J e g y z é k ,
melyet Jacobini bibornok államtikár a Propaganda ki-fosztása ügyében az apostoli nuntinsokhoz intézett :
„ Excellentiád bizonyára értesült a hírlapokból a ró-mai semmitőszék által hozott végleges ítéletről,
mely-nél fogva a Propaganda üde szent cougregatiójának ingatlan javai a conversióról szóló törvény határozatai alá esnek. Ennek következtében nem vonhatom ki ma-gamat az alól, hogy ki ne fejtsem Uraságodnak azon súlyos aggályokat, melyeket az u j merénylet fölidéz, mely a Szent-Szék méltósága és szabadsága ellen van intézve, amelynek a Propaganda a legnemesebb és legmagaszto-sabb eszközét képezi a hitnek és azáltal a polgárosodás-nak terjesztésére.
Ezen tiszteletreméltó intézménynek eredetéből és természetéből világosan kitűnik, hogy az ellene kimondott kifosztó ítélet egyenesen magát a Pápaságot sújtja apos-toli működésében és az arra vonatkozó eszközök alkama-zásában. Világosan következik magukból az alapítók okleveleiből, hogy a római pápák, és főkép XV. Gergely és VIII. Orbán, azt ugy tekintették, mint legfőbb apostoli hivataluk folyományát.
Ennélfogva a Propagandát tevékenysége körében ugy kell tekinteni, mint kiválólag nemzetközi intézményt, amelynek végleges czélja a hit, âZâZ ä keresztény igazság terjesztése. A segédforrásokat, melyeket annak bőségesen juttattak, ezen czélra kell fölhasználni kegyes alapitóinak akarata szerint. Elég van mondva azzal, hogy patrimo-niuma a nagy katholikus család tulajdona. Ennek meg-fontolásából könnyű levezetni azon következtetést, hogy a Propaganda képviseli a Pápaság legnagyszerűbb és leg-kihatóbb alkotását, hogy mindig rendelkezésére álljanak és foganatba vehesse a legalkalmasabb eszközöket az isteni küldetés teljesítésére, melyet vett, hogy a hitet s polgá-rosodást elterjeszsze az összes nemzetek közt.
Ami pedig azt illeti, hogy miként felelt meg a Propaganda mindig ezen küldetésnek, ott vannak a mis-siók évkönyvei, ezek arról tanúbizonyságot tesznek. Elő vannak ott sorolva a katholikus apostolkodás által mű-velt csodák Thibettől Skandináviáig, Islandtól Chináig és különösen a két Indiában.
Még a dissidens írók is nem egyszer ismerték el, hogy az egyház központjából a legtávolibb vidékekig kisugárzó assimiláló tevékenység mindenütt békés hódítá-sokat tett a vallás és polgárosodás számára. E tekintet-ben, hogy még jobban constatáltassék a Propaganda egyetemes jellege, helyén van megjegyezni, hogy a római pápák ezen nagy intézmény segélyével nem csak a po-gányok megtérítésén munkálkodtak, hanem azon régi keresztény vidékek fölvirágzásán is, melyeket a té-vely és keleti szakadárság oly nyomorúságos állapotba juttattak.
Elégséges emlékezetbe hozni itt Barberini Antal bi-bornok nagylelkű adományait, aki tizenkét alapot alkotott a georgiaiak, perzsák, melchiták és koptok, hetet a sze-rencsenek és hatot indusok és örmények számára. Ily természetű tehát ezen intézmény, mely eredetében, alkot-mányában, működésében, patrimoniumában és történeté-ben lényegesen egyetemleges és cosmopolita jelekkel tűnik föl, — ezt igénylik tehát alávetni egy elszigetelt kor-mány részleges törvényeinek, egy helyi bíróság Ítéletének, amely kijelentvén, hogy az jogilag nincs képesítve bir-toklásra, megfosztja tulajdonától.
Nem elégedtek meg azzal, hogy arra kényszeriték
18*
a Propagandát, hogy hosszú éveken át h a g y j a m a g á t bíróságtól bírósághoz vonszolni és egy terhes pör súlyát viselni. Azzal sem elégedtek meg, hogy roppant adók fizetésére szorították, amelyek évi jövedelmünk úgyszól-ván ötödrészét vették igénybe, amely ekkép elvonaték jótékony rendeltetésétől. Nem vették figyelembe tekin-télyes személyiségek közbenjárását ; mit sem használtak a megkisérlett erőfeszítések, melyek jogi és gazdasági helyzetét kevésbbé súlyossá tenni czéloztak. N e m vették számba a megczáfolkatatlan érveket, melyek előbb más biróságoknál kedvező ítéleteket idéztek elő, melyeket minden becsületes elme helyeselt; még egy souverain sze-mélyiség határozott akaratát sem akarták a siron tul tiszteletben tartani.
