tünetek ejtették gondolkodóba a magyar liberáli-sok egy részét, hogy a polgári házasság eszméjét elejtsék? Nem. — hisz a liberális nem veszi fél elmélkedéseinek tárgyául sem a tényleges, reális állapotokat, az embert, a polgárt úgy, a mint az valóságban létezik, hanem merő. a valóságban nem létező képzeletekben mozog összes szellemi működése; a liberális azt hiszi, liog}
7az jog.
mit ő akar. hogy a jognak az erkölcshez semmi köze. s ezen dogmákra esküdve, folytatólag a polgárt is ugy gondolja, mint valamely lelkiis-meretnélküli gépet, melynek legfőbb kötelessége ugy mozogni, zakatolni, ahogy a liberális „állam-férfiak" serege valamely ügyes Tongeber taktu-sára fütyül.
Vagy tán végre belátták, hogy senki saját apja nem lehet, s azért mondtak le az általános kötelező polgári há-zásságról ?
Nem. eme tudományig eleddig nem j u t o t t a k el, még a tanulékonyabbak sem ; ők az ellenkezőt hiszik állhatat-osan, s mellöket verve bizonyítgatják, hogy ez meggyőző-désük. A meggyőződés, — természetesen csak a liberális táborban, minden meggyőződés — szent : a mi szent, an-nak valóan-nak is kell lenni : tehát igazan-nak is. A józan ész-nek egyszerűen hallgatást parancsolnak, mint ezt már ősük Hegel tette, kinek vére, bár különféle dilutiókban, de végelemzésben mégis tisztán és egyformán valamennyi szabadelvű reformer ereiben pezseg. Hallgatást kell paran-csolniok a józan észnek, mert ez — a liberalismus leg-nagyobb esküdt ellensége. Hogy hogy y íme bebizonyítják.
A józan ész meg a kinyilatkoztatás tanitja, hogy az ál-lam ki nem u g r o t t fix und fertig Isten kezéből mint Mi-nerva J u p i t e r fejéből, hanem hogy állani előtt létezett az ember. Ez az ember a természet urától ugy lőn alkotva, hogy erős hajlamot érez másokkal társaságban élni. Es e haj-lamát követve még mielőtt állani volt, házasságot kötött és megalapította a családot. Vájjon volt-e joga ezt tenni ? Csak az eszelős mondhatja, hogy nem volt. De kitől k a p t a e jogot ? Az államtól ? Nem, azon egyszerű, de nyomós oknál fogva, mert állam nem is létezett, m e r t a családok összesége volt csak államot alkotandó. Kapta a termé-szet Urától. S midőn a számos család, mely házasságok-ból keletkezett, az államot megalkotta, mi czélházasságok-ból tette azt ? Azért-e, hogy ez az állam konfiscálja előbb bírt jo-gait s a polgárnak csak annyit juttasson belőlük, a mennyi az államnak éppen tetszik ? Nem. hanem azért, hogy jo-gaiban az állam hatalma által megvédessék, valaminthogy az állam összesített ereje oly intézményeket létesítsen a közjó számára, melyeket egy ember, egy család, sőt több család együttesen sem képes létesíteni. Ez a józan ész szava : a házasság az állam előtt létezett : a házasságból, mely a családot megalkotja, keletkezhetett csak az állam.
Ha ez igy van, nevetséges a szabadelvű kézbe került ál-lam abbeli arrogantiája, melylyel polgárainak meg a k a r j a
adni vagy megtagadni a jogot házasságot köthetni. Senki sem lehet saját apja.
H á t ezt tán végre mégis belátták a liberálisok ? Szó sincs róla. Szerintök az állani minden j o g forrása, s természeténél fogva van hivatva j o g o k a t osztogatni, nél-küle nincs semmiféle jog. Természeti j o g tehát nincs í A természeti j o g merő ábránd, középkori képzelődés, m e r t j o g csak az, mit az állam ad s biztosít, s mit tény-leg ki lehet erőszakolni, karhatalommal ; - a természet-nek pedig nem állanak rendelkezésére zsandárok és kato-nák, tehát jogot sem adhat ; ezt csak az állani adhatja, mert ez hatalmával képes annak nyomatékot kölcsönözni, azt kierőszakolni.
