I.
«Példát adtam nektek, — m o n d j a az Üdvözítő2 — hogy amint én cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek».
Jézus ezen szavainak horderejét felfogták tanítványai, miért is m i n d e n egyes cselekedetében élő tanítást láttak, melyet m a g u k b a n és követőikben életté vál-tani volt legfőbb törekvésük.
A Megváltó nagy m u n k á r a készül. Eddig a magány volt otthona ; most, hogy a nyilvános sze-replés terére a k a r lépni, még csendesebb magányt keres. A pusztába vonul, hol negyven napot szigorú böjt és ima közepette tölt el; m a j d a sátán felett győzedelmeskedve,3 megkezdé nyilvános működését.
Krisztus tehát egy nagy lelki harcra, egy erőt és kitartást igénylő fáradságos m u n k á r a készült.
A m u n k a kezdetét m á r láttuk, folytatását meg nyil-vános életében b á m u l j u k .
Jézusnak az önmegtagadásra nyújtott példáját magukévá tették apostolai ; ezektől átvették a hívek s így az egyházzal egykorúnak kell elismernünk a jelenleg is m i n d e n keresztényt kötelező böjti
fegyel-met. Az egyház ugyanis kezdettől fogva belátta a böjtnek hasznos voltát a lelki életre; m e n n y i r e alkal-m a s az érzékiség alkal-megfékezésére, az elalkal-mének és szívnek Istenhez való felemelésére és a bűneinkért való elégtételre;4 azért nemcsak ajánlotta, h a n e m a hivek buzgóságának csökkentével az eredeti szigor megtartását csaknem a legújabb időkig sürgette.
Ha pedig a böjt ily kiváló célokat szolgál, figyel-m e n kívül hagyhatták-e azon szent férfiak, kikben az egyház oszlopait, a szerzetesrendek alapítóit tisz-t e l j ü k ? Példájukkal világoskodtisz-tak ők is az önmeg-tagadás ú t j á n ; követőiknek pedig meghagyták, hogy az egyházi böjtökön kívül m á s időben is végezzenek önmegtagadási cselekedetet, sőt maguktól is vállal-kozzanak arra, ha lelkük állapota úgy kívánná.
Miként azonban az egyház, úgy a szerzetesrendek böjti fegyelmében is bizonyos enyhítés történt utóbbi időben. Kétséget n e m szenved, hogy az egyháznak j o g á b a n áll e téren intézkedni, mert ezáltal isteni
törvény érintve n e m lesz. A böjti fegyelmet
szabá-1 Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen Dr. Nikolaus Paulus müncheni prelátus úrnak, aki ebbeli tanulmányom-ban igen sokszor útbaigazított.
2 János XIII. 15.
3 Máté IV. 1—11.
4 Noldin, Theol. Mor. editio II. lom. II. pag. 635.
lyozó törvények ugyanis, a Krisztus által megszen-telt nagyböjtöt (quadragesima) sem véve ki, n e m mozognak az isteni jog h a t á r a i n belül, hanem tisztán az egyházjog kereteiben.1 Mert az újszövetségi szentíratok a böjtre nézve semmiféle intézkedést sem t a r -talmaznak.2 Oly nagy továbbá a böjti fegyelem körüli változás, tekintve a helyi és időbeli körülményeket, meg a böjtölés módját, a m i n ő az isteni törvény ter-mészetével össze nem egyeztethető.3
Az egyháztörténelem tanúbizonysága szerint egyes helyeken csak nagypénteken, máshol nagy-szombaton is, vagy negyven órán keresztül böjtöltek.
