Említettem már, hogy b á r a k á n o n o k világosan intézkednek a tanításról, a görögországi egyház fölmentve érezte magát attól, a hivők pedig nem t a r -tanak igényt az egyházi tanításra. Az erkölcsök eldurvulása azonban magával hozta, hogy a dolgon valamiképen mégis változtatni kellett. Mit tettek t e h á t ? A görög k o r m á n y a feloszlatott kolostorok vagyonának egy részét egyházi prédikátorok
(Eepojoj-1 Aqu. szent Tamás, S. Th. 2. 2. qu. 12ü. a. 1 — Art. II.:
«Epicheia iustitiae, ut generi subjicitur, estque liumanorum actuum superior quaedam regula, quippe qua legális iustitia dirigitur».
s V. ö. Noldin, III. 173. 1.
8 Az epikiáról v.o. Göpfert, I. 81. I.; Schindler, 1. 178. 1.;
Prunner, 73. 1.; Schwane 89. 1.; Noldin, I. 186. 1.
puxlç) szervezésére fordította. Ezen intézkedés nyo-m á n egyik-nyo-másik egyháznyo-megye is nyo-meghonosította ezen intézményt. Jelenleg ezek j á r j á k be időről-időre az egyes vidékeket, hogy az önkéntes hallgatóságot oktassák. Ez az eljárás azonban korántsem elegendő és nem felel meg azon ideálnak, melyet az egyház a lelkipásztorról nyújt. Aranyszájú szent János, Nagy szent Bazil, Naz. szent Gergely bizonyára nem így képzelték ezt. Ok szent Pál intelmét tartották szem előtt: «Praedica verbum, insta opportune, i m p o r -t u n e : argue, obsecra, increpa in omni pa-tien-tia e-t doctrina».1 A hithirdetés elválaszthatlan a parochustól és az ilyen intézkedés, ha pótol is valamit, termé-szeténél fogva leszállítja az igehirdetés fontosságát.
Olyanfélének tünteti ezt fel, mint a mi a lelki gon-dozásnak n e m lényeges járuléka. Ez tehát legfeljebb a kötelességhiánynak palástolása, kényelemszeretet, mit annyira táplál, hogy — ami szinte hihetetlen — világiaknak megengedte a t e m p l o m b a n való beszé-det. így pl. a «Kacpo») (Idők) alapítójának temetése-kor a székesegyházban egy világi tartotta a gyász-beszédet.
Nagy h á t r á n y á r a szolgál a hitéletnek az is, hogy a görög egyház nem támaszkodhatik tevékeny szer-zetesekre, bár számuk jelenleg is igen nagy, viszo-nyítva Görögország területi nagyságához. Erről meg-győznek a következő számok : Az 1833-iki feloszlatás után a 400 kolostorból még mindig 82 maradt. Azon-ban m á r 1858-Azon-ban 152 lett. Jelenleg 169 férfikolostor van 1)522 szerzetessel. Ezenkívül van még 12 szerzet, mely államilag nincs elismerve.2 Egész kis hadsereg ez, de szervezetlen, petyhüdt, nem képes csatázni.
Két férfiszerzetet volt alkalmam megnézni. Az egyik az Athénben levő «Movxatrjptov twv 'Aaw|j.átojv)), a másik a Patrasban levő Girokomios. T e m p l o m u k állandóan zárva v a n ; ők maguk nagy rendetlenségben szerte-széjjel húsölnek. Elénk világot vetnek a szerzetesek életére azon intelmek, melyek a Girokomios-ban ki v a n n a k függesztve. A metropolita a következőkre figyelmezteti a szerzet tagjait: a) Vigyázzon a hegu-men, hogy a szerzetesek a t e m p l o m b a n tisztán jelen-j e n e k meg, bjelen-j az istentiszteletet el ne h a d a r jelen-j á k ,
c) engedély nélkül a városba ne menjenek, dj saját tulajdonuk gondozása mellett el ne hanyagolják a szerzet tulajdonát, ej a szomszéd kávéházban ne időzzenek, f ) nőrokonokat ne fogadjanak. Valóságos Kain bélyege ez a kolostornak. Hozzá kell ugyanis tennem ezekhez azt, hogy súlyos visszaélések és panaszok tették ezeket az előírásokat szükségessé.