Majdnem azt mondhatni, hogy valamely titkos erő h a t á -rozta el a P r o p a g a n d a kifosztását, különösen azért, mert a Pápaságnak legkiválóbb megtestesülése ; amely idegen erő tulhatalma előtt elejétől fogva hiábavaló volt minden jogi és illendőségi érv, hiábavaló minden észrevétel. H o g y a fönnebbi észrevételek erejét meggyöngítsék, és az oly annyira gyűlöletes fosztogatás felelősségét alászállitsák, el akarják hitetni azt, hogy a P r o p a g a n d a nem fog semmi kárt szenvedni azáltal, hogy reá alkalmazzák a törvényt ingatlan javainak conversiójáról, mithogy birtokai eltulaj-donításának összege megfelelő számú járadék által kép-viseltetnék j a v á r a az állam nagy (adósság) könyvében, maga az intézet j>edig megtartaná a jogot, hogy patri-moniumát gyarapithatná a jövőben u j hagyatékok elfo-gadása által. H o g y ezen sophisma a maga igaz valójában kitűnjék, helyén van midenekelött megjegyezni azt, hogy a Propaganda eltiltása a birtoklás jogától, jogi állapotát roszabbá teszi, mint amilyen bármely polgáré. Ha igaz, hogy a birtokjog biztosítja azon személyiségek autonómiá-j á t s méltóságát, akiknek helyök van a társadalmi test-ben : mily sérelmet követnek el a Proj>agandán, amidőn képtelennek nyilatkoztatják ki arra, h o g y birtoka legyen és függővé teszik egy más intézménytől, félévi járadékot fizetvén neki mint egyszerű haszonélvezőnek és bizonyos tekintetben alamizsna czimén ?
De ha eltekintünk is az erkölcsi rendből folyó ezen reflexióktól, teljességgel nem igaz, hogy gazdasági és anyagi állapotát nem érinti ezen conversio. Mily helyzetbe j u t n a a Propaganda, ha a járadék leszállittatnék, vagy annak kiszolgáltatása egészen felfüggesztetnék, mint az más országokban megesett ? Ki adhatna biztosítékot, hogy az pontosan és hiány nélkül fogna fizettetni, tekin-tettel a beállható p>énzválságokra, háborúra vagy más baleshetőségekre !
Elfeledték-e talán, hogy még nem régen, egyedül repressaliák czimén felfüggesztették az egyháziak nyug-dijainak fizetését, amelyek a jjiemonti kormány által a közvagyonnal egyesitett javakhoz vannak kötve ? Másfelől fölötte szükséges visszaemlékezni arra, hogy a P r o -paganda sajátos helyzeténél fogva és annál fogva is, hogy világra szóló tevékenységének rendkivüli szükségle-teit fedezze, gyakran kénytelen tőkéinek egv részét fo-lyóvá tenni, midőn rendes jövedelmei bizonyos körülmé-nyek közt elégtelenek. Ilyen eset előfordult például a legutóbbi éhinség alkalmával China és Tonking
keresz-tényei között, vagy midőn roppant összegek segélyével kellett segélyére lenni a konstantinápolyi apostoli vicaria-tusnak súlyos megpróbáltatásai között.
Ezenfelül a katholicismusnak mind nagyobb fejlő-dése a hitetlenek közt és a közlekedés növekedő könnyű-sége követelik, hogy u j a b b központok alapíttassanak mis-sióknak és ennek folytán seminarmmok, collegiumok, egyetemek, apostoli vicariatusok és praefecturák is ; e te-kintetben elégséges emlékeztetni arra, hogy XIII. L E O dicsőséges jmjmsága alatt már tizenuyolcz apostoli vicaria-tus állíttatott.
Hasonló indokokból és azon czélból, hogy ezen mis-siók növekedő mozgalmának elég legyen téve, a szent emlékű IX. P I U S pápa külön osztályt állított föl a P r o p a -gandánál a keleti szertartású ügyek számára, mely külön titkári hivatallal bir.
