Üzleteik is nagyon közel voltak egymáshoz.
A resti természetesen az állomásépületben (a mai buszpályaudvar vasút felőli részén), majd-nem vele szemben, az országút másik felén (a Balaton Áruház, Posta előtti részen) egy házban a fodrászat és a hentesbolt.
Amikor együtt voltak, ment a sok mese, meg a heccelődés. Minden helyzetet kihasználtak egymás megtréfálására.
Ott Istvánt állandóan a telefonnal bosszan-tották. Minden nap felhívták, és amikor becso-magolt egy friss, szép hasáb tokaszalonnát. Mielőtt azonban a vasútra ért volna, bement egy fröccsre a Porkoláb-vendéglőbe, mert tudta, a resti abban az idő-ben nincs nyitva. És kit talál ott? Két barátját, Honti Istvánt és Ott Istvánt.
Kérdezősködésükre mindent elmondott: hová megy, mit visz, majd a cso-magot a pulthoz közeli székre tette. És elkezdődött megint valami mese. Csak Porkoláb Lajos, a tulajdonos jött-ment ott köztük, és szolgálta ki őket.
Az üzletsor
A fodrászüzlet
Honti István és Honti Istvánné
Vida Istvánnak egyszer csak eszébe jutott, hiszen ő utazni akar. Amint meg-nézte óráját, már kapta is csomagját, mert ideje volt a vonatnak.
hanem amikor testvérénél a vitt ajándékot fölbontották, nagy volt a meg-lepetés meg a méreg, mert abban nem a szalonna, hanem egy húsvágó deszka volt. Vida István rögtön tudta, a vendéglőben a sok mese közben az átkozottak kicserélték a szalonnát.
Egy hétre rá Honti Istvánnak ajánlottan és portósan nagy csomagja érkezett.
Azonnal ment is a postára kiváltani, mert kíváncsi volt, mit küldhettek neki. Kifi-zette érte a nem kevés díjat, és otthon nagy izgalommal bontotta ki. hangosan találgatta, hogy számára ki és mit küldhetett neki fontosat, mert vele fizettette meg még a díját is. A meglepetés itt sem maradt el. Egy disznó farka meg az alatta lévő lyukas része volt benne. Megértette: a húsvágódeszkára megérkezett a válasz.
*
Egy alkalommal meg, amikor ott voltak a restiben Ott Istvánnál, fröccsözge-tés közben azt mondja honti István Ott Istvánnak:
– Pista, vágjál le nekem egy darab száraz szalámit, meg hozzá kis kenyeret!
Amikor Ott István kistányéron elétette, Honti István elővette bicskáját, ki-nyitotta, majd letette, mert közben eszébe jutott, azonnal fizeti is. Tíz pengőt adott oda, de Ott Istvánnak nem volt apró pénze.
– Menj oda a vasúti pénztároshoz, és váltasd fel! – mondta neki.
Amint Honti István elment, Ott István fölkapta István ott maradt kését, és mintha csak a söntéspultot akarta volna vele kettéfűrészelni, az élét nagy moz-dulatokkal erősen húzogatta a söntéspult bádog vastag szélébe, majd gyorsan visszatette a helyére.
honti István ahogy visszajött, fizetett, és falatozni kezdett. Belevágott a sza-lámiba, illetve csak szeretett volna, mert a kés elcsúszott rajta. Azonnal észre-vette, hogy a kés élével valami történt, mert tegnap még jól vágott. Úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre. Ahogy tudta, csak nyiszetelte a szalámit meg a kenyeret, de titokban leste arcukat. És ahogy azok a visszafojtott nevetés-re elhúzták szájukat, kezdtek másfelé nézegetni, meg ahogy tenevetés-relték el a beszél-getést, rájött, hogy amíg pénzt váltott, elvették a kés élét. De sem szólt semmit.
Másnap Ott István ment borotválkozni. Szappanozás után, ahogy a jobb ar-cán Honti István húzogatta a kést, úgy emelkedett a borbélyszékben erősen markolva annak karfáját, mert úgy érezte, a bőrét húzzák. Habos száját össze-szorítva motyogósan megjegyezte:
– Pista, húz a késed.
