5. Az erkölcsi lehetetlenség a pozitiv isteni tör-vénynek előíró és tiltó rendelkezései alól is fölment.
Eme törvényeknek anyaga t. i. nem tartozik az erkölcsi világrend nélkülözhetetlen alapjaihoz s így bár tehetné, nem kötelez föltétlen szigorúsággal.
«Cum h a m m legum materia ad ordinem servandum non sit necessaria. Deus non censetur earum obser-vationem cum tanto rigore exigere, etsi eam exigere posset».1 Isten nemcsak szigorú, h a n e m jóságos törvényhozója is az emberi nemnek, amellett m i n d e n -tudásánál fogva ismeri gyengeségünket s azért joggal hihetjük, hogy pozitiv előírásainak teljesítését nem sürgeti minden áron. Helyesen írja Müller: « . . . q u i a Deus benignissimus sciens imbecilitatem nostram non censetur c u m tanto onere obligare, cum ipse dicat: Iugum m e u m suave est et onus m e u m leve».2 Ily pozitiv törvény volt az ó-szövetségben az, hogy a kitett áldozati kenyerekből laikus e m b e r n e k n e m szabad ennie. Dávid, nagy szükségben lévén, áthágta ezt a törvényt s maga az Úr menti őt ki erkölcsi lehetetlenséggel, m i k o r sz. Máténál így szól :
«Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő és akik vele voltak; inikép ment az Isten házába s a kitett kenyereket megette, melyeket n e m volt szabad megenni neki, sem azoknak, kik vele voltak, h a n e m csak a papoknak ? »8
Isteni törvény írta elő a szombati n a p n a k meg-szentelését is; szükség esetén azonban b ű n nélkül
1 Notdin, I. 203.
2 Mt. t i , 30; Müller, I. 249; Sz. Alfonz L. I. n. 175.
» Mt. 12, 3 - 4
lehetett azt meg nem tartani, amint ugyancsak az Úr m o n d j a : «Avagy n e m olvastátok-e a törvényben, hogy szombaton a papok megszegik a t e m p l o m b a n a szombatot és vétek nélkül vannak ?» 1
Nagyobb gyakorlati jelentősége van annak a pozitiv isteni törvénynek, mely előírja, hogy a halá-los bűnöket meg kell gyónni, még pedig teljesen (integritás materialis in confessione). Nem köteles az e m b e r ezen parancsolatot megtartani, vagyis nem kötelező a teljes gyónás oly esetekben, a m i k o r az a k á r a gyónóra, a k á r a gyóntatóra vagy valamely h a r m a d i k személyre nézve nagyon hátrányos volna.
Elég tehát a hiányos bűnvallomás is a feloldozáshoz, a m i k o r p. o. a gyónónak betegsége ragályos; mikor az ütközet u t á n sok a haldokló és nem lehet m i n d -egyiket teljesen meggyóntatni ; mikor a nagyot halló gyónóhoz úgy kellene kérdéseket intézni, hogy mások is meghallanák ; mikor a beteg gyónó közvetlen köze-lében betegek feküsznek, akiknek a bűnvallomást meghallaniok nem szabad.2
6. Az erkölcsi lehetetlenségnek az emberi törvé-nyeknek mezején van a legnagyobb szerepe. A lex h u m o n a n a k mindkét osztálya, az egyházi és a világi törvény, úgy előíró, mint tiltó a l a k j á b a n e g y a r á n t3 oly természetű, hogy az impotentia morális eseteiben rendesen nem tekintetik kötelezőnek. Itt az a szabály u r a l k o d i k : «lex h u m a n a moraliter impossibilis non obligat;» azon emberi törvény, melynek teljesítése rendkívüli nehézségekkel jár, nem kötelez. Emberi törvényhozónak n e m áll h a t a l m á b a n ily nagy bajjal teljesíthető törvényeket h o z n i4 s túlnehéz dolgot rendesen nem is ír elő. Lehetetlen, hogy a törvény-hozó ily nagy áldozatokat követeljen egyesektől, mikor az egész közönség ily nagy áldozatokat nem hoz.5 Nyilvánvaló, hogy ez méltánytalan, sőt igaz-ságtalan követelés volna. De meg elviselhetetlen és káros is, mert alkalmat szolgáltatna a törvénynek sűrű áthágására, ami valóságos átok lenne a közre és egyesekre nézve. Az emberi törvényhozásnak hozzá kell illeszkednie az Úr igájának könnyű vol-tához: «Quia suavitas regiminis iugo Christi confor-m a n d a postulat, ne cuconfor-m niconfor-mia difficultate subditos obstringot legislator humánus».6 Nagyon helyes, amit Bouquillon m o n d : «Ecclesia praecipere potest ordi-narie et absolute, quae universitati fidelium possi-bilia s u n t ! hoc postulat et infirrnitas h u m a n a , el indoles oeconomiae christianae, quae est oeconomia libertatis, et voluntas Christi Domini, qui o m n i b u s imponit perfectionem essentialem, g r a d u m vet o per-fectionis sublimiorem consilio p r o p o n i t : de facto autem Ecclesia nonnisi pauca et facilia fidelibus c o m m u n i t e r el absolute praecipit».7