Az alexandriai egyházban az egész nagyhetet böjttel szentelték meg. Idö folytán a negyven órából negy-ven n a p ; az alexandriai egyházban szokásos hat napból hat hét lett. A negyvennapi böjtről a nicaeai zsinat tesz először említést.4 De a következő száza-d o k b a n is eltérés tapasztalható a nyugati és a keleti egyház között. Nyugaton hat, keleten hét hétre ter-j e d t ; tulater-jdonképen pedig h a r m i n c h a t n a p b ó l állott, m e r t a nyugatiak vasárnap, a keletiek szombaton és vasárnap n e m böjtöltek. Ezen állapot tart a IX.
századig. Ekkor a böjt kezdetéül hamvazószerdát jelölték, így pótolva a hiányzó négy napot s egyedül
vasárnapok képeztek kivételt. E rendelet a XI. szá-zadban emelkedett általános érvényre.
Az évnek összes szerdáit és péntekeit m á r az első századokban félbőjttel últék m e g : ezek vezeklő vagy virrasztó napok. A 300-ban tartott elvirai z s i n a t5
enyhít e tekintetben, mivel július és augusztus h ó n a -pokat kivéve, havonkint teszi kötelezővé. Nagy szent Leó még tovább m e g y ; m i n d e n h a r m a d i k h ó n a p r a írja elő. Ezekből fejlődtek ki a k á n t o r b ő j t ö k (qua-tuor tempóra), a vezeklő napokhoz csatolva a szom-batot. Teljes megállapodásról a 813-ban tartott mainzi zsinat tesz említést.
Az eddig felsorolt böjti napokhoz j á r u l t a k végre a vigiliák.
A böjtölés m ó d j a is különböző volt. Az első századokban csak este étkeztek. Tartózkodtak a hús és tejféléktől, ínyenc ételek és a bor élvezetétől, úgyszintén a mulatságoktól. «Iejunamus et a vino carnibusque abstinemus».6 Keleten tojást és sajtot sem ettek. A X. században enyhítették a régi szigort.
Nagyböjt idejét kivéve, megengedték a halak és tej-félék élvezését. Délben étkeztek s este is vettek magukkoz csekélyebb mennyiséget. A következő szá-zadokban m i n d j o b b a n lazul a böjti fegyelem szigora.
XI. Kelemen 1703-ban rendeletet adott ki, hogy a húsevésre szóló felmentés csak étkezésre szól s az egyszeri jóllakás ezzel nincs megszüntetve. XIV.
1 Noldin, ugyanott.
2 Szeredy, Egyházjog. Pécs, 1883. II. k. 1445. oldal.
3 Noldin, ugyanott.
4 Concilium Nicaenum I. 325. can. 5.
» Can. 23.
c S. Cyrillus Hierosol.
7. szám.
R E L I G I O
119 Benedek 1741-ben a szigorúbb nézetűek mellé állott.A XIX. század folyamán még inkább enyhül a böjti fegyelem, kiváltképen a vegyes vallású államokban.1
A részleges felmentések mindig gyakoriabbak lesznek.2
Mindezekből meggyőződhetünk arról, hogy a böjti fegyelem egyházi jogon nyugszik; azaz tisztán apostoli hagyomány képezi forrását. Szent Jeromos í r j a :3 «Nos u n a m Quadragesimam s e c u n d u m tradi-tionell! apostolorum jejunamus.» Nagy szent Leó meg apostoli intézkedést e m l e g e t :4 «Apostolica insti-tutio quadraginta dierum jejuniis impleatur.»
Az egyház tehát jogával él, mikor a böjti fegye-lem szigorán enyhít. A felmentések azonban nem jelentik a böjti fegyelem feladását. Mert h a b á r az egyház megengedi a húseledelek használatát, ezzel n e m törli el azt, a m i b e n a böjt lényege rejlik : a n a p o n k i n t való egyszeri jóllakást. Kivételt csak j á r -ványos betegség idején szokott tenni.5 Felmentés engedélyezése első sorban a legfőbb egyházi hatalom birtokosát illeti. Az általa felhatalmazott püspökök és a szerzetesrendek főnökei a szentszék nevében intézkednek.
Mivel pedig a szerzetesek részint az egyház, részint szabályaik intézkedéseit tartoznak szem előtt tartani, n e m ritkák a kételyek, sőt tévedések a fel-mentések alkalmazását illetőleg. E kételyek eloszla-tását célozzák e sorok.
