RELIGIO.
RATH. EGYHÁZI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT
MDCCCLXXXIV.
í v
KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ:
B R E Z N A Y B É L A ,
^ S Z T E R G O M - F Ő M E G Y E I ALDOZAR, K. M. T U D . E G Y E T E M I N Y . R. T A N Á R .
B U D A P E S T ,
R T J D N Y Á N S Z K Y A. K Ö N Y V N Y O M D Á J Á B Ó L .
1884.
T A R T A L O M - J E G Y Z É K
a „Religio" 1884.1. félévi folyamához.
Vezéreszmék, Tanulmányok, Szózatok.
Boldog ú j é v e t ! Irsik Ferencztöl, 1.
Isten nevében előre! 1, 2, 3.
XIII. Leo pápa 1883. decz. 24. brevéje a szent olvasóról s a lor. litániának „Regina sacratissimi rosarii, ora pro nobis" részlettel megtoldásáról, 2.
Stolz Albán. E g y világhirü papi élet egyszerűsége, 2, 3.
Miért oly szükséges korunkban a kath. egyleti élet ki- fejlesztése, 4, 5, 6.
A vallás eszméjének meghatározása, de Broglie után dr.
Pápai, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
U j fogás a polgári házasság dolgában, 7, 8, 9.
U j idők u j emberek. A fővárosi hitoktatói állások szer- vezése alkalmából, 9.
A társadalmi kérdés, 10. 11, 12
Az állag fogalma a scholastikában, 11, 12.
y Gróf Cziráky János halála, 13.
Miért szeretjük mi az e g y h á z a t ? 13, 14.
Mohács. Vogl Márton mohácsi emlék-beszéde, 13, 14, 15.
XIII. Leo pápa levele Francziaország püspökeihez, 14, 15.
Berlin katholikas társaséletéről, Müller E berlini püs- pökhelyettes és plébános levele, 16, 17.
A „Legújabb politikai divat" protestáns világitásban, Pasz- lavszky Sándortól, 16, 17
Főm. és ft. Simor János bib. hg. primás nagyböjti főp levele, 16, 17.
Ä papság és a politika, Rustikustól, 18.
Jacobini bib. államtitkár Jegyzéke a P r o p a g a n d a kifosz- tása ügyében, 18.
Aquinói sz. Tamás tana a világ kezdetéről történelmi összefüggésben, Stöckl nyomán dr. Böhm, János, 19. 20, 21, 22, 23.
Közös iskolák és a vallásos nevelés, Molnár Rezsőtől,
^ 19, 20, 21, 22, 23, 24.
Főm. és ft. Simor J á n o s bib. hg. primás megnyitó be- széde a Szt.-Istv.-Társ. márcz 20-iki közgyűlésén, 24.
A Szent-István-Társulat. Gróf Károlyi Sándor és gróf Apponyi Albert elnöki székfoglalója alkalmából, 25.
A Szent-Istv.-Társ. márcz. 20-ikán t a r t o t t közgyűlése, 25.
Főm. és ft. Simor János bib. hg. primás főp* körlevele Boetius Severinus szentül tiszteléséről, 26.
A lelkipásztorkodás köréből. Egy plébános, 27, 43, 44.
XIII. Leo pápa consistoriumi allocutiója márcz. 14-én, 28.
A felekezetnélküli ima, Gyurikovits Mátyástól, 28.
A kereszt titka. Dr. Kádár Ambrustól, 29.
Néhány őszinte szó a „Szemle" szerkesztőségéhez. V,ogl Mártontól, 29.
Korunk hitetlenségének okai Haugg Leótól. 30, 31.
E g y u j irodalmi divat. A „Budap. Szemle" kath. olvasói- nak, Laborcztól, 30.
Isten országának jelen állása a földön, Ramiere után, 31, 32.
A katholicismus befolvása Magvarország nevelésügyi vi- szonyaira, Way and Gézától, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 4 L
f Simon Vincze csornai prépost halála, 32.
XIII. Leo pápa. A szabadkőművességről. Körlevél a vi- lág összes püspökeihez, 34, 35, 36.
f Szabó József nilopolisi fölsz. püspök halála, 35.
Szent Adalbert prágai püspök ereklyéiről, Hahnekamp Györgytől, 37.
Az agnosticismus és aq. sz. Tamás, 38, 39.
Emlékbeszéd az I. ker. bölcsőde megnyitása alkalmából, Nóvák, Lajostól, 40.
Magyarország biboros hg.-primása a Proj)agandáról, 41.
E g y Kath. Philosophiai Társaság alapításáról, Vogl Már- ton, 42.
Guzmics é"S magyar net izet vallási egvesiilése. Zolt á- nyi L. Irén müvéből, 43. 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50.
Spes N o s t r a Salve ! A Mária-havi ajtatosság századik év- fordulóján, 44.
A pápa és Magyarország. A Magyarországra vonatkozó vaticani okmányok ügyében, 45.
Carmen honorib. excl. et rev. D. D. Aug. Roskoványi de eadem 5 lustra in episcopatu Nitr. recolentis, a Joanne Belliss. 46.
Egyház és Politika. A választások alkalmából mint casus conscientiae. 46.
Adatok árpádházi bold. Margit ereklyéinek történetéhez, Némethy Lajostól, 47, 48, ,49, 51, 52.
Amerikai levél, (ft. W i m m e r Bonifácz apát uré nm. és dr.
Kruesz Kryzosztom főapát úrhoz) az Egyesült-Álla- mokba kivándorló honfitársaink szomorú lelki állapotá- ról. közli Sz. 30.
P e i t l e r Antal József váczi jubiláris püspök (1859—1884.) Kazaly Imrétől, 51.
Visszapillantás egy félévre, 52.
Egyházi Okmánytár.
Leo P P . XIII. Ad perpetuam rei memóriám. De quoti- diano Rosarii consvetudine, deque addendo in litan.
lauret. praeconio : „Regina Sacratissimi Rosarii — ora pro nobis!" Ddto 24. Dec. 1 8 8 3 , 2.
Decretum Urbis et Orbis SS. Rit. Congreg. in eadem causa. Die 10. Dec. 1883., 2.
Pápai dispensatio Magyarország számára a szombati ab- stinentiát illetőleg, 1883. nov. 27., 3.
Litt, encycl. em. ac rev. Joannis Card. Simor. de imme- morabili cultu Servo Dei Severino Boëtio praestito, 26.
Decret. SS. Rit. Congr. in Sanct-Hippolyt. dubio quoad Indultum generale de officiis votivis 5. Jul. 1883., 31.
Leonis XIII. lit. encycl. ad. episcopos catholici orbis imi- versos de Secta Massonum. ddo 20. Apr. 1884., 34, 35, 36.
A sz. szertartások Congregatiójának körirata a bold. Szűz XIX! százados születési évfordulójának ünneplése tár- gyában, 50.
Egyházi Tudósítások.
1) Magyarország.
Beszterczebánya. Egyházi kitüntetés, 12.
Budapest. I. Magyarország gyásza gr. Cziráky János fe- lett, 13. — I I . Sursum Corda! 1. — A z antichristianus áramlat, 4 . — Reflexiók a január 12-iki főrendi liberális beszédekre, 5. — A hitoktatás a fővárosban és még va- lami, 9. — A souverain pápa, 10.^— Törvény és erkölcs, 11. — A katholicismus, 12. — Allampapság, 19. — A civilisatio és vallás összefüggése az öngyilkossággal, 20.
— Visszaemlékezés a Szent-István-Társulat nagygyűlését megnyitó elnöki beszédre, 27, 28, 29. — De Secta Massonum, 34, 35, 36. — III. Jánus-pillantások, 1. — Liberális taktika a felsőházi u j szavazás előtt, 2. — A P. Napló és a kath. egyház, 3. — A főrendiház máso- dik tárgyalása a keresztények és zsidók közötti házasság fölött, 4. — A diadalmas második szavazás, 5. — A feliratok és a papi javak, 6. — Sed quid nunc? 7. — A hitoktatás a fővárosi közgyűlés előtt, 8. — Souverain-e vagy sem a p á p a ? 9, 10. — A főrendiház második üzenete a képviselőház előtt, 11. — Végre a szavazás ! 12. — Legújabb politikai divat, irta Timoleon, 13. — Szentséges atyánk körlevele a franczia püspökökhöz, 14, 15. — A budapesti tud. egyetem jellege a főren- diek költségvetési vitájában, 16. — Anti-Timoleon, 17.
— Nagyböjt elején. 18. — Socialista-védő honatya, 19. — A budapesti ref. egyházközség uj gondnoka, 20. — A berlini centrúmpárt és a P. Lloyd, 11. — A főrendiház reformja. 22. — Spiritismus és antispiritis- mus, 23. — A Szerjt-István-Társulat XXXI. közgyűlése, 24. — Az alsóbb clerus anyagi helyzete egy fővárosi napilap világitásában, 25. — A nm. szatmári püspök nagyböjti körlevele, 26. — Szentséges atyánk helyzete, 27. — A j)apság és a választások, 28, 29. — A va- sárnap megszentelése, 30. — Az érettségi vizsgálatra vonatkozó legújabb miniszteri utasitás, 31. — A ma- gyar iskola-egyesület, 32. - A ,Germania' és a ma- gyar félhivatalos lap, 33. — Az ipar-törvényjavaslat tárgyalásához, 34. — Istenitisztelet és regale-bérlet, 35. — Sajtó-szabadság és erkölcsi érzület, 36. — Pol- gári temetkezés, 37. — A mérsékelt ellenzék német lapjának atheismusa, 38. — E g y démenti, mely nem egészen az, 39. — Szerény inditvány az érettségi vizs- gálat tárgyában, 40. — A papi concursusok közeledté- vel, 41. — Az 1881—84. országgyűlés, 42. — Három kormánypárti nyilatkozat. 43. — Néhány gondolat az egyleti életről, 44. — Pünkösdi gondolatok, 45. — A katholikusok egyetemes világszövetkezése, 46. — Dy- namit és vörös lobogó, 47. — A belga választások 48.
