II.
4. Az érzéki élet erkölcsi megnemesitése. A nyör és a szenvedély. - A szenvedélyt és a gyö-nyört az embernél, aki testből és lélekből áll, értelmi és érzéki szempontból vizsgálhatjuk. Ha értelmi alapon tanulmányozzuk, úgy azt találjuk, hogy a gyönyör, gyönyörködés és vele kapcsolatban a szen-vedély a cselekvésre meg van m á r az akaratban akkor, midőn ez a j ó t kiválasztja, gyönyörködik b e n n e cselekvés közben és után s minél nagyobb az öröm, a gyönyör a j ó kiválasztásában, annál nagyobb erővel, szenvedéllyel iparkodik az akarat a j ó birto-kába jutni. (1. 2. qu. 33. a 4.)
Ettől eltér az érzéki szenvedély és gyönyör. Az érzéki szenvedélyekből származó cselekedetek n e m morális tettek, h a n e m fizikaiak. Passiones ex seipsis non habent r a t i o n e m boni vei mali (1. 2. qu. 59. a. 1.) E szenvedélyek az emberi természethez tartoznak, az érzéki képességektől függnek, ennek megfelelően bizonyos tekintetben önállóak.
In statu iustitiae originális a legszebb összhang volt meg az értelmi és érzelmi elem között. A b ű n b e -esés nemcsak föloldotta a szép harmóniát, h a n e m fölszabadította az érzéki szenvedélyeket is. A meg-váltás érdemei meghozták a kellő eredményt, de azért az értelmi nem fedi tökéletesen az érzékit.
Ez ki-kicsap az emberből, az isteni malaszt meg-tartja ugyan a lélek felsőbbségét, de az érzéki is olykor felütve fejét, legalább is bocsánatos bűnnel szennyezi be a lélek liliomlisztaságát (Q. D. de vérit, qu. 25. a. 7. ad 5.)
Az akarat és az érzéki elem közt a hatás tulaj-donképen ha nem is kölcsönös teljesen, de mint folytonos küzdelem, keveredés, kiegyenlítés tűnik föl. E kérdés megvilágítása végett szent Tamás k ü -lönbséget tesz passió autecedens és passió conse-quens között. Passió autem appetitus sensitivi dupli-citer se habet ad motum voluntatis, u n o modo, ut praecedens, alio modo, ut consequens. Ut praece-dens quidem, sicut cum propter passionem incli-n a t u r voluincli-ntas ad aliquid m o v e incli-n d u m . . . Ut coincli-nse- conseq u e n s . . . conseq u a n d o ex forti motu voluntatis c o m m o -vetur appetitus inferior ad passionem. (Q. I). de malo qu. III. art. 11.)
152
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.Passió antecedens előáll akkor, m i d ő n szenve-dély indítja cselekvésre az a k a r a t o t ; az erkölcsi jót illetőleg pedig változás áll be, amennyiben az érzéki indítóok csökkenti az erkölcsi tett értékét; ugyanez áll az erkölcsi rossz cselekedetnél is.
A jelen esetben kitérhetünk azon ellenvetésre, amelyet itt szent T a m á s ellen emelnek, m i n t h a ő ugyanis az erkölcsiséget egyedül a szenvedélyek elleni küzdelemben látná. Pedig a látszat csal. Szent T a m á s szerint: aj Az erkölcsi teltnek megvan a lényeges és fontos célja, helyes t a r t a l m a : a sze-retet Isten iránt, amely ösztönzi az embert a leg-nagyobb f á r a d a l m a k elviselésére; b] a testiség ellen való küzdelem az erkölcsi erő próbaköve ; cj az erkölcsösség nem keresi a nehéz küzdelmeket, de idejekorán szembe száll azokkal. Később ez utóbbit oda módosították, hogy jellemfejlesztés céljából az érdekelt személy erejének megfelelő küzdelmeket maga keresi föl.
