A megküzdési mechanizmusokat magyarázó családi

Az 5.6.1. alfejezet öt pontjában azon megküzdési mechanizmusok családi-társadalmi kontextusát vizsgáltuk, amelyek a szakirodalom alapján és a kutatásunk eredményei szerint hatékonynak, vagy ellenkezőleg, maladaptívnak minősültek. Az összefüggéselemzés függő változói tehát a segítségkérő, az egyezkedő és az agresszív válaszreakciók, illetve a társ-helyzetben alkalmazott segítő és elkerülő megküzdési forma, független változói pedig a családi háttértényezők.

A családi ismérvek és az öt kiemelt mechanizmus közötti korrelációkat mind a gyermek, mind a pedagógus megküzdés-válaszai mentén kerestük, regressziós modellt azonban csak ott állítottunk fel, ahol relevánsabb kapcsolatok ígérkeztek. A segítségkérés, a segítségnyújtás esetében a gyermek, a bántalmazás, elkerülés esetében a pedagógus, az egyezkedés esetében pedig mindkét értékelő válaszai mentén megvizsgáltuk

80 A legveszélyeztetettebbek az egyszülős családok a gyermeket nevelő családok közül.

a családi háttérváltozók magyarázóerejét. Valószínűleg nem véletlen, hogy a két negatív attitűd esetében a gyermekválaszok nem voltak alkalmasak az összefüggéselemzésre, ezekben ugyanis számítottunk a torzításra a felnőtt kérdezőnek való megfelelési törekvés miatt. A pedagógus a segítségkérés és a segítségnyújtás mechanizmusokat látja kevésbé differenciáltan, az elsőt azért, mert szinte minden gyermek kér tőle segítséget, a másikat azért, mert gyakran nem tanúja azoknak a társas helyzeteknek, amelyeket az óvodás segítségnyújtással megold⁸¹.

Az összefoglalót két pólus köré szervezzük: előbb a hatékony stratégiák meghatározó tényezőit, majd a kevésbé hatékony megküzdések befolyásoló tényezőit vázoljuk. A megküzdési formákat csupán az átláthatóság érdekében emlegetjük a „jó” és a „rossz” éles dichotómiája mentén, de gondolatmenetünkben végig fenntartjuk a megküzdések kombinált alkalmazásának lehetőségét.

A társas hatékonyság szempontjából elöljáró egyezkedő megküzdés volt az egyetlen, amelyre mind a gyermek, mind a pedagógus értékelése alapján sikerült érvényes magyarázó modellt felállítani. A két modell hasonló a magyarázóerő és a prediktív komponensek szempontjából is, ezért összegezve soroljuk az egyezkedést előnyösen befolyásoló családi ismérveket: a szülő életkori érettsége mellett a foglalkoztatottság, a társsal való elégedettség és a fizikai egészség kedvez az óvodáskorban hatékonyan alkalmazott aktív problémamegoldásnak. A magyarázó tényezők egyben a testi-lelki egészségnek is fontos feltételei. Nélkülözésük az egyensúlyi állapot megbomlásához vezet, illetve maga után vonja más körülmények változását is, mint társadalmi izoláció, szegényes társas kapcsolatok, a kompetencia-érzés megtapasztalásának hiánya, biztonság és fizikai jólét hiánya. Mindezek beszűkítik a szülők interakcióinak lehetőségeit, de azoknak az érzelmi jellegű nevelési feltételeknek is korlátot szabnak, amelyben a gyermek egyezkedő magatartása modellkövetés és/vagy tapasztalat útján gyarapodhatna.

A segítségnyújtás a proszocialitás szempontjából a legpozitívabb megküzdés. Társ-helyzetben való előfordulását pozitívan befolyásolja az apa végzettsége, negatívan a fiútestvér(ek) jelenléte, illetve a tér szűke (ha felnőttel kell megosztania a szobáját). A felnőttek proszocialitását vizsgáló kutatások közötti vitában – melyek hol a magas, hol az alacsony szocioökonómiai státuszt tartják meghatározónak a segítés gyakorlatára nézve – kutatásunk eredménye a jó társadalmi feltételek irányába billentette

81 A pedagógus és a gyermek értékelése közötti különbségekről bővebben lásd az 5.1.1.3.

alfejezetben.

a mérleg nyelvét. A segítségnyújtás nemcsak altruizmust, de magabiz-tosságot, kezdeményezőképességet, kontrolltartást is feltételez, mindezek anyagi és kulturális erőforrások családi közvetítésével alakulnak ki.