II.
Vannak szerzetesrendek, melyeknek tagjai, h a b á r szabályaik értelmében az általános egyházi törvények által előirt napokon kívül m á s időben is böjtölnek, egyébként az egyházi törvényekkel teljesen azonos álláspontra helyezkednek.6 Vannak azután olyanok, melyeknek tagjai örökös megtartóztatásra
(abstinen-1 Cfr. IX. Pius 1870-ben kiadott «Ex Supreme» kezdetű brévéjét.
2 Ct'r. Kováts-Ferch, A katholikus egyháztörténet tan-könyve. I. k. 93, 176, 262, 385. II. k. 266. Rapaics, Egyetemes Egyháztörténelem. III. k. I. r. 430. Bálás, História Ecclesia-stica, torn. I. 337.
3 Epistola 54. ad Marcell.
4 Sermo 43. de Quadrag.
5 XIII. Leo 1692-ben az influenza járvány alkalmával fel-hatalmazta az összes püspököket, hogy a betegség tartamára felmentsék híveiket nemcsak a megtartóztatástól, hanem a
böjttől is. S. R. Inqu. die 14. Jan. 1892.
6 Cfr. Regula F r a t r u m Minorum, cap. III. «Jejunent a festo Omnium Sanctorum usque ad Nativitatein Domini. Sanc-tam quadragesimam usque ad resurrectionem Domini. Aliis autem temporibus non teneantur nisi sexta feria jejunare.
Tempore vero manifestae necessitatis non teneantur Eratres jejunio corporali.» — Amint látjuk ebből, szent Ferenc
szabá-lyaiban kétféle böjtről van szó. 1. Az egyház által is előirt nagyböjtről. 2. Tisztán a szabályok által előirt böjtről, mely Mindenszentektől karácsonyig tart és az év összes péntekéit foglalja magában. Ezekhez járulnak 3. az egyház által elren-delt kántorbőjtök és vigiliák, melyekről nem tesz említést a rendszabály. Vagyis vannak böjti napok, melyeken szent Ferenc szabályait követők : 1. az egyház és a szabályok ;
tia), vagy a böjt szigorú megtartására kötelezik magukat. Itt csak az előbbiekről lesz szó.
Mikor a XIX. század második felében mind gya-koriabbak lettek a böjti felmentések IX. Pius «Ex suprema» kezdetű brévéjének alkalmazása folytán, felmerült a k é r d é s : vájjon a püspököktől engedé-lyezett böjti felmentés érinti-e a szerzetesrendeket?
A kétely o n n a n származott, mert a felmentésekben n e m esett szó szerzetesekről. A Ferenc-rendiek álta-lános főnöke 1871-ben a szentszékhez fordult felvilágosításért. A szent Officium úgy döntött, hogy m i n d -azon szerzetesek, kik fogadalmaik által a húselede-lektől való megtartóztatásra nincsenek kötelezve, élhetnek a püspöki felmentéssel.1
Minthogy azonban a püspöki felmentések kizá-rólag az egyház parancsa által elrendelt böjti n a p o k r a vonatkozhatnak, n e m véve tekintetbe a szerzetesek szabályaiban foglalt böjtöket, ú j a b b kétely merült fel: vaj ion a kérdéses napokra nézve mi legyen i r á n y a d ó ? így szent Ferenc szabályaiban az év összes péntekéi, még ha karácsony ünnepe is esik péntekre, böjti napok.2 Az egyház ellenben csak megtartózta-tást rendel. Ha most e n a p o k r a az egyház felmen-tést ad a megtartózíatástól, élhetnek-e ezzel a szer-zetesek, feltéve, hogy a felmentés szerzetesekről is szól? A Congregatio Inquisitionis tagadólag válaszolt.3 2. csak a szabályok : 3. csak az egyház parancsából tartoz-nak böjtölni. Különben szent Ferenc a böjt szigorúbb meg-tartását sehol sem sűrge'i. Irányadó mindenhol a helyi körül-mény. «Frates Minores in praefatis diebus teneantur j e j u n a r e juxta morém patriae et jejunantium cominunem formám.»