Az erkölcsi ideál szent T a m á s n á l tehát n e m a folytonos küzdelem az érzéki világ csábításai ellen, amely csak átmenet a tökéletesedéshez, h a n e m foko-zatos előrehaladás Isten szeretetében a tökéletesedés útján.
Passió consecjuensnél az akarat erősebb moz-gása folytán az érzékiség szenvedéllyé lesz. Annál m a g a s a b b a n áll az ember erkölcsi téren, minél na-gyobb m é r t é k b e n terjeszti ki szellemi erejét az érzéki szenvedélyek fölé. Még magasabbfokú a töké-letesség, ha a szenvedélyek is az erkölcsi jót céloz-zák. Verum est ergo, quod ex passione agere dimi-nuit et laudem et vituperium, sed cum passione agere potest u t r u m q u e augere. (Q. D. de vérit. qu.
26. a. 7. ad. 1.) A legnagyobb érdem pedig nem az ellenség (érzéki szenvedély) lefegyverezése, h a n e m az ezzel való szövetkezés az erkölcsi tökély elérésére.
A valóban és igazán erkölcsös e m b e r b e n a legszebb összhangban kell meglenni az érzéki és értelmi szenvedélynek és gyönyörnek, hogy nyugodtan m o n d -hassa a zsoltárossal: cor m e u m et earo mea exulta-verunt in Deum vivum.
5. A jellem természetfölötti meg szentelése: az isteni szeretet, mint a legmagasztosabb és legegysé-gesebb életerő. A szabad akarattal és értelemmel biró e m b e r a bűnbeesés óta önerejéből n e m képes a test kívánságainak ellenállni, nem tudja a h a r m ó -niát az értelmi és az érzéki szenvedély és gyönyör közt megtartani. Halljuk csak szent Pál szavait.
Rom. VII. 19. Non enim quod volo b o n u m , hoc facio : sed quod nolo malum, hoc a g o . . . 23. Video autem aliam legem in m e m b r i s meis, repugnantem legi mentis meae, et captivantem me in lege peccati, quae est in m e m b r i s meis. Szent Ágoston és a többi szent Atyák ugyanezt m o n d j á k s mint az erkölcsi élet föltétlenül szükséges eszközét, az isteni malasz-tot hangoztatják.
Szent T a m á s természetes és természetfölötti
világ-rendet különböztet meg. E distinctio azonban csak az alanyt érinti, az embert és ennek belső tökélete-sedését; az erkölcsiség mindkettőben egy és ugyanaz.
A természetfölötti nem zárja ki a természetest, ha-nem föltételezi. Hogy az e m b e r a természetes álla-potból a természetfölöttire emelkedjék, kegyelemre van szüksége, amelyet a lélekbe öntött malaszt ad m e g ; a lélek u. i. mint Isten képére teremtett lény, alkalmas (capax gratiae) a kegyelem, a malaszt be-fogadására. (1. 2. qu. 113. a 10.) A malaszt rendezi az ember testi és lelki képességeit, megteremti az összhangot a szellemi és érzéki elem között. A ke-gyelem olyannyira szükséges az embernek, hogy ennek elvesztése nemcsak a szép h a r m ó n i á t b o n t j a föl, h a n e m a privatio gratiae, teljes elfordulás a vég-céltól, Istentől, halálos bűn.
A kegyelem Isten végtelen szeretetéből csörge-dezik az emberi n e m üdvére. A kegyelem életerő, qualitas quaedam, habitus, amely a lélekben lakozik és az erények szülő anyja. Itt tűnik ki az embernél a természet fenséges r e n d j e : a holt anyag élővé lesz, ez érzővé, az érző értelmi fokra hág és szellemi lesz, amelyet a malaszt Istenhez tesz hasonlóvá. Amint a lélek csak Isten teremtménye lehet, úgy a kegye-lem is csak Istentől jöhet. Nulla creatura gratiam gratum f a c i e n t e m . . . conferre p o t e s t , . . . inde, quod anima h u m a n a a solo Deo creatur. (Sent. 1. 1. d.
