5. A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA
5.5. Az óvodások családi hátterének jellemzői
5.6.1. Az interperszonális megküzdési mechanizmusok és a családi
5.6.1.3. A fizikai bántalmazás és a családi háttértényezők
A bántalmazásra eső választás a gyermek válaszainak 10%-át teszi ki, a pedagógusok értékelésének 17%-át. A gyermekek ritkábban felelik azt, hogy odaütnének, ha valaki nem adja vissza játékukat, vagy elfoglalja a helyüket stb., mint ahogy azt a pedagógusok vélik70. A bántalmazás úgy a szociális kompetencia kérdőív pontértékeivel, mint a társak szociometriai értékelésével negatívan korrelál, gyakori előfordulása tehát a szociális kompetencia hiányosságait tükrözi. A klaszteranalízis a bántalmazást a konfrontatív stratégiák közé sorolta, azon belül a gyermekek értékelése mentén ellenállással társult, ezért impulzivitással jellemeztük, a pedagógus értékelése alapján pedig a fizikális jellege domborodott ki, elhatárolódott a verbális konfrontációs formáktól.
A bántalmazás mindkét értékelő válaszai alapján gyakoribb a fiúknál.71 A pedagógus értékelése mentén azonban nemcsak akkor ritkább a bántalmazás, ha a vizsgált óvodás lány, hanem akkor is, ha a testvére lány és életkorban kisebb nála.
A családi ismérvek többsége csak a pedagógus értékelése mentén mutat lineáris kapcsolatot az agresszív megküzdéssel (lásd 30. táblázat). Az óvodások értékelése szerinti válaszokkal csak az anya vállalkozó jellegű munkaerő-piaci aktivitása korrelált, illetve nagyon gyenge korrelációval az apa hiánya is.
30. táblázat. A fizikai bántalmazás megküzdési mechanizmus és a családi háttértényezők korrelációs kapcsolata
Fizikai bántalmazás Gy n=236
Fizikai bántalmazás P n=306
A gyermek neme fiú 0,196** 0,218**
Apa beosztott munkastátusza n.s. -0,118*
Vállalkozó anya 0,147* n.s
Inaktív apa n.s 0,117*
Apa nélkülözése 0,135* n.s
Anya dolgozik n.s. -0,124*
Kisebb lánytestvér n.s. -0,139*
El. a gy. érzelmi-kognitív képességeivel n.s. -0,262**
Érzelmi-kreatív nevelési érték n.s. -0,142*
Megjegyzés: * p<0,05; ** p<0,01; n.s. nem szignifikáns. Rövidítések: Gy=gyermek; P=pedagógus
70 A különbséget részben magyarázhatja az, hogy a gyermekek a felnőtt kérdező vélt elvá-rása szerint válaszolnak. A másik oldalon a pedagógus válaszaiban is számítunk kis torzí-tásra, mivel szabad játék alatt ritkán tanúja az agressziót megelőző próbálkozásoknak, megküzdési formáknak.
71 A megküzdési mechanizmusok nemi különbségeiről bővebben az 5.4.1. alfejezetben írtunk.
Az alapozó elméletektől eltérően ismét az anya foglalkozását találjuk mérvadónak a gyermek megküzdési mechanizmusával kapcsolatban. A vállalkozó karaktervonásai közül a kockázatvállalást (Csata, 2011) emelnénk ki, mint a szülői modellben agresszióra „hajlamosító” tényezőt, bár a tipikusan női vállalkozókra kevésbé érvényes ez Székelyföldön, mint a férfiakra (Gergely, 2010). Logikai úton azt is feltételezhetnénk, hogy a vállalkozó nők karrierjük érdekében kevesebb figyelmet szentelnek családjuknak, de mivel Gergely (2010) kutatása szerint az erdélyi vállalkozó nőknek nagyon fontos szempontjuk a családjuk érdekében a rugalmasság fenntartása, ezért ezt a szempontot elvetjük. Az anya vállalkozása és a gyermek agresszív megküzdése közötti kapcsolatot támasztják alá továbbá azok a családi háttértényezők, amelyek korrelálnak a szülő vállalkozó jellegű munkájával. A vállalkozó szülő több stresszfaktorról számol be: nagyobb a megbetegedések aránya és a házastársi konfliktusok száma. A gyermek nevelésében nem tartja prioritásnak az érzelmi-kreatív nevelést, és gyermeke kognitív-emocionális képességeivel kevéssé elégedett. Ezek a változók feszült nevelői légkörről, az érzelmi stabilitás hiányáról, negativisztikus gondolkodásról árulkodnak, és maladaptív szülői megküzdést feltételeznek.
Bár ok-okozati kapcsolat a szülő vállalkozói állása és a gyermek bántalmazó megküzdése között nem mutatható ki, egy következő kutatásra fenntartjuk az érdeklődést az ismételten igazolódó kapcsolat iránt, miszerint a nők vállalkozó karrierútja nem független a gyermekek megküzdés típusától.
Az apa hiányára vonatkozó változó mindkét, az apa nélkülözését kifejező lehetőséget magába foglalja: ha az apa válás következtében él külön a családtól, vagy ha munka miatt van távol otthonától több, mint három napot egy héten. Mindkét esetben közös az, hogy az anya a mindennapok szervezési gondjaiban, a nevelésben, kontrolltartásban egyedül boldogul – ennek a nehézségei, illetve az apa hiányából adódó érzelmi kihívások könnyen vezethetnek a feszültség felgyülemléséhez úgy a gyermeknél, mint az anyánál, amely az óvodás fizikai agressziójában kanalizálódhat.