Expositio Regulae, pag. 75.
1 Cfr.: Vermeerscli, De Religiosis, torn II. pag. 543. Item : Lyszczarczyk, Compendium Privilegiorum Regularium, pag.
62. Beatissime Pater. — P. Fr. Bernardinus a Portu Roman-tino Minister Generalis Ordinis Minorum, praemisso osculo SS. Pedum, humillime supplicat S. V., quatenus, ad tollen-das suorum Fratrum ubigue t e r r a r u m existentium animi anxietates, simulque ad subveniendum eorum infirmitati, declarare, aut concedere dignetur, Indulta quae ab Epis-copis, in respectivis Dioecesibus, quoad jejunium S. Quadra-gesimae et alia jejunia infra annum omnibus fidelibus injuneta, promulgantur, comprehendere etiam Reguläres, non obtante quod Episcopi in praefatis Indultis de Regulari-bus nullam mentionem faciant (prout usuvenit in fere omnibus dioecesibus extra Italiam) et quamvis in aliquibus dioecesibus ea conditio Indulto utentibus imponatur, quae a Regularibus impleri nullatenus potest, erogandi scilicet, et apud Curiam Episcopalem deponendi aliquam pecuniae sum-man in pia opera impendendam Pro qua gratia.
Feria IV. die 20. decembris 1871. Sacra Gongregatio S.
Officii respondere censuit, Reguläres speciali voto abstinen-tiae a carnibus non adstrietos, gaudere Indulto circa obser-vantiani eiborum tempore Quadragesimae et per annum pro fidelibus promulgato ab Ordinariis locorum nomine Sanctae Sedis Apostolicae. I. Pehimi S. Rom. et Universalis Inqu. Not.
2 Fratres Minores ex Regula sua tenentur sub peccato mortali jejunare singulis feriis sextis per totum annum, etsi in feriam sextam cadat Nativitas Domini, ex declara-tione Honorii III. In 3. Deeretalium titulo 46. De obser-vatione jejuniorum, capite ultimo.
3 Gfr. Acta Ordinis Minorum, 1891. pap. 187. An
Reli-120
R E L I G I O
LXXI. évf. 1(.)12.A Congregatio ezen határozata első pillanatra úgy tűnhetnék fel egyeseknek, mintha a fentebbi határozattal szembe helyezkednék. Nincs így! Sem-mitse von le a n n a k hatályából, sőt megerősíti.
A tényállás ez. A föntebbi döntvény az év folya-m á n előforduló böjti fölfolya-mentéseket kiterjeszti a szer-zetesekre; ez utóbbi meg a péntekre vonatkozólag fölfüggeszti. Az eljárás nagyon következetes. Míg ugyanis péntek a hívekre megtartóztatási nap, addig egyes szerzetesrendek tagjaira — így a Ferenc-rendiekre — böjt. Már pedig a böjti fegyelem teljes egészében kettőt követel: megtartóztatást a húsele-delektől és egyszeri jóllakást n a p j á b a n . Aki tehát böjtre van kötelezve, e két föltételnek kell eleget t e n n i e ; hacsak nincs fölmentése. Már pedig közön-séges péntekre a híveknek adott fölmentés n e m a böjt alóli fölmentés, h a n e m a megtartóztatástól; tehát akik böjtölni kötelesek, azokra n e m vonatkozhatik, hacsak ez különösen föl nincs tüntetve. Másszóval, a húseledelektől való megtartóztatás a böjtnek oly követelménye (pars integrális), hogy akik fölmentés nélkül áthágják, súlyosan vétkeznek épúgy, m i n t h a az egyszeri jóllakást n e m vennék tekintetbe. Min-d e n k o r ügyelni kell a r r a : megtartóztatási vagy böjti napra szól-e a fölmentés.
