentén, úgy véljük, azért érvényesül kevésbé a családi háttér-tényezők szerepe, mert a pedagógus kevésbé tudja differenciálni a segítségkérő maga-tartást, lévén, hogy szinte minden gyermek fordul hozzá segítségért adott ponton, más helyzeteknek azonban nem mindig tanúja az óvónő.

62 Itt az anya és apa iskolázottságának összevont változóját használtuk, mivel a segítségkérés mechanizmusa mindkét szülő végzettségével szignifikánsan korrelált.

köszönhető vagy a hátrányos társadalmi helyzet szolgál magyarázatul. A romák peremhelyzetét számtalan szociológiai tanulmány tárgyalja (Boreczky, 2004, Rusu és mtsai, 2012), de előnytelen társadalmi státuszukat saját eredményeink is alátámasztják⁶³. Más kutatások a romák sajátos szocializációs körülményeit részletezik. Forray és Hegedűs (1998) vizsgálataival például összeegyeztethető a segítségkérő mechanizmus népszerűsége a roma gyermekek körében, ugyanis szerintük a roma szülők úgy fejezik ki gondoskodásukat, hogy gyermekeik pillanatnyi vágyait azonnal teljesítik, túlvédik őket, nem tanítják meg a kockázatvállalásra.

Azzal a szándékkal, hogy több információt nyerjünk arról, hogy az etnikai kultúrát vagy gazdasági-társadalmi körülményeket ismerhetjük-e fel a kapcsolatokban, megvizsgáltuk, hogy miként alakulnak a korrelációs együtthatók akkor, ha a roma gyermekeket nem vonjuk be a mintába. Az így nyert mintát nevezzük minta2-nek. A minta2-n a segítségkérés mechanizmusa hasonlóképpen korrelál a társadalmi réteghelyzet változóival, mint az eredeti mintán. A szülők végzettsége, az anya vállalkozó jellegű munkája, vezető vagy beosztott státusza, a munkanélküliség továbbra is jelentősnek mutatkoznak. A szignifikáns kapcsolatok sorából kimaradt a szülő életkora, az anyagi körülmények és a társas támogatás. A fentiek értelmében a kulturális tőke és a szülők munkaerő-piaci helyzete az etnikai-kulturális jegyek nélkül is kapcsolatban áll a gyermek segítségkérő magatartásával, együttjárásuk a szocioökonómiai jellemzők alapján értelmezhető: a segítségkérés gyakorisága a társadalmi státusz növekedésével csökken.

A korrelációs viszonyok olyan családi jellemzőket írnak le a negatív oldalon, amelyekben közös a kockázatvállalás, az önálló munka, a függetlenség igénye, és társadalmi megbecsülés kíséri. Gergely Orsolya (2013) például a vállalkozó nőket rugalmasnak, önállónak, újítónak találja, akik számára fontos a személyes önmegvalósítás. A segítségkéréssel pozitívan korreláló változók közt ott találjuk a kevésbé érdekérvényesítő, az irányításhoz alkalmazkodó beosztott munkastátuszt, valamint a munkanélküliséget, amely rendszerint együttjár azzal, hogy az egyénnek kevés külső és belső erőforrása van, vagy nehezen tudja mozgósítani azokat az önérvényesítés, a problémamegoldás céljával.

A többváltozós regresszióelemzésbe (26. táblázat) azokat a független változókat emeltük be, amelyek mind a teljes mintán, mind az etnikumok szerint elkülönített minta2-n korreláltak a segítségkéréssel⁶⁴. A modellben

63 A roma származású gyermekek családjában a munkanélküliség nagyobb mértékben van jelen, az anyagi feltételek és a végzettség alacsonyabb értékeket mutatnak, mint a mintában szereplő magyar családokban, lásd 5.5. alfejezet.

64 Az így kiválasztott változókkal a regressziószámítást a teljes mintán futtattuk le.

prediktívnek minősült az apa végzettsége és az édesanya munkahelyi státusza, mindkét változó hozzájárulása statisztikailag szignifikáns (26.

táblázat). Az apa alacsony végzettsége és az anya beosztott szerepkörben végzett munkája együttesen a segítségkérés választásának 10%-át magyarázza.

