Az állag fogalma a scholasticában.
(Bölcseleti tanulmány).
II.
Kútforrások : Szt. Tamás, Opera omnia. — Répássy, Bölcse-leti füzetek. — Lewes, Philosophia tört, Martin P., Az állag fo-galma az újkori philosophiában. — Dr. Schneid M., Aristoteles in der Scholastik ; Die Philosophie des heil. Thomas v. Aquino. — Horváth J. B., Institut. Logicae. — Egger Fr., Propaedeutica
Philosophico-Theologica.
Igen, mondja majd valaki, de a scholasticusok Pé-tert, Pált stb. az állag-, test-, élő-, állat- és lényre nézve szintén alanynak mondjak. „Teliát nem állagok ezek ? Hi-szen a scholasticusok itt önmagokkal jönnek ellenmon-dásba!" mondhatná valaki.
Azonban a scholasticusok nagyon jól tudták, mit cse-lekesznek. Ok ugyanis különbséget tettek a „kimondás alanya" (subjectum praedicationis) és a „létezés alanya"
(subjectum inhaesionis) között. E s ezt a különbségtételt ismételten és erősen hangsúlyozzák. Létezés t. i. csak kétféle lehetséges : minden dolog vagy önmagában lé-tezik, vagy másban, és a szerint vagy állag vagy ese-ték. Mig a kimondásra nézve négyféle viszony képzelhető.
— E mondat bővebb magyarázatra szorul.
Az összes létező dolgok — mondja a schola — négy kategóriába sorozhatok.
1) Vannak dolgok, melyek más dolgokról mint ala-nyokról állitmányképen mondhatók, de létalanyt (sub-jectum existentiae v. inhaesionis) nem tételeznek fel. Igy
pl. minden emberről azt mondhatom, e m b e r ; minden ma-dárról, hogy madár.
2) Vannak dolgok, melyek sem alanyban nem lé-t eznek, sem állilé-tmányképen ki nem mondhalé-tók. Igy Pé-ter, Jakab, stb.
3) Vannak dolgok, melyek más dologról állitmány-képen ki nem mondhatók, de mindig bizonyos alanyban vannak ; igy a zöldség mindig alanyban létezik és még-sem mondhatjuk pl. ez a fü a zöldség.
4) Végre vannak dolgok, melyek bizonyos alany-ban is léteznek, és állitmányképen is kimondhatok. Pl. a zöld szín.
Az 1) és 2) szám alatt emiitett dolgok megegyez-nek abban, hogy alanyt, melyben létezzemegegyez-nek, nem igé-nyelnek ; különböznek pedig annyiban, hogy az 1) szám
alattiak állitmánykép szerepelhetnek, az utóbbiak ellenben nem. A 3) és 4) szám alatt felsorolt dolgok pedig azon közös tulajdonsággal birnak, hogy sem a 3) szám, sem a 4) szám alattiak önmagokban nem létezhetnek; és külön-böznek egymástól, a menny ben az elsők állitmányképen
nem mondhatók ki, az utóbbiak pedig állitmányképen sze-repelhetnek.
Az 1) és 2) szám alatt emiitett dolgok tehát álla-g o k ; a 3) és 4) szám alattiak esetékek. A 2) szám alatt álló dolgokat Arisztoteles és a schola elsődállagnak (sub-stantia prima) ; az 1) számhoz tartozókat másodállagnak (substantia secunda) ; a 4) számhoz tartozókat általános esetéknek (accidens universale) ; és végre a 3) szám J alatti dolgokat egyedi esetéknek (accidens individuale)
; nevezi.
A másodállagok tehát : az állag, a test, az élő lény, az állat, egy szóval a f a j és nem, mert ezek az egyedről (Péterről) állitmányképen mondhatók. Igy : Péter állag ; Péter test ; P é t e r élő lény ; Péter állat stb. Az elsődállag pedig maga az egyed (individuum), melyről a másodálla-gok állitmányképen kimondatnak és melytől az esetékek függnek.
Megjegyzendő azonban, hogy mikor a kimondás (állítás) alanyáról van szó, sohasem szabad a nyelvtani alanyra gondolni, hanem mindig csak oly dologra, a mely egy másiknak mint állítmánynak alá van rendelve. Igy a f a j alanya a nemnek ; igy az egyed alanya a fajnak és nemnek.