Nem csoda, ha m i n d e n á r o n el akarták erről terelni figyelmemet és csak lopva jegyezhettem le. Egyéb-ként a remélt hatás nem igen volt meg. A szomszéd kávéház, persze n e m olyan budapesti féle, tele volt
1 2. Tim. 4, 2.
3 Verfassung und gegenwartiger Bestand. Von Isidor Silbernagl. Regensburg 1901.
1. szám.
R E L I G I O
23 kávézgató szerzetesekkel és másokkal. A d) pontalatt említett t u l a j d o n r a pedig megjegyzést téve, hogy hiszen ez a szegénységi fogadalom ellen van, fele-letül azt kaptam, hát hiszen sok mindenféle tiltva van s mégis megteszi az ember. Hangsúlyozom, szórói-szóra ezt felelte a kisérő szerzetes. Pedig ez még a jobbik elemhez tartozott, mert t a n u l m á n y a i kiegészítése végett az athéni egyetem hallgatója.
Érdekes az, hogy hogyan gondolkozik a görög orthodox e m b e r a szerzetesi hivatásról. A világiak, m á r t. i. a műveltebbek, n e m sokat a d n a k r á j u k . És jelenlegi állapotukat tekintve, igazuk is van. A világi papság nagyobbára mint anacharetismust fogja fel.
Szerintük a szerzetesnek bent a városban semmi keresnivalója nincs. Ebben természetesen megszólal a féltékenység is, mely még abból a korból s z á r m a -zik, mikor az egyházi élet irányítása teljesen a kolos-torok kezében volt. Ma ez a féltékenység jogosulat-lan, de az elfogultság megmaradt. Egyébiránt a kolostorok tényleg m i n d kint v a n n a k és pedig ren-desen a legszebb pontokon. A Girokomios-ból pl. a tengerre nyiló elragadó kilátás mennyi elmélyedésre ad alkalmat és mégis milyen prózai ott az élet.
Amikor tehát patrasi kolostorról beszélünk, azt úgy kell érteni, hogy az a város szélétől legalább is j ó órányira van. így m á r ennél fogva sem alkalmasak arra, hogy a világ forgatagában irányító szerepet vigyenek, mint ezt a nyugati szerzeteknél látjuk.
Női kolostor m á r kevesebb van. 1833-ban az összes női kolostorokat, h á r o m kivételével, feloszlat-ták. Jelenleg kilenc van. Egy ilyet megnéztem Kor-fuban, a Movaaxyjpiov TWV ayiwv OsuSwpwv-t. Semmi kü-lönös megjegyezni valóm nincs rá. Ezek sem tar-toznak a hitélet élő szervei közé. Amolyan vallásos k o m m u n i t á s n a k lehet tekinteni. í m e így néz ki a görög orthodox egyház hitélete.
Hogyan fest tudományos állapota, milyen a pap-ság műveltsége ? Az eddigiekből is körülbelül követ-keztethetjük, hogy ez sem áll valami magas szín-vonalon, b á r tagadhatlanul sok történt a hiányok pótlására. A kormány, hogy a kolostorok feloszlatá-sát követő forrongást lecsillapítsa, megígérte, hogy a pénzt egyházi kulturális célokra fogja fordítani. ígé-retét részben teljesítette is. Az 1837-ben felállított athéni egyetemen theologiai fakultást is létesített, főleg a magasabb klérus kiképzésére. Ennek néhány jeles tanára volt. így pl. Liveropulos, Kleopas, később
érsek, Kalogeras, Damalas (7 1892). A falusi papság kiképzését szolgálták a Syrosban, Chalkisban és Tripolisban alapított papi iskolák. Ezek között és az egyetem között közép helyet foglal el az 1840-ben Rizaris nagy görög hazafi által emelt Rizarion, melybe bárhol lakó görög fölvehető. Innen kerülnek ki jelen-leg is a seminariumok tanárai. A növendékek egy része egyetemre jár. Az egyetem theologiai fakultá-sának tanterve olyan, mint bármely más hasonló intézményé. Csak az a baj, hogy tanárai rendszerint
protestáns egyetemeken nyerik kiképzésüket és így a protestáns hatást nem tudják levetkőztetni, sőt olykor az orthodoxia elvei ellen is vétenek. A mos-tani tanárok között is n é h á n y széles körben ismere-tes személy van. így pl. az egyháztörténelem tanára, Diomedes Kyriakos, kinek egyik müve németre is le van fordítva.1 Az újszövetségtan tanára, Zalotas, külö-nösen szent János evangéliumáról írt műve révén ismeretes. Kiváló egyházjogász Rallis, ki a múlt év-ben mint az egyelem rektora, az azilum-jogról tar-tott beszédet, mely külön n y o m t a t á s b a n is meg-jelent.2 Föl kell említeni a m á r említett kiváló
biblikust, az 1892-ben elhalt Damalast. A maga ne-mében p á r a t l a n u l áll a synoptikusokhoz írt exegesise.
