A családi háttértényezők sajátosságainak összefoglalása

keresztül vizsgálja. Leíró statisztikával bemutattuk az adatbázisban szereplő családok sajátosságait a kitűzött materiális és nem materiális ismérvek mentén, szükség esetén adatredukciós céllal faktorokat hoztunk létre, és kitértünk néhány olyan korrelációs kapcsolat elemzésére, ami a továbbiakban megkönnyíti az összefüggések értelmezését a szocializációs környezet és a szociális kompetencia között.

A Családi háttértényezők kérdőívet nagyobbrészt az anyák (87%) töltötték ki, fontos tudnunk tehát, hogy a válaszok többnyire női értékelést tükröznek. Az adatközlő neme különösen a szubjektivitást feltételező kérdésekben fontos, ezért megvizsgáltuk, hogy van-e jelentős különbség ezekben az anyák és az apák válaszai között. Az értékek csak a társsal való elégedettség megítélésében tértek el jelentősen, a többi változó esetén tehát nem volt fontos megkülönböztetnünk a válaszadó nemét az elemzések során.

A másik két demográfiai jellemző: a szülők életkora és nemzetisége A szülők alig néhány kivétellel beleilleszkednek a 45 év alatti fiatal korosztály-ba – ennek jelentősége akkor mutatkozik meg, amikor a szülők képzettsége kapcsán megértjük, hogy az átlagpopulációhoz mért iskolázottság azért (is) magasabb, mert a szülők részesei voltak a 90-es évektől bekövetkező oktatási expanziónak (Hatos, 2006), de a technikai fejlődéshullámnak is (Barna és Kiss, 2013). A gyermekek nemzetisége szempontjából a későbbi adatelem-zésekre nézve a roma származásnak lesz jelentősége, mivel a romák helyzete több gazdasági-kulturális tényezővel összefügg. Mintánkban a roma családok aránya saját bevallás alapján 2%-kal, a pedagógus megítélése alapján 8%-kal nagyobb, mint a 2011-es népszámlálás szerint magukat romáknak vallók aránya Marosvásárhelyen.

A szocioökonómiai sajátosságokat az iskolázottság, a munkaviszony és az anyagi körülmények mentén fejtettük ki. A végzettség kapcsán kiemelnénk, hogy az adatbázisunkban szereplő szülők átlagosan magasabban képzettek az alapsokasághoz képest. A munkaviszonyt illetően az aktivitásra (dolgozik vagy munkanélküli), a betöltött pozícióra (alkalmazott, önálló vagy vállalkozó) és a státuszra (vezető vagy beosztott) kérdeztünk rá, amelyeknek a jómódot meghatározó jellegén kívül a karakterológiai jegyei is lényegesek a gyermek társas viselkedésének szocializációjára nézve. Az anyagi feltételeket hat indikátorral vizsgáltuk, ezek a kereső egyének és az eltartottak hányadosa, a háztartási jövedelem megoszlása, a szubjektív elégedettség, a lakáskörülmények, a család

fogyasztói ereje és az adósságok. Arra az eredményre jutottunk, hogy a felmért minta anyagi körülményei megfelelnek az átlagosnak vagy valamivel az átlag fölöttiek, akárcsak az iskolázottság esetében. A szegénység kockázata a családoknak megközelítőleg 20%-át érinti néhány kritérium mentén, de szélsőséges szegénységben, depriváltságban csak néhány család él. Ez azt a következményt vonja maga után, hogy az összefüggéselem-zésekben a változók alacsony magyarázóerejére számíthatunk – mivel átlagpopulációval dolgozunk, a szélsőséges kategóriák nincsenek képviselve.

Az összefüggéselemzések érdekében előnyösnek mutatkozott csökkenteni a materiális feltételekre vonatkozó változók számát, ezért főkomponens-elemzéssel létrehoztuk az anyagi körülmény faktorát. Egyetlen komponense a család fogyasztóerejét, az anyagi helyzet szubjektív megítélését, és az egy főre jutó szobaszámot foglalta magába.

