5. A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA
5.5. Az óvodások családi hátterének jellemzői
5.6.1. Az interperszonális megküzdési mechanizmusok és a családi
5.6.1.2. Az egyezkedés és a családi háttértényezők kapcsolata
Az egyezkedés a gyermekek által a harmadik, a pedagógusok által a második leggyakrabban választott megküzdési forma, ilyen válaszokat fed:
„Visszakérem”; „Megkérem, hogy hagyja abba”. A konfrontatív stratégiák közt foglal helyet, ugyanis a gyermek interakcióban marad a frusztráció okozójával és vele próbálja megbeszélni a problémát. A gyermekválaszok klaszterelemzése szerint elkülönült a viszonttámadó megküzdésektől (ellenállás és a bántalmazás), ezért asszertív stratégiának neveztük. A pedagógusok válaszai alapján verbális jellege kerekedett ki, ugyanis a szóbeli
ellenállással társult a klaszteren belül. Eddigi eredményeink alapján az egyezkedésről elmondható, hogy problémamegoldásra fókuszáló megküzdés, amely során a gyermek asszertív, verbális módon gyakorol önvédelmet társas konfliktusban. Hatékonyságát igazolja, hogy minden megküzdési forma közül az egyezkedésnek van a legerősebb kapcsolata a szociális kompetencia fejlettségével.
A korrelációs együtthatók megerősítik azt a korábban nyert eredményünket, miszerint az egyezkedés alkalmazása nő a gyermek életkorával, sőt, a szülők életkorával65 is változik. A két értékelés mentén végzett számítások megegyeznek abban is, hogy a családban előforduló munkanélküliséggel csökken az egyezkedő magatartás gyakorisága. A korrelációs mátrix alapján (27. táblázat) a társadalmi státusz többi mutatója is sorjázik a szignifikáns kapcsolatok közt: a magas végzettség, a jó anyagi helyzet, a vezető munkahelyi pozíció mind együtt jár az egyezkedő megküzdés gyakoriságával.
27. táblázat. Az egyezkedő megküzdés és a családi háttértényezők korrelációs kapcsolata
Egyezkedés Gy n=236
Egyezkedés P n=306
A gyermek életkora 0,129* 0,162**
A szülő életkora 0,172* 0,177**
Apa végzettsége 0,182* n.s.
Anyagi körülmények n.s. 0,124*
Anya vezető n.s. 0,122*
Munkanélküliség -0,173** -0,135*
Anya nem dolgozik n.s. -0,164**
Társas támogatás 0,162* n.s.
Betegség (anya) n.s. -0,128*
El. a gy. kognitív-emocionális képességeivel n.s. 0,197**
El. társsal 0,126* n.s.
Idő – multimédias eszközök -0,140* n.s.
Idő – gyermek és szülő közös n.s. 0,131*
Megjegyzés: * p<0,05; ** p<0,01; n.s.=nem szignifikáns. Rövidítések: el. =elégedettség; Gy=gyermek;
P.=pedagógus; eszk.=eszközök
A pedagógus értékelése szerinti egyezkedés az anyagi helyzettel és az anya vezetői státuszával pozitívan korrelál, a munkanélküliséggel66 pedig negatívan. Az anya munkanélkülisége esetében külön is szignifikáns a korreláció. A családi körülmények pszichoszociális mutatói közül a
65 Összevont változó: anya életkora+apa életkora/2
66 A családban előforduló munkanélküliek száma
szülőknek a gyermekkel töltött időtartama,67 valamint a szülő elégedettsége gyermeke kognitív-emocionális képességeivel mutat pozitív kapcsolatot az egyezkedéssel. Jelentősnek bizonyult az anya egészségi állapota is, amely hosszantartó betegség esetén negatívan korrelált az egyezkedéssel.
A többváltozós regresszióelemzés (28. táblázat) alapján az egyezkedést a szülő és a gyermek életkora, az anya egészségi állapota és az anya gazdasági aktivitása 8%-os magyarázóerővel jelzi előre. A szülő életkorból adódó érettsége és a gyermek életkori érettsége szinte azonos erősséggel befolyásolják az egyezkedés gyakoriságát. Követi, szintén nagyon közeli együtthatókkal, az édesanya betegsége és munkanélkülisége negatív előjellel – ezek a tényezők tehát csökkentik az egyezkedő megküzdés alkalmazásának valószínűségét.