A „kimondás" alanya és a „létezés" alanya tehát abban különböznek egymástól, hogy a létezés alanya csak állag lehet ; a kimondás alanya pedig hol állag, hol eseték.
Ellenben megegyeznek abban, „'hogy mindakettő „hordoz" : a kimondás alanya az állítmány (a f a j és nem) minden saját-ságait; a létezés alanya pedig minden esetékeit.
A schola korántsem tévedett, korántsem volt követ-kezetlen, mikor az állagot az esetékkel szemben, és az egyedet az általános (faj és nem) fogalommal szembem-egy aránt „ alany"-nak nevezte.
A kimondás és a létezés alanya közti megkülönböz-tetésnél feltűnő a schola amaz eljárása, mely szerint az állagot elsőd- és másodállagra osztja fel. Hogy valamely felosztás okvetlenül szükséges, azt mindenki beláthatja, ki a mondottakat figyelemmel kisérte. De miért épen ez a felosztás? H o n n é t ezek az elnevezések: elsődállag, másod-á l l a g ? s miért nem m o n d j u k : egyedi másod-állag, másod-általmásod-ános állag ?
E kérdések ugyan szorosan nem tartoznak ide ; de miután a dolgot sokszor megmagyarázza annak a neve, azért megkísértjük a föntebbi kérdéseket is megoldani.
Az egyedi állag a tulajdonképeni és szoros értelem-ben vett állag, miután az egyednek leginkább competál az állagnak két sarkalatos tulajdonsága, t. i. az önmagá-ban való létezés és az eseték létezésének alanyisága. x) Mert bár hány tulajdonsága van is a másodállagnak (a faj- és nemnek), ezek az elsődállagban, azaz az egyedben
') Az angyali doctor, kit e sorok Írásánál leginkább szem-előtt tartottunk, ugyanis ezt mondja : „ Substantia, quae est sub-jectum, duo habet propria : quorum primum est, quod non indiget intrinseco f'undamento, in quo sustentetur, sed sustentatur in seipso í et ideo dicitur ; subsistere quasi per se et non in alio existens.
Aliud vero est, quod est fundamentum accidentibus sustentans ipsa ; et pro tanto dicitur substare. Sic igitur substantia, quae est subjec-tum. in quantum subsistit. dicitur subsistentia ; in quantum vero substat, dicitur hypostatis secundum Graecos et siibstantia prima secundum Latinos." S. Thom. Q. disp. de Potent, q. 9. a. 1.
RELIGIO. x 93 is megvannak. Sőt itt egyedileg (individualiter) is meg
vannak határozva, ugy, hogy más lényben elő nem for-dulnak. ') Es épen ez az oka, hogy az elsődállagról min-den mást kimondhatunk, de magát az elsődállagot más dolgokról nem állitjuk. A másodállag ugyan szintén lag ; de mig az elsődállag egyedi, addig a másodállag ál-talános, és épen azért másról is állitható. — Továbbá valóságban csak elsődállag létezik, mig a másodállag, mint általános állag sem nem létezhetik, sem nem működhe-tik, sem esetékeknek alanya nem lehet.2) Az igaz, hogy létében a másodállag is önálló ; de ezen önállósággal csak annyiban bir, a mennyiben az elsődállagtól függ, mert ha nincs elsődállag (egyed), ugy másodállag (fáj és nem) sem létezhetik.3) Ezen előnyök folytán tehát a scholasticusok az egyedi állagot „ elsődállag"-nak, ellenben az általános állagot, hogy ezt amattól kellőleg megkülönböztessék,
„másodállag"-nak nevezték, hogy igy már az elnevezés is a kellő ellentétet feltüntesse.
Es ezzel végeztünk a scholastica azon állagával, mely a logikában tárgyaltatik. Az egészet röviden össze-foglalva mondhatjuk, hogy a scholastica kétféle lényt kü-lönböztet meg : állagot és esetéket ; az állag ugy, mint az eseték, ismét kétféle l e h e t : egyedi és általános, a szerint, a mint más lényről állitható, vagy nem. Az állag és ese-ték pedig lényegesen az által különböznek, hogy az első önmagában létezik, mig az utóbbi létezésében az állag-tól f ü g g .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 8. A katholicismvs. — Végre va-lahára letűnt az a szerencsétlen törvényjavaslat a látha-tárról, a kormány visszavette a keresztények és zsidók összekelhetését czélzó javaslatát ; mindamellett kell, hogy a katholikusok örökidőkre elméjükbe véssék, nem any-nyira azt, hogy ily törvényjavaslat is létezhetett, mint in-kább azt, a mi e törvényjavaslat tárgyalása alkalmából felmerült. Ha ugyanis visszatekintenek e törvényjavaslat t á r -gyalási folyamára, látniok, de egyúttal megszivlelniök is kell, hogy a javaslat pártolói nem elégedtek meg azon indokok elismerésével, melyek alapján ők e javaslatot iga-zolni törekedtek : nem elégedtek meg avval, hogy annak ál-litólagos szükségességét különféle szempontokból bizonyítgassák, hanem, mintha a nemzet közt létező minden b a j -nak, nyomornak okozója a katholicismus volna, az ellen léptek fel támadólag.