Kár, hogy sok kérdésben nem tud szabadulni a pro-testáns hatástól. Nem lehet említés nélkül hagyni a kiváló történetírót, a Rizarion most kinevezett rektorát, Papadopulost, ki hatalmas m u n k á t írt a j e r u -zsálemi egyházról.
A görög egyház tudományos képét rajzolva, meg kell emlékeznem a folyóiratokról is, melyek rende-sen a szellemi mozgalmak hű tükrei. E tekintetben sok próbálkozás történt, azonban pártolás h í j á n a legtöbb igen rövid életű volt.
Igaz tehát, hogy mint feljebb mondottuk, a görög-országi egyház sokat igyekezett pótolni a hiányokon, a mostoha viszonyok azonban nem engedik, hogy igyekezetének látható e r e d m é n y e is legyen. Ezt bizo-nyítják Silbernagl-nak következő a d a t a i : 1897-ben Görögországnak 4025 parochiája volt 5423 nős és 242 nőtlen pappal. Ebből 35-nek egyetemi kiképzése volt, h á r o m m a g á n theologián tanult, 167-nek gim-náziumi és tanítói képzettsége volt, 110-nek lelkészi iskolai végzettsége (ilyen v a n : Tripolisban, H e r m o -polisban, Chalkisban és Korfuban), 1221 reáliskolát végzett, a többi pedig csak népiskolai képzettséggel rendelkezett, tehát nagy többségénél szó sincs a theo-lógiáról. Lehet-e ilyen körülmények között ebben az országban öntudatos vallási életet várni ?
Ezeket tudva, gondolhatjuk, hogy minő lehet a görög orthodox egyháznak a nyugati egyházzal szem-ben elfoglalt álláspontja. Ez a lehető legmerevebb, bár, mint az athéni katholikus érsekségen és a korfui katholikus parochián hallottam, egyébként békében élnek.
Naptáregyesítésről vagy m á s hasonló kérdésről itt n e m igen beszélnek. Ez szerintük az egyetemes zsinat hatáskörébe tartozik. A keleti egyház — m o n d t a Athénben a ypanixaisú? — konzervatív, ilyen lépésre bajosan adja magát. Ennélfogva az egyházi missió-ról sem esik szó Görögországban. Erre nézve jellemző, hogy ahol csak felhoztam a velehrádi k o n -gresszust, halvány sejtelmük sem volt arról, hogy mi
1 Geschichte der orientalischen Kirche v. 1453—1898.
Leipzig, 1902.
2 Ilspi aauXía; y.azá. xb Síxaiov !•>); opO-oSogou. . . ixxXyalo;.
Athén, 1911.
24
R E L I G I O
LXXI. évf. 1912.történt ott. Igaz, hogy a velehradi kongresszus eddig csak Oroszországot tartotta szem előtt, csak ennek küldte be a tanácskozás aktáit, á m d e azért kis érdek-lődés mellett is hallhattak volna róla valamit. Hiszen e kongresszus hire az egész európai sajtót bejárta.