Az se változtat a dolgon, hogy a fölmentésben ott találjuk: Comprehensis etiam Religiosis. Ezen kitétel azon szerzeteseket érinti, kik a hívekkel egye-temben csak megtartóztatásra v a n n a k kötelezve, nem pedig böjtre. Amíg tehát az előbbi fölmentés nem vonatkozhatik azokra, kik fogadalmaik által meg-tartóztatásra kötelezték magukat, úgy ez utóbbi nincs kihatással azokra, kik ugyancsak fogadalmaik szerint böjtre v a n n a k lekötve.
De ha péntek a hivekre nézve is böjt, így a nagy-böjt, advent, kántorbőjt péntekei s az egyház föl-mentést ad, akkor a szerzetesek is élhetnek ezzel.
Itt m á r az előbbi decretum j ö n alkalmazásba, mert lesz belőle: j e j u n i u m infra a n n u m . Pl. Szeplőtelen fogantatás vagy Gyümölcsoltó Boldogasszony ü n n e p e esik péntekre s az egyház fölmentést engedélyez, e fölmentés kihatással van azokra is, kiket szabályaik böjtre köteleznek e n a p o k o n ; nincs tehát külön föl-mentésre szükség.
Minden kételkedés megszűnik, lia a szentszék határozatait p á r h u z a m b a állítva boncolgatjuk. Sőt van eset, mikor a megtartóztatástól való fölmentés kiterjed a bőjtölőkre is. Ilyen a j á r v á n y o s betegség ideje, még ha szerzetesekről említés sem tétetnék.1
giosi Franciscales frui possint feria sexta peculiaribus in-dultis pro esu carniuni infra annum a S. Sede concessis, addita clausula — Regularibus comprehensis. — In Congressu feriae IV. diei 18 Novembris, 1891. re mature perpensa, Emi Cardinales Inquisitores Generales responderunt : Negative.
1 Cfr. Mocchegiani, Jurisprudentia Ecclesiastica, torn. II.
pag. 35. Vermeersch, opere citato pag. 644. Lyszczarczyk op.
cit. pag. 63. Dispensatio datur ab Episcopo Parmensi : «Donec
Ha most röviden összegezzük az eddig m o n d o t -takat, a következő szabályokat állíthatjuk föl:
1. Azon szerzetesek, kik pénteken böjtölni tar-toznak, n e m élhetnek a püspökök által a szentszék nevében engedélyezett fölmentéssel, mely csak tisztán megtartóztatásra vonatkozik, akkor sem, ha említés tétetik róluk.
2. Élhetnek azonban a fölmentéssel akkor, ha péntek a hivekre is böjt, h a b á r róluk nincs is emlí-tés téve.
3. Járványos betegség idején.
4. Az egyházi böjtöket illetőleg teljesen azok szerint igazodhatnak, h a nincs is róluk szó.
A szerzetes elüljárók tehát vétenek — ne m o n d j u k az igazságosság — a méltányosság ellen, ha alatt-valóik jogos követelésével szembe helyezkednek.1 Mert utoljára is a böjt, az önmegtagadás, ö n m a g á b a n nem cél, h a n e m csak eszköz;2 ha j ó l használjuk, célhoz vezet, ha nem, elterel attól. Akkor lesz belőle üres alakoskodás, bensőség nélküli váz. Már p e d i g : az üres formalizmus, az öröm s a lélek nélküli böjtök farizeusi lim-lom, ez m i n d nem tökéletesség.3
P. Rogér O. F. M.
'Neomalthusianizmus.
A ker. erkölcstan köréből.IV.
6. Bírálatunkban először azt emeljük ki, hogy a neomalthusianizmus mint tan és mint gyakorlat ellen-kezik az isteni Gondviselés szándékaival.
a) A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyítják, hogy a nagyfokú emberi termékenység, a bő gyermekáldás Istennek kedve szerint való. Isten a földet és az eget be a k a r j a tölteni emberekkel.