– Az nem lehet, te, hiszen tegnap éleztettem. Várjál, megpróbálom, talán a másik oldalon – mondta Honti István nyugtatóan, és jól meghúzta a kést Ott István bal arcán is.
Ott István az újbóli nyúzó érzéstől most is megemelkedett a székben, és mérges szemrehányással megint odaszólt:
– Pista, de ronda életlen beretvád van!
– hát hogyan lenne életlen, te – ismételte meg még hangosabban, miköz-ben nyomta vissza a székbe –, hiszen éppen tegnap éleztettem meg a két köszö-rűssel, akik ott voltak a restiben.
– A szentségit! Ide sem teszem be többet a lábamat! – fakadt ki Ott István, mert ekkor döbbent rá, ami most történt, szörnyűséges válasz volt a tegnapi esetre.
Nem csoda, hogy húzott a beretva, mert Honti István a borotva helyett a tyúkszemvágó-késsel borotvált, ami csak a habot tolta, és a szakállon ugrálva égő pirosodó bőrt hagyott maga után.
Persze, amikor Honti István megmutatta a tyúkszemvágó-kést, meg megbe-szélték mellé az előző nap történteket, jót nevettek, és Honti István megjegyez-te:
– Hallod, mi nyugodtan megalakíthatnánk a Lükék Társaságát.
*
A történet főszereplője, Honti István nem volt eredeti fonyódi. az 1920-as évek elején jött alföldi szülőföldjéről, Kiskunfélegyházáról.
Ebben az időben Fonyódon Bellai Jánosnak és feleségének, Kolovits Jozefának, akik az első világháború idején Fiuméből települtek Fo-nyódra, Sándortelep központjában, az ország-útszéli sorban több üzletük, köztük fodrászatuk is volt. Ide vették fel a 28 éves legényembert se-gédnek.
bor-bélysegédet megszeretve kitanította a fényképész szakmára. A segéd azonban hamarosan a család tagjává lett, ugyanis 1929-ben feleségül vette leá-nyukat, Elvirát. Amikor pedig rá nem sokára Bellai János meghalt, átvette az üzlet vezetését is. Hogy azt továbbfejlessze – jóllehet még maga is dolgo-zott – segédeket és inasokat alkalmadolgo-zott. eközben pedig már szívesen fényképezett. Az esküvői és igazolványképek készítése mellett – főleg anyósa példájára – ő is kezdte fényképezni a fonyódi tájat, a Balatont, az embereket és a munkát.
Bellai János és Jánosné (1925 körül)
Honti István
Üzleteiket 1948-ban államosították, és átalakításokkal Népbolt lett belőle.
Hogy a szeretett szakmát folytatni tudja, a Blaha Lujza utca sarkán, az 1938-ban épített családi házukban új műtermet nyitott. Amikor pedig leányukat, Lúciát Komáromi Ferenc feleségül vette, tudását továbbadta vejének, ami által a család fényképész-dinasztia lett.
Komáromi Ferenc és Honti Lúcia esküvője
A három generáció által készített és még megmaradt képek igen jelentősek, mert szép és értékes dokumentumai a korabeli Fonyódnak. Közülük két, már ismeretlennek tűnő Bellai-Honti kép:
Az üzletsor bontása és az új áruház építése (1959-1960)
A Fonyódra bevezető országút (1940–50-es évek)
Pista bácsi szép kort ért meg. Barátságosságát és finom humorát élete végéig megőrizve 88 éves korában, 1984. január 19-én halt meg.
*
Sándortelep központja (1930-as évek eleje)
Ott István vallásos ember volt. A Kisfaludy utcában megnyitott temetőbe kőkeresztet állíttatott. Felirata: „Békesség nektek! Isten dicsőségére állíttatta Ott István és családja 1943”
Ott István súlyos betegségben, 1957 januárjában halt meg.
A kereszt megszentelése. Balról: Ott Istvánné, felső Vass Lajos.
Jobbról: Ott István, Ify Lajos plébános, Kenedi Zoltán kántor, May József főjegyző és családja