A római Vértanúk Könyve vagy Martyrologium R o m a n u m , melyből m i n d e n n a p olvastat egy-egy részt az egyház a zsolozsma-imádság közben, dec.
11-én a többi között szent Mennas vagy Menas vér-tanúról emlékszik meg. «Cotyaei — írja — in Phrygia insignis passió sancti Mennae Aegyptii Mili-tis, qui in persecutione Diocletiani, p o s t q u a m abiecto militiae cingulo, meruit caelesti Regi secreta conver-satione in eremo militare, procedens in publicum, et se christianum libera voce declarans, primo diris cruciatibus e x a m i n a t u r ; novissime fixis in oratione genibus Domino Jesu Christo gratias ageus, gladio caesus est, ac multis post m o r t e m miraculis claruit».
A Vértanúk Könyve még két szent Mennas-t ismer, de ezekről sokkal rövidebben emlékezik meg, mint akik az őskeresztény egyház életében sokkal kisebb jelentőségűek, mint ez a katona vértanú.
A szentek földi dicsősége, mint a többi kiváló embereké, gyakran igen jelentékeny hullámzásnak, változásnak, viszontagságoknak van alávetve. Ár és apály megdöbbentő a r á n y o k b a n váltakoznak a szentek tiszteletének történetében. De ha van enyészetnek, feledésnek helye a szentek földi kultuszában, gyakran van helye dicsőséges föltámadásnak is. Ki hitte volna még csak egy évtizeddel ezelőtt, hogy Mennas vér-tanú a IV. századtól kezdve egészen a IX—X. századig Észak-Afrika, sőt talán az egész keleti kereszténység legünnepeltebb szentje volt, hogy vele népszerűség-ben, kedveltségben a szent Szüzet és az apostolokat ki-véve, egyetlen egy szent sem versenyezhetett ? Az iszlám barbársága a X. századtól kezdve annyira elpusztí-totta az egykor virágzó afrikai kereszténység
hatal-1 Kerer X. F : Adjatok Nagy Gondolatokat.
10. szám.
R E L I G I O
167 mas alkotásait, hogy a XIX. században m á r egészsereg iró kétségbevonhatta szent Mennas vértanú történeti voltát, létezését is. A földúlt Mennas-város egykori fényéről egyéb tudósításunk n e m maradt, mint egy IX. századbeli arabs utazó töredékes le-írása, a Mennas-kultuszról pedig mindössze azok a kis cserép-edénykék tanúskodtak, melyekbe a csoda-tevő forrás vizét öntötték j á m b o r zarándokok, 110 meg n é h á n y Mennas-ábrázolat, melyeken a vértanú két teve közölt áll, ami egykor ikonographiai jegye lehetett a kiváló szentnek.
Ámde valamint Mizraim és Assur évezredek óta nyugvó múltját új életre támasztották az aegypto-logia és assyrioaegypto-logia lelkes művelői a letűnt század fo-lyamán : a Karm Abu Mena sivatagába temetett Menas-város is föltámadt századunk elején egy kiváló keresztény archeologus K a u f m a n n Károly fáradságos m u n -k á j a révén. Az 1905 óta folyó ásatáso-k egy hatalmas a r á n y o k b a n épült őskeresztény város, búcsujáróhely alapjait tárták föl, egy nemzetközi keresztény kulhír-központét, mely most mint valami egyiptomi Lourdes tűnik föl a mult homályából b á m u l ó szemeink elé.