Csak az a jog. a mi tényleg kierőszakolható, f ü g -getlenül az erkölcstől, sőt ellentétben is az erkölcscsel ! Ez a liberalismus tana a jogról.
Az állani függetlenül az erkölcsi rendtől van hi-vatva az embereknek külső viszonyát szabályozni : a fel-hatalmazást erre, az Isten eszméjét a tömeg ámítására adoptáló liberálisok szerint az állam Istentől nyerte, ez okért a íjolgároknak lelkiismereti kötelessége vakon en-gedelmeskedni ; nem szabad kérdezniök. mily viszonyban áll lelkiismeretük szava az állami törvényhez, ez fölösleges töprenkedés volna, midőn tisztán áll a kötelesség, hogy az isteni felhatalmazással dicsekvő államnak engedelmeskedni kell. mely parancsait esetleg karhatalommal érvényesí-teni tudja, mi pedig karhatalommal tényleg kierőszakol-ható, az egyszerűen a jog. De hát igy, az adóvégrehajtó és a rabló nem egy rangba helyeztetnek-e ? Igy, ha eset-leg a katonaság m e g t a g a d j a az engedelmességet s a fejede-lem kormányzói hatalmának, jogának érvényt szerezni nem akar, nem sziinik-e meg fejedelem lenni, nemveszti-e el ural-kodói j o g á t : mert hiszen j o g csak az, a m i tényleg külsőleg kierőszakolható ? Igy, ha az állam esetleg azon tudatra ébredt, hogy a birtokban való aránytalanság szerfelett káros, és egyenlőséget határoz, megfosztván birtokjoguk-tól a birtokosokat, j u t t a t v á n abból a birtoknélkülieknek, ez nem fog-e j o g g á válni, mihelyt az államnak rendelke-zésére elegendő hatalom áll. hogy törvényét v é g r e h a j t s a ? Igenis, j o g leend, az u j tanok szerint. Ámde ez a jogér-zetnek legnagyobb arczulcsapása, a józan észnek megta-gadása ! N e m tesz semmit, mert nagy vívmánya a mo-dern jogtudománynak !
De utoljára is tán belátták a liberálisok, hogy a házas-ság olyan ügy, melynek lényegéhez, velejéhez jogi hata-lommal ugy sem lehet férni, mely tehát épp ez okért polgári törvény által sem szabályozható ?
Mert valóban vajmi kevés a házasság dolgában, mit erőszakkal kicsikarni lehet : hol házasság dolgában erő-szak közbejön, ott csak a házasság roncsolt maradványai-ról van szó. Mit is lehet — vegyük sorba — házasság dolgában kierőszakolni ?
A házasfelek együtt kötelesek élni egy fedél a l a t t ;
— ha széjjelmennek önkényüleg, az erőszak őket egy időre összehozhatja ; ez azonban nem szokott történni s m é g a legliberálisabb uraknak sem kívánságuk ez, ily hatalmi joggyakorlás nekik visszatetszenék, ők tudják miért. Amint az ágyasok széjjel nem kergettetnek erősza-kosan. ugy össze nem hozatnak a házasok, ha
széjjel-RELIGIO. 51 mentek. Sőt legyünk belátók, össze sem hozhatók
sike-resen, mert ha egyik ajtón a pandúr be is hozná a szö-kött házastársat, az kimenne a másikon. Igy tehát a há-zastárs egyik leglényegesebb jogának képtelen a polgári ha-talom érvényt szerezni. Miből az a tanulság, hogy a házas-társát elhagyó fél tulajdonkép nem is követ el jogsértést a másikon, mivel hogy j o g csak az — a mint azt már tudjuk — mi tényleg és mindig kierőszakolható ; ez pedig ki nem erőszakolható, ha csak nem állittatnék minden szö-kési velleitásokban szenvedő házasfél mellé egy-egy dra-bant. Az együttélés tehát házasoknál csak olyan amolyan erkölcsi kötelesség, melyet teljesítenek, ha tetszik, nem teljesítenek, ha nem tetszik, — az nem jogi kötelesség, mert k i nem erőszakolható.
