A segítségnyújtás társ-helyzetben és a családi

A segítségnyújtó mechanizmus csak társ-helyzetekben szerepelt a válaszlehetőségek között. A gyermekek leggyakrabban azt válaszolják, hogy segítenének pajtásukon, a pedagógusok értékelése szerint a második leggyakoribb magatartás a támaszkeresést követően. A klaszteranalízisben az egyezkedéssel karöltve a proszociális kategóriába illeszkedett.

A segítségnyújtó magatartásnak első megfigyelésre a jó társadalmi-gazdasági helyzet kedvez (32. táblázat). Mindkét értékelő esetében jelentősnek mutatkozik a szülők végzettsége a proszocialitás szempontjából.

Több olyan családi ismérv sorakozik fel a szignifikáns kapcsolatok között, amelyekről tudjuk, hogy együtt járnak a szocioökonómiai státusszal⁷⁴.

A gyermekek etnikuma – akárcsak a segítségkérés esetében – itt is jelentősnek mutatkozott a gyermek válaszai mentén, de míg a segítség-kéréssel pozitív, a segítségnyújtással negatív a roma származás korrelációja.

Annak érdekében, hogy értelmezni tudjuk, hogy a „romaság” kapcsolata a

74 A szociökonómiai státusszal negatív korrelációs kapcsolatban van a roma származás, a munkanélküliség, a szoba megosztása felnőttel, a nagyobb testvér, pozitív a korreláció az extracurriculáris tevékenység vs. tévénézés faktora, lásd 5.5. alfejezet.

segítségnyújtással etnikai-kulturális alapon vagy a szocioökonómiai sajátosságoknak köszönhetően jött létre, megvizsgáltuk a korrelációs viszonyokat a segítségnyújtás változóval azon a minta2-n, amelyben nem szerepelnek a roma nemzetiségű gyermekek.

32. táblázat .A segítségnyújtás és a családi háttértényezők korrelációs kapcsolata Segítségnyújtás Gy

Munkanélküliek a háztartásban n.s. -0,142*

Nyugdíjas a családban -0,151* n.s.

Van testvére n.s. n.s.

Fiú testvér(ek) -0,185* n.s.

Felnőtt szobatársa -0,209** n.s.

Extracurriculáris vs. tévé 0,139* n.s.

Apával töltött idő n.s. 0,137*

Vallásos a maga módján 0,297* n.s.

Megjegyzés: * p<0,05; ** p<0,01; n.s. nem szignifikán.A dőlt betűkkel kiemelt változók a minta2-n is szignifikánsak. Rövidítések: Gy=gyermek; P=pedagógus

A társadalmi-gazdasági mutatók mentén ugyanazokat a korrelációs kapcsolatokat találtuk szignifikánsnak (32. táblázatban megdőltve), tehát mintánkban az alacsony társadalmi réteghelyzet és a segítségnyújtás negatív kapcsolata etnikumtól függetlenül érvényesül.

A gyermekek megküzdés-válaszai mentén jelentősnek tűnik a testvérek szerepe⁷⁵. A közhiedelemmel ellentétben, miszerint az egykék kevésbé segítőkészek, korrelációs eredményeink azt mutatják, hogy az a tény, hogy a vizsgált gyermeknek van vagy nincs testvére, nem szignifikáns a proszociális megküzdésre nézve. Hasonló eredményről iskolai teljesítmény és testvérkapcsolatok viszonylatában olvastunk (Róbert, 2001), miszerint a testvérek feltételezett hatása nem következett be az iskolai eredményességgel kapcsolatban. A testvérekkel való kapcsolat a segítségnyújtásra nézve mégsem teljesen független, a testvérek neme és életkora már jelentősnek mutatkozik.

75 Itt nem a testvérek száma, hanem azok megléte vagy hiánya mutat összefüggést a segít-ségnyújtással. Dummy változót hoztunk létre (0=nincs testvére, 1=van testvére), amely azt fejezi ki, hogy van vagy nincs testvére a vizsgált óvodásnak. Ezáltal megpróbáltuk kiszűrni a romákra jellemző „sokgyermekesség” torzító hatását, amely más tényezők látens befolyásával járt volna. Itt inkább arra kerestük a választ, hogy milyen szerepe van a segítségnyújtó magatartásban a testvérnek vagy a testvérnélküliségnek.

A korrelációs mátrixban jelentősnek mutatkozó változók prediktív jellegét többváltozós regresszióanalízissel vizsgáltuk meg⁷⁶. A modellben az apa végzettsége, a fiútestvérek és a felnőtt szobatársak száma szerepel közel 12%-os együttes magyarázóerővel. A segítségnyújtó magatartást az apa végzettsége befolyásolja a legerősebben, kis értékkülönbséggel követi a fiútestvérek száma negatív irányú hatással, illetve a felnőtt szobatársak száma, amely szintén kedvezőtlen körülményként tűnik fel.