A mostani Karm Abu Mena, mint vízmerítő állomás az Alexandriából Karthagóba vezető nagyforgalmú úton, m á r a Krisztus előtti századokban jelentékeny gócpontot képezett. Jelenlegi vasúti állomása (a Mariut vasút!) Alexandriától délnyugati irányban 10 kilométernyire fekszik. Az állomástól Ivarm Abu Mena h á r o m kilométernyi távolságban lehet. Igazi föllendülését azonban ez a hely szent Menas sírjának köszönheti. Most m á r kétségtelen történelmi tény, hogy ez a vértanú egyiptomi születésű katona volt, ki mint tiszt szolgált a phrygiai Kotynia városban s hogy Diocletianus császár alatt 296-ban szenvedett dicsőséges halált Krisztusért. Temetkezési helyén, a mai Karm Abu Mena-ban, úgylátszik c s a k h a m a r forrás keletkezett, melynek vizében a vértanú tiszte-letére összesereglett j á m b o r nép gyógyulást keresett és talált, hiszen kicsiny cserép-korsócskákban magá-val is vitt ebből a vízből, akárcsak mi a lourdesi forráséból, haza, otthonába egy keveset.1 Már Atnasius pátriárka és Konstantin császár idejében ha-talmas sírtemplom épült Menas h a m v a i fölé; ettől keletre Arcadius császár bazilikát építtetett. Zeno császár (474—495) város r a n g j á r a emelte az egyre növekvő búcsujáróhelyet, kaszárnyát építtetett, hely-őrséget helyezett ott el, hogy a várost a bedui-nok r a b l ó t á m a d á s a i ellen biztonságba helyezze, sőt egy időben egész császári udvarával maga is ott tar-tózkodott. Kolostorok, kórházak, fogadók épültek az új városban, mely a VI—VII. században épületei fényével, pompájával, idegenforgalmával alig ha túl n e m tett magán Alexandrián. Az egész keresztény világból odaözönlött a sok zarándok, hogy tiszteletét
1 Ilyen Menas-palackot s korsóeskát sokat látni az egyptomi múzeumok őskeresztény osztályában.
tegye a dicsőséges vértanú sírjánál, hogy közben-j á r á s á r a a csodatevő forrásban gyógyulást találközben-jon.
A VII. században 641-ben Alexandria végleg az iszlám hatalmába került, a VIII—IX. század meghozta a Menas-város végromlását is. Alexandria, ha az iszlám alatt fölvirágzó Kairo c s a k h a m a r túlszárnyalta is, legalább város maradt, emberlakta hely ; de a Menas-várost földdel tette egyenlővé a m o h a m e d á n fanatizmus vihara s századokra törölte ki még az e m b e -riség tudatából, emlékezetéből is.
De minél teljesebb volt e pusztulás, annál jelen-tékenyebbnek, fontosabbnak, s talán korszakalkotó-nak kell t a r t a n u n k a Menas-város feltámasztását sok százados sírjából. A Menas-város és búcsujáróhely fölfedezése és a l a p j á n a k kiásatása elsőrangú keresz-tény archaeológusok véleménye szerint aligha kisebb jelentőségű, mint Giovanni Battista de Rossi fölfedező nagy m u n k á j a a r ó m a i k a t a k o m b a - k u t a t á s terén.
Annál i n k á b b csatlakozhatunk e véleményhez, mert hiszen a római k a t a k o m b á k a t nem Bossi fedezte föl, azoknak tudományos kutatása a XVI. századig, Bosioig visszanyúlik, ellenben K a u f m a n n valóságos felfedezője az előtte teljesen elfelejtett Menas-vá-rosnak.
Művészettörténeti szempontból a Menas-város fölfedezésének fontossága félreismerhetetlen. Nem kevesebb, mint h á r o m nagyobb bazilika alapfalai kerültek napfényre az 1905—1907-iki ásatások folya-m á n s a Konstantin-féle sír-bazilika, az Arcadius-féle, végre a fürdő-bazilika alapjai. Az Arcadius-féle bizilikával h a t a l m a s keresztelő-kápolna baptisterium volt kapcsolatos. E h a t a l m a s őskeresztény szentélyek sokkal kevesebb változáson, átalakításon mentek ke-resztül, mint az őskereszténység egyéb nagy szentélyei, s ehhez képest a bazilika-stílus fejlődésére ú j vilá-got vetnek. Az Arcadius-bazilika n e m csekély rokonságot tüntet föl a San Paolo fuori le m u r a v a l B ó m á -ban s önkényt a Strzygowski által fölvetett k é r d é s t : Kelet vagy R ó m a ? juttatják eszünkbe. Úgy látszik az eddigi kutatások határozottan kedveznek a híres bécsi művészettörténetiró azon véleményének, hogy a nyugati őskeresztény építészet sokkal többet köl-csönzött a keleti, a kis-ázsiai építés elemeitől, mint eddig hittük.