Kötelességük a házasfeleknek, ósdi felfogás szerint, egymást szeretni, egymásnak némi ügyekben engedel-meskedni, egymást az élet különféle viszonyaiban segí-teni, gyöngeségeiket kölcsönös béketűréssel elviselni. Ki erőszakolhatók-e mindeme kötelességek ?
Kötelessége a férjnek nejének tisztességes ellátásá-ról gondoskodni. Kierőszakolható-e ez ? Ez igenis kierő-szakolható, de nem mindig, t. i. csak akkor, ha a férjnek van lefoglalni valója ; ha pl. hivatalnok, lefoglaltatja a biró fizetésének bizonyos részét a nő és a gyermekek számára : ha birtokos, odaitél a nő számára bizonyos jövedelmi quótát, melyet meg keli fizetni, különben be f o g h a j t a t n i mint akármilyen más tartozás. Ellenben ha a f é r j n e k lefoglalni valója nincs, akkor a házasságnak ezen jogi kötelessége is füstbe megy.
Bár a házasságnak ezen nem-jogi oldala el is is-mertetik a liberálisok által, mindazonáltal a souverain állam fogalmával összeférhetetlennek t a r t j á k , hogy hozzá csak az tartoznék elismerni házasságnak, mit a polgárok lelkiismerete és az egyház annak jelent ki, nem pedig azt saját hatalmából meghatározni, mi házasság, mi nem.
A souverain állam független nem csak más államoktól, de független a lelkiismerettől, a természet Urától, s az egy-háztól ; a mit a souverain állam nem alkotott a külső életrendben, az egyszerűen nem existál, az nincs ; még különös kegyelemnek kell részéről tartani és következet-lenségnek, ha a szülés által az ő közbejötte nélkül a vi-lágra j ö t t embert egyénnek elismeri s jogokkal felruhá-zottnak hirdeti, a mily következetlenség részéről az is és kegyelem, hogy az embert megholtnak elismeri, ki természetes halállal mult ki a világból, kit az állami h a t a -lom nem expediált a túlvilágba.
H a már most a liberalismus elveihez oly hűen ra-gaszkodik, miből magyarázható mégis, hogy Magyaror-szágban egyik része ellentmond a másiknak, a miatt, hogy emez az általános kötelező polgári házasságot kö-veteli ?
Ez a sima s épp azért veszedelmesebb, mert ke-vésbé őszinte liberálisok legújabbau kieszelt egyszerű tak-tikája, melylyel sokak dupirozása által elérhetni hiszik, hogy czéljukat, közös czéljukat annál biztosabban elérik.
A sima, eszélyesen számitó liberálisok ugyanis nem zárkózhatnak el az elől, hogy bizony az országban az ő eszméjük nem csak lelkes viszhangra nem talál, sőt inkább a kedélyeket jéghidegen h a g y j a . Be is látják, hogy tandem
oly időben, midőn az ország szive, a főváros, feljajdul a
liberalismus által keltett vallástalansáe- és erkölcstelenség O Ö miatt, oly időben, midőn a lapokat olvasó közönség
elször-nyüködik a naponkint registrált számtalan bűntett felett, s vissza-visszaóhajtja lelke egész bensőségével a valláso-sabb időket, mondom, hogy oly időben egy a vallást há-zasság dolgában kiküszöbölő, az ember e fontos élet-mozzanatát profanizáló motió nem sikerülhet, óhajtott eredményhez nem vezethet.
E tények előtt el nem zárkózhatnak ugyan, de azért nem adják ám fel rögeszméjüket, hanem cselhez folyamondnak ; álutakon akarják elérni azt, mit egyenes uton ez idő szerint elérni nem lehet. Es pedig igy : ájtatos szemforgatás közt előrebocsátva. hogy az egyházat tisztelik, hogy mennyire óhajtandó, hogy a házassági összeadás az egyháznál ma-radjon, hogy az állam is jól felfogott érdeke szempont-jából csak ugyanazt óhajthatja, hogy a házasság sokkal
több mint polgári viszony, kijelentik, miszerint csak egy törvényre volna szükség, -melv által a házasság mint polgári viszony minden állampolgárra kiterjedőleg, kizá-rólagos kötelező erővel szabályoztassék, valamint hogy e házassági viszonyt tárgyazó perek az állami biróságok kizárólagos bíráskodása alá vonassanak." Ez kell, ez szük-séges, nem pedig általános kötelező polgári házasság ! Ez a jelszó, Schlagwort, melyet fennen hangoztatni kell, mig érvényesül !