Nem szeretné, ha a föld valamely része a halaknak, m a d a r a k n a k és fenevadaknak kizárólagos birtoka lenne, azért mondotta ősszüleinknek: «Crescite et multiplicamini et replete terrain — et subjicite earn, et d o m i n a m i n i piscibus maris et volatilibus coeli et universis animantibus, q u a e moventur super terram».
Gen. 1, 28.
Ezen út elérésére két nemre osztotta az e m b e -riséget és beoltotta a férfiba és a n ő b e a termékeny perduvaverit epidemia (influenza), quae in dies ditfunditur, nos a S. Sede accepta facultate, suspensam declaramus ob-ligationem jejunii et abstinentiae a carnibus statutis diebus.»
Cum vero in praefato Indulto de Regularibus nulla mentio facta fuerit, Provincialis petebat, utrum etiam Reguläres eo frui possent diebus Veneris, e t c ?
Emi Dni Cardinales Generales Inquisitores, adprobante Smo Dno Nostro, respondendum decreverunt : Comprehendi et Reguläres. Feria IV. 20. jan. 1892.
1 Quia S. Pater specialem normám non praescripsit, j u r e infertur, Fratres in jejunio observando universalis
Ec-clesiae consuetudinem sequi posse et debere. (Incitamenta Seraphica. Acta Ordinis Minorum. 1888. pag. 88.)
3 Prohászka, Elmélkedések az evangéliumról. 219. b).
3 Prohászka. Ugyanott.
10. szám.
R E L I G I O
121 egyesülésre való tehetséget és erős ösztönt. Igaz, hogya bűnbeesés óta a termékenység a n ő r e nézve n e m -csak áldást, h a n e m büntetést j e l e n t ; de azért az eredeti b ű n távolról sem vonta maga után a t e r m é -kenységnek csökkenését. Sőt épen ellenkezőleg.
A t e r m é k e n y s é g n e k ezentúl még n a g y o b b n a k kellett lennie, mert a nemzés által pótolni kellelt azokat az embereket, akiket a halál, a b ű n e m e f a n y a r
gyü-mölcse, elragadott s másrészt előrelátható volt, hogy a «concupiscentia», az eredeti b ű n n e k másik követ-kezménye, még n a g y o b b termékenységnek lesz a sar-k a n t y ú j a . Azért m o n d t a Isten É v á n a sar-k : Multiplicabo a e r u m n a s et conceptus tuos.
Az ószövetségi Szentírásból eléggé kitűnik, hogy n e m ü n k történetének legelső s z a k á b a n feltűnően nagy volt a «foecunditas» ; nyilvánvaló az is, hogy az ószövetségben a nagy gyermekbőség a legnagyobb á l d á s n a k tekintetett, a terméketlenséget pedig b a j n a k és szégyennek tartották. így p. o. Liáról, J á k o b n a k első nejéről, azt olvassuk, hogy f e n n e n magasztalta az Urat, m i k o r negyedik fia megszületett; «Negyed-szer fogana és fiat szüle és m o n d á : Most hálát adok az Ú r n a k ! és ezért nevezé azt J ú d á n a k » (ami annyit jelent, m i n t dicséret, dicsőítés).1 Mikor hatodik fia is
megszületett, így szólt: «Megajándékozott engem Isten j ó ajándékkal».2
«Látván pedig Rákel, hogy ő magtalan, irígy-kedék n é n j é r e és m o n d á f é r j é n e k : Adj n e k e m magza-tokat, k ü l ö n b e n meghalok».3 Epedve kérte Istent ez a leány, hogy neki is a d j o n gyermeket s Isten m e g -hallgatá őt : «Megemlékezvén az Úr Rákelről is, meg-hallgatá őt és megnyitá méhét. Ki fogana és fiat szüle, m o n d v á n : Elvette Isten gyalázatomat. És hívá e n n e k nevét Józsefnek, m o n d v á n : A d j o n ehhez n e k e m az Úr m á s fiat is».4
Illusztrálja ezt a felfogást a zsoltárosnak szava is, aki azt igéri az istenfélő férfiúnak, hogy neje t e r m é k e n y szőlőtőhöz lesz hasonló és gyermekei, m i n t az olajfa s a r j a d é k a i n ő n e k m a j d asztala körül.
