Nemcsak nálunk, h a n e m a külföldön is, külö-nösen Németországban, az évenkinti kath. nagy-gyűlés mindig az a tényező, mely új, erőteljes szel-lemi á r a m o k a t indít a katholikusok közt. Folyóira-tokban, újságokban, r ö p i r a t o k b a n foglalkoznak a nagygyűlés m u n k á j á v a l ; kifejtik, mélyítik az azon fölvetetett legaktuálisabb kérdéseket. Forrongásba hozzák a szellemeket, még fokozottabb m u n k á r a serkentik a szorgalmasokat s életet öntenek azokba is, kik eddig lelketölő tétlenségben élték napjaikat.
Az igazi haladásnak, az alkotások s reformok ba-rátja, bizonyos megelégedéssel konstatálja ezeket s hő kívánsága, hogy minél nagyobb eredményeket érjen el ez a nagygyűlés szülte lázas tevékenység.
Sokszor azonban az elért siker nagyon aránytalan viszonyban áll a nagygyűlés m u n k á l a t a i b a belefek-tetett erkölcsi és materiális áldozatok horribilis tőké-jével. Ez áll Magyarországról is. És ez a tény
kész-tette a «Religio» 1912. 1. sz. megjelent cikk Íróját, hogy utat-módot keressen arra, miként lehetne e dologban, m u n k a és e r e d m é n y között, normális viszonyt teremteni. A t. cikkiró e komoly kérdést csak egy kath. egyetem megteremtése által véli meg-oldhatni. Világosan fejti ki gondolatát s az egyik oldalról tekintve a dolgot, megcáfolhatlan érvekkel is támogatja nézetét. De az é r e m n e k két oldala van.
Válasszuk el igazságosan a világosságot az árnyéktól.
A t. cikkiró főtétele, mikép lehetne az emberi gondolkozásmódot átalakítani, melyet a történelmi fejlődések teremtette körülmények téves utakra irá-nyítottak.
A jelenkor tökéletes anarchia felé tartó szellemi életének gyökerei egészen a renaissanceig s Lutherig nyúlnak vissza. Luther egyetlen szava a szabad kuta-tásról megvetette egy új szellemi életnek alapjait, melyre azután a XVII. és XVIII. és a m u l t században r o h a m o s a n fejlődésnek indult természettudományok új világot emeltek.
A középkort m i n d e n téren, de különösen a böl-cselet és theologia terén jellemzi a centripetális törekvés. Ez teremtette szent T a m á s n a k h a r m o n i -kusan fölépített s lezárt, a maga nemében tökéletes S u m m a Theologiáját s S u m m a contra gentiles-t. Ez váltotta ki Bonaventura nagy s mély lelkéből az Itinerarium mentis in Deum remek misztikus gon-dolatait. Korunk főjellemvonása ellenben a centri-fugális törekvés. A m o d e r n e m b e r se fölötte, se alatta, se mellette nem tűr senkit. Filozofiája s theo-logiája egyéni jellegű. Nem találjuk benne a lelke-ket meghódító egységet és universálitást. Sehol az összműködés gondolatának szükségessége. Harnack-kal tartanak, ki azt m o n d j a : «Wenn m a n uns vor-h ä l t : Ivor-hr seid zerspalten; so viel Köpfe, so viel
1 A fölvetett kérdés más oldalról megvilágítva. Szerk.
Lehren, so erwiedern wir : So ist's, a b e r wir wünschen nicht, dass es anders w ä r e ; im Gegenteil — wir wünschen noch m e h r Freiheit, noch m e h r Indi-vidualität in Aussprache u n d Lehre».
A középkorban az e m b e r b e n futottak össze a természet és természetfölöttiség szálai: a gratia és n a t u r a tökéletes összekapcsolódását látjuk a középkor rendszerében. Dante fönséges Divina Commoedia-jában öltött testet ez a világnézet. A m o d e r n kor embere kettévágja merészen a köteléket, mely a természetet a természetfölöttiséggel összefűzi. Elveti a gratia-t s isteníti a természetet. Faustokat nevel, kik szüntelenül h a n g o z t a t j á k : «Höchstes Glück der Menschenkinder ist n u r die Persönlichkeit» és: én vagyok az Alpha és Omega.