A Menas-város szerencsés fölfedezője hatalmas díszműben számol be kutatásai eredményéről. Díszműre, nagyarányú legrészletesebb képekre annál n a -gyobb szükség volt, mert a nemrég felásott Menas-várost ú j a b b pusztulás fenyegeti. Persze n e m beduinok, vagy az arabok részéről, hiszen az e m l é k m ű -oltalom Egyptom földjén az angolok uralkodása óta igazán mintaszerű, h a n e m ezúttal valóban az idő, vagy i n k á b b az éghajlat az, amely megőrli a kiásott alapokat is. Ismeretes, hogy a Mariut-puszta (Mareo-tis-puszta) klímája, a nagy mocsár közelsége n e m kedvez a r o m o k n a k . Az a díszmű tehál több tekin-tetben fenntartója leszen a Menas-város régi
dicső-168
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.ségének. 1911. folyamán jelent meg az első kötet,1
melynek t a r t a l m á r a világot vett a következő jegyzék.
Vorwort (nebst Liste der F ö r d e r e r der Ausgrabungen).
Die Entdeckung der heiligen Stadt im mareotischen Nomos. Litterarische Quellen der Menas-Forschung.
Geschichte des nationalen Heiligtums. Die Sakral-bauten der heiligen Stadt. I. Die Basiliken. Die Menas-Gruft. Das konstantinische Heiligtum u n d die Gruftbasilika. Die Erweiterungsbauten des Menas-Heiligtums. Arkadiusbasilika und Hauptbaptisterium.
Das Menas-Bad und seine Basilika. A második, még sajtó alatt lévő kötet a profán építményekre is ki fog terjedni, le fogja írni a vízvezetékeket, a foga-dókat, kaszárnyákat, az edény-gyárakat stb.
A páratlan látnivalókban úgyis dúsgazdag Egyp-tom K a u f m a n n fölfedezésével ú j a b b és annál érté-kesebb látnivalóval gazdagodott, mert az iszlám az egykor oly gazdag őskeresztény kultúra emlékeit teljesen elpusztította a fáraók földjén. Egyptom tör-ténetének egyik legérdekesebb, bár sok tekintetben mellőzött korszaka támad fel az utazó lelki szemei előtt, ha a régi Menas-város alapja fölött mereng el tekintete. Lehetetlen, hogy az emberi fejlődés iránt érdeklődő utast meg ne kapja, mélyen meg ne indítsa azon város emlékének látása, amelyről se régész, se történetíró n e m tudott semmit évszázado-kon keresztül, de amely mégis a Kelet keresztény hitbuzgóságának központja volt, s amely fényével a félszáz kilóméternyi távolságban pompázó Alexandriát csak n e m túlragyogta. Különben az Alexandriától Karm Abu Mena-ig vivő út maga egy látványosság.
A most is 40.000 hektárnyi kiterjedésű Mariut-mocsár gazdag, változatos színpompás flórája és f a u n á j a flamingóival, pelikán és vadkacsáival, festői képek egész sorozatával gyönyörködtet. Katholikus hivő, vagy pláne keresztény archaeológus előtt természe-tesen fölösleges a K a r m Abu Mena-ba vezető út szépségeit emlegetni; anélkül sem állja meg, ha Ale-xandriába jutott, hogy föl ne keresse az őskeresz-tény buzgóság egykori központját, Mennas vértanú csodákkal dicsőitett sírhelyét. Némethi/ Gyula dr.
JMeomalthusianizmus.
A k e r. erkölcstan körébői.VII.
Egyebekben pedig a keresztény n ő legyen igazán keresztény és fogja fel az életet keresztény módon.