14. qu. 3.) A lélek, mint az isteni malaszt befogadója, lakhelyül a testet föltételezi. A test és a lélek a m a -laszt segítségével közös háztartásban kialakítják a kegyeleméletet, amely a b b a n nyilvánul, hogy az em-ber testi és lelki erői, képességei az ész irányítását követik; az ész pedig az isteni malaszt megerősítése folytán Istent, mint végcélt tartva szemelőtt, az egye-düli helyes irányban tereli a szabadakaratot m i n d e n működésében.
Az isteni kegyelem által az ember Isten fiává, a mennyország örökösévé lesz, b e n n e lakozik Isten szelleme, a j ó r a való hajlandóság. Ez a lex nova, a Szentlélek-Isten kegyelnie, amely a szívbe írt hit, remény és szeretetben nyilvánul meg. A hit a vilá-gító fáklya a gyarló e m b e r szemei előtt a nagy és a végtelen igazságok kutatásában ; a remény vigaszt nyújt az élet szenvedései és viszontagságai között, a szeretet magát Istent keresi s meg n e m nyugszik, míg meg n e m találja. A halál után a hit tudássá lesz, a remény teljesül, a szeretet örökké megmarad.
Charitas attingit Deum, ut in ipso sistat in aeternum.
íme, szent Tamás véleménye az e m b e r valódi és igazi jelleméről. Faragó János.
."Neomalthusianizmus.
A ker. erkölcstan köréből.VI.
Mindent egybevetve nyilvánvaló, hogy az önmeg-tartóztatás, Foerster szerint «die U n t e r o r d n u n g der Naturgewalten unter die Seelengewalten» Isten kegyelmével lehetséges ugyan, de tény, hogy
gyakor-10. szám.
R E L I G I O
153 latilag és erkölcsileg a házastársaknak nagyobb részenagy erkölcsi veszedelmek nélkül az actus coniugalisról lemondani nem képes. Ha a házasfelek a k a r -nák és képesek volnának kellő módon felhasználni a szükséges kegyelemeszközöket, a sexuális érintke-zéstől tetszés szerint tartózkodhatnának. Minthogy azonban ez az eset rendesen nem fordul elő, a gyen-gébbek kötelesek élni házastársi jogukkal, hogy b ű n b e ne essenek. Hogyha a bűn veszedelme súlyos és közeli, akkor ez a kötelezettség is súlyos.
Ám, így j a j d u l fel a családapa, mi lesz a k k o r családommal ? Több gyermekkel föltétlenül le kell sülyednünk azon társadalmi nívó alá, melyen állunk, sőt esetleg n y o m o r o g n u n k is kell, hogyha n e m alkalmazzuk a malthusiánus cselfogásokat.
Modicae fidei, quid t i m e s ? A tapasztalás mutatja, hogy Isten megáldja a derék, soktagű családokat.
Igaz, hogy többet kell m a j d dolgoznod, virrasztanod, mint hogyha n e m volna gyermeked ; de Isten áldása lesz m u n k á d o n és nagy ö r ö m ö k b e n lesz részed, ha m a j d látod jól nevelt gyermekeidnek előmenetelét, boldogulását az életben. S aztán : hogy akarnád te az örök életet m e g é r d e m e l n i ? E p i k u r e i z m u s s a l ? Dolce far niente-val? Nem tudod-e, hogy sz. Ágoston szerint «de paradiso ad paradisum non est transitus?»
«Vivere, mi Lucili, militare esi». (Seneca, Epist. 90.) Helyesen m o n d j a Yaldor is: «Donc ó hommes, voulez-vous éviter l'enfer? voulez-vous être F r a n ç a i s ? soyez des hommes, et non pas des eunuques».1 Különben pedig az egyetlen gyermek m a j d n e m min-dig bálvánnyá válik, akire többet költ a szülő, mint több gyermekre, akiket szeret, de el nem kényeztet.