Természetes, hogy ez igy tovább n e m mehet.
A sarkigazságok megdöntése és a fogalmak átérté-kelése, a múlttal való erőszakos szakítás, a lelki világ, a gondolati világ benső, organikus egységének, causális összefüggésének, szükségszerű összetartozó-ságának el n e m ismerése n e m lehet alapja a rendes, h a r m o n i k u s fejlődésnek, j ó z a n haladásnak. Az e m b e r pszicho-fizikai egységes lény. Tehát egységes alapra, világnézetre van szüksége. A m o d e r n szellemi élet nem n y ú j t j a azt neki, mert a scepticismus örvénye felé t a r t ; az általános kétkedés pedig ellenkezik az e m b e r természetével. De viszont a középkor elmúlt.
Nem kell magunkat szégyenelnünk, hogy e sokat gyalázott kor a mienk volt, de okunk sincs azt visszautasítanunk. Ma m á r n e m értik a Nap és Hold-theoria századait. A m o d e r n e m b e r szenzoriuma nem reagálna n e m m o d e r n áramlatokra, legyenek azok bár százszor ésszerűbbek s elfogadhatóbbak, m i n t korunk szellemi rémszülöttei.
Ezzel azonban korántsem a k a r o m mondani, hogy a fölállítandó kath. egyetem egy s ugyanaz volna a középkor teljes visszaállításával. N e m ; csak annyit jelentsen nyilatkozatom, hogy a kath. egye-tem nem az aranyos középút, h a n e m csak egy út, mely célhoz vezet is, meg n e m is.
A m o d e r n e m b e r gondolatát meg kell változ-tatni ; át kell hidalnunk azt az ürt, mely a századok folyamán a natura és természetfölöttiség korszaka között támadt. Helyes, de n e m évszázados fejlődések alkotta k ö r ü l m é n y e k mellőzésével, vagyis nem oly-képen, hogy a keresztény kath. világnézet kincseit, az igazságot, légmentesen elzárjuk egy specifikus kath. egyetem a mult szellemével átitatott csarno-kaiban s csak annyit s azt engedjük be a m o d e r n szel-lem vívmányaiból, amennyit s amit mi összeegyez-tethetőnek tartunk féltékenyen őrzött kincsünkkel.
Ezzel a rendszerrel a kath. egyház csak egy részét teljesíthetné m o d e r n kulturmissziói feladatainak. A fő-áramlatokat, melyek sokakat s o d o r n a k magukkal, nem terelhetné rendes mederbe, s zömét azoknak, kik óriás léptekkel haladnak extra viam, nem hódít-hatná meg. Az elszigeteltség sohasem volt jó. Azt a
10. szám.
R E L I G I O
179gondolatol ébreszti a künnállókban, m i n t h a a ke-reszténység, mely tanainak védelmére külön, elszi-getelt intézményekbe m e n e k ü l — n e m volna az igazi, a vallás, mely m i n d e n támadásnak, jöjjön az bármily oldalról is, b á t r a n szemébe m e r nézni —•
h a n e m csak egy a többi között, talán p r i m a inter pares.
Nem szabad engednünk, hogy a m o d e r n szellem betörjön hozzánk, h a n e m ki kell m e n n ü n k s a mo-dern szellemet át kell katholizálnunk. Aki ismeri a m o d e r n e m b e r lelkületét, helyeselni fogja nézetemet, mely az, hogy irtózik a külön utakon járó, önmagá-nak élő, szűkre körözött intézménytől. Ez csak még j o b b a n megerősíti őt subjectiv nézeteiben s ha szivét
érintette is eddig az igazság egy-egy sugara, most ettől is elzárkózik s lelkének sötétségébe temeti önmagát. Meg kell é r t e n ü n k k o r u n k a t s odahatni, hogy korunk is megértsen bennünket. Számolnunk kell a megváltozott helyzettel ; az adott alapokra kell helyezkednünk s o n n a n kiindulva a világot meghó-dítani Krisztusnak. Az állami egyetemeken kell kivív-nunk rendíthetetlen positiókat s ott a helyszínén, a szellemi csatározás közepette ki kell i s m e r n ü n k a korlelkület alapjait s fejlődését, a m o d e r n e m b e r szenvedéseit, nehézségeit, igényeit. Mert csak tökéle-tes ismerete képesiti bölcseletünket arra, hogy meg-változtassa a gondolkodás m ó d j á t azoknak, kik bennünket n e m ismernek.