Vallásunknak neve maga is m o n d j a , hogy nem szabad irtóznunk az élet keresztjeitől, melyeknek viseléséhez Isten mindig megadja a kellő erőt m i n d e n j ó a k a r a t ú
1 Verlag v. Karl Hiersemann, Leipzig. Die Menas-Stadt und das Nationalheiligtum der altchristlichen Aegypter in der westalexandrinischen Wüste. Ausgrabungen der Frank-furter Expedition am Karm Abu Mena 1905—1907. v. Karl Maria Kaufmann. I. Band. Folio. X., 142 Seiten Text einschliess-lich Register. Mit 613 Abbildungen auf 70 Tafeln in Helio-gravure und 32 Tafeln in Lichtdruck sowie zahlreichen Text-Abbildungen und Plänen. Geb. Mark 150.
embernek. A j ó keresztény nő a b b a n látja legszebb hivatását, hogy j ó polgárokat neveljen a hazának, derék tagokat az anyaszentegyháznak és szenteket a menyországnak. Az anyasággal j á r ó bajokat az Is-tennel való kiengesztelődés és a megszentülés leg-alkalmasabb eszközeinek tekinti, jól tudván, hogy ezt az ü r m ö t maga Isten keverte az élet örömei közé, m o n d v á n : Multiplicabo a e r u m n a s et conceptus tuos;
in dolore paries fdios. Szelid megadással viseli tehát az élet keserűségeit, melyekért elegendő kárpótlást talál tiszta lelkiismeretében, gyermekeiben és az örök j u t a l o m biztos reményében. Keserű a tűrés, de édes
a gyümölcse. A szülés fájdalmairól pedig maga Isten fia m o n d á : «Az asszony midőn szül, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő ó r á j a ; m i u t á n pedig meg-szülte a gyermeket, m á r n e m emlékezik szorongatá-sáról örömében, hogy e m b e r született e világra.»
(Ján. 16, 21.).
Ezzel szemben a se hite, se lelke neomalthusiá-nus nő, aki az életnek csak a vajasát szeretné, sötét manipulációi által halálos b ű n t követ el, még pedig n e m egyszer, h a n e m issza a bűnt, mint a vizet. Ezzel egyszersmind megfosztja magát a legnagyobb bol-dogságtól, mely a gyermekek arcáról sugárzik a j ó anya felé; aláássa egészségét, magára vonja az Ég haragját. Szaladgál az élet örömei után, de szive a lelkiismeretfurdalás skorpióival van tele, hiszen tudja, hogy rosszat tesz és sejti azt is, hogy egyszer mégis csak meg kell innia a feketelevest. A neomalthusia-nizmusban önmagát gyalázza meg a nő, lemond női méltóságáról és alacsony gyönyörök hitvány esz-közévé sülyeszti le magát.
A formális közreműködés, m i k o r t. i. a nő az onanista férjjel a b ű n b e n egyetért, az összes m o r a listák szerint halálos bűn. «Cooperationem f o r m a -lem,1 qua n i m i r u m uxor in o n a n i s m u m consentit, graviter illicitum esse patet. Et uxor etiam tum gra-viter peccat, q u a n d o suis quaerimoniis de partus doloribus, de n u m e r o s a proie etc. cum praevisione peccati committendi marilo ad congressum onanis-ticum a n s a m praebet.»2
8. Anyagi eszközökkel gyógyítani szellemi ter-mészetű bajokat «traiter matériellement une crise spirituelle» m á r Comte3 szerint is félreértés és hiába
1 Noldin, i. m. 82. 1.
2 Ast o m n i b u s doctoribus consentientibus licet mulieri tolerare onanismum viri, si aliter damna vei incommoda volde gravia et inevitabilia subire deberet. «Die Frau — írja Göpfert — kann von einer Todsünde entschuldigt werden, wenn sie dem vir onanista das debitum leistet, wenn sie n u r innerlich der Sünde desselben nicht zustimmt und äusserlich ihr Missfallen durch ernste Ermahnungen oder andere Zeichen k u n d g i b t ; ja nach dem hl. Alfons (1. 6. n.