A támadásokkal szemben minden katholikus ember kötelessége, hogy feltegye magában a k é r d é s t : mi lehet az a katholicismusban, a miért e támadást megérdemelte ? Es ha átpillant a katholicismuson, joggal kiálthatja oda a támadóknak, hogy : ti igazságtalanul bántottátok vallá-somat, mert abban semmi sem foglaltatik, a mi az em-berre, a társadalomra, a hazára veszélyes, vagy káros
') L. Martin P. — 2) L. Egger, De substantia et accidente.
3) Ne gondoljon itt senki a schola azon tanára, mely szerint a nem és faj (másodállag) még akkor is léteznének, ha a világ összes egyedei megsemmisülnének. Mert a scholastikusok itt kü-lönbséget tettek a concret és ideális lét között és emiitett tanjokat csak az utóbbira alkalmazták.
lenne. Vagy mit is vétett a katholicismus az egyes em-berre nézve ? Semmit, hanem adta a keresztény nevelést és a kereszténység áldásait. Mit vétett a társadalom ellen ? Semmit, hanem inkább beleoltotta a keresztény erkölcs és j o g elveit, melyek alapján fokról-fokra biztosan haladt, emelkedett a keresztény magyar társadalom. Mit vétett a nemzetre nézve ? Semmit, hanem inkább a nyugoti cziviliza-tióba bevezette, tekintélyét, hatalmát ezáltal nevelte. A ka-tholicismus hit- és erkölcstana, jogelvei mind olyanok, me-lyek egyedül képesek a családi és társadalmi életet bol-doggá tenni, mert minden viszonyt az Isten és a feleba-ráti szeretet alajjján rendeznek, és midőn meghatározzák a jogot, meghatározzák egyúttal az azoknak megfelelő kö-telességet is, és viszont nincsen az életnek egyetlenegy viszonya, melyet a katholicismus tanai a legszebb ösz-hangban ne szabályoznának. Es ez áll nemcsak a katholiku-soknak egymás közti viszonyára, hanem áll azokra nézve is, kik a kath. egyház kebelén kiviil élnek ; ezek iránt is türelmes és j ó a k a r a t ú szeretetet parancsol a katholicis-mus, mint egy Atyának gyermekeire, ezekre nézve is meghagyja, hogy őket szükségeikben segitsük. Másrészt pedig az állami hatalommal szemben engedelmességet pa-rancsol mindazokra nézve, mik az állam jogköréhez tar-toznak, és csak ott tiltja az engedelmességet, hol az állam törvényei az isteni törvényekbe ütköznek, minek helyes-ségét pedig lehetetlen, hogy minden józan eszű ember be ne lássa, hiszen ez a tana a kathosicismusnak az államra nézve úgyannyira nem veszélyes, hogy inkább javára szol-gál, mert Isten áldására csak olyan állam számithat, melyben az ő törvényei tiszteletben tartatnak. E tanokat tekintetbe véve nem lehet igazságosan mondani, hogy tár-sadalmunk, nemzetünk bajainak oka a katholicismusban rejlik, nem lehet ezek miatt a katholicismust okozni, mert épen megfordítva a b a j oka ott rejlik, hogy a ka-tholicismus mindent szeretettel rendező tanai nem tar-tatnak meg.