Végül helyén van megjegyezni, hogy a Propaganda nem egyszerűen a missiók kormányzatának fő központja, hanem egyúttal első rendű nevelő és tudományos mérhe-tetlen intézmény, mely száznál több növendékkel biró collegiumot foglal magában, számos tanszékkel az iroda-lom, bölcsészet, hittudomány és nyelvészet számára, rend-kívül gazdag könyvtárral, igen becses muzeummal és polyglotte nyomdával.
Hogyha a Propaganda, eleget teendő összes szükség-letei által megkövetelt r o p p a n t kiadásainak, néha kényte-len vala tőkéjének egy részét folyóvá tenni, a Gondviselés
és a hivQk kegyelete sohasem hiányzott bőven kiegészí-teni patrimoniumát.
Azt vethetnék ellene, hogy a conversióról szóló tör-vény nem fogja gátolni a Propagandát, hogy gyarapítsa tőkéjét u j a b b hagyatékok elfogadása által. Ám legyen ; de ezen lehetőség azon feltételhez van kötve, hogy a kor-mány hozzá külön felhatalmazást ad, amely feltétel fölötte megalázó ily természetű intézménynél, amely ekkép kényszeríttetnék, mástól koldulni fenntartása eszközeit. A kormány pedig, mielőtt ily felhatalmazást adna, akarni fogná megvizsgálni, vájjon a Propaganda anyagi helyzete olyan-e, mely patrimoniumának gyarapítását követeli. íme tehát a P r o p a g a n d a ekkép alá volna vetve a kormány el-lenőrzésének, mely magának tartaná fönn, megvizsgálni anyagi helyzetét, jövedelmeinek hovaforditását, sőt még kormányzatának menetét is. í m e mily ujabb megalázás árán kellene a Propagandának kérelmezni az engedélyt, hogy néhány hagyatékot elfogadhasson, vagy valamely adomány birtokába juthasson.
Ha esetleg azt vélnék, hogy nem kell megadniok ezen felhatalmazást, akkor azon törvény rendelkezései illusoriu-sokká válnának és a Propaganda kitéve látná magát nem kevésbbé igazságtalan, mint szerencsétlen visszautasí-tásnak. De még azon legkedvezőbb feltétel mellett is, hogy amaz engedély megadatik, ez u j tőkéket szintén állami járadékká kellene változtatni és következéskép ki is tenni a fönnemlitett összes koczkázatnak. Mindezen okok, melyeknek világos volta oly nyilvánvaló, könnyen megerthetővé teszik, mily értékök van bizonyos sophis-máknak, amelyeket előre bocsátottak, hogy meggyöngit-{ sék azon ítéletnek súlyát, amelyet már elitélt az
egvete-1 mes kárhoztatás.
RELIGIO. 141 Ezen észrevételek alapján, Excellentiád szives lesz
felhivni a külügyminiszter ur figyelmét a szent-szék jogai, a pápa hatalmának gyakorlása, a hitterjesztés elenged-hetetlen eszközeinek szabad használata ellen intézett ezen ujabb merénylet kiváló jelentőségére.
E sérelemből Excellentiád alkalmat f o g venni magának, hogy megértesse ama sokszoros bántalmakat és zaklatásokat, melyek napról-napra kinosabbá és pre-cariusabbá teszik az egyház legfőbb fejének helyzetét.
Ha magasabb rendű okok és a leginkább tiszteletreméltó közbenjárás nem akadályozhatták meg az ép oly igazságta-lan, mint a pápaságnak praejudicáló Ítéletet, melyet min-den pártbeli itéletképes szellemek fölötte impolitikusnak tekintenek: joggal lehet attól félni, hogy a forradalom vakmerősége és szándékai mind parancsolóbban lépnek majd föl és a souverain pápát legszorongatóbb feszélyezett-ségbe j u t t a t j á k .
Mindez, annyira súlyos jelentőségű indokok fölkel-tik a bizalmat, hogy a kormány, melynél nagyméltóságú uraságod meg van hitelesítve, szives lesz hatályosan érdeklődni oly intézmény mellett, amely a pápaság és a k a t h o -likus világ fő dicsőségének egyikét képezi, és éretten megvizsgálni, vájjon ennek folytán türhető-e, hogy a souverain pájia hasonló erőszakosságoknak ki legyen téve, amelyek fölötte nehézzé, sőt ugy szólván lehetelenné teszik lelki küldetése teljesitését.
Excellentiád föl fogja olvasni e sürgönyt a külügy-miniszter ur előtt, s másolatot hagy róla nála.
Van szerencsém, stb.