947.) ist sie zur Leistung des debitum verpflichtet, wenn sie den Mann nicht von der Sünde abbringen kann. Ex gravi causa v. gr. incontinentia, diuturna abstinentia, kann sie d a s debitum auch fordern. V. ö. még Mülter-Schmuckenschlae-ger, Theologia morális, Vindobonae, 11,05. L. II. p. 533.
3 Politique positive, tome IV. chap. 5.
10. szám.
R E L I G I O
169 való törekvés. Ebben a félreértésben leiedzenekmindazok a szociológusok, akik gazdasági természetű intézkedéseket elegendőknek tartanak a neomalthu-sianizmus gyógyítására. Pedig nem kell nagy éles-látás ahhoz, hogy az anyagi belviszonyok a szóban forgó kórnak csak másodrangú forrásai és így ezek-nek kiszárítása után még mindig m e g m a r a d a fő-forrás, melyből a baj kibuggyanhat.
A dolog iránt érdeklődők mindenekelőtt az örö-kösödési törvénynek reformját sürgetik. A «Ligue des familles nombreuses»1 a következő intézkedéseket j a v a s o l j a : l . A negyedik gyermeken kezdve m i n -den család jelentékeny adóleszállítást kapjon. 2. A ha-tóságok által n y ú j t h a t ó m i n d e n kedvezményben ki-zárólag a sokgyermekes családok részesüljenek. 3.
A közszolgálatban a sok gyermekes családfő és en-nek a gyermeke több fizetést kapjon. 4. Állíttassék helyre az az 1805. évi törvény, mely a hétgyermekes családok gyermekeinek állami felnevelést biztosít.
5. Ösztöndíjak különösen a sokgyermekes családok gyermekeinek adassanak. 6. A különös szakértelmet n e m kivánó állásokra a sokgyermekes családoknak elsőbbségük legyen. 7. A köztársaság építsen alkal-m a s lakásokat a sokgyeralkal-mekes családok száalkal-mára.
Ezek az intézkedések m i n d helyesek volnának és megvalósíthatók. Kell is realizálni minél sürgő-sebben. Azonban ily dolgoktól, ha még más valami nem történik, jelentékenyebb hatást várni nem lehet.
Konstatálták azt még a francia k a m a r á b a n is; mr.
Benoc p. o. kijelentette, hogy a neomalthusianizmus ellen nem használ semmiféle reform, hiszen, úgy-mond, m á r a r ó m a i a k sem voltak képesek törvé-nyekkel és intézkedésekkel a depopuláció folyamata elé gátat vetni.2
Itt lelki krízisről, «une crise spirituelle» van szó s ez a válság jelesen vallási és erkölcsi természetű.
Azért ezt eredményesen első sorban valláserkölcsi eszközökkel kellene gyógyítani.
Az emberek t. i., akikről itt szó van, nem te-kintik az életet az ég felé vezető göröngyös útnak, h a n e m végcélnak. «Vivre sa vie», kiélni az életet, ez a jelszó. A gyönyöröket halmozni kell, a kellemet-lenségeket pedig, a fáradságot a m e n n y i r e csak lehet, lerázni. Ezen emberek szemében az ég n e m elegendő j u t a l o m az élet küzdelmeiért, azért itt a földön i p a r
-k o d n a -k minél több gyönyörűséget biztosítani ma-guknak. Csak a vak nem látja tehát, hogy itt főleg és elsősorban a hit hiányzik. A hiányzó hitnek vissza-adása tehát az egyetlen igazi és hatékony orvosszer;
a többi próbálkozás m i n d csak a felületet érő pe-pecselés. Ha újból hisznek m a j d az emberek az egy élő Istenben; ha újból meghajolnak az ő szent vég-zései előtt, ha bizalommal lesznek a mennyei Atya
1 Ezt a ligát, mely a neomalthusiánus liga ellensúlyo-zására alakult, Kenedy Géza dr. (Quintus) ismerteti, Az Újság, 1911. ápr. 30.
