A felnőttek időgazdálkodása

A szülőket az időfelhasználásuk heti átlagos óraszámáról kérdeztük a következő tevékenységek mentén: munka a munkahelyen; munkahelyhez kapcsolódó feladatok otthon; háztartási munka, háztartás körüli teendők;

gyerekekkel játszás vagy aktív együttlét; testmozgás, sport; program kettesben a párjával; találkozás barátokkal; interneten csevegés barátokkal;

telefonon csevegés a barátokkal; családi program nagyszülőkkel vagy tágabb családi körrel; tévézés; számítógépezés, internetezés; más szabadtéri tevékenység. A tevékenységenként lejegyzett óraszámokat külön változók-ban kódoltuk, amelyeket főkomponens elemzés faktorextrakciós módszerrel tömörítettük. Kaiser-kritériummal³⁹ futtattuk le az első elemzést.

20. táblázat. A szülő időgazdálkodásának faktormátrixa (csak 0,3 fölötti súlyok) Egy átlagos héten Ön hány órát tölt

az alábbi tevékenységekkel?

Faktorok

1 2 3 4

Interneten csevegés barátokkal 0,861 Számítógépezés, internetezés 0,822

Testmozgás, sport 0,819

Találkozás barátokkal 0,783

Háztartási, háztartás körüli teendők 0,967

Munkahelyi feladatok otthon végzése 0,976

Főkomponens-elemzés Varimax rotációval (KMO=0,526; Teljes magyarázott variancia: 79,78%)

A változók négy faktorba csoportosultak, de a struktúra tökéle-tesítése során a változóknak több mint felét elvesztettük⁴⁰. Mivel a kutatás célja nem követeli meg, hogy ragaszkodjunk a felnőttek időfelhasználásának minden megkérdezett vetületéhez, ezért elfogadtuk a feltételeket teljesítő és értelmezhető négy faktoros struktúrát. A modell Kaiser-Mayer-Olkin mutatója elfogadható háttérváltozókra utal 0,526 értékkel, a Barlett-teszt szignifikanciája (p=0,000) pedig igazolja, hogy a struktúrában szereplő változók alkalmasak a faktorelemzésre. A négy faktor az eredeti információ 79,78%-át magyarázza (20. táblázat).

Az első faktort a barátokkal való internetes csevegés, valamint a számítógépezésre fordított idő alkotja. Ezek az időtöltési formák a technika eszközeit veszik igénybe kommunikáció, munka, játék vagy más célból.

Jellegükből kifolyólag ezek a tevékenységi formák nem kérik a családi körből,

39 A Kaiser-kritérium azokat a faktorokat veszi figyelembe, amelyeknek saját értéke nagyobb, mint 1. A saját érték egy faktor által az összes változó varianciájából magyarázott varian-cia (Sajtos és Mitev, 2007)

40 Kikerültek az elemzésből a következők: a munkahelyen töltött órák száma, a gyer-mekekkel töltött minőségi idő, a párjával kettesben töltött program, a telefonon csevegés barátokkal, a családi program nagyszülőkkel vagy tágabb családi körrel, a tévézés és a szabadtéri tevékenységek.

a lakásból való kimozdulást, mégis az internet által a családon kívülre, a távolsági kapcsolatokra vagy a virtuális világba terjesztik az interakciókat. Ezt a faktort a multimédiás eszközök használatával eltöltött időnek neveztük.

A második faktorban a szülőknek a mozgással, sporttal töltött ideje és a baráti találkozásra szánt idő szerepeltek, mindkettő erős súlyértékkel.

Az egyik komponenst a testi egészség, a másikat a lelki mentálhigiéné feltételeként ismeri a szakirodalom. Az Ottawai Charta (1986)⁴¹ például az egészséget a fizikai jólléten, képességeken túlmenően kiterjeszti a társas erőforrásokra. Saját eredményeink is igazolják ennek létjogosultságát, ugyanis mind a mozgással, mind a barátokkal töltött idő negatívan korrelál a szülő betegeskedésével. Az egészséges szabadidős foglalkozás faktoraként interpretáltuk.

A harmadik faktort a háztartási munkára fordított idő egyedül képezi, ezért a faktor megőrzi a változó nevét. A negyedik faktort szintén egyedül uralja a munkahelyhez kapcsolódó feladatok otthoni elvégzésére szánt idő, a faktor a változó nevét viseli a továbbiakban. Ez utóbbi két faktor otthon végzett feladatokra irányul, míg az első két faktor többnyire a szabadidő eltöltésének változóit foglalja magába: a külvilágra, a társas kapcsolatokra és a fizikai tevékenységre szánt időt leíró változókat csoportosítja.

A szülőnek a gyermekkel töltött idejéről két külön kérdéskörben érdeklődtünk. Az egyik kérdés a gyermekekkel való játékra vagy aktív együttlétre vonatkozott (Ön egy átlagos héten hány órát tölt a gyermekével játszással, aktív együttléttel?), a másik kérdés a szülőnek és a gyermeknek a közös térben töltött idejét vizsgálta (Ön egy átlagos (a)hétköznapon/

(b)hétvégi napon mennyi időt tölt a gyermekével? A házastársa…? ). Az első szempontot – amint fennebb láthatjuk – bevettük a faktorelemzésbe, de kiesett a struktúrából, ez valószínűleg összefügg azzal a megfigyelésünkkel, hogy a szülők egy nagy hányada megmagyarázhatatlanul sok időt tulajdonított a közös aktív tevékenységnek. A második kérdéskört nem emeltük be a faktorelemzésbe, külön elemeztük négy kérdés mentén: külön-külön kértük jelölni a két szülőnek a gyermekkel töltött idejét egy átlagos hétköznapra és egy átlagos hétvégére gondolva⁴². Ez a változó azt az időt is magába foglalja, amikor a szülők és a gyermekek egymás közelében tartózkodnak,

41 Az Egézségügyi Világszervezet első egészségfejlesztésért szervezett konferenciájának kiadványa

42 Mivel a két szülő gyermekre szánt ideje korrelált egymással, a szülő és gyermek közösen töltött idejét két lépésben aggregáltuk: (1) első lépésben összeadtuk a hétköznapi és a hétvégi napi átlagban számolt együtt töltött órák számát, (2) majd összevontuk a két szülőnek a gyermeke társaságában tölöttt idejét. A kétszülős családokban a szülők idejének összegét osztottuk kettővel, az egyszülős családokban csak a válaszadó szülőnek a gyermekkel töltött idejéről szereztünk tudomást, ezért nem volt szükséges osztani.

de nem feltétlenül az egymásra figyelés a tevékenység célja. A szülők átlagosan heti 14,6 órát töltenek a gyermekükkel, az anyák valamivel több időt, mint az apák. Ha a kitöltő személye egyezik a szülő nemével, akiről nyilatkozik, akkor a nők 16,7 óráról vallanak átlagosan, a férfiak 13,3-ról.

Mindkét szülőnél kb. 2 órával alacsonyabb értéket kapunk, ha a házastárs ítéli meg a gyermekkel közösen töltött idejét. A változó ugyan nem fejezi ki a gyermekre összpontosító minőségi idő hozadékait, de úgy véljük, hogy az egymás közelében töltött idő is meghatározó a gyermek szocializációjára nézve a követhető modelleken keresztül.