Igaz, hogy mióta a kétnyelvű liberalismus nálunk is elfoglalta az elméket és szíveket, a kétszínű distinctiók, az elferdített fogalmak, a roszakaratu gyanúsítások egész özönével találkozunk. Igy vagyunk a jelen esetben is. Ha a liberalismusnak szemére vetjük, hogy mily igaztalanul támadja meg a katholicismust, azonnal készen van kifo-gásával és csinált distinctióját rögtön felhasználja, azt mondva mephistofelesi képpel, hogy ő tiszteli a katholi-cismust, esze ágában sincsen ezt bántani, hanem ő csak a hierarchiát, ennek uralomvágyát támadja, mert ez tünt ki állítólag a főrendi házban a zsidók és keresztények házazasságát czélzó törvényjavaslat alkalmával. A libera-lismus ez alkalommal is, mint máskor rendesen, hazudott, ezt a distinctiót t. i. csak azért találta ki, hogy a hierarchia uralmi vágya czimén egész kényelmesen támadhassa a katholicismust, melyet nyiltan megtámadni nem merészel.
Az a „hierchiai uralomvágy" csak köpeny, hogy eltakarja az alatta rejlő tulajdonképeni czélt. Mert feltéve, hogy itt csakugyan a hierarchia uralmi vágya lappang, a libe-ralismusnak pontonkint rá kellett volna mutatni az uralmi vágy czéljaira, hogy azok miben állanak ? a püspökök akarnak-e miniszterek lenni ? papjaikat akarják-e a mi-niszteri hivatalokba helyezni? vagy ha világiakat, azon
czélból-e, hogy azok a vallási felekezeteket elnyomják ? Vagy egyáltalán más, az uralmi vágyat kétségtelenül fel-tüntető pontokat kellett volna megjelelni. De mindezek-kel adós maradt a liberalismus, m e r t ilyen uralmi vágy a valósásban nem létezik. Hanem igenis létezett ama fa-mosus törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egy másik vágy, és létezni fog mindenkor, mig csak kath. hierarchia lesz a világon, t. i. megvédeni a katholicismus tanát a liberális köpeny és hitetlenség ellen. E t á r g y lett nyilván-valóvá a főrendiházban és midőn a liberalismus most azokat támadja, kik e vágynak kifejezést adnak, ő bennük magát e vágyat, tehát a katholicismus tanát t á m a d j a meg. A kath. hierarchák csak kötelességüket teljesítet-ték, midőn a katholicismus tanát a nemzet, a magyar társadalom érdekében védelmezték ; elválasztani itt a hierar-chiát a katholicismustól nem lehet, jól megjegyezve kü-lönben, hogy e hierarchia a katholicismuslioz tartozik attól elválaszthatatlanul.
N e m m o n d h a t j u k ennélfogva, mennyire jól esett lelkünknek annyi év után végre tapasztalni, hogy már nem itt-ott elszórtan, hanem tömörülve találkoztak az alsóházban kath. vallású képviselők, kik a liberalismus e kétszinüségét felismerve, ama támadásban a hierar-chia ellen, a katholicismus megtámadását ismerték fel és határozottan visszautasitották az alaptalan distinctiót. Ama kéjjviselők felismerték a katholicismus nagy jelentőségét hazánkra és nemzetünkre, és belátták, hogy a katholicis-mus, mint tan, mint elv, beszélő tehetséggel nem birván, kellett hogy az ő képviselői és hirdetői emeljék szavukat érdekében, jól tudva, hogy épen a felszólalók tekintélye nagy hatással lesz arra, hogy a kath. tan iránti hit meg-erősíttessék és igy a nép a keresztényellenes irány mé-telyétől meg legyen óva. E jelenség megérdemli, hogy azt feljegyezzük, mert ez az ébredés egyik bizonyítéka ; de kell, hogy ennek folytatása legyen, azaz kell, hogy a képviselőházon kivül is ébredjenek katholikusaink és be-látva a katholicismus tanainak üdvös voltát, hazánk, nem-zetünk, társadalmunk minden viszonyaira annak befolyá-sát nemzetünk érdekében megóvni, emelni siessenek ; mert az bizonyos, hogy e nemzet léte, boldogsága a katbolicis-mussal benső összefüggésben van : vele él és vele tűnik el.
Budapest, február 7. Végre a szavazás!—Vereség és nyereség — ez volt a tegnapi szavazás eredménye a kormányra nézve. Vereség ! önkéntes a külszinben, pa-rancsolva a körülmények által, szükségképpen kifolyó a viszonyokból. Ezt százféle variáczióban hallottuk és ol-vastuk e napokban — ezt még a kormány és annak saj-tója sem képes tagadni.
