Csényi István híres építőmester volt, akinek nem csak Fonyódon, de másutt, több városban is sok szép épület tervezése és építése fűződik nevéhez.
Csényi István (1942)
Az 1930-as évek közepén, amikor a motor még ritkaság számba ment, neki már volt, és a vidéki építkezéseire naponta azzal járt.
Az épülő balatonlellei iskola előtt (1935)
amiben tudott, mindenkinek segített. Mesélik, amikor Keszthelyre kellett motoroznia, ha úgy adódott, menet is, jövet is egy-egy fonyódi szőlősgazdát odaültetett maga mögé, hogy mentesítse őket a hosszú gyaloglástól. Ekkoriban ugyanis több fonyódinak Mária-telepen volt a szőlője, ahová gyalog jártak dol-gozni. Járhattak volna ugyan vonattal is, de az pénzbe került, meg időhöz lettek volna kötve. ezért inkább a gyaloglást választották.
Egy alkalommal, amikor Keszthelyről hazafelé jött, a balatonfenyvesi határ-ban megismerte az úton ballagó és Fonyódra tartó Vincze Jánost. Megállt mel-lette.
– János, üljön föl a motorra, ne gyalogoljon, szívesen hazaviszem – mondta neki.
Vincze Jánosnak ismeretlen volt ez az új helyzet, és szabadkozott.
– Nem ültem én még motoron soha Csényi úr.
– Üljön föl jános nyugodtan, nem lesz semmi baj. Meglátja, milyen hamar hazaérünk! – bíztatta.
Mivel Vincze János megtiszteltetésnek tartotta, hogy a Csényi úr invitálja, el-fogadta. Pipáját, ami szinte állandóan a szájában lógott, zsebre tette, nyakában lévő tarisznyáját a hátára rántotta, aztán kis fészkelődéssel megtalálta helyét a hátsó ülésen.
Persze, az eddigi gyalog megtett csaknem két óra helyett, most jó negyed óra alatt itthon voltak.
Amikor Vincze János háza elé megérkeztek, merthogy hazáig vitte, és Vincze János leszállt, Csényi úr megkérdezte:
– Na, János, milyen volt az utazás? Jobb volt, mint gyalogosan, ugye?
– Hát, Csényi úr, tudja – kezdte Vincze János –, biztos, hogy fáradtság nél-kül igen hamar hazaértem, de nekem ez mégis gyötrelmes volt. Máskor három pipával is elszívtam mire hazaértem, most pedig egyet sem tudtam. De nagyon szépen köszönöm.
*
Csényi István nem volt eredeti fonyódi. A Tisza partján, Szolnokon született 1901. augusztus 19-én, és iparos apja biztatására az Ybl Miklós Műszaki Főisko-lán szerzett építőmesteri diplomát.
Fiatal és törekvő szakemberként nagy lehetőségeket látott a Balaton fejlődé-sében, és 1933-ban Fonyódra jött. Itt rövid idő alatt nagy tekintélyt szerzett gának szakmai tudásával, becsületességével és emberi tartásával. Híres volt ma-gas követelményéről, szakmai igényességéről, pontosságáról. Fonyódon – több lakóházon, köztük a fő út mellett, az Ady Endre utcában, Honti Istvánék házán, majd csaknem átellenben a másik sarkon épített saját családi házukon túl – csaknem egy időben épült négy új középületnek is Csényi István volt az építőmestere.
A lakosság és a vezető értelmiség a falu szellemi-kulturális igényeinek és egyre növekvő számú gyermek ta-nulási feltételeinek kielégítésére tö-rekedve nem elégedett meg az okta-tás régi, az öregiskolák által nyújtott A leányiskola
feltételekkel, ezért igényelték az új iskolákat. Így kerülhetett sor a 30-as évek második felében új iskolák építésére, melyeknek kivitelezésével a kiváló építő-mestert bízták meg.
Először 1937-ben a Miasszonyunkról Elnevezett Szegény Iskolanővérek megrendelésére építette a plébánia melletti kéttantermes elemi leányiskolát, ami olyan gyorsan épült meg, hogy már abban az évben, szeptemberben meg-kezdhették benne a tanítást.