26. táblázat. A segítségkérőgy megküzdés alkalmazását magyarázó többváltozós lineáris regressziós modell

Beta t Szign. R²

Apa végzettsége -0,233 -3,741 0,000

0,10 Anya beosztott 0,212 3,395 0,001

F(1, 234) = 33,642; p= 0,000

A regressziós modell értelmében a magas végzettséggel rendelkező apák gyermekei ritkábban válaszolják azt, hogy segítségkéréshez folyamodnak társas problémahelyzetben. Ez egybehangzó azzal a Bourdieu-i elképzeléssel (2003), miszerint az iskolai teljesítmény hosszú távú egyéni motivációt, önállóságot követel, és akiknek ez sikerül, azokat a rendszer

„megjutalmazza”, ezúttal megerősíti bennük az érvényesülésnek az individuális stratégiáit. Ezek később a társadalmi kapcsolatokban szimbolikus tőkére – elismertségre, presztízsre – válthatóak. Az intézményesített oktatásban alacsonyan teljesítő személyek esetében a kudarcok felgyűlnek és visszatükröződnek önbecsülés, magabiztosság hiányában. A beosztott szerepkörben dolgozó édesanyák hasonlóképpen, olyan tulajdonságokat hordozhatnak, és valószínűleg olyan nevelési körülményeket biztosítanak, amelyek folytán a gyermekeik a támaszkereső megküzdést tartják jó megoldásnak. Kohn (1969) elméletében találkoztunk azzal, hogy a szülő nevelési módszereit befolyásolja az, hogy munkája mekkora önállóságot követel: minél inkább jellemző munkájára, hogy mások irányítják, ellenőrzik, annál valószínűbb, hogy konformizmusra, tekintélyelvűségre neveli a gyermekét. Kohn a 60-as évek munkamegosztási feltételei között kizárólag az apák foglalkozása mentén értelmezi a különbségeket, eredményünk azonban kritikusait igazolja, miszerint az édesanyák munkahelyi pozíciója is befolyással van a szocializációra. Sőt, úgy véljük, hogy az óvodáskori anya-gyermek kapcsolat szorosságából adódóan erősebb is a hatása, mint a férfiaké. Mivel a beosztott státuszban dolgozó anyáról nem tudjuk, hogy fizikai vagy értelmiségi munkát végez-e, illetve, hogy milyen szektorban, nem ismerünk részleteket az édesanya társadalmi helyzetéről. A modellben azonban az apa alacsony képzettsége és az anya beosztott munkastátusza együttesen alacsonyabb társadalmi réteghelyzetre utal. Ezt támasztják alá a korrelációs kapcsolatok is. Bernstein (2003) az alacsonyabb társadalmi rétegek családi rendszerét zártnak ítéli meg, ahol a szülők pozicionális fegyelmezést alkalmaznak, és kevésbé bátorítják a

személyes kezdeményezést, a változtatásra törekvést, a saját igények kifejezését és az azokért való megküzdést, de támogatják a konvencionális magatartást.

Az eredmények azt mutatják, hogy az alárendeltségi viszonyra alapuló támaszkeresés már óvodás korban differenciálódik a társadalmi státusszal járó szülői jellemzők mentén. Az alacsony végzettségű apa és a beosztott szerepkörben dolgozó anya személyiségjegyei, viselkedési modellje hozzájárulnak a segítségkérő megküzdés preferenciájához. A kapcsolat megerősítésére a pedagógus értékelése mentén számítunk.

A pedagógus értékelése alapján kevesebb kapcsolat mutatható ki a segítségkérő megküzdés és a családi háttértényezők között (25. táblázat). A gyermek válaszai mentén bemutatott kapcsolatokhoz képest újdonság az, hogy a fiúk vagy azok, akiknek fiútestvérük van, ritkábban kérnek segítséget. A fiúk támaszkereső mechanizmusának alacsonyabb előfordu-lásáról korábban is igazolást nyertünk, de úgy tűnik, a segítségkérő magatartást az is meghatározza, hogy a fiús testvérkapcsolatban kevésbé elsajátítható viselkedésmintázat.

A szülők által képviselt nevelési értékek közül a feladattudatosságra nevelés faktora korrelál pozitívan a segítségkéréssel. A faktor azokat az értékeket tartalmazza – szorgalom, kötelességtudat, takarékosság –, amelyeket a rétegspecifikus szocializációs elméletek az alacsonyabb státuszú családoknak tulajdonítanak. Bronfebrenner (1958) szerint például a munkásréteg nagyra becsüli a rend betartását, a tiszteletet. Bár esetében és a rétegződéselméletek esetében általánosan is más társadalmi körülményekről beszélünk, mégsem mellékes az egybecsengés, miszerint a feladattuda-tosságra nevelés faktora mintánkon is negatívan korrelál az iskolázottsággal.

A feladattudatosságot, konformitást előtérbe helyező nevelési értékek és a segítségkérés pozitív korrelációja tehát implicit módon az alacsonyabb iskolázottság és a segítségkérés közötti kapcsolatot támasztja alá, az összefüggés azonban regresszióelemzéssel nem mutatható ki a pedagógus megküzdés-értékelése mentén.

5.6.1.2.Az egyezkedés és a családi háttértényezők kapcsolata