1 Mt. 12, 5. 3 Schindler, I. 181. 1.
2 Göpfert, III. 171. és k. 11. 4 Noldin, I. 203. 1.
5 Schindler, u. o. ; Bouquillon, 388. 1.
» Müller, I. 249. 1.
? Bouquillon, 293. 1. ; Göpfert, 1. 59. 1.
20
R E L I G I O
LXXI. évf. 1912.Hogy ezen elvet az egyes esetekben jól alkal-mazzuk és sem az egyik, sem a másik irányban végletbe ne essünk, hasznos dolog egyszerre s z e m ü n k elé állítani egy csoport példái.
Az Egyház súlyos bűn terhe alall előírja a vasár-napi és ünnepi szentmise-hallgatást. Ezen törvény alól, mely «non pertinet ad graviora praeeepta»,1 általában kiment bármely nagyobb anyagi vagy lelki
kár, melyet megtartása által szenvednénk vagy m á s -nak okoznánk. Kiment tehát l a k á s u n k n a k a templom-tól való tetemesb távolsága, valamint az is, ha vala-kinek nincs meg az állásának megfelelő ruhája. Ki vannak mentve a lábbadozók, a m u n k á s o k oly üze-mekben, ahol vasárnap is szokás dolgozni; a fele-ség és a gyermekek, akik félnek férjüknek illetve szüleiknek nagy bosszúságától, falusi úri leányok, mikor az ő házasságukat hirdetik. Szent Alfonz szerint felmentve van az is, aki tetemes nyereségre tehet szert, melytől a misehallgatás által elesnék.2
Összefügg ezzel a vasárnapi munkaszünet parancsa is, mely alól az impotentia morális szintén igen sok esetben kiment. Fenyegető árvíz, tűzveszedelem, ínség, nehezen abbahagyható gyári m u n k a elegendő kimentő oknak tekintetik; v a s á r n a p o n is varrhat az a szegény asszony, aki hétköznap n e m ért reá gyer-mekeinek r u h á j á t r e n d b e h o z n i ; ü n n e p n a p o n is foly-tathatja m u n k á j á t a kézműves, hogyha a megrendelt dolgokat a hét folyamán legjobb igyekezete mellett sem sikerült elkészítenie s félő, hogy megrendelői az el n e m készítés esetén elhagyják.
A húseledeltől való tartózkodásnak tiltó p a r a n -csa is ebbe a kategóriába való. Pénteki napon is szabad húst enniök a gyengélkedőknek, a viselősök-nek, a beteg gyermeket szoptató nőkviselősök-nek, valamint a m u n k á s o k n a k is, kik nagyon fárasztó m u n k á t végeznek, vagy oly üzemekben vannak elfoglalva, amelyekben étvágyok gyengül, ilyenek p. o. az üveg-huták, vasöntödék munkásai, b á n y a m u n k á s o k , kazán-fűtők, mozdonyvezetők.8 Ha valamely családban az atya a böjti ételeket n e m tűri, a többi családtagok fel vannak mentve az abstinentia alól. Az egyszeri jóllakás parancsa alól (ieiunium) pedig az impotentia
morális elve kimenti a betegeket és a lábbadozókat, a viselős és szoptató nőket kivétel nélkül, az idege-seket, akiknek az orvosok előírása szerint kisebb adagokban, de többször kell élkezniök; a nőket a
«fluxus m e n í t r u u s » idején, n e m k ü l ö n b e n azokat is, akiknél a l ő j t erős fejfájást szokott okozni, vagy nagyobbfokú álmatlanságot.4 Jellemző az is, hogy a ieiunium alól a nagyobb fáradsággal j á r ó szellemi m u n k a is kiment. így nem vétkeznek, ha többször is jóllaknak, vagy uzsonnáznak, tízóraiznak a kezdő
tanárok, akik nagy fáradsággal készülnek
előadá-» Noldin, II. 278. 1.