— A belga választások és a P . Lloyd, 49. — Fenye- gető sötét hirek, 50. — Trefort A. ő exjának pozso- nyi beszéde, 51, 52.
Csanádi megye. Róm. kath. tanitó-egyletek alakulása, 40.
Eger. A májusi ajtatosságról, 48.
Erdélyi megye. Viszhang a Religio czikkeire a kath.
társulati élet kifejtéséről, 12.
Esztergom. Szabó József fölsz. püspök, a kath. tanügy, irodalom és társadalom e jelesének temetéséről, 44. — Az esztergom-járási kath. tanitó-egylet közgyűlése, 47.
Győri megye. A lourdesi B. Szűz tisztelete a győri egy- házmegye területén, 15. — Hitéletünk egy jelensége (az adakozás), 16.
Jálna. Ritka ünnepély, 34.
Kalocsai fömegye. Kapkodások—a népiskola-ügy terén, 22.
Kalocsa. A kath. legény-egylet alakulási ünnepélye, 39.
— Grrusclia püspök és a kalocsai legény-egylet.
Kassa. Havi szemle, 2. — Emléksorok, 7, 8, 9. — A kegyelem éve, 18, 20.
P é c s i megye. Missio Szegzárdon, 25. — A pécsi kerü- let esperesének a tavaszi gyűlést megnyitó beszéde, 49.
Sopron. A tanitók politikája, 15. 16. — Katholikus ta- nítók országos nagygyűlése. (Megsürgetése ez ügynek), 23. — u csász. és ap. kir. felsége Sopronban, 46.
Szathmári megye. Keresztény család és modern libera- lismus, 5. — Salutem ex inimicis nostris ! (Egy prot.
lelkész vallomásainak ismertetése.) 23.
Szeged. Főpásztori alapítvány a fogadalmi templomra, 21.
Váczi megye. Missio Hatvanban, (első a megyében), 11.
Vácz. A váczi székeskáptalan és megyei papság hódolati felirata Peitler Antal József ő nagyméltóságához, ne- gyedszázados püspöki jubileuma alkalmából. 51.
2) Külföld.
Belgium. A belga kath. sajtó és XIII. Leo pápa körle- vele a szabadkőművesség ellen, 38. — A löweni kath.
egyetem u j alapításának félszázados ünnepe, 41, 42.
Berlin. A pápaság és a hatalmak viszonya, 39.
Brüsszel. Mennyit áldoznak a belga katholikusok csu- pán az elemi oktatásra ? 7.
Bukarest. Főpásztori körlevél a papnevelő intézetre való templomi gyűjtésről, 30.
Francziaorszag. Arany-középut Dupanloup életének és érdemeinek megítélésében, (a párisi egyházmegye köz- lönyének, a Semaine religieuse de Paris-nak vélemé- nye), 14. — Ramière atya f , 29. — A franczia katho- likusok XIII. nagygyűlése, 32. — Mivé lesz az oktatás az állam kezében? 51.
Köln. A ra]navidéki katholikusok nagygyűlése, 33, 34.
Páris. A franczia katholikusok XIII. congressusa, 42, 43. — Vita a házassági elválás felett, 48.
Róma. A szent Collegium karácsonyi tisztelgése és XIII.
Leo pápa beszéde, 1, 2. — Szabad-e a p á p a ? 6. — A szentatya beszéde a belga zarándokokhoz, 18. — A Propaganda ügyében az ,Osservatore Romano1 czikke, 19. — A szent Collegium hódolása és a szentatya be- széde születésnapja és megkoronáztatásáirák'vévfordu- lóján, 21. — A Propaganda körirata az összes kàtfro- likus püspökökhöz, 26. — Nagypéntek és nagyszombat az örökvárosban, 31. — A szentatya beszéde a capu- cinus-rend főnökeihez, 41. — Motu jiroprio tud. czélok érdekében, 42.
Svájcz. Zarándoklat Maria-Einsiedelnbe és nagyszerű kath.
manifestatio, 50.
Katholikus Actio.
Indítvány a főrendiház által a házasság keresztény jel- lege mellett kivívott diadalnak egy emlékkel való meg- örökítése iránt, 8.
Isten nevében előre ! Felhívás adakozásra a budapesti közp. kath. legény-egylet házára, 14.
Edelmann M. lovasberényi plébános kérelme a magyar kath. papsághoz mindazon helyek közlése iránt, hol I.
b. gróf Cziráky Jánosért gyászmise tartatott, — egy emlék-könyvben való összegyűjtés végett, 19.
Adakozás a kispesti róm. kath. templomra, 19.
„A magyarországi latin és gör. szeri. róm. kath. ta- nitók segély-alapjá"-nak a nm. püspöki kar 1884. febr.
20-iki conferencziájában megalakulása. Az alajíszabá- lyok megerősíttettek ; 20,000 frt első alapul letétetett, 16.
Katholikus Egyleti Élei.
Szent-István-Társulat jan. 17. vál. ülése, 6.
márcz. 13. „ „ 22.
XXXI. közgyűlése, 24, 25.
„ „ „ jun. 24. vál. ülése, 52.
Sz.-Olvasó-Társulat alapitása Mosdóson a Religio által felújított Hitvalló Társulat szabályai szerint, 10.
A győri Szent-László-Társulat tisztújító gyűléséről, 11.
Szent Ferencz III. rendjének felélesztéséről az erdélyi sz.
ferenczi tartományban, 12.
Katholikus egyleti élet a győri egyházmegyében, 13.
Katholikus társas-életi p r o g r a m m vázlata. Simor J á n o s bib. hg. primás levele a közp. kath. legény-egylet al- elnökéhez, 15.
Népszerű felolvasások a budai kath. legény-egylet köré- ben, 19, 21, 25.
Az országos közp. kath. legény-egylet Evkönyveinek ki- mutatásai, 21.
Bizalmas szó a felföldről. A Sz.-Istv.-Társulat működésé- nek bírálata.
A pesti Oltár-Egylet 1884-iki kiállítására meghívó (a vegyesek közt.), 29.
A kalocsai kath. legény-egylet alapítási ünnepélyének p r o g r a m m j a , 37.
A budai kath. legény-egylet hálaadó ünnepe, 37, 38.
Szent-László-Társulat máj. 8. vál. gyűlése, 38.
A kalocsai kath. legény-egylet alakulási ünnepélye,
^ (Egyh. tud.), 39.
Kath. tanító-egyletek alakulása a csanádi megyében.
( E g y h . tud.), 40.
Az országos közp. kath. legény-egylet háza alapkövének letétele május 22-én, 42.
Főm. és f't. Simor János bib. hg. primás levele, melylyel Kántor Lajos ó-budai segédlelkészt a budai legény- egylet másodelnökévé kegyesen kinevezte, 42.
A budapesti közp. papnövendékek magyar egyházirodalmi iskolajának alapítási emlékünnepe máj. 25-én, 42.
Az országos közp. k a t h . legény-egylet házának alapkö- vébe letett okmány szövege, 43.
Az e s z t e r g o m - j á r á s i k a t h . tanitó-egylet közgyűlése. ( E g y h . tudós.) 47.
A budapesti paulai sz. Yincze egyesület 1883. évi kimu- í tatása, 49, 50.
Az erdélyi róm. kath. irodalmi társulat j u l . 9-én t a r - tandó rendes közgyűlésére meghívó, 51.
I r o d a l o m .
Bunyxtay V. A váradi püspökség története, 2. köt. Ve- szely Károlytól.
Gonzalez Zeßrin, Tanulmányok aq. sz. Tamás bölcsésze- téről, (Sz.-Istv.-Társ. Házi Könyvtár XLYI. köt.) 2, 4.,, A Kath. Theol. Folyóirat I. évf. IY. füzetéről, 6.
Zádori J., Syntagma Theol. dogm. fundamentális, 7, 16, 17, 18.
Platz Bonif., Az ember eredése, faji egysége és kora, 7.
Jankovich Gy. A spiritismus eredete, történeti fejlődése és elterjedése, dr. Schneider nyomán, 7.
Dr. títöhr, Pastoral-Medicin. Ford, a veszpr. növpaps.
,Pázmány-köre', 7.
t é i r e , 8.
Bahocsay P., Népszerű és rövid egyházi beszédek az egyh. év vasárnapjaira és ünnepeire, 11.
Dr. Wappler A., Gesch. der theol. Fakultät der Univer- sität zu Wien. Festschrift, 16.
Vogl M., Philosophiai Fevelek, 19.
A Kath. Theol. Folyóirat ügyében észrevételek az egri írod. Szemle ismertetésére, 20.
Literae authenticae exhibentes origines scholarum Hun- gáriáé catholicarum. Fase. II., 21.
Csuday J., A honfoglalás kezdete és befejezése, 21.
Haudek a . , A kath. egyház közjoga. Előz. ismertetés, 22, 23.