Ezt a higgadt gondolkodó német szellem mái-régen átértette. Míg más országokban folytonosan azon fáradoznak, miként lehetne a kath. egyetem gondolatát gyakorlati téren érvényre juttatni, addig a kisebbségben levő katholikus németek egy protes-táns államban utat-módot keresnek, miként építhet-nék ki s erősíthetépíthet-nék meg" m i n d j o b b a n alapjait az eddig követett és kitűnően bevált r e n d s z e r n e k : az elszigeteltség n e m vezet jóra, kell tehát a szellemi harcok kellő közepébe, az egyetemi tanszékekbe mély tudású, positiv hitű, meggyőződésbeli katho-likus férfiakat juttatni, kiknek önállósága s függet-lensége garanciát nyújt, hogy missiójukat hiven be-töltik és a keresztény világnézet iránt való gyűlölet-szülte destructiv irányzatnak semmiféle concessiót n e m csinálnak. Tagadhatatlan tény, hogy az ilyen férfiak t u d o m á n y o s működése az állami egyetem kebelében sokkal fényesebb eredményt ér el, mint egy tisztán kath. egyetemen h á r o m vagy négy átlag-tehetség. Kinek alkalma volt valamikor pl. v. Kertiing vagy a derék fiatal Geyser, miinsteri tanár, k a -tholikus szellemtől átitatott tüzes bölcseleti előadásait hallani, ugyanazon a kathedrán, melyen egy órával előbb Gedeon Spicker, az egykori kapucinus, hir-dette in fine finali atheistikus tételeit, az meg fog győződni a mondottak helyességéről. A hitetlenség hivei így szem- és fültanúi annak, hogy lehet mély tudomány mellett is valaki meggyőződésbeli keresz-tény s hogy ez semmiképen sem ellenkezik az igazi
tudományossággal. Ennek a m ű k ö d é s n e k tulajdoní-tandó, hogy Németországban, egy specifikus kath.
egyetem h i á n y á n a k dacára, annyi katholikus elvhű-séget, imponáló hitszilárdságot s oly nagyszámú, mély meggyőződésű kath. intelligenciát találunk.
Ezek után világos, hogy a m o d e r n e m b e r gon-d o l k o gon-d á s m ó gon-d j á n a k átalakításában a tisztán kath.
egyetem, mint kizárólagos tényező, nem jöhet tekin-tetbe. Az alapos hitoktatás az elemi és különösen a középiskolákban, az utóbbiakban a rendszeres apo-logetikus iskoláztatás is, a tanuló jellemének folyto-nos szilárdítása és az erkölcsök nemesítése a taná-rok részéről, sokkal nagyobb és fontosabb jelleggel bírnak egy nemzet, egy nép g o n d o l k o d á s m ó d j á n a k megváltoztatásában, mint amennyit mi ennek tulaj-donítani h a j l a n d ó k vagyunk. Középiskoláink legna-gyobb része szerzetes tanárok vezetése alatt áll s mégis korántsem érjük el azon eredményeket, me-lyekkel a németek dicsekedhetnek, jóllehet ott min-den gimnázium laikusok vezetésére van bízva. Kül-földi tartózkodásom alatt többen fejezték ki csodál-kozásukat afölött, hogy nincs kath. intelligenciánk, holott középiskoláink nagyobb része katholikus jel-legű. Az a tudat, hogy az igazság teljes birtokában vagyunk, önkénytelenül is biztossági érzelmekbe ringat. Elfojtja a folytonos törtetés s m u n k a k e d v tűzét a tanítványban úgy, mint a tanítóban. A fiatal ember, kinek hitbeli meggyőződését eddig egy komoly el-lenvetés sem zavarta meg, kilép az életbe s meg-döbbentve látja, hogy a körülötte levők legnagyobb része máskép gondolkodik a hit dolgában, mint ő.