Különben az sem érdektelen, mit Korfu orthodox érseke mondott az unióra nézve. Mi tiszteljük, b á m u l -j u k a pápát, én — tette hozzá — m i n t volt velencei
archimandrita, személyesen is ismerem és szeretem, becsülöm a mostani pápát, de a keleti egyház soha-sem fogja a p á p a papucsát csókolni. A vallás n e m filozófiai systema folytatta — hogy mit kell hinni, az megvan a Szentírásban. Péternek primátus honoris-a volt, ezt elismerjük és ezt m e g a d j u k a p á p á k n a k is, de a többiek fölött való uralkodásról nem lehet szó. Ilyen protestáns módon beszélt. A tra-dícióról említést sem tett. Ez különben m a j d n e m általános eljárás az orthodox theologusoknál.
Jelenleg főleg Miksa herceg cikkei képezik szó-beszéd tárgyát. Képzelhetjük, mennyire fáj ennek a tudós és nagyszivű tanárnak, hogy bár jóhiszeműleg', oly mérges fegyvert szolgáltatott az orthodoxia kezébe.
Jellemző erre nézve a görög király udvari p a p j á n a k levele Miksa herceghez, mielőtt ez még visszavonta volna téves állításait.1 Hogy röviden jelezzem a levél tartalmát, az említett udvari pap, Timetheos Ana-stasios archimandrita ezt í r t a : Az Istentől van ön ki-szemelve, hogy az egyházak egyesítésére irányuló törekvéseknek központja legyen. Örülök, hogy az ön őszintesége reményt nyújt arra, hogy a nyugati egy-ház észreveszi a maga tévedését. Tekintve az ön j ó dispozicióját, megvilágítom ön előtt az egyház igaz-ságát. E bevezetés után előbb általánosságban szól a keleti egyház állásfoglalásáról, azután pedig külön letárgyalja — és alaposan végez vele — a pápai primátust és a csalatkozhatlanságot. A keleti egyház — folytatja igen sokat szenvedett a p á p á k -tól, főleg a keresztes h a d j á r a t o k alatt, de hitét meg-őrizte. A keleti egyház tehát a kereszténység kovásza.
Ez az egyetemes egyház, melyért «szent» Photius és Caerularius Mihály harcolt. Kár, hogy nincsenek új Photiusok és Caerulariusok. A keleti egyház depo-s i t u m a : az alázatodepo-sdepo-ság édepo-s a hét depo-szentdepo-ség, mely élteti.
A vatikáni k ö n y v t á r b a n a nyugati egyház megtalál-hatja önmagát, m e r t ott vannak az első nyolc szá-zad kincsei. Az Újszövetség elegendő az unióhoz.
Az első hét egyetemes zsinat tanítása az Újszövetség tanítása. Kánonaik szelleme az Újszövetség szelleme.
A szentségek kiszolgáltatási m ó d j a szintén i n n e n folyik. A keresztségnél gondoljunk csak Krisztusnak a J o r d á n b a n való keresztelkedésére. Ha ma a «pá-pista» pap keresztel, sem a Jordánra, sem a baptis-teriuinra n e m gondol az ember. Említi, hogy IX. Pius pápa 1857-ben búcsút engedélyezett, megemlítette a gyónást, de nem szólt a bánatról. Ebből azt
követ-1 L'liellenisme 1911. jan.—febr. szám.
kezteti, hogy a nyugati egyházban elegendő a bűnök bevallása bánat nélkül. A «Filioque»-t illetőleg csak annyit mond, hogy ebben a kérdésben is eligazít az első nyolc század, hogy hol van az igazság. Áttérve a primatusra, azt írja, hogy m i n d e n b a j n a k ez a forrása. Az Újszövetség erre nézve is nyújt fölvilá-gosítást. Hol van az evangéliumban szó Péter elsőbb-ségéről? Sehol. Ellenkezőleg az evangélium azt bizo-nyítja, hogy Krisztus az alap. Nem igaz — így kiált föl — h o g y a primátus az egyház egységének alapja, épen ellenkezőleg ez okozta a szakadást. Hol olvas-ható az Újszövetségben, hogy Péter római püspök volt? Az első egyetemes zsinaton sem volt pápa.
A csalhatatlanságról szólva, többi között azzal érvel, hogy Péter és Pál nem merték hirdetni csalhatat-lanságukat. (Persze, nem jól ismeri az Újszövetséget.) Azzal végzi, hogy az unitusok megszűnnek hellének lenni, azért az u n i ó t á m a d á s a görög nemzet ellen, (íme az előbb említett nacionalizmus.) Az unió sze-rinte meglesz, ha a latinok, különösen a jezsuiták igazi keresztények lesznek. A p á p a k é r j e n bocsána-tot a keleti egyháztól elődei bűneiért.