Nemeskey A., Krisztus hét szava a keresztfán, 23.
Szerény észrevétel egy bírálatra. Laborcztól (Válaszul az egri írod. Szemlének.), 24.
Dr. Grosz J., Introd. in LL. SS. V. F . Birál. Piacsek Jerom., 26, 27, 28.
Oltványi Pál, A népoktatási ügy Magyarországban dr.
Wolafka N.-tól, 28.
A Kath. Theol. Folyóirat II. évf. I. fűz. 28.
Fonyó P., A legszentebb nap. Imakönyv, 29, 36.
Huszár K., Elmélkedések Krisztus szenvedése s halála fölött, a^nagybőjt minden napjára, 29.
Lehmann Ág., Kath. legény-egyleti szinmütár, 29.
Válasz dr. Jos. Grosz Introd. in LL. SS. V. F. Z. kriti- kusának, dr. Wolafka N.-tól, 30.
Dr. Schneider Cesl. M.. Natur, Vernunft und Gott. Pal- mer M.-tól, 31, 32, 33, 35.
hasserre H., Lourdes csoda-eseményei, 31.
U j kath. lapok : Korunk Budapesten, A keresztény nép új- sága Székesfehérvárott, 31. J?
J ó szó. E g r i röpirat a néphez, 36V
Zoltvány L. Irén, Guzmics Izidor életrajza, 38.
Nemeskey A., Májusi rózsabimbók, vagyis elmélkedések stb., 40.
Dr. Ecker Jak., Der „ Judenspiegel" im Lichte der W a h r - heit, 41.
Lelki harmat. Imakönyv gyermekek számára 42,
Munkálatok. Kiadja a csanádi. növendégpapság magyar egyházirod. iskolája, Glász J.-től, 45.
Irodalmi jelentése a budap. közp. növendékpapság m. e.
i. i. ez évi munkálatáról, Moulart „L'église et l'état" cz.
müvének magyarításáról, 46.
Dr. Békefy Rémig, Kéthely és környékének néprajza, 46.
Szemelvények a kalocsai növendékpapság Szent.-Ágoston- Egyletének munkálataiból, ^goston-tói, 47, 48.
Amberger, Pastoraltheologie IV. kiad. I. köt. M - t ó i , 52.
H i v a t a l o s a k . Vegyesek.
Horváth-alapitvány. Jelentés az 1884. ápril 15-re beér- kezett I — V . sz. pálya-műről. 33.
RELIGIO.
TARTALOM: Vezéreszmék és Tanulmányok: Boldog ú j é v e t ! — Isten nevében előre! — E g y h á z i tudósítások : B u d a p e s t . Sursum corda!
B u d a p e s t . Jánus-pillantások. R ó m a . A bíbornoki sz. Collegium karácsonyi tisztelgése és XIII. Leo pápa beszéde. — Irodalom és Egyleti élet \ A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. — Vegyesek. — Figyelmeztetés.
Boldog újévet!
Az emberi élet folyamát a tengerhez szokás hasonlítani. S e hasonlat nem puszta költői szó- virág. Földi életünk valóban tengeren evezők élete. Valamint a tengeren evezők a tenger hul- lámai. ugy mi is az élet sokféle viszontagságai által hányattatunk. — A sajka a mi törékeny testünk, benne a lélek. A jó, vagy rosz indulatok és szenvedélyek — a szellő, a vihar, mely saj- kánkat hányj a-veti, hajtja. A vitorlák — jelképei az égi mulasztnak, mely bennünk működik, s me- lyet Isten sohasem tagad meg azoktól, a kikben igaz jóakarat és buzgó törekvés található ; s a mely égi malaszt a roszból is jót tud kihozni, miként a vitorla a kedvezőtlen légáramlatot is czéljaira felhasználni képes. — Yilágitó tornya az élet tengerén úszó sajkánknak — a kőszálra épitett anyaszentegyház. — A tengeren evező a csillagos égre szegzi tekintetét. A csillagos ég, mely földi vándorlásunkban tájékoztat, — a szen- t e k serege; egyike fényesebb a másiknál. Vezér- csillagunk a boldogságos Szűz, kit az anyaszent- egyház ugyanazért a tenger csillagának is nevez.
A nap, mely utunkat megvilágítja, — a világ világossága, Jézus Krisztus. — Veszély idején a tengerész Istenhez fohászkodik. Innen ama köz- mondás: a ki imádkozni nem tud, szálljon a ten- gerre. Vajha az élet tengerén, annyi veszély között, mi is az égre. Istenhez emelnők fel gyak- rabban szemeinket, elménket, szivünket! — A tengeren való evezés tulaj donkép nem maga a czél; czélja: más országba, világrészbe eljuthatni;
ott ismereteket és jóllétet szerezhetni. így nem czél a mi földi életünk sem. Csak utazás az.
f
Hova. merre ? Mi. tulajdonkép czélja földi éle- tünknek? — E nagyfontosságú kérdés fölött ko- molyan elmélkedni nem lesz fölösleges ama ne- vezetes válponton. a melyhez eljutottunk, midőn ma az újév küszöbét átléptük.
Isten az embert boldogságra teremté. Vég- czélja tehát az emberi életnek kétségkívül a bol- dogság. Ebben elvi különbség nélkül mindnyájan megegyezünk. Az eltérés csupán a tárgy s az eszközök megválasztásában s alkalmazásában nyi- latkozik. amelyektől boldogságunkat függővé tesz- szük, s a melyeknek segélyével elérhetni reméljük a mi boldogságunkat. A nagyravágyó a rangfo- kozat emelkedésében, kitüntetésekben, hatalmas- kodásban; a fösvény, kincshalmazban; a kéjelgő, érzéki gyönyörökben; az irigy, megszólásban, ki- sebbítésben; a kiknek a has"az istenök, evés-ivás-, lakmározásban ; a haragtartó, boszúállásban ; a rest, tétlenségben találja örömét, boldogságát.
Ámde a bűn még soha senkit sem tett boldoggá !...
Halljuk szavát az üdvözitő Jézusnak ! „Ez az örök élet, ugy mond, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz htent." (Ján. 17, 3.) Mintha mon- daná: boldogok csak Istenben, Isten által lehe- tünk ; Isten nélkül. Istenen kivül nincs számunkra boldogság! — Igaz, hogy itt az örök életről, az örök boldogságról szól az Üdvözitő... Am a ke- reszténység bölcsőjénél, az üldözések korszakában, nem sokat szólhatott az Üdvözitő a földi boldog- ságról. Isten lénye — s dicsőségének megismer- tetése esr terjesztése vala földi életének legelső feladata. Ennek nyomán utóbb a béke és a bol- dogság önként szállá le, a jóakaratú emberek közé, a földre...
Kétséget nem is szenved, hogy a mi ben-
í
nünket örökre boldogít, ugyanaz, és csakis az te- j het minket boldoggá ideiglen is, ez életben. A mi életünk ugyanis vándorlás egy jobb hazába:
s vájjon a vándor nem boldog-e már tudatában j annak, hogy igaz utón halad hazája felé Sira- lom völgye e föld; vájjon a szenvedő, a beteg í nem boldognak érzi-e már magát, tudva azt, hogy olyan szernek jutott birtokába, a melytől bizton fog meggyógyulni'? E földi élet az érdem- szerzés, az örök élet a jutalom helye. Vájjon ér- demeket szerezni, érdemekben dúsnak lenni, nem ép ugy boldogitó-e, mint maga a jutalom !
E földi élet nem egyéb, mint átmenet az ! örökké tartó életbe; az örök élet pedig csakis folytatása a jelen életnek. Egy kis részecskéje tehát a mi földi életünk az örökké tartó életnek.
Mi e földön benne vagyunk már az örökkévaló- ! ságban. E földi élet s a siron túli élet tulajdon- j képen egy és ugyanaz. E két életnek nem lehet külön-külön nemű boldogsága. Nem lehet más erkölcstana e földi és más a sirontúli életnek.
Egy az Isten az égben és a földön. Ugyanaz az Isten, a ki bennünket a siron túl fog boldogítani, ugyanaz és csakis az boldogíthat bennünket e földön is. Istenen kivül nincs számunkra boldog- j ság sem az égben, sem a földön.
Egységben rejlik a boldogság. Szakadásban, meghasonlásban nincsen boldogság. Ez összetartó egységre ösztönszerűleg törekszik mindenki, a ki boldog lenni óhajt, egyesek szintúgy, mint a csalá- dok és a nemzetek. Úgyde a legszilárdabb, ösz- szetartó és boldogító egység Istenben van. Isten a legtökéletesebb egység példányképe. Isten maga az egység. A három isteni személy egy imádandó Istenségben olvad össze. Isten csak egy Ádámot és egy Évát teremtett; s ugy akarta, hogy „ketten egy testben legyenek" (Máté 19. 5.); s hogy „ne legyen többé kettő, de egy test." (U. o. 6.) A Krisztus által alapított anyaszentegyház egyetlen.,
„ Egy az úr. egy a hit, egy a keresztség," mondja sz. Pál. (Ef. 4. 5.) — Végső imájában, tanítvá- nyaiért könyörögvén az Üdvözítő, nem arra kéri mennyei Atyját, hogy azok boldogok legyenek, hanem azért könyörög, hogy „egygyé" legyenek ő bennök. egygyé legyenek akként, miként ő — mennyei Atyjával egy.
u(Ján. 17, 21, 22.) Mert jól tudta, hogy lia tanítványai egygyé lesznek, boldogok is lesznek. Világos tehát, hogy egyedül csak az Istennel való egyesülésben lehetünk bol- dogok. Mennél szorosabban egyesülünk tehát az Istennel már itt e földön, annál nagyobb lesz a i
mi boldogságunk is ez életben. De Istenen kívül híjában keressük a boldogságot.