A n e m minden tekintetben szilárd elvű fiatal e m b e r hite nehézségekbe ütközik, zátonyra jut. Ellenben a világnézetek egymásratörése, kölcsönös súrlódása, élesen kidomborítja a tényleg fennálló elvi elletéte-ket a hivő és hitetlen, vagy másvallású között.
A komoly embert szükségkép arra kényszerítik, hogy számot a d j o n arról, amit hisz; saját meggyőző-désének szilárdítására s ésszerűségének legyőzésére szükséges kutatás és törtetés ébren tartja b e n n e a lelket. Ezenkívül a positiv hitű fiatal ember, ki az állami egyetemet látogatja, látja az elkeseredett küz-delmeket az igazságért s e szellemi harcok közepén állva, j o b b a n tanulja fölérteni a m o d e r n embert és korát, mint az, ki csak másodforrásból, vagy könyv-ből merítette ezen ismeretét, következéskép ered-ményesebben is fog munkálkodhatni az igazság érde-kében, k ü n n az életben.
Belgiumra nézve azonban úgy látszik, mintha az épen mondottakat módosítani kellene. A löweni kath. egyetem a belga katholikus intelligencia neve-lése körül és a keresztény bölcselet mélyítése, fej-lesztése és ápolása által szerzett kiváló érdemeit senki sem fogja elvitatni. Ámbár vannak, kik azt állít-ják, hogy a neoscolasticismus h a t a l m a s úttörője, a
lőweni egyetem hirének tulajdonképeni megalapítója, Merciér zseniális egyénisége, más, állami egyetemek
180
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.tanszékein ugyanily gyújtó hatással terjesztette volna az igazi, mert keresztény bölcselet, nemzeteket mentő s föntartó örök érvényű elveit. De a fődolog, a keresz-tény újjászületési mozgalmak alapja és főrugói Belgi-u m b a n is i n k á b b a rendezett, positiv szellemű, szigorú erkölcsi bázison nyugvó középiskolákban keresendők.
Hol ez a szilárd alap hiányzik, ott egy kath. egye-temnek nincs nagy jelentősége s csak a tanárok kiváltsága, a Weissok, Zapletalok és Mandonnet-k tartják főn, addig ameddig, hírnevét. Ha mindkettő hiányzik, ilyen kath. egyetem többet árt, mint amennyit használ, mert ellenfeleink újjal m u t a t n a k reá s meddőségét a kath. egyház, szent vallásunk rovására irják.
Van erre is példa.
A kath. egyetem megvalósításának útjában álló egyike a legnagyobb nehézségeknek, a pénzkérdés s a vele szorosan összefüggő versenyképesség az állami egyetemekkel. A jelenleg fönnálló kath. egyetemek között talán csak a löweni kerülte ki ezt a scyllát:
«Es ist gewiss schwer, aus Privatmitteln vollstän-dige Universitäten zu errichten, die den staatlichen ebenbürtig sind ; in den L ä n d e r n Mitteleuropas vielleicht schwerer, als anderswo.» (Donat : Freiheit d. Wiss. 447.) Pedig tudjuk, hogy csak a teljes versenyképesség biztosítja a modern gondolkodásmód átalakítása érdekében folytatott harcunk végleges győzelmét, a szellemi harchoz is pénz, pénz, pénz szükséges; csak akkor lesznek j ó tanerők, kik, ha nem is szárnyalják túl az állam szolgálatában levő kollégáikat, legalább korunk magas szinvonalán állnak. Pedig tervünk megvalósításához a szellemi világ legjobbjaira, volna szükségünk; Merciér-k kelle-nek kelle-nekünk, kik a keresztény kath. gondolatvilágnak
utat törnek, új irányt nyitnak. Mert hitetlen szülők hitetlen fiait, ha a tanerők kiváló tudományossága, suggestiv hatalma nem — a «Katholikus Egyetem»
aranybetűi nem vonzzák őket. Az erősebb győz. Van n e k ü n k fontosabb feladatunk is, s ehhez is kevés a pénzünk. Pl. jó, erős, öntudatos kath. sajtó. Addig míg tudományos és politikai vezérlapjaink igazi nagy tettreképes erejét az örökös struggle for life emészti meg, addig a kath. egyetem megvalósításához szüksé-ges milliók gyűjtésére gondolni, nemcsak hogy n e m lehet, de n e m is szabad.