2 Alkotmány, 1912. jan. 7. K. L., A depopuláció.
iránt, aki táplálja az ég madarait és a mezők lilio-m á t ; ha újból lilio-megtanulnak félni az örök kárhozat-tól és vágyakozni a sirontúli örök javak után, me-lyeket csak verejtékezés árán szerezhetni m e g : akkor Malthus híveinek száma azonnal megcsappan.
Amely e m b e r lelkében erős gyökeret vert a keresztény világnézlet, melynek integráns része a h á -zasság szentségéről és a házastársi kölcsönös etikai kötelességekről való helyes meggyőződés, abban élénken hallatja szavát a lelkiismeret s az ily e m b e r mindig megszerezheti a szükséges segítő kegyelmeket, melyek arra képesítik őt, hogy a nemi életben is a lelkiismeret kategorikus imperativusai szerint iga-zodjék.
Ez értelemben írja F o e r s t e r : «Man muss danach trachten, für alle Opfer deutliche Aequivalente hö-herer Art ins Bewusstsein zu rücken, damit der Mensch bei j e d e r Kreuzigung auch die Auferstehung empfinde. Auch k o m m t es darauf an, die Triebwelt, gerade weil sie oft im Unbewussten weiterwirkt, nicht bloss rationalistisch zu behandeln, sondern vor allem d u r c h Vorstellungen, die, wie die religiösen, selber aus den tiefsten Gründen der Seele s t a m m e n und d a r u m auch dort noch Macht haben, wo die verstandesmässige Überlegung völlig versagt.»1
Itt csak a hit üdvözít, «il n'y a que la foi qui sauve»^ m o n d j a Jules Simonnal Valdor,2 de m i n d j á r t hozzáteszi, hogy Franciaországban ez a hit n e m fog üdvözíteni, mert a francia nép a hittől egyre j o b b a n elrugaszkodik és mindig mélyebbre sülyed el a neo-malthusiánus mocsárban. A francia férfiak és nők, úgymond, annyira egoisták, hogy semmiféle áldozat-hozatalra rá n e m bírhatók. Vannak, akik a nyilvá-nosság előtt elitélik a maithusi ravaszságot, de titok-ban gyakorolják. Azért Ezekiel prófétának borzalmas szavait alkalmazza a francia n e m z e t r e : «Nunc finis super te; finis venil, finis evigilavit adversum te, ecce finis.3
Valdor nem az egyedüli, aki azt tartja, hogy a franciák fölött el lehet énekelni a «círcumdederunt»-ot.
S mindamellett még sem kell kétségbeesni. Alig két éve t. i., hogy a francia nemzet legjobbjai hadat izentek a valláserkölcsi elnyomorodás egy jelentős tünetének, a pornográfiának s máris számokban kon-statálható a javulás. Az 1910. évben 13.424 gyermek-kel több született, mint 1909-ben; a halálozások száma pedig 52. 768-al volt kisebb.4 Ez is mutatja, hogy a neomalthusianizmus, miként a legtöbb tár-sadalmi jelenség, a kellő eszközök felhasználásával módosítható (modifiable), befolyásolható, ergo csök-kenthető is.5
1 Foerster, i. m. 126. 1.
a Valdor, i. m. 210. 1.