Ez ősszel és fentartó egység harmóniája át- vonul az Oeconomia divina valamennyi intézmé- nyén. az anyagi világban szintúgy, mint a szel- lemi és erkölcsiben. E harmóniába beleolvadni, vele egyesülni — éltető és boldogító; azt meg- bolygatni, akadályozni — kárhozatos, vészthozó.
A valódi boldogságnak tökéletesnek kell len- nie. Ebből önként következik, hogy mindaz, a mi már magában véve nem tökéletes, az a valódi boldogságnak tárgya, tényezője sem lehet. Es kérdem: mi tökéletes e földön? A legtökélete- sebbnek tetsző emberi mű sem oly tökéletes, hogy még tökéletesebb ne lehetne. És mit mond- jak az emberről magáról? A legjobb, a legtöké- letesebb ember is mennyi gyarlóságnak, fogyat- kozásnak. tökéletlenségnek van alája vetve! Meg- látszik ez. kisebb-nagyobb mértékben, minden művén és cselekedetén, egész életén, még boldog- ságán is, melyet önnönmaga teremt magának.
Nem csuda, ha a földi dolgokban s az emberek- ben helyezett boldogságunk nem tökéletes. Egy van csak. a ki bennünket tökéletesen boldogíthat, a ki maga a legtökéletesebb valóság, az Isten!
Istenen kivül nincs boldogság.
A valódi boldogságnak az állandóság is kel- léke. A változó, mulandó boldogság nem valódi boldogság. Maga a gondolat, a tudat, hogy bol- dogság-mik megváltozliatik. vagy megszünhetík, már megzavarná boldogságunkat. A minő a tárgy, a melyhez boldogságunkat kötjük, ép olyan lesz kétségkívül a mi boldogságunk is. Már pedig a világon minden mulandó, szemeink előtt válto- zik el minden. Egy van csak, a ki. lia ég és föld is elmúlnak, nem változik; a ki mondá: „En va- gyok az TJr, és nem változom." (Malach. 3, 0.) —
„Kezdetben én alapitám a földet; és az egek az én kezeim alkotmányai. Ezek elmúlnak, én pedig megmaradok; mind elavulnak, mint a ruha, és mint az öltözetet elváltoztatom azokat és elvál- toznak: én pedig ugyanaz vagyok és az én éveim nem fogynak el." (Zsid. 1. 10—12.) E változha- tatlan örök Istenhez kössük tehát boldogságun- kat s ekkor állandó lesz életünknek boldogsága,
Oktalan állatoknak érzéki boldogságot adott
a Teremtő. Embert érzéki boldogság ki nem elé-
gít. Mi több, az érzéki gyönyörökben való elme-
rülés undorodást s végül boldogtalanságot von
maga után. Ezt bizonyítani fölösleges. Eléggé bi-
zonyítják mindennapi gyászos esetek. Emberi bol-
3 RELIGIO.
dogságnak nem az érzékek, hanem a lélek a tűz- helye. A valódi boldogság rejtett kincse a szivnek.
Külsőleg boldognak látszani még nem boldogság.
A szegény ember szegényes hajlékában sokszor boldogabb, mint a dúsgazdag fényes palotáiban.
Az ember valódi boldogsága tehát csakis benső, lelki lehet. A lelket pedig csakis lélek és nem érzéki gyönyör boldogíthatja. Mennél tisztább ama lélek, annál tisztább, annál mennyeibb a mi bol- dogságunk is. Ámde Isten a legtisztább lélek. 0 benne keressük tehát a mi boldogságunkat!
Azt mondjátok, hogy a boldogság a szere- tetben. a humanizmusban van. Ugy van. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből; felebará- todat pedig mint önnönmagadat. A szeretet e kettős parancsolatától függ az egész emberinem boldogsága. Ámde Isten nélkül embertársunkat sem vagyunk képesek ugy szeretni, a mint őt szeretnünk kellene, hogy e szeretet kölcsönösen és igazán boldogító legyen. Nekünk felebarátun- kat, Isten akarata szerint, úgy kell szeretnünk, mint önnönmagunkat. Miért? Azért, mert Isten a mi Atyánk, mi pedig az ő gyermekei, képmá- sai vagyunk. Csakis ekkép fogjuk felebarátunkat, s igy különbség nélkül minden embert, mint ön- nönmagunkat és nem önnönmagunkért. mint lea- lázott eszközt, érdekből, saját javunkért, saját hasznunkért szeretni. Isten nélkül tehát nem lé- tezik valódi felebaráti szeretet. Valóban, nem látjuk-e. nem tapasztaljuk-e, hogy a mily mérték- ben fogy az emberek között az Istenben való hit, a vallásosság, ép oly mértékben liül ki a feleba- ráti szeretet is az emberek kebléből ? ! Isten nélkül még a saját maga iránti szeretetet is elveszti az ember, önuönmagát fosztván meg az élettől. Is- ten nélkül tehát nincs igaz felebaráti szeretet;
nincs valódi önszeretet sem. Tehát szeretetben levén a boldogság. Isten nélkül nincs és nem le- het valódi boldogság sem ez életben. Szeretni —
istentől kell tanulnunk, a ki maga a szeretet, ha igazán szeretni és a szeretet által boldogok lenni akarunk.
S vájjon ki az. a ki közülünk boldog lenni nem óhajtana >1 Hisz e vágygyal nyugszunk le és ébredünk fel mindennap. Még álmunkban is e vágy foglalkoztatja elménket és szivünket. E vágygyal keblünkben ébredtünk fel ma is, ez uj év hajnalán. Legelőször is e vágygyal, ez óhaj- tással szivünkben találkoztunk ma kedveseinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel boldog újévet ki- van va mindegyikének. Igen, mi mindannyian bol-
dogok lenni óhajtunk. Óhajtjuk a czélt: ugy ra- gadjuk meg a czélra vezető eszközt is. Ismerjük el és tegyünk bizonyságot arról, hogy van Isten az égben, a kiben élünk, mozgunk és vagyunk.
(Ap. cz. 17, 28.) Terjeszszük e hitet, Isten isme- retét, minden, rendelkezésünkre álló eszközzel, mindenfelé, „hogy mindenki megismerje az egye- dül igaz Istent." Hozzuk vissza az Istent a mi szivünkbe, hajlékunkba, családunkba, iskoláinkba, tanintézeteinkbe, a törvényhozás és igazságszol- gáltatás termeibe, a társadalom minden rétegébe, a nemzet életébe és mindenüve, a honnan Őt számüztük: akkor bizonyára boldog évek fognak ismét ránk viradni s kész boldogság lesz földi
! életünk. Irsik Ferencz.
Isten nevében előre!
i.
„Isten szelleme zaj nélkül működik."
Márkfi 8.', Religio. 1850. 1. 1.
Somogyi Károly, egyházunk veterán babér- koszorusa, midőn 1843-ban a Religio és Nevelés cz. folyóiratot halhatatlan emlékű alapitója, 1. b.
Szaniszló Ferencztől átvette, az Uj Folyamot meg- nyitó programmszerü njdlatkozatában, magára az olvasó-közönségre nézve monda „ kivánatos " -nak, hogy az „ily folyóiratok élete ne néhány évi, ha- nem tartós legyen, mint minő a szükség, mely azokat létre liozá
Hogy a Religio a közönség e kivanatának megfelelt, hogy oly tartósnak bizonyította magát, mint a minő a szükség, mely létre hozá : arról tannskodik folytonos fennállása, és tannskodni fog, Isten jóvoltából, egy köze- ledő félszázad. A Religio kitartásra nézve Magyarország S összes időszaki sajtója körében a legelső, legrégibb m u n - j kás. Zivatarosabb múltú, zajosabb jeleim lapja a m a g y a r
irodalomnak akárhány van ; de kitartóbb eddig legalább nem volt, és ha Istennek is ugy fog tetszeni, jó darab időre nem is lesz.
Miért '?
Mert az a szükség, mely a Religiót létre hozá, nem- csak nem szűnt meg, de m é g nem is csökkent, hanem évtizedröl-évtizedre növekedett, és még mindig, folytono- san növekszik.
Azt kérdezem : kevésbé lett-e szükséges az, a mire a Religio kezdetben vállalkozott, t. i. a nemzet vallásos ész- és szivmüvelődésének mélység, magasság és széles- ség szerint minden irányban való izmosodása? Valláso- sabb lette-e vájjon társadalmunk, s államunk vájjon val- lásbecsűlőbb s vallásgyakorlóbb-e mint volt negyven év előtt, amidőn a Religio, a vallásosság emelését tűzve ki zászlójára, legelőször napvilágot látott ? Ifjúságunk val- lásosabb rendszer alatt növekedik-e fel, mint negyven év e l ő t t ? Népünk közszelleme, családi s egyéni élete meg- nyugtatóbb-e vallásosság tekintetében, mint volt ezelőtt ?
1*
Világi értelmiségünk, mely a törvényeket hozza, érzéke- nyebb, buzgóbb, tetterősebb lett-e vallása és egyháza iránt való kötelességeinek teljesitésében ?