2 Szent Alfonz, T. I. L. III. n. 301.; Noldin, II. 279. 1.
3 Noldin, II. 684. 1.
* Schindler, II. 334. 1. ; Noldin, II. 698. 1.
saikra; tanítók, akik napi 1—5 órát tanítanak «cum magna defatigatione» ; tanulók, akik n a p o n k i n t 9—10 órát töltenek iskolában komoly t a n u l á s b a n ; szónokok, akik m i n d e n n a p , vagy csaknem m i n d e n n a p beszél-nek stb.1
Az impotentia morális természetesen a breviárium recitálása álól is kiment. így p. o. nagyobb fejfájás esetén nem köteles az e m b e r breviariumozni és mint Noldin m o n d j a : «notandum est n e m i n e m teneri refec-tione corporis aut necessario somno se privare, ut officium recitare
possit».'-7. Az előző pontban tárgyalt szabály alól, mely szerint az impotentia morális emberi törvény által előírt m i n d e n kötelesség alól kiment, bizonyos kivé-teleket szoktak felsorolni a moralisták. Megjegyzendő azonban, hogy ezek az esetek csak látszólag kivéte-lek, mert közelebbről tekintve a dolgot, kitűnik, hogy itt magasabbrangú törvények játszanak közbe, melyek nagy kárral is köteleznek. Így aj a legnagyobb áldo-zat árán is teljesíteni kell az emberi törvény által előírt kötelességeket, hogyha azoknak nemteljesítése a közjónak k á r á r a lenne. Hogy p. o. a plébános resi-deáljon, állomásán tartózkodjék, emberi előirás. Bizo-nyos okok ez alól kimentenek. Ám j á r v á n y idején semmi áron sem szabad helyét elhagynia, mert az ily távozás a köznek nagy kárára volna. Nyilvánvaló, hogy itt egy negatív természeti törvény játszik közbe, amely szerint a közjót saját egyéni é r d e k ü n k n e k fel-áldozni nem szabad. Hasonlóképen ott, ahol a nép-nek nagy megbotránkozásától lehet tartani, még abban az esetben is kellene a lelkésznek a húseledelektől tartózkodnia, hogyha az orvos ily ételeket megenge-dett vagy tanácsolt volna neki, mert itt nyilvánvalóan az a negativ természeti törvény lép közbe, mely tiltja felebarátunknak megbotránkoztatását. «Aliquando — írja az emberi törvényről Bouquillon — omni in casu observanda, si e transgressione legis tantum p r o tota communitate n o c u m e n t u m sequatur, ut in eius com-paratione d e t r i m e n t u m privatum attendi non possit.»3
«Etiam cum gravi, imo extremo i n c o m m o d o legis observatio urget, si in d a m n o c o m m u n i avertendo privatum b o n u m etiam s u m m u m negligi necesse est.»4 bj Ha valamely felebarátunknak örök üdve forog kockán, és pedig úgy, hogy ő m a g a m a g á n nem segít-het, akkor a szeretetnek pozitív (isteni) parancsa ön-feláldozás árán is kötelez, mert a szeretet r e n d j é n e k természeti törvénye n e m engedi meg, hogy egyéni kisebb j a v u n k a t felebarátunknak nagyobb j a v á n á l többre becsüljük, c) Akkor sem szabad visszariadni semmiféle áldozattól, hogyha az emberi törvénynek neniteljesítése esetleg karöltve j á r n a Istennek, a val-lásnak, vagy az Egyháznak megvetésével. Ha p. o.
azt követelné valamely hitetlen ember, hogy a
vasár-1 Schindler, II. 337. 1. ; Noldin, II. 698. 1.
ä Noldin, II. 802. 1. és kk.
3 Bouquillon, 389.1.
4 Lehmkuhl, I. 109. I.
1. szám.
R E L I G I O
21napi munkaszünetet ne tartsuk meg s a tiltott m u n k a végzésével fejezzük ki megvetésünket Isten, vagy az Egyház iránt, akkor a törvényt abban az esetben is kellene megtartanunk, hogyha az illető megöléssel fenyegetne. Itt is a természeti törvénynek negativ parancsa az, mely kizárja a kimentő impotentia moralist, ez a negativ természeti törvény pedig ez : Istent, az Egyházat, a vallást ne vesd meg.1
dj Hogyha valamely emberi törvény bizonyos esetben m i n d e n érdekelttől kíván nagy áldozatot, akkor egyeseknek nem szabad magukat kimenteniök az erkölcsi lehetetlenség cimén. (P. o. mikor a kato-nákat igazságos h á b o r ú b a n a harctérre vezénylik.)