«Uxor tua sicut vitis a b u n d a n s in lateribus d o m u s t u a e ; filii tui sicut novellae o l i v a r u m in circuitu m e n s a e tuae. Ecce sic b e n e d i c e t u r h o m o , qui timet D o m i n u m » . Psalm. 127, 3.
S v á j j o n a két izraelita a n y á n a k a pöre, melyet S a l a m o n oly bölcsen eldöntött, n e m u g y a n e n n e k a g o n d o l k o d á s m ó d n a k a b i z o n y í t é k a e ? P ö r l e k e d n é -n e k - e így gyermekek miatt -n e o m a l t h u s i á -n u s fra-ncia
d á m á k , vagy a m i egykés d u n á n t ú l i m e n y e c s k é i n k ? F o n n á n a k - e gyékénykosárt és b e k e n n é k - e azt kívül-ről szurokkal, hogy gyermeköket megmentsék, mint a véres F á r a ó idejében Mózes a n y j a t e v é ? S í r n á n a k - e gyermekeik halálán, a m i n t siránkozott Rákel és a b e t h l e h e m i anyák, m i k o r Heródes ártatlan kisdedei-ket m e g ö l e t t e ? «Tune a d i m p l e t u m est quod dictum est per J e r e m i a m p r o p h e t a m d i c e n t e m : Vox in R a m a
i Gcn. 29, 35. 2 Gen. 30, 20. 3 Gen. 30, 1. 4 Gen. 30, 21.
audita est, ploratus et u l u l a t u s m u l t u s : Rachel plo-r a n s filios suos, et noluit consolaplo-ri, quia n o n sunt».1
Az űj szövetség e b b e n a dologban morzsányit sem tér el az ó-szövetségtől. A kereszténység is áldást lát a g y e r m e k e k b e n . Szent Pál szerint a n ő főleg g y e r m e k e k születése által m u n k á l j a a maga üdvösségét : «Mulier autem seducta in praevaricatione fuit. Salvabitur a u t e m p e r filiorum generationem, si p e r m a n s e r i t in fide et dilectione et sanctificatione c u m sobrietate».2 Az Egyház a házasulókért szóló szentmisében (missa p r o sponso et sponsa) k ö n y ö -rög Istenhez, hogy a menyasszony n e m c s a k eré-nyes, h a n e m termékeny is legyen : «sit foecunda in sobole, sit p r o b a t a et i n n o c e n s . . . et videant a m b o filios filiorum s u o r u m , usque in tertiam et q u a r t a m generationem».3
Ezzel n e m azt m o n d j u k , hogy m i n d e n egyes e m b e r n e k kötelessége házasságot kötni és tőle telhe-tőleg hozzájárulni az emberiség gyarapodásához.
Ily faj ta erkölcsi törvény nincsen. A házastársak, mint említeni fogjuk még, erkölcsös tartózkodással oly házaséletet is élhetnek, mely gyermekek nélkül szűköl-ködik, sőt nagyon kívánatos az is, hogy a k a d j a n a k e m b e r e k , akik nőtlen, illetőleg h a j a d o n életet élve, m a g u k a t teljesen Istennek s az emberiség közös nagy céljainak szenteljék.4
A T e r e m t ő n e m erkölcsi törvény állal a k a r t a biztosítani az e m b e r i nem sokasodását, h a n e m azál-tal, hogy erős n e m i h a j l a m o t oltott a férfibe és a nőbe, mely b ű n ö s m a n i p u l á c i ó k kizárásával m i n d e n k o r o n elegendő lesz arra, hogy n e m ü n k n e k f e n m a r a -dását és növekvését biztosítsa. «Der Geschlechtstrieb und die Kinderliebe sind Kräfte von solcher Allge-meinheit u n d Stärke, dass sie die grosse Mehrheit d e r Menschen i m m e r nach sich ziehen».5 A gyermek-szeretet főleg a nőnél lép fel elemi erővel: a kis leányka babával játszik, a nő gyermek u t á n vágya-kozik.6 És sokszor látjuk, hogy oly nők, akiknek