A segítségkérés óvodáskorban adaptív viselkedési formának minősül.

Sajátos mechanizmusa már a klaszterelemzés során értelmezhetőbbé vált: a probléma megoldására irányul, de nem konfrontáló jellegű. A gyermek segítségkérés esetén a társas készségeit nem arra mozgósítja, hogy a kortárssal való interakcióban oldja meg a konfliktust, hanem felsőrendű támaszhoz, az óvónőhöz fordul. Adataink azt mutatják, hogy a segítségkérés az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők gyermekeire jellemző. A roma gyermekek közül nagyon sokan választják. Továbbá gyakrabban fordul elő olyan gyermekeknél, akiknek az apja alacsonyabb végzettségű, anyja pedig beosztottként dolgozik.

Érdekes, hogy a segítségkérés és a segítségnyújtás két különböző réteg gyermekeire jellemző, pedig alkalmazásuk nem zárja ki egymást, főleg, hogy a segítőkészség csak társ-helyzetben, míg a segítségkérés én-helyzetben (is) alkalmazható megküzdés. Felmerül a kérdés, hogy milyen ellentétes készségeket mozgósít ez a két mechanizmus. Ha az intraperszonális jellemzők mentén értékeljük ezeket a megküzdési formákat, akkor azt láthatjuk, hogy a segítségnyújtáshoz kontroll, kezdeményezés, a saját kompetencia tudata szükséges, a segítségkérés során pedig a kontroll delegálásával igyekszik megoldani a gyermek a problémát. Közös vonás a két mechanizmus között, hogy a feszültségforrás megszüntetése csak aktív cselekvéssel szüntethető meg.

A kevésbé hatékony társas megküzdések között a fizikai bántalmazás és az elkerülés szerepel. Az elsőt én-helyzetben, a másodikat társ-helyzetben elemeztük. Közös jellemzőjük, hogy mindkettőt a fiúk hajlamosabbak alkalmazni.

A fizikai bántalmazás kapcsán megállapítottuk, hogy kik azok az óvodások, akikre nem jellemző alkalmazása. Ritkán fordul elő az agresszív válaszreakció lányok esetén, ha a szülő elégedett a gyermeke érzelmi-emocionális fejlettségével, az apa beosztott munkakörben dolgozik és van kisebb lánytestvér a családban. A modell a szülő és a társadalom felelősségét nyomatékosítja az inadaptív viselkedés kialakulásában: nemcsak az objektív, hanem a szubjektív feltételek is meghatározóak, a szülői elégedetlenség pedig gyakran a társadalmi elvárásokban gyökerezik és nem a gyermek személyiségében. A bántalmazó megküzdésben erősen érvényesül a nemi jelleg: a vizsgált gyermek, a vizsgált gyermek testvérének a neme is meghatározó, de az sem véletlen, hogy éppen az apának a

foglalkozta-tottsága befolyásolja azt, hogy a gyermek milyen mértékben használja ezt az impulzív-agresszív konfrontációt. Az apa munkastátuszának a szerepe a foglalkoztatási struktúrában való részvételének hatásáról árulkodik, illetve a hozzá kapcsolódó személyiségvonások és megküzdési modellek fontosságáról. Ez az összefüggés ismételt módon azt erősíti meg, hogy a társadalmi interakciók szerveződésében a mai társadalmi körülmények között is meghatározó a munkamegosztás: az alkalmazkodó szerepkörhöz hozzászokott apa az agresszív megnyilvánulásokat visszafogja, vagy ezekre ritkán nyújt modellt.