3 IV. 6.
4 V. ö. Kenedy Géza cikkét : Fékezés, Az Újság, 1911. 23.
5 Igaza van Grimanellinek : «Les faits sociaux, avec les faits moraux, sont les plus modifiables de tous. — S ez
170
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.A magyarországi egykének megszüntetésére a hozzáértők a következő intézkedéseket tartják szük-ségesnek. Mindenekelőtt revideálni kell örökösödési törvényünket, mely lehetővé teszi a földbirtok szét-forgácsolódását. Az adózásnál kedvezményben kell részesíteni a sokgyermekű családapákat. Az egyházi adózás m ó d j a a reformátusoknál nagyon sújtja a többgyermekes családokat, azért meg kell azt vál-toztatni az 1848: XX. t.-c. értelmében. T ö b b gyermekű családban legalább egy fiú legyen felmentve a kato-náskodás alól; ahol pedig csak egy gyermek van, azt be kell sorozni. A nép fiai között a tehetsége-sebbeknek lehetővé kell tenni az ingyenes felsőbb oktatást is. A sokgyermekű szülőknek öreg n a p j a i k r a évjáradékot biztosíthatna az á l l a m ; állami bérletek-nél, vasúti munkálatoknál, sőt állami alkalmazásnál is elsősorban a népes családok sarjadékait vegyék figyelembe. Csillapítani kell a népnek földéhségét is.1
Magam pedig az eddig elmondottak szellemében így látom a mi teendőinket. Első és legfőbb teendő a keresztény világnézletnek fenntartása, restaurálása, a keresztény közvéleménynek erősbítése az egész országban; m á s o d s o r b a n : a dunántúli lelkészségnek regenerativ m u n k á j a n é p ü k körében, jelesen a ka-tholikus falvakban, mert a református lelkészség részéről energikusabb akciót n e m igen lehet várni.
Végre is csak h a r m a d s o r b a n foganatosítani kell azo-kat a szociális és gazdasági természetű intézkedé-seket, melyeket a baj iránt érdeklődő francia és magyar hazafiak javasolnak. Jehlicska Ferenc dr.
"Egyházi M ü n c h e n . «ín senibus consilium.» Idősbbeknél van
, az okultsáq. — Erre nézve a századik életévéhez köze-
viláp-6 ledő bajor regens-herceg szolgáltatott e napokban nem-krónika. c s ak érdekes, de igazán nevezetes és tanulságos
bizo-nyítékot. Bajorországban jó hosszú ideig az ország kormányzásában az volt a királyi ház politikája, hogy az ország békéjének megóvására legjobb, ha a király a lármás szabadelvű elemeket, s magukat a katholikusok-nál mindenütt előbbrevalóknak tartó protestánsokat bocsátják és emelik a tudomány s az állampolitika vezető polcaira ; az ország katholikus többsége eléged-jék meg átlagos alattvalói szerepében azzal a tudattal, hogy az országban övé a többség s az ország tetejében maga az uralkodó család is hive a katholikus egyház-nak. Az ország tényleges kisebbségéből ú. n. abszolút felségjoggal kiemelt minisztériumok, illetve kormányok-nak azulán, kivált a megtébolyodott Lajos király idejé-ben, rendesen sikerült a maguk kisebbségi mivoltjuk leplezésére országgyűlési többséget toborzani össze a választó kerületekben s így az ország kormányzásának a parlamenti, jobban mondva alkotmányos kormányzás látszatát megszerezni. Ez a szemfényvesztő játék megjárta nagyon vigasztaló dolog is. Revue intem, de Sociologie.
1911. No. 12. 869. 1.
1 Széchenyi, i. m. 104. 1. és kk. Ugyanitt sürgeti a ter-hes nőknek szigorúbb ellenőrzését és a javasasszonyoknak csendőri felügyelet alá való helyezését.
addig, míg a bajor katholikusok aludtak. De ám, — bár egy régi kötekedő német közmondás azt mondja, hogy a bajornak csak negyvenéves korában jön meg az esze, a bajor katholikusokat sem lehetett véglegesen, örökre elaltatni. Ok is felébredlek és országos többségöknek megfelelőleg, Centrumot állítottak be a képviselőházba, szabályszerűen szervezett párttöbbséggel. Dacára ennek a kézzelfogható tényállásnak, a bajor korona nem adta át, sem a maga képviseletét, sem az ország kormányát
addig, míg a bajor katholikusok aludtak. De ám, — bár egy régi kötekedő német közmondás azt mondja, hogy a bajornak csak negyvenéves korában jön meg az esze, a bajor katholikusokat sem lehetett véglegesen, örökre elaltatni. Ok is felébredlek és országos többségöknek megfelelőleg, Centrumot állítottak be a képviselőházba, szabályszerűen szervezett párttöbbséggel. Dacára ennek a kézzelfogható tényállásnak, a bajor korona nem adta át, sem a maga képviseletét, sem az ország kormányát