Valljuk meg az igazat, a nélkül hogy sötéten feste- nénk : egyes ritka kivételekkel, értelmiségünk és népünk tömege hidegebb, közönyösebb lett vallásához, idegenebb
lett egyházához, érzéketlenebb annak szelleme és szükség-O*/ ' CT letei iránt.
A világból semmiféle sophistika által ki nem dispu- tálható bizonyíték erre nézve az : hogy azok. akik az ál- lami hatalmat 1867 óta kezelik, manap már annyit mer- nek merészelni, amennyire negyven év előtt még gondolni is alig mertek volna. A katholicismus uralmának hanyatlá- sával a vallásosság uralkodása rohamosan lehanyatlott. A nádori széket, Magyarország kormányzói székét, mely a katholicismus nimbusának vala fentartva, más név alatt, kardcsapás és törvényhozás nélkül, protestáns főfelügyelő foglalta el : az állami hatalom pedig már régóta a val- lási indiíferentismus zsákmányává lett, mely előtt min- den vallás egyenlő. — egyenlően szükséges, egyenlően nem szükséges, a mint a politikai divat szele f u j . A hatalom kezelői, kikben a vallásosság, a katholicismus iránt való érzület melege legjobb esetben zérus fokot m u t a t i az elkereszténytelenités e x p e r i m e n t a l ójára bi- zonyára nem mernék fejüket a d n i , ha nem számit- hatnának társadalmunk, népünk, világi értelmiségünk val- lási dermedtségére. Es valljuk be, hogy számitásuk alapos.
Es h á t minek is tagadnók, hisz köztudomású dolog, mi- szerint az uralkodó liberalizmus, mióta az állami hatalmat kezébe keritette, vallásrontó utján nem hátrált meg soha, csak t a k t i k á b ó l : csalódni p e d i g . m é g nem csalódott egyszer sem. A felsőház decz. 11-iki szavazata meglepett minden- k i t : meglepte tehát a liberalismust is, de meg nem verte.
A vallásos bensőség, az értelmes, öntudatos és gya- korlati hitvallás tökélyének l a j t o r j á j á n tehát, — habár mintegy ösztönszerűleg sejti csaknem mindenki, hogy nem sokára gyökeres fordulatnak kell beállnia, — még min- dig lefelé hanyatlunk. A hanyatlás áramlata az uralkodó irány még mindig ; az emelkedő irány pedig csak szór- ványos, solidaritást. egyöntetűséget nagyban nélkülöző, szakadozott. — mint a katholicismus magyarországi actiója átalábaii.
Mindezekből nem tünik-e ki a napfénynél világosabban az. hogy ama szükség, t. i. a legnagyobb társadalmi szükség- let. a vallásos műveltség fejlesztésének, izmosodásának és védelmének szükséglete, mely a Religiót a küzdhomokra állitá, nemcsak nem szűnt meg, sőt növekedett és napról- napra fokozódik ?
Ha pedig növekedett a vallási szükséglet, világos, hogy a Religiónak is, hatványozott kedvet merítve a mel- lette örvendetes fejlődésnek indult kath. sajtó erejéből, párhuzamos lépést kell tartania eme szükséglettel, a val- lásos ész- és szivmüvelődés fokozottabb igényeinek kielé- gítésében.
Bennünket az, hogy a vallásosság még mindig ha- nyatlik, nemcsak meg nem ijeszt, de sőt reményünkben megerősít és nagyobb erőfeszítésre sarkal. í g y volt, igy van és igy lesz ez mindenkor. Hogy dagály lehessen:
apálynak kell lennie. Valaminek lassú elhalásából szokott
az u j élet fakadni. [Recedant vetera, nova sint omnia. A ma- got mindig újra és ú j r a el kell vetni, hogy u j ara- tás legyen. Es jó hosszú az az időköz, mely alatt az elvetett m a g elveszettnek, megsemmisítettnek látszik a tél gyilkos fagya alatt. De végre is u j élet kel ki belőle, mely az emberi keblet u j örömre és lelkesedésre dagasztja.
„Nisi gr an um frumenti cadensin terrain, — mortuum fuerit, ipsuni solum manet. Si autem mortuum fuerit, multum f r u c t u m affért." (Sz. J á n . XII : 24, 25.)
Bár nem egy örvendetes eseményt, nem egy emel- kedésre mutató jelenséget volt szerencsénk Magyarország frissebb életre kelő keresztény szellemének dicsőségére a kath. egyház évkönyvei számára följegyezni: ámde tekintve állapotaink nagy egészéi, bizonyára egy szebb jövő előké- szitésének megvető m u n k á j á n még nem igen vagyunk messze tul, még élénken tapasztalja mindenki, hogy a nagy jobbrafordulás kezdetének még csak kezdetén vagyunk.
De lia valami, épen ez a körülmény alkalmas arra, hogy mindenkit, a kibe Isten észt, erőt és akaratot alko- tott és hozzá malasztot adott, megfeszített igvekezetü tevékenységre és kitartásra hevítsen.
( F o l y t , k ö v . )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n u á r 1. Sur sum corda !—Az emberiség czivilisatiójának jelvénye, kiindulási és sarkpontja a ke- reszt. Az emberinem átalakulása, egy uj, addig ismeret- len kultura ^kezdete, maga az időszámítás is a kereszthez van elválaszthatlanul fűzve : és hogy keresztény kultúráról, keresztény művészetről, keresztény időszámításról be- szélhet az emberiség, az mind arról tanúskodik, hogy a kereszt hatalma felülmúl minden emberi hatalmat, győze- delmeskedik a leghatalmasabbnak hitt ellenségek felett is.
Csaknem 19 század óta áll e kereszt az ó és uj, a po- gány és keresztény társadalom közt ; csaknem 19 század óta hirdeti győzelmeit, melyeket a nemzetek felett vivott ki, meghódítva őket értelmük és szivükben a maga szá- mára. Hatalmas fejedelmek, korlátlan uralkodók, alattva- lóik millióinak vagyona és élete felett rendelkezve, dicse- kedhettek egy-két, vagy több nemzet felett kivivott győ- zelmekkel ; de győzelmeik mulandók valának s velük együtt letűntek az élet szinpadáról : a kereszt győzelme még ma is hódítja a nemzeteket ; j á r a t l a n u l á l l és a győzelem babér- j á t már 1884 éve hogy egykor véráztatta homlokán vi-
seli és ujakkal mindennap növeli.
Földrészünknek, és igy hazánknak is, az a szerencse jutott, hogy a kereszt győzelmes zászlója alatt, követve
az általa kijelelt irányt, törve az általa felmutatott esz- mény után, megbecsülve azon szellemi javakat, melyeket a kereszt megnemesített és a szivekben szilárddá tett : czivilisatiójában folyton előrehaladt. Győzött a kereszt, de e győzelem gyümölcsét a nemzetek élvezték : győzött a kereszt, de e győzelem nem a legyőzött szolgaságát, ha- nem uralmát jelenti, uralmát önmaga, uralmát mindazon akadályok, nehézségek felett, melyek haladását gátolták.
1884 éve, hogy az emberiség é győzelem gyümölcseit él- vezi. és minél isteniebb erővel törekedett megvalósitani az eszményit; minél kevésbé törekedett ez eszményinek fé- . nyét compromissumok által szeme elől eltakarni és a
9 RELIGIO.
csalfa lidércz-fény után f u t n i : minél többre becsülte a szellemi javakat az anyagiak felett, és minél kevésbé bo- csátotta áruba ezekért azokat: annál biztosabb, és annál hatalmasabb léptekkel is haladt önművelődésének és ne- mesedésének u t j á n elő, mindjobban megközelítve az esz- ményit, mely szeme előtt lebegett. A felett ugyanis nem lehet kétség, hogy haladás csak ott lehetséges, hol az esz- mény, mint, megvalósítandó példánykép lebeg szem előtt.
Távolítsuk el gondolatban a világtörténelemben a keresz- tet ; és nem leszünk képesek megfejteni az emberiség ha- ladását : egy megfejthetetlen titok előtt f o g u n k állani ; okozatot fogunk látni minden ok nélkül. Hit, erény, hűség, becsület, hála, hazaszeretet, önfeláldozás, melyeken áll, vagy melyek nélkül bukik a nemzetek czivilisatiója, mind a ke- resztben felállított eszmény követésében lelik megfejtésüket, és az emberiség újéve a szó szoros értelmében tulajdon- képen akkor kezdődött, mikor e szellemi javakat kezdte megbecsülni tanulni, melyek varázsereje minél mélyebben áthatotta az elmét, minél mélyebb gyökeret vert a szi- vekben. a helyett, hogy az emberiséget megvénitette volna, az megújította, és lett u j emberiség, u j és boldog társa- dalom.
A kereszt e győzelmét, mely Isten győzelme az el- mék és szivek felett, napjainkban kétségessé a k a r j á k tenni.