A szocioökonómiai tényezők közötti kapcsolatokat illetően az összefoglalóban csak az apa foglalkozására vonatkozóan emelünk ki néhány ereményt: az apa beosztott státuszban folytatott munkája negatívan korrelál az iskolázottsággal és az anyagi körülmények faktorával, a válaszadó szülőnek az életkörülményekkel való elégedettségével. Az anya esetében nem áll fenn ez a kapcsolat, tehát azt az apa beosztott munkaköre gazdasági-kulturális szempontból egy fontos mutató.

A családszerkezetet a családtípus és a testvérek száma szerint vizsgáltuk. A vizsgált óvodások több, mint 60%-ának van legalább egy test-vére. Az adatbázisban szereplő családok 15%-ának van három vagy annál több gyermeke, ami már szegénységi kockázattal járhat. A szakirodalommal összhangban, a kapcsolatelemzésben is kimutatható az a társadalmi jelenség, miszerint a jó anyagi körülményekkel és a magas végzettséggel rendelkező szülők kevesebb gyermeket vállalnak. A gyermekvállalás szempontjából az iskolázottság csak az anya esetében jelentős, az apa végzettsége nincs kapcsolatban a vállalt gyermekek számával.

A szülők és a gyermekek időfelhasználása fontos életmódbeli sajátosságokról árulkodik. A szülők tevékenységei mentén főkomponens-elemzéssel négy faktort képeztünk, ezek a következők: a multimédiás eszközök használatával eltöltött idő, az egészséges szabadidős foglalkozás, a ház körüli teendőkre szánt idő és a munkahelyi feladatok otthoni végzése.

Az első két faktor a szabadidő eltöltésének változóira vonatkozik, a harmadik és negyedik faktor otthon végzett feladatokra irányul. A gyermek tevékenységei két komponensbe tömörültek, az aktív szabadtevékenység, illetve az irányított társas tevékenység versus befolyásolt magányos tevékenység faktorába – ez utóbbi az extracurriculáris tevékenységen való részvételt és a tévénézést foglalja magába ellentétes előjellel.

Scott (2010) szerint a foglalkozási helyzet alapján szerzett lehető-ségek, a kapcsolatok és a szabadidőfelhasználás szorosan összetartoznak. A szülőknek a baráti találkozásokra, szabadtéri tevékenységekre szánt ideje (egészséges szabadidős foglalkozás), valamint az otthon végzett munkahelyi feladatok faktora magasabb társadalmi réteghelyzet esetében gyakori.

Ugyanakkor a jobb társadalmi státuszú szülők gyermekeire több extracurri-culáris programon való részvétel jellemző. Az óvodán kívüli tevékeny-ségekkel egy faktorba tartozik a tévénézés negatív előjellel, ami viszont az alacsonyan képzett, kevésbé jómódú szülők gyermekeinek gyakori időtöl-tése, akárcsak az aktív szabadtevékenység.

Ha a magas és az alacsony szocioökonómiai státuszú családok dicho-tómiája mentén, kissé sarkított módon csoportosítjuk az időfelhasználásra vonatkozó faktorokat, azt láthatjuk, hogy mindkét kategóriát egyaránt jellemzik pozitív és negatív időfelhasználási formák. A jó gazdasági-társadalmi helyzetben levő felnőttek például jobban vigyáznak a testi-lelki mentálhigiénére, de többet bajlódnak otthon munkahelyi feladatokkal.

Gyermekeik több óvodán kívüli tevékenységen vesznek részt, kevesebb tévét néznek, azonban kevesebbet játszanak szabadban. Ellenkezőleg, a SES mutatókban alacsonyabban teljesítő családokban több a házimunkára szánt idő, a gyemekek (és a felnőttek is) többet nézik a tévét, de többet is mozognak szabadtéren.