Utána pályázaton elnyerte az új községháza építését is, amit ünnepélyes keretek között 1939. január 15-én vett át Milkovics István községi bíró jelenlé-tében May József főjegyző. főjegy-zője fogadott. A megszente-lési ünnepségről Csutorás F. lászló tanító tudósított a Somogyvármegye c. újság-ban. És hogy az valóban, megható és örömteli volt, a róla készült fényképek bizonyítják.
A polgári iskola
A megszentelési ünnepség
Az iskolaépítés folytatá-saként 1943-ban, ugyancsak a Fő utcában (a temető alatti öreg iskola lebontása után, annak helyén) építette meg az újabb kéttantermes elemi fiúiskolát. melyben helyet kapott a kántortanítói lakás is. (Ma a Fonyton épülete.)
Csényi István híre ha-mar terjedt, és sok munkát kapott Fonyódon túl is. Ő építette a többi között a za-márdi, a szabadbattyáni vas-útállomást, a boglári postás üdülőt, a marcali kórházat, a községházát, a lellei katolikus templomot és iskolát, amelyek mind magukon viselik az elegáns Csényi-stílust.
Fonyódon alapított családot is. A Bali családból Teréziát vette feleségül. Há-zasságukban három gyermekük született: Sándor (1942), Györgyi (1944) és Mária (1945), akik Fonyódon jártak általános iskolába, és akik mindannyian tanulásukkal, magatartásukkal az iskola büszkeségei voltak.
A Csényi család (1958)
Csényi István, Mária, Csényi Istvánné, Györgyi és Sándor
A háború után kialakult rendszerben a családot több súlyos megbántás érte.
Családi házukat államosítással elvették, és a más tulajdonát képező, de álla-mosított nyaralóba kényszerítették őket. Ugyanakkor, mint önálló építész alig jutott munkához. Ezért 1952-ben a MÁV Magasépítőkhöz ment dolgozni. Itt is felismerték magas színtű képzettségét és megbízhatóságát, és őt bízták meg a
A megszentelési ünnepség
székesfehérvári vasútállomás, és a budakeszi MÁV Szanatórium építésének ve-zetésével.
Az állami szolgálatot azonban 4 év múlva elhagyta, és 1955-ben újból önállósí-totta magát. Ettől az időtől sok családi házat, nyaralót tervezett és épített, és egyben – az ipari szakiskolával való együttműködésben – sok fiatalt nevelt ki a kőműves szakmára. A nála tanult fiatalok kezdő kőművesként hamar kaptak építési megbízá-sokat, mert mesterük neve elsőrendű garancia volt a jó munkára.
Közben a család által lakott állami házat 1966-ban visszakapta tulajdonosa.
Most meg ezt kényszerültek elhagyni. És hogy legyen hol lakni a családnak, újra saját ház építésébe kezdett. De megbántottságában már nem Fonyódon, hanem Balatonföldváron, és a család 1967-ben odaköltözött.
A gyerekek közben felnőttek, diplomások lettek. Sándor építészmérnök, Györgyi közgazdász, Mária pedig fogszakorvos. És ahogy maguk is családot ala-pítottak, Budapesten telepedtek le.
Csényi Istvánnak életeleme volt a munka. 80 éves koráig dolgozott. aztán hat nyugalmasabb év után, 1989. július 2-án Balatonföldváron 88 éves korában végleg megpihent. De, hogy a gyerekek közelükben érezzék édesapjukat, Ma-rika leánya lakó- és munkahelyén, az őrbottyáni (őrszentmiklósi) temetőben helyezték örök nyugalomra.
Csényi István emlékét és nevét megőrizte Fonyód. Személye, munkája és a család iránti tisztelet és megbecsülés kifejezéseként 1994-ben a tiszteletadás legnemesebb módjának felelevenítésével Horváth Gábor polgármester vezeté-sével az önkormányzat, Németh János képviselőtestületi tag előterjesztésében, a 125/1994.(IX.29.) Kt. számú határozatában Fonyódligeten utcát nevezett el róla.