Azonkívül a gyermekek nőnek, előbb-utóbb kereset-képesek s a vagyont gyarapítják vagy a maguk lábán is megélnek. A tapasztalás pedig azt mutatja, hogy nem a nagy gyermekszám rendíti meg a családnak vagyoni és társadalmi standard-ját, h a n e m egészen más természetű tényezők : az ügyetlenség, a restség, a kártya, alkohol, cantatrices, saltatrices, meretrices.
Nem hagyjuk szó nélkül a n e o m o l t h u s i á n u s nőknek érveit sem, h a n e m elfogulatlanul megtesszük azokra is megjegyzéseinket. Ők a női szépség, sőt az egészség nevében is érvelnek az ú j maithusi tan mellett; Ipgfőképen pedig azon jajgatnak, hogy a sok szülés, melyet hosszú pregnáció előz meg és még hosszabb szoptatási időszak követ, mérhetetlen kelle-metlenséggel és f á j d a l o m m a l jár. A mai nő a társas élet kellemeit is a k a r j a élvezni, részt akar venni a szociális mozgalmakban, szórakozásokban és az önművelődésnek, az egyéniség fejlesztésének és érvé-nyesítésének is kíván időt szentelni. Ám a folytonos szülés kirekeszti őt a társas életből, a házhoz köti, valóságos r a b n ő t csinál belőle.
Legrövidebben azt a kifogást intézhetjük el, mely a női szépség és az egészség nevében sürgeti
i Valdor, i. m. 182. 1.
a maithusi bölcsességet. Az orvosi t u d o m á n y ugyanis m á r régen megállapította1 s a m i n d e n n a p i tapasz-talás is bizonyítja, hogy az anyaság erősíti, a termé-ketlenség pedig kiszárítja és gyengíti a n ő t ; kétség-telen tény az is, hogy a sexuális extravaganciáknak hódoló nő régen elvesztette m á r bájait, mikor egy-korú társnője, aki 7—8 gyermeknek adott életet, még mindig üde és szép.
A társadalmi élet kellemességeiből mi sem akar-juk, hogy ki legyen zárva a nő, de ő sem felejtse,
hogy mint feleségnek legfőbb kötelességei a családi körben vannak. Finom lelkű férjek pedig tekintettel lesznek nejöknek szociális igényeire is és családi életöket úgy rendezik be, hogy a nő hosszabb idő-közökre fel legyen mentve az anyasággal j á r ó ter-hektől. Ily természetű mérséklet erkölcsi kötelesség is. «Dass der eheliche Verkehr ein vernünftig mass-voller und wohlwollend schonender sei, wird durch Gründe sittlicher und hygienischer Natur beiden Eheteilen zur Pflicht gemacht.»2
Sajnos, a férjeknek nagy része n e m emelkedett még fel arra az erkölcsi magaslatra, hogy feleségének kellő mérséklettel lehetővé t u d n á tenni az anyai terheknek a társas élet kellemeivel való kívánatos szintézisét. Ám erre lelkileg nevelni kell a férjeket.
«Die meisten Männer — írja Foerster — befinden sich auf diesem Gebiete heute leider noch fast völlig im Naturzustande ; sie müssen aber d a r ü b e r h i n a u s gelangen, so gut, wie m a n über die Herrschaft blinder Racheinstinkte im Zeitalter blinder Blutrache h i n -ausgekommen ist. Es scheint mir zweifellos, dass die Bewältigung und E i n o r d n u n g der Naturkraft, die sich im Geschlechtstrieb äussert, an kultureller Be-deutung weit über alle andere Naturbemeisterung hinausgeht.»3 Nagyon helyes ez is: «Wenn einst in den ersten J a h r h u n d e r t e n des Christentums zahl-reiche Ehegatten wie Bruder und Schwester mit einander zu leben vermochten, zur Verherrlichung Christi, zum f r o h e n Zeugnis der neu entdeckten Kraft des geistigen Menschen, so wird es doch wohl kein allzu hohes Ziel f ü r den ,freien' Mann der Gegenwart sein, seine Triebe so in Gewalt zu b e k o m -men, dass sie nicht die Gefährtin seines Lebens im blossen Gattungsdienst v e r b r a u c h e n und m i s s b r a u -chen. Oder ist etwa das Geschlechtliche das eigent-liche und allmächtige F a t u m des Menschen, u n d kein allmächtiger Gott im Leben, der uns Freiheit verleiht, wenn wir n u r ernstlich wollen?»4
Még azok a nők is, akiknek n e m juttatott a Gondviselés ily művelt férjet, elég alkalmat találnak arra, hogy anyai kötelességeik teljesítése mellett részt