Az embert, mint mondják, saját lábára a k a r j á k állítani, a társadalmat újjáalakítani; kereszt nélkül, a kereszt elle- nére, de mindazon következményekkel, melyeket a kereszt 1884 éven keresztül szült. Bármiként tagadják is, korunk törekvésein az az egy gondolat vonul keresztül, hogy nem kell a kereszt ! Minden modern intézkedés oda irá- nyul, hogy azt. mit az emberiség eddig a kereszt eszmé- nye és ereje által vivott ki, ezentúl a nélkül, saját erejé- vel vivja ki. A szivet és elmét, mint a gyümölcsök talaját, azok megnemesitő elemétől elszigetelni, és mégis nemes gyümölcsöt akarnak termelni ! Erényt, hit, becsületet val- lás, hűséget a lelkiismeretet kormányzó szilárd keresz- tény elvek nélkül várnak, nem fontolván meg, hogy min- den növény csak természetének megfelelő talajban fogam- zik meg, h a j t ki és terem gyümölcsöket. Elvetni m a g á t az eszményt, elvetni azt, mi a lelket a szellemi javakra irányozná, azok keresésére buzdítaná, megtartására ösz- tönözné : hirdetni mindazt, mi az embert fensőbb rendel- tetésétől elvonja, emberi méltóságában lealacsonyitja ; val- lásos gondolkozásától, mely a magasba emeli, elterelni, hogy mint szárnyaszegett madár a földre hulljon és a földhöz tapadjon, hogy a szellemi magasabb javakat sem- mire sem becsülve, csak állati vágyainak kielégítését ke- resse : és mégis azt várni, hogy az emberiség a kereszt ál- tal a szellemi javak iránt szült szeretetében ne csak defi- czitet ne mutasson fel, hanem még inkább fokozódjék — ez, mondjuk, nem lehet.
Vagy—vagy ! I t t egyezkedésnek, compromissumnak he- lye nem lehet. Vagy kereszt és nemes gyümölcsök, vagy kereszt nélkül és vad gyümölcsök} A conciliatorius és compromissumra hajló szellemek, kik mindig közvetítést keresnek, közvetítésükkel e téren több kárt tesznek, mint a nyílt ellenség, mert a compromissum mindig az ellen- ség erejét növeli és a lelkekben azon téves meggyőző- dést, szüli, hogy ama magasabb javak megszerezhetők a
kereszt nélkül, sőt annak ellenére is. A szellemi erő hatá- sát a szellemre gyakorolja ; ereje szilárdságában, h a j t h a - t a tl ans ágában rejlik ; áthatva az elmét és szivet, átalakítja az értelmet és akaratot : e gondolkozásmód, ez az aka- rat mintegy második természetté válik és szilárd lesz mindaddig, mig a compromissum lehetőségének gondolata fel nem merül ; ez aztán megingatja, kétkedővé teszi az el- mét, és a sziv elhatározása a változáson annál hajlandóbb lesz, minél kényelmesebbnek ítéli az elme azt, mit com- promissum u t j á n elnyerni lehet. Lassan, lépésről-lépésre haladva vesznek el igy mindazon szellemi javak, melyeket az emberiség a kereszt eszményének követése által szerzett, ami nemcsak önmagában véve fájdalmas, de azért is, mert századok buzgó törekvésére van szükség, hogy e javak ismét az emberiség közkincsévé legyenek, mert a rögtöni átalakítást eredménynyel megparancsolni senkinek sincs hatalmában.
Hogy a veszély megvan, hogy a kereszt eszménye és tanai társadalmunkban mind szűkebb körre szorulnak vissza, annak kézzelfogható bizonyítékát találjuk az anya- giság nagymérvű elterjedésében, mit csak azok tagadhat- nak, kik gyönyörrel nézik a szellemi pusztítást, melyet az u j a b b idők keresztellenes iránya szült. Mi ezekkel nem t a r t h a t u n k , mert az emberiséget, mert hazánkat boldog-
nak k í v á n j u k látni, és mert ugy vagyunk lelkünkben meg-
győződve, hogy e boldogság csak akkar található fel, ha szakítva az u j doctrinákkal, eszményül a keresztet fogad- j u k el, ha a kereszt által szerzett szellemi javakat becsü- lésben t a r t j u k . Azért a jelen év kezdetén, mire sem buz- díthatjuk hathatósabban hazánkfiait, mint arra, hogy emel- jék fel sziveiket a földről, hova azt az ú j k o r tanai által szegezni, melylyel összeforrassztani akarják ; igen, mondjuk, sursurn corda ! lebegjen szemük előtt a kereszt mint esz- mény ; gyakorlatilag mutassák meg, hogy nagy becsben t a r t j á k mindazon javakat, melyeket részökre a kereszt szerzett: és tapasztalni fogják, hogy ily módon, mig a földi javak egyrészt elveztik reájuk nézve a bennük rejlő veszélyt, másrészt a szellemi javak megbecsülése azokat is mintegy megnemesitve értékükben emeli és élvezetüket kellemesebbé, mert olyanná teszi, a mi Isten előtt is kedves.
A kereszt által felállított eszmény követése tette az em- bert eddig kereszténynyé, s az emberi társadalmat boldoggá : csak az fogja tenni boldoggá ezentúl is ; és mi ezt a boldog- ságot kívánjuk, mert csak ez az igaz boldogság, a jelen évben hazánknak és t. olvasóinknak.
Budapest, december 31. Jdnus-pűlav fások. — Az 1883-iki év utolsó napja kedvező alkalom,* hogy egyrészt visszatekintve a múltba, másrészt szemeinket a jövőre irányítva J á n u s gyanánt bucsuzzunk el az elmúlt eszten- dőtől.
Ha elvonatkozunk a politikától, akkor hazánkban két momentum az, mi figyelmünket kiválóan leköti. Az antiszemitismus a tisza-eszlári pörrel az egyik, a zsidó házassáo- a deczemberi szavazással a másik. Beléletünk ö egyik kimagasló pontja a zsidókérdés. Mi már jeleztük álláspontunkat ebben a kérdésben és távol attól, hogy az erő- szakos és igazságtalan üldözésekben kitört antiszemitikus mozgalmak védelmét magunkra vállalnék, még sem tagad-
hatjuk, hogy e mozgalomnak némikép megvan a maga jogosultsága. Ha a zsidó f a j kétségbevonhatatlan túlkapásai ellen a keresztények önvédelemre kelnek, ha ez önvé- delemben m e g t a r t j á k ama határokat, melyeket az igazság és a szeretet szab, akkor az ilyen mozgalomnak jogosult- ságát és megengedett voltát kétségbe vonni nem lehet. S bármennyire tiltakozzunk a keresztény szeretet nevében zsidó polgártársaink mindennemű bántalmazása ellen, bár- mennyire helyeseljük az igazság nevében a vagyonúkban és személybiztonságukban megtámadott izraeliták érdeké- ben tett legerélyesebb intézkedéseket, még sem nyomhat- j u k el abbeli meggyőződésünket, hogy a mig az önvéde- lemre ok és alkalom leend, addig az ily f a j t a mozgalmak el nem enyészhetnek. S azért az a nézetünk, hogy a közelgő 1884-iki év az antisemitismus elnyomását és megszűnését nem fogja látni. Ellenkezőleg, azt hisszük, hogy inkább terjedni és erősödni fog. Már a priori is mérnők ezt ál- lítani, ha tények (választások sat.) is nem bizonyítanák ugyanazt. Veszélyességben csak ugy veszthet az antisemi- tismus, ha a törvényhozás u t j á n eltörültetnének ama visz- szás helyzetek, melyek jogos panaszokra és remediumok után való szükséges keresésre alkalmat adnak. A földbir- tok védelme, az iparviszonyok és a hitelviszonyok rende- zése, az uzsora szigorú és erélyes korlátozása, a váltóké- pesség megszorítása sat. ezek és hasonló dolgok látszanak nekünk sürgősen szükségeseknek arra nézve, hogy elné- muljanak a panaszok, hogy eltompuljon az antisemitis- mus éle, melynek káros és veszélyes törekvései és aspira- tioi máris napvilágra kerültek. Hogy mennyiben fog a kö- zelgő év eme remények teljesülésére vezetni, és hogy mennyiben fog ez által az antisemitismus hanyatlani, vagy ennek elmulasztása által megerősödni, azt az eddigi ta- pasztalatok után mindenki sejtheti.
A főrendiház szavazásáról csak minap irtunk : itt azt az egyet ismételjük, hogy az ellentétek, ha valaha, most roppantul élesek : a tevékenység, melyet kifejtenek, rendkívüli ; a siker pedig, rlZclZ cl törvényjavaslat megbuk- tatása csak ugy lesz meg, ha minden jóirányu conzervativ főúr megteszi a kötelességét. Szerény véleményünk szerint egynek sem szabad hiányoznia.
A külföldre ha tekintünk, vajmi kevés örvendetest találunk. Francziaország, Olaszhon, Németország vallási és egyházi szempontból nem a legkellemesebb képet n y ú j - tották az elmúlt évben. Francziaországban, mint szentsé- ges atyánk mondá karácsonyi beszédében, .ezer módon nyilvánul az ellenségeskedés szelleme, mely arra törekszik, hogy az egyházat megfossza minden társadalmi befolyás- tól. hogy elkobozza annak jogait és igy képtelenné tegye isteni hivatására." — Olaszország a régi gyűlöletből az egyház Feje és az egyház intézményei ellen mitsem en- gedett. A pápa még mindig fogoly ; helyzete most talán még nyomasztóbb, mint azelőtt volt. Hisz maga szentsé- ges atyánk igy kényszerült az egész világ előtt nyilat- kozni : „Az engesztelhetetlen gyűlölet és a rosz akarat, melylyel az ellenségek üldözik az egyházat, és különösen a Mi szomorú helyzetünk itt Rómában, nem engedik meg, hogy a béke jótéteményeit élvezzük, sem azon derült örö- möket, melyeket nyugodt időkben Jézus-Krisztus születése évfordulójának megünneplése szokott okozni." Vájjon mit
adjunk még hozzá méltatlanul üldözött szentséges atyánk eme panaszos szavaihoz ? . . .