Rónict, 1884. f e r b r u á r 10.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 28. Nagyböjt elején. — Igen helyesen tette Nagyságod, hogy Magyarország bibornok-herczeg-primása ő eminencziájának nagyböjti főpásztori levelét becses lapjának két utolsó számában in extenso közölte.
Kiválóan actualis és gyakorlati jellege van e fő-pásztori szózatnak. Méltó, igen is méltó arra, hogy az esztergomi fomegye határain túl is olvassák és megszív-leljék az ország áldornagyának aranyszavait az egyház papjai kivétel nélkül.
Mély és nagy igazságok vannak benne. Egyszerűek, ismeretesek ezen gyönyörű eszmék, és mégis, vajmi sok tüneménynek, egész helyzetünknek kulcsát rejtik m a g u k -ban ; ama sok tünemény megértésének kulcsát, egész helyzetünk kellő felfogásának kulcsát.
E főpásztori szózat eszmegazdagságából egyetlen egy gondolatot kivánok kiemelni, mely reávezet a szám-talan panasz és baj, ha nem egyedüli, de kétségkivül egyik fóokára : Ruina populi — mali sacerdotes !
Nagyságod kitartó következetességgel hangsúlyozza a kath. társasélet fontosságát, sürgeti életbeléptetését, ajánlja terjesztését. Czéltudatosan teszi. Törekvése indokolt, buz-gólkodása üdvös. De engedje meg, hogy egy eszmével toldjam meg Nagyságod programmszerü törekvéseit, egy eszmével, mely kétségkivül Nagyságod lelkében is min-denkoron élt és él, egy eszmével, melyet a biboros főpap ,
idézett szavai adtak tollamba. i
Incipiat judicium a domo Dei ! Lehet-e egészséges a test, ha beteg a fej ? Nem. Capite sano omnes sensus vigent, mondja szt. Jeromos (epl. ad Paulin, de instit.
mon.) Lehet-e világosság, ha a gyertya, melyet a gyer-t y a gyer-t a r gyer-t ó r a gyer-tegyer-tgyer-tek, hogy világoskodjék mindazoknak, kik a házban vannak, nem ég, hanem elaludt ? Nem. Vos estis lux mundi. Lehet-e megóva valami a megromlástól, ha a só megromlott ? Nem. Vos estis sal terrae. Lehet-e biz-tonságban és jó utón a nyáj, ha nem őrködik a pásztor, ha ő mercenarius, vagy ami rosszabb, f u r et latro ? Nem.
Pasee oves meas.
Panaszkodunk, hogy terjed a hithidegség alkonyata, a közönbösség szürkülete, a hitetlenség sötétsége.
Tudjuk, hogy ez a principis tenebrarum h a r u m műve.
De ne feledjük, hogy a sötétség azon arányban növek-szik, a mely arányban fogy a — világosság. — Yos estis lux mundi.
Panaszkodnuk, hogy a hitélet hanyatlik, a vallási buzgóság fogy, hogy számtalan kereszténynek élete az erkölcsi megromlás stadiumába került. Tudjuk : inimicus homo hoc fecit. De ne feledjük, hogy a mint bizonyos szerves dolgok megromlását a só megakadályozza, ugy az erkölcsi megromlás ellen is van bizonyos só, az, mely azon mértékben elveszti conserváló erejét, a mely m é r t é k b e n megizetlenül. — Vos estis sal terrae.
Panaszkodunk, hogy nyájunk veszélyben forog, hogy qualitative hanyatlik, quantitative legalább nem szaporo-dik. T u d j u k , szemünkkel látjuk : lupum venientem. De ne feledjük, hogy szükségképen veszélyben forog a nyáj, ha nemcsak a beteg, tévedő és gyönge j u h o k a t nem
gon-dozzák, mint sz. Ágoston mondja, hanem még az erőse-ket és kövéreerőse-ket is meggyilkolják. „Quomodo, inquis, occident P Male vivendo, malum exemplum praebendo."
(S. Aug. sermo 165 de temp.)
„Laici videntes noniiulloruiu Ecclesiae ministrorum mores Evangelio contrarios, vitám vitae Christi dissimi-lem . . . quod ipsimet viam latam et spaciosam ingredian-tur, spiritus habeant mundanum, vident, qnod qui super candelabrum positi sunt, ut luceant omnibus, qui in domo sunt, non dent nisi irreligionis exempla, quod qui deberent esse sal t e r r a e ad condiendas hominum mentes et ad homines a putredine peccatorum praeservandos, non prae-beant ni laxioris vitae e x e m p l a . . . Inde fii, ut fideles paulatim in fide titubent, tandem illa m perdant, passio-nibus frena laxent et de crimine in crimen ruant." — Igy a biboros főpap.