1 V. ö. Valdor, i. m. 147. 1.
2 Franz M. Schindler, Lehrbuch der Moraltheologie, Wien, 1910. II. B. II. Teil, 744. I.
3 Fr. W. Foerster, Sexualethik u. Sexualpädagogik, 190 106. 1.
4 U. o. 103. 1.
154
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.vegyenek a társas életnek örömeiben. Lehet, hogy n e m oly mértékben, amint kívánnák, á m meg kell elégedniök azzal, amit elérhetnek; az óhajtott plusz-ról le kell mondaniok, hogyha azt másképen, mint az új-malthusi ravaszság förtelmes eszközeivel meg-szerezni n e m tudják.1
A veszteségért pedig bőven kárpótolják m a j d az ilyen erkölcsös anyát szép, egészséges, jól nevelt gyermekei és m á r a r ó m a i Corneliának ismert esete mutatja, hogy ezek az ö r ö m ö k a legintenzívebbek és m i n d e n szociális kedvtelésnél boldogítóbbak.
Jehlicska Ferenc dr.
E g y h á z i B u d a p e s t . « M e g h a l n i annyi, minta jóságos Istenhez világ- jutni». — Ezzel a hitvallással lépte át az idő és az örökké-, örökké-, valóság mesgyéjét az osztrák-magyar monarchia elhunyt
ntlZ • külügyminisztere, Aerenthal gróf, miután halála előtt napokkal, tehát tiszta öntudata mellett, meggyónt és a leg-szentebb útieledelt volt magához veendő. A jeles állam-férfiú földi élete utolsó perceinek e lelki épülésre szol-gáló jelenetéről az elhunytnak egy benső barátja közös barátjukhoz írt levelében így emlékezik meg : «Mint-hogy (a boldogult) csaknem teljesen elveszítette látását, neje nevezte meg előtte azokat, kik ágyához járultak.
Azalatt amíg barátai közöl többen is jelen valának, jelen-tették, hogy az a kapucinus atya, ki napok előtt meg-gyóntatta, elhozta az Oltáriszentséget, hogy a beteget megáldoztassa. Kik jelen valának, távozni akartak, de Aerenthal kérte őket, hogy csak maradjanak. Előttük nyilvánítá a szerzetesnek, hogy amióta meggyónt,
1 Szabad diszkrét módon tanácsolni a házasfeleknek, akik egyrészt a teljes continentiára képtelenek, másrészt pedig több gyermeket már nem óhajtanak, hogy a házas-társi érintkezést arra az időre korlátozzák, amelyben a női testnek bizonyos fiziológiai folyamatai miatt a fogamzás valószínűleg nem következik be. Dr. C. Capellmann igy magyarázza ezt a dolgot: «Vulgo notum est, summám prae-gnationis probabilitatem tum adesse, quando primis post menstruationem finitam diebus coniuges coëunt. Decrescit deinde probabilitas usque ad illud tempus, quando prae-gnatio est improbabilis. Atque hoc tempus est, ut multi alii et ego observavimus, tertia post coeptam menstruationem hebdomada. Ultimis autem diebus ante menstruationem proximam augetur secundum plurimos auctores praegna-tionis probabilitas. Id quidem dici nequit, esse inter duas menstruationes tempus aliquod, quo simpliciter et absolute femina gravidari non possil, sed illo tamen tempore pro-babilitas adeo est tenuis, ut revera nulla dici possit et debeat probabilitas. Quamobrem ita praescribendum esse censeo : Ad sterilitatem facultativam assequendam abstineto a coitu 1. inter 14 integros dies inde a menstruatione coepta, 2. eliam per 3—4 dies, qui proximam menstruationem ante-cedunt. Quod si quis accurate observaverit, tandundcm securitatis cum habere expertus sum, quantum in quovis alio coitu sterili onanistico.