Kettő e tekintetben megjegyzésünk.
A házasság mint polgári viszony, azaz a mennyiben igazi polgári j o g o k a t és kötelmeket, vagyis kényszer alá esőket involvál, szabályozva van minálunk és pedig min-den állam}3olgárra kiterjedő kizárólagos kötelezettséggel, s mint ilyen 18(58 óta már az állambiróságok kizárólagos elbirálása alá esik. Avagy a házassági szerződés, a nő rangja, alimentatióra, esetleg gyermektartásra való joga, a vagyoni kérdés, az örökösödés, az atyai hatalom ter-jedelme, nincsenek-e egyformán polgári törvény által sza-bályozva az állam minden polgárára nézve, legyen az katholikus, protestáns vagy zsidó ? Avagy eme polgári viszonyt tárgyazó perek nem biráltatnak-e el polgári bi-róság által ?
Hamis szemhunyoritással felel erre igenlőleg a libe-rális is, de azért nem tágit követelésén, mert ő a .házas-ság mint polgári viszony" szólam alatt egészen mást ért mint mi. Tudjuk, mit ért a l a t t a ; de kérdjük, ha ő oly értelmet tulajdonit a „polgári viszonynak," hogyan ta-gadhatja, hogy ő általános kötelező polgári házasságot nem akar, hogy ő azt perhorreskálja ?
Keresztény vallási házasság az, melynél a létrejöve-tel feltélétrejöve-teleit a keresztény, egyházi törvény határozza meg, s melynél azon kérdés, létezik-e vagy sem, ugyan-ezen törvény szerint biráltatik el egyházi birák által.
Polgári házasságnak pedig neveztetik az, melynél a polgári törvény állapítja meg a feltételeket, melyektől a házasság keletkezése f ü g g s kétely esetében a polgári biró itél a fölött, megtartattak-e e törvények vagy nem ?
Keresztény házasságnál az egyház jelenti ki azt, mily feltételek alatt bir a fél avval az erkölcsi felhatalmazással, hogy a másiktól mint házastársától a házasság összes
telmeinek teljesítését követelhesse, s viszont a másik kö-telességgel e követelésnek ezeknek eleget tenni.
Polgári házasságnál az állani lép az egyház helyébe.
Ebben állván a polgári házasság lényege, lehetetlen át nem látni, hogy azon esetre, lia az imént előadott értelemben a házassági viszony egy állami törvény által kizárólagos kötelező erővel minden polgárra szabályoztatnék, csakugyan előállna az általános polgári kötelező házasság a maga igazi, valóságos lényegében, nem csak akkor, mi-dőn ezen állami törvény egy polgári közeget rendel, mely előtt ezen házasság köthető, de akkor is, midőn azt ren-deli, hogy a házasságok bizonyos neme az állam által elismert egyházi közeg, másik neme a polgári közeg előtt köttessék.
Az csak merő forma, merő látszat, miben a különb-ség rejlik az általános és a szükkülönb-ségbeli polgári házasság között.
Csakis a szóbeszédben lenne különbség polgári és egyházi házasság között, valósággal mind megannyi pol-gári házasság lenne.
E g y i k esetben is, másik esetben is csak az állami tör-vény birna értör-vénynyel, az egyházi törtör-vény megszűnnék kötelező lenni polgárilag, az „háttérbe" szorulna, azaz ma-gyarán kimondva, az állani felfogása szerint m e g t a r t a n á az, a kinek tetszik.
Az általános kötelező polgári házasságnál mondja az állam : az házasság, mi az én törvényemnek megfelel ; a consensus kivételére egy közegem van : a polgári, ez elé kell menni, hogy házasság legyen. A szükségbelinél p e d i g : az házassság, mi az én törvényemnek megfelel ; a consensus kivételére két közegem van : ha az egyik össze nem ád, mehetsz a másikhoz, ki ád össze, előttem az mind-egy, mert hisz én rendeltem ki őket mindkettőjüket.