Németországban, a folytonos tárgyalások daczára — kevés kedvezményt leszámítva — a lefolyt esztendőben nem láttuk teljesülni ama reményeket, melyeket talán méltán tápláltak velünk együtt sokan. Hogy a pápa részéről tanúsított engesztelhetetlen irány az eredménytelen tár- gyalások oka volna, mint azt a liberális és kivált a poroszbarát lapok ezerszer is ismételték, merő kohol-
1 mány. Hisz ismeri az egész világ a szentséges atya diplo- m a t á j á n a k engedékenységét éppen ezen tárgyalásokban és a pápa maga kiemelte, hogy -ha van jó kívánság, mely a mi napjainkban haszonra szolgál, akkor az . . . a béke kivánsága." És más helyen : „keserű harczok és I mélyreható izgatások közepett valóban élénken ó h a j t j u k
a békét." A pápa kész a békere, tettei és szóval bizo-
! nyitotta ezen készségét. — a porosz kormány eddig csak szavakkal constatálta békeszeretetét, tettekből vajmi keve- set látott eddig a világ. Sőt kérdés, vájjon a Luther- jubileum, melyet az elmúlt esztendő hozott, és mely ugyan eléggé világosan dokumentálta a protestánsok régi benső meghasonlottságát, nem tett-e sokat azok tömö- i ritésére és egyesítésére a „Róma elleni harczban?" A
porosz trónörökös római utja, bár mi azt a pápaságra nézve dicsőséges vívmánynak t a r t j u k és annak ki is hir- dettük, eddigelé még napfényre nem hozta amaz eredmé- nyeket, melyeket kisebb-nagyobb mértékben és kisebb- nagyobb joggal még az aiitikatholikus sajtó is attól j származtatott.
S a jövő év vájjon mit fog hozni 'i . . . Szentséges atyánk I nem látszik rózsás reményeket kötni a közelgő évhez. „Ma
1 — u g y mond — nem hiányzanak egy még roszabb jövőnek jelei sem.* Lehet, hogy a felhők még szétoszolnak, lehet, hogy a vihar még lecsendesül, hisz él még az, ki a vi- harnak és tengernek parancsol. — Lehet, hogy az optimis- ták reményei megvalósulnak, de lehet az is, hogy a sö- tétebben látók aggályai sem alaptalanok. Annyi áll, hogy komoly, igen komoly időket élünk : — de a forduló ponttól talán nem vagyunk m á r messze.
Ámde akármit hozzon a jövő, minden csak az egy- ház dicsőségére fog szolgálni. Ha minden vihar áldozatot követel, ha minden megpróbáltatás nehéz és terhes, ha minden nyomásnak van hatása, akkor nem tagadható, hogy az egyház is szenved, sokat és mélyen szenved, ha sanyarú viszonyok terhes nyomása alatt a megpróbáltatás napjainak meghosszabitását türi. De az egyliáz isteni élet- ereje legyőzött még nagyobb viharokat, diadalmaskodott még hatalmasabb ellenségek felett is, és áldozatul nem esett még súlyosabb megpróbáltatásoknak sem : — most sem fog : — addig nem fog, mig a világ áll.
Azért legyen szivünk és lelkünk, engedelmességünk és odaadásunk, ragaszkodásunk és tevékenységünk — le- győzhetetlen Istenünkhöz s egyházunkhoz méltó ! 0 vele, O benne mindig győzünk.
Róma, decz. 24. A bíbornoki sz. Collegium karácsonyi tisztelgése és AT/7. Leo pápa beszéde. — Rómában még a szerencsekivánatok is. melyekkel az emberek évenkint egy- máshoz közelednek, megtartották 8 zent jellegüket. N é m a pro-
7 fán njév, hanem a szent karácsony napja alkalmából vég-
zik azt. Mert valóban, Krisztus U r u n k születése napjánál a jelen öröm vagy vigasztalás és a jövőre szóló szerencse- kivánat kifejezésére alkalmasabb napot lehet-e gondolni ? Ellenben a polgári újévnek minden mélyebb vallási és er- kölcsi háttere hiányzik az ily érzelmek magasztossá tételére.
Karácsony alkalmából tehát a bibornoki sz. Collegium ez idén szintén üdvözölni ment a szent atyát és előtte sze- rencse-kivánatait szokás szerint tolmácsoltatta az évforduló alkalmából. A magas testület szónoka ezúttal is Di Pietro bibornok-püspök s a sz. Collegium dékánja volt.
Mondani sem kell. hogy a legmagasabb egyházi tes- tület és az egyház fejének eme szerencse-kivánati ünne- pélyében legfőbb dolog a szent atya válasza. E mellett mindig jelentőséggel birt a bibornoki testület nevében mondott beszéd. Most azonban a pápa és a bibornoki tes-
tület nyilatkozatai mellett különös fontossággal bir az is, a mit a szent atya elhallgatott.
A német koronaherczeg látogatásáról és arról a Francziaországról. amelyet az uralkodó republicanus párt ádáz egyházüldözése miatt nuntiusának visszahívásával volt hajlandó az egyház feje megfenyíteni, a bölcs XIII.
Leo pápa hallgatott : amarról teljesen, erről névszerint.
Az előbbiről hallgatott azért, mert nem mindig beszédben áll az actió, hanem néha csupán tettben : az utóbbiról va- lószínűleg azért, mert a pápai szék melletti franczia nagy- követség fentartása érdekében Spuller, Gambetta volt intimusa, a kormány és az uralkodó p á r t nevében oly nyilatkozatot tett a franczia kamarában, melyet az apos- toli szent-széknek figyelembe kellett vennie. Spuller elis- merte és határozottan kimondta, hogy Francziaország
„katholikus nemzet."
I R O D A L O M .
 váradi püspökség története alapításától a jelenkorig.
Irta B u n y i t a y Vincze sat. I I . k ö t e t , sat.
Mikor e monumentális mü I. kötetének megjelené- sekor a tisztelt olvasó közönséget annak jelességeire figyel- meztetni bátor voltam, azt a szerény véleményt koczkáz- tatám a munka felosztását tekintve : váljon nem lesz-e a szerző kénytelen, elbeszélése folyamában, többet ismé- telni, a mit már azelőtt elmondott ? De egyszersmind azt is vetém utána, hogy erről Ítéletet mondani legalább is idő előtti. Ez utolsó megjegyzésemnek nagyon örven- i dek ; mert ime már a második kötet olvasása alkal- mával, mint egy a homályból kibontakozó kép, kezd jeles szerzőnk munkaterve, még pedig igen előnyösen, ki- bontakozni.
Ha el is tekintünk attól, hogy hasonló monogra- phiánk nincs, mert még Koller József nagy „apparatusa"
sem az, hanem csak „congeries lapidum", mely közel egy század óta várja építőmesterét, szerzőnknek valóban u j utat kelle magának törni. S ha tekintetbe veszszük, hogy oly férfiakat, intézményeket és eseményeket kelle köze- lebbről megvilágítania, melyeket a mai kor egészen elfe- ledett vagy félreismer, a miből aztán nagy népszerűtlen- sége származik mindannak, a mi katholikus : m é g az is- métlések is, pedig szerzőnk a II. kötetben csak tüzetes-
ben szól holmiról, mit az első kötetben csak érintett, nem csak kedves olvasmányul szolgálnak, hanem indokoltak, sőt szükségesek is : miután az olvasó mind a személyek- ről és intézményekről, mind pedig az eseményekről csu- pán ily uton j u t kikerekített, teljes alkotások szemléletére, és valódi pragmaticus történelmet csak így írhatni. És ép e szempontokból kiindulva némileg feltűnőnek találom azt, hogy míg a Pesti Napló, Nemzet, Egyetértés, Fővárosi La- pok, Vasárnapi IJjság stb. e határozottan bevallott ka- tholikus munkát külön czikkekben ismertették, sőt kiemel- ték : a katholikus sajtó, — egy-két közeg kivételével, azt
csaknem agyonhallgatta. Váljon ez-e a módja annak, hogy azon áramlatnak, mely a tudományosság protestáns hege- móniáját készül hazánkban inaugurálni, ú t j á t vágjuk, ha saját jeleseinket, míg a túlsó tábor trombitái füleink meg- siketítéseig harsognak, így ignoráljuk ? De térjünk vissza magára a munkára !
A II. kötet, mely a székesegyházi és társas kápta- lanok, a püspöki és káptalani birtokok és a megye terü- letén létezett szerzetesrendek történelmét foglalja magá- ban, oly mozaiknak tekinthető, melynek minden egyes ré- sze egy önálló kis mű. így mindjárt a káptalanról szóló első czikk a káptalan fejének és többi tagjainak alapos rajzával oly bevezetést nvujt, melyet kivált a laicus ol- vasó bizonynyal nagy élvezettel olvasand. A káptalani is- kolát tárgyaló fejezet pedig % történelmi érdeken kivül
némi polémiái tárházul is szolgálhat, mely fegyvereket n y ú j t azok megczáfolására, kik a reformátio előtti időkre azt fogják, hogy elhanyagolták az iskolákat. Ki ez elő- ítélettel van, olvassa el figyelmesen e fejezetet és meg f o g j a látni, hogy a káptalani iskolák sokban pótolák mos- tani középiskoláinkat, valamint azt is, hogy mennyire igyekeztek a káptalan tagjai a szegényebb sorsú tanulókon [ segíteni.