A szent Poenitentiaria, mikor ebben a tárgyban kérdést intéztek hozzá, 1880. június 16-án azt a feleletet adta, hogy a gyóntató óvatosan tanácsolhatja ezt a gyakorlatot a házas-feleknek, «quos alia ratione a detestabili onanismi crimine abducere frustra tentaverit». Az óvatosság főleg azért taná-csos, mert a conceptio teljesen kizárva ebben az időben sincsen.
vádat lelkében nem érez s hogy nyugodtan hal meg Ekkor a kapucinus atya: «Meghalni, és mondá bátorí-tásul, annyi, mint a jóságos Istenhez menni.» Mire a haldokló élénken ezt válaszolta : «Ugyvan, ez az. A jósá-gos Istenhez jutni.» Igy fogadta, így vette magához Aerenthal gróf az Oltáriszentséget ulieledeliil. Élő hittel lépte át az örökkévalóság küszöbét. Boldog ember ! Mert az élő hit már itt a földön előlegezi a lélek boldog-ságát ; míg ellenben, a mint már Schiller is mondta :
«Skepticismus und Freidenkerei sind die Fieberparoxis-mus des menschlichen Geistes.»
*
B e r l i n . A forradalmi szocializmus haladását állami hatalommal nem lehet föltartóztatni. — Ez a t a n u l s á g a szociáldemokrácia eddigi haladásából Németország területén. Lássuk ezt a statisztikai adatokban !
Az új német birodalmi gyűlésben, amint már tud-juk, legnagyobb párt a szociáldemokrata párt. 110 tag-gal rendelkezik a birodalmi gyűlés 397 összes létszámá-ban. A válaszlók közül 4,250.339 ember szavazott szociálistára, vagyis az összes választóknak már 35%-ja szocialista Németországterületén. Aránylag legtöbb szociá-lista szavazat esett latba Hamburgban, Európa máso-dik kikötő-városában. 138,343 hamburgi ember adott be szociálistn szavazatot, vagyis a város birodalmi választói-nak 61'2%-ja. Hamburg után Szászország következik, a fejlett ipar országa. Ilt 513,216 szavazatot hozlak össze a szociálislák, vagyis az ország szavazattal biró polgá-rainak 55>-ja szociálisla. Bréma és Lübeck, Hamburg mellett a másik két hansa-város, 53-4 illetve 52-5%-ra vitte fel a szociáldemokrata szavazattöbbséget. Thuringia apró államaiban 49 2, Braunschweig ligségben 48'6%, Ant-halt és Weimar hgekben 46—46%, Hessen nhgségben 40% a szociáldemokrata szavazatok száma. Porosz-országban, Württembergben és a két Mecklemburg nagyhercegségben a szociálista szavazatok arányszáma 30 és 40 közt váltakozik. Bajorországban, hol a katholi-kusok száma az ország lakosságánál 4/s-de, a szociálista választók arányszáma 27%. Baden nagyhercegségben, hol a katholikusok száma az ország lakosságának %-da, a szociálista arányszám 28%. Elsasz-Lotharingiában, hol 30 év előtt a szociáldemokráciát csak hirből ismerték, a mostani választáskor 110,675 szociálista szavazat gyúlt össze, vagyis a választók 31-7%-ja lett szocialista. Ilt Strassburg város, Mühlhausen, Colmar, Metz, Strassburg vidéke, választoltak szociálistát.
Az egész birodalom területén 1907-től 1912-ig a szocialisták 6%-kal szaporították szavazataik arány-szárnál. Thüringiában, Braunschweigban, Elsasz-Lotha-ringiában a szaporodás 8%.