Ezzel összefügg az a rokonkérdés is, vájjon bizonyos esetekben í r h a t n a k - e elő a törvények hősies cselekedeteket vagy tartózkodásokat (actus heroici), amelyeknek véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel, vagy sem. aj Az isteni törvények nyilván-valóan előírhatnak ily cselekedeteket, hiszen Isten minden teremtménynek föltétlen Ura, O tehát egy-részt rendelkezhetik velünk tetszése szerint, másegy-részt képes is erősíteni gyengeségünket, hogyha ilyesvala-mit tényleg követelne (gondoljunk csak a vértanúk eseteire), bj Emberi törvények rendes k ö r ü l m é n y e k között heroikus cselekedeteket nem írhatnak elő, h a n e m csak olyanokat, melyeknek végrehajtása az átlagos erkölcsi erőt felül nem haladja (actus com-munes).2 Azonban kivételesen igen terhes dolgokat is parancsolhat, még pedig akkor, a m i k o r a közjó szükségessé teszi, p. o. háború, közveszély idején.
Azonkívül — s ezt különösen kiemeljük — p a r a n -csolhat heroikus cselekedeteket m i n d e n olyan eset-ben, amikor valaki szabadon választott oly állást, amely hősies feladatokkal, nagy áldozatokkal jár, vagy amelyben ily teendők esetről-esetre előiratnak.
így p. o. a coelibátust semmiféle emberi törvény általában kötelezővé n e m tehetné, azokat azonban, akik a magasabb rendeket latin rítus szerint önként felveszik, emberi törvény coelebs életre kötelezheti és kötelezi is.3 Ugyanez áll a szerzetesekre nézve is, akiket a rend céljához képest kötelezni lehet p. o.
arra, hogy ragályos betegeket ápoljanak, foglyokat váltsanak ki, vagy hittérítőknek m e n j e n e k vad népek közé. «Nihilominus — írja Bouquillon — facta s u p -p o s i t i o n voluntaria, -potest Ecclesia -praeci-pere dif-ficiliora, et de facto ea praecipit iis, qui vitám regu-lärem agunt, vei clericalem statum amplectuntur, vei m i m e r a ecclesiastica suscipiunt.»4
8.Hogyértekezésünk kimerítő legyen, szóba hozzuk azt a kérdést is, vájjon impotentia morális esetében, a m i k o r valaki az egész követelt cselekedetet vagy
1 Sz. Alfonz, L. I. n. 175.; Schindler, I. 189. 1.; Dr. J. Ev.
Prunner, Lehrbuch der. kath. Moraltheologie. Freiburg im Breisgau, 1875. 78. 1.
2 Göpfert, I. 46. 1.
3 Schindler, I. 166. 1. ; Göpfert, I. 46. 1. : Lehmkuhl, I. 96. 1.
* Bouquillon, 294. 1.
tartózkodást véghez n e m viheti, részben azonban mégis m e g t e h e t n é : fel van-e mentve az egész telje-sítés alól, vagy csak az erkölcsileg lehetetlen rész alól, vagy teljesen? Felelet: aj Ha a kötelességnek tárgya felosztható és ha az egyes részekben meg-valósul a törvénynek rációja, akkor az, aki az egészet n e m teljesítheti, a lehető részt megtenni köteles. így p. o. aki az egész officiumot el n e m végezheti, köte-les recitálni az elvégezhető részt, hogyha a b b a n a parancsnak értelme megtalálható (ha t. i. az a rész nem jelentéktelen, v. ö. Noldin, II. 802. 1.). Aki böjt és abstinentia n a p j á n böjtölni nem tud, a húseledel-től tartózkodnia kell, hogyha az lehetséges és viszont.
Az abstinentia is oszthatónak tekintetik, azért aki pénteki n a p o n egyszer húst evett, a n a p többi részé-ben abstineálni köteles.1 b j Hogyha pedig a teljesí-tendő előírásnak tárgya oszthatatlan, akkor az, aki az egészet n e m teljesítheti, a résznek megtevésére sem köteles. Oszthatatlan p. o. a b ö j t ; az tehát, aki böjti n a p o n kétszer jóllakott, annak aznap tovább n e m kell böjtölnie, mert az előírt egyszeri jólíakást m á r nem tarthatja meg. Aki reggel előre látja, hogy este oly egyházmegyében lesz, ahol nincs böjt, sza-bad napközben a maga egyházmegyéjében, ahol ieiunium van előírva, többször jóllakni. Aki fogada-lommal arra kötelezte magát, hogy valamely kegy-helyre elzarándokol, ez pedig közbejött akadály miatt erkölcsileg vagy fizikailag lehetetlenné vált, az útnak egy részét megtenni nem tartozik.