A vereséget azonban nyereség kiséri. A szélsőbal egyik tagjának indítványával szemben sikerült az általános kötelező polg. házasság behozatalára vonatkozó á r a m latot — legalább is — elmellőzni és a képviselőház h a t á -rozataiba fel nem venni. Jóllehet van — ha nem csal emlékünk — a t . háznak már egy határozata, melyben Irányi D. inditványára elvetvén Szilágyi D. inditványát, az álta-lános kötelező polg. házasság behozatalát elfogadta. Pev-sze ez akkor történt a kormány connivencziája mellett, midőn a főrendiház üzenete először feküdt a t. ház
asztalán, a midőn még reményt helyeztek bizonyos körök abban, hogy ilyen Irányi-féle inditvány elfogadása megpuhíthatná az erős ellenállást. A főrendiek második szavazása azonban megfosztá e körököt ezen illúziótól.
Látták, hogy igy sem megy. Tehát egy fennálló határo-zattal szemben mást hoztak, mely az előbbinek legalább implicite valóságos tagadása. Parlamentarismusbaii ilyen is lehetséges.
De a kormány a febr. 5-iki szavazással még azt is elérte, hogy Szilágyi D. határozati javaslata megbukott, Ez már többet foglalt magában. Az egész házassági j o g szabályozását kivánta ; nemcsak polgári házasság, de pol-gári judicatura stb. minden házassági ügyben. Elvben és életben, elméletben és gyakorlatban messzebbterjedő, ve-szélyesebb és károsabb egy törekvés, mint Irányié ! Min-dent foglal magában, azért minMin-dent is akar elvenni az egyház kezéből. A kormány — ugy látszik — ettől még*
jobban idegenkedett, mint Irányi D. indítványától. Mái-első izben is ellenezte, most m é g inkább. Es megbukott ezen inditvány. nem tudom, a kormánynak-e, vagy pedig a mi magunk nagyobb örömére.
A mi ezen eíejtett kísérleteken kivül elfogadtatott, a kormány javaslata, az oly sziik, de oly t á g is egyszers-mind, hogy szük volta miatt az ellenzéki pártokat, t á g volta miatt minket sehogy sem képes kielégíteni. Alkal-mas időben hazai viszonyaink tekintetbe vétele mellett czélszerü intézkedéseket tenni a házassági ügyek rendezé-sére, valóban olyasmi, mi mindent és semmit sem mond.
Az értelmezéstől f o g függni eme határozat keresztülvite-lének extensiója.
Eltekintve az egyes kisebb változatoktól, mi elvileg csak egyet képzelhetünk, ha a kormány ezen képviselőház határozatát a jövőben komolyan fogja venni: a házasság saecularisatióját. Ha valami történik, bármi történjék is, anélkül nem fog ez történhetni, hogy kath. hitel-veinket valamiképp ne sértse és ne tagadja. Vegyük a polgári házasság bármelyik válfaját, vegyük — a mit
azon-ban nem hiszünk -— a kétszer megbukott zsidóházassásn o o javaslat újból való felélesztését: mi sem történhetik
anél-kül, hogy a kath. egyház dogmái a házasság szentségé-ről ne mellőztessenek, s a kath. egyházjog intézkedései legalább némileg m e g nem sértetnének. Ismételjük, nem gondolhatunk olyan kísérletet, mely az elfogadott hatá-rozat szelleméből fejlődve, tanainkon, intézményeinken csor-bát nem ejtene. Tanaink és intézményeink védelmére egy-házunk hivatott vezérei pedig, amint mindenkor lelkesen vállalkoztak, igy fognak ezentúl is mindenkor vállalkozni. A konfliktus — h a a kormány kezdeményezése ezt felidézi
! — el nem maradhat ; főpapjainkat a küzdőtéren fogja ta-lálni minden provocatio.
S fog-e ilyent előidézni a kormány ? Nem tudjuk.
Két eshetőséget tudunk, és egy harmadik nincsen egészen kizárva. Lehet — és ez az egyik eshetőség — hogy az újból biztosított többséggel a revanche-politika terére lépnek ; lehet, hogy bizonyos előzmények után, melyek a főrendiház összetételéből származó veszélyeket elmozdí-tanák, újból kezdeményezik, mi a k a r a t u k ellenére nem si-került, lehet, hogy a szenvedett csorbát helyreigazítani : iparkodnak.