Ebből a keresztény társadalmi rendre nézve szomorú statisztikából az tűnik ki, hogy oly vidéken, hol a katholi-kus lakosság nagy kisebbségben van, például Szászor-szágban, a hansa-városokban, a thuringiai kis államok-ban, a szociáldemokrácia máris többségre emelkedett, vagy azon a ponton van, hogy legközelebb többségre teszen szert.
Másik szomorú jelensége a lefolyt birodalmi válasz-tásoknak az, hogy például Sclileswig-Holsleinben és a két Mecklenburg nhgségben, hol a nép óriási többsége földmívelő nép, a szociáldemokrácia a földmívelő nép
10. szám.
R E L I G I O
155körében is nemcsak gyökeret kezdett verni, de máris tetemes sikereket tud felmutatni.
Tanulság pedig az egészből keltő következik. Első az, hogy sem az állami lialalom, sem a protestantiz-mus nem bírja a népet a szociáldemokrácia áramlatai-val szemben megmenteni. A második nagy tanulság az, hogy — ha a szociálista mozgalom úgy fog Német-országban tért hódítani, mint eddig, akkor a német biro-dalmi gyűlés XVI-ik ülésszaka 1922-ben szociálista többséggel log megnyílni. Mi lesz akkor a monarchiák-kal s az ezek érdekét szolgáló hadsereggel, — ki tudná azt most megmondani ! ?
*
M ü n c h e n . Mit tervezeit Bismarck a mult század hetvenes éveiben a katholikus egyház ellen ?
Mit! Hát azt, ami csak egy emberi alakban meg-jelent titánnak juthat eszébe. Azt, hogy ő a római pápa-ságra nézve megcáfolja az örök Igazság adott szavát:
<?nec portae inferi praevalebunt», még a pokol hatalma se fog rajta győzedelmeskedni. Bismarcknak ez a terve most már leplezetlen történeti tény. De azt még sokan nem tudják, hogy ki leplezte le Bismarck sötét tervét, mikor a világ arról még nem is álmodott. Ki leplezte le? Bismarck nagy ellenfele, Windhorst, a Centrum-párt akkori szellemóriás vezére, aki Bismarck rosszban jártatott eszének minden mozdulatát a maga fensőbb-séges elméjével szakadatlanul figyelem alatt tartotta. Meg-figyeléseinek eredményét 1877. nov. 22-én mondott em-lékezetes beszédében, amely fényes hitvallás volt az ő részéről a pápaság isteni alapításáról és annak Krisztus egyházában központi, mindent mozgató hivatásáról, az akkor még hatalmuk delelőjén voll nemzeti liberálisok gunykacaja közt, abban a következtelésben csúcsosítotla ki, hogy a Németországban akkor még széltében-hosz-szában dulakodott kultúrharcnak általa jól ismert vég-célja, szerinte nem más, mint «Vernichtung Roms», Róma megsemmisítése. Azután áttért a protestáns po-rosz hegemónia alá kerüli német birodalmi külpolitiká-nak jellemzésére, és ebben a jellemzésben kíméletlenül lerántotta Bismarck arcáról az allattomos terveket tédő álarcot, anélkül, hogy Bismarckot megnevezte volna.
Szavai fölöttébb jellemzők és tanulságosak. «Uraim — igy szólt — én nem vagyok vak a világ eseményeivel szemben. Jobban, mint mások, arra utalva, hogy a dol-gokat megfigyeljem, világosan látom azt, hogy a kullur-harc nem fog oly gyorsan elmúlni, mint ahogy kívá-natos. Nem csupán bent az országban dúl ez a harc;
külpolitikánknak is ez az alapja. Én meglehetősen tar-tok tőle, hogy már nem messze van az idő (ezt Wind-horst 1877 novemberében mondta, és IX. Pius, akinek
külpolitikánknak is ez az alapja. Én meglehetősen tar-tok tőle, hogy már nem messze van az idő (ezt Wind-horst 1877 novemberében mondta, és IX. Pius, akinek