Az elkerülés regressziós modellje – azokon az információkon kívül, amelyeket ismertünk előző fejezetek eredményeiből is, hogy a fiúkra és a kisebb korcsoportokra jellemző – az anyagi körülmények jelentőségét és a kiterjesztett család előnyét nyomatékosította. A modell magyarázóereje kicsi, így az anyagi feltételek hozzájárulása a modellhez szintén alacsony, a gyermekszegénységet kutató tanulmányok alapján azonban valószínűnek tartjuk azt, hogy nagyobb szegénységi kockázat mellett a passzív megküzdésre kifejtett hatás is nagyobb. Pozitív tényezőként tűnik fel a nagyszülők szerepe a családban. Érdekes módon, bár a többgenerációs családoknál statisztikailag nagyobb szegénységi kockázat mutatható ki, modellünkben az anyagi feltételekkel ellentétes módon hat az elkerülésre – ebben a kontextusban talán inkább a promotív kifejezés illene funkciójára, miszerint csak adott rizikó mellett fejti ki védőhatását.

A családi háttérváltozók vizsgálatának a szükségszerűségét igazolja az a dinamika, amely a magyarázó tényezők polarizálásában követhető.

Továbbra sem célunk a megküzdési formákat szigorúan pozitív és negatív mechanizmusokként behatárolni, főleg nem személyre vagy társadalmi rétegre jellemző típusként kezelni, de a változók „játéka” az ellentétes oldalakon érdekes és hasznos információt nyújthat: a szülő végzettsége például ellentétes módon érvényesül a segítségkérés és a segítségnyújtás magyarázatában, az anyagi körülmény ismérvei (anyagi feltételek faktor, lakás zsúfoltsága, munkanélküliség) az elkerülés-segítségnyújtás és az elkerülés-egyezkedés párosokban szerepelnek ellentétes előjellel, a szülő beosztottként végzett munkája a bántalmazást és a segítségkérést befolyásolja ellentétes módon, a testvérek neme a segítségnyújtást és az agressziót érinti különféleképpen, de a segítségkéréshez kapcsolódó változók jórésze is gender-függő. A szemléletesség kedvéért a 36. táblázatban összefoglaltuk azokat a mechanizmusokat, amelyek az egyes háttérvál-tozókkal ellentétes összefüggést, kapcsolatot mutatnak.

36. táblázat. Megküzdési mechanizmusok, amelyek ellentétes összefüggést mutatnak bizonyos háttérváltozókkal

Negatív hatás Pozitív hatás

Apa végzettsége Segítségkérés Segítségnyújtás Anyagi biztonság^* Elkerülés Segítségnyújtás

Egyezkedés Beosztott munkastátusz Fizikai bántalmazás Segítségkérés A gyermek neme lány Fizikai bántalmazás

Elkerülés Segítségkérés

Fiútestvér Segítségnyújtás

Lánytestvér Fizikai bántalmazás Segítségkérés A dőlt betűvel írt machanizmusok esetében a viszony lineáris, de nem ok-okozati.

* Az anyagi biztonság alatt értjük, ha az anyagi körülmények faktora, a szülő munkaerő-piaci aktivitása, vagy a lakáskörülményi feltételek megfelelőek.

A megküzdések csoportosulása a családi háttértényezők mentén nagyon látványosan követhető, akárcsak a klaszterelemzésekben. A táblázatban szereplő kapcsolatok mind egy-egy külön kutatást érdemelnének, hogy magyarázatot nyerjünk arra, hogy az egyes családi jellemzők miként járulnak hozzá azokhoz a társas készségekhez, képességekhez, amelyek az adott mechanizmust működtetik vagy akadályozzák. Az összefüggések kérdések sorát vetik fel azzal kapcsolatosan, hogy milyen körülmények, személyiségvonások, nevelési módozatok és interakciós lehetőségek társulnak a befolyásoló tényezőkhöz, hogy azok más-más megküzdési módokat „hoznak lendületbe”. A jelen dolgozatban nem áll módunkban ezeket a kérdéseket megválaszolni, de további kutatásoknak nyit horizontot.

5.6.2. A szociális kompetencia fejlettsége és a családi