Ruina populi — mali sacerdotes.
Incipiat judicium a domo Dei. Ha századokkal ez-előtt folyton h a n g o z t a t t á k : reformatio in capite et mem-bris, mi sem elégedhetünk meg azzal, hogy a népben keressük a bajok okait, vagy más viszonyokban és körül-ményekben, megfeledkezvén amaz igazságról, melyet III.
Jenő pápa a rheimsi zsinaton m o n d o t t : Inferiorum cul-pae ad mülos magis referendae sunt, quam ad desides negligentesque Rectores — ha mondom mindig csak másutt keressük a b a j okait, akkor ezeket és ezeknek orvoslá-sát nem igen t a l á l j u k . . . Incipiat judicium a domo Dei !
Minő viszonyok és körülmények voltak azok, melyekbe I a keresztény vallás először lépett ? A császár, a kormány,
a törvényhozás, a közvélemény, a politikai és nemzeti érdek ellenségei voltak az apostoloknak, az apostolok első három századbeli utódaiknak. Es mi történt ? Legyőzték-e a kereszténységet? Nem; elnyomatva hóditott az, gyaláztatva vonzott, üldöztetve terjedt. Nem a brachiummal, sőt a brachium ellen. Nem a kedvező viszonyok által, sőt azok ellenében. Nem az államhatalom segítségével, sőt en- ! nek ellenszegülése daczára.
Krisztus malasztja a hivő nép állhatatossága és hű-sége által győzött. Es ez ? Buzgó, odaadó, kötelességhü és hivatásszerű pásztorok által lett és maradt a mi v o l t : a vértanúk, a szentek népe. Vedd el az első három szá-zad történetéből az Ignáczokat, Polykarpokat, Cvpriano-kat, CorneliusoCvpriano-kat, Délieseket és amaz ezer meg ezer kö-telességhü és buzgó papot, és vájjon maradt és lett volna-e e nép — Isten rendkívüli csodája nélkül — a vértanuk, a szentek népe ?
Nein. Salus populorum — sacerdotes boni. Ruina populi — sacerdotes mali.
Vége volna sok panasznak, m e g u j u l n a a föld szine, ha e két mondat, mely ő eminencziája főpásztori le-velének lényegét képezi, mélyen vésődnék minden pap szivébe, hogy vezércsillag, életelv, életprogramm legyen.
Faxit D e u s ! ? Kassa, február hóban. A kegyelem éve. —
.Benedi-ces coronae anni benignitatis tuae." (Pslt.) 1854 — 1884.
Három évtizedet m u t a t lelkészi pályámból a két évszám közt vonalzott űr. E hó 5-dike volt a jubiláris nap,1) s ez év — a kegyelem éve, melynek második havában ün-nepli az egyház bold, apám védszeutjét — Mátyás apos-tolt. Isten kegyelméből egy helyen segédkeztem, egy he-lyen lelkészkedtem s végre, mint az ecclesiae militans rokkant vitéze — ismét egy helyen, bár többféle alkal-mazásban szolgálom a megye centrumát, hol a gondol-kozni szerető fő mindig ujabb és u j a b b tapanyagot keres és talál . . . N a g y kegyelem, ha szerény munkásságunkból egy nap sem volt sine linea." Az igazságért betört fejün-ket többször érte a csajoás : de az elásott talentumok — az elcsenevészett idő vádja nem f o g sújtani. „Non totus moriar." Hosszas és küzdelmes, többnyire alárendelt al-kalmazásban töltött hivataloskodásunk nyomása alatt oly-kor föl is j a j d u l t u n k : Domine! vim p a t i o r ; " de miként Senecát Xantirpe edzette a türelem erényében: űgy min-ket is a sors Xantippéje tüzel ker. önmegadásra. N a g y i fegyelem, kinek munkakedvét még betegsége sem lohasztja, kit bántalmak nem vernek le s ki megakasztott pályáján reménytelenül küzd, tűrve baját, mely közelébb viszi a sírhoz, semmint az élethez, hol annyi a búvirág . . . ! N a g y kegyelem ha a megpróbáltatás idején szelídek, engedéke-nyek maradtunk, ha nem lázadott föl szívünk s fejünk meghajlott, hogy a sors rátegye a töviskoszorűt.