A családi stressztényezők között tartottuk számon a családban előforduló betegségeket, életeseményi kríziseket és a szülők konfliktusait. A betegség esetében az objektív egészségi állapot együttjárt a szubjektív egészségmegítéléssel. A szülők közel felénél fordul elő, hogy, kismértékben ugyan, de befolyásolja nevelését a rossz egészségi állapota. A szülő és a gyermek egészségi állapota pozitívan korrelál. A konfliktusok kapcsán figyelemre méltó, hogy a szülőpár különböző témájú vitái között együttjárást figyeltünk meg, ami arra utal, hogy ahol sok vita van, ott a konfliktusok nemcsak adott problémahelyzetből pattannak ki, hanem megküzdési mintákban, a szülők temperamentumában, aktuális krízisekben gyökereznek, és konfliktusos légkört tartanak fent. A gyakori vita tehát részben sajátos megküzdési modellt kínál a gyermek számára, másrészt feszült nevelési környezetet nyújt.

A családi stressztényezők kapcsolata a szociogazdasági mutatókkal több változó mentén szignifikáns. A végzettséggel és a gazdasági tényezőkkel a betegségek aránya csökken, a konfliktusok száma nő. Sajátos helyzetben vannak a vállalkozó anyák, esetükben ugyanis mindkét stressz-faktor növekedő tendenciát mutat.

A szociális és vallási-spirituális erőforrásokat a család társas tá-maszai és a szülők vallásossága képezte. A tőkék átválthatóságát (Coleman,

1990) jól szemlélteti, hogy azok, akik anyagi és kulturális erőforrásokkkal rendelkeznek, több társas támaszra számíthatnak a nevelésben. A támogatás akkor is jelentős, ha a család a nagyszülőkkel lakik egy háztartásban.

Coleman (1990) szerint a vallásos közösséghez tartozás szintén szociális erőforrást biztosít is, ez mintánkban abban mutatkozik meg, hogy a vallásos szülők több segítségben részesülnek, gyermekeik – valószínűleg a vallásórák miatt – több extracurriculáris tevékenységen vesznek részt. Azok a szülők, akik egyéni módon megélt vallássosságról vallottak, individuálisabb életmó-dot folytatnak, kevesebb társas támogatásban, több krízishelyzetben van részük, és gyermekük érzelmi-kognitív képességeivel is elégedetlenebbek.

A nevelési értékeket három faktorban tömörítettük: a feladattu-datosságra nevelés faktorában a szorgalom, a kötelességtudat, a takarékosság a hangsúlyos érték, a tradicionális közösségi értékek faktorában a vallásosság és a nemzeti érzések szerepelnek, az érzelmi-kreatív értékek faktorában a képzelőerő és az érzelmek kifejezésének fontossága kerül előtérbe. Az óvodás szocializációja szempontjából érdemesnek találjuk megemlíteni a szocioökonómiai változók és a nevelési értékek kapcsolatát: az iskolá-zottsággal nő az érzelmi-kreatív nevelésre fordított figyelem, míg az alacsonyabban képzett szülők a feladattudatosságra nevelést részesítik előnyben. Kiemelkedő az önállóan vállalkozó anyák csoportja, akik számára az érzelmi-kreatív nevelés kevésbé prioritás.

A szülőnek a gyermekek képességeivel való elégedettsége szorosan együttjár a családi életminőség más fontos területein való elégedettséggel, ez különösen igaz a gyermek érzelmi- fejlődésének megítélése kapcsán. A szubjektív minősítéseknek java része korrelált egymással, ez is igazolja a beállítódás fontosságát, ugyanakkor azt mutatja, hogy a különböző területeken megélt tapasztalatok más területekre is kifejtik hatásukat, illetve, hogy az egyik dimenzió hiányai együttjárnak más területek hiányosságaival.