9. Végezetül meg kell határozni az epikiának viszonyát az erkölcsi lehetetlenséghez. Szent Alfonz
a kettő között különbséget nem tesz, az erkölcsi lehetetlenségnek eseteit az epikia elnevezése alá fog-lalja.2 Az ú j a b b moralisták legnagyobbrészt különb-séget tesznek a tágabb és a szorosabb értelemben vett epikia között. Az első alatt mindazt értik, amit mi eddig az erkölcsi lehetetlenség elnevezése alatt tár-gyaltunk. Ennél a tágabb epikiánál úgy ítélünk, hogy
^a törvény bizonyos k ö r ü l m é n y e k között elveszti hatá-lyát, még pedig azért, mert a törvényhozó az ilyen eseteket a törvény keretébe nem foglalhatta (nem volt hozzá joga.)
Ezzel szemben a szorosan vett epikiánál úgy Íté-lünk, hogy a törvényhozó bizonyos egészen sajátos eseteket méltányosságból (a törvény betűjének elle-nére) a kötelező törvénybe belefoglalni n e m akart, jóllehet az j o g á b a n állott volna. Ily értelemben az
epikia (ETU eíxsia, aequitas, lenitas ; éid el srxoç, id quod a e q u u m est, par est) n e m egyéb, mint megszorító törvénymagyarázat, «interpiaetatio legis s e c u n d u m a e q u u m et iuslum», amikoris úgy ítélünk, hogy a törvény valamely különös esetre, egészen sajátos körülményeknél fogva, ki n e m terjed, mert különben azzal a személlyel, aki ily sajátos körülmények között
iV. ö. Göpfert, I. 64. 1.; Müller, I. 250. 1.
s Szent Alfonz, T. I. L. I. Tr. II. n. 201.
22
R E L I G I O
LXXI. évf. 1912.van, igazságtalanság, illetve méltánytalanság történ-nék. Legmélyebb alapja ennek a törvénymagyarázat-nak a b b a n keresendő, hogy a törvényhozó nem hoz-hat oly törvényeket, melyek m i n d e n egyes adott esetre ráillenének; azértis joggal tételezhető fel, hogy ő azt a törvényt, mely csak közönséges esetekre nézve rendelkezik, egyes nehéz esetekre kiterjeszteni n e m akarta. «Quia h u m a n i actus — í r j a A q u . szent T a m á s — de quibus leges dantur, in singularibus contingenti-bus consistunt, quae infmitis módis variari p o s s u n t ; non fuit possibile aliquam regulám legis institui, quae in nullo casa deflceret; sed legislatores atten-d u n t aatten-d iatten-d, quoatten-d in pluribus acciatten-dit, secunatten-dum hoc legem ferentes; quem tarnen in aliquibus casibus servare, est contra aequalitatem iustitiae, et contra c o m m u n e b o n u m , quod lex intendit; sicut lex insti-tuit, quod deposila r e d d a n t u r , quia hoc, ut in pluri-bus, j u s t u m est; contingit tarnen aliquando esse nocivum, p u t a si furiosus deposuit gladium, et eum reposcat, d u m est in f u r i a ; vel si aliquis reposcat depositum ad patriae impugnationem. In his ergo et similibus casibus m a l u m est sequi legem p o s i t a m ; b o n u m autem est praetermissis verbis legis, sequi id, quod poscit iustitiae ratio et c o m m u n i s utilitas. Et ad hoc ordinatur epicheia, quae apud nos dicitur aequitas. Unde patet q u o d epicheia est virtus.»1
Ha a p a p a szentmise előtt valamit megevett, a z n a p miséznie n e m szabad. Hogyha azonban pri-miciánssal történt meg ez a dolog, föltételezzük, hogy az Egyház a szóbanforgó tdalmat (ieiunium natu-rale) erre a különös esetre nem terjesztette ki s így a neomista epikiával élve, első szentmiséjét b e m u -tathatja, ha véletlenül non ieiunus is.2 Ha az ehhez hasonló esetekben lehet még a följebbvalóhoz for-dulni, a k k o r az kötelesség is; ám az illetékes elöl-j á r ó n a k elutasító válasza esetén is szabad az
epikiá-val élni, hogyha a törvény bizonyos körülmények között káros vagy igazságtalan lenne.3
Jehlicska Ferenc dr.