Eltekintve tehát az elvi nehézségektől, m á r ebből a szempontból is pessimizmussal tekintünk egy kath.
egyetem megvalósításának lehetősége elé. Nálunk még nincsenek meg egy egyetem kath. alapon való emeléséhez és áldásthozó fönnállásához szükséges előmunkálatok. Első kötelességünk alapot lerakni.
Az első lépést ehhez m á r megtettük. A megkezdett m u n k á t serényen tovább folytatni, ez fontos; fonto-sabb azonban, úgy folytatni, hogy ne katholikus egyetemet emeljünk, h a n e m a m á r meglevő n e m -katholikusokat katholikusokká tegyük.
P. Schrotti Pál
ogarasföldi J^ádasdy László gróf. <i.>
Nádasdy László gróf, a szerencsétlen végre jutott Nádasdy F e r e n c országbiró és Eszterházy Miklós n á d o r leánya, Anna Julianna gyermeke,1 atyjának 1671. április 30-án történt kivégzésekor m á r nagyobb fiú volt. Alapvető tanulmányainak elvégzése után 3000 forint «hozománnyal» a pálos r e n d b e lépett.
A pálosok szokásos bölcseleti és hittudományi tanulmányait, ez utóbbiakból doktori cimet szerezve, elvégezvén,2 előkelő származása és tehetsége egyaránt segítették, hogy r e n d j é b e n jelentősebb állásokat tölt-sön be és számottevőbb szerepet vigyen. Legkoráb-ban a pápai kolostorLegkoráb-ban találkozunk vele. 1688-Legkoráb-ban rendi megbizásból Horváth Bernát és ő vették át az idegen kézre jutott székesfehérvári pálos kolostort, melyet különben a rend néhány évvel utóbb szent F e r e n c fiainak engedett át.3 Ugyanezen évben a p á -pai monostor feje, vikáriusa lett.4 Itt azonban meg voltak a napjai számlálva s m á r 1689-ben a nagy-szombati kolostor perjeli tisztét viselte5 Ámde Nagy-szombat sem volt m a r a d ó s tartózkodó helye s 1690-től az újhelyi kolostor perjeli tisztségére ment át.
Nádasdy Ujhelynek h a m a r o s a n anyagi szem-pontból is hasznot hajtó elöljárója lelt. Anyjának halála után örökség cimén 6000 forintot kellett volna kapnia. E helyett családjának tagjai úgy elégítették ki, hogy h á r o m szőlőt adtak neki. Ezekből kettőt áruba bocsátott s a kapott pénzen magasabbra ve-tette az újhelyi kolostori templom tornyát, kitűnő harangokat vett bele, a monostori épületet pedig egy emelet toldással h á r o m emeletre vetette. A h a r -madikat, a mádi hegyben levő Nyulászó nevű szőlőt azonban elöljárói engedelemmel a maga szükségletei födözésére tartotta fönn.6
1695-ben a rend egyik igen jelentős házának, a máriavölgyinek lett a perjele. Ebben az állásában r e n d j e érdekében igen fontos működést végzett. Ebben az időben m i n d hangosabb lett m á r a horvát pálos monostorok kívánsága, hogy a magyaroktól elszakadva, külön r e n d t a r t o m á n y t alkothassanak. A m a -gyarok ellene voltak ennek a törekvésnek s midőn értesültek róla, hogy a horvátok céljuk megvalósítása végett Kristolovec János hittudományi doktort, kö-rösi perjelt a congregatio de p r o p a g a n d a fidehez küldő tték, ők szintén gondoskodtak érdekeik
védel-1 Nagy Iván : Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal, VIII. (Pest, 1866.) 19. 1.