A pedagógus megküzdés-értékelése szerint a bántalmazást érintő gazdasági-társadalmi tényezők leginkább a munkaerő-piaci aktivitásban tükröződnek. A szülők munkanélküliségével fokozódik az agresszív válaszreakciók gyakorisága az óvodai társas frusztrációs helyzetekben.
Amennyiben a szülők beosztott szerepkörben dolgoznak, a bántalmazó reakció ritkábban fordul elő. Az életmód szubjektív jellemzői közül a nevelési értékrend és a szülői elégedettség mértéke mutat kapcsolatot a bántalmazással. Az érzelmi-kreatív értékeket szem előtt tartó szülők gyermekeiről ritkábban észlelik a pedagógusok, hogy bántalmaznák a másik gyermeket. Hasonló módon nem jellemző az agresszió azokra a gyerme-kekre sem, akikkel érzelmi-kognitív szempontból nagyon elégedett a szülő.
A bántalmazó megküzdést magyarázó többváltozós regressziós modellben elsőként a szülőnek a gyermeke érzelmi-kognitív fejlettségére vonatkozó faktor szerepel, ezt követi a gyermek neme, az apa munkahelyi státusza, és meghatározó a testvér neme és életkora is. A modell 14%-ban magyarázza a bántalmazó megküzdés alkalmazását. Amennyiben kivesszük a nemre vonatkozó változót, a modell megőrzi az alkalmasságát 10%-os magyarázóerővel.72
31. táblázat. A fizikai bántalmazás alkalmazását magyarázó többváltozós lineáris regressziós modell
Beta t Szign. R2
Elégedettség a gyermek
érzelmi-kognitív fejlettségével -0,232 -4,291 0,000 0,139
Lány -0,200 3,695 0,000
Apa beosztott -0,148 -2,734 0,007
Kisebb lány testvérek -0,135 -2,513 0,012 F (4,297) = 11,980; p= 0,000
A modell értelmében tehát azokra az óvodásokra a legkevésbé jellemző az agresszív megküzdés, akiknek emocionális-kognitív fejlettségével elégedettek szüleik, beosztott munkakörben dolgozik édesapjuk és kisebb lánytestvérük van. A lányok esetében a változók hatása fokozottan érvényesül.
Az együtthatók alapján a szülői elégedettség bír a legnagyobb magyarázóerővel. Jelentősége összhangban van Kőrösy (1999) eredményé-vel, miszerint a gyermek teljesítményét jobban befolyásolja a szülő elvárása, mint előző eredményeiről szerzett tapasztalata. A szülő elégedettségének önbeteljesítő funkciójáról Merton (1980) ír, de az attribúció-elmélet is foglalkozik a szülői tulajdonítás szerepével. Nix és munkatársai (1999) például a viselkedészavart inkább a kulturális normákból vagy a szülő személyiségéből eredeztetik, mintsem a gyermek képességéből. Liew, Eisenberg és Reiser 2004-ben közölt vizsgálata az előző kutatókat igazolja, szerinte a szülők támogató magatartása a gyermekek adaptív megküz-déséhez járul hozzá.
Érdekes, hogy míg a segítségkérést ritkábban alkalmazzák a fiúk és azok, akiknek fiútestvérük van73, az agresszív reakciók előfordulása a lányoknál ritka, de már a nőnemű testvérek, különösen a kisebb lánytestvérek jelenléte is csökkenti a bántalmazás előfordulását az óvodás megküzdés-repertoárjában. Az összes lehetséges testvérkapcsolatból, úgy tetszik, hogy a kisebb lánytestvér az, akivel a legkevésbé lehet agressziót gyakorolni.
72 Ha a kisebb lánytestvéreket hagyjuk ki a regresszióelemzésből, a modell szintén eleget tesz a feltételeknek 12%-os magyarázóerővel.
73 A fiútestvérek nem prediktívek a segítségkérésre nézve, csak korrelációs kapcsolatokat mutattunk ki, lásd az 5.6.1.1. alfejezetben.
A bántalmazó megküzdés abban is fordított tükörképét mutatja a segítségkérésnek, hogy a szülő beosztott munkastátusza részt vesz a magyarázó modellben, ez esetben az apa munkahelyének van nagyobb szerepe és negatív a hatása. A beosztottként végzett munka nagyfokú alkalmazkodást igényel, valószínűleg olyan férfiak választják ezt a munkakört, akikre a kompetitivitás igénye/képessége, illetve a konfrontáció kevésbé jellemző. Erikson és Goldthorpe (1993) a munkavállalói, a munkaadói és az önfoglalkoztatói szerepkörből kiindulva osztályhelyzeteket különböztetnek meg. A munkavállalók esetében azt tartják lényeges szempontnak a társadalmi helyzetre nézve, hogy a munkájukat bocsájtják áruba, így ellenőrzés szorítása alá kerülnek. A munkavégzésben gyakorolt önállóság mértéke Kohn (1969) szerint a gyermeknevelésre is kifejti hatását:
ha az apa munkájában a mások irányítása meghatározó, a nevelésben felismerhető következménye a konformizmus, a fegyelem hangsúlyozása.
Meglátásunk szerint ez a gyermek magatartásában úgy nyilvánul meg, hogy kevésbé alkalmaz fizikai bántalmazást társas reakcióiban.
A szakirodalmi keretek megalapozzák a regresszióelemzéssel nyert eredményt, amelyet úgy is fogalmazhatunk, hogy az agresszív megküzdés alacsonyabb előfordulására számíthatunk a beosztott funkcióban dolgozó, gyermeke felé bizalommal, és pozitív attitűddel forduló szülők óvodásainál, különösen, ha az óvodás lány és/vagy kisebb lánytestvérei vannak.
5.6.1.4.A segítségnyújtás társ-helyzetben és a családi háttértényezők