33. táblázat. A segítségnyújtás alkalmazását magyarázó többváltozós lineáris regressziós modell

Beta t Szign. R²

Végzettség Apa 0,199 3,095 0,002

0,115

Fiútestvérek -0,188 -3,048 0,003

Felnőtt szobatárs -0,156 -2,421 0,016 F(3,306) = 6.534, p= 0,000

Az apa végzettségének kapcsolata az óvodások proszociális megküzdésével megegyezik Zsolnai kutatócsoportjának (2008) eredményeivel. A fiútestvér jelenléte a családban ezúttal is hozzájárul a fiús viselkedési mintázatok kialakulásához, akárcsak a segítségkérés esetében.

Mivel a segítségnyújtás kevésbé jellemző a fiúkra⁷⁷, a fiútestvér sem a modellt, sem a gyakorlási terepet nem nyújtja ehhez a viselkedésformához, ezért az óvodában is csökken alkalmazása. A felnőtt szobatárs jelenlétét a lakás zsúfoltságának mutatójaként értelmezzük. A tér létfontosságú a gyermek játék- és felfedezőtevékenységének kibontakozásához, a kognitív, a szocioemocionális és a motorikus fejlődésének biztosítéka (Burke, 2005). A tér és intimitás hiánya, úgy tűnik, nem kedvez a segítségnyújtó magatartásnak sem.

Az apa alacsony végzettségének és a tér szűkösségének igazolt hatása a társadalmi hátrányok negatív következményeire utal. A segítőkészség felnőttekre vonatkozó szakirodalmának egy jelentős hányada azt a nézőpontot képviseli, miszerint az alacsony társadalmi rétegekre nagyobb segítői attitűd jellemző (Kraus és mtsai, 2012; Piff és mtsai, 2010). Ezt azzal indokolják, hogy mivel gyakran másokra kell támaszkodniuk, ők is szívesen segítenek másoknak. Más kutatások azonban megcáfolják ezt az érvet.

Korndörfer, Egloff és Schmukle (2015) tanulmányai például azt mutatták ki, hogy a társadalmi lépcsőn felfele haladva egyre nagyobb proszocialitást lehet észlelni. Eredményeink az utóbbit igazolják: az alacsonyabb társadalmi státuszú szülők gyermekei ritkábban választják a segítségnyújtást

társ-76 A regresszióelemzést a teljes mintán végeztük el azokkal a változókkal, amelyek a minta2 -ban is jelentősnek mutatkoztak a Spearman-féle rangkorreláció-ban.

77 A megküzdési mechanizmusok nemi eltéréseit lásd a 4.2.4 fejezetben

helyzetben. Ez valószínűleg nemcsak a növekvő anyagi lehetőségek függvénye, hanem szocializációs és pszichológiai jellemzők összhatása is, mint például az társadalmilag elvárt viselkedéshez szükséges inkorporált tőke (kompetenciák, készségek, képességek, ismeretek) birtoklása, a tárgyak, kapcsolatok, események fölötti kontroll, magabiztosság – melyeket a szülői modell alapján a gyermek elsajátít, vagy a viselkedés gyakorlására megerősítést nyer. A segítségnyújtás aktusa aktív beavatkozást, kezdeményezést követel, és ennek megfelelő képességeket vesz igénybe. Modellünk értelmében az apák alacsony végzettségének, a saját szoba hiányának és a fiútestvér jelenlétének együttes hatása nem támogatja ezen képességek kialakulását.

A pedagógusválaszok mentén a korrelációs számítások egybehangzóak a gyermekek értékelése során nyert eredményekkel: a jobb szocioökonómiai körülmények kedvezőek a segítségnyújtó magatartásra nézve. Fontos változóként jelenik meg az édesapának a gyermekkel közösen töltött ideje is, amely számos kutatás eredményével egybehangzó (Torres és mtsai, 2014). A családi és demográfiai háttértényezők prediktív jellege azonban nem igazolható a pedagógus megküzdés-válaszai mentén, a változók hibatagjai nem feleltek meg a normalitás követelményének.

A gyermekek kérdezése közben megfigyeltük, hogy azokban az óvodákban, amelyeket az óvodai szakértők is alacsony réteghelyzettel jellemeztek, feltűnően sok gyermek válaszolta sematikusan minden kérdésre azt, hogy segítséget kérne. Úgy véljük, hogy ebben egy értékelési sajátosságot érhetünk tetten, miszerint az alacsonyabb társadalmi státussal rendelkező gyermekek kevésbé árnyalják válaszaikat. Valószínűleg nem véletlen, hogy ezeknek a változóknak a hatása a pedagógus válaszai mentén nem volt igazolható. Következésképpen nem állítható biztonsággal, hogy az alacsonyabb réteghelyzetben élő gyermekek kevésbé lennének segítőkészek, de azt igen, hogy a kevés iskolával rendelkező apák gyermekei, különösen, ha fiútestvérek társaságában és felnőttek túl szoros közelségében (velük egy szobában) nőnek fel, ritkábban válaszolják azt, hogy segítséget nyújtanának.

5.6.1.5. Az elkerülés társ-helyzetben és a családi háttértényezők