1 Mt. 2, 17.
2 I. Tim. II. 14—15.
3 Fel kell vetni azt a kérdést is, vájjon az a házasság, amit oly föltétellel kötnek, hogy kettőnél több gyermeknek életet nem adnak, érvényes-e vagy sem. Ez azonban az egy-házjog körébe tartozik.
4 Ezt Paulson igen szépen fejtegeti Ettikájában. Szerk.
5 V. Cathrein S. J., Moralphilosophie, Freiburg im Breis-gau, 1904. II. 396. 1.
0 Kenedi Géza dr. egyszer szóvá tette a neomalthusia-nizmust az «Az Ujság»-ban, mire egy érdeklődő asszonytól a a következő, szavainkat illusztrálva-bizonyitó levelet kapta :
«En szörnyűbb bűnt nem is tudok elképzelni, mint azt, ha a nő a gyermekének életét tudva elfojtja. Beszélhetnek nekem akármit, én tudom, hogy az rettenetes bűn. Én tudom. Nekem nincs gyermekem. Nem is volt soha, talán nem is lesz soha.
Imádság, epedés, orvosi tanács, életmód, fürdő, mind nem használt semmit. Szenvedésem okozta, hogy a férjemmel is összevesztem és m á r a válóper előtt voltunk. Otthagytam és hazamentem az édesanyámhoz.
Isten bocsássa meg, de más férfiakra vetettem a szeme-met. Mikor eljött egyszer az orvos, a bölcs egyetemi professzor
122
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.nincs gyermekök, valamely állatra pazarolják m i n d -azt a szeretetet, amivel gyermeköket, ha adott volna ilyet a Gondviselés, elhalmozták volna. Ismerek nőt, aki becéző embernéven szólítja kis kutyáját, egy asztalnál eszik vele, megüli születés és névnapját, ágyacskát vet, ruhát varr neki, sőt arra is van gondja, hogy a Mikulás se feledkezzék meg a dögről s hogy a karácsonyfa se m a r a d j o n el.
Eszerint a Gondviselés igenis akarja, hogy az emberiség sokasodjék és betöltse a földet. Más lapra tartozik, azért csak megemlítjük itt azt, hogy Isten tisztességes, jól nevelt emberekkel a k a r j a a földet betölteni s az csak úgy lehetséges, hogyha az emberi-ség törvényes házasság ú t j á n gyarapszik. Ám a Gondviselésnek szándékai, melyeket épen ecseteltünk, csak úgy valósulhatnak meg, hogyha a két n e m a természet s az erkölcsi törvény útmutatásához képest n e m kizárólag a libidót tekinti a nemi érintkezés útjának, h a n e m a prokreációt. A termékenységnek mesterséges elnyomása tehát Isten szándékaival homlokegyenest ellenkezik. Jehlicska Ferenc dr.
Eszerint a Gondviselés igenis akarja, hogy az emberiség sokasodjék és betöltse a földet. Más lapra tartozik, azért csak megemlítjük itt azt, hogy Isten tisztességes, jól nevelt emberekkel a k a r j a a földet betölteni s az csak úgy lehetséges, hogyha az emberi-ség törvényes házasság ú t j á n gyarapszik. Ám a Gondviselésnek szándékai, melyeket épen ecseteltünk, csak úgy valósulhatnak meg, hogyha a két n e m a természet s az erkölcsi törvény útmutatásához képest n e m kizárólag a libidót tekinti a nemi érintkezés útjának, h a n e m a prokreációt. A termékenységnek mesterséges elnyomása tehát Isten szándékaival homlokegyenest ellenkezik. Jehlicska Ferenc dr.