Faktorelemzéssel négy komponenst határoztunk meg: a gyermek kognitív-emocionális képességeivel való elégedettséget, a gyermek fizikai állapotával való elégedettséget, a házastársi funkciókkal való elégedettséget és az életkörülményekkel való elégedettséget.

A faktorokat kétváltozós elemzésben összevettük a többi családi háttértényezővel. Ismét kiemelkedik az önállóként vállalkozó nő típusa, aki kevésbé elégedett gyermeke kognitív-emocionális képességeivel, ezzel szemben a beosztott szerepkörben dolgozó anyákra nagyobb elégedettség jellemző. A szülők gyermekkel töltött ideje, de kiemelkedően az élettársnak (az esetek többségében az apának) a gyermekkel töltött ideje szorosan kapcsolódik az életkörülményekkel való elégedettséghez. Az életkörül-ményekkel való elégedettség pedig negatívan korrelál az anya beteges-kedésével, a családi viták számával és a nem vallásos attitűddel, ami egy befele irányuló megküzdési modellre utal. A szubjektív életminőséget azért is

fontos vizsgálnunk, mert a nevelés pszichoszociális funkciójára hatással van a lehetőségek megélése, a szülőknek az ezzel kapcsolatos kiegyensúlyozottsága vagy feszültsége, az akadályokkal való megküzdési formája. Ezek valószí-nűleg nagyobb befolyással vannak, mint az objektíven mérhető tényezők.

5.6. A szociális kompetencia mutatói és a családi háttértényezők közötti összefüggések

A fejezet arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyek azok a mikrokör-nyezeti faktorok, amelyeknek statisztikailag kimutatható kapcsolata van szociális kompetencia mutatóival, továbbá melyek azok, amelyek szigni-fikáns módon befolyásolják a gyermek szociális fejlődését óvodáskorban.

Három alfejezetben vizsgáljuk a társas készségek és a családi háttértényezők viszonyát. Az alfejezeteket a szociális kompetencia mutatói mentén, az 5.1.-es fejezetben bemutatott sorrend szerint szervezzük: (1) előbb megvizsgáljuk a társas megküzdési mechanizmusok családi háttértényezőit; (2) majd a szociális kompetencia fejlettsége és a családi körülmények közötti viszonyt elemezzük; (3) végül megnézzük, hogy a gyermek kortárscsoporton belüli népszerűsége milyen családi jellemzőkkel hozható kapcsolatba. A családi háttérváltozók között szerepelnek a demográfiai adatok: életkor, nem, etnikum, a szülő életkora; a SES mutatók: az iskolázottság, az anyagi helyzet, a gazdasági aktivitás, a foglalkozási státusz; a családszerkezetre vonatkozó ismérvek; valamint az életmódot és szociális kapcsolatokat kifejező változók:

a család időfelhasználása, társas támogatottsága, a tagok egészségi állapota, a párkapcsolat minősége, az életminőség szubjektív megélése.

Az elemzéseket korrelációszámítással, valamint többszörös lineáris regresszióanalízissel végeztük. A változók egyforma eséllyel szerepeltek a magyarázó tényezők között, de mivel sok családi háttérváltozót felmértünk, szükséges volt egy szelekciós szempontot kijelölnünk. A lineáris kapcsolat előfeltétele a változók közötti lineáris regresszióelemzésnek (Laerd Statistics, é.n.), ezért a korrelációs elemzések alapján döntjük el, hogy mely változók között érdemes összefüggéseket keresni regresszióelemzéssel. A szociális kompetencia mutatói függő változóként, a családi kontextus ismérvei pedig független változóként épültek be a magyarázómodellekbe. Az összefüggés iránya nem minden esetben olyan egyértelmű, mint például a SES változók esetén, ahol a folyamat logikája, a szociológiai elméletek és kutatások eredményei azt kívánják, hogy a családi háttértényezők hatása érvényesüljön a gyermek társas készségein. A családi életminőség szubjektív tényezőit a gyerek szociális kompetenciája is befolyásolhatja (például a szülők időbeosztását, társas kap-csolatait, egymással való kapcsolatát stb.), azonban itt is annak tulajdonítunk nagyobb hitelt, hogy a szülő életstílusa formálja a gyermek szociális készségeit. A kapcsolat iránya a szülőnek a gyermek érzelmi-kognitív