Tehát csak a látszatban rejlik a különbség, melyet némelyek olv nyomatékkal szeretnek kiemelni.
S magának ezen látszatnak megőrzése is csak csudá-latos elvtelenségen alapszik. Mert ha a házasság csakugyan az állani ressortjához tartozik, ha a lelkiismereti kötel-mekre mit sem ád, ha agent provocateur-képp szerepel, alkalmat adva, buzditva a katholikus polgárt, hogy vesse meg a vallási kötelmeket : akkor a logika követelménye : egy polgári közeg kirendelése, az egyházi összeadás tel-jes ignorálása : mert a vallásra súlyt fektetni és nem fek-tetni. a lelkiismeret szavát respektálni és reá semmit sem adni. — egyszerű contradictió.
Az általános kötelező polgári házasság egy egye-neslelkü, nyilt ellenségnek támadása az egyház, a keresz-tény elvek ellen : az úgynevezett szükségbeli polgári házasság egy ravasz, kétszinii ellenségnek támadása : amaz az egyházat magára hagyja, mig az utóbbi az egyházat fel akarja használni arra, hogy vallástalan czélzatai elérésé-ben segélyezze, hogy keresztény-ellenes elvei érvényre jutásában előmozdítsa, mely tendentiája az egyháznak nem
csak gyűlöletét, hanem nagymérvű megvetését konsta-tálja. A sima liberális tiszteletet szinlel, de sértőbben veti meg az egyházat mint a darabos, de nyiltlelkü liberális.
Allitásunk igazolására, hogy a különbség csak a látszatban rejlik, ime itt idézzük Kovátsot, ki m u n k á j á -nak (Házasságkötés) 255 lapján ekkép nyilatkozik: „A
házassági patens szerinti házasság (hol egyházi közeg sze-repelt) a katholikus egyházra valóságos polgári házasság, mely reá sokkal súlyosabban nehezedhet, mint az olyan fajta, mely a házasságkötést polgári hatóság elé rendeli."
A főrendüek hármas bizottsága ülésein Samassa egri ér-sek iir is kifejtette, hogy a házasság egyházi és polgári volta nem azon fordul meg ám, hogy melyik a házasu-lókat összeadó közeg, de azon, hogy milyen j o g az, mely a házasságot szabályozza, s milyen a biró, ki a házasság felett itél. Lenne bár — ha a j o g és a biró világi — az összeadás egyházi, a házasság polgári leend. Ilyen elis-mert tekintély nyilatkozata persze feszélyező a liberáli-sokra : de h a m a r j á b a n segítnek magukon : érdemleges czá-folat lehetetlen, tehát, megczáfolják ugy ahogy tudják, rámondva az érsekre, hogy egy magyar Maurus Capellari.
(Maurus C a p . — k é s ő b b XVI. Gergely —szerkesztette V I I . Pius constitutióját, melyben a pápa szavát felemelte a miatt, hogy Lombardiába és Veleczébe az osztrák codex-nek a katholikusokat sújtó házassági jogát voltak beho-zandók).
E k k é n t kétségtelen, és hozzá értő emberek előtt vilá-gos mint a nap, hogy az általános kötelező polgári házasság és a házassági viszonynak egv állami, kizárólag kötelező tör-vény általi rendezése lényegileg egy és ugyanaz a dolog.
Nekünk, amint nem kell az egyik, ugy, s még tán inkább nem kell a másik. (Folytatjuk).
A vallás eszméjének meghatározása.
ív.
Felolvasás, melylyel a párisi r Institut catholique "-ban a nem-keresz-tény vallások történetének harmadik évfolyamát 1881. decz. 18-án
megnyitotta d e B r o g 1 i e abbé.
Ford. Dr. Pápai.
H á t r a van még, uraim, hogy egy nagy horderejű kö-vetkeztetést v o n j u n k le e meghatározásból. H á t r a van még, h o g y lássuk, miként lehet ennek segélyével megfejteni a nagy kérdést, a mely a vallás egyetemes tényének meg-figyelésénél minden részrehajlástalan szellem előtt felme-rül. Ama kérdést értem, lehet-e tudni, hogy a vallások átalában birnak-e tárgyi, objectiv igazsággal, s hogy kü-lönösen mely vallásnak van kizárólagos joga az igazságra és érdemli m e g egyedül az igaz vallás nevét.