E kegyelmi évben, a kegyelevr evyhitö balzsamát hozza sérveinkre az u j főpásztori szózat, melyben — a
>) Mult évben, mint szerpap ültem azt meg. — Sajnálom, hogy paptársaim a székei es náclasdi lelkész urakhoz, nem lebete szerencsém, kik becses jelenlétökkel kedvessé tették volna a napot, melyhez 80 évnek emléke fűződik. Az előbbi káplán-társam volt S.-A.-Ujhelyben, az utóbbi, közvetlen elődöm Tróczonfalván.
letűnt évre vonatkozólag — oly szép és példás önbeis-meréssel nyilatkozik Atyánk : „Utinam et ego et singulus Vestrum de eodem dicere posset : Domine ! salutem meam nieorumque nullo non tempore prae oculis et cordi habui. — Tui solius studiosus eram, feci omne bonum quod facere poteram ; serva nunc et redde olim exopta-tam mercedem. Sed, eheu, ego non et certe vix aliquis Vestrum tali calculo tumulum superati anni coronare va-lebit" — — „Non intres in judicium cum servis tuis Do-mine ! " A nagyratörő lélek szintúgy, mint az igénytelen napszámos édes megnyugvással olvasandja az intelmes s apai hangon szövegezett k ö r i r a t b a n : „incumbe in minu-tissima tui status munia : ne turberis erga plurima, — anhelent alii ad splendida ministeria, tu intra limites conditionis tuae, esto nefors ob obscurae, libenter quiesce, — intra te erit regnum Dei. — Cave et ite-r u m cave, ne angélus satanae tite-ransfiguite-ret se in an-gelum lucis, ut te seducat : digne ambula vocati-one qua vocatus es. Euge, serve bvocati-one, sis in haec pauca fidelis ; haec enim agens, in his fidelis usque at mortem, quo placita sunt Deo, facies s e m p e r : morieris plenus die-r u m et divitiadie-rum, ac a vanitate tutus. 0 quam laete morieris ! Supra multa te constituet misericors Dominus.
Quam bonus Israel Deus his, qui ilium querunt in simp-licitate cordis sui!"
Ez évben állta ú t j á t hazánk nemtöje a liberalismus túlterjeszkedésének : a hon nagyjai a kegyeleni évében ültek diadalt romlatlan népünk örömtapsai s hálafeliratai közt amaz örökre nevezetes parlamenti vitában, hol az alsó ház által szorgalmazott törvényjavaslat — a hírhedt zsidó-kérdés, — páratlan ékesszólás és nemes indignatió-val lett visszautasitva, s általok a családok belbékéje és üdve egyelőre s tán mindenkorra biztosítva.
Ez évben hallgatta meg a korona — a bukott li-beralismus kapkodásai folytán — legfőbb tanácsadói sza-vát, kiknek egyike a legmagasabb felhívás, a hivatalos-j á r a t áldozata lett. A kegyelem éve meghozta a nagy ha-zafi számára az igazak halálában a legnagyobb kegyel-met. Az emberi élet legnehezebb feladata : jól halni meg ; az ország zászlósainak főbbike, az aranygyapjas s pá-pai rendek tulajdonosa, néhai gr. Cziráky János oly tö-kélylyel oldotta azt meg, mint igen kevesen. Fájlalta, hogy élete m u n k á j á t nem fejezhette be, hogy mindazt, a mit kezdett, nem h a j t h a t t a végre ; még jobban fájlalta, hogy hűn s lényével összeforott nejét — a nagy honle-ányt — szépreményű családjával el kelle hagynia, — de a halált, mely váratlanul érte, a tiszta öntudat nyugal-mával s a keresztény vértanú ama hitével viselte, mely azt t a r t j a , hogy nem szabad zúgolódni; mert nem tudjuk az Isten czélzatait s legszentebb akaratát, a kinek szemé-lyes létében ő oly törhetetlenül hitt. Méltó, hogy orszá-gos „requiema-ek tartassanak érte. A nagy halottat vá-rosunk is gyászolja.
A halál sápadt angyala kezében ismét a gyászlobogó ! Kegyelettel emlékszünk meg a kegyelmek évében Istennél kegyelmet talált h a l o t t j a i n k r ó l : a prémontreiek egy igen jeles, szellemdús, élezés, tndományosan müveit és a ma-gasabb körökben általánosan ismert és nagyrabecsült ta-got", ft. és tudós Stockinger Imre jászóvári perjelt
vesz-RELIGIO. 143
vesz-RELIGIO. 143