RELIGIO. x 95 De egy másik eshetőség is gondolható. Minden
kor-mánynak szüksége van a bizalomra, lefelé épp ugy, mint fölfelé. A bizalom megőrzése mind a két irányban bizo-nyos regardokat teremt, bizobizo-nyos tekintetek, melyek dön-tőleg befolynak az illető kormány magatartására. H a most az egyik vagy másik irányban ezen döntő befolyással biró tekintetek nem az elfogadott határozat szellemében, hanem ezzel ellenkező módon érvényesülnének, meghiú-sítva leendenek az ezen alapból levezetendő következ-mények.
Ha a működő tényezők másokkal felcseréltetnének
— a mi esetleg a harmadik lehetőség — akkor persze ezektől f ü g g az u j a b b alakulás.
A szavazás eredménye, a kormány hat. javaslatának elfogadása, ha keresztül vitetik, u j a b b conflictusokra fog vezetni; de vájjon keresztül vihetik-e, ez a jövő titka és
más körülmények eredménye. Vederemo. ? Erdélyi m e g y e , Viszhang a Religio czikkeire a kath.
társulati élet kifejtéséről. — Az erdélyi r o m . kath. iro-dalmi társulat derék közlönye, a Közművelődés, „Intelli-gite!" czim és „Keressétek mindenek előtt az Isten orszá-gát és annak igazsáorszá-gát, s a többi mind hozzá adatik nektek" jelmondat alatt, következő jeles czikkben szólt a katholikus társas élet kifejtésének nagy ügyéhez.
„Mily pusztítást tesz azon lapok folytonos olvasása, melyek az uj pogányság elveivel telített uralkodó áram-lat szolgááram-latában a társadalom keresztény alapját szét-morzsolják ; mily igaznak valósul e téren is ama köz-mondás, mely szerint „Gutta cavat lapidem, non vi sed saepe cadendobizonyítja a következő történetecske is :
Midőn a „Religio" lánglelkü szerkesztőjének „Quid nunc? — Quid tunc?" czimű hasonszerű r ö p i r a t á t egyik világi barátommal közöltem, az — a tüzes fejtegetés ellenállhatlan benyomása alatt — ily szavakra fakadott : Minden sora egy mázsasulyu igazságot foglal magában ; valóban ideje az államrontó elvek zsarnoksága alól sza-badulnunk ; de, bocsánatot kérek, jó P á t e r e m ! ezt a röp-iró által ajánlott imádkozó-társulat alakítása által el nem érjük : én azt hiszem itt erélyesb eszközökhez kellene fognunk, mint a milyen a szentséges Atyánk által is aján-lott olvasó-elmond ciSR, cl tertiariusok és tertiáriák fölélesz-tése és a röpirat által tervezett „ Hitvalló Társulat" életbe léptetése.
Ismervén emberemet ; tudván, hogy mint hivő szü-lők keresztény szellemben nevelt sarja, m é g mindig ragasz-kodik szent vallásunk hitczikkelyeihez, s hogy nem szive sugallatára, hanem egy bizonyos napilap folytonos olva-sásának befolyása alatt tevé nyilatkozatát, a következőket válaszolám neki : Több alkalommal folytatott barátságos beszélgetéseink folyományául, mint Ön által is elismert igazságot felállíthatom e t é t e l t : Az 1517-ben megindult mozgalom, aláásván az egyház tekintélyét, a szabad vizs-gálat eméletével ajtót nyitott az egyéni szabadság téves felkarolására, minden isteni és emberi, egyházi és állami befolyásolás alóli kibúvásra. Az egyházi forradalom által született a korlátlan kritika és oppositio által iskolázott radikalizmus idézte elő aztán az 1789-ki forradalmat és vele a politikai revolutiók korszakát, mely a tekintély
elleni gyűlöletet, az emancipatió utáni vágyat, a kétel-kedést és tagadást, végre a hitetlenséget mind nagyobbra és nagyobbra növeszté. E bomlasztó, a kereszténység el-veivel homlokegyenest ellenkező irányok és nézletek már a népek legalsóbb rétegei közé is hatnak és ezzel csak-nem rohanva beléfutunk a forradalmi fejlődés utolsó és
elleni gyűlöletet, az emancipatió utáni vágyat, a kétel-kedést és tagadást, végre a hitetlenséget mind nagyobbra és nagyobbra növeszté. E bomlasztó, a kereszténység el-veivel homlokegyenest ellenkező irányok és nézletek már a népek legalsóbb rétegei közé is hatnak és ezzel csak-nem rohanva beléfutunk a forradalmi fejlődés utolsó és