28. táblázat. Az egyezkedés alkalmazását magyarázó többváltozós lineáris regressziós modell (a pedagógus megküzdés-értékelése alapján)
Beta t Szign. R2
A szülők életkora 0,141 2,475 0,014
0,84
A gyermek kora 0,146 2,621 0,009
Anya betegsége -0,130 -2,343 0,020
Anya nem dolgozik -0,124 -2,193 0,029 F (4,301) = 6,776; p= 0,000
A modellnek megfelelően az egyezkedő megküzdés alkalmazását elősegíti, ha a szülő és a gyermek életkorából adódó érettség mellett az édesanya jó egészségnek örvend és gazdaságilag aktív.
Korábbi adataink előrejelzik a gyermek életkorának jelentőségét: az egyezkedés nagycsoportos korra alakul ki, amikor a gyermek képessé válik az önszabályozásra, a másik szempontjának a figyelembe vételére. Érdekes módon nemcsak a gyermek életkora, hanem a szülő életkora is meghatározó az egyezkedő megküzdésre nézve. Ezt, az életkorral járó higgadtság és megfontoltság mellett, annak a közvetett hatásával is magyarázzuk, hogy mintánkban az idősebb szülők iskolázottsága magasabb68. Meglepő ugyanakkor, hogy az életkor elsődlegességet élvez a képzettséggel szemben.
Bernstein (1974) elmélete alapján azt feltételeztük, hogy a szülők társadalmi státusza, de különösképpen az iskolázottsága jelenti a legnagyobb inputot az érdekérvényesítés, a nyelvi eszközökkel való meggyőzés technikáira, de a közvetlen kapcsolat nem volt kimutatható a pedagógusok értékelése alapján.
Az egyezkedést magyarázó modellben szintén az anya szerepe jelentős (akárcsak a segítségkérés esetében): az anya betegsége, munka-nélkülisége nem válik az egyezkedő magatartás előnyére.
67 Mindkét szülő gyermekkel töltött idejének összege/2. A közös idő itt az egy térben cselek-vés állapotát fejezi ki, eltér a minőségi idő fogalmától, ami az aktív egymásra figyelésnek ad teret
68 Lásd 5.5.2 fejezet
Kopp Mária és munkatársai (2011, 2006, 1992) a 90-es évektől számtalan tanulmányban igazolják az egészségi problémák pszichoszociális következményeit. A kontrolltartás elvesztése mellett (Herzlich, 2004) gyakran elszigeteltséggel küzd a beteg, visszavonul a szociális kapcsola-tokból. A betegség és az egyén életminősége közötti viszony azonban nem egyirányú, a hatás fordítva is igaznak bizonyul: a szegényes kapcsolatrend-szerrel, az emocionális megküzdéssel rendelkező egyéneknél gyakrabban mutattak ki betegségeket (Jones, Greenberg és Crowley, 2015). Dégi L. Csaba (2010) például a daganatos betegekről állapítja meg, hogy az átlagosnál alacsonyabb a problémamegoldó megküzdésük. A megküzdés és a betegség kapcsolata gyakran kutatott terület, az eredmények értelmében valószínűnek tartjuk, hogy nemcsak a betegséggel járó stressz, hanem a betegséggel társuló megküzdési modell is befolyásolja a gyermek problémához való viszonyu-lását. Az Ottawai Charta (1986) hasonlóan nyilatkozik az egészségmegőrzési képességről, melyet az egészségi állapot befolyásolására és javítására való képességként tart számon.
Darvas és Tausz (2006a) szerint a betegség és a munkanélküliség egyaránt növeli a kirekesztettséget, mindkettő az emberi kapcsolatok és az aktivitási terület beszűküléséhez vezethet. A munkahely Bronfebrenner (1979) mezoszintjének felel meg, ahol aktív részvétellel megvalósul az egyén és a társadalom közti kölcsönhatás (Székely, 2013; Keyes, 1998). A betegség és munkanélküliség egymást felerősítő hatását az aktív problémamegoldó megküzdésre több szempontból alátámasztja a szakirodalom. Elsősorban mindkét állapot jelentősen növeli a stresszt, ezáltal elvonja az energiát a gyermekkel való játéktól, minőségi időtől, türelemtől, a Bernstein (2003) által méltatott, magyarázatra épülő fegyelmezéstől. Ugyanakkor mindkét élethelyzet a szociális kapcsolatok beszűkülését vonja maga után, és kevésbé konfrontáló és problémamegoldásra fókuszáló megküzdési modellekkel társul. Ezeknek hiánya, társulva a gyermek életkori érettségével, a szülők életkorból fakadó tapasztalataival, előrejelzi az egyezkedő megküzdés gyakori alkalmazását69.