2 De nem lett, mint emlegetik, bölcseleti doktor is.
A rendi hivatalos iratok Nádasdynál sohasem használják a bölcseleti doktor jelzést.
3 Benger Miklós: Annalium eremii — coenobitarum or-dinis tratrum eremitarum S. Pauli primi eremitae vol. II.
(Posonii, MDCCXLIII.) 252. 1.
4 Bakonyvári Ildefonz : A pápai kath. gvmn. története a pálosok idejében (Pápa, 1896.), 84. 1.
5 Benger, id. m. II. 263. 1.
f> Benger, id. m. II. 280. 1.
10. szám.
R E L I G I O
181 mérői és Nádasdy Lászlót küldték Rómába. Nádasdyn e m törődve a téli hideggel, az utak rosszaságával, sietett Róma felé és sikerült neki Kristolovec előtt megérkeznie. De fölösleges volt sietnie, mivel a bí-borosokat nem tudta rávenni, hogy csak az ő jelentése alapján döntsenek s a horvátoknak csendet p a -rancsoljanak. Csak midőn m á j u s elején Kristolovee is megérkezett, kezdődtek meg a tárgyalások. Nádasdy mindössze annyit tudott elérni, hogy a kongregáció egyelőre n e m rendelte el a szétválasztást, h a n e m meghagyta, hogy a legközelebbi rendi káptalan fog-lalkozzék a kérdéssel s azután tegyen jelentést.1
Nádasdy, kinek érdemeit a rendtársak azzal j u -talmazták, hogy 1696-ban a rend generális perjelé-nek helyettesévé, vikárius generálissá választották meg,2 ekkor viselte rendi életében a legmagasabb állást. A generális perjel életében is díszes volt ez az állás, amit a rend azzal juttatott kifejezésre, hogy a vikárius generálisnak két ló, félig födött kocsi, kocsis és inas állott rendelkezésére s még jelentősebbé lett a generális perjel halála, letevése, magasabb méltó-ságra emelkedése esetén, mivel ilyenkor a következő káptalanig ő kormányozta, kifelé ő képviselte a r e n -det, az országgyűlésen a főurak közt foglalt helyet s a püspökök m ó d j á r a «reverendissimus» cimet hasz-nált.3 Ebben az állásban volt, midőn a horvátok küzdelmének az lett a vége, hogy a congregatio de p r o p a g a n d a üde meghagyásából 1701 j a n u á r 27-én megjelent a generális perjel rendelete, mely a r e n d tartományok szétválasztását és külön magyar és k ü lön horvát tartományfő, provinciális választását r e n -delte el.4
Az első magyar káptalan meghozta Nádasdynak az első csalódásokat, melyeket utóbb több is kö-vetett.
Mivel Mallechich Gáspár generális perjel beteges-kedett, Nádasdy arra számított, hogy mint vikárius generális ő fog a provinciális-választó gyűlésen elnö-kölni. Mallechich azonban Kupinich Máté hittudo-mányi doktort, a nagyszombati kolostor perjelét, rendi definitor generálist nevezte ki elnöknek, társul pedig L á n d o r László hittudományi doktort rendelte mel-léje. Nádasdy ez ellen az elefánti m o n o s t o r b a n ösz-szegyiilt rendi káptalan előtt óvást tett, de óvása m i n d e n következmény nélkül hangzott el. A kijelölt elnökök vezetése alatt megtörtént a választás, mely
i U. ott, II. 297. 1.
s U. ott, II. 302. I.
3 Bakony vári, id. m. 31—32. 1.
4 Nádasdyról életrajz formában beszélek ugyan, de nem szándékom tüzetes életrajzát megírni. Igazában csak némely a magyar rendtartomány kialakulásától a rendtől való meg-válásig viselt dolgait akarom elmondani s ehhez választot-tam, behatóbb kutatást nem végezve, az életrajzi vázlat ke-retét. Azon adatokat, melyekhez forrást nem idézek, a pan-nonhalmi könyvtárban eredetiben őrzött Acta provinciáé Hungaricae ordinis S. Pauli primi eremitae ab anno 1101. cimü kéziratból merítem.
a rend egyik igen érdemes tagját, k o r á b b a n generá-lis perjelét, Barilovich Lajost tette az új magyar pálos
r e n d t a r t o m á n y fejévé.