Látjuk, hogy az egész levél csupa szenvedély, csupa protestáns argumentálás, a tradició hallgatag tagadásával. Nem sophism a-e az, mikor azt állítja, hogy n e m a p r i m á t u s o n nyugszik az egyház egy-sége, hanem, hogy ellenkezőleg ez a szakadás oka ? Nem szenvedély-e az, m i k o r a latinoktól még a keresztény nevet is megtagadja és a r r a int, hogy m i n d e n k i őrizkedjék tőlük. így azután értem, hogy amint azt az athéni érsekségen hallottam, az ortho-dox egyháznak a nyugati egyházhoz való jogi viszonya megítélésében is következetlenek. így pl. a katho-likus egyház előtt kötött házasság érvényességét néha elismeri, néha pedig tagadja az orthodox konzisz-torium.
A görögországi egyház fennt vázolt képéhez még hozzá kell a d n u n k a keretet. Ez a keret, bár szeré-nyebb, de szebb. És ez a katholikus egyház. Ott áll ennek a centruma, az Areopagi szent Dénesről, Athén első püspökéről elnevezett székesegyház, a m o d e r n Athén legszebb helyén, a 65ö; toö 7iavsjiicjxyjp.íou-n, nem messze s klasszikus szépségű, sajnos visszatértem óta, leégett egyetemtől. Athénben mintegy ötezer katho-likus v a n ; egész Görögországban körülbelül negyven-ezer. Nagyrészt olaszok, franciák, németek. Görögök is v a n n a k köztük, de valamennyi latin szertartású.
Görög szertartású katholikusok Görögországban nin-csenek. A katholikusok a Gergely-féle naptári köve-tik, kivéve Korfut és Zantét, kol a Julián-naptárt követik ősidők óta. A missiók nem sok eredményt tudnak f ö l m u t a t n i ; bizalmatlanságot keltettek maguk ellen azáltal, hogy iskoláikban vonakodtak az ortho-dox tanulók hitoktatása végett orthoortho-dox hitoktatót alkalmazni. így Kyriakos elpanaszolja, hogy pl. a Tinosban levő francia leánynevelőintézet 100 növen-déke közül 1894-ben több mint 50 orthodox volt és
1. szám.
R E L I G I O
25 n e m volt orthodox hitoktatójuk. E tekintetben —azt hiszem — helyesebb volna figyelembe venni az érzékenységet, mert különben is annak a gyereknek későbbi katholikus nevelése nincs biztosítva. Ilv m ó d o n formális aposztatákká teszik őket. Engem is gondolkozóba ejtett az, hogy görög szertartású katho-likusokról ott egyáltalában szó sincs. Reméljük, hogy XIII. Leo nagy szelleme idővel itt is j ó t é k o n y m ó d o n fog hatni, úgy, amint ezt a többi missióknál látjuk, hol azt tartják szem előtt: non est nccesse, ut omnes simus latiili, sed ut simus o m n e s catliolici.
Vázlatosan ilyenek a görögországi egyházi álla-potok. Még egyszer visszatekintve a vázolt képre, ismételjük: az Akropolis és az Areopagnak magas-lata szent Pál magasan szárnyaló, szabad szellemét idézi vissza emlékezetünkbe. Szent Pál az ő pogány hallgatóságát a bálványimádás rabszolgaságából sza-badította meg, most is új szent Pálnak kellene tá-madnia, ki a pogány ősök keresztény utódait a külsőségek szolgaságából megszabadítva, a fejlődés m a g a s a b b régióiba emelje. De ha nem is támad új szent Pál, sokban fog hozzájárulni a megújhodáshoz a görögországi egyház klérusának képzeltebb volta.
Kyriakossal mi is ettől várjuk a hitélet megelevene-dését, s a magunk részéről hozzátesszük : egyúttal az unió gondolatának megérlelődését is. Adja Isten, minél előbb ! Hadzsega Gyula dr.