A gyermek megküzdés-értékelése alapján jelentőséget nyer az apa iskolázottsága is az egyezkedésre nézve. Az életminőséget kifejező szociális tényezők közül a társas támogatottság és az élettárssal/házastárssal való elégedettség pozitívan, a szülőnek a multimédiás eszközökre szánt időtartama negatívan korrelál az egyezkedéssel.
A többváltozós regressziós modell (29. táblázat) a gyermekválaszok alapján is az egyezkedés összvarianciájának 8%-át magyarázza. A modell három független változót tartalmaz: a szülő életkora bír a legnagyobb magyarázóerővel, ezt követi a családban előforduló munkanélküliség negatív előjellel, majd a társsal való elégedettség. A szülők végzettsége a
69 a pedagógus értékelése alapján
próbálkozások során több modellben vett részt, de a legerősebb modellben nem szerepel közvetlen prediktív jelleggel.
29. táblázat. Az egyezkedés alkalmazását magyarázó többváltozós lineáris regressziós modell (a pedagógus megküzdés-értékelése alapján)
Beta t Szign. R2
A szülő életkora 0,179 2,756 0,006
8,2
Munkanélküliség -0,177 -2,728 0,007
Társsal való elégedettség 0,134 2,066 0,040 F (3,223) = 6.534, p= 0,000
A gyermek megküzdés-értékelése alapján készült regressziós modell megerősíti a szülők életkorának és munkahelyi aktivitásának jelentőségét, ezenkívül kiemeli a családon belüli viszonyrendszerből a házastárssal és egyben nevelőtárssal való elégedettség fontosságát.
Coleman (1990) a család intimitásában és biztonságában alakuló emberi kapcsolatoknak tulajdonít a legnagyobb jelentőséget. A szülő érzelmi jólléte, párkapcsolatának a pozitív megítélése a gyermekre is jó hatással van (Irving és McGillicuddy-De Lisi, 2002), a feszültségmentes légkör pedig jó feltételeket biztosít az egyéni célok megvalósításához, az érdekérvényesítő, kezdeményező magatartás kialakulásához. A jó házastársi kapcsolat – amennyiben a társsal való elégedettséget tekinthetjük ennek kifejezőjének – a szülők hatékony interperszonális megküzdésére, a konfliktusok jó menedzselésére is utal, a szülők adaptív megküzdése pedig mintaként szolgálhat a gyermek számára. A társsal való elégedettség faktorának egyik komponense a társnak a szülői feladatokban való aktív részvétele, a faktor tehát nemcsak egy jól működő párkapcsolatot, hanem egy jó szülőtársat és a gyermekre nézve egy gondoskodó szülői attitűdöt is kifejez.
Összegezve a gyermek és a pedagógus válaszai alapján az egyezkedő megküzdés és a családi háttértényezők viszonyát, egységes kép rajzolódik ki előttünk: a gyermek fejlődési feltételeinek teljesülésével a család társadalmi-gazdasági és pszichoszociális befolyása is növekedik. Az életfeltételek anyagi vonatkozásait és a társadalmi réteghelyzetet a munkanélküliség, illetve indirekt módon az alacsony végzettségre utaló változók fejezik ki. A modellek alapján a szülő életkorából adódó élettapasztalat, illetve a munka – párkapcsolat –egészség területeken megvalósuló kiegyensúlyozottság kedvez az egyezkedő megküzdés kialakulásának óvodáskorban. A felsorolt ismérvek az átfogó értelemben vett egészségnek az elemei. Az adaptív megküzdés és az általános egyensúlyállapot „egy tőről fakadását” kíválóan megragadja Albert-Lőrincz Enikő magyarázata a korszerű egészségértelmezésről, miszerint az egészség „a folyamatosan változó életkörülményekhez, elvárásokhoz való alkalmazkodás képességét jelenti” (2011, 34).
5.6.1.3. A fizikai bántalmazás és a családi háttértényezők