Nádasdy a káptalan első n a p j a i b a n a definito-rok közt foglalt helyet. Ezt vikáriussága cimén el-nézték neki, de m á r m a g u k n a k a definitoroknak a gyűlésében nem akartak neki helyet és szót engedni.
Nádasdy pápai engedélyre hivatkozott, de ezt írá-saival nem tudta bizonyítani s azért kívánságával elutasították. Nádasdy azonban valami n y o m á t akarta hagyni törekvésének s azért a káptalani iratokba fölvétette, hogy ő kívánságát igaznak tartja, de ezen alkalommal szeretett nemzete kedvéért lemond a jogáról.
Nádasdy, úgy látszik, nem valami kedvező hatást keltett a káptalanon s ez lehetett az oka, hogy ré-gebbi ügyeit, dolgait bolygatni kezdték. A definitorok 1701 április 20-i gyűlésén szóvá tették, hogy Nádasdy az újhelyi ház pénzéből egy per költségeire 400 fo-rintot fölvett. Nádasdy elismerte, hogy a pénzt föl-vette, de Írásokat mutatott föl, melyekkel igazolni akarta, mire ment a pénz. A definitorium az elszá-molást nem fogadta ugyan el, de tovább nem boly-gatta a dolgot.
A következő h ó n a p o k b a n a csáktornyai monos-tor ügye foglalkoztatta Nádasdyt. Ez a kolosmonos-tor erő-vel a horvát r e n d t a r t o m á n y h o z akart csatlakozni, s ezt a magyar r e n d t a r t o m á n y n e m akarta tűrni.
A dolog mégis azzal végződött, hogy a csáktornyai szerzetesek erőszakos föllépését kívánságuk teljesíté-sével csillapították le. Majd az év vége felé Acsa és Gsut rendi jószágok miatt volt Bécsben. De m ű k ö -désével n e m lehettek megelégedve, mivel az 1702 j a n u á r 21-én Pozsonyban tartott definitoriumban úgy határoztak, hogy Nádasdyt vissza kell hívni s Bécsben állandó ágenst kell tartani.
Nádasdy visszaérkezett, de egypár kellemetlen kéréssel állott elő. Talán még római útja alkalmával adósságba keveredett, ú j a b b a n sem volt takarékos s így bizony a n n a k a 3000 forintnak a kamata, melyet a r e n d b e vitt és elöljárói engedéllyel magára fordí-tott, nem volt neki elég, hogy adósságát kifizesse, így azután a mádi szőlejét szánta rá a törlesztésre.
A generális perjel ezt megengedte neki s ennek alap-j á n a magyar r e n d t a r t o m á n y definitoralap-jai is belenyu-godtak, de megkívánták, hogy Nádasdy mutassa be a kötelezőket. A másik kérése meg az volt, hogy a definitorium ismerje el az ő «pater ordinis» címét, melyet Rómából eszközölt ki magának. Ez kényes ügy volt. A «pater ordinis» cimet a hivatalától meg-vált generális perjel szokta megtisztelő jelzőül hasz-nálni, de n e m római privilégium alapján, h a n e m a rendi k á p t a l a n n a k a volt generális kérelme után adott engedélyével.1 A definitorium n e m is teljesí-tette Nádasdy kérését, hanem azzal a megokolással,
1 Bakony vári, id. ni. 31. 1.
182
R E L I G I O
LXXI. évi. 1912.hogy itl az egész rendet érdeklő ügyről van szó, Nádasdyt az általános rendi káptalan elé utalta.
Az általános k á p t a l a n még az év folyamán össze is gyűlt, de ezen nem foglalkoztak Nádasdy
Az általános k á p t a l a n még az év folyamán össze is gyűlt, de ezen nem foglalkoztak Nádasdy