fejlettsé-gével való elégedettségét kifejező faktor mentén értelmezhető a legnehezebben, hiszen a szülő szubjektív elégedettsége befolyásolhatja a gyermek kognitív-érzelmi fejlettségét, de a gyermek értelmi, érzelmi képességei is meghatározzák a szülő elégedettségét. Merton (1980) a relatív depriváció elméletében kifejti azt a mechanizmust, mely szerint az elvárásaink előidézik, megerősítik a viselkedést. Ennek megfelelően a szülő elégedettségét gyermeke képességeivel független változóként emeltük be az elemzésekbe.

Az elemzésben csak a szignifikáns kapcsolatokat mutatjuk be (p<0,05), ezért a szövegben nem hivatkozunk minden kapcsolat esetén szignifikáns jellegére⁵⁴. A többváltozós regressziós modellek közül kizárólag azok kerülnek bemutatásra, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek (Mitev és Sajtos, 2007):

1) A függő és független változók között lineáris kapcsolat van, illetve a többváltozós modellben a független változók kollektíven is lineáris kapcsolatot képeznek a függő változóval;

2) A független változók nem, vagy csak alacsonyan korrelálnak egymással, azaz nem áll fenn multikollinearitás: a tolerancia minden változó esetén nagyobb mint 0,9 és a variancia infláló faktor, VIF<2, illetve a kollinearitás táblázatban minden indexsorban más-más regressziós együtthatónak magas a variancia hányada (Kovács Erzsébet, 2014);

3) A változók reziduálisai (hibatagjai) normális eloszlásúak⁵⁵;

4) A reziduálisok egymástól függetlenek: a Durbin-Watson érték 1,5 és 2,5 között helyezkedik el;

5) A hibatagok varianciája állandó: homoszkedaszticitás teljesül;

6) Nincsenek magasan kiugró értékek.

A fejezetben bemutatott elemzésekben magas mérési skálákkal dolgoztunk, a nominális változókat dummy változókká⁵⁶ alakítottuk.

Az alábbi alfejezetek eredményei a teljes kutatási mintának csak arra a 309 esetet bennfoglaló almintájára érvényesek, amelyben a vizsgált gyermekek valamelyik szülője a családi háttértényező kérdőívre is válaszolt.

54 A függő változóink közül a megküzdési mechanizmusok nem normális eloszlásúak, a szo-ciális kompetencia fejlettségét és a szociometriai értékelést kifejező változók viszont igen, ennek megfelelően a Spearman-féle rangkorrelációt, illetve a Pearson-féle korrelációt alkalmaztuk.

55 A ferde eloszlású változó normál eloszlásúvá transzformálható logaritmizálással (Lg10-tízes alapú logaritmus, Ln- természetes alapú logaritmus) vagy gyökvonással (Sqrt) (Kovács, 2014). Az elemzés során azokban az esetekben, amikor a regressziószámítás nem tett eleget a hibatagok normál eloszlását követelő feltételnek, elvégeztük az elemzést transzformált értékekkel is, de nem vezettek célra egyik változó esetében sem.

56 Kétértékű változók, amelyeket „dummyzással” hoztunk létre: „egy nominális változóból annyi változót hozunk létre, ahány változója van az eredeti nominális változónak”, és ahol az adott értékek közül az 1 azt jelenti, hogy igen, a 0 azt, hogy nem. (Székelyi Mária

& Barna Ildikó, 2002, 246).

5.6.1. Az interperszonális megküzdési mechanizmusok