Az észelviek magokviselete e kettős kérdéssel szem-ben nagyon furcsa. E magaviselet, mely a kérdés máso-dik részét, valamely vallás kizárólagos igaz voltát illetőleg tagadás, látszólag teljes tartózkodás az első részt, a val-lási eszmének általában objectiv igazságát illetőleg.
Réville, m i u t á n meghatározta a vallást, siet hozzá t e n n i : „ N e m döntöm el a kérdést, lehet-e tudni, hogy ez érzet alapos vagy illuzórius-e."
Igy beszél az egész iskola.
E r t j ü k , hogy nehéz az észelvieknek a vallások ob-jectiv igazságára vonatkozó kérdés gyakorlása. Az egyen-lőség, melyet minden vallás között, az őket elválasztó lé-nyeges (fondamentales) ellenmondások daczára, fönnállani tanitanak. a történeti vallások lényeges részét képező természetfelettinek határozott tagadása, teljesen tagadó
RELIGIO. 53 megoldásra vezetik őket. De e megoldástól magok is
vissza-borzadnak : bizonyos szégyen visszatartja annak kimondá-sától, hogy a vallásos szó azonos érteményü az agyrémet táplálóval. Azért iparkodnak semleges téren maradni, ta-nulmányozni a vallást az ember gondolatában, a nélkül, hogy keresnék, vájjon e gondolatnak megfelel-e valami való t á r g y .
N e m lehet tagadni, uraim, hogy ez az eljárás furcsa.
Beszélni az imáról, a nélkül, hogy megmondanók, őriilt-ség-e az ima, vagy észszerű cselekmény ; beszélni a jövő életről, a nélkül, hogy megmondanók, csalódás-e vagy valóság. Azt mondani az embereknek : mi vagyunk a tu-domány, mi tanulmányoztunk minden vallást, mi elmond-h a t j u k nektek, elmond-hogyan imádkoznak a b r a elmond-h m á n o k , minő formulát használnak az asszírok vagy az egyiptomiak, de ha ti, korunk emberei, azt kérdezitek tőlünk, hogy kell-e imádkozni, hogy imátok meghallgattatik-e, azt feleljük, hogy ez nem hozzánk tartozik, és hogy erről semmit sem tudunk.
Valóban, uraim, különös egy tudomány ez az u j val-lástudomány !
Megtanít bennünket a tényre, de arról, a mit min-denekelőtt hasznos volna tudnunk, egy szót sem szól. Ez szép anatómia és hatalmas physiologia lehet, de semmi gyakorlati gyógyszert sem n y ú j t az emberiség bajaira.
Annak, ki utolsó nyughelyére kisért egy apát, egy anyát, egy kedves barátot, és azt kérdezi, hogy viszontláthatja-e azt : annak, ki borzalommal gondol a mélységre, mely a halálban megnyílik előtte s azt kérdezi, mit kell
remél-nem ? mitől kell félremél-nem ? ez a vallástudomány komolyan feleli : a perzsák ezt remélték és igy cselekedtek, az egyip-tomiak más eszmét alkottak magoknak a halál utáni jövőről és másként készültek ; más volt a babyloniak
hite, s végre l e g ú j a b b a n felfedezték ama különleges esz-méket, melyekkel e pontra nézve Mexikó régi lakói bírtak.
De mit érdekel ez engem ? kérdi az ember ; rólam van szó : mit kell hinnem, mit kell cselekednem ? Van-e valami igaz abban, a mit e népek hisznek ? Legalább támaszkodhatom-e amaz egyetemes igazságokra, melyek-ben m e g e g y e z n e k ? Hihetek-e egy jövő életmelyek-ben?
E r r e nincs mit szólnunk, feleli a tudomány. N e m a mi dolgunk, semmit sem tudunk róla ; ez metaphysi-kai kérdés, mely elől rendszeresen ki kell térni, m e r t az
E r r e nincs mit szólnunk, feleli a tudomány. N e m a mi dolgunk, semmit sem tudunk róla ; ez metaphysi-kai kérdés, mely elől rendszeresen ki kell térni, m e r t az