Es itt, a kegyes olvasó engedelmével, egy kis kité- résre veszek magamnak szabadságot. Igaz ugyan, a mint ezt a szerző is az 1493-ki esztergomi zsinat végzésének nyomán fölemlíti, hogy a fölszentelendőktől csak az kíván- tatott, hogy az elemi ismeretekben némiképen jártasak legyenek ; de ebből azt következtetni — miként elleneink teszik — hogy azok mindnyájan teljesen tudatlanok vol- tak, nagy igazságtalanság. Ki a középkor viszonyaiba mé- lyebben behatolt, talán igazat adand nekem, ha azt állí- tom, hogy akkor az olvasni és irni tudás nem volt az
! ismeretek szerzésének oly kizárólagos eszköze, mint most.
A társadalom egyszerűbb viszonyai, a különböző életmó- dokhoz szükségelt ismeretkör korlátoltabb terjedelme va- lamint egyrészről azt eredményezték, hogy az illetők ke- vesebb általános ismeretek mellett jártasabbak voltak hi- vatásuk teendőiben , ugy másrészről a szokotthoz való szivósb ragaszkodásnál fogva magában az életben, olvasni és irni tudás nélkül is, jó iskolát birtak. Ennek illustrá- tiójául legyen szabad egyetlen példára hivatkoznunk. H u - nyadi-Jánosról tudjuk, hogy latinul nem t u d o t t ; mi na- gyon is sokat mond, miután ismeretes dolog, hogy korá- ban a latin nyelv vala minden tudománynak, míveltség- nek csaknem kizárólagos vehiculuma. Es mégis, létezett-e századában nálánál nagyobb hadvezér, ügyesebb kormányzó, szemesebb diplomata, ki nem csak hazája ügyeinek leg-
magasb színvonalán álla, hanem az európai diplomatia terén is kiváló szerepet játszott ?
Ki tehát az elemiekben némiképen jártas volt akkor, aránylagosan sokat tudott ; mert még az elemiek elsajátí- tására is tudnia kellett a latin nyelvet, a mig pedig ezt megtanulta, bizony már a szabályokhoz szükségelt pél- dákból is sokat tanulhatott. Es ha hozzávesszük azt, hogy az elemiekben jártas ifjak, kik — mint ezt szerzőnknek a legkisebb részletekre gondosan kiterjedő szép előadásá- ból látjuk — az őrkanonok által papnövendékeknek föl- vétettek, a káptalani iskolában folytatták tanulmányaikat : bátran következtethetjük, hogy tudatlanok nem voltak.
De menjünk tovább !
A káptalanok tagjainak életrajzaiban ama vidék, sőt hazánk nem egy családja kedves meglepetéssel látandja fölujítva hü emlékét őseinek, kiknek a haza védelme, a tudomány előmozdítása körül s a közügyek szolgálatában szerzett érdemeik még most is fényt árasztanak unokáikra ; de pirulásra is szolgáltatnak okot, ha azt elhomályosulni engedték.
Szerzőnknek a leghitelesb adatokból kivont azon következtetése, miszerint a nagyváradi káptalan jobbágyai- val szemben a fegyelmet a kegyelemmel s az ügybuz- galmat a szeretettel ugy tudta párosítani, hogy félezred- éves mult alatt annyi történeti emlék közt nincs egy is, mely a váradi egyház s alattvalói közt nagyobb mérvű egyenetlenségről szólana : kedves emlék ; s noha egysze- rűen ama régi német közmondás megerősítése : „Unter dem krummen Stabe ist gut zu leben", mégis megérde- melné, hogy egy a váradi nagyprépost lakásának hom- lokfalába illesztendő márványtáblán megörökíttessék.
Egyébiránt a püspök és a káptalan birtokainak, jö- vedelmeinek, a vámoknak leirása közben szerző nagybe- csű részletekkel gazdagítja előadását, melyeket nemcsak érdekkel olvasand mindenki, hanem nagy haszonnal for- gatancl mind az, kit a múltban nem csak a csaták leirása gyönyörködtet, hanem a közművelődés, ipar, kereskede- lem és a velők rokonságban álló tárgyak legkisebb rész- letei is érdekelnek.
Es ki mindezekről teljes képet akar magának sze- rezni ; ki mintegy panorámában akarja látni, miként fej- lődött multunkban a gazdászat, ipar, művészet és tudo- mány : nem nélkülözheti a szerzetesrendek és müködésök történelmét. Ugyanazért hálával tartozunk szerzőnknek, h o g y a nagyváradi püspkség területén egykor virágzott, de az úgynevezett reformatio öldöklő lehelete által el- pusztult apátságok, prépostságok, monostorok és zárdák emlékét fömnaradt romjaikból oly vas-szorgalommal föl- eleveníteni törekedett. Valóban mély szomorúság fogja el a hazája sorsán töprenkedő olvasónak szivét, ha meggon- dolja. hogy az ujonan visszaállított nagyváradi püspökség- nek alig van több parochiája, mint a réginek szerzetes háza volt. Es ezek lakói magyarok voltak !
Az irály, a munka külső kiállítása e második kötet- ben is oly jeles, mint az elsőben. Olvasása mindenkinek, de különösen a történetírás barátjainak nem csak élveze- tet szerzend. hanem tanulságul is szolgáland.
Veszely Károly.
VEGYESEK.
*** A keresztény testvéri szeretet és katholikus soli- daritás nagyobb tiszteletére ! Szivünkből üdvözöljük a ma-
1 gyar kath. sajtó első jubiláris napilapját, a Magyar Ál- lam-ot. mely a jelen év hajnalával fenállásának és erélyes működésének negyedszázados évébe lépett, A Magyar Állam alapitójának az az érdeme, hogy világi létére a val- lás és egyház védelmét n e m i e k i n t e t t e clericális. kizárólag papi ügynek, hanem mint önkéntes katona bátran kiállt a csatatér legexponáltabb helyére, és ez által példát adott és ad folytonosan világi értelmiségünknek abban, a mit mindenki maga köteles m a g a é r t végezni, t. i. vallásának védelmében, — ez az érdeme, ez a példája a M. Á. alapi- tójának marad aere perennius, és az örökkévaló Biró mérlegében bizonyára nagy sulylyal fog az érdemek tá- nyérjába esni. A tanitó-egyház megelégedéssel tekint a tanuló-egyház önkéntes Isten-katonájára. Ad multos annos !
— Ki az egyház primása Francziaországban ? Meg- mutatta Guibert bibornok párisi érsek. A guadeloupi püs- pökségre a hitetlen franczia kultuszminiszter, Flourens, meg sem kérdezve a párisi érseket, ennek egy p a p j á t szándékozott kinevezni. A kormány közlönyei mint leg- közelebb bekövetkező eseményt jelentették a kinevezést.
E k k o r Guibert bibornok magához hivatta a minister püs- pök-jelöltjét, ki egyébiránt a püspökségre teljesen méltó és a párisi megyében igen előkelő plébánia lelkésze. Hogy lássa a világ, igy szólt papjához, hogy az apostolok utód- jának megválasztása püspöki Ítélettől f ü g g , lelkiismeretem kötelez, hogy önt egy obscurus helyre nevezzem ki lel- készszé. A derék szentéleletü pap megértette főpásztorát és a parancsot hősi engedelmességgel fogadta. — Ebből, jegyzi meg a londoni Catholic Times, a párisi megye, de I sőt egész Francziaország papsága példát vett, mennyire nem
hivatott a kormány bureauja infulák osztogatására, és hogy Flourens miniszter, habár Francziaország kultus- minisztere is, még nem primása a franczia egyháznak.
Angolországban az állam elválasztása elvének a
! prot. anglikán egyháztól tekintélyes hivei vannak. Köztük egyik legkiválóbb Chamberlain, ki a mostani liberális Glad- stone-kabinetnek is tagja volt. 0 nemzeti vagyonnak t a r t j a ugyan a prot. anglikán egyház birtokait : de a katholikusok bizottság kiküldését óhajtják annak kideritésére, hogy kié volt az anglikán egyház vagyona, melyet Chamberlain a nemzet vagyonának tart. mielőtt az állani azokat az angr likán egyház javára elkobozta. Könnyű lesz bebizonyítani, hogy e vagyon a kath. egyházat illeti.
Figyelmeztetés.
A nyomda-változás miatt nem lehetvén bevárni az előfizetési idő végét, a czimszalagok készítésénél, mutatis mutandis, a tavali névsört vettük alapul. Tehát, a ki a jelen évre netalán kisebb vagy nagyobb időre tett volna megrendelést, mint a mult évben, ne jöjjön zavarba, mert ez évi megrendelése figyelmen kivül nem fog maradni.
E g y ú t t a l arra is tisztelettel figyelmeztetjük olvasó- közönségünket , hogy mivel a lap expeditiója az u j nyomda helyiségében kapott helyet, ennélfogva minden, a lap esetleges elmaradására vonatkozó kívánat, bérmentes nyitott értesítés (u. n. Reclamatio) utján, a lapunk czim- lapján jelzett nyomda helyiségébe intézendő.
Ugyan e nyomda helyiségében a nyomda-igazgató- ság általunk fel van hatalmazva előfizetések elfogadására.
A szerkesztöseg.
Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor. k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Budapest, 1884. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. ( Papnövelde-utcza 8. sz.)
